Pesti Napló, 1894. augusztus (45. évfolyam, 211-240. szám)
1894-08-01 / 211. szám
Harc a közös vámterületen. Budapest, július 31. (b.n.) Fiume és Trieszt, a két testvérkikötő, szakadatlan harcban van egymással. Ha ez a harc csak egészséges versenyben jelentkeznék, amelylyel mindegyik a maga tengeri forgalmának emelésén fáradozik, ennek hasznát láthatná Magyarország is, Ausztria is. De a küzdelem rég túlment a verseny határain. Trieszt féltékeny Fiuméval szemben, és az osztrák kikötőben sűrűn történnek intézkedések, amelyek nem csupán Trieszt érdekeit szolgálják, hanem egyenesen Fiume ellen irányulnak. Ezzel szemben kötelesség annak a hangsúlyozása, hogy ez a politika beleütközik a magyar-osztrák váróközösséget megállapító szövetségbe és a törvénybe, amely az egyezséget becikkelyezte. Régibb keletű már a harc. Kezdődött Baross munkájával, Fiume újjászületésekor. De a mérkőzés eszközei nagyon különbözők. A magyar kereskedelem intenzív vállalkozó munkát végzett és a magyar kereskedelmi minisztérium Fiumét kitűnő vasúti politikával támogatta, sok millióra menő beruházással erősítette, intézményekkel gazdagította és a bővítő munkák egész sorozatával emelte európai tekintélyre. Ezzel szemben Triesztben semmivel se szaporították a kikötő győzedelmes versenybeírásának feltételeit, de hadat szentek a gyarapodó Fiuménak és az osztrák kormány rendelkezései megannyian a magyar kikötő haladásának ellensúlyozására, meggátolására, vagy legalább hátráltatására szánják. Ebben a kérdésben is felette fontos az igazságos mérték. Magyarország követeli magának a független rendelkezés jogát tengeri forgalmának intézésében. Gyakorolja is. Ez a jog tehát Ausztriát is feltétlenül megilleti. Ám az osztrák kormány politikája nem marad az autonóm hatáskör keretein belül, hanem sérti egyrészt a vámegységet, másrészt azt a méltányosságot és erkölcsi kötelességet, amely a gazdasági és politikai együvétartozásnak Magyarországban mindig megbecsült tartozéka volt. Sem Baross, sem Lukács Béla kereskedelmi miniszter soha ezt szem elől nem tévesztette. Kihívás tehát magyar részről nem történt. Nem is ebben kell keresni az osztrákok féltékenységének és Fiume ellen folytatott hadjáratának okát. Az ok röviden az, hogy a magyar kikötőváros forgalma, amely a hatvanas évek végén százharmincezer tonna volt, ma közel jár a két millió tonnához, és hogy ez az óriás emelkedés nem történhetett a természet szerint Fiumét illető magyar tengeri kereskedésnek Trieszttől való fokozatos elterelése, elhódítása nélkül. Nem akarunk messze menni annak a kutatásában, hogy Trieszt miért vesztett jelentőségéből Fiume erősödésének arányában. Csak konstatáljuk, hogy Fiume fejlődését a leghathatósabban a Magyar Államvasutak mozdítják elő. Ez a hatalmas hálózat díjszabási intézkedésekkel Fiume felé tereli Magyarország áruforgalmának mindama részeit, amelyek a tengerre valók. Az Alföld gabonafeleslege, a fővárosi malmok lisztje, a horvát őserdők dongája, Bosznia szilvája és számos más nyerstermény az Államvasutak útján jut Fiuméba. És ugyancsak az Államvasutak tarifapolitikája tette lehetővé, hogy a tengerentúlról érkező gyarmatáruk és egyéb cikkek, elhagyva a korábban Trieszten átvonult útirányt, Fiumén át jussanak a magyar kereskedés kezébe. Ellenben Trieszt a belfölddel csak a Déli vasút útján közlekedhetik, amely a saját szükségleteihez, céljaihoz és irányához képest különböző nagy kitérésekkel, hétszázhatvan kilométerrel teszi meg a tulajdonképpen csak háromszázötven kilométeres bécs-trieszti útvonalat. Ezért sürgetik Triesztben legélénkebben a vasút kérdésének megoldását. Vitatták is élénken a Karavanken-vasut, a Predil-vasut és legkivált a Tauern-vasut tervét. De egyik se jut túl a tervezgetés meddő stádiumán, mert nincs rá pénz. Trieszt pedig minden nappal új területeket veszít. Fontos hivatása volt azelőtt Svájc- és Dél- Németország átviteli forgalmának közvetítése, ez teljesen megszűnt. A svájci és dél-németországi kivitel a Szent-Gotthardon át Génuában, vagy az arlbergi alagúton át Velencében érintkezik a tengerrel. A német birodalom forgalma általában teljesen távol marad Trieszttől, sőt az olcsó Elba-hajózás még kivitelének nagyobb részét is Hamburgba tereli. Az előbb mondottakból is kiderül, hogy a Trieszt elé gördített verseny munkájából Velence is kiveszi a maga részét. Sőt maga az osztrák kormány is hozzájárul ehhez. Hisz emlékezhetünk rá, mert csak tavaly decemberben történt, hogy a Reichsrath elfogadta a Valsugana-vasút kiépítéséről szóló javaslatot, amely a Svájcból Dél- Tirolon át Velencébe vezető utat huszonkilenc kilométerrel megrövidíti. Mindezekből nyilvánvaló, hogy megvannak Trieszt hanyatlásának a maga természetes okai. Kár tehát őket Fiume uralkodó pozíciójában keresni. Fiume, a magyar kereskedés, a magyar kereskedelmi miniszter és az Államvasút nem tesz mást, mint megszerzi és biztosítja a magyar kikötőnek, ami természet szerint megilleti. Ez az akció Fiume érdekében történik, de nem Trieszt ellen. Az osztrák kormány és a trieszti helyhatóság cselekedetei ellenben Fiume károsítására és megrontására valók, anélkül, hogy Triesztet szolgálhatnák. Ez a magyarellenes politika azóta jutott tetőpontjára, amióta a Windischgraetz-kabinet megalakulásával gróf Wurmbrand az osztrák kereskedelmi miniszter. Alig nevezték ki, minden erejével Fiume ellen fordult. És már tavaly, december 24-én közöltük lovag Stalitz, Trieszt T A K . A. Láng, mely korommal ég. — A Pesti Napló eredeti tárcája. — Irta: Kazár Emil. Az alkonyati szél jóltevő hűvössége érzett a falusi nyaraló verandájában. Beáradt vele a kertből a viola, a betunia, a tubarózsa illata, a növények lélegzete, a frissen öntözött gyep és föld kesernyés szaga. A falu zaja egyetlen zsongássá alakult. Csak a szekerek zörgése, az ostor pattogása és a hal vált ki belőle. A lak mindjárt a falu szélén emelkedett, s a vadszőlők felfutó lombjai közül kacéran tekintett a vasúti töltésre. Olyan faluban volt, mely közel a fővároshoz, a városiak nyaralóhelye. Fiatal, szép asszony ült a verandában, hátradőlve, lecsukott szemekkel. Köny patakzott végig az arcán, és nem igyekezett fölszántani. A kertben két gyermek játszott és lármázott, két kisfiú, 4—6 évesek. Egyik vagy másik föl-fölszaladt a verandára. Az asszony végig nézett rajtuk szomorú, fájdalmas tekintettel. — Játszatok tovább! Ő pedig leborult az asztalra és sírt. Azután bejöttek megint a gyermekek, előbb az egyik, a nagyobbik, akinek egész játszó kedve elmúlt azonnal, amint a mamát ott látta sírni. Behívta a kisöcscsét is, és akkor két oldalról megfogták a mama kezét, csókolgatták, az ölébe másztak. Az asszony magához szorította őket, szorosan egymás mellé a két fejet, úgy hajtotta rá harmadiknak a magáét is, és megint pataszottak a könyei. A két kis gyermek meghúzta mamit az anya keblén, csöndesen maradt, mint a fészetek apró fiókái, melyek megérzik a szeretetet és vihart. A vonat dübörögve érkezett meg. Ott zakatolt el a falusiak előtt. A városból ilyenkor jönnek meg, akiknek napközben odabent kell lenni, s csak éjjel szívhatják a friss levegőt. A két kisfiú hirtelen kiszaladt a nyaraló elé, s onnan látták, hogy az akácfával beültetett utón csakugyan jön az édes atyjuk is. Messziről kiabáltak eléje, s az apa meggyorsította lépteit. Elébe futottak, elvették kézitáskáját, és csacsogtak mint a fecskék. — Hol a mama? Máskor a mama is együtt várt a gyerekekkel. Most azt mondta, hogy nagyon elbágyasztotta a forróság. A könyei már felszáradtak. Keze forró volt, arca szomorú. — Beteg vagy, Vilma? Fejét rázta, azután elsietett. A férjet egészen igénybe vették a gyermekek. Ma nagyon beszédesek voltak, tömérdek sokat kérdezősködtek, és pajkoskodtak. Az asztalt fölterítették a vacsorához. A férj elmondta a városban hallott híreket, beszélt az ismerősükről. Az asszony hallgatott. — Istenem, beteg vagy, Vilma! — szólt ismét a férj, aki orvos volt. Ekkor az asszony szivéből kitört az elfojtott fájdalom, görcsösen felzokogott. — Hadd menjenek a gyermekek szobájukba,— szólt fuldokolva, s maga támolyogva állt föl az asztaltól, hogy megcsókolja két kis fiát és elmondassa velük a rövid kis imádságot. A német leány azután elvitte a gyermekeket szobájukba. A férj megdöbbent az asszony viseletén és fájdalmán, amelyet az hiába akart leküzdeni. Mindig gyöngédség uralkodott köztük. Házaséletük derült volt. Az asszony a gyermekek után nézett bódult fájdalommal, úgy hogy amint a férj meglátta ezt a tökéletes szenvedést, ezt a sápadt arcot, reszkető szájával, mély üregű szemeivel, tekintetének lázas fényével, rémülten kiáltott és karjaiba akarta szorítani. De az asszony hevesen eltolta karját, visszahúzódott tőle. — Nem szeretsz többé. Tudom ! Alig volt ereje, hogy elmondja. De ezekben a szavakban benne dúlt egy szív mélységes fájdalma egy lélek boldogtalansága, a marcangoló szenvedés. Két karját föltette a fejére; ez a két fehér kar olyan volt homloka fölött, mint egy koszorú; isten tudja milyen koszorú, tövis vagy liliom a sápadt archoz. Az ég felé fordította képét, oda emelte szemét. — Oh jaj, istenem! A férj hozzá ment, átölelte, lebontotta karját, magához szorította az asszonyt, de az elfordította arcát. — Mit beszélsz, édes feleségem? — Nem szeretsz — tudom. Érc nélküli tompa hang volt ez, mintha nagy mélységből jönne, de komoly, ünnepies, mint a konfesszorok hitvallása. — Álmodtál valamit, mert ez csak rossz álom lehet. — Álmodtam, hogy boldog voltam eddig, hogy szeretsz. A bánatos hang, a feldúlt arc, a megtört test egy rettenetes titkot — nem egy szörnyű tudatot látszott rejteni. Ez az asszony csupa szeretet és gyöngédség volt mindig. Most égető szemrehányás és kiáltó vád. — Szeretlek, Vilma! — Nem! Az mondta meg, aki legjobban tudhatja, hogy nem szeretsz. Maga Gyimesiné, akit szeretsz. — Nem szeretem. — Szeretted, mikor azt hittem, hogy engem szeretsz. Oda nyújtott férjének egy levelet. Ő maga leült, csöndesen, omlatagon, összeesve, mint egy üres zsák, mint valami tartalomnélküliség. — Igi irta ezt a levelet? — Ő! Olvasd. A férj olvasta. . . . „Őrült fájdalomban irok, Asszonyom — egy anya az anyához. Férjem halála után megmaradt kis fiam — éppen három éves most. Haldoklik. Em- Negyvenötödik évfolyam. OéHitléri irtk Egész évre------14 trt — kr. Félévre ... — ««. 7 w — n Negyedévre------8 „ 50 „ Egy hónapra — 1 „ 20 „ laponkint kétszer házhoz küldve. Egész évre-------ld frt — kr. Félévre----------------9 „ — „ Negyedévre_4 „ 50 „ Egy hónapra — a „ és 0 ,, Egyes szán árt. Reggeli kiadás — 4 kr. fisti kiadás .. ... .. 8, Kiadóhivatal: 9, tiftuitk-ten, ffirtncitk-határa BtfflzMéal árak vidékenak reggel kiadásért t Rfál évre ... 14 frt — kr Negyedévre-------3 „ 50 „ Reggel! és esti lap együtt küldve? Egész évre— 18 frt — „ Negyedévre------4 „ 50 „ Lisponkint késsel psstán küldve: Egész évre__... 20 frt — kr. Negyedévre— —. 5 „ — „ Egyes számára. Reggeli kiadás. — — 6 kr. Érti kiadás — — — 4 .f Szerkesztőség: R. Kraosisk to.'« 3. At.ia latunaopülit 211. sz. Budapest, szerda, augusztus 1. 1894. Mai számunk tizenkét oldal.