Pesti Napló, 1895. február (46. évfolyam, 32-58. szám)

1895-02-13 / 43. szám

8 Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1895. február 13. 43. szám. — A megkerült Gascogne. A Compagne Trans­­atlantique igazgató-tanácsa elhatározta, hogy Baudot, a Gascogne parancsnokát a legutóbbi átkelés alkalmával ta­núsított erélyességéért üdvözölni fogja és az aranyérmet adományozza neki. — A bécsi gyilkosság. Bécsi tudósítónk je­lenti: Rothziegel gyilkosának, Eichingernek apósa ma Reggel Przemyslből ideérkezett. Az öreg úr, aki ér­telmes és művelt ember benyomását kelti, teljesen meg van törve, és az utat orvosának tiltakozása dacára tette meg. A leányát a fogházban holnap látogatja meg, ha addig ugyan ki nem bocsátják. — Újabb kasszabetörők. A fővárosi államrendőr­­ség fáradhatatlan buzgalmának ma újabb sikere volt, el­fogták a legutolsó kasszabetörő-szövetkezetet is, amely a fővárosban működött. Ezzel a fővárosban 1893. óta elkövetett kasszabetörések valamennyi tettese a rend­­őrség keze közt van. Ez a legújabb szövetkezet csupa sih­ederbetörőkből állott , és éppenséggel nin­csenek összeköttetésben Papacostáékkal. A szövetkezet tagjai: Stein Ignác cipészlegény, aki lopás miat hat­szor volt büntetve, Krause Lipót egy ruhatisztító­­intézet tulajdonosa, aki lopás miatt háromévi börtönre volt ítélve, Stein József ruhatisztító segéd és Stein Rezső, aki csak most az őszszel szabadult a javító intézetből, ahol hatodfól esztendőt töltött. Valamennyien az Alsó-Erdősor 18-ik számú házban laktak s a rendőrség őket gyanúsí­totta azzal, hogy a múlt hó 27—28. közti éjjelen Reichte Lázár bizotományi cégnek Károly-körut 3. szám alatti irodájában a Wiese-féle pénzszekrényt feltörték. De nem lehetett ellenük fellépni, mert a kasszából semmit sem vittek el s igy bizonyítékokat sem lehetett ellenük beszerezni. A rendőrség azonban folyton figyelemmel kisérte őket, s ma meg is találta la­kásukon a kasszabetörő szerszámokat, amire azután elfogták őket. Noha nem professzionátus betörők, rendkívül finom szerszámaik voltak, igy például a görbe fúró sokkal finomabb és erősebb, mint Papacostáé. Ügyet­lenebből dolgoztak, mint ezek, mert karikát fúrtak a kassza falán s úgy szedték ki a tresorfalat. Ez pe­dig tízszer annyi időbe kerül, mint ha feszítővasakkal és csipeszekkel dolgoztak volna. A vizsgálatot ellenük is Sahl Károly kapitány vezeti, akinek a betörők őszinte vallomást tettek. Bevallották azt is, hogy ők törtek be a múlt hónap 31-én, a Széchet­yi­ tér 7. szám alatt levő böröndgyárba, s e hónap 10-én a Th­­­köry-féle palotába, ahol két társukat tetten is érték. Való­színű azonban, hogy még más betöréseket is követtek el, s a rendőrség most eziránt folytatja a vizsgálatot. Buda­pesten 1893 óta tizenegy nagyobb kasszabetörés történt, amelyeket professzionálus betörők követtek el. E tizen­egy kassza közül négyet Papacostáék, hármat a ma elfogott szövetkezet, a többit pedig az ügyészség­nek már átadott kasszabetörők követték el A rendőr­ség a mai, ugyancsak kitűnő fogásról azonnal értesítte a­ külföldi hatóságokat is, amelyek alig találtak szavakat rá, hogy a rendőrségnek bámulatra méltó sikeres műkö­déséért elismerésüket fejezzék ki. — Ami Papacostáék ügyét illeti, a három kasszabetörő körül mindinkább össze­szorul a hurok, s még e hét, talán már a holnapi nap, óriás meglepetést fog hozni, s a budapesti rendőrségnek újabb dicsőséget szerezni. — Adieu mes amis! Monte-Carlo legújabb áldo­zata egy fiatal özvegyasszony. Mint onnan jelentik, egy Leblanc nevű 32 éves algíri özvegyasszony egy millió lírát vesztett a játékbankban. Másnap főbe lőtte magát. Egy cédulára ezeket a szavakat írta: Adieu, mes amist — Tűz a színpadon. A lembergi színház tegnapi előadásán — mint tudósítónk táviratozza — a „Pillangó­­csata“ első felvonásában egy színésznő ruhája tüzet fogott. A színésznő azonban nem vesztette el lélekjelenlétét és a lángokat hamar eloltotta. Az előadást folytatták. — Halálozás. Dr. Távoly Gyula honvédezredorvos tegnapelőtt negyvennégy éves korában hosszas betegség után meghalt. — Az anyós. Megrendítő családi tragédiáról ad hírt vágujhelyi levelezőnk. Albert István odavaló fiatal há­zasember, aki virágzó üzletnek volt a tulajdonosa, kevés­sel azután, hogy megházasodott, feleségével együtt elhagyta a szülői házat, mert anyja a menyecskét nem szívelte. Annyi jövedelme nem volt, hogy két önálló háztartást fe­dezhetett volna s nemsokára azt látta, hogy távozása miatt a szülei az ínséggel küzdenek. Megszánta beteg édesanyját, aki egyre azt hangoztatta, hogy a fia a fele­sége­ miatt tönkre jut. Visszament a szülei házhoz, vissza­vitte a feleségét is, s a torzsalkodásokat elsimítni iparko­dott. Tegnap reggel eltávozott hazulról. Míg távol volt, feleségét szülei elűzték a háztól. Mikor hazatért, az édes­­any­ja megölete és arra kérte, hogy maradjon nála és ne hozza vissza többé a nejét. Albert felkereste az elűzött asszonyt. A felesége zokogva kérte, hogy ne hagyja el és ne vigye vissza a szülői házhoz. A fiatal férj ekkor két­ségbeesett a kiegyenülhetetlen viszályon. Elment egy ke­reskedésbe, revolvert vásárolt s mellbe lőtte magát. A go­lyó átfúrta a szivét és a berohanok már csak halottan ta­lálták a földön. — Vérengző ausztrállal aranyásók vád alatt. Melbourneból jelentik, hogy nyugati Ausztráliából, Coolgar­­dieból hét aranyásó érkezett vissza, jelentvén, hogy Cool­­gardien túl száz angol mérföldnyire egy 70 láb magas, 600 láb hosszú és 20 láb széles kvarc-tömböt találtak, melynek egész felső részén csodálatosan gazdag vastag arany-erek láthatók A tömb aljában fúrást téve, szintén gazdag aranytermő réteget találtak. Az aranyásók ennél­fogva folyamodást intéztek a kormányhoz, hogy a gyarmat úgynevezett arany­törvénye értelmében adja meg nekik a kon­cessziót e fölfedezett arany terület kiaknázására. A legnagyobb feltűnést azonban nem a csodálatos fölfedezés keltette, hanem az, hogy a rendőrség a hét aranyásót letartóztatta. Azzal vádolják őket, hogy az ottani egész benszüllött törzset az asszonyokkal és gyermekekkel együtt lemészárolták. A vádlottak ezt nem is tagadják,­­ azt mondják, hogy csak önvédelemből követték el a szörnyű vérengzést, mert a bennszülöttek az ő telepüket kifosztották. Ausztráliában és az angol anyaországban a legnagyobb érdeklődéssel néznek az ügy kimenetele elé s az uj, gazdag aranytelep fölfedezésének hite lázas izgatottságban tartja az arany­piacot. 7 » — Elgázolt vasúti munkás. A hatvani pálya­udvarban, mint levelezőnk írja, egy lokomotív elgázolta Kanás János fűtőházi munkást, aki nyomban meg is halt. A szerencsétlenségért, mint a vizsgálat kiderítette, senki sem vonható felelősségre. — Öngyilkos rendőr. Szabadkáról írja levelezőnk: Tikviczky János lovasrendőr valami vétséget követett el, amelyért büntetést kellett volna elszenvednie. Tikviczky azonban a büntetést halálával váltotta meg. Miután bubá­­natát egy városszéli korcsmában borba fojtotta, hazament s szolgálati fegyverével agyonlőtte magát. A szerencsétlen öngyilkos fiatal özvegyet és több­­kis gyermeket hagyott hátra. A legújabb enciklika. — A Pesti Napló levelezőjétől. — Róma, február 10. (II.*) Hosszú new-yorki telegramus fekszik előttünk, amely kivonatát közli annak az új enciklikának, amelyet XIII. Leó az amerikai püspökökhöz intézett. Az eneiklika január 6-ikáról van datálva és ezekkel a szavakkal kez­dődik: Longiqua Óceáni spatia. Amennyire a bő kivonatból kitűnik, XIII. Leó más dolgokat ajánl az amerikaiaknak, mint az öreg Európa lakóinak. Tanácsai két pontba foglalhatók össze. Eszerint: — a katolikusok ne engedjék magukat túlszár­nyalni semmi más vallás hívei által a modern tudo­mány vívmányainak ismeretében; továbbá a hírlapí­ók és publicisták több tisztelettel tár­gyalják a vallási kérdéseket és ne „arrogálják“ ma­guknak a püspökök cselekedeteit megítélni. Különösen érdekes az enciklikának az a felszólítása, hogy a hívek foglalkozzanak a modern tudomány vívmá­nyaival is. Hogyan? A modern tudomány, vagy egyáltalán a tudomány vívmányaival? Hát nem-e csak az imént hallot­tunk kenetteljes prédikációkat a „tudomány csődjéről?“ Még­pedig oly körülmények közt, amelyek azt sejtetik, hogy ez eszme magáé XIII. Leóé. Csak kezünkbe kell vennünk a Revue des deux Mondes legutóbbi füzetét, amelyben Brunetiére úr beszá­mol arról a látogatásról, amelyet nemrégiben XIII. Leó­nál tett. Brunetiére urat nagy készséggel fogadta a pápa, de Brunetiére úr beszámolója elején kijelenti, hogy ő nem fog elárulni semmit abból, amit a pápával megbeszélt. Nem szép Brunetiére artól, hogy ily módon tudatlan sötét­ségben hagyja a világot. De tán ígérete köti. S azért meg­köszönjük neki, hogy legalább cikket írt abból a hangu­latból, amelyet a Vatikánból magával vitt dolgozószobájába. Vájjon ez a cikk visszatükrözi-e XII. Leó gondol­­kozásmódját ? Ez nincs határozottan kijelentve sehol sem, de nagyon valószínű, mert annyi ízléstelenséget csak nem tehetünk fel Brunellére arról, hogy egy pápai vizit gyéké­nyén a saját — esetleg heretikus — gondolatait árulja. Ez annyit jelentene, mint szép csomagokba göngyölíteni értéktelen portékát. De mit is mond Brunetiére úr a pá­pai vizit révén ? Azt mondja, hogy a tudomány csődöt mondott. Hogy a tudomány nem képes likvidálni azokat a váltókat, amelyeket aláírt. Hogy tehát a tudomány nem valami lényeges dolog. Hanem hogy a vallást kell a tudo­­mány által uzurpált díszes polcra helyezni. Tehát ezeket tanulta Brunetiére azon nevezetes vi­zit alkalmával a pápától? Nos akkor Brunetiére itt nagyon meg lehet ijedve, midőn kezébe veszi majd a Longiqua Óceáni spatta kezdetű enciklikát, amely oly melegen ajánlja a katolikusoknak ezt az állítólag csúfos módon cső­döt mondott tudományt. Föltételezzük ugyan, hogy Brunetiére úr összekon­­fundálta az idézett esetben a tudományt a bölcselettel, de ez nem változtat sokat a dolgon. Az ellentmondás világos: ami Európában káros, az Amerikában hasznos. Még val­lási szempontból is? Brunellére arra csak mint tanúra hivatkoztunk ez­úttal, mint oly tanúra, aki a pápa szobájából jön s prédi­­kálásra nyitja száját. Elhiszszük, hogy Liven adja tud­tunkra a szent atya intencióit, — de vájjon éppen azokat az intenciókat nem cáfolja-e meg a legújabb enciklika ci­tált kijelentése? Csak egy esetben egyeztethető össze a két kijelen­tés. Ha tudniillik Brunetiére úr „tudománya“ az igazi tudományt, az enciklikáé pedig a „keresztény tudományokat“ jelenti. Azokat a keresztény tudományokat, amelyekről így zengett a jó Tárkányi: Csak a megadás szelíd nyomán kél az igazi tudomány. Úgy látszik azonban, hogy nem a nagy, általánost emberi tudomány mondott csődöt, hanem csak a Brunetiére ur privát tudománya. És ez esetben Brunetiére ur, bár tudtunkkal nem amerikai, megszívlelheti azokat a tanácso­kat, amiket XIII. Leó az amerikai híveknek adott. Egye­bekben pedig érdekkel várhatjuk ennek az új enciklikának a hatását, túl az Óceánon. Főváros. * A Dunapart beosztása. A partbeosztó bizottság ma délelőtt ülést tartott s elhatározta, hogy jövőre vidéki kereskedőknek csak másodsorban bocsátható partterület rendelkezésre. A bizottság azt javasolja, hogy a Rudolf­­kőpart mellett levő fürdőházat hozzák le a Bodnár-féle fürdőhöz. Egyszersmind a helyzet javításául azt kivánja, hogy a kereskedelemügyi miniszter a Margithid vámja ügyében tegyen kedvezményeket a dunai kereskedelem­nek. A régi vízvezetéki szürőtelep most már a kolera zárlat alól végképp fölszabadult s igy az a száz méternyi terület is használható lesz. A közgyűléshez intézendő elő­terjesztésben mindezek be lesznek foglalva. Törvényszék.­ ­ Bírósági kinevezések. A király a hivatalos lap közlése szerint, igazságügyi minisztere előterjesztésére Szi­­lassy Kálmán losonci járásbirósági albirót a szécsényi já­rásbírósághoz járásbiróvá, Streliczky Antal bajai járásbiró­sági albirót a szabadkai, dr. John Frigyes brassói ügyész­ségi alü­gyészt a marosvásárhelyi, Auguszt Lajos pozsonyi ügyészségi alügyészt a pozsonyi törvényszékhez birákká, továbbá Szabó Jenő jászapáti járásbirósági albirót a dévai és Darócy Elek máramarosszigeti járásbirósági albirót a beregszászi ügyészséghez alü­gyészekké, végül Petrovics Emil fehértemplomi járásbirósági aljegyzőt az alibunári járásbírósághoz albiróvá nevezte ki.­­ Szerencsétlen anya. A budapesti büntető, bíróság ma vétkes gondatlanság által okozott emberölésért felelősségre vonta Straub Jánosnét, akinek a gyermeke lett a gondatlanság áldozata. A szerencsétlen asszony tavaly márciusban lakásán zsírt olvasztott. Egy tele serpe­­nyős tálat a földre tett és kiment egy percre a szobába. Mire visszajött, kétéves leánykáját rémitően­ sikoltani hal­lotta. A szegény gyerek hátulról a forró zsirba esett és testének alsó részét borzasztóan összeégette, úgy hogy sebeibe bele is halt. Straub Jánosné ma a végtárgyaláson nagy fájdalmában alig tudott a hozzá intézett kérdésekre összefüggő feleletet adni. A törvényszék a fenforgó enyhítő körülményekre való tekintettel a szerencsétlen anyát gon­datlanságból okozott emberölés címén öt napi fogházra ítélte.­­ Ügyvédi kamarák. A kolozsvári ügyvédi ka­mara közhírré teszi, hogy dr. Menyhárth Gáspár ügyvéd, Kolozsvár székhelylyel, az ügyvédek lajstromába felvéte­tett; — a zala­egerszegi ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy dr. Neusiedler Antal nagy­kanizsai ügyvéd törvény­­széki bíróvá, dr. Svastits Géza letenyei ügyvéd járásbíró­sághoz jegyzővé kineveztetésük folytán, Horváth József zala­egerszegi ügyvéd pedig elhalálozása következtében az ügyvédek lajstromából töröltettek; utóbbi irodája ré­szére gondnokul dr. Jámbor Márton zala­egerszegi ügy­véd rendeltetett ki; továbbá királyi közjegyzőhelyet­tessé kirendeltetés alapján az ügyvédek lajstromá­ból kitörölt dr. Kasza Sándor ügyvéd Marcali szék­helylyel az ügyvédek lajstromába újólag fölvétetett, azon­ban időközben közjegyzővé történt kineveztetése folytán az ügyvédek lajstromából ismét kitörültetett; dr. K­ród Tivadar ügyvéd Nagy-Kanizsa, Mihálovits Károly ügyvéd pedig Zala-Egerszeg székhelylyel a kamara ügyvédi laj­stromába fölvétettek; Szebényi Lajos Csáktornyai ügyvéd állandó lakóhelyét e kamara területén belül Perlakra tette át; végül dr. Tersánczky Gyula perlaki ügyvéd a győri törvényszéknek 1893/A. 893. számú, a nagykanizsai tör­vényszéknek 6726/B. 893. számú és illetve a pécsi ítélő­táblának 440/B. 894. számú jogerős vádh­atározata alapján az ügyvédség gyakorlatától fölfüggesztetett TÁVIRATOK. Albrecht főherceg betegsége. Bécs, február 13. (A Pesti Napló tudósítójának telefonjelentése.) Arcából érkezett magánhírek sze­rint az Albrecht főherceg állapotában beállott javu­lás tartós. A tüdőgyuladás nem terjedt. A királynak naponkint küldenek Cap Saint Martinbe távirati ér­tesítést. Károly Lajos főherceg is naponkint kap Arcoból táviratokat Albrecht főherceg állapotáról. Bécs, február 12. (A Pesti Napló tudósítójá­nak távirata.) Albrecht főherceg palotájában nagy a nyugtalanság, mert fél kettőig Arcóból semmi h­ír nem érkezett. A belga királyné balesete. Brüsszel, február 13. A királyné ujján az a daga­nat, amelyet egy lovának harapása okozott, mára egészen eltűnt. Az a körülmény, hogy a királyné a tegnapi ud­vari bálon nem volt jelen, túlzott híresztelésekre adott alkalmat.

Next