Pesti Napló, 1895. január (46. évfolyam, 1-31. szám)
1895-01-01 / 1. szám
4 Budapest, kedd _____________FESTI NAPLÓ.____________ 1895. január I. 1. szám. " hitelt adnak annak a verziónak, amely szerint Horánszky Nándor és tiz-tizenkét elvtársa már most kirajzik a nemzeti pártból, mint kvártélycsinálója gróf Apponyi Albertnek a szabadelvű pártban, sőt tán úgy is, mint vezérének helytartója a Khuen- Héderváry-kabinetben. A Budapesti Tudósító a válsággal ma hosszabb közleményben foglalkozik, amelyből közöljük a következőket: Az ő felségéhez meghívottak közül tán egyetlenegy sem foglalt állást a már kihirdetett egyházpolitikai törvények megváltoztatása, revíziója, vagy életbeléptetésének elhalasztása mellett. Még a két görög-keleti metropolita is, amint tudjuk, abban a nézetben van, hogy a házassági jogról szóló törvény végrehajtása, különösen ami a házasságok kötését illeti, tulajdonképpen semmi nehézséggel sem fog járni, s hogy példának okáért még a görög-keleti lelkészek is az ő kánonjoguk értelmében akadálytalanul megköthetik előzőleg házasságukat a polgári házasság előtt. Csak a váló perekre nézve merült fel ez az aggodalom, hogy tán sokan, akik polgárilag el vannak választva, nem fogják magukat azután egyházilag is elválasztatni. Nem kevesebb határozottsággal vallják az irányadó politikusok majdnem mind azt a nézetet, hogy a még hátralevő két egyházpolitikai javaslatnak a sarkalatos elveket változatlanul fentartó, minél előbbi elintézése egyrészről lehetséges, másrészről pedig éppen a békés munkálkodás és az országgyűlés munkaprogrammjának keresztülvitele érdekében sürgősen szükséges is, annál is inkább, mivel a parlamentnek sietnie kell, hogy hozzá fogjon a közigazgatási reform égető kérdésének megoldásához. A nemzeti párttal való egyesülés eszméje ugyanezt a félhivatalost a következő reflexiókra buzdítja: Gróf Szapáry Gyula a közigazgatási reformtárgyalások kezdetén erre nézve igen beható alkudozásokat folytatott. Még buzgóbban fáradozott e részben köztudomás szerint, nem egészen két évvel ezelőtt Széll Kálmán képviselő, s amint tudjuk, báró Bánffy Dezső, a képviselőim elnöke egészen rövid idővel ezelőtt nem sajnálta a fáradságot, hogy a nemzeti párt irányadó politikusaival a legbehatóbb tanácskozásokat ne foytassa afelett, hogyan volna elérhető az, hogy a nemzeti párt a képviselőház további munkálkodásában a szabadelvű párttal hathatósan közreműködjék. Azt a szemrehányást tehát a szabadelvű pártnak joggal senki sem teheti, hogy forma szerint elzárkózik a nemzeti párt közreműködése elől, és úgy annak az oka, hogy mind a fáradozások meghiúsultak, kizárólag a nemzeti párt, vagy talán helyesebben mondva, gróf Apponyi magatartásában keresendő.* A félhivatalos Politische Corresponded budapesti távirata a következőket jelenti: Az ő felségétől meghallgatott személyiségek audienciájának lefolyása természetesen titok, de azért az illető politikusoknak a válság közben nyilvánult nézetei elengedő támpontot nyújtanak arra a meggyőződésre, hogy az audiencián megjelent urak túlnyomó része szóba se hozta a rendszerváltozást és sem az egyházpolitikai javaslatok módosítását, sem a magyar kormánypolitika szabadelvű irányának megváltoztatását nem ajánlották. Magyarországon általános az a nézet, hogy a legközelebbi kormány is a szabadelvű pártra fog támaszkodni és egyértelmű az a meggyőződés is, hogy mostanság az 1867-iki közjogi alapon álló pártok közt közeledés történhetik ugyan, de fúzió vagy koalíció lehetetlen. Korai még a jövő kabinet tagjai felett minden találgatás, mert hisz a legkülönbözőbb kombinációk támadhatnak, attól függvén a személyek kiválasztása, akit ő felsége a kabinetalakítással meg fog bízni. * A Fremdenblatt, megemlékezve Khuen-Héderváry kihallgatásáról, azt mondja, hogy a magyar főváros jól értesült köreiben úgy tekintik a bán személyiségét, mint aki a válság megoldásával a legszorosabb kapcsolatban van. A bánhoz közel álló személyiségek azt hiszik, hogy Khuen- Héderváry az uralkodó előtt a fúzióra irányuló kísérlet szükségességét hangoztatta. A válság megoldása csak e hét végére várható. A Neue Freie Presse budapesti távirata szerint a bán neve az összes kombinációk közül előtérbe lépett és a lap levelezője emlékeztet arra, hogy két évvel ezelőtt Wekerle Sándort is utoljára hallgatta meg a király, mielőtt a miniszterelnöki kinevezés megtörtént. E külső jelenséghez járul még az a momentum is, amely sokkal többet nyom a latban, és ez az összes politikusoknak az a benyomása, hogy Khuen-Héderváry még most is bizalmas embere az uralkodónak és a legtöbb chancea van a kabinetalakítással való megbízásra. Ez a benyomás oly mély gyökeret vert, hogy egy átmeneti kormány alakítása esetén is, amelynek feladata volna a közjogi alapon álló pártg egyesítésének akadályait elhárítani, Khun-Héderváryt a jövő emberének tartják. A levelező ezután konstatálja, hogy Khuen-Héderváry érintkezésbe lépett a szabadelvű párt vezéregyéniségeivel s kiemeli, hogy a bán minden alkalmat megragad, hogy az összes politikai személyiségekkel szemben a legnagyobb nyomatékkal hangsúlyozza, hogy ő teljesen a szabadelvű párt programmjának alapján áll, azt minden részében tartózkodás nélkül elfogadja, tehát úgy az egyházpolitikai kérdésben, mint a közigazgatási reform kérdésében, csak a Wekerlekormány programmjával óhajt az akció terére lépni. Gróf Khuen-Héderváry, úgymond a bécsi lap, nyílt szivil gavallér, s teljesen megbíznak szavaiban. Ha megbízása esetén ily kijelentésekkel fog a párt elé lépni, a párt nemrég hozott határozatának megfelelőleg, — amely programmjának változatlan fentartását hangsúlyozta, — eleinte talán megfigyelő magatartásban fogja őt követni, amely az események folyamán aztán bensőbb politikai közösséggé fejlődhetik. A mostani kormány tagjai, továbbá Tisza Kálmán, gróf Csáki Albin, Széll Kálmán, tehát a szabadelvű párt összes mérvadó személyiségei hasonló nézeten vannak. Még fontosabb, mint az a kérdés, vájjon kit biznak meg a kabinetalkotással — a pártfúzió kérdése. Tegnap széltében beszélték, hogy gróf Szapáry Gyula híveinek legnagyobb részével azonnal visszatér a szabadelvű pártba, miután a kötelező polgári házasság kérdése eldőlt és a még elintézetlen egyházpolitikai javaslatok még az ő miniszterelnöksége idejéből valók. A képviselőházban tett utolsó felszólalását a közeledés előhírnökének tekintik. A szabadelvű párt nem fog nehézségeket gördíteni a visszatérés elé, ha ettől a túlzó ultramontán személyiségek távol maradnak, és ha Szapárynak ama hívei is a párt körén kívül maradnak, akiknek a szabadelvű pártból történt kilépésük után nem volt sietősebb dolguk, mint ezt a pártot sárral dobálni. Az ellenkező esetben a szabadelvű párt megerősödése ugyanannyit vesztene homogeneitásában, mint amennyit nyerne számbeli megerősödésével. Latolgatják az Apponyi pártjával való egyesülést is. Nemsokára kitudódik, várjon már most megtörténik-e ez, úgy látszik, hogy gróf Apponyi és barátai hajlandók áldozatokra, hogy lehetővé tegyék oly nagy párt alakulását, amely az 1867-iki közjogi alapot a szélsőbal ellen megvédje és a szabadelvű reform megvalósításán közreműködjék. De ez áldozatoknak olyanoknak kell lenniük, hogy a nemzeti párt erkölcsi integritása ne szenvedjen az ország előtt. Ily megegyezés néhány nap alatt alig következhetik be. Azért nagyon valószínű, hogy a legközelebbi minisztérium, akár Khuen-Héderváry, akár báró Bány lesz a léte, politikai feladatául fogja tekinteni az Apponyiékkal való fúzió megvalósítását. A Times a válságról. A külföldi sajtó, amint ismételten utaltunk erre a nem kevéssé nevezetes tényre, mind nagyobb figyelemmel és érdeklődéssel foglalkozik a magyar kormányválsággal, így például a Times, amely eleinte csak a táviratokban számolt be a magyarországi eseményekről, s azután második cikkében méltatta a válság jelentőségét, most a kormány hivatalosan bejelentett leköszönése után első helyen, a tulajdonképeni leaderben fejtegeti a kormányválság által teremtett helyzetet, abban a cikkében, amely különben a legnevezetesebb angol ügyeknek szokott szentelve enni. Ez a cikk a helyzetet a következőkben foglalja össze: „Lehet, hogy azt az erős és sikeres kormányt, amely elbukott, a gyönge szabadelvű minisztériumoknak egész sora fogja követni, de ha a szabadelvűek összetartanak, ezek nem lesznek átmeneti minisztériumok, amint valószínűleg azok a személyiségek tervezik, akik a Wekerle bukására dolgoztak. Ameddig a szabadelvűek megmaradnak mostani hangulatukban, a reakció, sőt még a reakciónak az előkészítése is majdnem lehetetlen. A liberálisok sorsa a saját kezükben van, legalább jelenleg mindenesetre.“ A cikk azután érinti Ferenc József királynak a személyes felfogását is és oda konkludál, hogy a király a dolgok természetes folyásánál és életkoránál fogva konzervatívebb hajlamú lett, semmint annak előtte volt, és hogy nem lehetetlen, hogy a személye körül levő ambiciózus politikusok észrevették uruk nézeteinek ezt a megváltozását, melyet a saját céljaikra igyekeztek felhasználni. BELFÖLD A Vatikán óvástétele. A Politische Correspondents- nek egy római távirata jelenti, hogy a szentszék ezúttal sem tér el attól a régi szokásától, hogy valahányszor amidőn valamely állam területén olyan törvények lépnek életbe, amelyek beleütköznek a katolikus egyház dogmáiba. — a pápa ez ellen diplomáciai után minden egyes esetben tiltakozik. A Vatikán tehát most is jegyzéket szándékozni intézni a közös külügyi kormányhoz, kérve, hogy a nemrégiben szentesített magyar egyházpolitikai törvények életbe ne lépjenek. A római tudósítás még azt jegyzi meg, hogy a szentszék e formális óvástétel után semmiesetre sem fog további pártfogást nyújtani a Magyarországon keletkezett egyházpolitika-ellenes agitációknak. Éppen ellenkezőleg, az tapasztalható a vatikáni körökben, hogy egyes budapesti újságoknak a szentesítés alkalmából a korona és a minisztérium ellen intézett heves kifakadásait a pápa határozottan rosszalja. XIII. Leo legutóbb ismételve sajnálkozását fejezte ki, amiért a magyar katolikusoknak nincsen olyan tekintélyes sajtójuk, amelynek polémiája mérsékelt hangjánál fogva az ellentáborban tiszteletet gerjeszthetne. a——1 'IW ........................... ii TinMTi i ■ m.ff I iiimii imiiiiw i im I ■■ in —«K A közös pénzügyminiszter Károly Lajos főhercegnél. Bécsből telegrafálják, hogy Károly Lajos főherceg tegnap délelőtt kihallgatáson fogadta Kállay Béni közös pénzügyminisztert. A kihallgatás félóránál tovább tartott. Magyar püspökök pásztorlevele. Egy bécsi táviratunk jelenti: A Vaterland értesülése szerint, a legutóbbi budapesti püspöki értekezlet egyik határozata értelmében, a püspökök a magyar egyházmegyékhez közös pásztorlevelet fognak kibocsátani. Január közepére állítólag egy újévi országos értekezlet összehívását tervezik. Újévi üdvözlés. A Nemzeti párt tagjai újév napján délelőtt 11 órakor gyűlnek össze a párthelyiségben, hogy a párt vezérét az évforduló alkalmából üdvözöljék. Megyék és városok. — (Kitüntetett tisztviselők.) Déváról irja levelezőnk: Hunyadmegye tegnapi közgyűlésén báró Szentkereszty György főispán átadta Danilla György vajdahunyadi polgármesternek a Ferenc-József-rend keresztjét Mauska József irodaigazgatónak pedig a koronás arany érdemkeresztet. Ezután a közigazgatási bizottság tagjaiul megválasztattak: gróf Thoroczkay Miklós, Lázár Árpád, Demian Vazul és báró Bornemissza Tivadar. — (Katolikus néppárt Pozsonyban.) a katolikus néppártnak — mint pozsonyi levelezőnk irja — tegnap volt alakuló gyűlése a primási palota egyik termében. Két óra hosszat folyt a tanácskozás, amelynek eredményét a legszigorúbb titokban tartják. Az ülés elején fölvetették azt a kérdést, várjon nyilvános, vagy zárt jellege legyen-e a gyűlésnek. Havlicsek Vince plébános, mint elnök és Otocska Károly ügyvéd a párt vezére a zárt gyűlés mellett foglalt állást. Annyi kiszivárgott a nyilvánosságra, hogy az ülésen gróf Zichy Nándornak a budai királyi palotában való meghivatása s az audiencia után bekövetkezhető eshetőségek kerültek szóba. (Polgármester választás Nagyszebenben.) Nagyszeben polgármesterévé, mint onnan telegrafálják, nagy szótöbbséggel Dróter József városi tanácsost, helyettes polgármestert választották meg. (A moravicai mandátum.) Temesvárról írják nekünk, hogy báró Baich Milán nem fogadja el a jelöltséget, és a szabadelvű párt most báró Sztojanovics György germani nagybirtokost léptette föl. KÜLFÖLD. A legújabb párisi botrány. Párisban most az foglalkoztatja a közvéleményt, hogy a kormány Lanessant az indokínai kormányzat elmozdította állásától. Az elmozdítás azért történt, mert a rendőrség a Páris szerkesztőségében, Canivet főszerkesztő letartóztatása folytán, történt házkutatásnál hivatalos okmányokat és leveleket talált, amelyek Lanessan hivataloskodására vonatkoznak. A levelekben a kormányzó arra kérte Canivet-t, hogy a sajtó útján indítson mozgalmat aziránt, hogy tőkék jussanak Tonkingba. Lanessan helyébe a kormány Rousseaut, a gyarmatügyi hivatal volt igazgatóját nevezte ki. Az utolsó klerikális király. — A Pesti Napló levelezőjétől. — Róma, december 29. Tegnap halt meg. Abból a családból származik, amely soha áldást nem hozott a világra. Maga nem volt rossz ember, s ha mégsem akad kilenc millió allattvaló közt egyetlenegy sem, aki könyet hullatna sírjára, ez onnan van, mert nagyon engedett a klerikális befolyásnak, és ezzel romlásba vitte országát. Mintaképe volt a klerikális királyoknak, s reméljük, hogy egyszersmind utolsó példánya is. Élete, jelleme, bukása felette sok tanulságot rejt magában, amelyet megszívlelhetnek minden országok klerikálisai. Az utolsó klerikális királyt, II. Ferencet, akit tegnap tettek Arco-ban a sírba, jól ismerték a párisi boulevardok látogatói. Éveken át egyedül, szerény ruhában barangolt a fény és pompa közt, s a többi, Páris utcáin szaladgáló exkirály szokásától eltérőleg, kerülte a társaságokat. Az újságok alig írtak róla valamit: holt ember volt már éltében. Csak akkor lehetett a nevét olvasni a hírlapokban, amikor Rómában valami nagyobbszerű ünnepségre készülődtek a Vatikánban. Akkor II. Ferenc, Nápoly és a két Szicíliák volt koronás uralkodója, elküldte megbízottját, San Martino herceget. Ily , nagy vatikáni ünnepek alkalmával rendesen a pápai trónteremben folyik a ceremónia. A pápának trónja díszes menyezet alatt áll, nem messze tőle foglal helyet a külföldi szuverének számára készített trónpáholy. A trónpáholy rendesen csak két szuverén család megbízottjait látja: a Bourbonokét és a Habsburgokét. Az elhunyt klerikális király élete csak egyetlen egy helyen manifesztálódott: a Vatikánban. Aminthogy is egész világnézete, egész gondolkodása s minden érzése a Vatikánban futott össze: a Vatikán volt az ő számára az út, igazság és élet. Ultramontán nyelvek felette dicsérik őt ezért a hajlandóságért a vallás fölkent lovagjául szeretik föltüntetni. Voltaképpen azonban klerikálizmus nem