Pesti Napló, 1896. január (47. évfolyam, 1-30. szám)

1896-01-01 / 1. szám

Sursum corda! Irta: Balogh Pál. Budapest, december 31. Az éjfélórát, amely felé sietve tarta­nak immár az időgép hajtó kerekei, ébren várja, ünneplő áhítattal virraszt érte most egész Magyarország. Akkor lép át e föld­pálya ismét egy új planéta jegyébe, egy évvel többet számítnak a márkák, egy da­rab múlttal többet hantolnak el a lémurok a világ történetéből, egy állomással köze­lebb jut az emberiség az új évszázhoz, amely országalakulások, fajellentétek, tár­sadalmi evolúciók nagy kérdéseit fogja a mienktől örökleni, hogy megoldásukból kivegye a maga munkás részét és az ered­ményekben a mienknél tán szerencsésebb legyen. De mit nekünk ma a planéták vándor­­útja és szabályozó törvénye? mit bánjuk most egy esztendő halálát s egy évszáz haldoklását? mi több közünk lehetne a világalakulás predesztinált válságaihoz, me­lyekbe csak tépelődve, félénken mer avat­kozni az emberi kormányzó erő és szuve­rén akarat? Mikor a véghetetlen isteni Gondviselés kegyelme századok viszontag­ságai fölé, saját örökkévalósága közelébe, trónja első lépcsőfokára emeli ezt a mi magyar nemzetünket, megengedve, hogy más fajok, más országképződések, más politikai nemzetek történelmében példátlan megpróbáltatások után újjászületetten, ifjúti szívvel, új ezredévre szóló küzdelmek élet­erejével pillanthasson vissza ma egy átélt, átszenvedett, átharcolt millennium felé. Nemzet, mely a nagy Istenség végzéseinek ily csodával határos kedvezésében része­sül, tehet-e mást az ezredéves forduló szent pillanatában, mint hogy tisztult lélek­kel, felmagasztosult hivatásérzettel borul­jon le a Mindenható előtt és áldja őt ren­delkezéseiért. Mozdul már a percmutató, a dobogó szívvel lesik járását milliók és milliók, égő szemmel követi útján az egész nemzet, amíg elér a korszakos pillanathoz, amely egy nagy érzésben, egy nagy összhangban foglal össze királyt minden alattvalóval, rég elhalt ősök szellemeit velünk, késő utakkal, száz évek emlékét más, eljövendő századok sejtelmeivel. És megrendülnek a harangok, a nagy pillanat bekövetkezett! A téli klíma zordon légrétegeit megrezgetik­­az áhitat hangjai, — és a rezgés széthullámzik a közömbös űrben, de útja érint sok idegen országot, idegen világot, és hirt ad e föld minden népének, hogy Magyarországon milyen ün­nep vette kezdetét. Térdre mindannyian­ imádkozzunk. Nincs több nemzet, nincs több ország Európában, mely alakulása ezer­éves ünne­pét ugyanazon földrajzi határok közt, ugyan­azon hatalmi és jogszférákban megérhette, csak a magyarnak jutott e kiválasztottság a Gondviselés kegyeltjei közül. Nagy népek és nagy birodalmak pusztultak el mellette, őseink még harcoltak velük, ma emlékük csak régi rommaradványokban, kiásott re­likviákban és ódon írások tanúvallomásá­ban él. A mai vezérlő nemzetek ezer éve alig léteztek: az orosz adót fizetett a len­gyelnek és tatánn''.1' a francia még nem állapította meg határait a német-frank s az arab-spanyol birodalmi maradványok köze­pett,— az angol nemzet megalakulása akkor még el se kezdődött, s a német szét volt tagolva a hűbéri harcok, az olasz pedig leigázva élt a pápai hatalom túlsúlya alatt. Az egykorú népek, melyek létüket máig fentartották, valamennyi közviszonyaikban felismerhetetlenül elváltoztak: a lengyel szétdarabolva, a bolgár elszlávosodva, a velencei és dalmata tartományi szín­vonalra lesülyesztve, a skandináv át­módosult földrajzi viszonyok közt, a bajor és szász szintén új geográfiai és joghatá­rok közt. A magyarok országa az egyetlen, amelynek státusa ezer év után­­is lényegi­leg ugyanaz, ami a honfoglaláskor volt; természetes határait nem tolhatták el a száz évek zivatarai, jogi természetén s ha­talmi rendjén csak a formák változtak, a szellem, a magyar fajszupremácia szelleme a régiben maradt. Csodák csodája ez, egy neme az isteni kinyilatkoztatásnak. Térdre mindannyian, imádkozzunk. Maroknyi nap voltunk mindenha. Mesz­­sze Ázsiából szorultak ki eleink, nem ta­lálva ott nyugalmat az erősebb, mert né­pesebb nomád népektől. Ide jöttek a Duna­­medence közepébe, ahol a birtokosát váró avar területért előbb-utóbb két vetélykedő császárság lett volna mérkőzendő: a római német s a bizánci görög. A magyar hon­foglalás e kettő közé emelte nemzetünket, hogy a honvédelem nehéz feladatait vé­gezze mind a kettő ellen. Két homlokzaton kellett harcolnia egyszerre. S amikor meg­­halt a bizánci birodalom, jött helyébe a török kalifátusé, amely a hódító becsvágy munkáját sokszoros tü­­rővel folytatta, — a magyar nemzet a két homlokzaton való harcból nem menekülhetett. Nem egyszer invázió martaléka volt, időleges hódoltja egyiknek is, másiknak is a két idegen hatalmas közül, — de végképp megtörni T­Á R_C A. Akkor. — A Pesti Napló eredeti tárcája. — Irta Porzó. Emlékezzem régiekről, híres Bécsből ki­­jöttekről. Seregestül szöktünk innen oda, ahol, az 50-es évek végén, különb volt a tanítás, eny­hébb a rendőrség. Hiszen ez birta rá Török Jánost is, hogy lapjával a Magyar Sajtóval, az alá a szelidebb éghajlat alá meneküljön. Mert ott — akkor! — be nem vallott, de annál job­ban eső kedvezéssel bánt a hatalmas Kempen báró, a főfő minden egyéb, a «vad magyar­ral», s különösen kedvelte a magyart a bécsi — akkor! — kinek tagjaiban még ott rezgett az a nagy érzés, melyet a pest-pozsonyi, a szőke Duna városaiból a kék Duna városába indult küldöttség támasztott benne, midőn a Lipótvárosban kikötött és hirdette neki a sza­badságot; — de különösen ott rezgett még visszaverődése annak a puskaropogásnak, mely azt jelentette, hogy Windischgraetz herceg tábornagy ur a város árkaiban löveti főbe Messenhausert és Blum Róbertet, akiknél ár­tatlanabbá még nem ért soha senkit a «rebell­­ség» vádja. A zenébe fűlt, színészeket s főképen színész-asszonyokat és kisasszonyokat ünneplő város, a mesterségesen, talán erőszakosan kul­­tivált lojalitásba fogott lelkek atmoszférájában gyorsan kalászba szökkent az a bizonyos «gemüthlichkeit»; a félműveltségnek, a könnyű kereset­ táplálta jólétnek s politikai kiskorúság­nak összeszűrődéséből származott boldog egy­­ügyüség, mellyel annyira nagyra voltak. Akadt itt-ott köztük amolyan «feuergeist» is, aki a Lothringer-sörház leghátulsó extrazimmerjé­­ben vastag dohányfellegekbe óvatosan burkolt célzatos hülgetéssel s jelentős homlokránco­­lással, félszavakkal, melyekből előbb kiszedte a tövist, mint halból a szálkát, s elköhintett példálózással, melynek leharapta a fejét s el­nyelte a farkát, dörgve suga, hogy ez igy nem maradhat A «grüne Insel» asztalkörének lo­vagjai borzongva hallgatták, mint a dajka kí­sérteties meséjét a gyermek. Mert hiszen amott, weit hinten im Wälscherland, már támadt is föl egy szörnyű ember — der Garawaldi, aki az olasz hazákat egy olasz birodalommá akarja összeforrasztani s akinek iszonyú szózata a «Roma o morte!» A Figaro nevű bécsi élclap (maga nyomatta ki a címlapjára, hogy az) le is rajzolta akkor harcsa-bajszú cápának, amint rendre kapja be azokat az apró országokat. A Vater-Radetzkycuselnek abban a korá­ban, mely szülte és nevelte a kaiserliche Hof­­demokratot is, aki önmagát arretálja; legvirág­­jában a burg-szinház művészetének s a nestroyz­­musnak, melyhez járult a párisi bouffe, az operette bájos megjelenése is, kellemes élet esett ottan. Kivált, ha az ember innen volt még a húsz éven. De hát nem lettünk volna magyarok, akik ott éltünk az Alservárosban, ha össze nem bújtunk volna a sírva-vigadásra. Úsztunk a boldogító bánatban, szíttuk a fogunkat s álné­ven fohászkodtunk Kossuth Lajoshoz, Széchenyi Istvánhoz, aki a közel Döblingben nehezebben viselte a haza gyászának vas terhét, mint azok a honfiak, akik a lábukon is hurcolták. Magyar lap csupán a belvárosnak egy kávéházába járt. Az is csak az egy Pesti Napló volt. Nyilván sokak előtt ismeretes volt az István­­téri Café Frangais­­teiu par­ame Crombé». Erre a névre is jól emlékezik a régi Pest. Madame Crombé, fiatal korában híres ballerina volt az itteni német színházban, — később, hogy bájai elömlöttek s Mirza­ Saffi szerint apró lábai már el nem bírták kecseinek súlyát, szemenszedett szép kis­lányokból szerzett olyan balletet, melynek csupán említésére az akkori habitus bácsik ugyancsak csettentették a nyel­­vöket. Végig ugráltatta őket Európa nagy váro­sainak valamennyi színpadán, s miután csinos vagyont táncoltatott össze magának velük, férj­hez adta kicsikéit — Istenem, akkor! — sőt férjhez ment maga is egy tudóshoz, kiből ő kávést nevelt magának, érdekes társaságot a látogatóinak s különösen olcsó francia nyelv­tanitót azok számára, akik a «mélange» hegyébe (ez a bécsi francia szó a tudós alkotása, mely, mint a «stieflette» — japán — közkeletnek örvend minálunk is)­­— mint mondom: a mé­lange hegyébe még igazi párisi szólamokat is kaptak egy kosárral. Ott lestem egyszer a Pesti Naplót én is. Sort kellett várnom. Még hárman voltak előt­tem, s mindegyik dehogy engedett volna el egy hangot is belőle! «Az életbiztosítás hasz­náról» — ez volt a vezércikk — egész a Dunavízállásig, hűségesen lemorzsoltak minden betűt. Nem is annyira a foglalatáért, de mert magyar írás volt az elejétül végig. S még va­lamiért. Azért — hejh, különösen azért, mert hetenként vagy háromszor egy ismeretlen csil­lag tűnt fel abban, melyet az (Fk) jegy alatt biztató sugárul köszöntött minden magyar lélek. Jaj, de szépen, de boldogítón ragyogott az akkor a haza sötét egén! Dal zengett felénk minden­ egy szavából és vigasztaló zsolozsma: Majd hoz Kossuth tisztát, Türr Pista meg puskát, Éljen Garabangyi! Amikor végre az én kezembe került a lap, csöndesebb zugot kerestem az elimád­kozására, mert ott tündöklött ám az (Fk.). Schleswig­ Holsteinről beszélt ugyan, de mi jól tudtuk. Negyvenhetedik évfolyam. A resgan­ ii esti kiadna egy fitt, egysík­re küldve Budapesten és a vidéken: Egész évre „ 14 frt — kr. Félévre ... _. 7 „ — „ Negyedévre ... 3 „ 50 „ Egy hónapra... 1 „ 20 „ Egy szára ára Budapesten: Reggeli kiadási... „. 4 kr. Esti kiadás.............. 3 „ Szerkesztőség. ▼1.1 Teréz Uorut 81. u.PESTI ERPIO 1. sz. Budapest, szerda, január 1. 1896. _ »11 és esti kiadás kinti Ion házhoz v. postán kü­ldv Budapesten és a vidéken: Egész évre ... 18 frt — ki Félévre............ 9 „ — „ Negyedévre ... 4 „ 80 „ Egy hónapra ... 1 „ 80 „ Egy szám ára a vidéken: Reggeli kiadás 1____5 kr Esti kiadás............. ... 4 w Kiadóhivatal: TI., Teréa-körut 8S. aa. Mai számunk huszonnégy oldal.

Next