Pesti Napló, 1894. augusztus (45. évfolyam, 211-240. szám)

1894-08-14 / 224. szám

4 Budapest, kedd ____________PESTI NAPLÓ._________ 1894. augusztus 14. 224. után. alap meglehetősen gyarapodhatik. Azokban a műhelyekben, ahol a munka nem szünetel, a munkások keresetük tíz százalékát a sztrájkpénztárba küldik. De tekintettel arra, hogy a sztrájkolók egy része vidékre utazott, a pénzbeli segítségre reflektálók száma is megcsappant, úgy, hogy az asztalosmunkások kéthónapi sztrájkot is könnyen elbírnak. A sztrájkolók segélybizottsága a Mozeszkó-féle vendéglőben székel, od­a küldik, a segélypénzeket is. A százas bizottság, •a­­sztrájkolók ma minden műhelyből két-három bizalmi férfit küldtek a főgyülekező helyre, ahol ezekből a bizalmi férfiakból megalkották a százas ügybizott­­ságot. ■ A • , - . Ma estétől kezdve már ez a százas nagybizottság vezeti a sztrájkot, miután a huszas árszabálybizottság megszűnt. A segélypénztár is a százasbizottsággal egyet­­értőleg fog működni. A százas bizottság a főváros terüle­tét két részre osztotta fel, a Kerepesi-úttól jobbra és balra eső területre. A balra eső kerületnek a Szondy- és Izabella­­utca sarkán, a jobbra eső kerületnek pedig a Mária Terézia tér 16. szám alatt levő vendéglőben van a központja. A százasbizottság gondoskodott arról is, hogy a sztrájkpénztár alapját növeljék. Mulatságokat, belépő díjas kirándulásokat fognak rendezni, s igy azt hiszik, hogy körülbelül háromezer forintot összegyűjthetnek s ezt az összeget a sztrájkalaphoz adva, éppen elegendő arra, hogy további két hétig sztrájkolhassanak. A műhelyekben. A sztrájk meglehetős rendben kezdődött a műhelyekben. A mesterek ugyan nem igen bíztak a tegnapi gyűlés határozatában és azt hitték, hogy a munkások dolgozni fognak. A legtöbb nagy műhelyben, így Thék Endrénél, Madary Gábornál, Malomsoki Józsefnél üres, kihalt az egész telep a deszkák kö­rül csak néhány szartosképű inas setteng, akik csep­pet sem bánják, hogy szünetel a munka. Rendzavarás csak egy helyen volt. A többi mű­helyből csendben és rendben távoztak a munká­sok; egyik-másik helyen ugyan akadt hitszegő is, aki az igéretszó dacára munkába állott, de megjelen­tek a bizalmi férfiak, s elég volt egy-két barátságos szó: a munkás azonnal letette a gyalut s elhagyta a műhelyt. Éppen ilyen kapacitálás okozta a rendzavarást a Dohány­ utca 100. szám alatt levő asztalosműhely­­ben. Az egyik bizalmi férfiú megjelent a műhelyben s figyelmeztette a munkásokat a tegnapi gyűlés hatá­rozatára. Amikor a mester meghallotta, miért jött el a bizalmi férfiú, széket kapott fel és a munkás fejéhez dobta. A munkást azonnal elborította a vér. A brutális mestert a megsebesült asztaloslegény feljelentette a rendőrségen. Sokkal kedélyesebben kezdődött a sztrájk Thék Endre műhelyében. Thék, aki szombaton, amikor munkásainak a mesterek válaszát kézbesítette, meg­lehetős rideg volt, amikor látta, hogy gyártelepe kong az ürességtől, megváltoztatta hangját. Ma dél­után felkereste a sztrájkolókat a Mária Terézia téri vendéglőben, ahol a saját gyártelepének munkásai is tanyáznak s barátságosan kezdett velük beszélni. Majd csapra veretett három hordó sört, megvendé­gelte a sztrájkolókat, sőt szivarokat is osztogatott közöttük. A sztrájkolókat nem is kellett biztatni s a három hordó sörnek hamar vége volt. Amikor Thék Endre azt hitte, hogy a sör meglehetősen meglágyí­totta a munkások hangulatát, így szólt hozzájuk: — Ne bolondozzatok fiuk. Csak ti jártok rosszul a sztrájkkal. Álljatok holnap ismét munkába és adok egy kis pótlékot a heti keresethez. — Nem megyünk, nem kell pótlék. Teljesítse követeléseinket — hangzott minden oldalról. Thék Endre azonban erről hallani sem akart s ezért boszosan, kezében nagy számlával, eltávozott. A mesterek értekezlete. Thék Endre ma estére a fővárosi asztalosmestereket gyűlésre hívta egybe a Tavaszmező­ utcában levő Morbitzer­­féle vendéglőbe. A gyűlés azonban éppenséggel nem volt népes — alig ötven mester volt jelen — s maga Madary Gábor is, aki a gyűlésen elnökölt, panaszkodott: — Megfogytunk erősen. A gyűlés megnyitása után Madary Gábor bejelen­tette, hogy a munkások csakugyan megkezdték a sztrájkot és több műhely teljesen kihalt. Felszólította a mestereket, nyilatkozzanak, milyen álláspontot foglalnak el a sztrájk­kal szemben. Thék Endre föltétlenül szükségesnek tartja, hogy a mesterek összetartsanak s a munkások egyetlen követelését se teljesítsék. Ő nem azért ellenzi a követelések teljesítését, mintha azok kivihetetlenek volnának, vagy lényegesen érintenék a mesterek érdekeit, hanem mert nem akarja a munkásokat elbizakodottakká tenni. Ihálas Mihály a sztrájkot a zsarolás egy nemének tekinti s éppen azért nem is kell attól megijedni. Ha a munkások dolgozni nem akarnak, hát ne dolgozzanak, de ne terrorizálják azokat, akik becsületes munkájuk után akarnak megélni. Azt ajánlja, forduljanak a rendőrséghez oltalomért, s kérjék, hogy a rendőrség a sztrájkolókkal szemben a legnagyobb szigorúsággal járjanak el. . A gyűlés ki is mondotta, hogy holnap küldöttségileg KÜLÖNFÉLÉK. Budapest, augusztus 13. — A Pesti Napló új regénye. Mai regény­­tárcánkban a modern francia szépirodalom egyik leg­újabb és legjelesebb termékének a közlését kezdjük meg Ariadne cím alatt. Olyan regényt nyújtunk ezzel olvasóinknak, mely minden tekintetben kielégíti az ízlést és az érdeklődést egyiránt. Tárgya egyszerű és megkapó: egy fásult, zárt szívnek a megnyílása és megtisztulása a szenvedések és a szerelem által. Az érdekfeszítő mese mellett az alakok tökéletes jellemrajza folyvást lekötve tartja az olvasó figyel­mét. Az előadás hangja könnyed és nemes, és az író sehol sem keresi azt az erőltetett realizmust, mely sokszor bántó és hazug is. Igazi embereket fest, igazi érzelmekkel — egyszóval olyan regényt ad, melyet mindenki kézbe vehet s valódi élvezettel olvashat. — Személyi hír. Pulszky Ágost, közoktatásügyi államtitkár súlyos szembaja gyógyulófélben van. Hivatalát azonban ősznél előbb alig foglalhatja el. A Rekviemek Vilmos főhercegért. Tátra-Füre­­den, mint lapunkat értesítik, ma gyászistentisztelet volt Vilmos főherceg lelki üdvéért. A rekviemen az ott időző Szilágyi Dezső igazságügyminiszteren kívül, Vértessy Sán­dor, a budapesti királyi Tábla elnöke, gróf Csáky és Kállay főispánok is jelen voltak. — Az olasz király jótékonysága. Umberto király — mint lapunknak Rómából táviratozzák — Bandinak, a Livornóban meggyilkolt lapszerkesztőnek egyik fiát saját költségén fogja felneveltetni. A király erről a szándékáról értesítette a családot. — Magyarok Lembergben. A magyar vendégek délben a kiálli­tásba mentek, ahol az iparcsarnok előtt gróf Badeni Szaniszló, a kiállítási bizottság alelnöke üd­vözölte őket lengyel beszéddel, amelyben utalt Lengyel­­ország és Magyarország közös históriai múltjára és az ebből származott kölcsönös rokonszenvre. Mindkét nép kö­zös tulajdonsága a mélyen érzett hazaszeretet és az a törekvés, hogy a kultúrával és a civilizációval összeköt­tetésben maradjon. Beszédét a magyar nemzet éltetésével végzi. A városi zenekar csárdást játszott. Csendics, Buda­pest főváros tanácsosa magyar nyelven mondott köszöne­tet a szíves fogadtatásért. Ráth Károly, a budapesti keres­kedelmi múzeum igazgatója szintén magyar nyelven szó­lott. A vendégek később az egyes pavillonokat tekin­tették meg. — Gabriella főhercegnő betegsége. Gabriella főhercegnő állapotában, mint Pozsonyból írják, olyan örven­detes változás állott be, hogy gyógyulása szinte bizonyos. Ma adták ki az utolsó bulletint, amely következőképpen hangzik: Az állapot nagyon megnyugtató. A hőmérsék lassan, de állandóan csökken, reggel 37­5 fok volt. Az érverés meglehetősen erős és rendes, percenként 98. Az álom nyu­godt, üdítő. Az étvágy jó. Dr. Kovács. — Báró Mayr Ernő. Megírtuk, hogy báró Mayr Ernő, az osztrák-magyar monarkia volt bukaresti követe, szombaton Pozsonyban meghalt. A keleti akadémia elvég­zése után 1853-ban a konstantinápolyi követséghez került, mint tolmácsgyakornok. 1867-ben érdemei elismeréséül a IV. osztályú vaskorona-renddel tüntették ki és nemsokára azután követségi tanácsos lett. 1872-ben a szent-pétervári követséghez osztották be, ahol négy esztendeig működött. 1876-ban a király a Szent István-rendjelt adományozta neki és bárói rangra emelte. 1878-ban, a berlini kon­gresszus idején, ideiglenesen a berlini követséghez osztot­ták be, és még ugyanabban az esztendőben rendkívüli kö­­vetté és meghatalmazott miniszterré nevezték ki és meg­bízták a pétervári nagykövetség vezetésével. 1882-ben bukaresti követ lett, amely állásában 1887-ig megmaradt. Ezután nyugalomba vonult és mostanig születése helyén, Pozsonyban lakott. — Barthos János. Barthos János, a király sze­mélye körüli minisztérium volt államtitkár-helyettese, mint Neuh­ausból írják, hetvenhárom esztendős korában, tegnap, szélütés következtében meghalt. A negyvenes években szépirodalommal foglalkozott és az Athenaeum, a Honderű, a Pesti Divatlap és az Életképek közölték novelláit. Ké­­sőbb a hivatalnoki pályára lépett és államtitkár-helyet­tes lett. — Az orosz nagyhercegi pár balesete. Em­lítettük, hogy Sándor nagyherceget és feleségét Xénia nagyhercegnőt, amikor Peterhofból az esküvő­ről a vopsinszki kastélyba hajtattak, útközben súlyos baleset érte. A szerencsétlenséget állítólag az okozta, hogy a kocsis a tűzijáték miatt nem látta meg a hidat és a karfákra hajtotta a lovakat. Erre a kocsi fölborult, a nagyhercegpár pedig az árokba esett. Pétervárról érkezett jelentések szerint, Sándor nagy­herceg kisebb horzsolásokat szenvedett, a nagyher­­cegnőnek azonban semmi baja sem történt. Berlinből ma azt táviratozzák lapunknak, hogy a nagyherceg­pár balesetét merénylők okozták. Az orosz fővárosból érkezett magánjelentések azt állítják, hogy a híd, amelyen a szerencsétlenség történt, át volt fűré­szelve. Amikor tehát a kocsi rajta volt, leszakadt és a nagyhercegpár a mélységbe zuhant. Xénia nagy­­hercegnő kezét törte, Sándor nagyherceg pedig a fe­jén siolgosan megsebesült. A kocsis olyan zúzódásokat szenvedett, hogy még aznap meghalt. A cári pár a szerencsétlenség hírére azonnal a vopsinszki kas­télyba sietett. A rendőrség titkolja a merényletet, amelynek tetteseit eddigelé még nem sikerült kézre­­kerítenie. — Szent­ István napja. Az első apostoli magyar király emlékét az idén is a szokott kegyelettel és ünnep­ségekkel ülik meg. Az ünnepségek sorrendje a következő: Augusztus 19-ikén délután öt órakor a királyi pa­lota kápolnájában ünnepi litánia. Augusztus 20-ikán reggel hatodfél órakor csöndes mise, két órakor pedig a szent jobbot ünnepi körmenetben átviszik a budavári plébánia templomba. Itt nyolc órakor szent beszéd, azután ünnepies főpapi mise lesz, amelynek végeztével a szent jobbot ismét körmenetben viszik vissza a királyi palota kápolnájába, ahol az ünnepet Te Deummal fejezik be. Délután öt óra­kor ünnepi vecsernye. Augusztus 21-ikén és a következő napokon az egész héten át, naponkint nyolc órakor és tíz órakor mise, délután öt órakor pedig mindennap litánia. Augusztus 26-ikán délután öt órakor ünnepies litániával és Te Deummal fejezik be az emlékünnepeket. IX. Pius pápa 1862. június 6-ikán kelt rendeletével teljes búcsút adott azoknak a híveknek, akik ez ünnepen, vagy egész hete alatt töredelmesen meggyónnak, megáldoznak és a királyi palota kápolnájában imádkoznak.­­ A Nemzeti Múzeum igazgatósága elhatározta, hogy az ünnepre való tekintettel, augusztus 19-ikén, 20-ikán és 21-ikén a Mú­zeum összes tárait megnyitja. — Her­ceg Croy Lipót betegsége. Mint lapun­k­­nak Bécsből táviratozzák, herceg Croy Lipót állapota ismét rosszabbra fordult. A beteg herceg, akinek állapota re­ménytelen, még eszméletén van, de már nem tud beszélni. Táplálékot vagy orvosságot még mindig nem fogad el a Világító-torony a fiumei kikötőben. Mint fiumei levelezőnk írja, a fiumei kikötőben, Ulaka alközség­­ben az új világító-torony már elkészült és augusztus 20-án kezdi meg a működését. Magassága 27,7 méter és 180 méternyire emelkedik ki a tenger színe fölött. A benne elhelyezett villamos ívlámpa tizenhét mérföld távolságra szórja a sugarait. A világító­tornyot eddig a Mária-Valéria­­móló és a petróleum-kikötő között elhelyezett kettős fényjelző pótolta. A Mária-Terézia-móló kiépítése után annak végén, a mai úszó fényjelző helyére szintén világító­­tornyot emelnek. — Méregkeverő szerelmes. Bazsek Mária har­mincöt éves váci cselédleány, mint levelezőnk írja, bele szeretett a vele egy urat szolgáló Kormos József húsz éves kocsisba. A kocsis szívét azonban lefoglalta már a házhoz járó takaros napszámosleány. A reménytelen sze­relmes ezért boszut forralt ellenük. Mikor a kocsis és a napszámosnő szombaton a mezei munkáról hazatérve a levest enni kezdték, az első néhány kanál után rosszul lettek és panaszkodtak háziasszonyuk, Szekeres Istvánná előtt a rossz étel miatt. A háziasszony maga is megkós­tolta a levest, de alig nyelt le néhány cseppet belőle, összeesett. A segítségére hívott orvos konstatálta, hogy a leves gyufaoldattal meg van mérgezve. A méregkevert leányt a csendőrök elfogták.­­ Egy tüzér-akadémikus tragédiája. Mint la­punknak írják, a bécsújhelyi katonai akadémiában szom­baton nagy szerencsétlenség történt. Krenedits Sándor, váci születésű növendék egy bombát vizsgált, amely egy­szerre óriás robajjal szétrobbant s a fiatalember karjait kiszakította s a mellén és a fején olyan súlyosan megsebe­­sitete, hogy állapota reménytelen. Közelében álló társai többé-kevésbbé szintén megsebesültek. — Végzetes tréfa. A pozsonymegyei Felső-Diós község határában gróf Pál­ffy János birtokán a pisztráng­tóban fürdött Jurina János halászfiú a társaival. Mint levelezőnk írja, a gyermekek vígan lubickoltak, majd Jurina Vas Mihály, Petrikovics Ignác társaival fogadott, hogy negyedóráig a víz alatt marad. Alá is bukott, de amikor percekig nem mutatkozott, társai megrémültek és segítsé­gért kiabáltak. A szomszédos halászházból előjött Treszti András halász beugrott a vízbe, s meg is találta a vakmerő fiút — halva. — Fórul járt betörők. Mint lugosi levelezőnk táv­­iratozza, az éjjel betörtek a görög­katolikus püspökség irodájába s elvittek onnan egy nagy vasládát, amelyet óriás erőfeszítéssel feltörtek. A ládában azonban csak hiva­talos irományok voltak, amelyeket nem bam­ou­ik. A csaló­­dott betörőket a rendőrség nyomom, tisztelegnek a főkapitány helyettesénél, támogatását kérve ki, de elhatározták azt is, hogy a munkások követeléseit nem teljesítik. Az első alku. Habár a mesterek azon vannak, hogy a sztráj­­kolókkal szemben hatalmukat éreztessék, egy részük már belátta, hogy a sztrájk nagyon árt az üzletnek. A délutáni órákban már huszonhárom műhely­­tulajdonos jelentkezett a sztrájkot vezető bizottságnál s tudatta, hogy a követeléseiket elfogadja. Ezekben a műhelyeidben holnap a munkások ismét megkezdik a munkát.

Next