Pesti Napló, 1895. szeptember (46. évfolyam, 239-268. szám)

1895-09-01 / 239. szám

239. szám. Budapest, vasárnap FESTI NAPLÓ 1895. szeptember 1. 3 vendége van, köztük gróf Grüne hadtestparancsnok.­­ Holnap reggel külön vonattal megérkeznek az összes katonai attasék. A király az eddigi megállapodások szerint gróf Than Ferenc helytartóval holnap délután a város kiváló nyilvános intézeteit is megtekinti. Este nyolc órakor a várost kivilágítják és ezután fáklyásme­netet és szerenádot rendeznek. Szerdán, szeptember 4-ikén a király visszatér Bécsbe.­­ Az őszi had­gyakorlatokra vonatkozólag Szegedről azt írja levelezőnk, hogy a programmot alighanem megváltoztatják. Hire jár ugyanis, hogy a király nem két napig, hanem csak na­gyon rövid ideig marad Zentán­, s így ott a tervezett ünnepségek elmaradnak. Vojnics főispán állítólag távirato­zott is már a szomszéd törvényhatóságoknak, amelyek Zentán tisztelegni akartak, hogy a tisztelgés elmarad. Az új programm szerint a király szeptember 21-ikén reggel kilenc órakor ér Zentára s azonnal a csapatokhoz lovagol. Déli egy órakor bejön a városba, ott szőkébb körben ebéd lesz s délután öt órakor a király már utazik Bánffy- Hunyad felé. Eszerint aligha vesz részt az Eugen-emlék leleplezésén. Csak szeptember 22-ikén lesznek fogadások Kolozsvárott. Hogy mi okozta az útiprogramm állítólagos megváltozását, nem tudják. Beszélik, hogy Brankó, udvari szállásmester nem találta elég alkalmasnak a zentai Eugen-fogadót arra, hogy a király hosszabb ideig ott lakjék. — Sándor király életveszedelemben. Sán­dor szerb király, mint egy­­párisi táviratunk jelenti, ma komoly életveszedelemben forgott, s az ifjú király csak férfias hidegvérének köszönheti, hogy megmene­­kedett a biztos haláltól. Sándor király ugyanis, aki tudvalevőleg most a biarritzi fürdőn van, ma délután egy úszómesterrel a tengerbe ment fürödni. Az ifjú király, aki jó úszó kísérőjével beúszott a tengerbe, mikor egy hatalmas hullám úgy őt, mint kísérőjét magával ra­gadta. A fiatal király pillanatra sem vesztette el lélekjelenlétét s csakis ennek köszönheti, hogy élet­ben maradt, a kísérő úszómester azonban bele­­fult a vízbe. A szerencsétlenül járt úszómestert Zarasolanak hívták s még csak huszonnégy eszten­dős volt. — László főherceg szabadságon, Kisjenőről távira­­tozza tudósítónk, hogy László főherceg holnap reggel né­hány napi tartózkodásra oda érkezik. József Ágost felesé­gével nemsokára szintén Kisjenőre utazik. László főherceg szerdán a velencei tavon vadászott. A vadászatban részt vettek: Báró Vécsey féludvarmester, Cziráky Antal és László, Eszterházy Béla, László, Zichy Guida grófok, Meszleny Lajos képviselő, Meszleny Benedek és Pál, báró Fiáth Pál, báró Durnai és Libits főhercegi jószágigazgatók. László főherceg maga 170 darab vadat lőtt le. A vadászat után, amelyen összesen 1300 vadat terítettek le, Velencén a Meszleny-kastélyba tért be a vadásztársaság, ahonnan a főherceg csak este tért visz­­sza Alcsuthra. — Kovács Ábel halála. Esti lapunkban röviden megemlékeztünk már Kovács Ábelnek, a balaton­füredi fürdő igazgatójának, a pannonhalmi Szent-Benedek-rendi főapátsági ülnöknek haláláról. Az elhunyt valódi házigaz­dája volt a balatoni fürdőnek és az ő előzékeny modorá­nak bizonyára nagy része van Balatonfüred fellendülésében. Az ő igazgatása alatt valósult meg sok fontos és üdvös újítás, mely a fürdőt nagyban emelte s amelynek révén neve feledhetetlen lesz Balatonfüred látogatói előtt. — A delegáció halottja, Bécsből jelenti egy táviratunk, hogy Thein­ert Ferenc, a közös külügyminiszté­rium segédhivatali igazgatóságának tisztviselője ma Salz­burgban meghalt. Az elhunyt hosszú éveken át vezette a magyar delegáció irodáját s ebben a minőségében minden két esztendőben Budapesten is megfordult néhány héten át s itt delegátus körökben nagy becsülésnek örvendett buzgó munkásságáért. Weinert magyarországi születésű volt, s bár kora gyermekéveiben Bécsbe jutott, élete vé­géig kifogástalanul beszélte anyanyelvét. — Egy főrendiházi tag balesete. Ezen a címen mai esti lapunkban megemlékeztünk Burghardt Konrád fő­rendiházi tagnak balesetéről. Tudósításunkba tévesen ke­rült bele az, hogy a lovakat Nagy Zsigmond, a statiszti­kai hivatal igazgatója tartóztatta fel. Nagy Zsigmond, a hivatal szolgája, aki a kezén és lábán megsérült ugyan, de nem veszedelmesen. — Az osztrák tanítók Kassán, Kassáb­ól távira­tozték. Ma délben érkezett oda az a kü­lönvonat, amely az osztrák tanítókat Budapestről odavitte. A pályaházban a kassai tanítók testülete nagy közönség jelenlétében várta a vendégeket, akiket a Rákóczi-induló és hatalmas éljen­zés fogadott. A város nevében Münster Tivadar polgár­­mester üdvözölte őket magyarul, azután németül is, mire Seipel, a vezetők egyike felelt, lelkesen üdvözölve Felső- Magyarország fővárosát. A fogadtatás után a Schalkház­­fogadóban nagy bankett, volt, amelyet Kassa város adott vendégei tiszteletére és amelyen mintegy négyszázan vet­tek részt. A banketten egymást érték a felköszöntők, azután pedig a bécsi tanítók daloskörré alakulva -Éljen das schöne Ungarnland- refrénnel alkalmi dalt énekeltek. A vendégek ezután megtekintették a székesegyházat, a mú­zeumot, az iskolákat. Délután fél hatkor a vendégek szíves búcsúvétel után ismét vonatra ültek és tovább utaztak a Szepességbe, ahol négy napig szándékoznak maradni. — Thurn-Taxis Miksa Egon herceg. A Miksa Egon hercegről tegnap esti lapunkban közölt hírrel kap­csolatosan lapunk egy barátja, volt vasmegyei földbirtokos, aki nagy érdeklődéssel foglalkozik fejedelmi törzsek genea­lógiájával és a Thurn-Taxis hercegi törzs viszonyait ala­posan ismeri, a következő adatokat bocsátotta rendelke­zésünkre: A Thurn-Taxis Egon herceg és gyoroki Edels­­pacher Viktória idősebb fiát, Miksa Egon herceget, mor­­ganatikus házasságból való származása nemcsak a Durch­laucht titulusnak Németországban való jogától, hanem eset­leg egy óriás vagyontól, a Thurn-Taxis hercegeknek az egy­kori főpostamesterek által szerzett ősi fészkétől, Regensburg­­tól is megfosztja. A nagy hitbizomány örökléséhez ugyanis ő volna legközelebb, mint elsőrendű várományos, amennyi­ben a család fejének, Albert hercegnek, József főherceg vejének fiútestvérei nincsenek, s csak egy fiacskája van, aki, ha esetleg ő korábban halna meg, mint Miksa Egon herceg, őt illetné meg a hitbizomány. Albert herceg meg­halt édes­apja, Miksa herceg és Miksa Egon, a magyar Thurn-Taxis herceg édesapja, Egon herceg, a volt magyar főrend, testvérek voltak. Minthogy azonban a család feje el nem ismeri Miksa Egont, a jelzett esetben a család osztrák ágára száll a hitbizomány. Mint már előbb meg­jegyeztük, Albert hercegnek nincsenek hit testvérei, de van két nőtestvére. Az egyiket Hohenzollern Frigyes herceg, a ro­mániai király öcscse, a másikat a nálunk is jól ismert braganzai herceg vette feleségül; ez azonban meghalt.De a leányok nem vesznek részt az örökösödésben. Megemlítendő még, hogy a baltavári uradalom nem Edelspacher birtok. Ezt a meghalt Egon herceg néhány esztendővel ezelőtt vásárolta Stern Lipót bécsi bankártól, valamikor a szentgyörgyi Horvátok ősi fészke volt. Az Edelspacher-féle ócskai uradalom pedig nem a hercegé, hanem d'Harnoncourt Félix grófé, aki az Edelspacher Viktóriának Lázár tábornokkal való házassá­gából származó leányt vet feleségül. A meghalt Thurn-Taxis Egon hercegről, az igazi demokratikus érzelmű magyar emberré lett feudális német hercegi sarjról, érdekes epizódot mondhatunk el, amely sza­­badságszeretetét jellemzi. Egy még ma is élő negyvennyol­cas honvédezredes beszéli el, hogy a szabadságharc kitö­résekor a herceg segítette át Magyarországba. Az ezredes akkoriban az osztrák hadseregben szolgált, mint huszár­­főhadnagy s egy időben egy ezredben volt a herceggel. Amikor a szabadságharc megkezdődött, levetette tiszti egyenruháját és vándorlónak öltözve, a magyar határ felé igyekezett. Grác előtt az inon megpillantott egy huszár­tisztet s nagy rémületére csakhamar megismerte benne a herceget. Ki akarta kerülni, de már késő volt, a herceg megismerte s amikor futni kezdett, rákiáltott: — Megállj! Amikor a herceg elérte, így szólt hozzá: — Miért menekülsz előlem, miért félsz ? Jól tudom, milyen szándék vezérel. Tudom, hogy sietsz a hazádba, hogy küzdjél a szabadságáén. Ha magyar volnék, én is így tennék. Különben most hosszabb szabadságon vagyok, beteget jelentettem, mert nem akarok ellenetek harcolni. A városba be ne menj, mert ott a tisztek rád ismernek. Ha­nem bizd a sorsodat reám, én majd megsegitlek. Azzal a kastélyába vitte, vadász ruhát adott rá és kocsiján a stájer határon levő Regedeig kísérte. A huszár­tiszt azután a szabadságharc viharaiban ezredesi rangot nyert. Fogságot is szenvedett, majd halálra is ítélték, de azután megkegyelmeztek neki. — Mérnökök kirándulása. Zágrábból táviratozza tudósítónk. A Magyar Mérnök és Építész­ Egyesület tagjai tegnap ide érkeztek. A pályaudvaron az itteni testvér­­egyesület­ fogadta őket. Bedekovics építészeti tanácsos üd­vözlő beszédet mondott, amire Cziegler tanár magyarul és horvátul válaszolt. A hölgyeknek virágbokrétákat adtak. A vendégek körülkocsikázták a várost, azután megszemlélték a székesegyházat s a benne levő Árpád-kori ereklyéket. A reggeli után, amelyen az itteni mérnökök is részt vettek, megszemlélték az új színházat, az iskolai építkezéseket és papírgyárat. Délután hat órakor bankett volt; este a har­minchét magyar vendég, akikhez négy államvasúti mér­nök is csatlakozott, tovább utazott Fiuméba. — Kiállítási építkezések. Ezen a héten ismét több csarnok építésébe fogtak a kiállításon. Így megkezdték a fővárosi közmunkák tanácsának építési engedélye alapján József főherceg pavilonjának építését is. A királyi herceg kiállítási pa­villonja mindjárt az új hídon túl épül, közvetet­­lenül a történelmi épület­csoport főbejárója előtt s a leg­díszesebb magáncsarnok lesz az egész kiállításon. Építik továbbá az István-út mentén a balatoni halász­csárdát és a Wünsch Róbert cementgyáros pavillonját, a túlsó oldalon pedig a kiállítás falvában újabb három falusi ház építésébe kezdtek. — Szijgyártó Sámuel hagyatéka. A Losoncon meghalt Szijgyártó Sámuel végrendeletleg több jótékony és közművelődési egyesületnek hagyott szép összegeket, így a Protestáns Irodalmi Társaságnak négyszáz, az Or­szágos Iskola-Egyesületnek száz, a pápai református felsőbb nőnevelő intézetnek ötszáz, a budai református templom­alap­nak hatszáz, a losonci közkórháznak ezer, a losonci refor­mátus templomnak hatszáz, a losonci városi kisdedóvodá­­nak ezer, a losonci tűzoltó-egyesületnek száz, a losonci köz­könyvtárnak és dalegyesü­letnek száz-száz, a nógrádi köz­művelődési egyesületnek száz, a losonci református elemi fiú- és leányiskolának ötezer, a drégely-palánkai református esperességnek kétezer forintot, a losonci református egy­háznak több ingatlan és különböző egyházi célokra ötven­négyezer forintot hagyott. — Szakáll Antal öngyilkossága. A Ferenc­ József­­téri Diana-fürdőben ma reggel öngyilkos szándékkal ma­gára lőtt Szakáll Antal, az ismert magyar recitátor. A boldogtalan életű művész végzetes tette nem egyéb, mint befejezése egy sokat hányatott életnek. Negyven évig volt vándorszínész, még­pedig egy a legkivá­lóbbak közül. Tizenegy év előtt a Nemzeti Szín­házban is fellépett, Tartuffe szerepét játszva el. Habár maga az akkori kormányelnök, Tisza Kálmán pártfogolta, csudálatos módon mégsem szerződtették. Emiatt igen elke­seredett, és mint vándorló recitátor bejárta az egész orszá­got, iskolákban, korcsmákban és színpadokon interpretálva Shakespeaaet. Anyagi nyomorúságát tetézte az, hogy pár év előtt egy égő szivar megsebezte száját és ettől rákot ka­pott. Tavaly operálták sebét a klinikán, de ettől kezdve nem volt képes tisztán szótagolni a beszédet. Az utolsó napokban sebe ismét kiújult és Szakáll érezte, hogy nem vár rá egyéb lassú, kínos halálnál. Gyászos elhatározás fogamzott meg benne, amelyet végre is hajtott. Öngyilkossá­gának körülményeiről tudósítónk a következőket jelenti: Ma reggel fél hétkor Szakáll Antal megjelent a Diana-fürdőben és kabint kért. Amikor magára maradt, alig negyedóra múlva két lövés hangzott ki kabinjából. A fürdőszemélyzet beszaladt hozzá és ott találta Szakállt a diványon ülve, eszméletnél. Kezében még ott szorongatta a hatlövetű revolvert. Azonnal hívták a mentőket, akik bekötözték sebeit és konstatálták, hogy sebei nem feltétle­nül halálosak. A golyókat is megtalálták a falba fúródva, összelapult állapotban. Maga beszélte el öngyilkossága okát, amely nem volt más, mint gyógyíthatatlan betegsége, az ajakrák. Szakállt azonnal a Rókus-kórházba szállítot­ták, ahol azonban nemsokára meghalt. Egy levelet hagyott hátra, amelyben búcsút vesz nővérétől, Szakáll Rózától, aki Krecsányi társulatának tagja. Búcsúlevelét ezekkel a szavakkal végzi: — Megátkozom azokat, akik holttestemet fel akar­ják boncoltatok Szakáll Antal öngyilkossága általános részvétet kel­tett ismerősei és barátai körében. Temetése valószínűleg holnap lesz a kórház halottas házából. — Hírlapírók a kiállításon. Szeptember 13-án kezdődik Bordeaux-ban az internacionális hírlapíró-kon­­gresszus. A kereskedelmi miniszter már régebben megkér­dezte az Otthon írói és hírlapírói kört, hogy tegyen lépéseket az iránt, hogy a hírlapírók jövő évi kongresszusokat Buda­pesten tartsák meg. Ez már meg is történt s immár kétségte­len, hogy a hírlapírók kongresszusa a jövő esztendőben Buda­pesten lesz. A kiállítás elnöke újabban megbízta Rákosi Viktor hírlapírót, mint a kiállítási sajtótanács tagját, hogy vegyen részt a bordeauxi kongresszuson s ott hívja meg a millenniumi kiállításra a külföldi hírlapírókat. Rákosi Viktor a jövő hét elején utazik Bordeauxba. — A Múzeumból. A Nemzeti Múzeum tárai az el­múlt hónapban is szépen gyarapodtak. A könyvtár ötven helyről 14534 újságot kapott; gróf Bethlen András, a Bethlen-család levéltárának kiegészítéséül 12 oklevelet adományozott. Kívüle még többen is küldtek ajándékokat. A természetrajzi-tár számára vettek húsz faj afrikai madár­bőrt, két emlős csontvázat, egy gyikot tojásokkal és 17 faj ázsiai és brazíliai lepkét. A régiségtár számára vettek 110 őskori, 18 római, 642 népvándorláskori, 35 közép és újabb­­kori régiséget és számos fegyvert. Az ajándékok száma is igen tetemes. — A cár adománya. A fiatal II. Miklós cár két­ségtelenül meleg szimpátiával viseltetik a franciák iránt s minden alkalmat megragad, hogy rokonszenvéről tanúságot is tegyen. Legújabb tettével, amelyről a ma érkezett pá­risi lapok adnak hírt, bizonyára nagy örömöt okoz minden franciának. Párisban legutóbb gyűjtést indítottak Canrobert tábornagynak az emlékszobrára, s Colomb tábornokhoz, a szobor-bizottság elnökéhez a következő hivatalos levél érke­zett a párisi orosz nagykövetségtől: Tábornok úr! Mint a Canrobert tábornagy emlékének megörökíté­sére alakult szobor-bizottság elnökét van szerencsém önt értesíteni, hogy az orosz császár ő felsége ezer franknyi adományt méltóztatott e hazafias műre szánni. Midőn szerencsémnek tartom, hogy a legfelsőbb jó­akaratnak ez újabb bizonyságáról önt értesíthetem, sietve küldöm meg önnek idecsatolva a kérdéses összeget, kérve önt, hogy fogadja legnagyobb tiszteletem és legőszintébb ragaszkodásom kifejezését. Báró Freedericksz, a párisi orosz nagykövetség katonai ügyvivője. — Negyvenéves Jubileum. A kereskedelmi mi­nisztériumban ma negyvenéves szolgálati jubileumát ünne­pelte Kukuljevics Gyula, posta- és táviró főtiszt. A jubi­lánsnak Fingerles József számtanácsos tolmácsolta a tiszt­­társak szerencsekívonatait, aztán emlékalbumot nyújtott át neki, amely a nemzetközi posta és táviró-leszámolási osztály összes hivatalnokainak aláírását foglalja magában. Kukuljevics tiszteletére ma este kedélyes mulatságot is rendeztek kollegái és őt zajos ovációkban részesítették. — Az eltű­nt honvéd. Szabadkáról Írja levelezőnk: Orbán György, mélykúti illetőségű szabadkai közhonvéd körülbelül nyolc nappal ezelőtt nyomtalanul eltűnt a ka­szárnyából. Hiába kutatták, nem találták meg. Az Arany János­ utcai nyilvános kútban azután egy közhonvéd holt­testére bukkantak, amelyben ráismertek Orbán Györgyre. Most már annak a kiderítésére indították meg a vizsgála­tot, hogy öngyilkosságot követett-e el, vagy pedig bűntett­nek esett-e áldozatul.

Next