Pesti Napló, 1896. március (47. évfolyam, 60-90. szám)

1896-03-01 / 60. szám

2 kérdésben olyan impulzust elfogadni, amely a kisebbség részéről jön, mivel ez az Ausztriával alkudozó kormány tekintélyét megtámadná. S ha Apponyi erről meggyőzik, talán átengedi hazafiasságból az indítvány előterjesztését a többség valamely tagjának, mert hisz az ő célja nem szónoki babérok aratása, hanem a magyar nemzet érdekének támogatása volt. Vagy ha Apponyi nem kapacitáltatja magát, talán lehetett volna az előzetes értekezések során a kormányt s a többséget rábírni, hogy a párt taktikai szempontra ezúttal ne vessen ügyet, hanem fogadja el a magyar érdek támogatására célzó indítványt, bárha ellenzéki oldalról adatik be. Sajnos, mindez nem történt meg. S a mulasztásnak íme előttünk fekszenek az a kellemetlen, sőt kínos következései. Az egyheti vita a kedélyeket elkeserítette, az ellentéteket kiélesítette s a magyar közélet kontroverzióinak számát szaporította. Kire vessünk ezért? Kit tegyünk ezért felelőssé? Tartunk tőle, hogy későn jön az a becsületes és derék törekvés, amely Tisza István mai beszédében megnyilatkozott s amely az indulatok zajgó tengerét a nézetek s elvek találkozásának konstatálásával kívánja lecsillapítani. Becsületesnek és deréknek mondtuk ezt a törekvést, mert volt bátorsága az igazságot minden irányban kimondani. Az ellenzékkel szemben hangsúlyozta, hogy bizony gyanúsításnál nincs más neve annak, ha a többséget már eleve képesnek hirdetik olyan kiegyezési alkura, amely a kormányhatalomért az ország gazdasági életföltételeit adja cserébe. De éppoly bátorsággal hirdette Tisza István azt is, hogy a kiegyezési törvény értelmében a vámszövetség kérdése tisztán a közgazdasági célszerűség szempontjából s tehát minden politikai konsziderációtól befolyásolatlanul ítélendő meg. Aminthogy tagadhatatlan is, hogy egy rossz gazdasági kiegyezésnek feltétlenül volna politikai hatása a dualizmus rovására, holott Ausztria és Magyarország gazdasági ellentéteinek kiegyenlíthetetlen volta esetén a külön vámterület felállítása nemcsak törvényes volna, de magát a dualizmust is megerősítené. Ez a szabadelvű párt véleménye a kiegyezés kérdésében. S most kérdjük, mi lényeges különbség van a szabadelvű párt s a nemzeti párt felfogása közt ez ügyben? Ha pedig lényeges különbség nincs, miért nem volt harmonikus eljárás létesíthető ? Nem volt létesíthető, mert hiányzik a magyar közszellemben a nemzeti szolidaritás tudata. Nem volt létesíthető, mert sem az ellenzék, sem a kormány nem törekedett elég komolyan arra, hogy megvalósítsa legalább a közjóm alapon álló elemek egyértelmű állásfoglalását ebben az elsőrangú fontosságú kérdésben. A treuga dei ábrándképére, a múlt karácsony ez elvetélt magzatára szomorúan gondolunk vissza a mai viszonyok között. S van egy kérdésünk azokhoz, akiket illet. A kúriai bíráskodás tárgyalásának időpontja nem látszik-e ma nevetségesen elenyésző kicsinységnek ahhoz a nagy érdekhez képest, amelyet a le nem szerelt meghasonlás most kockára vet? Budapest, vasárnap azért jött hozzá, mert szeretné megszorítani a legnagyobb magyar katona kezét, el se hiszi. Hát magát öcsém, nem arra tanították, hogy eladtam a hazát? — Nem. — Lehetetlen. Ezért nem is haragszik meg arra a suszterinastaz aki a nyelvét ölti ki utána az utcán. Nem tehet róla, ha így tanították. Okosabb nem lehet, mint a mestere. Most már belecsepegtetett az idő egy kis cinizmust is a lelkébe , néha keservesen kipanaszolja magát de ez csak ritkán történik meg. Különben emberesetti erővel tűri a sorsát, aminél keservesebb agyarországon embernek ki nem jutott Hallgat apossa a malmot, míg lepereg újra meg újra egy egy nap az élete rokkáján. Hatalmas ugat befogja a mindennapi munka kordéjába * az oroszlán, akinek a zsenialitásáról, csodáatos nagy eszéről könyveket írtak össze az Ikr - mamát egy öreg politúrozott ebédlő asztal mellé és másolja a közjegyzői r.°. a.aitait' Iksznek és Ypszilonnak az örökösödés, írásaira hajolva, szántja fel a papirost ■ r? C8°'ó szép üregesen, tis. t.n egymássorszántóuiM°lt' olyan betűvel, amihez valamintoushdusi kis prókátor találta ki az értelmet íródó ^ZakíttátÁánalV . a sz°bán a közjegyzői cet « rn°'aV, köbb jól megnézegették az öreörbeS„Zéltek otthon, hogy kit láttak: — v akinek a fején olyan etrv’ trvorr a ^orracHsában elveszne a^vnfhnek aki annyit szenved, de elmondhatja an!lak *** ** isten S® lehet az Azután már besorozták az öreg katonát is a politúros asztalhoz, öreg díványhoz, a butorok közé. Él, olvas, dolgozik, nincsen terhét senkinek és a közjegyzői irodában lekopo róla minden, ami a hivatalnok embernek énekes; azt hiszik, hogy az öreg vitéz is beanter lett a politúros ebédlő asztal mellett Csodálatos energia kell ahoz, hogy es kibírja az, akitől valaha százezrek reszkettek na csak a nevét is hallották. Belekopni egyrimitiv, kicsinyes gépezetbe s amikor az ereje az agya föllázad a raboskodás ellen, lecsilllat és kopni kopni tovább . . . Mintha az oroszlánt beállítanák a taposó malomba. Közben tökéletesít némely tökéletlen dogokat. Engem olyan cigarette-dohánynyal kináranik le -szerkesztett össze nyolc-kilen különféle dohányból, olyan arányokban vegyíte össze jót, rosszat, erőset, gyöngét, hog a legjobb legyen belőle. És beszélt erről a dohányról, mintha a vegyítésnek ez a művészet volna az élete feladata. ... Sokáig próbálgattam külön ezt is ki aztál kettőt kísérleteztem össze 02züjött a harmadik, egy kis muskotásv *reg tábornokom, nemsokára újra " itt avasz. Felcihelődik a vidék, sok-sok ezer enbér jön fel Budapestre, nagy alleluja lesz a ezer esztendő Örömére a templomban ^me elvk an,imeg- korcsmában, mindenütt Máj eleszi a lármáját, a szél Visegrádra is tali í m-d egyi'ki ide-ent is bevezetünk a ‘ ki violM a uah° F dre/ bicskával kapargat din me,°rhF° rss földet a magyar Cir dráva frörtm uga_n alaposan eladta a ház radT' K ., drét’ ho?7 held magának sem mr e bit FF, kiS darab, amelyen egy Gr megfordulhatna az ekével. pesti ISTÁLLÓ* 1896. március 1. 80. szám. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülés© február 29-én* Elnök: Szilágyi Dezső. Jegyzők: Jospovich Géza, gróf Esterházy Kálmán, Illyés Bálint. A kormány részéről jelen vannak: Báró Bánffy Dezső miniszterelnök, Lukács László, Peresei Dezső, Dániel Ernő, Darányi Ignác, Josipovich Imre. Hitelesítik a múlt ülés jegyzőkönyvét. Elnök: Tisztelt Ház! Hivatalos jelentés alapján értesítem a Házat az uralkodóház körében felmerült gyászoséiról. Azon ragaszkodásnál és kegyeletnél fogva, amelylyel a nemzet és így annak képviselőháza az uralkodóház iránt viseltetik, bizonyára egyetért velem a tisztelt Ház, midőn Albrecht Szalvátor császári és királyi főherceg halála alkalmával, akit kora ifjúságában annyi remény és annyi ragaszkodás közül magához hívott a gondviselés, javaslatba hozom, hogy a tisztelt Ház a fenséges főherceg halála feletti fájdalmas részvétének és mély fájdalmának jegyzőkönyvben adjon kifejezést és azt felséges urunk és királyunknak a szokott módon legmagasabb tudomására hozza. (Helyeslés: a Ház e javaslatomat helyeselvén, azt mint határozatot kimondom. Bemutatja az elnök báró Kemény Endre képviselő levelét, amelyben magánügyei miatt két hónapi szabadságot kér. A Ház a kért szabadságidőt megadja. A Ház megejti a szavazást a kvótabizottság és a koronázási jelvényeket kísérő bizottság tagjaira. A választás eredményét esti lapunk közölte. A napirend szerint következik Kossuth Ferenc indítványának előterjesztése. Kossuth Ferenc csak röviden óhajtja megokolni indítványát. A millennium alkalmával állami létünket ünnepeljük. Ez állami létnek kettős a nyilvánulása: befelé és kifelé. Ha azt befelé nem tudjuk kellőképpen megünnepelni, ez a mi szégyenünk lesz. De a kifelé való ünneplés nem magánügyünk, kell hogy részt vegyen abban a külvilág is. Mi ezer év előtt beléptünk az európai államok társaságába, illendő tehát, hogy most ezer év után velünk együtt ünnepeljenek. Ajánlja tehát indítványának elfogadását. (Helyeslés balidői.) Báró Bánffy Dezső miniszterelnök, Tisztelt Házi Hozzájárulok Kossuth Ferenc tisztelt képviselő úr azon indítványához, hogy a kormány utasíttassék az ezredéves ünnepélyes kiállítás alkalmából a külföldi nemzetek parlamentjeit meghívni. Erre való hajlandóságát a kormánynak ezennel kijelentem (Helyeslés.) és amenynyiben kijelentem és így amennyiben az indítvány érdeméhez hozzájárulok és abban az értelemben a kormány el is fog járni, kérem a tisztelt Házat, méltóztassék eltekinteni attól, hogy az indítvány érdemleges tárgyalása napirendre tűzessék, mert az indítvány érdemének elfogadásával a kormány a kívánságnak megfelelően fog eljárni.Általános élénk helyeslés.) Kossuth Ferenc bizva a miniszterelnök kijelentésében, indítványát visszavonja. (Helyeslés.) Következik a kereskedelmi tárca költségvetésének folytatólagos tárgyalása. lukács Béla: A kereskedelmi minisztériumnak 1896-iki költségvetését azon részletes programja alapján, amelyet a kereskedelmi miniszter kifejtett, elfogadja, azon határozati javaslatokat pedig, melyek a tárgyalás folyamán több oldalról benyújtottak azon indokolás alapján, amelyet Tisza Kálmán kifejtett, nem fogadja el, hogy tudniillik egy titkos egyezmény áll fenn, amelyet Hock adminisztratív visszaélésnek bélyegzett, amely ■ szerint, mint magát kifejezte, törvényen és budgeten kívül különféle kedvezmények adattak az új hajózási vállalatnak. Hock valószínűleg arra az átrakodási egyezményre hivatkozik, amely az átrakodási szolgálat, valamint az egymásnak nyújtandó kölcsönös támogatási szabályozása tárgyában a Magyar Folyamhajós Társaság létesítését elrendelő becikkelyezett szerződésnek 13. §-a alapján jött létre. Ez az egyezmény először is nem jött, létre törvényen kívül másodszor nem adatik abban egyoldalú kedvezmény és nem vállalt magára az állam oly terhet, amely budgetszerűleg elszámolva nincsen, amely a budgetben fedezettel nem ,bír. Nem jött törvényen kívül létre ez az egyezmény, mert úgy az átrakodási és az egymásnak nyújtandó kölcsönös támasztás érdekében kötött egyezmény, mint minden más e tárgygyal kapcsolatos egyezmény a pénzügyi bizottságban bemutattatott, mint ezt maga a pénzügyi bizottságnak a Ház elé terjesztett jelentése is konstatálja. De ettől eltekintve egyátalában nincs szó kedvezményről vagy egyoldalú kedvezményről. A képviselő úr hivatkozott bizonyos szolgáltatásokra, melyek a Magyar Folyamhajós Társaságnak rendelkezésre állnak. De ezen szolgáltatások egyáltalában nem egyoldalúak, hanem kölcsönösek. Ilyen például, hogy a Magyar Folyamhajós Társaságnak biztosíttatott az, miszerint az Államvasutak vízi állomásainál, ahol megfelelő készletek állnak rendelkezésre, a szükséges fogyasztási anyagokat, különösen a tüzelőanyagokat az önköltségek és kezelési költségek megtérítése mellett igénybe vehetik. Ez nem teher az Államvasutakra nézve, mert viszont az Államvasutak részére is biztosíttatott a jog, hogy ugyancsak az önköltségek megtérítése mellett a hajózási vállalat se köteles az ő részére szállítani azokat a fogyasztási anyagokat, melyekre az Államvasutaknak üzem szempontjából szüksége van. Hock egy 40 ezer forintos tételre hivatkozott. Hock János: Arra is! Lukács Béla: Egy 40 ezer forintos átalányra, amelyet különösen kifogásolt. Ez sem kedvezmény, ha "nem bizonyos kikötött, határozott és költségekbe kerülő szolgáltatásoknak a megtérítése fejében nyújtatik a Folyamhajós Társaságnak és egyáltalában nem új teher az államvasutakra nézve. Mikor az Államvasutak hálózata kifejlődött, biztosítani kellett az ügynöki és áruszerzési szolgálatot a vasutak forgalmának emelésére. Eleinte azt a szolgálatot hivatalnokok végezték, később kereskedő cégek, a Folyamhajós Társaság megalakulása után végre bizonyos átalányért ezt a szolgálatot elvállalta. És ez az átalány az 1895. évi kereskedelmi költségvetésben a kiadások 3. cím, 7. rovata alatt ki van tüntetve. Felszólalásának célja, hogy válaszoljon arra a támadásra, amelyet a tegnapi ülés folyamán Hock János intézett ellene, illetőleg miniszteri működésének egy ténye ellen. A tisztelt képviselő úr a maga előadását két vád körül összpontosította, nevezetesen hogy a Folyam- és Tengerhajós Részvénytársaság létesítése a magánhajózás érdekeit sérti és azt végveszélylyel fenyegeti, továbbá hivatkozott állítólag titkos kedvezményekre, amelyek a Folyam- és Tengerhajós Részvénytársaságnak adattak és azt állította, hogy ezek törvénytelenek és törvényen kívül adottak, egyoldalúak és a budgetjog megsértését is involválják. Ami az elsőt, a magánhajózás érdekeit illeti, nem először halljuk ezeket hangsúlyozni. A hírlapokban e tekintetben különösen élénk agitáció folyt. Egyáltalában nem akarja tagadni a magánhajózás fontosságát, hanem érdekes mégis a kérdéssel magával behatóan foglalkozni és megvizsgálni azt, hogy tulajdonképpen mi ez a ma létező magánhajózás, melynek érdekei érintve vagy sértve lehetnek? Hát csodálatos, hogy mikor láttuk és észleltük azt, hogy Oroszország jelentékeny összgekkel létesített és szubvencionált egy hajózási vállalatot, mely a dunai forgalmat is bevonta működése körébe, Szerbia, Románia, Bulgária szintén, és az osztrák kormány is igen jelentékeny szubvencióval látta el a Dunai Gőzhajós Társaságot, akkor a magánhajózás nevében nem hallottunk panaszokat, egyáltalán nem mozogtak s érdeksérelemről egyáltalán szó sem volt, hanem mikor hire kezdett terjedni annak, hogy a magyar kormány — okulva a külföld példáján — szintén foglalkozik egy magyar hajózási vállalatnak létesítésével s ez esetleg bizonyos állami támogatásban is fog részesülni, akkor egyszerre innen is, onnan is, minden oldalról felmerült az úgynevezett magánhajózásnak érdeke, innen is, onnan is, részint küldöttségek által, részint magánúton.