Pesti Napló, 1895. július (46. évfolyam, 177-207. szám)
1895-07-01 / 177. szám
Budapest, hétfő PESTI NAPLÓ 1895. június 1. 177. szám. — Hatvanöt uj doktor. Hatvanöten voltak az idén azok, akik „tudományuk jutalmául“ a doktori cimet elnyerték. S a doktoroknak ez a nagy bősége elég gondot is okozott az egyetemi tanácsnak, mert a Központi Egyetemnek nincs akkora terme, amely a sok tudóst és az ő dicsőségének örülő szülőt, testvért, rokont befogadhatná az ünnepi felavatásra. A legfontosabb kérdés azonban csakhamar meg lett oldva. Beniczky Lajos, Pestmegye alispánja átengedte a díszes aktusra a megyeház dísztermét. Méltóbb helyen nem is esküdhettek fel a fiatal doktorok. A nagy dísztermet, amelynek a bejárattal szemközt levő falát a királynak hatalmas képe foglalja el, körülötte pedig a történelem több nagy alakjának arcképe, ma délfelé egy előkelő matiné díszes közönsége özönlötte el. A földszint széksoraiban, az erkélyeken sok szép asszony és leány várta az ünnepies pillanatot. A terem márványerkélye körül a frakkos, fehérnyakkendős jelöltek zsibongtak türelmetlenül. Itt is, ott is felhangzott a kérdés.— Talán valamelyik doktor iránt méltóztatik érdeklődni ? S hogy a rokonoknak minden fajtája ott volt a díszteremben, kitűnt a különböző leletekből. — Igen, a fiam is köztük van — mondotta egy öreges úr. — A bátyámat, az unokaöesémet, a sógoromat avatják — hangzott a szép lányok és asszonyok ajkáról. S akadt egy-két leány, aki nem habozott és boldog mosolylyal, diadalmasan szólott: — A vőlegényem. A sürgés-forgást félbeszakította az egyetemi tanács érkezése, amelynek tagjai: dr. Fodor József rektor, dr. Rapaics Rajmund, dr. Antal Gyula, dr. Hőgyes Endre és Beöthy Zsolt aranylánccal a mellükön fél egy óra tájban vonultak be. Nyomban megkezdődött az avatás. Karok szerint a jelöltek a tanács elé járultak, közülök egy kérte a fölavatásukat, a rektor megadta az engedélyt s akkor tizes csoportokban körülállták az egyetem nagy botját, rátették a kezüket és megesküdtek az élő istenre, hogy tudományukat a haza és a király dicsőségére, az emberiség javára fordítják. Tompán morzsolták le az eskümintát, amelyet dr. Rapaics Rajmund mondott elő, s azután amikor a rektor és dékánok sorra kezet fogtak a fölesküdtekkel, csöndesen, méltóságosan hallatszott egymásután százszor, meg százszor : — Doktorrá fogadom! A jog és államtudományokból doktorok lettek: Albertényi Adolf, Antal Jenő, Baczó Albert, Badner Mór, Berinkey Dénes, Bernfeld Izsák, Daróczy Elek, Dobozi Kálmán, Forgó Kálmán, Gallay Emil, György Lajos, Lipcsey Péter, Márkus Móric, Máthé György, B. Molnár Soma, Morlin Zsigmond, Mitták Jenő, Olsavszky Gyula, Pátkai Béla, Pahone Vazul, Rázsó Béla, Rosenberg Mór, Sebestyén Emil, Salzer Aladár, Schwarzenberg Mór, Sonnenschein Samu, Tatics Péter, Uj Károly, Vállas Jenő, lovag Czettler István, Fáy Albert, Frits Kálmán, Gleichmann László Lajos, Gregorich Endre, ifjabb Hollán Sándor, gróf Hunyady József, Juhos Gyula, Lavotta József, Makler Károly, Neubauer Aladár, Reiszig Ede, Scheidl Ágoston, ifjabb Telbisz Imre, Vecsey József, Weitzenfeld Henrik, gróf Wilczek H. Vilmos. Az orvostudorok : Ardó Elek, Borbás József, Baumann Izidor, Blumenfeld Samu, Braun Géza, Forgách Aladár, Fürst Salamon, Gerő Ármin, Goldstein Hermann, Havas D. Dezső, Jeney Alfréd Aladár, Klein Sámuel, Molnár Károly, Olsavszky Győző, Rosenthal Zoltán, Schönring Béla, Singer Emil. Gyógyszerészdoktorok: Szkalla László, Szopko Dezső. Az államtudományi doktorok között volt gróf Hunyady József, a főszertartásmester fia, akinek esküjén az édesapja is jelen volt, továbbá gróf Wilczek H. Vilmos, ifjabb Hollán Sándor, Hollán Ernő altábornagy fia és Antal Jenő, a jogkari dékán fia és a rektor unokaöcscse. — Párbajozó miniszter. Páriából a Gadaud- Mirman párbajra vonatkozólag a következő részleteket jelentik: Gadaud földmivelésügyi miniszter néhány nappal ezelőtt ellátogatott Mirman kerületébe. A községtanács több tagja panaszolva említette neki, hogy Mirmant katonai szolgálata megakadályozta abban, hogy képviselői kötelezettségeinek eleget tegyen. A miniszter erre azt válaszolta,, hogy nagyon sajnálatos, hogy egy republikánus képviselő nem lelkesül azért, hogy hazáját mint katona szolgálhassa. Erre Mirman levelet írt Gadaudnak, amelyben a legnagyobb sértésekkel illette. Gadaud erre ugyancsak levélben felszólította Mirmant, hogy nevezze meg a helyet, ahova segédeit küldheti. A segédek kardpárbajban állapodtak meg, amelynél Mirman, aki az előtte való napon őrségre volt kirendelve, a jobb karján erős vágást kapott. Mirman a párbajt folytatni akarta, de az orvosok harcképtelenséget konstatáltak. Az a hír, hogy Gadaud előbb lemondott volna, nem felel meg a valóságnak. Gadaud a minisztertanácsban bejelentette, hogy párbajt fog vívni. Mirmannt a katonai hatóság valószínűleg el fogja ítélni, mert előzetes bejelentés és engedély nélkül párbajozott. — Kápolna H. Lajos emlékére. Egy müncheni távirat jelenti, hogy Luitpald bajor régensherceg a bergi kastély parkjában a Stahrenberg-tó mellett 400.000 forint költséggel kápolnát épített II. Lajos bajor király emlékére. — Kolera Kisázsiában. Konstantinápoly jelentik, hogy a kolera Kisázsiában járványszerüleg lépett fel és hogy junius hóban összesen 852 betegedés fordult elő, amelyből 327 halálos kimenetelű volt. A miskolci reformátor, Miskolcon egy B. L. nevű iparost nagyon bántotta, hogy az Isten fiait a vallás elkülöníti egymástól. Arra határozta el tehát magát, hogy uj vallást alapit, amely az egész emberiséget egyesiti. Hitcikkelyeit még a múlt őszszel bemutatta Kun Bertalan püspöknek, aki az egyházpolitikára való tekintettel azzal vigasztalta, hogy jobb időre hagyja az ügyet, mert ez idő szerint úgy sem kedvező a talaj az új vallás elterjedésére. B. azonban nem nyugodott, hanem beküldte vallástervezetét a kabinetirodának, s egyszersmind kihallgatást is kért. A kabinetirodából a polgármester utján azt a választ kapta, hogy a király januárban, az általános kihallgatásokon, őt is ki fogja hallgatni. B. ünneplőbeöltözött s fölment a budai várpalotába. Sokáig várakozott s ez idő alatt újra át- meg átgondolta az ő külön vallásának tételeit. Hirtelen verejték tört ki a homlokán. Mint a villám, úgy ötlött eszébe, hogy az ő vallása tulajdonképpen heves kifakadásokat is tartalmaz a katolikus egyház ellen, amelynek kebelébe pedig a király is tartozik. Nem sokáig habozott s a következő pillanatban kiosont a váróteremből. Szökött a fogadás elől és meg sem állott Miskolcig. De azért fontos feladatáról, amelyet magára vállalt, nem mondott le. Pár nappal ezelőtt Herman Ottó országgyűlési képviselőnek küldötte el a hitcikkelyeit, akinek véleményétől sokat vár. Pedig B. nagyon derék, jóra való iparos. Vallását különben magyar vallásnak nevezte el. — Öngyilkos kapitány. Fischer Károly 23-ik gyalogezredbeli kapitányt az éjjel vérében fekve találta szolgája Teréz köruti lakásán. A kivonult mentők konstatálták, hogy Fischer kapitány öngyilkosságot követett el. — Öngyilkos paraszt nabob. Hódmező-Vásárhely egyik legtekintélyesebb gazdája, Lázár Ferenc, mint levelezőnk irja, azon való bajában, hogy rengeteg vagyonát 15.000 forint adóság terheli, isbe lőtte magát. Elutazott Maros-Vásárhelyre s onnan vissza!.jfgy öngyilkossá lesz. A család, hogy megakadályozza az öngyilkosságot, táviratozott a maros-vásárhelyi rendőrségnek, de későn, mert Lázár Ferenc akkor már Nagyváradra, majd Segesvárra utazott, ahol egy szállóban elkövette az öngyilkosságot. Halála előtt még egyszer irt feleségének s arra kérte, hogy temetésére küldjön negyven forintot. A halottat Hódmezővásárhelyre szállították s nagy részvéttel temették el. Pataky H. és W. szabadalmi iroda Budapest, Teréz-körut 3. Berlin, Prága,Hamburg, Köln, Frankfurt, szabadalmakat eszközöl és értékesit a világ valamennyi államaiban. Az elfogod nagykereskedő. — A Festi Napló tudósítójától. — Budapest, junius 1. A főváros kereskedőit, de általában az egész közönséget valósággal megdöbbentette a reggeli újságoknak az a hire, hogy a rendőrség Dezsényi Frigyes droglistát, a Lipótváros egyik legismertebb kereskedőjét, orgazdaság miatt letartóztatta. Akárhányan el sem akarták hinni ezt a lehetetlennek látszó dolgot s kételkedésüket fokozta néhány lapnak a tévedése, amely egy másik hasonló nevű kereskedőt kevert az orgazdaság hírébe. A kételkedők nehezen is szerezhettek bizonyosságot, mert a kettős ünnep miatt úgy az egyik, mint a másik kereskedőnek be volt zárva az üzlete, a kárvallott gyár pedig mindenkitől megtagadta a felvilágosítást. Az orgazdaság vádja csakugyan Dezsényi Frigyest terheli, akit a rendőrség ma reggel már át is szolgáltatott a királyi ügyészségnek. Szinte hihetetlen megfeledkezés kellett hozzá, hogy ez a jóhírű kereskedő összeadja magát egy közönséges tolvajbandával, amely éveken keresztül a legnagyobb vakmerőséggel űzte bűnös manipulációit. Amikor a vizsgáló kapitány kihallgatta, azzal próbált védekezii, hogy a megvásárolt vegyi szereknek sem eredetét, sem eladóit nem ismerte és elhitte, hogy egy megszorult kereskedő adogatja el neki apránkint a portékáját. Csakhogy ezt a védekezését már a rendőrkapitány is meggyöngített, azzal az észrevételével, hogy Budapesten oly kevés a droglista és valamennyi annyira jómódú ember, hogy ő, aki a viszonyokat legjobban ismerte, egy percig sem gondolhatta, hogy bármelyik is ilyen módon legyen kénytelen pénzt teremteni. A vizsgálat különben kiderítette, hogy a diszes társaság, amelynek Dezsinyi Frigyes az orgazdája volt, nemcsak a Strobenz-féle gyárbban, hanem a fővárosnak egyéb hasonló ipartelepein is garázdálkodott, de egyelőre csak annyi bizonyos, hogy magában a Strobenz-féle gyárban az utolsó három év alatt körülbelül 20.000 forint ára vegyi szereket loptak el és hogy a tolvajoknak ez a prédája a Dezsényi Frigyes boltjába vándorolt. A gyár vezetője már régen észrevette, hogy a produktumokból több fogy, mint amennyit eladnak, de az ismeretlen és kétségkívül bűnös fogyasztókat nem tudta tetten érni. Napról-napra elveszett az Üllői úti gyártelepről néhány métermázsányi a legdrágább szerekből. Az igazgatóság végre a rendőrség leleményességéhez fordult és Bérczy Béla kapitány csakhamar meglephette őt azzal a váratlan felfedezéssel, hogy a tolvajok a gyár alkalmazottjai közt vannak. A tolvajszövetkezet feje Szekeres István kereskedősegéd volt, egy negyvenéves salgótarjáni ember, aki egyik legrégibb alkalmazottja a gyárnak. A rendőrség mindjárt le is tartóztatta és rövid vallatás után megtudta tőle, hogy kik voltak cinkosai. Elmondta ugyanis Szekeres, hogy négy évvel ezelőtt megismerkedett egy Székely József nevű emberrel, aki azt a szeretetreméltó tanácsot adta neki, hogy lopjon a gazdájától minél több drága portékát, amit ő majd olcsón fog eladni és a pénzt hűségesen megosztja vele. Szekeres hajlott a tanácsra s délben és este, amikor hazament a gyárból, mindig kötött a derekára egy-egy csomagot, amely tele volt a legértékesebb vegyi szerekkel. Székely mindennap pontosan ellátogatott hozzá s a prédát elvitte Dezsényi Frigyesnek, aki mindjárt készpénzt adott érte, így dolgozott a két megtévedt ember néhány hónapig, de az üzlet eredményével egyikük sem volt túlságosan megelégedve. Bár sok volt a jövedelem, egynek-egynek mégis kevés jutott belőle. Megint csak Székely József szolgáltatta a mentő ideát. Azt tanácsolta Szekeresnek, hogy fogadjanak maguk közé egy harmadik társat, aki majd föllendíti az üzletet. Az alkalmas embert meg is találták Kohn József ügynök személyében, akit a rendőrség Székelylyel együtt tartóztatott le tegnap. Ettől fogva csakugyan többet jövedelmezett a tolvajok üzlete. Székely József és Kohn József a főváros környékének hol az egyik, hol a másik falujából rendelt árukat, a Strobentz-gyárban, mégpedig álnév alatt és a megrendelt portékákért fuvarost küldtek be a városba. A megrendelésről egy nappal előbb értesítették Szekeres Istvánt, aki a komissziók összeállításával és csomagolásával volt megbízva. Szekeres aztán a megrendelt krajcáros áruk helyett, amelyeknek kilója öt-hat krajcárba került, olyan portékákat rakott a ládákba, amelyeknek kilogrammonként 5—6, sőt 14—15 forint volt az ára. A kisebb csomagokba pedig felül enyvet és egyéb olcsó anyagokat tett Szekeres, amíg alul drága kémiai szereket rakott. A rendőrség megtudta azt is, hogy Székelyt igazi néven Stern Józsefnek, Kohnt pedig Braunstein Józsefnek hívják. Egyikük sem tagadja, hogy része volt a rendszeresen űzött lopásban és megvallották azt is, hogy a lopott árukat egy harmadik társukkal, egy volt diurnistával a Dezsinyi Frigyes váci körúti üzletébe hordták, ahol meglehetősen jól fizettek értük. A Dezsinyitől kapott pénzből kifizették a Strobentz-gyárnak a megrendelt portékákat, persze a krajcárosakat, a fölösleget azután, amely mindig tetemes volt, felosztották egymás között. Az orgazdává lett kereskedő számított rá, hogy a dolog előbb-utóbb kitudódik és úgy akart magán segíteni, hogy a tolvajokkal számlákat állíttatott ki a tőlük vásárolt petróleumról, olajról, keményítőről, éppen úgy,ahogy a tisztességes kereskedők szoktak számlát adni a vevőiknek. Ha valami drága portékát vett tőlük, akkor is csak olcsó anyagokról szólt a számla, mert úgy gondolkodott Dezsinyi, hogy könnyű lesz majd elhitetnie a rendőrséggel, hogy ezeket az olcsó produktumokat jóhiszeműleg vásárolta meg azoktól az emberektől, akikről tudnia kellett, hogy drágább anyagokhoz igaz után nem juthatnak. A vizsgáló rendőrkapitány még tegnap kutatást tartott Dezsinyi Frigyes üzletében s talált is egy nagy csomót ezekből a hamis számlákból, amelyek mind értéktelen holmikról szólnak, holott a tolvajok drága vegyi szereket, jobbára indigót hordtak el a gyárból. A rendőrség az elfogottakon kívül még másokat is gyanúsít bűnrészességgel, mert úgy látszik, hogy más gyárakban is voltak cinkosai ennek a szövetkezetnek. Már beszélnek is egyes emberekről, akikre a rendőrség szemet vetett, sőt azt is emlegetik, hogy ma már le is tartóztattak közülök néhányat. De a rendőri sajtóiroda ezekről az újabb letartóztatásokról még nem tud semmit. * Dezsényi Frigyes elfogatásának hire az egész fővárosban nagy szenzációt keltett. Az orgazdasággal vádolt kereskedő tekintélyes budapesti családnak gyermeke, ritka intelligenciával s kereskedőknél egészen szokatlan műveltséggel bir. Jelleme ellen sem volt eddig semmiféle kifogás, sőt kereskedői reputációja eddig kitűnő volt. Annál nagyobb meglepetést kelt szaktársai körében, hogy most orgazdaság, s pláne éveken át rendszere angol tiszta gyapjaszdveiből, saját műhelyemben készült, minden nagyságban. DEUTSCH F. Károly Andrássy út 1. szám, (31