Pesti Napló, 1896. február (47. évfolyam, 31-59. szám)
1896-02-01 / 31. szám
4 Budapest, szombat PESTI NAPLÓ, 1896. február 1. 31. szám. része a községi jegyzői és körjegyzői karból vétetett, amint a dolog természete hozta magával. Alkalmaztatott azonkívül több tvhite is alkalmaztattak más oly egyének, akik a törvényben megszabott kvalifikációval bírnak. A másik mód az volt, hogy ott, ahol a lakosság számánál fogva az anyakönyvi bejegyzések nagyobb száa előre volt látható, csakis e célra kinevezett állami alkalmazottak vétettek igénybe. Végre harmadszor kivételesen két törvényhatósággal szemben külön megállapodás jött létre, mégpedig úgy, hogy bizonyos átalányért az anyakönyvvezetés egészen az illető törvényhatóságra ruháztatott, így járt el Budapest székesfővárossal és Fiuméval szemben. Az anyakönyvek behozataláról szóló törvénynek és a törvény megokolásának szellemében másként nem lehetett eljárni. Mily roppant pazarlás, az állam ttíiív hitegterheltetése lett volna, ha oly helyen, ahol az anyakönyvvezetőre nem esik több mint hetenként két bejegyzés, az állam saját erejéből alkalmazott volna fegy egyént! Tiltakozik az ellen is, mintha az eljárás nőül lett volna őszinte és törvénynek megfelelő; tudniillik mintha a dologi kiadások örve alatt más kiadások is ruháztattak volna a községekre. A községekre csak a dologi kiadások ruháztattak, s ezek is nagyon csekélyek és különösen nem visszatérők, hanem csak az első időre esők, tudniilik a felszerelés esztendejére, később a kiadások egy község háztartásában sem fognak bármilycsekély költségemelkedést előidézni. Hollónak arra a kérdésére, hogy nem látja-e elérkezettnek az időt a végrehajtó rendeletek revíziójára, azt jegyzi meg, hogy ha ezt az időt már most, elérkezettnek látná, akkor rászolgálna a kapkodás vádjára. Nem zárkózik el attól, hogy mihelyt lehet, s amennyiben az ez ügyben szükséges precizitás megengedi, az eljárást egyszerűsítsék, de ma félne ily kockázattal járó lépéstől s nem is nyújthat kilátást ily irányú kezdeményezésre. De ha ez év letelik — eddig csak egy csonka negyedév telt le — ha le lesz zárva az 1896-iki anyakönyvek minden példánya, ha rendelkezésünkre fognak állani mindazok a tapasztalatok, amelyeket egy már begyakorolt, tehát a kezdet nehézségeit már leküzdött anyakönyvvezetői kar nyújtani képes, ám akkor, hogyha olyanok lesznek a tapasztalatok, hogy azok ezt megengedik, ő a megám részéről úgy az ország anyakönyvvezetői intézményét igénybe vevő közönség, valamint az anyakönyvvezető közegek érdekében is a legkészségesebben lesz hajlandó az egyszerűsítésnek addig a fokáig elmenni, amely a helyes, szabatos eljárás biztosításának lehetőségét magában foglalja. (Helyeslés jobbfelől.) A második, amit Holó Lajos mint kívánatnak jelzett az, hogy az anyakönyvi institúció behozatalával ne romoljanak a közigazgatásnak egyéb fontos érdekei és viszonyai. Ebben a tekintetben épen az ellenkezője áll, mert az anyakönyvvezetői intézménynek behozatalával kapcsolatosan nemcsak, hogy nem vontatott meg a közigazgatás, hanem különösen azokban a megyéjében, ahol nem magyarajkú a lakosság, ahol a legnagyobb nehézségek voltak és ahol a legkevésbé volt alkalmas anyakönyvvezető kapható, oly mérvben szaporíttattak a közigazgatás szervei, segédjegyzőségek és községek által, hogy ez által a közigazgatásra kiszámíthatlan és megmérhetlen előnyök származnak. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Az intézmény költséges voltáról elhangzott panaszokra megjegyzi, hogy a haladás mindenütt költséggel jár, mert oly haladásban, amely semmibe sem kerül, vagy nincs köszönet, vagy pedig a varázsvesszővel való előállítás csodája akar az lenni, hogy semmiből csináljunk valamit. De hogy ezeknek a kiadásoknak a lehető apasztása, lehetőleg minimális mértékben való megtartása képezi legfőbb feladatát, bizonyítja az, hogy a községek, valamint a törvényhatóságok és városok költségvetéseinek elbírálásainál mindenütt a takarékosság elvének legszigorúbb szem előtt tartásásával jár el. (Helyeslés jobbfelől.) Ezenkívül még kijelenti, hogy szándékozik lehetőleg decentralizálni az anyakönyvvezetői intézményt, hogy szándéka oly nagy körzetekben is, ahol az első felállítás alkalmával, a kezdet nehézségeinél, az alkalmas egyének hiányánál fogva nem volt mindjárt képes megfelelő számú anyakönyvvezetőket alkalmazni és így kénytelen volt több községet egy nagy kerületbe csatolni , most már az egyenkint való alkalmazás lehetősége folytán és tekintetbe véve azt, hogy most már inkább van abban a helyzetben, hogy erre vállalkozó egyéneket találjon, úgy eljárni, hogy lehetőleg szaporítsa az anyakönyvi kerületek számát és így megkötlnyítse egyrészről az anyakönyvi intézményt igénybevevőknek, az eljárását, másrészről pedig ama közjegyzőknek, akik eddig több község anyakönyvét vezették, ezáltal teendőre kevesbíztessék. A beadott határozati javaslatokra nézve először is kijelenti, hogy egyáltalában nem zárkózik el az elől, hogy a törvényhozás teljesen tájékozva legyen azon költségekre vonatkozólag, amelyeknek kimutatását az 1897-iki költségvetés egybeállításának alkalmára Okolicsányi kívánatosnak jelezte. A maga részéről nemcsak hogy hajlandó elfogadni ezt a határozati javaslatot, de a Házat is kéri arra, hogy azt fogadja el. (Helyeslés.) Ami ellenben a Sima Ferenc határozati javaslatát illeti, azt egyáltalában nem pártolhatja és kéri a Házat, hogy azt mellőzze. (Helyeslés jobbfelől.) A tételt pedig kéri a pénzügyi bizottság ajánlata szerint elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Sima Ferenc ismételten elfogadásra ajánlja határozati javaslatát. A Ház a tételt és Okolicsányi javaslatát elfogadja. Ellenben a Simáét nem fogadja el. Az ülés további folyamáról más helyen közlünk tudósítást. A szeendrei kerület országgyűlési képviselőjétől, Lappá Péter úrtól is kaptunk nyilatkozatot a budapest-esztergomi vicinális vasút dolgában. A képviselő úr kijelenti, hogy ez a vasút az ő birtokától messze jár, tehát semmi magánérdek nem köti hozzá. De mivel választókerületének az érdeke, vagyis a közérdek kívánta, neki a vállalatban részt kellett vennie s pár ezer forintja benne is fekszik, amiből eddig semmit sem kapott vissza, annál kevésbbé volt a legcsekélyebb haszna. Az igazságügyminisztérium három évi működése. Az 1892—1895. évekre terjedő időszakról hétszáz nyomtatott oldalra terjedő kötetben számol be a magyar királyi igazságügyminisztérium. A jelentés, amely függelékül az egész bírói szervezet kimutatását és 55 statisztikai táblázatot foglal magában az összes bíróságok, ügyészségek, végrehajtók, telekkönyvi átalakítók, választott tőzsdei bíróságok, ügyvédek és közjegyzői kamarák ügyforgalmáról, továbbá az igazságszolgáltatás költségeiről is, bevezetésül a szervezeti változásokat közli. Érdekesnek tartjuk ezekből a kimutatásokból közölni azt, hogy ez idő szerint 1090 járásbíró és törvényszéki bíró és 915 albíró működik Magyarországon. A királyi ítélőtábláknál összesen 245 ítélőbíró van. Ügyészünk van 66, alügyész 117. A törvényelőkészítési és rendeleti munkálatokból erre a három évre esik a házassági jogról szóló törvény megalkotása, a rávonatkozó 12 rendelettel együtt. A telekkönyvi betétszerkesztésre vonatkozólag 5 rendeletet és 10 egyéb telekkönyvi rendeletet, a birtokrendezési és egyéb rokontermészetű jogviszonyokra vonatkozólag szintén 10-et bocsátott ki a minisztérium. A csődjog reformjáról három törvényjavaslat, a szövetkezetekről, a magánbiztosítási vállalatokról, a találmányi szabadalmakról, a bányajogról, tengeri jogról egy-egy törvényjavaslat készült. Elkészült a polgári perrendtartás tervezete, életbe lépett a sommás eljárás reformja, a házassági ügyekben követendő új eljárás és az új örökösödési eljárásról szóló törvény. A büntető törvénykönyvek módosításáról szóló törvényjavaslat be van adva, a büntető .................. ' .... I l ■■...IMI ll, ll fii' . .. BELFÖLD. Vicinália. Gróf Festetics Andor, a volt földmivelésügyi miniszter a következő nyilatkozatot küldöttek be hozzánk: Tisztelt szerkesztő úr! Igen lekötelezne, ha oly szíves volna becses lapjában a következő nyilatkozatomat felvenni. A Budapesti Hírlap mai számában azt állítja rólam, hogy én, mint a Győr-Veszprém-Dombóvári Vasút engedményese, magam helyett strocmanokat állitottam és ezzel mintegy sejtetni engedi, hogy miniszteri állásomat ezen vállalat érdekében felhasználtam. Megjegyzem, hogy én engedményes soha sem voltam, amennyiben az építési engedély e vasútra 1894. októberben adatott ki, én pedig mint előengedményes társ összes jogaimat 1894. július hó 2-ikán hibáztam át. Korántsem kívánom ezen volt előengedményesi állásomat eltitkolni, sőt bizonyos önérzettel gondolok vissza arra, hogy mint képviselő sikerült nekem ezen, a Dunántúl gazdasági érdekei szolgálatára hivatott vasút létesítésében sikeresen közreműködni. Az azonban, hogy én mint miniszter, engedményes lettem volna, téves és alaptalan állítás. Ugyanis ezen vasúti előengedményi jogot Szél C. Vállalkozó cég még 1893-ban gróf Batthyány Géza és több érdektársaitól megvásárolta; én pedig Szél C. vállalatába 1894. február elején léptem be társképpen, miről a kereskedelmi miniszter 1894. február 18-án kelt leirata, amelyben belépésemet jóváhagyólag tudomásul veszi, tanúskodik. A miniszteri tárca felajánlásakor nyíltan megmondottam, hogy ezen magánvállalkozási részesedésemet, — amelyhez pedig a tett bruházásokat tekintve, jelenti, hogy anyagi érdekek fűztek — a miniszteri állással inkompatibilisnak tartom. Éppen ezért a tárca elvállalása iránt nem vállalhattam kötelezettséget előbb, míg a reám nézve kötelező részes szerződést biztos kezeknek át nem adhattam, illetőleg magam a vállalatból ki nem válhattam, mivel különben abban az időben a hírlapok is, a tárca betöltése körüli késedelemre vonatkozólag, nyíltan ily értelmű közléseket tettek. 1894. július 19-én nyertem kinevezésemet, július 23-án tettem le a hivatalos esküt. Összes előengedményesi jogaimat és kötelességeimet pedig a kezeimnél lévő okmányok szerint, 1894. julius 2-án ruháztam át Steiner Ignác marcali birtokos úrra. Miniszteri kineveztetésemkor tehát már előengedményese sem voltam ezen vállalatnak, annál kevésbbé engedményese vagy részestársa. Ami pedig azt a sejtetést illeti, hogy miniszteri állásomat felhasználtam volna arra, hogy ezen vállalat jövedelmezőségét biztosítsam, illetve fokozhassam, felhatalmazok, sőt felkérek mindenkit, aki erre nézve legilletékesebb felvilágosítást kiván, hogy forduljon e tekintetben a kereskedelmi minisztériumhoz, éspedig a minisztertől kezdve bármely alantibb tisztviselőhöz, váljon miniszterségem alatt a, jogátruházási bejelentésem idejétől kezdve ezen vállalat anyagi érdekeinek támogatására csak egy lépést is tettem-e, illetve akár írásbeli, akár szóbeli közbenjárással bárkit is befolyásolni megkíséreltem volna ? Kelt Budavár, 1896. január 31. Gróf Festetics Andor, országgyűlési képviselő,* eljárás javaslata szintén. Ezekre a kérdésekre vonatkozólag kibocsátottak továbbá húsz rendeletet. Halálbüntetést három év alatt hármat hajtottak végre; a járásbírósági és törvényszéki fogházakban a letartóztatottak átlagos száma 8630. A fegyencekről, rabokról és államfoglyokról a minisztérium más kiadványai számolnak be. Az építkezések közül az 1892—95-iki időszakra esik azmost készülő új igazságügyi palota (2.183.000 forint) és tíz törvényszéki épület. Évenként 300.000 forint kerül erre a célra. Az országgyűlési szabadelvű párt elnöksége kéri a párt tagjait, hogy a képviselőház szombati ülésének már a legelején teljes számmal megjelenjenek. A szabadelvű párt vasárnap este hét órakor értekezletet tart, amelyen a kultuszminisztérium budgetjét fogják tárgyalni. Pártértekezlet. A függetlenségi párt Ugron-csoportja ma délután tárgyálta a vallás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetését. Pázmándy Dénes a középoktatást nemzetiségi szempontból ismertette, Ugron Gábor és Polónyi Géza a katolikus autonómia kérdését vetette föl, mire az értekezlet elhatározta, hogy az egész közoktatásügyet, beható kritika tárgyává fogja tenni. A párt megbízásából Ugrón, Gábor fogja megsürgetni a katolikus autonómiát. A napirend előtt Szalay Károly elmondta, hogy a kereskedelmi miniszter kijelentésére ma be akart tekinteni a vicinális vasutak aktáiba és kereste a minisztér utóban, de ott semmit sem tudtak azokról. A párt erre megbízta Szalayt, hogy az ügyet hozza szóba a Házban és egyúttal felkérte Szalay Károlyt, Szacsvay Sándort és Pázmándy Jánost, hogy vegyék át az iratokat s tegyenek aztán jelentést. Megyék és városok. (A rendőrség államosítása.) Kolozsvárról táviratoztak: Kolozsvár város közgyűlése egyhangúlag elhatározta, hogy a kormányhoz és a Momhimazihoz a rendőrség miamomásánál, mielőbb való végrehajtása végett sürgős feliratot is itéz. A kolozsvári rendőrség éppen úgy, mint a legtöbb vidéki rendőrség, igen hiányosan működik. A kormánynak azt a tervét, hogy a vidéki rendőrséget állashosítani óhajtja, annak idején nagy lelkesedéssel fogadták, főként ebben az exponált városban, mely az erdélyi részeknek központja. (Zombor közgyűlése.) Tudósítónk jelentése szerint ma tartotta Zombor városa rendes közgyűlését. Dr. Vojnits István főispán lendületes szavakkal körvonalazta az ezredévi ünnepség jelentőségét. Fölhívta a bizottsági tagokat, hogy mindnyájan párttekintetek nélkül odaadó hazaszeretettel szolgálják a közügyet. Lelkes éljenzés hangzott fel a főispán tő szavaira. Erre a tárgysorozat egyes pontjait intézték el. A polgármesternek az 1895. évi közállapotokról szóló részletes jelentése után felolvasták a közokatásügyi miniszter leiratát a Barthal József alapítványa alapító-levelének jóváhagyása tárgyában, melynek értelmében az 5000 koronás alapítvány évi kamatait egy a zombori felső kereskedelmi iskolánál jelesen érettségizett tanuló kapja. Felolvasták továbbá a Gyalokay Rózaféle alapító-levél tervezetét, amely szerint évenkint 4—5 szegénysorsú jó gimnáziumi tanuló kap majd 450—500 forintot. — A millenniumi fölvonulás rendezése ügyében, a millenniumi bandériumban a város képviselete, — továbbá egyéb ünnepségek megtartása tárgyában egy bizottságot küldött ki a közgyűlés, melynek tiszte lesz ezekre vonatkozóan részletes javaslatot készíteni és azt a közgyűlés elé terjeszteni. — Az elmebetegek számára szükséges épület készítésére 3500 forintot szavazott meg a közgyűlés. — Ezek után még több helyiérdekű kisebb ügyet intéztek el. — (Pest megye közigazgatási bizottsága) február 13-án, délelőtt tizenegy órakor tartja a megyeháza dísztermében rendes havi ülését. KÜLFÖLD: Badeni a fehér asztalnál. A Lembergben időző Badeni miniszterelnök és Bilinski pénzügyminiszter tiszteletére bankettet rendeztek tegnap a galíciai tartománygyűlés tagjai. Badenit a volt pénzügyminiszter, Dunajevszki köszöntötte fel és úgy magasztalta őt, mint akinek védőpajzsa alatt sok szenvedés és csapás után ismét nyugalmat talált a lengyel nemzet egy része. Badeni válaszában hangsúlyozta, hogy ezentúl is az eddig taposott úton fog járni és nincs az a hatalom, amely őt arról letérítse. Jelszava: kötelességérzet, kitartás és hűség. Hogy új állásában keresztülvihet-e valamit a birodalom javára, az Istennek és a jóakarat embereinek kezében van. Mai vezető állásában csak egy útja van. Vagy vezetnie kell, de úgy, hogy a jóakarat embereinek többsége ne csak követhesse, hanem kövesseis, ellenkező esetben jobb ha nem is vállalkozik arra az állásra. Azután megígérte, hogy Galicia érdekeit mindig elő fogja mozdítani és a tartománygyűlésre ürítette poharát. Utána Zaleski, a lengyel klub elnöke, majd Bilinski pénzügyminiszter beszélt, végül pedig Issakovicz érsek a lengyelek és rutének egyetértését hangsúlyozta, amely nélkül az ország nem boldogulhat.