Pesti Napló, 1894. április (45. évfolyam, 90-119. szám)

1894-04-13 / 102. szám

Budapest, péntek ;­­ A lipótvárosi választás. A legutóbbi lipótvárosi képviselőválasztás után Hitter Adolf, a Mezei-párt híve feljelentette Reisz Jakab szabót, Krausz Lajos párthívét, mint aki Világi Gábor magánhivatalnok közbenjárásával megvesztegette Krétsy Frigyes szabót és Szvoboda Péter 75 éves esztergályost. A vizsgálat Reisz ellen nem derített ki terhelő kö­rülményt, Világit azonban Krétsyvel és Szvobodával egye­temben vád alá helyezte a budapesti büntető törvényszék, a polgárok választási jogának megsértése miatt. . Ma volt ez ügyben a főtárgyalás Vargha Ferenc elnöklete alatt. ■ Világi Gábor vádlott azt vallja, hogy a szeszes italok hatása alatt csapott fel szavazatgyűjtőnek, és elvezette a kortest a „kapható“ szavazókhoz. Eredeti volt az a cinizmus, melylyel a másik két vádlott előadta a történteket. Krétsy Frigyes azt vallja, hogy a Krausz kortese 15 forintot ígért neki, de mert „megcsalta“ és különben is — Mezei kortese 25 forintot helyezett kilátásba becses voksáért, hát erre adta „sza­valatát.“ Soós közvádló: Aztán Mezeiéktől felszedte a 25 forintot?­ — Azok is — rászedtek. (Derültség.) — Hisz’ a vizsgálat alatt beismerte, hogy itt meg­kapta a pénzt. — Bizony nem kaptam meg. A harmadik vádlott Szvoboda beismeri, hogy 15 fo­rintot kapott, és ezért hiven le is szavazott Krausz Lajosra. A törvényszék Krétsyt három napi fogházra és 10 forint pénzbüntetésre, Szvobodát egy napi fogházra és 10 forint pénzbüntetésre, valamint politikai jogaiknak egy évre való elvesztésére ítélte. Világi Gábort 10 forint fő-és 5 forint mellékbüntetésre ítélte a bíróság. . A törvény előtt.*) — Kohn Lázár olajban és lepedőben. — Az első budapesti kölcsönös temetkezési és hitel­egyesület közgyűlése elhatározta, hogy szeretett elnöke, Keim Lázár arcképét vászonra megfesteti s a nagyérdemű férfiú születése napján ünnepségesen leleplezi. A határoza­tot egyhangúlag hozták. Csak Grünfeld Náthán vőföskeres­­kedő­ szólalt föl, mondván, hogy az ő véleménye szerint a sze­retett elnök rászolgált arra, hogy képét valami finomabb kel­mén örökítsék meg, de ha már vászonra festik, hát legyen az a­ legjobb minőségű rumburgi vászon. Az előállő erre azt­­jegyezte meg, hogy Grünfeld szamár, mert egy olajfest­mény értéke nem a vászontól függ, hanem az olajtól. Festhetik akár kanavászra is, csak az olaj kvalitása le­gyen kifogástalan, máskülönben megavasodik a kép. E válasz úgy a közgyűlést, mint Grünfeldet teljesen meg­nyugtatta. A festmény elkészült; akik látták, azt mondják, hogy a megszólalásig Ilii mása Kohn Lázár képének. A leleple­zést október tizedikére tűzte ki a választmány. A program is ez volt: Egy három tagú küldöttség Schwarzkopf Mór ve­zetése alatt meghívja az ünnepelt férfiút a rendkívüli disz­­ülésre, akit az összegyűlt tagok lelkes éljenzéssel fogad­nak. Ugyancsak Schwarzkopf mondja az ünnepi beszédet, miközben a képet leleplezik. Este banket Wassermannál. Kohn Lázár abban állapodott meg Sch­warzkopffal, hogy az Edison-kávéházban fogja várni a deputációt. Schwarzkopf azonban elfelejtette a kávéház nevét s ezt csak akkor vallotta meg, mikor a küldöttséggel már útban volt az elnökért. Úgy emlékezett, hogy a kávéháznak va­­lami madárneve van. Friedmann és Schein, a deputáció tagjai, a kétfejű sastól a kolibriig elsoroltak minden szár­nyas állatot, de Schwarzkopf egyikben sem ismert rá az ő madarára. Végre, miután találomra benéztek néhány kávé­­házba, anélkül, hogy rá­akadtak volna az ünnepelt fér­fiúra, visszasompolyogtak az egyesületbe. A deputáció láttára felhangzott a programmszerű lelkes éljenzés, melyet csakhamar a megdöbbenés moraja váltott fel, mikor észrevették, hogy a három kiküldött Kohn Lázár nélkül tér vissza. — Hol van Kohn? Hol van az elnök? Kérdezték egyszerre százan is s legalább ugyanannyi ember ökle emelődött fenyegetőleg a boldogtalan Schwarzkopfra, aki remegő hangon csak annyit tudott mondani: „Kohn nincs.“ Az egyesület elhatározta, hogy Kohnt élve vagy­ halva elő kell teremteni. És újra elindult a küldöttség a szeretett elnök keresésére. Stanley expedíciója, mikor Livingstonet ment felkutatni a sötét Afrikába, nem izzadott annyi verejtéket, mint a Schwarzkopf vezette küldöttség. Nincs kávéház a széles Teréz- és Erzsébetvárosban, melybe be ne tértek volna, s bár találtak Kohnokat fölös számmal, az igazi Kohnnak nem ak­adtak nyomára sehol. Ezalatt Kohn Lázár, megunván a várakozást, kom­­fortáblit fogadott s egyedül hajtatott az egyesületbe, me­lyet ilyetén való megjelenése szertelen zavarba hozott. Egy ünnepelt elnök deputáció nélkül sivárabb kép, mint egy bifszteri gárnirung nélkül. Hozzájárult még, hogy Schwarzkopf, aki az üdvözlő beszédet volt mondandó, mint tudjuk, deputátus társaival­ éppen elnök-razzián volt. A Programm rendje meg volt bontva, az ünnepet a felsülés veszedelme fenyegette.. . E válságos pillanatban egy elszánt férfiú bontakozott ki a tömegből, a már említett Grünfeld Náthán vőfös­­kereskedő, aki az elnök elé lépve, üdvözölte őt ilyetén­­képen:­­„Mélyen tisztelt hazafi és polgártárs, szeretett elnö­künk! Több, mint tíz esztendeje, hogy megválasztottunk té­ged elnökünknek a kölcsönös temetkezési- és hitelegyesü­lethez. Mit beszéljek sokat! Megmondom röviden, hogy jobb elnökünk, mint te, nem volt nekünk soha. Azért az egyesület elhatározta, hogy lefestet téged olajjal s fölakasztat a nagy­terembe a születésnapodon. Nézz oda, ott van a kép. (A lepel lehull. Percekig tartó éljenzés, taps) ott­ fogsz függni mindörökké, ámen!“ Soha beszéd akkora hatást nem keltett, mint ez. Az emberek vállukra emelték a kitűnő szónokot, aki megmen­tette az egyesület becsületét , vagy fél óráig nyargalász­­tak vele a teremben. Az elnök is kifejezte előtte elragad­tatását, mondván, hogy ha nem lenne Kohn Lázár, szeretne Grünfeld Náthán lenni. Ez általános ujongás közepett tért vissza második expedíciójáról fáradtan és lesújtva Schwarzkopf Mór. Az el nem mondott beszéd, mint üdére nehezedett a lelkére- Látszott rajta, hogy nagyon szenved. Az Alkoránnak, ha jól emlékszem, a 356-ik szurája, azt mondja: „Ne lépj az alvó oroszlán farkára, mert ret­tenetes lészen a haragja, ha fölébred.“ Kohn Lázár, úgy látszik nem olvasta az Alkoránt. — Te szépen felültettél engem, szólt szemrehányólag Schwarzkopfhoz. — Micsoda felültetés? Olyan kapacitás vagy te, hogy deputáció nélkül nem tudsz járni? Fogod te még ol­csóbban is adni! — Te egy szemtelen állat vagy. — Kohn, ne személyeskedjél, mert ha dühbe jövök, nem fogok nézni, hogy te elnök vagy, hanem összetörök minden csontodat. — Dobjátok ki ezt a . . . Kohn Lázár nem fejezhette be utolsó kívánságát- Schwarzkopf torkon ragadta s egy bengáli tigris szakértel­mével kezdte marcangolni a boldogtalan embert. A rendőrségnek telefonon azt jelentették, hogy a kölcsönös temetkezési- és hitelegyesület helyiségében egy embert meggyilkoltak. Ez túlzás volt, igaz ugyan, hogy Kohn Lázárt lepedőben vitték haza, de miként az orvos megállapította, a „külerőszak“ komolyabb kárt nem tett benne. A visum repertumon kívül egy sereg tanú is bizo­nyította, hogy Schwarzkopf alaposan elagyabugyálta az el­nököt. De mit is tehetett volna egyebet, mikor olyan sú­lyosan megsértették. — Három óra hosszáig szaladgáltam miatta egyik kávéházból ki, a másikba be, — panaszkodott a bíróságnak — s utoljára azt mondja nekem, hogy szemtelen állat, így beszélnek egy intelligens emberhez? — Az sem járja ám, szólt a bíró, hogy egy inteli­­gens ember harapjon. — Kérem, ha én dühös vagyok, akkor mindjárt ha­rapok. Ez az én természetem. — Miért nem visel szájkosarat? szólt közbe a panaszos. — Már megint elkezdi? Látja tekintetes törvény­szék, milyen ember ez a Kohn? — Hát ahhoz mit szól, kérdezte a bíró, hogy a pa­naszos a sérülések következtében egy hétig volt ágyban fekvő beteg? — Mit szóljak? Miattam feküdhetett volna akár egy esztendeig. Schwarzkopf Mór nyolc napi fogházat kapott. — Ez sok, jegyző meg a vádlott. — Tessék akkor appellálni a királyi táblához. — Minek appelláljak ? Van a tekintetes királyi táb­lának úgyis elég dolga. Jobban szeretném, ha meg tud­nék egyezni a tekintetes törvényszékkel. Az egyezségből nem lett semmi, és Schwarzkopf Mór mégis csak föllebbezett. * Mutatvány Balázs Ignác újságíró kollegánknak A tör­vény előtt című könyvéből. TÁVIRATOK. Az osztrák képviselőház ülése. Bécs, április 12. (A Pesti Napló tudósítójának táv­irata.) Bacquehem márki­­belügyminiszter három interpellá­­cióra válaszolt, azután folytatták a belügyi tárca költség­­vetésének részletes tárgyalását. Kraus, Pernerstorfer, Sues és Spinois felszólalása után Bacquehem márki reflektált az összbeszédekre. Bianchinihek válaszolva, a miniszter azt mondotta, hogy sajnálja a tengerparton előfordult illojális irredentista tüntetéseket. Majd azokat a szemrehányásokat cáfolta meg, hogy a hatóságok nem vezették lelkiismere­tesen a vizsgálatokat, továbbá hogy Boszniát és Her­cegovinát germanizálják. A felsőbb bíróságokat kizá­rólag Dalmáciából és Horvátországból helyezték át, a kilencedik rangosztályon aluli hivatalnokok közül sokan alig beszélik a német nyelvet. A gyülekezési jog törvény­­ellenes kezelését illető panaszokra megjegyzi a miniszter, hogy 1893-ban 4500 munkásgyűlés közül összesen hetet tiltottak be. A felhozott 30—40 törvénysértési eset a gyűlések óriás számához képest elenyészőleg csekély. 1894. április 13. 102. szám. Válság az olasz képviselőházban. Róma, április 12. (A Pesti Napló tudósítójá­nak távirata.) A parlamenti helyzet Grapi miniszter­­elnök és a tizenötös bizottság elnökének tanácskozása óta olyannyira válságos lett, hogy kiegyenlítésről szó sem lehet. A kormány a haditengerészet költsé­geiben nem enged megtakarításokat, politikai öngyil­kosságnak tartja a véderő csökkentését és szigorúan ragaszkodik a pénzügyminiszter előterjesztéseihez. A tizenötös bizottság a haditengerészet költség­­vetésében tizennégymillió megtakarítást követel. A kor­mány helyzete csaknem tarthatatlan, de azért a ka­binet marad, ellenben a kamarát fel fogják oszlatni. A miniszterelnök jelentést tett a helyzetről a királynak s ajánlja, hogy sürgősen oldja meg a konfliktust.­­N. Fr. Pr.J Nyílt tér. (Az e rovat alatt közlötteknek sem tartalmáért, sem alakjáért nem felelős a szerkesztőség). Elsőrangú kénes hévvizű­ gyógyfürdő is A. ir-'xfürdövel, legmodernebb iscnpfUrd­Skkel, pompíts ásványvi* uxxodftkkal, kíf- és kftik­orildk­­kel, 200 kényelmes lakószobával. A leg­szolidabb kezelés. Prospektus kívánatra ingyen és bérmentve. 5331 Üzleti könyveket legjobbnak elismert szabadalmazott kötésben, teljesen simán fekvő lapokkal, kifogástalan kivitelben, árfelemelés nélkül szállítanak POLNER KÁROLY LAJOS és FIA gyára Budapest, VI., Csengery­ u. 31., raktár: Harmincad­ utca 6. 5377 5012 BUDAPESTEN. KÖZGAZDASÁG. Ipar és kereskedelem. A hanyatló Trieszt. Nem csekély örömet keltett az osztrák főkikötő kereskedő­ köreiben az a körülmény, hogy kikötőjük forgalma, esztendőkön át tartó hanyatlása után, ez év első két hónapjában ismét növekedett. Annál nagyobb most — mint nekünk írják — a lehangoltság, mert a március havi forgalomról szóló statisztika ismét jelentékeny visszaesés tanújele. A szárazföldön Triesztbe vitt áruk forgalma a múlt év márciusával szemben 107,864 métermázsával csökkent, az onnan importált áruké pedig 46,234 métermázsával. Az egész hanyatlás tehát 154,098 méter mázsa. A hazai ipartestületek központi bizottsága ma az Országos Iparegyesület helyiségeiben teljes ülést tartott. Az ülésen képviselve voltak a kereskedelmi és iparkamarák, valamint az ipartestületek nagyobb része egy-egy taggal. Mudrony Soma elnök megnyitóbeszédében melegen emlékezett meg Kossuth Lajosnak a hazai ipar körül szerzett érdemeiről és áldásos ipari működéséről. A közgyűlés kimondta, hogy a­ nagy halott iránt való háláját jegyzőkönyvileg örökíti meg. Ezután a gyűlés áttért a napirendre, amelynek tárgya a múlt évben Miskol­con tartott iparoskongresszus határozatainak végrehajtása volt. A bizottsági titkár fölolvasta ama fölterjesztés szöve­gét, amelyet a miniszterelnök útján a minisztertanácshoz intéznek avégből, hogy az iparosok választójogának kiterjesztése céljából a választócenzus leszállíttassék és adassák meg a választó- és szavazójog minden önálló iparosnak, bármily csekély adófizetés mellett is. A bizottság a fölterjesztés szövegét, amelyben statisz­tikai adatokkal ki van mutatva, hogy az iparosoknak csak egyharmadrésze bír választó- és szavazójoggal, általános helyesléssel fogadta. Aztán fölolvasásra került a Mudrony Soma elnök részéről szerkesztett másik fölterjesztés, a­melyet a kereskedelemügyi minisztériumhoz intéznek a kongresszus többi határozatának végrehajtása tárgyában. Ezek közül az ipartörvény némely határozatának módosí­tására, az ipartestületi önkormányzati jog kiterjesztésére, a fegyencipar korlátozására és a házalás ügyére vonatkozó részeket minden vita nélkül elfogadták. Nagyobb vita csak a tan- és munkaviszony szabályozása céljából alko­tandó szabályrendeletek és a vásárügy rendezése körül me­rült föl. Az előbbiekre nézve kimondotta a bizottság, hogy a bizottsági titkár részéről készített tervezetek minden ipartestületnek megküldessenek, hogy ezek a megjegyzé­seiket záros határidő alatt megtehessék, azután pedig, ezek megvitatása végett a központi bizottság újból össze­­hivassék és a szabályrendeletek csak ezután terjesztesse­nek föl a kereskedelemügyi minisztériumhoz jóváhagyás végett. A vásárügy tekintetében pedig Kubinyi Zsigmond kamarai titkár indítványára elhatározta a bizottság, hogy az erre vonatkozó fölterjesztést a vásárügy rendezetlen­sége és sürgőssége miatt külön is adják át a kereskede­lemügyi miniszternek, hogy ez az ügy a törvényhozás útján minél előbb rendeztessék. Még néhány kisebb szer­vezkedő ügyet intéztek el s aztán elhatározták, hogy az iparosok nyugdíjügyének szabályozása céljából az aradi ipartestülettől beadott szabályzatot a jövő ülésen fogják tárgyalni.

Next