Pesti Napló, 1895. október (46. évfolyam, 269-299. szám)

1895-10-14 / 282. szám

282. szám. Budapest, hétfő * 3PESTI NAPLÓ, 1895. október 14.­­s ez utóbbival szemben egészen eltalálta a valót. Igen jellemző alakot nyújtott Hegedűs Gil Perez maszkjá­ban és attitűdjeiben; különösen sikerült neki az ál­szenteskedés szemforgató komikuma, mely még ta­lálóbb lenne több önmérséklettel s kevesebb burleszk mozdulattal. A hires Deo­gracias dallamot persze hogy több hangintenzitással még hatásosabbá lehetne tenni. — A karnagyi széken Benkő ült, aki igen disz­krét szabatossággal vezényelt. Az opera után a Ro­­coco ballett következett. (V. I.) * Vendégszereplés a Népszínházban. A Nép­színházban tegnap este a Falu rosszát adták s Bátky Tercsi szerepében Horváth Irén­­kisasszony vendég­szerepelt. A vendégnek, akit Solymossi Elek vezet be a színpadi művészet titkaiba, úgy tudjuk, ez volt első színpadi kisérlete s jól is sikerült. A kisasszony meglehetős biztossággal mozog a színpadon s a drámai effektusok iránt sem hiányzik az érzéke, amit a szerep érzelmesebb részeiben eléggé bebizonyított. Blaha Lujzát az ő klasszikus Finum Rózsijában ünnepelte a közönség. * Hegyi Aranka Bécsben. A bécsi An der Wien-színház és Hegyi Aranka közt, úgy hírlik, szer­ződési tárgyalások folynak. A művésznő Strauss új operettjének, Az erdőmester-nek, női fő­szerepét kreálná Bécsben. Tudom­ány és irodalom. (*) A Petőfi-Társaság ülése. A Petőfi Társa­ságnak tegnap délelőtt az Akadémia kistermében ülése volt, amelyet most is, mint rendesen, leginkább asszonyok s szép fiatal leányok hallgattak végig. A társaság tagjai közül is sokan jelentek meg s ma el­foglalhatták végre a helyüket, amelyet eddig a nőven­dégek rendesen okkupáltak. Mert ma már a szolgák csak annyi embert bocsátottak be az ülésterembe, ahány szék van. Az ülés megnyitása után Szana Tamás titkár bejelentette a svéd Radbergnek, a társa­ság külső tagjának halálát s felemlítette, hogy a svéd poéta Petőfi egyik legnagyobb bámulója és ismerője volt. A magyar poéta és a svéd író viszonyáról a Pesti Napló éppen a Petőfi Társaság titkárának tollából ezen a héten közölt érdekes tárcát. A felolvasásokat dr. Hatala Péter kezdette meg, aki a régi szent rab­bik életét ismertette. Majd Ferenczy József olvasott fel Beksics Gusztávnétól egy szomorú verset. E. Kovács Gyula három versét szavalta el, utána Jakab Ödön lépett a pódiumra s Bársony Istvánnak egy poétikus, szép vadászrajzát olvasta meg, amelyet a közönség hosszú tapssal jutalmazott fel. A felol­vasás után a társaság tagjai zárt ülésre vonultak vissza. A komáromi Beöthy-ü­nnep. — A Pesti Napló kiküldött munkatársától. — Komárom, október 13. Nagy kegyelettel ünnepelte Komárom város közönsége jeles szülöttjének, Beöthy Lászlónak az emlékét vasárnap, október 13-án. A lobogókat már szombaton délután kitűzték és a nemzeti szinüi zászlók egész erdeje lobogott a város minden ut­cáján és közterén. A Kisfaludy- és a Petőfi-Társaság küldött­ségének egy része vasárnap reggel utazott el a fővárosból. Jókai Mórral együtt érkeztek Komá­romba vasárnap délelőtt féltizenegy órakor Hege­dűs , István, Ábrányi Emil, Radó Antal, Ovdry Lipót, ifjabb Szinnyei József, Kiss György, a je­les szobrász és több hírlapíró. A pályaudvaron Sárközy Aurél főispán, Tuba János országgyűlési képviselő, az ünnep fáradhatatlan főrendezője, Domány főjegyző, Tátrai polgármester és a város sok előkelősége fogadta Jókai Mórt és a vele érkezett fővárosi írókat. Rövid üdvözlés után kocsira ült a társaság és a hatalmas új hídon keresztül az ünnepi díszben pompázó városba robogott. Süni embertöm­eg állott sorfalat az utcák mentén és a nép zajos éljenzéssel üdvözölte a fővárosi vendégeket, külö­nösen Jókai Mórt, a nagy írót, Komárom legna­gyobb büszkeségét. Az ünnep prológusa a vármegyeház díszter­mében játszódott le, ahol Komárom szinejava adott egymásnak találkát. A terem zsúfolásig megtelt és a karzatokról szebbnél-szebb asszo­nyok néztek alá az ünneplő sokaságra. A fővá­rosi írók a terem felső végén levő asztal körül helyezkedtek el. A Beöthy-családot Beöthy Zsig­­mond főrendiházi tag és Beöthy Zsolt képviselte. Pontban 11 órakor Tuba János országgyűlési kép­viselő nyitotta meg az ülést rövid, lendületes beszéd­del. Hivatkozott arra, hogy másfél évtizeddel ezelőtt a magyar irodalom atyamesterének, Jókai Mórnak szülőházát jelölte meg emléktáblával Komárom város kegyelete és ma Beöthy László emlékével szemben rója le hálás tartozását. Igaz ugyan, hogy Péczely József sírját még ma sem díszíti hozzáméltó emlék és a Ghiczy Kálmán szülőháza is emléktábla nélkül áll, de abból, ami eddig történt, arra lehet következ­tetni, hogy a város értelmisége már tudatára jött kötelességének; tudatára jött annak, hogy mivel tar­tozik azoknak, akik fényt és dicsőséget árasztottak a városra. Beszéde végén üdvözölte a Beöthy-családot és a város illusztris vendégeit.­­ Azután Vadnai Károly Beöthy László emléke címen érdekes visszaemlékezéseket olvasott föl az ötvenes évek népszerű humoristájáról. Vadnai 1854-ben talál­kozott vele először, amikor Beöthy László már or­szágos nevű író volt. Ellentétes vonásokból álló egyéniségét se ő, se más nem tudta megérteni. Sze­rette a víg cimborákat, de mulatozás közben egy­szerre csak elborult és soha senkinek nem árulta el, hogy mi a baja. A cirva-vigadás hangulatát senkinél sem látta úgy kifejezve, mint a Beöthy Lászlónál. Lisznyai Kálmán és Balázs Sándor voltak a ked­­veltjei. Úgy éltek együtt, mint a legjobb házastár­sak, de Beöthy László ezek előtt sem tárta föl bensejét. Azt tartotta, hogy csak az ostobák őszinték, okos ember eltitkolja a baját, nehogy nevessenek rajta. Végtelenül szerette a hazát, ha a hazafiság ne­vében gyártott frázisokat utálta és merész iróniával csúfolta ki, ámbár abban a korban még a nemzet gyöngeségeit is kímélni, leplezgetni kellett. Noha gyöngéden érző szíve volt, szerelem nem hevítette és csak mókázott a leányokkal. 1848-ban, mikor Erdély­ben járt az unió ügyében, mint Komárom megye egyik delegátusa, mélyebben érdeklődött egy erdélyi haja­don iránt. El is akarta venni feleségül, de a házas­ság dugába dőlt és Beöthy László attól fogva leány­nak nem udvarolt. Hiúság nem bántotta, de volt benne komoly becsvágy és büszkén hirdette függet­lenségét. Ő volt abban a korban az egyetlen fiatal író, aki Jókait nem utánozta. A kiadók silányul fizet­ték, ami sokszor borzasztóan elkeserítette. Egyszer Balázs Sándor ömlengeni kezdett előtte ideális szem­forgatások közt: — Ó Laci, a te Múzsád! A te isteni Múzsád! — Hagyd el! válaszolt dühösen Beöthy Laci.— Nem Múzsa, hanem sovány tehén, aki elég bőven ereszt, ámbátor rosszul abrakolják! Szeretetreméltóságát jellemzi, hogy polémiát nem folytatott soha és ha valakit csipős élceivel meg­sértett, nyomban kiengesztelte. Jellemének egyik leg­szebb tulajdonsága az volt, hogy édesanyját utolsó lehelletéig megható szeretettel, valóságos imádattal vette körül. Vadnai Károly után Erdélyi Pál adta komoly és beható irodalmi méltatását Beöthy László alakjának és működésének. A közönség mind a két felolvasót zajosan megéljenezte. Tuba János záró szavaival véget ért az ünnepies ülés és fél egy óra tájban az egész társaság a Kossuth­­téren levő földszintes ház elé vonult. Ennek a ház­nak hajdanában a Csokonai híres Lillája volt a tu­lajdonosnője, aki öreg korában (Beöthy Zsolt még jól ismerte) a legridegebb pontossággal szedte be a ház­iért. Mostani tulajdonosa Kalicza Géza, törvényszéki irodaigazgató. A ház előtt lefolyt ünnep a Komáromi Dalos Egyesület hazafias karénekével kezdődött. Majd per­cekig tartó tapsok és éljenek zalában Jókai Mór lé­pett a szőnyeggel borított emelvényre. Jókai Mór a következő beszédet tartotta: Tisztelt ünneplő közönség! Mindenkor ünnep volt rám nézve az al­kalom, amely engem szülővárosomba meg­hozott. Néha gyászünnep, néha örömünnep. Ez a mai nap egyesíti mind a kettőt. Gyászt érzek afölött, hogy egy fiatal, nagytehetségű költő élete tavaszán végezte be földi pálya­futását ; örömöt érzek afölött, hogy az új nem­zedék évtizedek múltával is tisztelettel tér vissza az elhunyt emlékéhez és azt ércben, márványban megörökíti. Rám nézve nagyon emlékezetes a Beöthy-család. Ennek a család­nak valamennyi testvére az én kereszttestvé­rem­. Ifjonc diák­ koromban mindennapos lá­togatója voltam a Beöthy-háznak­ és ott ke­restem a legelső pénzemet. (Derültség.) Beöthy Laci német szón volt Pozsonyban és egy német kisasszony volt itt helyette cserében. Ezt a leányt tanítottam magyar szóra és igy terjesztettem én a nemzetisé­get. De ugyanakkor a korán elhunyt kedves Gazsikát németre tanítottam és igy terjesz­tettem a germanizációt. (Nagy derültség.) Abból a pénzből, amit a tanításaimért kap­tam, fizettem a rajztanáromat. És igy a Beöthy-családnak köszönhetem azt, hogy hí­res festő lehettem volna! (Zajos nevetés.) De a sors másképp rendelkezett és megma­radtam fakó poétának. Együtt tapostam az Olimpus tövises pályáját az én Beöthy Laci barátommal. Mintha most is látnám derült képét, amely folyton-folyvást csak szeretetet sugárzott rám; mintha most is hallanám a kacagását, amely egyenesen a szívéből jött! A hajdani magyar humor egészen más volt, mint a mai. Fiatal bor, pezsgő, édes, földerítő, míg a mostani humort vitriol­lal, választóvízzel, keserűvizzel kell keverő­i különben nem tesz hatást. Boldogok azok, akik ifjan fejezték be pá­lyájukat ! Megmaradtak kedveseknek, fiatalok­nak! Nem várták be, míg a boruló megece­­tesedik! Megmaradtak a nemzet jó pajtásainak mindörökké! Legyen áldott az a ház, amely születni látta. Növekedjék dicsőségben az a család, amely magáénak nevezte! Isten áldása takarja be ezt a házat és az égnek kegyelmes Viharos, minduntalan megújuló tapsok és élje­nek közt fejezte be rögtönzött beszédét Jókai Mór, azután lehullott a lepel a ház homlokzatáról és elő­tűnt Beöthy László ércbe öntött domború mellképe az emléktábla fölött. Kiss György műve kitűnő és az emléktábla a maga ízléses egyszerűségében nagyon sikerült. A fekete betűs írás ezeket a szavakat tün­teti föl: Jókai után Hegedűs István a Kisfaludy-Társaság nevében mondott lelkes beszédet, Racz Lajos városi ta­nácsos Soós Lajos ódáját szavalta és a dalos egyesü­­let hosszabb karéneket adott elő. Csepy Dániel ügyvéd átvette a házigazda nevében az emléktáblát és ezzel az ünnepnek ez a része is bevégződött. Délután 2 órakor a városi vendéglő nagytermé­ben lakomára gyűlt az ünneplő társaság. Egyszerű, magyaros ebéd volt, de a remek halpaprikás fölért egy tíz fogásból álló francia menüvel. Harmincnál több tósztot mondtak és valamennyit zajongás nélkül meg­hallgatták, ami szintén följegyzésre méltó. Az első felköszöntőt Sárközy Aurél főispán mondta. Először a királyt éltette, azután Beöthy László test­vérére, Beöthy Zsigmondra ürítette poharát. Tátrai polgármester a fővárosi írókat köszöntötte föl, Jókai Mór a főispánt és a polgármestert, Pulai Géza törvényszéki elnök Vadnai Károlyt. Vadnay az Aka­démia nevében beszélt és tósztja végén Tuba Jánost, az ünnep buzgó rendezőjét és a város összes pol­gárságát éltette. Radó Antal a Kisfaludy-Társaság nevében szónokolt. Beöthy Zsigmond a maga és a családja nevében mondott köszönetet elhunyt test­vére ünnepeltetéséért. Tuba János Kiss Györgyre, Soós Lajos Szinnyei Józsefre, Antal Gábor reformá­tus lelkész Óvári Lipótra, Konkoly Béla törvényszéki bíró Ábrányi Emilre ürített poharat. Szenzációs teszt volt a Gallik, premontrei igazgatóé, aki Beöthy Zsoltot köszöntötte föl. A katolikus papnak ez a lelkes felszólalása Komáromban, ahol Molnár apát néppárti dühöngése kínos szakadást idézett elő a felekezetek közt, nagy feltűnést keltett. Beöthy Zsig­mond azonnal föl is állott és a bencések hazafiságának meleg dicséretével viszonozta a katolikus pap közele­dését. A Beöthy-családhoz több üdvözlő távirat is ér­kezett a lakoma folyamán, többek közt Tisza Kálmán­tól. Jókai indítványára gratuláló telegrammot intéztek Tiszához, akinek a nevenapja éppen vasárnapra esett. A lakoma öt óra után végződött és a tóvárosi irók nagy része — élükön Jókaival — a hat órai gyorsvo­nattal Budapestre visszautazott E HÁZBAN SZÜLETETT BEÖTHY LÁSZLÓ MAGYAR HUMORISTA. 1825. május 1.—1857. május 20. A NEMZET VIGASZTALÓJA VOLT ROSSZ NAPOKBAN. HÁLA EMLÉKÉNEK. Közoktatás. (Iskolalátogatók.) A vallás- és közoktatásügyi miniszter az országos közoktatási tanács szabályzata 7. paragrafusának alapján, a közoktatási tanács ke­beléből 1995—6. tanévre szóló megbízatással a követ­kező tanácstagokat küldötte­ ki közép-, illetve nép­iskolai iskolalátogatókul: dr. Erődy Bélát a karánsebesi görög keleti ta­­nítónőképző intézethez, a fiumei állami főgimnázium­hoz s mindkét helyen a népoktatási intézetekhez; dr. Verédy Károlyt a pozsonyi és nagyszombati zárda­iskolához s mindkét helyen egyéb népoktatási inté­zetekhez ; dr. Ferenczy Józsefet a körmöcbányai pol­gári leányiskolához és Bács-Bodrog vármegye bajai járásának falusi iskoláihoz ; dr. Fináczy Ernőt a tata­­i községi algimnáziumhoz és a községi polgári fiú és leányiskolához; Szuppán Vilmos előadót és tanácstagot a Csáktornyai állami tanítóképző intézethez és a kapu­vári állami polgári iskolához, Berecz Antalt a lippai és alsókubini polgári fiúiskolához, Bogyó Samut a szom­bathelyi államilag segélyezett polgári fiúiskolához, dr. Cherven Flórist a Budapest fő- és székvárosi pol­gári iskolákhoz, dr. Gsengery Jánost a szatmári zárda­iskolához és a római katolikus kisdedóvóképzőhöz, nemkülönben a huszti állami felső fiúnépiskolához, dr. Demeczky Mihályt a trsztenai és podolini katolikus algimnáziumhoz, dr. Kovács János az iglói és losonci

Next