Pesti Napló, 1896. május (47. évfolyam, 120-149. szám)
1896-05-27 / 146. szám
Budapest csütörtök PESTI NAPTÓ 1896. május 28. 146. szám. Hivatkozunk a versenyek zsűrijére, amelynek alkalma volt szakértő szemmel vizsgálni s megítélni a versenyző iskolák tényleges értékét, előnyeit és hátrányait egyaránt. A versenyvivásnál a következő erőpontok bírnak döntő súlylyal: a vívóállás szabályszerűsége és plasztikája; a támadás öntudatossága, fedezettsége és biztossága, mely kizárja az elővágások lehetőségét; a védelem korrektsége és erélye; a visszavágások (riposztok) gyorsasága; az akció változatossága és észszerűsége; a helyzet gyors és helyes felismerése; a vivótávolság (menzara) pontos betartása; a biztos szemmérték; a fegyverkezelés könnyedsége és szabatossága; s végül a lovagias formák szigorú megtartása. Az olasz iskola ezeknek az erőpontoknak nagy részét nélkülözi. Vivóállása éppenséggel nem plasztikus. Támadása erőszakos és fedezetlen, mely minduntalan elvágásokat provokál. Megtörtént tényekre hivatkozunk. Ceccherini Santi, az amatőr kardverseny győztese, a magyar Gyulával vivóit döntő, küzdelemben három elővágást is kapott ellenfelétől. Egyet közülük Ceccherini hűségesen be is mondott,, azt tudniillik, amelyre egy utánvágással ő is megsebesítette Iványit, aki a sikerült elővágás után nem is merte gondolni, hogy az olasz, a szabályokellenére, utánvágáshoz folyamodik. És meg volt győződve mindenki, hogy a zsűri a kérdéses «voltot» — a versenyszabályokhoz híven — az olasz rovására fogja írni, de miután az olasz zsűritagok és az olasz vivők azzal fenyegetőztek, hogy visszalépnek a további versenyektől s azonnal elutaznak a fővárosból, — a zsűri engedve a kényszerhelyzetnek, szótöbbséggel Iványi ellen foglalt állást, sőt a voltot jeles magyar versenyvivőnk terhére számította. Iványi Gyula ezek után visszalépett a versenytől, nagylelkűen átengedve olasz ellenfelének a kardverseny első díját. Ugyanez történt meg az olaszok másik kardchampionjával, State Santellivel is, aki Szabó István győri mesterrel való kétszeri mérkőzése alkalmával, úgy azosztályozási küzdelemben, mint a nagy akadémiában is ismételve kapott ellenfelétől elővágásokat, melyeket azonban a lojális zsűri ezúttal is a magyar versenyző rovására írt. Az olasz iskola nagy hibája az is, hogy egyáltalában nincs védelme. Az olasz vivő nem védi a vágást, hanem egyszerűen hátraugrik előle, és a következő pillanatban, amikor ellenfele elvágta magát, egy merész szökéssel megsebzi. Szívesen elismerjük, hogy ezt a manővert szédületes lábteknikával csinálják, amelyhez hasonlót talán egy nemzet vívóinál sem fogunk találni. És ebben a csodás lábteknikában rejlik az olaszok minden látszólagos fölénye a vívásban. Egész védelmi és riposzt-rendszerüknek ez a titka, ez az alapja. Akciójuk ilyen körülmények közt mindig egyforma és semmiféle változatosságot nem produkál. Nem törődnek semmiféle helyzettel, nem a menzúrával s megvetéssel nézik le a klasszikus vivő szigorú szabályszerűségét. Nekik mindenük a láb teknikája, amelylyel azután terrorizálják és hatalmukba ejtik ellenfeleiket. Éppen azért folytonosan támadnak. És akit egyszer sikerült ezzel az erőszakos manőverrel megfélemlíteni, az a Versenyben menthetetlenül elveszett. De van még egy fogásuk, amelylyel döntő pillanatokban lépnek föl: a szúrás. Ha egyformák a dancéok, az olasz rendszerint a szúráshoz folyamodik. A mesterek kardversenyében is Italo Santelli egy szúrással győzte le félelmetes ellenfelét, báró Bothmer Jenő huszárfőhadnagyot. A szúrások alkalmazásában teljes tisztelet illeti meg az olaszokat. A tőrvívás művészetét ezideig egyetlen egy nemzet vivői sem vitték a tökély olyan magas fokáig, mint éppen az olaszok. Ebben őket illeti az elsőség az egész világon. Olyan eleganciával, biztossággal és könnyűséggel senki sem kezeli a tőrt, mint éppen ők. És csodálatos, a mesterek intérversenyében mégis nem olasz, hanem a francia Mérignac Lucien vitte el az első díjat. De ez a győzelem korántsem bizonyítja a francia tőrvívás fölényét az olasz tőrvívás felett. Ez csak Mérignac Lucien, a tüneményszem francia vitőrvívó győzelme volt, amelyet esetleg nagyon kérdésessé tehetett volna Pint Henrik, Olaszország legelső tőrvívó mesterének megjelenése, aki egyedül lehet méltó versenytársa Mérignacnak. Nagy hibája az olasz iskolának, hogy assantjaiban sok az elkésett utánvágás, hogy a vágások nem tiszták s nem esnek élre. Mi, akik mindig figyelemmel kísértük a versenyeket, azokban a partiekban, amelyekben olasz volt az egyik ellenfél, vagy olaszok egymás közt vívtak, folytonosan láttunk ambókat, illetőleg az olasz ellenfél részéről elkésett utánvágásokat és lapos vágásokat, míg éles vágást csak elvétve, alig egy-kettőt. Az olaszok a lapos vágásoktól meggörbült kardpengéiket folytonosan egyenesítgették. Azért, ha a zsűri szigorúan alkalmazkodott volna a versenyszabályok 52. és 54. §-aihoz, amelyek világosan kimondják,hogy «az elkésett utánvágások az ambókkal ugyanegy elbírálás alá esnek» s «a lapvágások nem számítanak», meg vagyunk győződve, hogy úgy az osztályozási, mint a «volt»-okra menő versenyek egészen más színezetet nyertek volna. Kifogásunk lehetne még az olaszok versenyvivó kardjai ellen is, amelyek úgynevezett négyes pengék (a magyarok hetes pengével vívtak), rendkívül könnyük és hajlékonyak s a különben is nagy és széles markolatokon olyan nyúlványokkal bírnak még, amelyek nemcsak a kézfejet védik meg, de alkalmasak arra is, hogy egynémely vágás ellenében az alsó kart is minden külön védelem szüksége nélkül fedezzék. A versenyszabályok ugyan a kardok minőségére nézve is intézkednek (41. §.) s félreérthetetlenül rendelik, hogy «a kézfő , védésére a kardkosáron kiinl más, védelmi célra szolgálószerkezetek elő nem fordulhatnak», de a zsűri az olaszokkal szemben következetes lojalitását nem engedte az ilyen csekélységekkel zavartatni. Ha mindezekhez még hozzáveszszük, hogy az olasz zsűritagok — természetesen honfitársaik érdekében — a versenyeken mindvégig résztvettek s mindvégig egyetértőleg szavaztak, míg a magyar zsűritagoknak, több mint fele állandóan távol volt s éppenséggel nem törődött a magyar vívókkal, ha számbaveszszük, hogy a versenyintéztek egyike, Barbasetti Luigi, a bécsi olasz vívómester volt s a zsűri vitás kérdésekben rendszerint először az ő véleményét hallgatta meg s csak azután szavazott, s ha végül tekintetbe veszszük Barbasetti helyzetét,, egyrészről a saját olasz honfitársaival, másrészről bécsi tanítványaival szemben, akik szintén résztvettek a versenyekben, elképzelhetjük a magyar vivők mostoha sorsát. És akkor, egy csöppet sem fog bennünket meglepni a versenybíróság ítélete, mely az összestiszteletdíjakat, kettő kivételével, idegen vívóknak ítélte oda. Pedig mennyivel magasabb színvonalon állottak magyar kardvívóink assautjai! Akinek alkalma volt látni, milyen, nehéz küzdelmük volt Ceccherini Santinak Iványi Gyulával, Giraldini Fredericónak — egy szintén kikiáltott olasz mesternek — báró Chappon Károly, lovag Arlots Gusztáv és Béry Mihály magyar mesterekkel, aki látta dr. Porteleky László győzelmét az olasz Galli fölött, Iványi Gyula klasszikus vívását Centrinoval, Firenze város dédelgetettkard- és vitárbajnokával, aki tanúja, volt dr. Benyovits Lajos, Halász Zsiga, gróf Bay Lajos magyar mesterek ''nagystílű mérkőzéseinek külföldi partnereikkel szemben; "aki figyelemmel kísérte Bay Alajos, Feni Oszkár, dr. Boross Ernő, dr. Zerdahelyi Imre, Gáspár Artúr és Kornél, Kasics Ozmán, Kerékgyártó Gyula, Mészáros Ervin, Metzler Jenő és Tasnády Endre első klasszisa magyar amatőrvívóink gyönyörű vívását, s erélyes magatartását sokszor erősebb külföldi ellenfeleikkel szemben, é s aki ezenfelül tudja azt is, hogy Olaszország legkitűnőbb versenyvivóit, az olasz nemzetközi vivóversenyek ünnepelt bajnokait küldte hozzánk, hogy összemérjék kardjaikat a mi vívóinkkal, akik — néhány kivétellel — még idegen vivőt sem láttak s annál kevésbbé ismerték egy nemzetközi verseny izgalmait, — az mindenesetre tisztelettel fog adózni a magyar vívóknak, akik az ezredéves versenyek alkalmával olyan bravúrral és dicsőséggel állták meg helyüket a sorompók között s becsületet szereztek a magyar fegyvereknek. Elismeréssel kell adóznunk a bécs-ujhelyi katonai vivóakadémia tanítványainak is, akik sok tudást és erős tréninget hoztak magukkal a versenyekre. A vívás eleganciája, a vivóállás szabályszerűsége és plasztikus szépsége, főleg pedig a lovagias formák betartása tekintetében az összes versenyzők közül őket illeti meg az elsőség. Vívásmodoruk egészen olaszos, ők is nagy súlyt vetnek a lábgyakorlatokra, de minden színpadi hatásvadászat nélkül, előkelő egyszerűséggel verekszenek. Iskolájuk ment minden fölösleges sallangtól és kiáltó hivalkodástól. Soraiból különösen kitűntek: Heyssler Erich, gróf Horváth- Toldy Rezső, Kuchla Gusztáv, Mayer Oszkár, dr. Müller Kamilló, Orbán Pál, báró Pongrátz Ferenc, Schlechia József, Szarvassy György és nemes Zulaivski Béla. Mesterük, a jeles Tenner Henrik méltán büszke lehet ilyen talentumos gárdára, mely néhány év múlva a legjobb katonai vívómesterekkel fogja ellátni a császári és királyi hadsereget. A bécsujhelyi mesterek közül a versenyben legtovább tartották magukat Brosch Rezső, Henke József, Ryschanek Gottlieb és báró Duval de Dampierre Quirin, akiknek kard-assantjaiban igazán sok gyönyörűséget találtunk. A mesterek szinte vetélkedtek egymással a gavalléros viselkedésben s kirívó ellentétben az olaszokkal, akik sokszor a legtisztább voltokat elhallgatták, bemondtak többször olyan vasas vágásokat vagy csupán kardhegy-érintéseket is, amelyeket a világ semmiféle versenyszabályai érvényes voltoknak el nem ismernek. Ugyanilyen előkelő modor jellemezte a varsói, lembergi, prágai, berlini, trieszti és zágrábi vívókat, akiknek szintén nagy sikereik voltak egyes kardmérkőzéseikben. Különösen sok rokonszenvet keltettek Jules Michaux varsói és Richter Miksa berlini vivómesteret, akik méltán sorozhatók a kontinens legjobb vivői közé. Viterrel már az olaszok vezettek. Az ő művészetük mellett a magyar vitőrvivók alig jöhettek komoly számba. És ez nem is csoda. Az olasz vitéziskola több százados eredetű s kiegészítő része a nemzeti nevelésnek. Valamint hogy társaságunkban a műveltség egyik követelményének tartják a tarokk-játék tudását, úgy az olaszoknál műveit embernek nemtartják, aki nem tudja forgatni a vitért. Egyszerű iparosok is rendszeresen foglalkoznak ott a vitőrvivás sportjával. Érdekes példa rá az olasz Piacenti Marco, aki az amatőr vitőrverseny első győztese lett. Ez a becsületes olasz otthon Firenzében az órás mesterséget folytatja, szabad óráiban pedig a nevesebb vivómesterek szalonjaiban gyakorolja a tőrvívást. Egyike Olaszország legjobb vitőr-vivóinak s az olasz nemzetközi versenyeken már három ízben vitte el az amatőrök első diját. Kívüle még Cetli Cino és Minas Alberto nyertek nálunk nagyobb dijakat; mind a kettő orvosnövendék s olasz sportkörökben előkelő hírnévnek örvend. A mesterek közül Mérignac Lucien, Páris híres vivómesterének, az öreg Mérignacnak a fia volt a champion. Balkezes tőrvivó, akit az atyja már hat éves korában beállított a vívóterembe s egyenesen azzal a célzattal képezett ki balkezes vívónak, hogy a világ legyőzhetetlen vitézbajnokává tegye. Célját el is érte, mert Mérignac ez ideig még nem talált emberére, pedig ugyancsak keresi méltó ellenfelét Európa összes jóhírű vívótermeiben. Mérignac nagyságát és értékét csak az képes igazán megítélni, aki tudja, hogy az általa szinte játszva legyőzött velencei vívómester, Giroldini Federico mindig biztosra veszi a monarkia két legjobb intervívóját: báró Bothmer Jenőt és Gregurich Ámont. A bécsiek közül az olasz mestereknek legfeljebb Tenner Henrik, a bécsujhelyi katonai akadémia mestere lehet versenytársuk. * A magyar vívósport sokat köszönhet a Magyar Atlétikai Klub lelkes fáradozásainak, amely a nemzetközi versenyek rendezésével a millennáris ünnepeknek nemcsak fényes látványosságot szerzett, de egyszersmind vívóinknak alkalmat nyújtott a külföldi vívás titkainak megismerésére és tanulmányozására. Együtt láttuk végre a kontinens legjobb iskoláit: az olaszt, a franciát, a bécsit és a magyart, egymás közt és egymással szemben. És az igazságos kritikának el kell ismernie, hogy a magyar vívás épenséggel nem áll a külföldiek mögött. Egy évtized még a magyar iskola teljes bátorsággal fölveheti a versenyt bármely idegen iskolával szemben. Vivőink igen sokat tanulhattak, amelyeket a jövőben esetleg nagy sikerrel érvényesíthetnek. De megtanulhatták azt is, hogy külsőleg bármilyen látványos legyen is az olasz kardvívás, ezt az iskolát nem szabad elfogadniok, hacsak nemzeti jellegéből teljesen ki nem akarják vetkőztetni a magyar iskolát. Clair Vilincs. r Egyesületek. + Jubiláló egyesület. Nagyváradról táviratozzál.: A jogakadémia segítő egyesülete harminc esztendős fennállásának évfordulója alkalmából millennáris közgyűlést tartott. Megjelentek az ünnepen: Beöthy főispán, Sál polgármester, Szunyogh alispán, Natafalussy főigazgató, a tanári kar. Az elnöki megnyitó után Hlatky Endre ügyvéd, kamarai elnök buzdító beszédet mondott. A segítő egyesület történetét Bige Sándor olvasta fel. A záróbeszédet Bozóky igazgató mondotta. Egy ismeretlen a segítő egyesületnek 25 forintot, Hlatky pedig 100 forintot adományozott. -fgj fiókegyesület. A Fehérkereszt Országos Lelencház-Egyesület békésvármegyei fiókja Tállián Béla főispán és gróf Almássy Dénes elnöklete alatt tegnapelőtt nagy lelkesedéssel megalakult. .. A Budapesti Polgári Balkör saját pénztára javára május 31-én (rossz idő esetén június 4-én) délután 4 órakor a kőbányai nagy sörcsarnokban dalversenynyel egybekötött táncmulatságot rendez. A zenét az 52-ik gyalogezred szolgáltatja. Közegészség. )( Másodorvosi állások. Az angyalföldi országos elmegyógyintézetnél a betegek nagy számára való tekintettel egy új másodorvosi állást szerveztek. Most a főorvoson kívül két másodorvos lesz a hatalmas gyógyintézetben. Az újonan rendszeresített, állást pályázat útján töltik be, s folyamodásokat az igazgatósághoz június 20-ikáig lehet benyújtani. )( A német sebészek kongresszusa, Berlinben ma nyílt meg a német sebészek társulatának huszonötödik kongresszusa. A bevezető előadást Bergmann titkos tanácsos tartotta. Bosse miniszter a kormány nevében üdvözölte a megjelenteket. Azután Esmarch, Brüns és Kunig tanárok tartottak előadást. ) Difteritisz. Miskolci levelezőnk írja, hogy a libéri kohótelepen a munkások gyermekei között a difteritisz járványosan pusztít. A hatóság a telep iskoláját bizonytalan időre bezáratta.