Pesti Napló, 1896. február (47. évfolyam, 31-59. szám)

1896-02-01 / 31. szám

4 Budapest, szombat PESTI NAPLÓ, 1896. február 1. 31. szám­. része a községi jegyzői és körjegyzői karból vétetett, amint a dolog természete hozta magával. Alkalmazta­tott azonkívül több tvhite is alkalmaztattak más oly egyének, akik a törvényben megszabott kvalifikáció­val bírnak. A másik mód az volt, hogy ott, ahol a lakosság számánál fogva az anyakönyvi bejegyzések nagyobb szá­­a előre volt látható, csakis e célra kinevezett állami alkalmazottak vétettek igénybe. Végre harmad­szor kivételesen két törvényhatósággal szemben külön megállapodás jött létre, még­pedig úgy, hogy bizonyos átalányért az anyak­önyvvezetés egészen az illető tör­vényhatóságra ruháztatott, így járt el Budapest székes­­fővárossal és Fiuméval szemben. Az anyakönyvek be­hozataláról szóló törvénynek és a törvény megokolásá­­nak szellemében másként nem­ lehetett eljárni. Mily roppant pazarlás, az állam ttíiív hitegterheltetése lett volna, ha oly helyen, ahol az anyakönyvvezetőre nem esik több mint hetenként két bejegyzés, az állam saját erejéből alkalmazott volna fegy egyént! Tiltakozik az ellen is, mintha az eljárás nőül lett volna őszinte és törvénynek megfelelő; tudniillik mintha a dologi kiadások örve alatt más kiadások is ruháztat­tak volna a községekre. A községekre csak a dologi kiadások ruháztattak, s ezek is nagyon csekélyek és kü­lönösen nem visszatérők, hanem csak az első időre esők, tudniilik a felszerelés esztendejére, később a kia­dások egy község háztartásában sem fognak bármily­­csekély költségemelkedést előidézni. Hollónak arra a kérdésére, hogy nem­ látja-e elérkezettnek az időt a végrehajtó rendeletek revíziójára, azt jegyzi meg, hogy ha ezt az időt már most, elérkezettnek látná, akkor rá­szolgálna a kapkodás vádjára. Nem zárkózik el attól, hogy mihelyt lehet, s amennyiben az ez ügyben szükséges precizitás meg­engedi, az­ eljárást egyszerűsítsék, de ma félne ily kockázattal járó lépéstől s nem is nyújthat kilátást ily irányú kezdeményezésre. De ha ez év letelik — eddig csak egy csonka negyedév telt le — ha le lesz zárva az 1896-iki anyakönyvek minden példánya, ha rendel­kezésünkre fognak állani mindazok a tapasztalatok, amelyeket egy már begyakorolt, tehát a kezdet nehéz­ségeit már leküzdött anyakönyvvezetői kar nyújtani képes, ám akkor, hogyha olyanok lesznek a tapaszta­latok, hogy azok ezt megengedik, ő a megám­ részé­ről úgy az ország anyakönyvvezetői intézményét igénybe vevő közönség, valamint az anyakönyvvezető közegek érdekében is a legkészségesebben lesz hajlandó az egy­szerűsítésnek addig a fokáig elmenni, amely a helyes, szabatos eljárás biztosításának lehetőségét magában foglalja. (Helyeslés jobbfelől.) A második, amit Holó Lajos mint kívánatnak jelzett az, hogy az anyakönyvi institúció behozatalával ne romoljanak a közigazgatásnak egyéb fontos érdekei és viszonyai. Ebben a tekintetben épen az ellenkezője áll, mert az anyakönyvvezetői intézménynek behozatalával kap­csolatosan nemcsak, hogy nem vontatott meg a köz­­igazgatás, hanem különösen azokban a megyéjében, ahol nem magyarajkú a lakosság, ahol a legnagyobb ne­hézségek voltak és ahol a legkevésbé volt alkalmas anyakönyvvezető kapható, oly mérvben szaporíttattak a közigazgatás szervei, segédjegyzőségek és községek által, hogy ez által a közigazgatásra kiszámíthatlan és megmérhetlen előnyök származnak. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Az intézmény költséges voltáról elhangzott pana­szokra megjegyzi, hogy a haladás mindenütt költséggel jár, mert oly haladásban, amely semmibe sem kerül, vagy nincs köszönet, vagy pedig a varázsvesszővel való előállítás csodája akar az lenni, hogy semmiből csinál­junk valamit. De hogy ezeknek a kiadásoknak a lehető apasz­tása, lehetőleg minimális mértékben való megtartása képezi legfőbb feladatát, bizonyítja az, hogy a közsé­gek, valamint a törvényhatóságok és városok költség­vetéseinek elbírálásainál mindenütt a takarékosság elvé­nek legszigorúbb szem előtt tartásásával jár el. (Helyes­lés jobbfelől.) Ezenkívül még kijelenti, hogy szándékozik lehető­leg decentralizálni az anyakönyvvezetői intézményt, hogy szándéka oly nagy körzetekben is, ahol az első felállí­tás alkalmával, a kezdet nehézségeinél, az alkalmas egyének hiányánál fogva nem­ volt mindjárt képes meg­felelő számú anyakönyvvezetőket alkalmazni és így kénytelen volt több községet egy nagy kerületbe csa­tolni , most már az egyenkint való alkalmazás lehetősége folytán és tekintetbe véve azt, hogy m­ost már inkább van abban a helyzetben, hogy erre vállalkozó egyéne­ket találjon, úgy eljárni, hogy lehetőleg szaporítsa az anyakönyvi kerületek számát és így megkötlnyítse egy­részről az anyakönyvi intézményt igénybevevőknek, az eljárását, másrészről pedig ama közjegyzőknek, akik eddig több község anyakönyvét vezették, ezáltal teen­dőre kevesbíztessék. A beadott határozati javaslatokra nézve először is kijelenti, hogy egyáltalában n­em zárkózik el az elől, hogy a törvényhozás teljesen tájékozva legyen azon költségekre vonatkozólag, amelyeknek kimutatását az 1897-iki költségvetés egybeállításának alkalmára Okoli­­csányi kívánatosnak jelezte. A maga részéről nemcsak hogy hajlandó elfogadni ezt a határozati javaslatot, de a Házat is kéri arra, hogy azt fogadja el. (He­lyeslés.) Ami ellenben a Sima Ferenc határozati javaslatát­ illeti, azt egyáltalában nem pártolhatja és kéri a Házat, hogy azt mellőzze. (Helyeslés jobbfelől.) A tételt pedig kéri a pénzügyi bizottság ajánlata szerint elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Sima Ferenc ismételten elfogadásra ajánlja hatá­rozati javaslatát. A Ház a tételt és Okolicsányi javaslatát elfogadja. Ellenben a Simáét nem fogadja el. Az ülés további folyamáról más helyen közlünk tudósítást. A sze­­­­endrei kerület országgyűlési képviselőjé­től, Lappá Péter úrtól is kaptunk nyilatkozatot a buda­­pest-esztergomi vicinális vasút dolgában. A képviselő úr kijelenti, hogy ez a vasút az ő birtokától messze jár, tehát semmi magánérdek nem köti hozzá. De mivel választókerületének az érdeke, vagyis a közérdek kívánta, neki a vállalatban részt kellett vennie s pár ezer forintja benne is fekszik, amiből eddig semmit sem kapott vissza, annál kevésbbé volt a legcsekélyebb haszna. Az igazságügyminisztérium három évi mű­ködése. Az 1892—1895. évekre terjedő időszakról hét­­száz nyomtatott oldalra terjedő kötetben számol be a magyar királyi igazságügyminisztérium. A jelentés, amely függelékül az egész bírói szervezet kimutatását és 55 statisztikai táblázatot foglal magában az összes bí­róságok, ügyészségek, végrehajtók, telekkönyvi átalakí­tók, választott tőzsdei bíróságok, ügyvédek és közjegy­zői kamarák ügyforgalmáról, továbbá az igazságszolgál­tatás költségeiről is, bevezetésül a szervezeti változáso­kat közli. Érdekesnek tartjuk ezekből a kimutatásokból közölni azt, hogy ez idő szerint 1090 járásbíró és tör­vényszéki bíró és 915 albíró működik Magyarorszá­gon. A királyi ítélőtábláknál összesen 245 ítélő­­bíró van. Ügyészünk van 66, alügyész 117. A tör­­vényelőkészítési és rendeleti munkálatokból erre a három évre esik a házassági jogról szóló törvény megal­kotása, a rávonatkozó 12 rendelettel együtt. A telek­könyvi betétszerkesztésre vonatkozólag 5 rendeletet és 10 egyéb telekkönyvi rendeletet, a birtokrendezési és egyéb rokontermészetű jogviszonyokra vonatkozólag szintén 10-et bocsátott ki a minisztérium. A csődjog reformjáról három törvényjavaslat, a szövetkezetekről, a magánbiztosítási vállalatokról, a találmányi szabadal­makról, a bányajogról, tengeri jogról egy-egy törvény­­javaslat készült. Elkészült a polgári perrendtartás terve­zete, életbe lépett a sommás eljárás reformja, a házas­sági ügyekben követendő új eljárás és az új örökösö­dési eljárásról szóló törvény. A büntető törvénykönyvek módosításáról szóló törvényjavaslat be van adva, a büntető ..................­ ' .... I l ■■...IMI ll, ll fii' . .. BELFÖLD. Vicinália. Gróf Festetics Andor, a volt földmi­­velésügyi miniszter a következő nyilatkozatot küldötte­k be hozzán­k:­­ Tisztelt szerkesztő úr! Igen lekötelezne, ha oly szíves volna becses lapjában a következő nyilatkoza­tomat felvenni. A Budapesti Hírlap mai számában azt állítja rólam, hogy én, mint a Győr-Veszprém-Dombóvári Vasút engedményese, magam helyett strocmanokat állitottam és ezzel mintegy sejtetni engedi, hogy miniszteri állá­somat ezen vállalat érdekében felhasználtam­. Megjegyzem, hogy én engedményes soha sem voltam, amennyiben az építési engedély e vasútra 1894. októberben adatott ki, én pedig mint előengedmé­­nyes társ összes jogaimat 1894. július hó 2-ik­án hibáztam­ át. Korántsem kívánom ezen volt elő­­engedményesi állásomat eltitkolni,­­ sőt bizo­nyos önérzettel gondolok vissza arra, hogy mint képviselő sikerült nekem ezen, a Dunántúl gazdasági érdekei szolgálatára hivatott vasút létesítésében sikere­sen közreműködni. Az azonban, hogy én mint minisz­ter, engedményes lettem volna, téves és alaptalan állí­tás. Ugyanis ezen vasúti előengedményi jogot Szél C. Vállalkoz­ó cég még 1893-ban gróf Batthyány Géza és több érdektársaitól megvásárolta; én pedig Szél C. vál­lalatába 1894. február elején léptem be társképpen, mi­ről a kereskedelmi miniszter 1894. február 18-án kelt leirata, amelyben belépésemet jóváhagyólag tudomásul veszi, tanúskodik. A miniszteri tárca felajánlásakor nyíltan meg­mondottam, hogy ezen magánvállalkozási részesedése­met, — amelyhez pedig a tett bruházásokat te­kintve, jelenti, hogy anyagi érdekek fűztek — a miniszteri állással inkompa­tibilisnak tartom­. Éppen ezért a tárca elvállalása iránt nem vállalhattam köte­lezettséget előbb, míg a reám nézve kötelező részes szerződést biztos kezeknek át nem adhattam, illetőleg magam a vállalatból ki nem válhattam, mivel különben abban az időben a hírlapok is, a tárca betöltése körüli késedelemre vonatkozólag, nyíltan ily értelmű közlése­ket tettek. 1894. július 19-én nyertem kinevezésemet, július 23-án tettem le a hivatalos esküt. Összes előengedmé­­nyesi jogaimat és kötelességeimet pedig a kezeimnél lévő okmányok szerint, 1894. julius 2-án ruháztam át Steiner Ignác marcali birtokos úrra. Miniszteri kineveztetésemkor tehát már előenged­­mén­yese sem voltam ezen vállalatnak, annál kevésbbé engedményese vagy részestársa. Ami pedig azt a sejte­­tést illeti, hogy miniszteri állásomat felhasználtam volna arra, hogy ezen vállalat jövedelmezőségét biztosítsam, illetve fokozhassam, felhatalmazok, sőt felkérek minden­kit, aki erre nézve legilletékesebb felvilágosítást kiván, hogy forduljon e tekintetben a kereskedelmi miniszté­riumhoz, és­pedig a minisztertől kezdve bármely alan­­tibb tisztviselőhöz, váljon miniszterségem alatt a, jog­átruházási bejelentésem idejétől kezdve ezen vállalat anyagi érdekeinek támogatására csak egy lépést is tet­tem-e, illetve akár írásbeli, akár szóbeli közbenjárással bárkit is befolyásolni megkíséreltem volna ? Kelt Budavár, 1896. január 31. Gróf Festetics Andor, országgyűlési képviselő,* eljárás javaslata szintén. Ezekre a kérdésekre vonatkozólag kibocsátottak továbbá húsz rendeletet. Halálbüntetést három év alatt hármat hajtottak végre; a járásbírósági és törvényszéki fogházakban a letartóztatottak átlagos száma 8630. A fegyencekről, rabokról és államfoglyok­ról a minisztérium más kiadványai számolnak be. Az építkezések közül az 1892—95-iki időszakra esik a­zm­ost készülő új igazságügyi palota (2.183.000 forint) és tíz törvényszéki épület. Évenként 300.000 forint ke­rül erre a célra. Az országgyűlési szabadelvű párt elnöksége kéri a párt tagjait, hogy a képviselőház szombati ülésé­nek már a legelején teljes számmal megjelenjenek.­­ A szabadelvű párt vasárnap este hét órakor értekezle­tet tart, amelyen­ a kultuszminisztérium budgetjét fog­ják tárgyalni. Pártértekezlet. A függetlenségi párt Ugron-cso­­portja ma délután tárgyálta a­ vallás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetését. Pázmándy Dénes a közép­­oktatást nemzetiségi szempontból ismertette, Ugron Gá­bor és Polónyi Géza a katoliku­s autonómia kérdését vetette föl, mire az értekezlet elhatározta, hogy az egész közoktatásügyet, beható kritika tárgyává fogja tenni. A párt megbízásából Ugrón, Gábor fogja megsür­getni a katolikus autonómiát. A napirend előtt Szalay Ká­roly­ elmondta, hogy a kereskedelmi miniszter kijelentésére ma be akart tekinteni a vicinális vasutak aktáiba és kereste a minisztér utóban, de ott semmit sem tudtak azokról. A párt erre megbízta Szalayt, hogy az ügyet hozza szóba a Házban és egyúttal felkérte Szalay Ká­rolyt, Szacsvay Sándort és Pázmándy Jánost, hogy ve­gyék át az iratokat s tegyenek aztán jelentést. Megyék és városok.­ ­ (A rendőrség államosítása.) Kolozs­várról táviratoztak: Kolozsvár város közgyűlése egyhangúlag elhatározta, hogy a kormányhoz és a Momhimazihoz a rendőrség miamomásánál, mi­előbb való végrehajtása végett sürgős feliratot is itéz. A kolozsvári rendőrség éppen úgy, mint a leg­több vidéki rendőrség, igen hiányosan műkö­dik. A kormánynak azt a tervét, hogy a vidéki rendőrséget állashosítani óhajtja, annak idején nagy lelkesedéssel fogadták, főként ebben az exponált városban, mely az erdélyi részeknek központja.­­ (Zombor közgyűlése.) Tudósítónk jelentése szerint m­a tartotta Zombor városa rendes közgyűlését. Dr. Vojnits István főispán lendületes szavakkal körvo­­nalazta az ezredévi ünnepség jelentőségét. Fölhívta a bizottsági tagokat, hogy mindnyájan párttekintetek nél­kül odaadó hazaszeretettel szolgálják a közügyet. Lel­kes éljenzés hangzott fel a főispán tő szavaira. Erre a tárgysorozat egyes pontjait intézték el. A pol­gármesternek az 1895. évi közállapotokról szóló részletes jelentése után felolvasták a közokatásügyi miniszter leiratát a Barthal József alapítványa alapító-levelének jóváhagyása tárgyában, melynek értelmében az 5000 koronás alapítvány évi kamatait egy a zombori felső kereskedelmi iskolánál jelesen érettségizett ta­nuló kapja. Felolvasták t­ovábbá a Gyalokay Róza­­féle alapító-levél tervezetét, amely szerint évenkint 4—5 szegénysorsú jó gimnáziumi tanuló kap majd 450—500 forintot. — A millenniumi fölvonulás rende­zése ügyében, a millenniumi bandériumban a város képviselete, — továbbá egyéb ünnepségek megtartása tárgyában egy bizottságot küldött ki a közgyűlés, mely­nek tiszte lesz ezekre vonatkozóan részletes javaslatot készíteni és azt a közgyűlés elé terjeszteni. — Az elmebetegek számára szükséges épület készítésére 3500 forintot szavazott meg a közgyűlés. — Ezek után még több helyiérdekű kisebb ügyet intéztek el. — (Pest megye közigazgatási bizottsága) február 13-án, délelőtt tizenegy órakor tartja a megye­háza dísztermében rendes havi ülését. KÜLFÖLD: Badeni a fehér asztalnál. A Lembergben időző Bad­eni miniszterelnök és Bilinski pénzügyminiszter tiszteletére bankettet rendeztek tegnap a galíciai tarto­­mánygyűlés tagjai. Badenit a volt pénzügyminiszter, Dunajevszki köszöntötte fel és úgy magasztalta őt, mint akinek védőpajzsa alatt sok szenvedés és csapás után ismét nyugalmat talált a lengyel nemzet egy része. Badeni válaszában hangsúlyozta, hogy ezentúl is az eddig taposott úton fog járni és nincs az a hatalom, amely őt arról letérítse. Jelszava: kötelességérzet, kitar­tás és hűség. Hogy új állásában keresztülvihet-e valamit a birodalom javára, az Istennek és a jóakarat embereinek kezében van. Mai vezető állásában csak egy útja van. Vagy vezetnie kell, de úgy, hogy a jóakarat embereinek többsége ne csak követhesse, hanem kö­vesse­­is, ellenkező esetben jobb ha nem is vállalkozik arra az állásra. Azután megígérte, hogy Galicia érdekeit mindig elő fogja mozdítani és a tartománygyűlésre ürí­tette poharát. Utána Zaleski, a lengyel klub elnöke, majd Bi­linski pénzügyminiszter beszélt, végül pedig Issakovicz érsek a lengyelek és rutének egyetértését hangsúlyozta, amely nélkül az ország nem boldogulhat.

Next