Pesti Napló, 1896. május (47. évfolyam, 120-149. szám)
1896-05-02 / 121. szám
2 Budapest, szombai PESTI NAPLÓ 1896. május 2. Isir. szám. ‘Bek szalagjával, ő felsége a kezét le sem vette a kalapja mellől, katonás szalutálással viszonozva a tömeg örömrivalgását. A király jobbján mélységes gyászban, talpig feketében ült Erzsébet királyasszony, a nemzet szemefénye, a magyar nép őrző angyala. Fekete fátyol lengett még mindig üde arca körül, de keresztül ragyogott rajta az a leírhatatlan gyöngédség, amelylyel ha ’magyar népe szerető hódolatát fogadta. Milyen bensőséges, milyen lelkes volt ez a hódolat! A bánatos alak látása könyeket fakasztott a szemekbe, kalapok és zsebkendők lengtek feléje s a szeretet, a megindultság, a rokonszenv és a részvét, mindez egy kiáltásban remegett végig . a tömegen : ^1. !* • , \ _• • • ,• •" ' y... — Éljen Erzsébet! Éljen a midrága királynénk! •*-' Aztán, hogy a királyi pár kocsija elhaladt volt, felbomlott a feleslegessé vált fegyelem, az emberáradat áttörte gátjait s összegomolyodott. Az Andrássy-út egész hoszszában s egész szélességében megtelt a nyüzsgő sokasággal, mely lassan, méltóságosan az ünnepi hangulathoz méltó módon oszlott széjjel ... A megnyitás. /. . A király, királyi neje mellett állva, pont tizenegy órakor megnyitotta az ezredéves kiállítást. Ez a történeti nevezetességű fejedelmi aktus annak a külső dísznek és annak a benső lelkesedésnek a közepette ment végbe, melyre csak az olyan nemzet képes, amelynek hazaszeretete mesébe illő pompával és hűségével ragyogja be koronás királyát. A hajnal óta felhős ég szinte abban a pillanatban derült ki, mikor a király belefogott megnyitó beszédébe s a nap aranyos fénye odatűzött a fejedelmi sátorra és sugárözönnel vonta be azt az igazán magasztos és magasztosságában megható képet, amelynek főalakjai a koronás király, a mély gyászba borult királyasszony és másfelől a magyar nemzet disze-virága tudásban, névben, vagyonban, amely itt kezet fog, hogy együtt megülje az ezeréves honfoglalás első ünnepét s a világ valamennyi nagy és műveit nemzetének képviselői jelenlétében, bemutassa azt a nagy művet, amely a magyar nemzet ezer éves történetét, szellemi és anyagi haladását van hivatva feltüntetni. És ebben a sugárözönben hangzott fel a királyi szó, amely megnyitotta a millennáris kiállítást. A királyi sátor a tér közepén volt felállítva. A fejedelmi bíborban pompázó, minden oldalról nyitottsátor kilenc bársonyba vont, aranyos szegélyzetű oszlopon nyugszik, amely a gazdag fedőzetű baldakint emeli. Köröskörül hat óriás sátoroszlop nyúlik föl, aranyozott structoll díszszel. Az egyes oszlopokat a magyar koronás címer ékesíti. Kétfelől négy-négy szőnyeggel bevont kényelmes lépcsőfok vezet föl a sátorihoz, amelynek padozatát lazacszínű, süppedes szmirna-szőnyeg borítja. A sátor elején két alacsony támlájú, aranyhímzésű brokáttal bevont trónszék, a király és a ■királyné, köröskörül rokokó-stilü székek a fejedelmi család tagjainak számára. f v" ,r A sátornak a nagy iparcsarnok felé néző részétől virágos szmirna-szőnyeg vezet a kocsiútig, ahol a fejedelmi fogat megáll. \t' A sátor pompás szőnyegdíszét a kiállítási igazgatóság megbízásából hazai cég szállította. A színpompásszőnyegek a Stern testvérek nagy, Károly-körúti sző-fyegházának jó ízlését dicsérik. Ezek az igazi perzsa is szmirna-szőnyegek méltó kiegészítő részei voltak apompás királysátornak és színeik harmonikusan olvadtak össze,a baldakin és az oszlopokat boritó bársonytűnnel. ;díjai Ansijiy Iparcsarnok, a pavilonok, a sátorral szembe eső fontaine lumineuse, fantasztikus sziklahalomzatán elhelyezett szoboralakjaival s a meghívott vendégek számára emelt tribünök fogták körül azt a nagy isc tágas tért, amelyen a megnyitó ünnepi aktus tágbe ment. /Jr. A térre már kilenc óra felé gyűlni kezdtek '’SHneghivottak, akiknek helye a királyi sátor körül volt M felölvet A sátorral szembe eső alacsony dobogóra a diplomáciai testület képviselői, jobbra a főrendiház és aépviselőház, balra az osztrák képviselőház tagjai. A líitor homlokzatrésze elébe az egyházi s a túlsó oldalra katonai méltóságok. Mindezek az urak oly gyors egymásutánban éshogy tiz óra tájban a téren már az a szines pampa fejlett ki, mely az ilyen ünnepies alkalmakból faár ismeretes a maigyar szemnek. A szivárvány minden szemében pompázó, drágaköves bársonymenték festői tarkaságban sorakoztak egymás mellé, s a fehérkócsag tollak sokása úgy hullámzott a levegőben akár egy fehér kalásztwéger.A magyar dísz mellett a katonai egyenruhák színeiváltak ki a fekete frakk mellett. Szürkésfehér tábornoki kabátok, aranysujtások s kék atillák s egy-egy vörös huszártábornoki egyenruha emelkedett ki a frakkok sötét hátteréből. Ezen a részen a zöldtollas tábornoki süvegek emelték a kép színszerűségét. Még festőibb lett a kép, amikor a diplomáciai testület tagjai megérkeztek. Egy negyed volt tizenegyre, amikor a nagykövetek kocsijai s köztük Badeni osztrák miniszterelnöké, a nagy iparcsarnok elébe gördültek. Az osztrák miniszterelnököt, pálmaleveles frakkjában az első pillanatban szintén diplomatának nézték. A diplomaták közt feltűnt finom,alakjával Losé francia, a hatalmas termetű gróf Kapnnet- p orosz és gróf Eulenpray német nagykövet. A töröknagykövetség tagjai, élükön Galib bej nagykövettel, napsütötte arcukkal és piros fezükkel váltak ki a diplomácia tagjai közül. Utolsónak érkezett meg Neviman kán, a perzsa nagykövet. A kissé túltestes, csupasz arcú nagykövet, aki a perzsa sah ellen elkövetett merényletnek a híte folytán, váratlanul a legaktuálisabb tagja lett a diplomáciának, mihelyest a diplomaták tribünjéhez ért, rögtön hozzálépett egy-két nagykövet kollegája és röviden csak ennyit kérdezett: — C’est vrai? (Igaz?) -v .Névimán kán lakonikus rövidséggel, de a távtávirataink által egyáltalában nem igazolt bizonyossággal felelt: “--"V. — Oh, non! (Oh, nem!) Általános érdeklődést keltett a bosnyák és hercegovinai küldöttség felvonulása. A hatvan-nyolcvan főnyi küldöttség, melynek tagjai sorában több pap volt a keleti egyház ornátusában, nemzeti viseletében jelent meg s a marcona képű férfiak keleti áhítattal nézték a királyi sátort, amelynek éppen a közelébe vezették őket. A királyi sátor homlokzata előtt ott váltak a király megérkeztét az egyházfejedelmek: Vaszary Kolos bíboros érsek mellett Schlauch, Samassa, és Császka érsekek, Brankovics szerb pátriárka, Román Miron érsek s csaknem az összes püspökük, rendfőnökök és apátok. Egymásután érkeztek meg a kormány tagjai: Báró Bánffy, báró Fejérváry, Lukács László, Dániel Ernő, Darányi Ignác, Perczel Dezső és Erdély Sándor miniszterek, továbbáaz összes államtitkárok, ott volt gróf Batthyány Lajos fiumei kormányzó is. A főrendiházi tagok élén a zászlósurak álltak, ezek közül Szlávy József főrendiházi elnök, báró Vay Béla alelnök, gróf Zichy Ferenc, báró Orczy Béla, gróf Szapáry Géza, gróf Széchenyi Gyula, gróf Apponyi Lajos, gróf Széchenyi Imre, gróf Pálffy-Daui Lipót, báró Radvánszky Béla, gróf Bánffy György és gróf Andrássy Aladár. A magyar politikai élet kitűnőségei mellett ott voltak gróf Goluchowski, Kállay és báró Krieghammer közös miniszterek, gróf Badeni, báró Gautseh, lovag Bilinski és báró Glanz osztrák miniszterek, báró Beck vezérkari főnök, gróf Pálffy András, a magyar testőrség parancsnoka, báró Appel, Bosznia katonai kormányzója, Pittner altengernagy. A katonai méltóságok közt volt Lobkovits herceg hadtestparancsnok, Rohonczy György térparancsnok, Forinyák Géza altábornagy, Klobucsár lovassági tábornok. E fényes csoporttal szemben a kiállítási országos bizottság és a csoportbiztosok foglaltak helyet. A klérus mögött a főszámszék elnöke, Rakovszky István, továbbá Szabó Miklós kúriai elnök, Czorda Bódog kúriai alelnök, az összes tanácselnökök, Vértessy Sándor táblai elnök és SárkányJózsef táblai alelnök képviselték a legfőbb bírói kart. A tudományt az Akadémia küldöttei: Báró Eötvös Loránd elnök, Szász Károly alelnök, Zichy Antal, Pulszky Ferenc és Than Károly osztályelnökök, Szily Kálmán főtitkár, továbbá Lengyel Béla egyetemi rektor és az összes dékánok, Entz Géza műegyetemi rektor és az összes dékánok képviselték. Ide sorakoztak a tudományos és irodalmi egyesületek képviselői is. Végre Budapest főváros képviselői, siáth főpolgármester, Kamermayer polgármester, Gerlóczy és Márkus alpolgármesterek s a tanács összes tagjai és a fővárosi bizottsági tagok nagy csoportja következett s hozzájuk csatlakoztak a vidéki törvényhatóságok küldöttségei is. Mialatt a közélet kitűnőségei összegyülekeztek, megteltek a teret szegélyező tribünök. A diplomaták kis dobogója mögött, éppen szemben a királyi sátorral, az arisztokrácia hölgytagjainak a tribünje emelkedett. A tribünön a tavaszt hirdető, világos színű toalettek és napernyők tarkállottak. Tuban, oldalvást, négy tágas tribünt a főváros előkelő hölgyvilága foglalta el sűrű sorokban. Mindegyik tribün egy-egy tarka virágmezőhöz hasonlított, méltó keretéül a fejedelmi sátornak. Az innenső oldalon lévő tribünökön sűrűn feketéllett a magyar és a külföldi sajtó képviselőinek a serege. Ennek a grandiózus képnek már csak a koronája hiányzott, mikor a messzeségből felzugó éljenza jelezte, hogy a királyi pár és a fejedelmi család tagjainak fogatai közelednek. A lelkes zaj mind közelebb és közelebb ért a pont tizenegy órakor a megnyitás területén is felzugott a lelkes éljen: a királyi pár pompás fehérlovas négyesfogata és nyomában az udvari fogatok, a fejedelmi család tagjaival, az Iparcsarnok elébe gördültek. A király maga segítette rá a királynét a kocsiból s vezette a királyi sátor felé. Nyomukban haladtak a főhercegek és a főhercegnők. A király és a királyné jobbra-balra köszöngetve haladt a sűrü sorok közt s pár pillanat múlva a királyi pár ott állt a sátor baldasinja alatt: a király vörös huszártábornoki egyenruhában, a királyné a legmélyebb, fekete gyászban ... Minden szem odatapadt a királyi asszonyra, akinek sugár, karcsú alakjához fekete bársonyruha simult structoll-diszszel. Fején kis fekete bársony- és csipkekalap, kezében egyszerű fekete legyező. A szív mélyéből fakadt, meleg, lelkes éljen-kiáltások szálltak a királyi pár felé s a kócsagtollas süvegek alattvalói üdvözletet intettek a fejedelmi pár felé, amit fejet hajtva köszöntek meg. A királyi pár mögött, a sátor baldakinja alatt, a következő főhercegek és főhercegasszonyok állottak félkört alkotva: Ottó, Jenő, Rajner, József Ferdinánd, Lajos Viktor, József, József Ágost és felesége, Ottó főherceg és felesége, Mária Jozefa főhercegnő, Lipót Szalvátor főherceg és felesége, Lipót bajor herceg és felesége, Gizella főhercegnő, Frigyes főherceg és felesége, Erzsébet főhercegnő, a toszkánai nagyherceg és felesége Alice főhercegnő s fiai, Stefánia özvegy trónörökösné, Koburg Fülöp és felesége, Koburg Lujza hercegnő, Koburg Ernő herceg. Az éljenzés lecsillapulta után megindult a kiállítás megnyitásának ünnepi aktusa. S míg ez az aktus tartott, a királyi asszony ott állott, fekete legyezőjével folyton elfödve az arcát, úgy állt ott, mint az anyai gyásznak élő szobra s szivében bizonyosan felsajgott egy nagy és mély fájdalom, az, hogy tizenegy évvel ezelőtt, ugyanazon a helyen, amelyen most áll, egy daliás királyi ifjú állott és nyitotta meg az 1885-iki, országos kiállítást. Egy daliás ifjú, aki reménye volt két nagy szívnek: az anyaszívnek s a másik anyáénak is, a magyar hazának. S talán azért fedte el bánatos arcát a kis fekete legyezővel. De erre a bánatos arcra s az összeszorított ajkakra is lassan-lassan a vigasztalódásnak egy mosolya ült ki, láttára annak a rajongó szeretetnek, amelylyel egy nemzet körülveszi... Megkezdődött a megnyitás ünnepies aktusa. Dániel Ernő kereskedelmi miniszter a királyi sátor alján állva, a következő beszédet intézte a királyhoz: Császári és Apostoli Királyi Felség! Legkegyelmesebb Urunk! A Mindenható kegyelme megengedte, hogy teljes erőben és virágzásban érhesse meg ez az ország az ezredévnek ünnepét. A sorsnak különös kegye, — mert hiszen csodálatraméltó, hogy ezt az országot, melyről a történelem múzsája feljegyezte, hogy századokon át a nyugati kultúrának a megsemmisülés ellen véd bástyája volt, amelyen az egykor hatalmas Keletnek ereje megtörött, hogy ezt az országot a a világtörténelmi események vészes hullámai el nem sodorhatták. A távol Keletről őserejének birtokában bevándorolt maroknyi nép megmutatta a műveltebb Nyugatnak, miként tudott évszázadokon, egy ezredéven át sok viszontagságon keresztül fennállásáért küzdő államot szervezni, az utódok meg fogják mutatni, hogy azt békés munkával, a művelődés eszközeivel biztosítani is tudják. Kettős öröm tölt©el a nemzedéket, amiért a Gondviselés éppen azon fejedelmének jogara alatt engedi szeretett hazájának ezredévét megünnepelni, akinek bölcs uralkodása alatt az alkotmányos közélet legszebb betetőzését, és a kultúra e szép hazának minden intézményeiben a legerőteljesebb fellendülést nyerte. A nemzet fiai e lélekemelő ünnepi alkalomból gyönyörködni óhajtottak a dicső múlt emlékein is és képet nyerni a jelenről. Ezért vannak itt ma körülöttünk felhalmozva a letűnt idők dicsőság konzortizta fegyverei és harci lobogói és mellettük a jelen békés munkájának fegyverei Amazokat elhoztuk a templomokból is, amelyekben egykor a nemzet harci győzelemért fohászkodott, ezeket elhoztuk a munkának templomaiból, bizonyságul annak, Tetőtől talpig bárkit legfényesebben és legolcsóbban kiruház ENGLISH WAREHOUSE Deutsch F. Károly, Andrásty út 1, Andrátty-út 1