Pesti Napló, 1894. június (45. évfolyam, 150-179. szám)
1894-06-01 / 150. szám
8 Budapest, péntek 1894. június 1. 150. szám, PESTI WAPLO« tanácsadók javaslataival és magával az alkotmánynyal és igy kétséget nem szenved, hogy az alkotmányon kívül álló befolyások érvényesülnének az alkotmányos tanácsadók befolyásával szemben. Ilyen helyzettel fog szemközt állani a magyar nemzet, ha csakugyan bekövetkezik az, ami már néhány nap óta nem volt kizártnak tekinthető és ami immár egyenesen valószínűnek mutatkozik. Nos, ezzel a helyzettel és az őt kísérő beláthatatlan veszedelmekkel szemben a nemzeti akaratnak hathatós ellenállást kell kifejteni. Ez az ügy többé nem egy párt ügye, nem is ügye többé egy kormánynak. Az egész magyar nemzet ügye ez, azé a nemzeté, amelynek alkotmányos élete meg van támadva és amely, ha e támadásnak megadja magát, ezzel rálép önként arra az áldatlan térre, amelyre a szabadságharc lezajlása után beállott kegyetlen kényuralom sem tudta rászorítani: a jogfeladás terére. Ha belenyugszik a nemzet ebbe a helyzetbe, akkor elfogadta a következő elveket: a képviselőház nem bír döntő súlylyal a nemzet sorsára nézve; a népakarat kénytelen visszavonulni a főrendek szeszélye elől; a megkoronázott király nem tartozik biztosítani a nemzet önrendelkezési jogát és az e jog által megszabott népképviseleti függetlenséget, de tartozik biztosítani a főrendiháznak oly függetlenséget, melynek semmi törvényes alapja nincs és amely egyenesen törvénybe ütköző, mert hisz erre való a királynak korlátlan joga új főrendek kreálására, amely jogot csakis a kormánynak, tehát a képviselőház mindenkoritöbbségének tanácsára gyakorolhatja, hogy a nemzet alkotmányosan kifejezett akaratának a főrendek ellenszegülésével szemben is érvényt lehessen szerezni. Ha most a korona azzal, hogy e törvényadta jogával élni vonakodik, a kormányt visszalépésre kényszeríti, beáll nem egy kabinetválság, de egy nagy nemzeti krízis. Mi nem féltjük a magyar államot ettől a krízistől, mert az nem lehet, hogy egy nemzet győzedelmesen túlélje egy évezrednek hallatlanul kemény és halhatatlanul dicső harcait, csak azért, hogy elbukjék, nem világtörténelmi viharokban, nem idegen ellenség nyílt erőszaka által, de elbukjék a saját maga hibájából, mert beletörődik alkotmányos élete és önállósága föltételeinek lerombolásába. Azon a párton, amely szabadelvűnek mondja magát és amelynek most először van alkalma a kegyetlenül szétnyirbálta ollójával s nyomban nádparipát és papiroscsákót hozatott és azóta mindennap órákig hajszolta és exercitoztatta a vézna gyermeket. Pajtásnál közül egy sem jutott be hozzá a vén, mogorva külsejű, mindig zárt házba, a puszta, üres udvar volt az egyetlen hely, ahol a leányka sétálhatott. Valami furcsa uniformis ruhát is eszelt ki a számára, piros hajtókás katona-blúzt, amilyennek párja még a kínai divatlapokban sem akad, abban járatta folytonosan. Egyszer vett észre a vállán piros rozettás szalagot, amelyet Rózi asszony becéző keze csempészett a perkálegyenruhára. Összeráncolt homlokkal tépte le: — A csatár lovakra való! És Margitka a perkáluniformis, a nádparipa, a papírcsákó dacára sem fejlődött gránátossá, hanem bájos, filigrán leánynyá. Átlátszó bőrével, rizsporos kis fejével, tiszta, kék gyermekszemével olyan volt, mint egy régi pasztellkép. Nem is volt egyéb az egész leány, mint két nagy félénk szem. Ez a két nagy félénk szem mégis meglátta bácsija adjutánsát, a kis báró Rapp Lacit. Ekkor Rohrbach ezredessé lépett elő, vette magához a szőke, csecsebecséd katonácskát, aki rokonságban volt a Rohrbach-okkal. Magához vette, hogy őt is idomítsa. Nagyon megvetette a puha, leányos arcú főhadnagyot ökölnyi sapkájával, élesre vasalt nadrágjával s fényes liszterbluzával együtt. Kidobta a migrainstiftet zsebéből s benzinnel öntötte le mindig parfümös uniformisát. A fiú és a leányka sohasem beszéltek egymással. Ha Rapp jött, Margitot a gyermekszobába internálták. Mégis, valami titkos, soha meg nem beszélt megegyezéssel, úgy tudták rendezni a megérkezést és a visszavonulást, hogy egy szempillantásuk mindig találkozzék, később egy óvatos mosolygásuk is. A tizenhatodik születésnapon történt, hogy Margitnak éppen akkor kellett az előszoba tükrét tisztogatnia, amikor az adjutáns úr távozott. És amikor ez mellette elsuhant, lángoló arccal, reszketve súgta, feléje: — Fog-e járni a májusi ájtatosságokra, Margitka ? 67-iki nagy alkotások óta a maga fennen hirdetett liberalizmusát tettekkel is bebizonyítani, függ most a nemzet szeme. Ha nem akarja elárulni az elveket, amelyek nevében eddig küzdött, ha cégérré nem akarja alacsonyítani lobogóját, úgy ott kell hagynia hatalmi állását és igyekeznie kell az ellenzéken kivívni annak az ügynek a győzelmét, amelynek diadalát a hatalom polcán nem volt képes kiküzdeni. De ha cserben hagyja a szabadelvű párt azt a meggyőződést, amelyet eddig vallott, ha a hatalomért feláldozza elveit, úgy nem érdemel meg egyéb sorsot a bukásnál, nem érdemel meg siralmasabb sorsot az ilyen siralmas bukásnál. A döntés előtt. — A politikai helyzet. — Budapest, május 31. Bécsből célzatosan terjesztik azt a hírt, hogy Wekerle Sándor miniszterelnök hajlandóságot mutat oly kompromisszum megkötésére, amely a kötelező polgári házasság elvét veszélyeztetné, vagy legalább is kompromittálná. Ezzel kapcsolatosan épp oly tendenciózusan azt is híresztelik, hogy a miniszterelnök e magatartása részleges kabinetválságot fog előidézni. Ezzel szemben jó forrásból arról értesülünk, hogy a kormány semmiféle olyan kompromisszum tárgyalásába nem megy bele, amely a kötelező polgári házasság elvét érintené, valamint hogy ki van zárva a részleges kabinetválságnak lehetősége is. A kormány az egyházpolitikai kérdésekben teljesen szolidáris és vagy a maga integritásában fog győzni, vagy pedig bukik egyetemesen. A politikai helyzetet ismertető információinkat itt közöljük. A miniszterelnök Bécsben, magyar kormány megbukott. Ez a hír mindenesetre legalább is korai volt, mert a döntés még ma sem következett be s a király még holnap kihallgatja báró Fejérváry Géza honvédelmi minisztert s azután újra, most már harmadszor Wekerle Sándor miniszterelnököt. A Burgból a miniszterelnök gróf Kálnoky külügyminiszterhez ment, akinél egy félóránál tovább maradt. Később Biener osztrák pénzügyminiszterrel konferált, hazatérve pedig gróf Tisza Lajos miniszternél ebédelt, akinek vendégei voltak a többi Bécsben időző miniszterek is. A miniszterelnök és báró Fejérvári honvédelmi miniszter, holnap még mindenesetre Bécsben maradnak, de lehetséges, hogy Wekerle még a szombati napot is ott tölti. A második audiencia. — A Pesti Napló tudósítójának telefonjelentése. — Bécs, május 31. Wekerle Sándor miniszterelnök ma délben egy órahosszat tanácskozott gróf Kálnoky Gusztáv külügyminiszterrel, aki a magyar minisztériumban meglátogatta a miniszterein..'*'.Bt. Közvetetlenül e látogatás után a miniszterelnök a Burgba ment kihallgatásra a királyhoz. A kihallgatás teljes két óra hosszat tartott. A kihallgatásnak a tartalma természetesen mély titok, de jellemző, hogy mindjárt a kihallgatás után az egész osztrák főváros tele volt azzal a hírrel, hogy a A tizenhat esztendős gyermek elpirult, de biccentett pici fejével .... A májusi ájtatosság azonban csak rövidke egy hónapig tartott. S júniusban megtörtént az a csoda, hogy a kisasszony-főhadnagy (ahogy a garnizonban nevezték,) éppen olyan gyakran megfordult az unalmas, szürke Rohrbach-házban, amely óvatosan elkerülte azelőtt. Az ezredes eleinte csak a szemöldökét ráncolta össze s a fejét rázta, de végre hangosan kifakadt: — Nem tudom, mi történt a selyem urfival. Azelőtt csak zárai Marasquine-nel, vagy kegyetlen ukázzal tudtam magamhoz csalni s most napról-napra itt ül a nyakamon. Kedves adjutáns úr, ezentúl csak akkor legyen szerencsém, ha hivatom !... A vén szurágott tölgyfakapu irigyen záródott be a szerelmes fiú mögött, de a szerelmesek nem estek kétségbe. Margitka az ő ártatlan bambinó-szemével egyszerre csak fölfedezte, hogy az udvar hátulsó részén vadszővővel és paszulyival befutott kis fafilagória van. Valóságos Robinzon-bódé. A bódén pedig egy alacsony ablak,amely szűk, elhagyatott utcára nyílik. A homályos sikátorban este nem jár senki sem... De a fölfedezés óta járt... Minden szürkületkor gummitalpú cipőben, behúzott nyakkal, kardját óvatosan hóna alá szorítva megjelent ott a kis adjutáns, a korámás börtönablakban pedig a hajporos babafej. A kegyetlen kőfaltól elválasztva sírtak, keseregtek egymásnak, mint a mesebeli gyermekek a gonosz mostoha miatt. A lamentáció refrainje mindig ugyanaz volt: — Nem bírom tovább... — Cselekednünk kell mielőbb! — Holnap beszélek a bácsival. — Én vagyok a férfi, nekem kell beszélnem. Addig töprengtek, alkudoztak, amíg bekövetkezett a katasztrófa. Egy este a pásztoróra szerelmes, fojtott susogását ismerős, mély hang zavarta meg: — Te leány, takarodjál a szobádba. A főhadnagy úrral holnap végezek. A főhadnagy úr nagyon szórakozott és zavart lehetett másnap, mert a gyakorlaton olyan figyetlePécs, május 31. A Neue Freie Presse holnap reggeli számában a miniszterelnök kihallgatásáról a következőket jelenti: A magyarországi politikai helyzetben a várakozás ellenére ma sem történt meg a döntés. A király Wekerle Nándor miniszterelnököt holnap délután harmadszor fogja kihallgatáson fogadni, hogy most már a korona elhatározását tudtára adja. Ennek következtében az itt időző miniszterek elhalasztották utazásukat és maga Wekerle esetleg csak szombaton tér vissza Budapestre. A politikai helyzet épp úgy, mint ennek előtte fölötte komoly és válságos, mert a koronának most már küszöbön álló döntésre egy csapással vagy kedvező lesz a kormány előterjesztése nézve, vagy pedig a mostani kormány lemondásával fog járni. De mindazonáltal tagadhatatlan, hogy a korona döntésének ismételt elhalasztása még reményt nyújt, hogy még nincs teljesen kizárva, hogy a korona hozzá fog járulni a kormány kívánságaihoz. Gróf Kálnoky külügyminiszternek, aki most a delegációk súlyos kérdései, fenyegető és fölötte kényes külpolitikai relációk nehéz problémái előtt áll, ma is volt alkalma, hogy Wekerle miniszterelnökkel tanácskozhassak. Most már kétségtelen, hogy a Wekerle-kormány «» egyházpolitikai kérdések alapehet és a főrendiház második szavazásának modalitásai tekintetében szigorúan ragaszkodik eredetileg elfoglalt álláspontjához és emellett fog maradni, hacsak nem akarja a reformokat, önmagát és a szabadelvű pártot teljesen diszkreditálni. Ezt a meggyőződést lehet meríteni a miniszterek és pártjuk magatartásából, mert a bizonytalan helyzet at viselkedett, hogy az ezredes úr a front előtt megdorgálta és harminc napi szobafogságra ítélte. És Margitka ezúttal először mert lázongani. A harminc napi szobafogságot ő is megtartotta, egész hónapon át szobája egyik sarkában guggolt mogorván, mint a beteg cica. Csak sírt és halaványodott napról-napra. A nagybácsi az első napokban minden találkozásnál kedveskedett neki egy-egy keserű pilulával. — Látom, ne félj fiam, látom, vörös a szemed és rettenetesen halavány a pofácskád. Úgy látszik, Rézi nem nagyon őrizi a tormát és a krétát... Később már kissé barátságosabb hangon ismételgette: — Gyerek, hiszen neked még csak mézeskalácshuszár való. Tudod, hogy a babákat mindig kihajítottam az ablakon. Nos, hát eleven babát sem tűrök meg a házamban. Ha férj kell, majd én keresek a számodra. Egy napon azonban Kézi asszony bebújt híres százrétű köpenyegébe, nyakába akasztotta bőrcekkerét és a narancsszínű parazollal kezében kijelentette urának, hogy elmegy a házból, mert nem tudja nézni kisasszonya pusztulását. Homályosan célzott is a szívre, amelyet az Isten némely emberből kifelejtett. Az ezredes rettenetesen összeszidta, de először életében kapitulált. Vacsora előtt megivott egy kis üveg sherry brandyt és mialatt újra kegyetlenül szakgatta a pufia pecsenyét tányérjában, odamozdult a csöndes, sápadt leányhoz: — Meguntam a komédiát. Holnapra iderendelem azt a gyámoltalan gyereket. De arról biztosítalak, hogy tőlem meg nem szabadultok. Veletek maradok. Másnap megtörtént az eljegyzés. A nagybácsi megengedte, hogy a fiatalok kezet csókoljanak neki s megitatott mind a kettővel három pohár seccet, de el nem engedte a kijelentést: — Én sem csináltam még ilyen bolondot életemben, ti sem gyermekek. Az eljegyzés után a vőlegény minden este meglátogathatta jegyesét. Az éles szemű, szigorú garde des dames azonban egy percre sem mozdult a szobából. A Pester Lloyd-ba temetkezett, de felkapta a fejét, ha a két zsöllye közelebb csúszott egymáshoz