Pesti Napló, 1895. február (46. évfolyam, 32-58. szám)
1895-02-13 / 43. szám
8 Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1895. február 13. 43. szám. — A megkerült Gascogne. A Compagne Transatlantique igazgató-tanácsa elhatározta, hogy Baudot, a Gascogne parancsnokát a legutóbbi átkelés alkalmával tanúsított erélyességéért üdvözölni fogja és az aranyérmet adományozza neki. — A bécsi gyilkosság. Bécsi tudósítónk jelenti: Rothziegel gyilkosának, Eichingernek apósa ma Reggel Przemyslből ideérkezett. Az öreg úr, aki értelmes és művelt ember benyomását kelti, teljesen meg van törve, és az utat orvosának tiltakozása dacára tette meg. A leányát a fogházban holnap látogatja meg, ha addig ugyan ki nem bocsátják. — Újabb kasszabetörők. A fővárosi államrendőrség fáradhatatlan buzgalmának ma újabb sikere volt, elfogták a legutolsó kasszabetörő-szövetkezetet is, amely a fővárosban működött. Ezzel a fővárosban 1893. óta elkövetett kasszabetörések valamennyi tettese a rendőrség keze közt van. Ez a legújabb szövetkezet csupa sihederbetörőkből állott , és éppenséggel nincsenek összeköttetésben Papacostáékkal. A szövetkezet tagjai: Stein Ignác cipészlegény, aki lopás miat hatszor volt büntetve, Krause Lipót egy ruhatisztítóintézet tulajdonosa, aki lopás miatt háromévi börtönre volt ítélve, Stein József ruhatisztító segéd és Stein Rezső, aki csak most az őszszel szabadult a javító intézetből, ahol hatodfól esztendőt töltött. Valamennyien az Alsó-Erdősor 18-ik számú házban laktak s a rendőrség őket gyanúsította azzal, hogy a múlt hó 27—28. közti éjjelen Reichte Lázár bizotományi cégnek Károly-körut 3. szám alatti irodájában a Wiese-féle pénzszekrényt feltörték. De nem lehetett ellenük fellépni, mert a kasszából semmit sem vittek el s igy bizonyítékokat sem lehetett ellenük beszerezni. A rendőrség azonban folyton figyelemmel kisérte őket, s ma meg is találta lakásukon a kasszabetörő szerszámokat, amire azután elfogták őket. Noha nem professzionátus betörők, rendkívül finom szerszámaik voltak, igy például a görbe fúró sokkal finomabb és erősebb, mint Papacostáé. Ügyetlenebből dolgoztak, mint ezek, mert karikát fúrtak a kassza falán s úgy szedték ki a tresorfalat. Ez pedig tízszer annyi időbe kerül, mint ha feszítővasakkal és csipeszekkel dolgoztak volna. A vizsgálatot ellenük is Sahl Károly kapitány vezeti, akinek a betörők őszinte vallomást tettek. Bevallották azt is, hogy ők törtek be a múlt hónap 31-én, a Széchetyi tér 7. szám alatt levő böröndgyárba, s e hónap 10-én a Thköry-féle palotába, ahol két társukat tetten is érték. Valószínű azonban, hogy még más betöréseket is követtek el, s a rendőrség most eziránt folytatja a vizsgálatot. Budapesten 1893 óta tizenegy nagyobb kasszabetörés történt, amelyeket professzionálus betörők követtek el. E tizenegy kassza közül négyet Papacostáék, hármat a ma elfogott szövetkezet, a többit pedig az ügyészségnek már átadott kasszabetörők követték el A rendőrség a mai, ugyancsak kitűnő fogásról azonnal értesítte a külföldi hatóságokat is, amelyek alig találtak szavakat rá, hogy a rendőrségnek bámulatra méltó sikeres működéséért elismerésüket fejezzék ki. — Ami Papacostáék ügyét illeti, a három kasszabetörő körül mindinkább összeszorul a hurok, s még e hét, talán már a holnapi nap, óriás meglepetést fog hozni, s a budapesti rendőrségnek újabb dicsőséget szerezni. — Adieu mes amis! Monte-Carlo legújabb áldozata egy fiatal özvegyasszony. Mint onnan jelentik, egy Leblanc nevű 32 éves algíri özvegyasszony egy millió lírát vesztett a játékbankban. Másnap főbe lőtte magát. Egy cédulára ezeket a szavakat írta: Adieu, mes amist — Tűz a színpadon. A lembergi színház tegnapi előadásán — mint tudósítónk táviratozza — a „Pillangócsata“ első felvonásában egy színésznő ruhája tüzet fogott. A színésznő azonban nem vesztette el lélekjelenlétét és a lángokat hamar eloltotta. Az előadást folytatták. — Halálozás. Dr. Távoly Gyula honvédezredorvos tegnapelőtt negyvennégy éves korában hosszas betegség után meghalt. — Az anyós. Megrendítő családi tragédiáról ad hírt vágujhelyi levelezőnk. Albert István odavaló fiatal házasember, aki virágzó üzletnek volt a tulajdonosa, kevéssel azután, hogy megházasodott, feleségével együtt elhagyta a szülői házat, mert anyja a menyecskét nem szívelte. Annyi jövedelme nem volt, hogy két önálló háztartást fedezhetett volna s nemsokára azt látta, hogy távozása miatt a szülei az ínséggel küzdenek. Megszánta beteg édesanyját, aki egyre azt hangoztatta, hogy a fia a felesége miatt tönkre jut. Visszament a szülei házhoz, visszavitte a feleségét is, s a torzsalkodásokat elsimítni iparkodott. Tegnap reggel eltávozott hazulról. Míg távol volt, feleségét szülei elűzték a háztól. Mikor hazatért, az édesanyja megölete és arra kérte, hogy maradjon nála és ne hozza vissza többé a nejét. Albert felkereste az elűzött asszonyt. A felesége zokogva kérte, hogy ne hagyja el és ne vigye vissza a szülői házhoz. A fiatal férj ekkor kétségbeesett a kiegyenülhetetlen viszályon. Elment egy kereskedésbe, revolvert vásárolt s mellbe lőtte magát. A golyó átfúrta a szivét és a berohanok már csak halottan találták a földön. — Vérengző ausztrállal aranyásók vád alatt. Melbourneból jelentik, hogy nyugati Ausztráliából, Coolgardieból hét aranyásó érkezett vissza, jelentvén, hogy Coolgardien túl száz angol mérföldnyire egy 70 láb magas, 600 láb hosszú és 20 láb széles kvarc-tömböt találtak, melynek egész felső részén csodálatosan gazdag vastag arany-erek láthatók A tömb aljában fúrást téve, szintén gazdag aranytermő réteget találtak. Az aranyásók ennélfogva folyamodást intéztek a kormányhoz, hogy a gyarmat úgynevezett aranytörvénye értelmében adja meg nekik a koncessziót e fölfedezett arany terület kiaknázására. A legnagyobb feltűnést azonban nem a csodálatos fölfedezés keltette, hanem az, hogy a rendőrség a hét aranyásót letartóztatta. Azzal vádolják őket, hogy az ottani egész benszüllött törzset az asszonyokkal és gyermekekkel együtt lemészárolták. A vádlottak ezt nem is tagadják, azt mondják, hogy csak önvédelemből követték el a szörnyű vérengzést, mert a bennszülöttek az ő telepüket kifosztották. Ausztráliában és az angol anyaországban a legnagyobb érdeklődéssel néznek az ügy kimenetele elé s az uj, gazdag aranytelep fölfedezésének hite lázas izgatottságban tartja az aranypiacot. 7 » — Elgázolt vasúti munkás. A hatvani pályaudvarban, mint levelezőnk írja, egy lokomotív elgázolta Kanás János fűtőházi munkást, aki nyomban meg is halt. A szerencsétlenségért, mint a vizsgálat kiderítette, senki sem vonható felelősségre. — Öngyilkos rendőr. Szabadkáról írja levelezőnk: Tikviczky János lovasrendőr valami vétséget követett el, amelyért büntetést kellett volna elszenvednie. Tikviczky azonban a büntetést halálával váltotta meg. Miután bubánatát egy városszéli korcsmában borba fojtotta, hazament s szolgálati fegyverével agyonlőtte magát. A szerencsétlen öngyilkos fiatal özvegyet és többkis gyermeket hagyott hátra. A legújabb enciklika. — A Pesti Napló levelezőjétől. — Róma, február 10. (II.*) Hosszú new-yorki telegramus fekszik előttünk, amely kivonatát közli annak az új enciklikának, amelyet XIII. Leó az amerikai püspökökhöz intézett. Az eneiklika január 6-ikáról van datálva és ezekkel a szavakkal kezdődik: Longiqua Óceáni spatia. Amennyire a bő kivonatból kitűnik, XIII. Leó más dolgokat ajánl az amerikaiaknak, mint az öreg Európa lakóinak. Tanácsai két pontba foglalhatók össze. Eszerint: — a katolikusok ne engedjék magukat túlszárnyalni semmi más vallás hívei által a modern tudomány vívmányainak ismeretében; továbbá a hírlapíók és publicisták több tisztelettel tárgyalják a vallási kérdéseket és ne „arrogálják“ maguknak a püspökök cselekedeteit megítélni. Különösen érdekes az enciklikának az a felszólítása, hogy a hívek foglalkozzanak a modern tudomány vívmányaival is. Hogyan? A modern tudomány, vagy egyáltalán a tudomány vívmányaival? Hát nem-e csak az imént hallottunk kenetteljes prédikációkat a „tudomány csődjéről?“ Mégpedig oly körülmények közt, amelyek azt sejtetik, hogy ez eszme magáé XIII. Leóé. Csak kezünkbe kell vennünk a Revue des deux Mondes legutóbbi füzetét, amelyben Brunetiére úr beszámol arról a látogatásról, amelyet nemrégiben XIII. Leónál tett. Brunetiére urat nagy készséggel fogadta a pápa, de Brunetiére úr beszámolója elején kijelenti, hogy ő nem fog elárulni semmit abból, amit a pápával megbeszélt. Nem szép Brunetiére artól, hogy ily módon tudatlan sötétségben hagyja a világot. De tán ígérete köti. S azért megköszönjük neki, hogy legalább cikket írt abból a hangulatból, amelyet a Vatikánból magával vitt dolgozószobájába. Vájjon ez a cikk visszatükrözi-e XII. Leó gondolkozásmódját ? Ez nincs határozottan kijelentve sehol sem, de nagyon valószínű, mert annyi ízléstelenséget csak nem tehetünk fel Brunellére arról, hogy egy pápai vizit gyékényén a saját — esetleg heretikus — gondolatait árulja. Ez annyit jelentene, mint szép csomagokba göngyölíteni értéktelen portékát. De mit is mond Brunetiére úr a pápai vizit révén ? Azt mondja, hogy a tudomány csődöt mondott. Hogy a tudomány nem képes likvidálni azokat a váltókat, amelyeket aláírt. Hogy tehát a tudomány nem valami lényeges dolog. Hanem hogy a vallást kell a tudomány által uzurpált díszes polcra helyezni. Tehát ezeket tanulta Brunetiére azon nevezetes vizit alkalmával a pápától? Nos akkor Brunetiére itt nagyon meg lehet ijedve, midőn kezébe veszi majd a Longiqua Óceáni spatta kezdetű enciklikát, amely oly melegen ajánlja a katolikusoknak ezt az állítólag csúfos módon csődöt mondott tudományt. Föltételezzük ugyan, hogy Brunetiére úr összekonfundálta az idézett esetben a tudományt a bölcselettel, de ez nem változtat sokat a dolgon. Az ellentmondás világos: ami Európában káros, az Amerikában hasznos. Még vallási szempontból is? Brunellére arra csak mint tanúra hivatkoztunk ezúttal, mint oly tanúra, aki a pápa szobájából jön s prédikálásra nyitja száját. Elhiszszük, hogy Liven adja tudtunkra a szent atya intencióit, — de vájjon éppen azokat az intenciókat nem cáfolja-e meg a legújabb enciklika citált kijelentése? Csak egy esetben egyeztethető össze a két kijelentés. Ha tudniillik Brunetiére úr „tudománya“ az igazi tudományt, az enciklikáé pedig a „keresztény tudományokat“ jelenti. Azokat a keresztény tudományokat, amelyekről így zengett a jó Tárkányi: Csak a megadás szelíd nyomán kél az igazi tudomány. Úgy látszik azonban, hogy nem a nagy, általánost emberi tudomány mondott csődöt, hanem csak a Brunetiére ur privát tudománya. És ez esetben Brunetiére ur, bár tudtunkkal nem amerikai, megszívlelheti azokat a tanácsokat, amiket XIII. Leó az amerikai híveknek adott. Egyebekben pedig érdekkel várhatjuk ennek az új enciklikának a hatását, túl az Óceánon. Főváros. * A Dunapart beosztása. A partbeosztó bizottság ma délelőtt ülést tartott s elhatározta, hogy jövőre vidéki kereskedőknek csak másodsorban bocsátható partterület rendelkezésre. A bizottság azt javasolja, hogy a Rudolfkőpart mellett levő fürdőházat hozzák le a Bodnár-féle fürdőhöz. Egyszersmind a helyzet javításául azt kivánja, hogy a kereskedelemügyi miniszter a Margithid vámja ügyében tegyen kedvezményeket a dunai kereskedelemnek. A régi vízvezetéki szürőtelep most már a kolera zárlat alól végképp fölszabadult s igy az a száz méternyi terület is használható lesz. A közgyűléshez intézendő előterjesztésben mindezek be lesznek foglalva. Törvényszék. Bírósági kinevezések. A király a hivatalos lap közlése szerint, igazságügyi minisztere előterjesztésére Szilassy Kálmán losonci járásbirósági albirót a szécsényi járásbírósághoz járásbiróvá, Streliczky Antal bajai járásbirósági albirót a szabadkai, dr. John Frigyes brassói ügyészségi alügyészt a marosvásárhelyi, Auguszt Lajos pozsonyi ügyészségi alügyészt a pozsonyi törvényszékhez birákká, továbbá Szabó Jenő jászapáti járásbirósági albirót a dévai és Darócy Elek máramarosszigeti járásbirósági albirót a beregszászi ügyészséghez alügyészekké, végül Petrovics Emil fehértemplomi járásbirósági aljegyzőt az alibunári járásbírósághoz albiróvá nevezte ki. Szerencsétlen anya. A budapesti büntető, bíróság ma vétkes gondatlanság által okozott emberölésért felelősségre vonta Straub Jánosnét, akinek a gyermeke lett a gondatlanság áldozata. A szerencsétlen asszony tavaly márciusban lakásán zsírt olvasztott. Egy tele serpenyős tálat a földre tett és kiment egy percre a szobába. Mire visszajött, kétéves leánykáját rémitően sikoltani hallotta. A szegény gyerek hátulról a forró zsirba esett és testének alsó részét borzasztóan összeégette, úgy hogy sebeibe bele is halt. Straub Jánosné ma a végtárgyaláson nagy fájdalmában alig tudott a hozzá intézett kérdésekre összefüggő feleletet adni. A törvényszék a fenforgó enyhítő körülményekre való tekintettel a szerencsétlen anyát gondatlanságból okozott emberölés címén öt napi fogházra ítélte. Ügyvédi kamarák. A kolozsvári ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy dr. Menyhárth Gáspár ügyvéd, Kolozsvár székhelylyel, az ügyvédek lajstromába felvétetett; — a zalaegerszegi ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy dr. Neusiedler Antal nagykanizsai ügyvéd törvényszéki bíróvá, dr. Svastits Géza letenyei ügyvéd járásbírósághoz jegyzővé kineveztetésük folytán, Horváth József zalaegerszegi ügyvéd pedig elhalálozása következtében az ügyvédek lajstromából töröltettek; utóbbi irodája részére gondnokul dr. Jámbor Márton zalaegerszegi ügyvéd rendeltetett ki; továbbá királyi közjegyzőhelyettessé kirendeltetés alapján az ügyvédek lajstromából kitörölt dr. Kasza Sándor ügyvéd Marcali székhelylyel az ügyvédek lajstromába újólag fölvétetett, azonban időközben közjegyzővé történt kineveztetése folytán az ügyvédek lajstromából ismét kitörültetett; dr. Kród Tivadar ügyvéd Nagy-Kanizsa, Mihálovits Károly ügyvéd pedig Zala-Egerszeg székhelylyel a kamara ügyvédi lajstromába fölvétettek; Szebényi Lajos Csáktornyai ügyvéd állandó lakóhelyét e kamara területén belül Perlakra tette át; végül dr. Tersánczky Gyula perlaki ügyvéd a győri törvényszéknek 1893/A. 893. számú, a nagykanizsai törvényszéknek 6726/B. 893. számú és illetve a pécsi ítélőtáblának 440/B. 894. számú jogerős vádhatározata alapján az ügyvédség gyakorlatától fölfüggesztetett TÁVIRATOK. Albrecht főherceg betegsége. Bécs, február 13. (A Pesti Napló tudósítójának telefonjelentése.) Arcából érkezett magánhírek szerint az Albrecht főherceg állapotában beállott javulás tartós. A tüdőgyuladás nem terjedt. A királynak naponkint küldenek Cap Saint Martinbe távirati értesítést. Károly Lajos főherceg is naponkint kap Arcoból táviratokat Albrecht főherceg állapotáról. Bécs, február 12. (A Pesti Napló tudósítójának távirata.) Albrecht főherceg palotájában nagy a nyugtalanság, mert fél kettőig Arcóból semmi hír nem érkezett. A belga királyné balesete. Brüsszel, február 13. A királyné ujján az a daganat, amelyet egy lovának harapása okozott, mára egészen eltűnt. Az a körülmény, hogy a királyné a tegnapi udvari bálon nem volt jelen, túlzott híresztelésekre adott alkalmat.