Pesti Napló, 1894. november (45. évfolyam, 302-331. szám)

1894-11-23 / 324. szám

324. szám. Budapest, péntek w­astA 1894. november 23. - nak csekély saját bevételei mellett olyan operát fentar­­tani, amely megfelel a budapesti közönség igényeinek, nem lehet. Azok az intendánsok, akik megfeleltek a budapesti közönség izlésének, hoztak ide külföldi vendégszereplőket és vendégszereplésre költöttek egy év alatt 80.000 forintot, azok a budapesti közönség teljes megelégedését nyerték ki, de az eredmény az volt, hogy az amúgy is magas szubvenciót jelentékenyen túllépték . Így természetesen az intendáns működése ellen azon jogos kifogás volt emel­hető, hogy 100.000 forinttal lépte túl azon költségeket, amelyeket a törvényhozás már amúgy is magas összegben szavazott meg. Mikor azután új intendáns jött, aki a költségvetés­hez tartotta magát és azt nem lépte túl, azzal a közönség nem volt megelégedve, mert idegen nagyhírű­ műerőket nem léptetett fel, de nem is tehette ezt anélkül, hogy túlhaladja a költségeket, mert dotációja nem volt reá. Ily módon valóságos cirkulas villosusba jutunk az Operával. Méltóztassanak elhinni, hogy a budapesti Opera ze­nekara igazán kitűnő, repertoirja oly változatos, hogy egyetlen egy európai nagy­város operájának a repertoirja nem oly változatos. Ezek tények, tisztelt Ház, ez a dolognak nem szubjektív felfogása. Ismétlem, a repertoir változatos, de a közönség nincs megelégedve saját énekeseinkkel, és sajnos, ezekkel nem vagyunk képesek a szerepeket telje­sen betölteni. De most nem is lehet azt mondani, hogy itt szemé­lyes indokok játszanak közbe, s a képviselőház azon hely­zetben van, hogy a dologhoz magához szólhat, anélkül, hogy személyes kérdésekre kellene tekintettel lennie. (úgy van­ jobbfelől.) Nagyrészben áll az e tekintetben, amit Herman Ottó képviselő úr mondott, hogy végre is nem vagyunk képesek egy műintézetet mesterségesen felfújni. Meg kell várni a dolgok természetes fejlődését, és bár­milyen erőlködéssel is akárhány intendánst fogunk bűn­bakul odadobni, a természetes fejlődést ezzel előbbre vinni nem fogjuk. Szóba hozattak még a café chantant­o, orfeumok és más efféle mulatóhelyek és a tisztelt képviselő úr, aki ezt szóba hozta, e tekintetben nagyobb rendőri beavatkozást kíván. Ez nagyon nehéz. Nagyon nehéz a rendőri beavat­kozás határát megvonni és én azt hiszem, minél kevésbbé avatkozik a rendőrség a dolgokba, annál jobb; az általá­nos szabály az legyen, hogy csak ott avatkozzék be, ahol múlhatatlanul szükséges és igyekezzék ezt a határt meg­tartani. Ha erkölcstelen dolgok kerülnek előadásra, azokat a rendőrség rendszerint be szokta tiltani. Horváth Gyula: A Nemzeti Színház utolsó darab­jánál erkölcstelenebb előadás nincs. (Zaj.) Hieronymi Károly belügyminiszter: És az illető tulajdonosokat vagy szereplőket rendesen érzékeny pénz­­büntetéssel sújtja. Végül, tisztelt Ház, itt újra szóba hozatott az, hogy a főváros által a filharmonikusok részére nyújtandó 3000 forintnyi szubvencióra vonatkozó határozatot nem hagytam jóvá, és ezt úgy tüntetik fel, mintha ez által a filharmo­nikusok léte veszélyeztetve volna. Tisztelt Ház! A filharmonikusok egyesülete már 40 év óta működik,­­ amint egészen helyesen említette fel Bartók Lajos tisztelt képviselőtársam, és ezen idő alatt nem volt szüksége szubvencióra. Most először jött abba a helyzetbe, hogy azt mondja, hogy neki szüksége van 3000 forint szubvencióra, holott 40 évvel ezelőtt, amikor a vá­ros sokkal kisebb volt s a lakkosság sokkal kevésbé volt vagyonos, szubvenció nélkül is képes volt megélni. Emellett méltóztassék tekintetbe venni azt is, hogy a fővárosnak anyagi helyzete igen kedvezőtlen, sőt a főváros nagy deficitnek néz elébe. Azt fogják erre mondani, hogy 3000 forint nem pénz, de még minden rossz gazda úgy vélekedett, hogy ez meg az a csekély kiadás még nem ront meg engem. Hanem a sok apró kiadásból lesz azután a deficit. (Igaz! ügy van­ jobbfelől) Egyébiránt én úgy tudom, tisztelt Ház, hogy a fő­város újabb felterjesztést akar e tárgyban tenni, s akkor én újra megfontolás tárgyává teszem a kérdést, azt ala­posan meg fogom vizsgálni és ha csakugyan a filharmoni­kusok léte függne ettől a 3000 forinttól, hajlandó vagyok utólagosan is a fővárosnak határozatát jóváhagyni. De ehhez az ügyhöz azt a következtetést fűzni, hogy én a művészet iránt semmi érzékkel nem bírok, azt hiszem, mégis nagyon messze menő dolog. A Ház a tételt megszavazza. A közegészségügyi kiadások. Papp Samu: A dolgok természetében rejlőnek tartja, hogy a közegészségügy terén csak lassú a haladás, mert az ügy szoros kapcsolatban áll a nép intellektuális álla­potával. Erélyes közigazgatással sokat lehet tenni, de míg a közigazgatásnak meg kell küzdeni a nép tudatlanságá­val, valóban nehéz a közegészség terén a jelentékeny haladás. Elismerését fejezi ki a belügyminiszter iránt, aki szakértelmével és erélylyel látott a dologhoz. A bel­ügyminiszter jelentésében az általános halálozási táblázat jelentékeny csökkenést mutat, dacára annak, hogy a ko­lera is pusztított. Szaporodott az orvosok és gyógy­szertárak száma. A gyógyszertárak szaporítására nézve azonban óvatosságot ajánl. Viszont a difteritisz az elmúlt eszten­dőben is nagyon sokat pusztított és a múlt esztendőben is több, mint kétezer község volt ezen veszedelem által fer­tőzve, amelynek leküzdését nemcsak családi, de nemzeti érdekek is követelik. A difteritisz ellen már számos szer­rel tettek kísérletet s napjainkban a demográfiai kongresz­­szuson egy francia orvos, azután a bécsi vándor-orvosgyű­­lésen egy német orvos tartottak felolvasást a difteritisz gyógymódjáról, amelynek híre azóta az egész világot be­járta. Az a módszer, a szérum, az ojtáson alapszik, amely például a veszettség ellen nagyon jónak bizonyult. Nem akarja azt mondani, hogy a szérumra ugyanazon sors vár, mint a Koch-féle bacillusra, de az örvendezés még mindenesetre korai. Örömmel csatlakozik a pénzügyi bizottság által kifeje­zett azon felszólításhoz,hogy a belügyminiszter szólííttassék fel, hogy hatáskörében mindent megtegyen annak a megállapítá­sára, hogy a szérum csakugyan olyan jó-e, és ha igen, akkor hasson oda, hogy a társadalom minden rétege egyformán részesüljön ebben az áldásos szerben. (Általános helyes­lés.) Ezután egyéb közegészségügyi kérdésekről emlékezik meg s főleg a tüdővészről beszél, mert ez az összes halá­lozások egy tizedrészét képezi. A tüdővésznek egyedüli gyógymódja a tiszta levegő és mert a tüdővész fertőzés útján is terjedhet, elsőrendű közegészségügyi szükséglet egy a kornak és a betegség természetének megfelelő kór­házról gondoskodni, amely így valóságos gyógyító inté­zetté változnék. (Helyeslés.) Hosszasabban beszél a köror­vosokról, amely intézményt javítani és esetleg államse­gélyben részesíteni elodázhatlan szükség. Beszéde végén a hivatalos orvosi képviseletnek, az orvosi kamaráknak kérdéséről emlékezik meg s kéri a belügyminisztert, hogy vizsgálja meg ezt a dolgot s ha szükségesnek tartja, ter­­jeszszen a Ház elé ez iránt törvényjavaslatot. A tételt megszavazza. (Helyeslés.) Az elnök a vita folytatását holnapra halasztja. Kerényi Lajos, a vízügyi bizottság előadója be­nyújtja a bizottság jelentését a Rába és mellékfolyónak szabályozására vonatkozó törvényjavaslatról. Perczel Béni ugyanennek a bizottságnak jelentését a győr- és moson­­megyei szigetközi érdekeltségnek ármentesítő társulattá történt alakítására vonatkozó miniszteri jelentéséről ter­jeszti elő. Ezután jelenti az elnök, hogy a kultuszminiszter szombaton fog válaszolni Polónyi Gézának az érseki javak bérbeadására vonatkozó interpellációjára. Interpelláció: Veszter Imre interpellálta meg ezután a földmive­­lési minisztert a Szepesség területén fennálló állategész­ségügyi zárlat miatt. Interpellációja, amelyet hosszabb megokolással vezetett be, így hangzik: 1. Van-e tudomása arról, hogy több szepesi vá­rosban és községben, nevezetesen Szepes-Bélán és Leibitz városában a ragadó tüdőláb miatt alkalmazott zárlat, dacára annak, hogy ezen városokban hat hónap­nál hosszabb idő óta egyetlen egy betegedési eset sem fordult elő, még mindig fennál? 2. Ha van róla tudomása, szándékozik-e intéz­kedni, hogy ezen zárlatok haladéktalanul megszün­tessenek ? 3. Hajlandó-e megszüntetni azon korlátozást, mely szerint a zárlat alatt álló városok vagy községek lakói egymásnak helyben sem adhatnak el szarvasmarhát ? Gróf Festetics Andor földmivelési miniszter azon­nal válaszol az interpellációra. A szepesi állapotokat oly rendkívülieknek tartja, hogy tekintetbe véve ez ügy nagy fontosságát és a baj kiirtására hozott nagy áldozatokat, tökéletesen indokoltnak tartja a törvényes intézkedésektől eltérő szabályokat, mert a bajt gyökeresen orvosolni csakis így lehet. Szükség van a fokozott szigor fentartására any­­nyival is inkább, mert adatok útján győződött meg arról, hogy még a hatóságok eljárása is e részben többször na­gyon hiányos volt. Oly lanyha magaviseletet tanúsítanak a visszaélések konstatálása körül, másrészt a községi elöl­járóság az eltitkolást mindig annyira támogatta, hogy ily állapottal szemben, az ügynek nagy jelentőségénél fogva, a maga részéről nem meri ezen óvintézkedések szigorát az ügynek jelen stádiumában csökkenteni. (Helyeslés). Ami Veszter harmadik kérdését illeti, tévedésen alapul az ottani felfogás, mert a marhalevelek bevonására való ren­delet ejtette tévedésbe az ottani közegeket. A községek határán belül ugyanis az adásvétel ha­tóságilag, a minisztérium részéről soha eltiltva nem volt. Jól tudja, hogy a rendelkezés sújtja a megye lakossá­gait, de nem jó szolgálatot tenne neki, ha ez eljárás szi­gorúbb érvényre emelését elmulasztaná. Azonban vannak mégis bizonyos intézkedések, amelyeket eszközölni lehet­ségesnek tart, és ez a most adott felvilágosításon kívül annak a megengedése, hogy ne csak tiszta megyékből, hanem fertőzött megyék területén belül is megvásárolhas­sák az ottani hizlaldák számára a hizlalda-tulajdonosok vagy birtokosok a marhát, amitől most el vannak tiltva. Ezen intézkedéssel talán szű­kebb köröknek némi enyhítés volna nyújtva, de egyelőre legalább nem merne nagyobb enyhítésre kilátást nyújtani. Kéri válaszának tudomásul vételét. (Helyeslés). Veszter Imre a választ tudomásul nem veheti, mert a miniszternek a törvény szerint nincs joga 6 hónapnál hosszabb időre zárlatot fentartani. Ha mégis szükséges, kérje a törvényhozás felhatalmazását, mert a baj ott oly nagy, hogy még kormánybiztos felállítását is szükséges­nek tartaná. Sajnálja, hogy a miniszter válaszát tudomá­sul nem veheti, mert az törvénytelenségen alapszik. Gróf Festetics Andor földmivelési miniszter hivat­kozik arra, hogy rendkívüli állapotok rendkívüli intézke­déseket követelnek és a törvény csak azt rendeli, hogy a zárlat akkor szüntetendő meg, hogyha 6 hó után újabb betegedés nem történt — ott pedig gyanús állat mindig kimutatható. Ezt akarta megjegyezni. A Ház többsége a választ tudomásul veszi. Az elnök az ülést berekeszti. Az ülés vége délután két órakor. A kúriai bíráskodás. Ezen a rövid címen szokták emlegetni a képviselőház vitáiban a királyi Kúriának a képviselőválasztási ügyekben való bírásko­dását szabályozó törvényjavaslatot, amelynek tárgyalása még az egyházpolitikai Campagne előtt félbeszakadt. A tárgyalására kiküldött bizottság ma újra összeült és bár a törvényjavaslat egyes szakaszait már a múlt ülésszakban letárgyalta, az ülésszaknak közbejött berekesztése miatt újra elülrő­l kellett kezdenie a tárgyalást. Ezúttal azonban általános vita nem volt és az 1—6. §-okat is az előző tárgyalás alkalmá­val történt módosításokkal fogadták el. A 3. §-ban Perczel Dezső­ még a múlt ülésszakban a következő megtoldást javasolta: A választás érvénytelen és ennek megállapítsa kér­­vény útján kérhető: ha a képviselő a kérdéses válasz­tást megelőzőleg három hónapon belül, abból a célból, hogy a választás eredményét befolyásolja, vallás szer­tartásainak végzésére rendelt helyiségben vagy val­lásos jellegű gyülekezeten egyenesen felhívott arra, hogy valamely választó­f5 reá szavazzon, vagy bizo­nyos jelöltre ne szavazzon, vagy hogy a szavazástól tartózkodjék, vagy az egyházi kegyszerekben való részesítésre tett ígéretet, vagy bűnbocsánatot he­lyezett kilátásba; vagy egyházi fenyíték alkal­mazásával, vagy a kegyszerek elvonásával, vagy túlviági büntetéssel fenyegetett ; vagy ha a vallási tiszteletnek tárgyait, vagy olyan tárgyakat, amelyek egyházi szertartások végzésére rendelték, a választók gyülekezetén, vagy választási menetben használt, vagy ha a képviselő ilyen cselekményben részes, vagy abba megelőzőleg és kifejezetten bele­egyezett“. E javaslatba hozott új pontot a legközelebbi szombaton délután 5 órakor fogják tárgyalni. Ezzel az ülés véget ért. Nemzetiségi vita a képviselői házban. A képviselőházban, mint az O. K. értesül, holnap érde­kes nemzetiségi vita lesz, amelyben többen fel fognak szólalni, köztük Serbanu Miklós, a Ház egyetlen oláh képviselője is. Oláh kongresszus. A Tribuna ma érkezett száma ökölnyi betűkkel hirdeti, hogy az oláh nép vezéremberei szer­dára, november 28-ára, pártgyűlésre hívták össze híveiket Nagyszebenbe. A gyűlésen, a Tribuna szerint a belügy­miniszternek az úgynevezett oláh nemzeti komitet felosz­lató és alapszabályok szerkesztését kívánó rendelete ke­rül tárgyalásra. A felhívást legközelebb közzéteszik, je­lenleg még aláírások gyűjtése végett körözik. BELFÖLD. Gróf Csáky Albin képviselősége. Ma volt a képviselőválasztás Breznóbányán, és mint egy táv­iratunk jelenti, 876 szavazattal a szabadelvű párti gróf Csáky Albint választották meg. Ellenfele Czecz­­bauer Péter katolikus lelkész volt, akire össze-vissza 66-an szavaztak. Gróf Csáhi Albinnak ez a szép győzelme újabb bizonyítéka annak, hogy a felekezeti pártgyűlölködésnek még a nemzetiségi vidékeken sincs talaja. Hiába hangoztatták tehát az egyházpo­litikai vitában és a katolikus népgyűléseken a sza­­badelvűség ellenségei, hogy a nemzetiségek feljajdul­­nak majd e javaslatok miatt, ez a választás, amely a reformok egyik előharcosának adott mandátumot, nagyon hamar rájuk sütötte, hogy rémképeket fes­tettek. Gróf Csák­y Albin ezúttal először vállalt man­dátumot s a képviselőházban, amely sajnálkozással mellőzte nemes alakját, amióta miniszteri állásáról lemondott, bizonyára mindenki üdvözölni fogja őt azon a téren, ahol nagy jelleménél, kiváló képessé­geinél fogva mindenkor az elsők közt foglal majd helyet. A szabadelvű­párt és a helyzet. Budapest, november 22. A szabadelvűpárt egy előkelő tagjától kaptuk a kö­vetkező sorokat, amelyek érdekes képét nyújtják annak a hangulatnak, amelyben a máris elég bonyodalmas helyzet s a még ezentúl fenyegető szövevények ezt a pártot ta­lálják. Ismét egy győzelem. Gróf Csáky Albint a brez­­nóbányai kerület túlnyomó többséggel képviselővé választotta. Hónapok óta, valahányszor egy-egy man­dátum megüresedett, minden utóválasztás következe­tesen a szabadelvű párt javára dőlt el. Ha még oly óvatosak vagyunk is a közélet tüneteinek magyará­zásában, egy következtetést e jelenségből föltétlenül le lehet vonnunk. S ez az, hogy a szabadelvű párt, amely benn a parlamentben az egyházpolitikai küz­delem kezdete óta számbeli erejében megcsappant, hünn az országban nemcsak hogy mit sem veszített pozíciójából, de még hódított is, még­pedig hódított nem klerikális, de közjogi alapon álló, hanem libe­rális, de függetlenségi-párti kerületet. Ha egy vá­lasztásról vagy kettőről volna szó, talán nem volna szabad ebből általános következtetéseket levonni, de ha az utóválasztások egész sorozatának eredménye áll előttünk s ez az eredmény, bár az ország legkülön­bözőbb részeiben történtek a próbák, mindenütt egyfor­ma maradt, már ebből félreismerhetetlenül levonható az a konzekvencia, hogy a szabadelvű párt programmja az ország közvéleményében megtartotta, sőt fokozta régi vonzó erejét. Már most azt kellene hinnünk, hogy a győzel­mek e sorozata magára a pártra biztató, konszoli­dáló, egységesítő hatást tett. De sajnosan be kell vallanunk, hogy ez a közelfekvő lélektani föltevés nem valósult meg. A pártban bizonyos lanyha han­gulat, a fáradtságnak és tompultságnak egy neme ütött tanyát. Jól mondta a Pesti Napló, amikor nemrég a többség hangulatával foglalkozott, hogy ez a párt az egyházpolitikai küzdelem nehéz harcaiban elkopott. Még a belső kohéziója is szemmel láthatólag apadóban van. Amíg a párt aritmetikai méretei na­gyok, szinte túl nagyok voltak s igy fönnállását a disszonanciák alig veszélyeztethették, meg volt a

Next