Pesti Napló, 1896. május (47. évfolyam, 120-149. szám)

1896-05-01 / 120. szám

120. szám. Budapest, péntek PESTI NAPLÓ.­­ 1896. május II Apponyi javaslatai. A kúriai bíráskodás tár­gyalására kiküldött képviselőházi bizottság ma tovább tárgyalta gróf Apponyi Albert ismert indítványát. Az indítványnak abba a pontjába, mely szerint a központi választmánynak vagy összeíró küldöttségnek ama tagja ellen, választási vagy küldöttségi elnök, jegyző. Vagy különös megbízatás folytán a választásnál közre­működő más közeg ellen, ki az eljárásában a fennálló törvényeket akár cselekvése, akár mulasztása által megsérti, fegyelmi eljárásnak van helye, a bizalmi fér­fiak is felvetettek. Elfogadták az indítványnak azt a ren­delkezését­ is, mely szerint a fegyelmi vizsgálat teljesíté­sére a közigazgatási bizottság egy vagy több nem tisztviselő tagját küldi ki. Ellenben mellőzte a bi­zottság a szóban forgó indítványnak azt a dispozíció­­ját, amely szerint az ily fegyelmi ügyek fölött, mint felső fórum a közigazgatási bíróság határoz, s fentar­­totta a bizottság­­ által az eredeti törvényjavaslatba annak idején beiktatott rendelkezést, amely szerint a vizsgálat eredménye fölött másodfokon­ a belügyminisz­ter­ határoz. Jelentésébe felveendődést határozta egyéb­ként a bizottság Perczel belügyminiszternek azt a kije­lentését, miszerint elvileg nincs kifogása az ellen, hogy a szóban forgó ügyek fölött való döntés bírói illetékességi körbe utaltassák. Beható vitára nyúj­tottak alkalmat az indítvány következő pontjai, amelyek m­­egszorító és tiltó­­ rendelkezéseket foglal­nak magukban a hivatalnoknak a képviselőválasztási mozgalmakban való résztvevőjére nézve. A vitában Erdély és Perczel minisztereken s az indítványozó Apponyi grófon kívül Rohonyi előadó, Tisza István, Szivák Imre, Jellinek Arthur, Molnár Antal, Gulner Gyula, Mohay Sándor, Mákfalvay Géza és Szaplonczay Miklós bizottsági tagok vettek részt. Végül elfogadta a bizottság Perczel miniszter által javasolt szövegezésben a kérdéses indítványszakasz első pontját, mely szerint állami és törvényhatósági tisztviselő, a rendezett ta­nácsú városok polgármestere és rendőrkapitánya s a községi vagy körjegyző nem h­ívhat össze pártgyűlést, nem lehet annak elnöke vagy jegyzője és pártgyűléstől megbízatást el nem fogadhat. Az indítványszakasz többi pontjait mellőzte a bizottság, valamint azt a javaslatot is, hogy az elfogadott fentebbi tiltó rendelkezés a fe­lekezetek lelkészeire is kiterjesztessék. A tárgyalást holnap délután 5 órakor folytatják. A zárószámadások: A képviselőház zárószám­adási bizottsága ma az 1894-ik év pótnegyedében és az 1895-ik év utolsó negyedében előfordult túlkiadásokat tárgyalta. Úgy ezeket, mint az 1893-ik évi horvát leszámo­lásról szóló számszéki jelentéseket tudomásul vette. Az ülésen a kormány részéről Josipovich Imre horvát mi­niszter és az állami számszék részéről Hosszú József alelnök volt jelen. S miniszterek a királynál. A király, mint érte­sülünk, ma délben előbb báró Bánffy Dezső miniszter­­elnököt, azután Wlassics Gyula vallás- és közoktatás­­ügyi minisztert hosszabb kihallgatáson fogadta. A Soproni átirat­ Szépes vármegye mai köz­gyűlésén tárgyalta a soproni átiratot és a következő határozatot hozta: Habár Szepes vármegye komoly aggodalommal kíséri a képviselőház vitáinak mértéktelen hosszadalmas­ságát és a törvényhozói tevékenység ebből folyó med­dőségét, még­sem óhajt szószólójává lenni a parlamenti szólásszabadság bármi módon való megszorításának; kí­vánatosnak tartván azonban a tárgyalások menetének gyorsítására szolgáló, a jelenleg érvényben álló ház­szabályok keretében is alkalmazható eszközök, neveze­tesen az ülés tartama meghosszabbításának, vagy az esteli ülésezésnek szükség esetében való kiadó igénybe­vételét. A vármegye ez irányban feliratot intéz az ország­gyűléshez. Megyék és városok.­ ­ (Egy lelkész jubileuma.) Megható szép ün­nep folyt le ma Ilajda-Szoboszlón, ahol egy közszere­tetben és tiszteletben álló derék lelkészt, Zsigmond Sán­dort ünnepelte az egyházközség, a különböző egyesü­letek, tisztelői és barátai. A­­ városháza nagy tanácster­mében, az egyházközségi képviselőtestületi közgyűlést Soltész László világi elnök meg nyitván, Kovács Gyula főgondnok az evangélikus református egyház nevében meleg szavakkal üdvözölte a jubilánst s átnyújtotta az egyházközség 15.000 hívének ajándékát, gyönyörű arany-serleget. Zsigmond Sándor esperes-lelkész meg­­hatottan köszönte meg a nem várt kitüntetést. Bede Imre a nagyszámú tanítótestület megbízá­sából felemelő szavakban üdvözölte Zsigmondot és átnyújtotta a tanítótestület ajándékát, egy remek diszkótésű bibliát. Utána beszéltek Kovács Gyula pol­gármester Hajdu-Szoboszló város képviselőtestülete nevé­ben. Soltész László evangélikus református lelkész a Kaszinó-egyesület, Pólya Mihály igazgató a polgári is­kolai tanítótestület. Szívós Géza városi főjegyző a dal­­egyesület, Szívós Gézáné a jótékony nőegyesület s a Vöröskereszt egyesület nevében. Zsigmondszélp szavakban köszönte meg a róla való szives megemlékezést. Este a dalegye­sület tagjai elnökük tiszteletére szerenádot ren­deztek. A nap folyamán a jubiláns esperes- és lelkész­­társai, valamint jóbarátai s­s ismerősei részéről számos megemlékezésben részesült.­­ (Új adóhivatalok.) A pénzügyminiszter érte­sítette Tolna vármegye közönségét, hogy a szolgálati vizonyokra való tekintettel, a hőgyészi adóhivatal meg­szüntetésével a simontornyai járás székhelyén Gyönkön, és a domb­óvári járás székhelyén Tamásiban új adó­hivatalokat fog felállítani. —­­Vinga uj rendőrkapitánya. Molnár Viktor, Temesmegye főispánja Dobroszláv József budapesti ál­lamrendőrségi tisztviselőt nevezte ki Vinga rendőr­­kapitányává. Az uj kapitány május elsején foglalja el hivatalát. Ünneplő oláhok. — Felhívás a magyarországi oláhokhoz. “ Budapest, április 30. Napról-napra folyik a gyűlöletes hajsza az oláh lapokban a honfoglalás emlékének meg­ünneplése ellen, megrágalmazva minden na­gyot és dicsőt, amit a magyar nemzet ezeréves múltja felmutatni tud. Melléjük szegődik az oláhok fanatikus főpapja, Román Miron metro­politan egyenesen megtiltja papjainak, hogy hivatalosan részt vegyenek a magyar állam ünnepében. Ily körülmények közt kétszeres ér­dem illeti meg azokat a férfiakat, akik szembe­­szállva a sajtó izgatásaival, a magyar haza iránt való szeretetre, a nemzeti ünnepben való részvételre hívják föl fajrokonaikat. A felhívás, amelyet Gáli József főrendiházi tag és a kép­viselőháznak Budapesten időző román nemze­tiségű tagjai bocsátottak ki, egész terjedelmé­ben így szól: Felhívás román testvéreinkhez. Ha visszatekintünk hazánk múltjára,­­ a legfénye­sebb időszakok egyike az, midőn a románok a magya­rokkal vállvetve védték a hazát és a kereszténységet a félhold támadásai ellen. Számos román származású ne­mes tündöklött a harcokban vitéz tetteivel és számos román közvitéz nyert abban az időben nemességet hő­siességével. A veszélyben forgott haza szeretete egygyé for­­rasztá összes fiait, bámulatos hőstettekre buzdítva őket; román őseink e harcban lelkesedéssel, tántoríthatatlan hűséggel szolgálták a hazát, a legmagasabb állásokig emelkedve és hervadhatatlan érdemeket szerezve. Várjon e haza nem a mienk-e most is? Idege­nek vagyunk-e benne? Igenis, a mienk is, nem va­gyunk mi itt idegenek. Nemességünk a többi nemességgel egyenlő jo­gokat élvezett, s midőn az emberiség nevében prokla­­mált uj eszmék: a szabadság, egyenlőség és testvériség a privilégiumoknak véget vetettek, a törvényhozás bölcs intézkedése következtében a mi volt jobbágyaink is felszabadultak s a haza szabad,polgáraivá lettek a többi, bármely nemzetiségű jobbágyokkal együtt. Megszűnvén a privilégiumok korszaka úgy az egyesekre, mint az egész osztályokra és nemzetekre nézve, a szabad polgárok mindenütt hatalmasabb ál­lammá igyekeznek tömörülni, az általános szabadság és jogegyenlőség biztosítékait igyekeznek megteremteni, ebben látván jövőjük, fejlődésük biztosítását. A közszabadság biztosítékát csak az alkotmányos állam adhatja meg: államunk alkotmányos és ez nyújt garanciát arra nézve, hogy a közszabadság keretén belül nemzetiségünket fen­tarthatjuk, ápolhatjuk s az annak fejlesztése, úgy a közügyekre való nagyobb befolyása, méltányos képviselete iránti igények, össz­hangzásba hozva a magyar állam fennállása és fej­lődése érdekeivel, mindinkább érvényre emelkedhetnek. Hogy ezen igények iránti harc még tart és hogy abban a magyar vezérférfiak s a magyar közvélemény orgánumai merevebb álláspontot foglalnak el, nem ele­gendő ok oly mérvű elkeseredésre, hogy a haza ünnepé­től duzzogva visszavonuljunk. Nézzünk körül más államokban, hol nincs nem­zetiségi különbség, mily elkeseredett érdekharc folyik az egyes osztályok közt, de azért, midőn a haza ün­nepe, a haza veszélyeztetett közös érdekei forognak kérdésben, félretéve minden haragot és elkeseredést, egyesülve együtt ünnepelnek, egyesülve együtt harcolnak. Az újabbkori események, a körülöttünk mutat­kozó népfejlődések és csoportosulások mindinkább mutatják, hogy egyedül az osztrák-magyar monarkia és ebben a magyar állam az az államszervezet, melyben a közszabadságok fejlesztésével jövőnket biztosíthatjuk, míg ha az összeroskad, eltemet bennünket is. Amidőn tehát nemzetiségünk fejlesztését óhajtjuk, oda kell töre­­kednünk, hogy ne érintsük a menedék biztosságát, ne engedjük a magyar állam ellenségeinek csak a re­mény látszatát is, hogy annak szétrombolására irányuló törekvéseikben számíthatnak közreműködésünkre. A magyar állam fennállása és fentartása a haza összes fiainak közös érdeke; ünnepeljünk tehát mi is magyar testvéreinkkel, igyekezzünk őket magatar­tásunkkal a magunk részére mindinkább megnyerni, s akkor bizonyára hamarább megértjük egymást, mint ha duzzogva visszavonulunk.» Kelt Budapesten, 1896. április 30-án. Dr. Gáli József s. k. főrendiházi tag s a kép­­viselőháznak Budapesten időző román nemzetiségű tagjai. KÜLFÖLD. Német reformok. A Norddeutsche Allgemeine Zeitung szerint, mint Berlinből telegrafálják, a kormány két törvényjavaslatot nyújtott be a szövetségtanácshoz, amelyeknek egyike a német védnökség alatt álló terü­letek lakosságának hadkötelezettségét szabályozza, másika pedig a császári védőcsapatokról kibocsátott törvénye­ket változtatja meg. Az első javaslat a gyarmatokban való tényleges hadkötelezettség teljesítésére vonatkozik és kimondja­, hogy szabadságolt állományban levő sze­mélyek szükség­letén a védő­csapatokhoz oszthatók be. Az egyházi Hittérítők e hadkötelezettség alól föl­mentetnek. A második törvényjavaslat megszünteti az eddig egymás mellett fönnállott katonai és polgári bí­róságokat úgy a központban, mint a gyarmatokban. A védőcsapatokhoz beosztott katonák a hadseregből és a hadi­tengerészetből kilépnek, fentartva azt a jogu­kat, hogy oda visszaléphetnek, s hogy érvényesíthetik szolgálati idejüket, ha bebizonyítják, hogy méltók reá, s hogy képesek a szolgálatra. A védőcsapatok szerve­zéséről szóló szabályokat különben a birodalmi kancel­lár fogja kibocsátani. ,s A Métine-kabinet beköszöntője. —­ A Pesti Napló táviratai. — Páris, április 30. Egész Páris nagy érdeklődéssel várta a kamara mai ülését, amelyen az új kormány bemutatkozott. A tribünök és a képviselők padsorai zsúfolásig megteltek, a diplomaták páholyában az osztrák-magyar és az angol nagykövet foglalt helyet. Számosan üdvözölték az új minisztereket, míg a lelépett kormány tag­jait a radikálisok vették körül. Délután negyed­fél órakor nyitotta meg Brisson az ülést s azonnal átadta a szót Mélinc miniszterelnök­nek, aki egy papírlapról olvasta fel az új kor­mány programmnyilatkozatát. E nyilatkozat azt mondja, hogy a kormány min­denekelőtt a megnyugvás művéhez akar, fogni, amidőn arra törekszik, hogy a közhatalmak közt helyreállítsa az egyetértést. A szenátus közreműködése nélkül kormá­nyozni lehetetlen. A kölcsönös jóakarat eddig elég volt arra, hogy minden nehézséget legyőzzön. Erre a jóaka­ratra apellálunk — úgymond a miniszterelnök. Meg vagyok győződve, hogy a képviselőháznak oly köztár­sasági többsége van, amely azonnal keresztülvihető de­mokratikus reformokra törekszik. E többség keresztül fogja vinni a munkások ér­dekeit előmozdító javaslatokat, hogy a forradalmi ta­noknak útját elzárja. Az elsősorban megoldandó kérdé­sek közt akarjuk a pénzügyi reformokat, az italadó reformját, az örökösödési adó reformját, az egyenes adók jobb elosztását, hogy a kis adófizetők és a mező­­gazdaság terhein könnyítsünk. A megtakarítások politi­káját akarjuk behozni. Az ország közigazgatását refor­málni akarjuk, egyszerűbbé tévén azt, minden erőnket a mezőgazdaság érdekeinek szenteljük, gyarmati had­sereget létesítünk és igyekezni fogunk, hogy a munka­időt, valamint a baleset esetére való biztosítást sza­bályozó javaslatokat fogadjon el a törvényhozás. A törvények és a közrend tiszteletét szilárdan meg fogjuk védelmezni minden támadás ellen, mert ettől függ az állam fejlődése. Bölcs és szi­lárd politika épp oly előnyös kifelé, mint idebent. A munkás, békés erejének, érdekeinek és jogának tudatá­ban levő demokrácia az által szerez magának értékes és hű szövetségeseket. Ily politika alkalmas arra, hogy fentartsa és megszilárdítsa azt az állást, amely Francia­­országot a világban megilleti. A nyilatkozat végül felhívja a parlamentet, hogy kerülje a szenvedélyes vitákat, mert Franciaország az izgalmakban kifáradva, békét és nyugalmat akar. Hogy az országnak ez értelemben szolgáljon, ezért vállalko­zott a kormány nehéz feladatára. A miniszterelnök nyilatkozatát a centrum tetszéssel fogadta, míg a szélsőbaloldalon tilta­kozó hangok hallatszottak, egyébként a szocia­listák sokkal nyugodtabban viselkedtek, sem­mint hitték. Három interpellációt nyújtottak be a kabinet létrejövetelének feltételeiről. Mé­­line miniszterelnök­­­követeli, hogy azonnal kezdjék meg a vitát az interpellációk fölött. Goblet azt állítja, hogy a minisztereket nem a republikánus többségből választották és kifejezte azt a reményét, hogy a kamara a fel­oszlatástól való félelem nélkül, ellene fog szavazni a harcra kész minisztériumnak. Deschanel úgy nyilatkozik, hogy a radiká­lisok a hat hónap alatt programmjuknak egyet­len pontját sem tudták megvalósítani. Méline miniszterelnök számos korábbi eset­tel igazolja a kormány megalakulását. Azután pedig az e hónap 23-iki napirend érthetetlen volt. Szükséges, hogy a kamara, mely a kor­mány programmját ismeri, tisztán nyilatkozzék mai (Tetszés) A kamarának és szenátusnak

Next