Pesti Napló, 1895. július (46. évfolyam, 177-207. szám)

1895-07-01 / 177. szám

­ Budapest, hétfő PE­STI NAPLÓ 1895. június 1. 177. szám. — Hatvanöt uj doktor. Hatvanöten voltak az idén azok, akik „tudományuk jutalmául“ a doktori cimet elnyerték. S a doktoroknak ez a nagy bősége elég gondot is okozott az egyetemi tanácsnak, mert a Központi Egyetemnek nincs akkora terme, amely a sok tudóst és az ő dicsőségének örülő szülőt, testvért, rokont befogadhatná az ünnepi felavatásra. A legfontosabb kérdés azonban csakhamar meg lett oldva. Beniczky Lajos, Pest­megye alispánja átengedte a díszes aktusra a megye­ház dísztermét. Méltóbb helyen nem is esküdhettek fel a fiatal doktorok. A nagy dísztermet, amelynek a bejárattal szemközt levő falát a királynak hatalmas képe foglalja el, körülötte pedig a történelem több nagy alakjá­nak arcképe, ma délfelé egy előkelő matiné díszes közön­sége özönlötte el. A földszint széksoraiban, az erkélyeken sok szép asszony és leány várta az ü­nnepies pillanatot. A terem márványerkélye körül a frakkos, fehérnyakkendős jelöltek zsibongtak türelmetlenül. Itt is, ott is felhangzott a kérdés.­— Talán valamelyik doktor iránt méltóztatik ér­deklődni ? S hogy a rokonoknak minden fajtája ott volt a dísz­teremben, kitűnt a különböző leletekből. — Igen, a fiam is köztük van — mondotta egy öreges úr. — A bátyámat, az unokaöesémet, a sógoromat avat­ják — hangzott a szép lányok és asszonyok ajkáról. S akadt egy-két leány, aki nem habozott és boldog mosoly­­lyal, diadalmasan szólott: — A vőlegényem. A sürgés-forgást félbeszakította az egyetemi tanács érkezése, amelynek tagjai: dr. Fodor József rektor, dr. Rapaics Raj­mund, dr. Antal Gyula, dr. Hőgyes Endre és Beöthy Zsolt aranylánccal a mellükön fél egy óra tájban vonultak be. Nyomban megkezdődött az avatás. Karok szerint a jelöltek a tanács elé járultak, közülök egy kérte a fölavatásukat, a rektor megadta az engedélyt s akkor tizes csoportokban körülállták az egyetem nagy botját, rátették a kezüket és megesküdtek az élő istenre, hogy tudományukat a haza és a király dicsőségére, az emberiség javára fordítják. Tompán morzsolták le az eskü­mintát, amelyet dr. Rapaics Rajmund mondott elő, s azután amikor a rektor és dékánok sorra kezet fogtak a fölesküd­tekkel, csöndesen, méltóságosan hallatszott egymásután százszor, meg százszor : — Doktorrá fogadom! A jog és államtudományokból doktorok lettek: Al­­bertényi Adolf, Antal Jenő, Baczó Albert, Badner Mór, Berinkey Dénes, Bernfeld Izsák, Daróczy Elek, Dobozi Kálmán, Forgó Kálmán, Gallay Emil, György Lajos, Lip­­csey Péter, Márkus Móric, Máthé György, B. Molnár Soma, Morlin Zsigmond, Mitták Jenő, Olsavszky Gyula, Pátkai Béla, Pahone Vazul, Rázsó Béla, Rosenberg Mór, Sebestyén Emil, Salzer Aladár, Schwarzenberg Mór, Sonnenschein Samu, Tatics Péter, Uj Károly, Vállas Jenő, lovag Czettler Ist­ván, Fáy Albert, Frits Kálmán, Gleichmann László Lajos, Gregorich Endre, ifjabb Hollán Sándor, gróf Hunyady Jó­zsef, Juhos Gyula, Lavotta József, Makler Károly, Neu­bauer Aladár, Reiszig Ede, Scheidl Ágoston, ifjabb Telbisz Imre, Vecsey József, Weitzenfeld Henrik, gróf Wilczek H. Vilmos. Az orvostudorok : Ardó Elek, Borbás József, Bau­­m­ann Izidor, Blumenfeld Samu, Braun Géza, Forgách Ala­dár, Fürst Salamon, Gerő Ármin, Goldstein Hermann, Ha­vas D. Dezső, Jeney Alfréd Aladár, Klein Sámuel, Molnár Károly, Olsavszky Győző, Rosenthal Zoltán, Schönring Béla, Singer Emil. Gyógyszerészdoktorok: Szkalla László, Szopko Dezső. Az államtudományi doktorok között volt gróf Hunyady József, a főszertartásmester fia, akinek esküjén az édes­apja is jelen volt, továbbá gróf Wilczek H. Vilmos, ifjabb Hollán Sándor, Hollán Ernő altábornagy fia és Antal Jenő, a jogkari dékán fia és a rektor unokaöcscse. — Párbajozó miniszter. Páriából a Gadaud- Mirman párbajra vonatkozólag a következő részleteket je­lentik: Gadaud földmivelésügyi miniszter néhány nappal ezelőtt ellátogatott Mirman kerületébe. A községtanács több tagja panaszolva említette neki, hogy Mirmant katonai szolgálata megakadályozta abban, hogy képviselői kötele­zettségeinek eleget tegyen. A miniszter erre azt válaszolta,, hogy nagyon sajnálatos, hogy egy republikánus képviselő nem lelkesül azért, hogy hazáját mint katona szolgálhassa. Erre Mirman levelet írt Gadaudnak, amelyben a legnagyobb sértésekkel illette. Gadaud erre ugyancsak levélben felszó­lította Mirmant, hogy nevezze meg a helyet, ahova segédeit küldheti. A segédek kardpárbajban állapodtak meg, amely­nél Mirman, aki az előtte való napon őrségre volt ki­rendelve, a jobb karján erős vágást kapott. Mirman a párbajt folytatni akarta, de az orvosok harcképtelenséget konstatáltak. Az a hír, hogy Gadaud előbb lemondott volna, nem felel meg a valóságnak. Gadaud a miniszter­­tanácsban bejelentette, hogy párbajt fog vívni. Mirmannt a katonai hatóság valószínűleg el fogja ítélni, mert előzetes bejelentés és engedély nélkül párbajozott. — Kápolna H. Lajos emlékére. Egy müncheni távirat jelenti, hogy Luitpald bajor régensherceg a bergi kastély parkjában a Stahrenberg-tó mellett 400.000 forint költséggel kápolnát épített II. Lajos bajor király emlékére. — Kolera Kisázsiában. Konstantinápoly­ jelentik, hogy a kolera Kisázsiában járványszerüleg lépett fel és hogy junius hóban összesen 852 betege­­dés fordult elő, amelyből 327 halálos kimenetelű volt.­­ A miskolci reformátor, Miskolcon egy B. L. nevű iparost nagyon bántotta, hogy az Isten fiait a vallás elkülöníti egymástól. Arra határozta el tehát magát, hogy uj vallást alapit, amely az egész emberiséget egyesiti. Hitcikkelyeit még a múlt őszszel bemutatta Kun Bertalan püspöknek, aki az egyházpolitikára való tekintettel azzal vigasztalta, hogy jobb időre hagyja az ügyet, mert ez idő szerint úgy sem kedvező a talaj az új vallás elterjedésére. B. azonban nem nyugodott, hanem beküldte vallásterveze­tét a kabinetirodának, s egyszersmind kihallgatást is kért. A kabinetirodából a polgármester utján azt a vá­laszt kapta, hogy a­ király januárban, az­ általános kihall­gatásokon, őt is ki fogja hallgatni. B. ünneplőbe­­­öltözött s fölment a budai várpalotába. Sokáig várakozott s ez idő alatt újra át- meg átgondolta az ő külön vallásának téte­leit. Hirtelen verejték tört ki a homlokán. Mint a villám, úgy ötlött eszébe, hogy az ő vallása tulajdonképpen heves kifakadásokat is tartalmaz a katolikus egyház ellen, amely­nek kebelébe pedig a király is tartozik. Nem sokáig habo­zott s a következő pillanatban kiosont a váróteremből. Szökött a fogadás elől és meg sem állott Miskolcig. De azért fontos feladatáról, amelyet magára vállalt, nem mon­dott le. Pár nappal ezelőtt Herman Ottó országgyűlési képviselőnek küldötte el a hitcikkelyeit, akinek véleményé­től sokat vár. Pedig B. nagyon derék, jóra való iparos. Vallását különben magyar vallásnak nevezte el. — Öngyilkos kapitány. Fischer Károly 23-ik gya­logezredbeli kapitányt az éjjel vérében fekve találta szol­gája Teréz­ köruti lakásán. A kivonult mentők konstatálták, hogy Fischer kapitány öngyilkosságot követett el. — Öngyilkos paraszt nabob. Hódmező-Vásárhely egyik legtekintélyesebb gazdája, Lázár Ferenc, mint leve­lezőnk irja, azon való bajában, hogy rengeteg vagyonát 15.000 forint adóság terheli, isbe lőtt­e magát. Elutazott Maros-Vásárhelyre s onnan vissza!.­­jf­gy öngyilkossá lesz. A család, hogy megakadályozza az öngyilkosságot, távira­tozott a maros-vásárhelyi rendőrségnek, de későn, mert Lázár Ferenc akkor már Nagyváradra, majd Segesvárra utazott, ahol egy szállóban elkövette az öngyilkosságot. Halála előtt még egyszer irt feleségének s arra kérte, hogy temetésére küldjön negyven forintot. A halottat Hódmező­vásárhelyre szállították s nagy részvéttel temették el.­­ Pataky H. és W. szabadalmi iroda Budapest, Teréz-körut 3. Berlin, Prága,­Hamburg, Köln, Frankfurt, sza­badalmakat eszközöl és értékesit a világ valamennyi államaiban. Az elfogod nagykereskedő. — A Festi Napló tudósítójától. — Budapest, junius 1. A főváros kereskedőit, de általában az egész közön­séget valósággal megdöbbentette a reggeli újságoknak az a hire, hogy a rendőrség Dezsényi Frigyes droglistát, a Lipótváros egyik legismertebb kereskedőjét, orgazdaság miatt letartóztatta. Akárhányan el sem akarták hinni ezt a lehetetlennek látszó dolgot s kételkedésüket fokozta né­hány lapnak a tévedése,­ amely egy másik hasonló nevű kereskedőt kevert az orgazdaság hírébe. A kételkedők ne­hezen is szerezhettek bizonyosságot, mert a kettős ünnep miatt úgy az egyik, mint a másik kereskedőnek be volt zár­va az üzlete, a kárvallott gyár pedig mindenkitől megta­gadta a felvilágosítást. Az orgazdaság vádja csakugyan Dezsényi Frigyest terheli, akit a rendőrség ma reggel már át is szolgáltatott a királyi ügyészségnek. Szinte hihetetlen megfeledkezés kellett hozzá, hogy ez a jóhírű kereskedő összeadja magát egy közönséges tolvajbandával, amely éveken keresztül a legnagyobb vakmerőséggel űzte bűnös manipulációit. Amikor a vizsgáló kapitány kihallgatta, azzal próbált védekezi­i, hogy a megvásárolt vegyi szereknek sem ere­detét, sem eladóit nem ismerte és elhitte, hogy egy meg­szorult kereskedő adogatja el neki apránkint a portékáját. Csakhogy ezt a védekezését már a rendőrkapitány is meg­­gyöngített, azzal az észrevételével, hogy Budapesten oly kevés a droglista és valamennyi annyira jómódú ember, hogy ő, aki a viszonyokat legjobban ismerte, egy percig sem gondolhatta, hogy bármelyik is ilyen módon legyen kénytelen pénzt teremteni. A vizsgálat különben kiderítette, hogy a diszes tár­saság, amelynek Dezsinyi Frigyes az orgazdája volt, nem­csak a Strobenz-féle gyárbban, hanem a fővárosnak egyéb hasonló ipartelepein is garázdálkodott­, de egyelőre csak annyi bizonyos, hogy magában a Strobenz-féle gyárban az utolsó három év alatt körülbelül 20.000 forint ára vegyi szereket loptak el és hogy a tolvajoknak ez a prédája a Dezsényi Frigyes boltjába vándorolt. A gyár vezetője már régen észrevette, hogy a pro­duktumokból több fogy, mint amennyit eladnak, de az is­meretlen és kétségkívül bűnös fogyasztókat nem tudta tetten érni. Napról-napra elveszett az Üllői­ úti gyárte­lepről néhány métermázsányi a legdrágább szerekből. Az igazgatóság végre a rendőrség leleményességéhez fordult és Bérczy Béla kapitány csakhamar meglephette őt azzal a váratlan felfedezéssel, hogy a tolvajok a gyár alkalma­zottjai közt vannak. A­ tolvaj­szövetkezet feje Szekeres István kereskedő­segéd volt, egy negyvenéves salgótarjáni ember, aki egyik legrégibb alkalmazottja a gyárnak. A rendőrség mindjárt le is tartóztatta és rövid vallatás után megtudta tőle, hogy kik voltak cinkosai. Elmondta ugyanis Szekeres, hogy négy évvel ezelőtt megismerkedett egy Székely József nevű em­berrel, aki azt a szeretetreméltó tanácsot adta neki, hogy lopjon a gazdájától minél több drága portékát, amit ő majd olcsón fog eladni és a pénzt hűségesen megosztja vele. Szekeres hajlott a tanácsra s délben és este, amikor hazament a gyárból, mindig kötött a derekára egy-egy csomagot, amely tele volt a legértékesebb vegyi szerekkel. Székely mindennap pontosan ellátogatott hozzá s a prédát elvitte Dezsényi Frigyesnek, aki mindjárt készpénzt adott érte, így dolgozott a két megtévedt ember néhány hóna­pig, de az üzlet eredményével­­ egyikük sem volt túlsá­gosan megelégedve. Bár sok volt a jövedelem, egynek-egy­­nek mégis kevés jutott belőle. Megint csak Székely József szolgáltatta a mentő ideát. Azt tanácsolta Szekeresnek, hogy fogadjanak maguk közé egy harmadik társat, aki majd föllendíti az üzletet. Az alkalmas embert meg is ta­lálták Kohn József ügynök személyében, akit a rendőrség Székelylyel együtt tartóztatott le tegnap. Ettől fogva csakugyan többet jövedelmezett a tolvajok üzlete. Székely József és Kohn József a főváros környéké­nek hol az egyik, hol a másik falujából rendelt árukat, a Strobentz-gyárban, még­pedig álnév alatt és a megrendelt portékákért fuvarost küldtek be a városba. A megren­delésről egy nappal előbb értesítették Szekeres Ist­vánt, aki a komissziók összeállításával és csomagolásával volt megbízva. Szekeres aztán a megrendelt krajcáros áruk helyett, amelyeknek kilója öt-hat krajcárba került, olyan portékákat rakott a ládákba, amelyeknek kilogram­­monként 5—6, sőt 14—15 forint volt az ára. A kisebb csomagokba pedig felül enyvet és egyéb olcsó anyagokat tett Szekeres, amíg alul drága kémiai szereket rakott. A rendőrség megtudta azt is, hogy Székelyt igazi néven Stern Józsefnek, Kohnt pedig Braunstein József­nek hívják. Egyikük sem tagadja, hogy része volt a rend­szeresen űzött lopásban és megvallották azt is, hogy a lopott árukat egy harmadik társukkal, egy volt diurnistával a Dezsinyi Frigyes váci körúti üzletébe hord­ták, ahol meglehetősen jól fizettek értük. A Dezsinyitől kapott pénzből kifizették a Strobentz-gyárnak a megrendelt portékákat, persze a krajcárosakat, a fölösleget azután, amely mindig tetemes volt, felosztották egymás között. Az orgazdává lett kereskedő számított rá, hogy a dolog előbb-utóbb kitudódik és úgy akart magán segíteni, hogy a tolvajokkal számlákat állíttatott ki a tőlük vásárolt petróleumról, olajról, keményítőről, éppen úgy,ahogy a tisztessé­ges kereskedők szoktak számlát adni a vevőiknek. Ha va­lami drága portékát vett tőlük, akkor is csak olcsó anya­gokról szólt a számla, mert úgy gondolkodott Dezsinyi, hogy könnyű lesz majd elhitetnie a rendőrséggel, hogy ezeket az olcsó produktumokat jóhiszeműleg vásárolta meg azoktól az emberektől, akikről tudnia kellett, hogy drágább anyagokhoz igaz után nem juthatnak. A vizsgáló rendőrkapitány még tegnap kutatást tar­tott Dezsinyi Frigyes üzletében s talált is egy nagy csomót ezekből a hamis számlákból, amelyek mind értéktelen hol­mikról szólnak, holott a tolvajok drága vegyi szereket, jobbára indigót hordtak el a gyárból. A rendőrség az elfogottakon kívül még másokat is gyanúsít bű­nrészességgel, mert úgy látszik, hogy más gyá­rakban is voltak cinkosai ennek a szövetkezetnek. Már beszélnek is egyes emberekről, akikre a rendőrség szemet vetett, sőt azt is emlegetik, hogy ma már le is tartóz­tattak közülök néhányat. De a rendőri sajtóiroda ezekről az újabb letartóztatásokról még nem tud semmit. * Dezsényi Frigyes elfogatásának hire az egész fővá­­rosban nagy szenzációt keltett. Az orgazdasággal vádolt kereskedő tekintélyes budapesti családnak gyermeke, ritka intelligenciával s kereskedőknél egészen szokatlan mű­veltséggel bir. Jelleme ellen sem volt eddig semmi­féle kifogás, sőt kereskedői reputációja eddig kitűnő volt. Annál nagyobb meglepetést kelt szaktársai köré­­ben, hogy most orgazdaság, s pláne éveken át rendszere­ angol tiszta gyapjaszdveiből, saját műhelyem­ben készült, minden nagyságban. DEUTSCH F. Károly Andrássy­ út 1. szám, (31

Next