Pesti Napló, 1895. március (46. évfolyam, 59-88. szám)

1895-03-16 / 74. szám

4 Budapest, szombat _____________PESTI n­apjA _____________ 1895. március 16. 74­. szám. — Izmail pasa temetése. A volt egyiptomi ke­­dive temetése, mint jelentettük volt, kedden ment végbe Kairóban, még pedig olyan pompával, amilyent az izlám egyáltalában nem ismer, és amilyet még Kairóban sem láttak soha, jóllehet ott a mohamedánizmus régóta egybe­keveredett az európai szokásokkal. Ez a keveredés mutat­kozott a gyászmenetben is, a menetben legalább tízezer ember vett részt. A vasúti állomástól, ahol az Alekszan­­driából érkezett holttest fel volt ravatalozva, a Rifai-me­­cset mauzóleumáig, a majdnem három angol mértföldnyi utón, végig a Mehemet-Ali-boulevardon, angol és egyip­tomi csapatok sorakoztak s az utcák, ablakok, erkélyek és háztetők tömve voltak kiváncsi nézőkkel, akiknek keletie­sen élénk szinü ruházatáról, hangos, vidám beszélgetéséről és nevetéséről senki sem gondolta volna, hogy gyászpom­pának a szemlélői akarnak lenni. A menet majdnem teljes órahosszat vonult tova sza­kadatlan sorozatban, feltüntetve a modern Egyiptom külö­nös összevisszaságát. A lovas rendőrség és egyiptomi lo­vasság után az egyiptomi hadsereg szirdárja és vezérkara következett: egyiptomi egyenruhás angolok. Közvetetlen titánok haladtak a korán-olvasók, akik magas orrhangon recitálták a szent verseket, utánuk bennszülött céhek és testületek, szent mondásokkal telehívazett zászlókkal, majd zöld-turbános, bő-kaftános utódai a prófétának, azután hosszú kaftános molláhk és ulemák, magas nemezsüveget viselő dervisek, szofták, egyszóval az egész intoleráns izlám, a maga ősrégi festőiségében. Utána viszont az új­kori, civilizáltabb mohamedánizmus következett: száz meg száz fekete­ kabátos iskolás fiú és kollégiumi diák, európai mestereik vezetése alatt. Azután európai és bennszülött notabilek, az egyiptomi és a vegyes bíróságok tagjai, arany­­paszomántos pasák és bejek, angol kormány­tisztviselő, európai biztosok, különböző felekezetű keresztény papok hosszú palástokban, zsidó rabbik, vörös­ kabátos angol tisz­tek, élükön forrestier tábornokkal, az okkupácionális sereg parancsnokával, a teljes díszbe öltözött diplomáciai kar. Lord Cromernek, mint doyennek a vezetése alatt, az egyip­tomi miniszterek s a pénzügyi, igazságügyi és belügyi angol tanácsosok, Gházy Mukhtár pasa, a török kormány­­biztos, s mellette maga a mostani kedive, követve csa­ládjának összes férfi­ tagjaitól. A család és az elhunyt kedive h­áznépe után kö­vetkezett a koporsó dúsan hímzett takaróval, az el­hunyt kedive egyenruhájával, rendjeleivel. A koporsót húsz testőr vitte, s előtte két sor ifjú hintett illatszereket s füstöltetett tömjént. A koporsót nyomban követte egy nagy csapat bérelt sirató-asszony, kik éleshangu jajgatásukkal hasogatták a levegőt. A menetet katonaság rekesztette be, lefordított fegyverrel. Izmail pasa háremjének hölgyei — számra nézve nyolcszázan — akik az egész múlt héten gyászolták vir­rasztással az ő elhunyt urukat és parancsolójukat a Kaszr­­el-Nil palotában, mezítláb akarták követni a koporsót. De a kedive parancsára otthon kellett maradniok. A ke­dive, kinek a gyalogolás nehezére esik, az Operaház táján elvált a menettől s példáját sokan követték, de maga a menet lassan haladt tovább, előbb a Hasszán szultán me­csetjéhez, ahol elmondták a szokásos imádságokat, azután pedig a Bifai-mecsethez, e pompázni akaró, de befejezetlen épülethez, amelyet Izmail pasa a maga pazar költségével kezdett volt építtetni, s mely az ország pénzügyi bukása­kor félbenmaradt. Ott tették örök nyugalomra, anyja és két leánya mellé abban a mauzóleumban, amelyet magának szánt volt, s amely nyilván sohasem épül ki teljesen. Alapzata máris roskadni kezd — méltó temetkező helye annak az uralkodónak, akinek életpályája mesterséges ra­gyogással kezdődött, s borús elhagyottságban hanyatlott sírba. —­ Az Elbe hajótöröttjei. Lovestoft polgármestere, mint a német lapok írják, nyolcvanöt font jutalmat osz­tott szét a Wildflower legénysége között. A megmenekült tisztek arcképalbumot nyújtottak át a Wildflower kapitá­nyának. A Legion of honeur halászbárka matrózai, akik a Titán-gőzös megmentése körül szereztek érdemeket, szin­tén részesültek pénzjutalomban. — A tél áldozata: Mendlik Mihály, zalamegyei gellénházai tanító, írja levelezőnk, e hónap 7-én Zalaeger­szegen volt látogatóban rokonánál. A délutáni órákban, dacára a dühöngő hózivatarnak, gyalog elindult hazafelé. Minthogy azonban még másnap sem érkezett haza, aggódó családja keresésére indult, de minden kutatás eredményte­len maradt. Most, midőn a hó már olvad, megtalálták a szegény tanítót a falu végén. A szerencsétlen ember any­­nyira kimerült, hogy a még csak egy kilométernyire fekvő faluba már nem birt eljutni. Ott fagyott meg az után, a szél pedig vastag hótakarót borított a fáradt utasra. — Oláh átirat a vármegyéhez. Tor­da-Aranyos­megye közigazgatási bizottságának legutóbbi ülésén, mint tordai levelezőnk írja, jelentést tett a tanfelügyelő, hogy a nagyszebeni görög­katolikus főkonzisztórium a tanítói állás ügyében oláh nyelvű átiratot kül­dött a megyéhez. A közigazgatási bizottság felháboro­dott ezen az eljáráson és azt határozta, hogy az átiratot visszaküldi a konzisztóriumnak azzal a kijelentéssel, hogy csak az állam nyelvén írott átiratokat fogad el. Intézke­dett a bizottság az iránt is, hogy a gyertyámosi oláh tanító és az offenbányai segédtanító, akiknek oklevelük nincsen, a tanítástól eltiltassanak­— Hó és víz. A vizárlási viszonyok Magyarorszá­gon tegnapról mára annyiban rosszabbodtak, amennyiben a Tisza 50 centiméterrel áradt. A jég Török-Becsénél még mindig erősen áll. A jég a Tiszán megindult. A Dráva is néhány nap óta árad. A Duna Győrtől Budapestig, Bajától Gombosig és Újvidéktől a Fekete tengerig jégmen­tes. A Temes és a Béga újabban lassan árad. Malackáról írja tudósítónk, hogy a Morva rohamosan árad. A föld­­mivelésü­gyi minisztérium árvíz-bizottsága a fenyegető helyzet miatt permanenciában van. Ez idő szerint Ó-Telek község (Torontál megye) forog veszélyben. Este kilenc óra­kor Torontál vármegye főjegyzőjétől a következő távirat érkezett: „Nagy-Becskerek, március 15. Telefonértesítés szerint este 1/28 órakor Ó-Teleknél 3 méter 14 centi­méter magas a vízállás. A község mentén több erős folyás a töltéstesten. A nép roppant izgatott. Ha 320 centiméte­rig árad, úgy a jobbpartot a híd alatt át kell vágatni. Aurélh­ázánál is súlyos az állapot.“ A Temesvárról érke­zett távirati jelentés szerint Bulyovszky János kerületi felügyelő ma este nyolc órakor oda érkezett és csóna­kon Ó-Telekre indult. Torontál vármegye alispánját a földmi­velésügyi miniszter szintén Ó-Telekre rendelte. — Aradról jelentik : Egresről elindult a jég, de a békás erdőnél ismét megtorlódott. — Fiume egyik külvárosában Grahovóban hegycsuszamlás történt. A Recsina túlsó partján levő, már régóta megrepedezett hegyoldal egy része a nagy hótömegek olvadása követ­keztében leszakadt. A háznagyságu sziklák szerencsére a Becsinába zuhantak s igy nem okoztak kárt. A városi hatóság bizottságot küldött Grahovóba a szükséges intézke­dések megtételére. — Grácból táviratozzák. A legutóbbi napokban történt nagy havazások és a ma beállott olva­dás miatt lavinaomlások történtek. Ma a bécsi gyorsvo­nat elindulása után Leopoldsteiner-See állomás mellett a lavina elborította a pályát, úgy hogy két óra hosszat tartó erős munkával sikerült csak a vonalat szabaddá tenni. — Szerelmi dráma Kassán. Ma délelőtt vé­res szerelmi dráma színhelye volt a kassai főutcá­nak egyik háza. A dráma hősei nem haltak meg, bár sebeik halálosak. Az eset körülményeiről a következő­ket táviratozzák: Seemann István szobafestő régebb idő óta üldözte szerelmi ajánlataival Fopovics Erzsébetet, szállásadójának leányát, aki azonban nem igen állt szóba vele. Ma reggel hét órakor egyedül maradtak a lakásban és Seemann felhasználta az alkalmat, hogy a leányt fele­ségül kérje. Popovics Erzsébet hallani sem akart erről, mire a festőlegény revolvert rántott elő és kétszer a leányra lőtt, azután maga ellen fordítva a fegyvert, száján ke­resztül golyót röpített az agyába. A leányt az első lö­vés karján sebesítette meg, a másik a fülébe hatolt. Az öngyilkost és áldozatát azonnal a kórházba vitték, ahol Mihalik Béla főkapitány kihallgatta őket. Seemann megvallotta, hogy tettét előre megfontolt szándékkal kö­vette el. Három levelet is írt, egyet a leány apjának, a másikat ücscsének, a harmadikat munkaadójának. A leve­lekben tudatja, hogy ha másképp nem, a halálban egye­sül Popovics Erzsébettel. Bár Seemann is, a leány is sú­lyos sebeket kapott, mégis eszméletnél van mind a kettő és igy remélik az orvosok, hogy életben maradnak. — Modern Diogenes. Nagyon rászolgált erre a titulusra Weigl Antal bécsi végrehajtó. Általánosan ismert alak volt az osztrák fővárosban ez a görnyedt, rongyos, szánalmas figura. Ha ütött kopott cilinderével a fején az utcára ment, rögtön nyomában voltak már a gyerekek s lépten-nyomon csúfolták, majd kiüldözték szegényt a világ­ból. A szegény öreg felesége halála óta világgyűlölővé lett. Senkit sem bocsátott be a lakásába, s amit megevett, azt is az ajtó nyílásán át adták be neki. Takarítónője tegnapelőtt reggel, amikor reggelit akart beadni neki, zárva találta az ajtót. Hosszas dörömbölésre sem nyitotta ki az öreg. Az asszony erre lármát csapott s tudósította a rend­őrséget. A kiküldött rendőri közegek a legnagyobb piszok­ban, ágya előtt holtan fekve találták meg az öreget. A szoba rettenetes képet nyújtott, valami szemétdolfforma inkább, mint lakás és ezzel ellentétben a szekrénybe rejtve tetemes összeg készpénzt és értékpapírokat találtak. A zsu­gori halálát, a külső jelek után ítélve, gutaü­tés okozta. — Erkölcsös község. Egbél pozsonymegyei község lakossága, mint tudósítónk irja, úgy látszik nagyon sokat tart az erkölcsre s erkölcsbirói szerepében meglehetősen szigorú ítéleteket hoz, amelyeknek a végrehajtásáról is maga gondoskodik. Az Egbélben lakó Schalzer Istvánné­­nak, született Kovács Cecíliának a férje már három éve Amerikába utazott s azóta hirt sem adott magáról. Az alig huszonhároméves csinos menyecske egy darabig hűsé­gesen várt az urára, de mikor hetek, hónapok, sőt évek is elmúltak és az ura hírt sem adott magáról, nagyon el­keseredett. Ebben a hangulatában ismerkedett meg egy községbeli legényemberrel, aki tőle telhetőleg vigasztalta a párjavesztett galambot. A sikeres vigasztalásnak az lett a vége, hogy a menyecskének a múlt hónapban kis­fia született, akit szorgosan rejtegetett a kiváncsiak szemei elől. A községbeli szemfüles vénasszonyok azonban mégis kisütötték a megesett menyecske titkát. A falu erényesei összeültek s elhatározták, hogy pusztulnia kell a faluból fattyastól együtt. Értesítették is a menyecskét, hogy ha jószántából nem takarodik a faluból, erőszakkal fogják a határra hurcolni. A szorongatott asszony a csendőrséghez fordult védelemért s a csendőrség, hogy valami bántódása ne essék, Szakolcára szállította a gyermekével együtt. — Makacs politikusok. Titeli levelezőnk irja: A szomszédos Mossorin községnek két legelső földesgazdája, Popovics Gyula és Petri György egy községi választási ügy következtében, amelyben mint ellenjelöltek állottak egymással szemben, már néhány év óta haragban voltak egymással. A rokonok közbenjárására nagy nehezen mégis kibékült a két makacs természetű ember. A kibékülést nagy áldomással akarták megpecsételni. A nagykorcsmában vígan folyt a mulatság s boros fejjel az imént kibékült gazdák megint a politikára tértek. Popovics semmi áron sem hagyta magát meggyőzetni. Az eszmecseréből valósá­gos harc fejlődött ki. Popovits magát a falu bölcsének tartva, magának vindikálta az igazságot, de mert Petrin azt elismerni nem akarta, Popovics annyira dühbe jött, hogy csizmaszárából kést rántott elő s Petrint leszúrta. A sebesült ember rövid kínlódás után meghalt. Popovicsot a csendőrség átkísérte a titeli járásbírósághoz. — Templomégés. Bástyaházán, mint tudósítónk írja, a görög­katolikus templom az öszfelszerelésekkel együtt leégett. A tűz úgy keletkezett, hogy egy Pál János nevű ember a fából épült templomban égő gyufát dobott el, amitől a padok s később az egész templom tüzet fo­gott. A veszedelmet már csak akkor vették észre, amikor az egész templom égett. A kár közel hétezer forint. A templom nem volt biztosítva. — Bocsánat, tévedtem. Ilyesforma telegrammot kaphatott Heidelbrandt helytartó Keller belügyminisztertől. A porosz belügyminiszter ugyanis gratulált Heidelbrandt­nak abból az alkalomból, hogy Kelet-Poroszország elnö­kévé nevezte ki a császár. Heidelbrandt eltelt a nagy örömmel s már jövő terveit főzte agyában, amikor még egy telegramm érkezett a belügyminisztertől. Ebben Kel­ler bocsánatot kért az elhamarkodott gratulációért és tud­tára adta a felsült helytartónak, hogy Bismarck Vilmost nevezte ki a császár e fontos állásra. Ez az epizód jel­lemzi leginkább, hogy mennyire váratlanul jött a Bismarck Vilmos kinevezése. — Járvány a lovak közt. A budapesti posta*, elő­fogatok istálló-telepén már egy év óta lappang a takony­­kór járványa és szedi áldozatait. Három ilyen istálló-telep van: a Bükk Szilárd­ utcában, a Sajó-utcában és a Német­utcában, mind a három Beer Vilmos vállalkozó tulajdona és összesen mintegy 300 lónak ad helyet. Már ismételve elő­fordult, hogy egyik, vagy másik telepen a takonykór el­pusztított néhány lovat, sőt tíz nappal ezelőtt egy kocsis, Pálinkás János szintén megkapta azt a borzasztó beteg­séget, amelybe pár nap múlva kínos szenvedés közt bele is halt. Tegnap éjjel a Bökk Szilárd­ utcai telepen ismét két ló pusztult el takonykórban. Matuska Alajos tanácsos és dr. Gebhardt Lajos főorvos azonnal elrendelték az infilrált istállók fertőtlenítését és egyébként is minden in­tézkedést megtettek arra nézve, hogy a veszedelmes jár­vány valahogyan tovább ne terjedjen. Az istállóknak és kocsisoknak vesztegzár alá helyezése, bár szükséges volna, igen bajosan rendelhető el, mert ez a főváros területén a postai forgalom teljes megszüntetését jelentené, ami csak egy-két napra is alig lehetséges. — Rablás a vidéken. Szolnokon vakmerő rablás történt tegnap. Nemes István törvényszéki jegyző felesége reggeli 8 órakor kinyitotta az utcára nyíló ablakait s mi­után a cselédet éppen piacra akarta küldeni, kivette pénz­tárcáját a szekrényből. Ebben a pillanatban egy uriasan öltözött fiatalember ugrott be az ablakon, s miután az egyedül levő fiatal asszony kezéből kikapta a pénztárcát, hirtelen visszament a merre jött, az ablakon és nyomtala­nul eltűnt. Az esetről nyomban jelentést tettek a rendőr­ségnek, amely azonban a­helyett, hogy az igazi rablót kereste volna, elfogott rögtön egy szolnoki postagyakorno­kot, akit balvégzete a rablás idejében éppen arra vitt sétálni. A tapintatlan rendőrség még azt a kíméletlenséget is elkövette az ártatlanul elfogott úri­emberrel, hogy rend­őri fedezettel vitette a rendőrségre, s onnan a tett szín­helyére, mígnem ott maga a kárvallott kijelentette, hogy nem ez a tettes. Az igazi tettest természetesen nem talál­ták meg. — Eljegyzés: Schnitzler Károly huszár főhadnagy, a magyar királyi honvéd lovas táviró-tanfolyam parancs­noka Budapesten, eljegyezte Horváth Erzsikét, özvegy Horváth Pálné leányát Dömsödön. — Szocialista tüntetés. Brüsszelből táviratozzák. A szocialista munkások ma ismét zajos tüntetést rendeztek; tízezernél több munkás vonult végig az utcákon, folyvást azt kiáltva, hogy: — Éljen az általános munkaszünet! A munkások egy óra múlva szétoszoltak, kihágások nem fordultak elő. — Leégett gyufagyár. Nagyszentmiklóson, mint tudósítónk táviratozza, Deutsch Lipót gyufagyára az éjjel leégett. A kár nagy. Azt hiszik, hogy a gyárat felgyúj­tották. — Veszett állatok garázdálkodása. Egy veszett macska tegnap Derecske hajdumegyei községben Gombos Péter ottani lakos kis kilenc éves fiát megmarta. A gyer­meket felvitték a pesti Pasteur-féle intézetbe. — Nyíregy­házán, mint levelezőnk irja, több veszett kutya garázdál­kodott, de nem okozhattak kárt, mert a rendőrségnek sike­rült ártalmatlanná tenni a dühödt ebeket. A rendőrtaná­csos rendeletére a várost negyven napra zár alá helyezték.

Next