Pesti Napló, 1897. július (48. évfolyam, 181-211. szám)
1897-07-09 / 189. szám
S Budapest, péntek PESTI NAPLÓ» 1897. július 7. 198. szám Ezután a bevezetésem után bizonyára meg fogja önt lepni, igen tisztelt szerkesztő úr, hogy én, ilyen tősgyökeres vidéki létemre, mégis pártolom a század végének sportját — a biciklizést. Pártolom éppen azért, mert vidéki vagyok, s mert nagyon sok gondot fordítok az egészségre, amivel a fővárosi nők, sajnos, maguknál és gyermekeiknél is igen keveset törődnek. A biciklizés mellett és ellen ezrével hozhatnak föl érveket, de abban mindenki egyetért, hogy az fejleszti az izomerőt, erősíti a tüdőt, szóval éppen a főváros lakosainak olyan szükséges, mint a falat kenyér. Ezért is én meg fogom tanítani minden gyermekemet a biciklizésre, a kisfiamat épp úgy, mint a kislányomat. Sőt fölkapok a vasparipára magam is, úgy megyek velük sétálni, csak legyen hová. Erre biztassák az újságíró urak a főváros tanácsát, hogy gondoskodjék helyről a jövő sétálói, a kerékpárosok számára. Egy mama, aki gyermekeivel biciklizik! Képzetem, hogy rámkiáltják: Ez ám a századvégi anya! Pedig dehogy: egy vidéki asszony, aki azért nem idegenkedik attól, ami a modern, nagyvárosi életben szükséges és hasznos. Budapest, julius 7. Vidéki menyecske. m. Tekintetes szerkesztő ur. Habár — fájdalom — laikus vagyok is a biciklizés mesterségében, mégis van a dologban megállapodott nézetem, és nem volnék asszony, ha nem volna valami mondanivalóm. Hogy összevágnak-e az én nézeteim a tisztelt cikkíró úréival, nem tudom, de mindenesetre kíváncsi vagyok az övéire, annál is inkább, mert a képviselő úr még hölgyekkel szemben is igen őszinte szokott lenni. Hogy a dologra térjek: ha meg van engedve a nőknek a tánc, az úszás, a korcsolyázás és lovaglás, a lawntennis és croquet: nem látom be, hogy miért kell éppen a kerékpározástól eltiltani őket. Semmiféle érvet el nem fogadhatok, ha arról van szó, hogy összehasonlítsuk a biciklizést a többi sporttal, az előbbinek rovására. Egészségi szempontból tekintve: csak van a kerékpározás — természetesen módjával űzve— olyan jó hatással a szervezetre, mint teszem a táncolás egy meleg, poros teremben ? Ami pedig a moralitást illeti — ezen szempontból is hallottam már támadni a nők kerékpározását — hányan mondhatják, hogy még nem láttak a korcsolyázásnál vagy lawn-tennisnél egy szoknyát a kelleténél magasabbra libbenni, nem is szólva arról, hogy a táncnál hány úr nyalábolja át ugyanannak a kisasszonynak a derekát, akinek a papáját rettenetes dühbe hozza még az említése is a bicikliző hölgyeknek. Jöjjünk tisztába azzal, hogy a kerékpár nem tud szemérmetlen lenni: mindig a rajtaülő adja meg az egésznek a cachetját. Csak egyet nem szabad elfelejteniük a kerékpározóknak, úgy nőknek, mint férfiaknak: nem szabad életcélt látni a bicikliben. Különösen az asszonyok az ő impulzivitásukkal, amelylyel minden új szórakozásnak átengedik magukat, ne hanyagolják el a bicikli kedvéért otthonukat és családjukat, nehogy megessék velük az, amit egy német lapban olvastam. Két kisfiú nézi egy szép asszony korcsolyaművészetét. «Lásd, szól az egyik, milyen szépen korcsolyázik az én mamám. Ugye, hogy a tied ezt nem tudja?» «De az enyém jó ebédet tud főzni, azt meg a tied nem tudja!» felel a másik diadalmasan. Ez, habár csak adoma, nem rosszul jellemzi bizonyos körök viszonyait. Az én szerény véleményem, amely asszony akár szellemi, akár könnyebb testi munkát végez, ha egészségi állapota és egyéb körülményei megengedik, jobban nem töltheti szabad — de csakis szabad óráit — mintha kimegy a friss levegőre. Márpedig az igazán friss, tehát tiszta, por- és füstmentes levegő a városoktól kissé messze esik, és nem mindenkinek áll módjában, hogy egy tüdőre való levegőt 5—10 forintért szerezzen meg magának; (ennyibe kerül a frakkerozás) ilyenkor mindig kéznél levő, megbízható, és ami fő, olcsó közlekedési eszköz a bicikli. Decens és praktikus ruhában mindenkor felülhet a kerékpárra a tisztességes asszony. Budapest, 1897 julius 7. A. Paula. IV. Tisztelt szerkesztő ur! A felsőbb leányiskolát elvégeztem már és igy teljes joggal hivatkozhatom a történelemre, amelynek tanúsága szerint Könyves Kálmán király ideje előtt boszorkányoknak nevezték azokat a nőket, akik férfias foglalkozásba ártották magukat és sikerrel célhoz is jutottak. A férfiak akkori boszorkányosdiján a le igazi neve féltékenység, s habár a boszorkányoséi divatját múlta is, a féltékenység megmaradt s manapság is feltalálható minden férfi szivében. Kétféle féltékenység van. Aki csak valaha szerelmes volt — és ki nem volt szerelmes ? — ismerheti az egyiket, a rosszabb fajtát, míg a féltékenység másik válfaja az, amelylyel a férfiak a nőemancipáció iránt viseltetnek. A bicikli-kérdés pedig a nőemancipáció egyik legfontosabb kérdése, és így érthető az az ellenszenv, mely a férfiak nagy többségét arra indítja, hogy a nők kerékpározása ellen foglaljanak állást. De nemcsak a férfiak, hanem a nők nagy része is a kerékpározás ellensége, pedig ezzel csak azt demonstrálja, hogy még nem érett meg az egyenjogúsításra, úgy tesznek, mint az a vad nép, amelyen hatalmas zsarnok uralkodott. Föllázadtak ellene és elűzték az uralomról. Mikor pedig nem volt vezetőjük tanácstalanul állottak és nem tudtak mit kezdeni. — Hívjuk vissza a zsarnokot! kiáltott valaki. — Igaz! zúgott rá a nép és a vadak boldogok voltak, hogy újra alattvalók lehettek. A nők nem bírják magukat kiszakítani a férfiak uralma alól és jól is teszik . . . azaz pardon! csak egyrészt teszik jól, mert a három év hijján huszadik századbeli nőnek kötelessége, hogy minden lehető téren egyenlő legyen a férfival. Hisz a kerékpározás csak játék még manapság a nőknek, de olyan játék, amely hasznukra van, mert önállóságot önt beléjük. Néhány esztendő előtt még kiátkozták azt a hölgyet, aki egyedül mert végigmenni az utcán, ma pedig a legelőkelőbb angol és amerikai családok gyermekei hónapokon keresztül utazgatnak keresztül-kasul Európában, anélkül, hogy akárki is megszólná őket. Éppen így vagyunk a kerékpározással is. Még nem szokták meg a nőket kerékpáron látni, de tíztizenöt esztendő múlva éppen olyan közönséges lesz, mintha manapság egy postáskisasszonyt látunk hivatalában. Csak bátran üljünk fel, hölgyeim a kerékpárra!... A szokás törvényt teremt s miénk a biztos győzelem. A legfontosabb kérdés azonban még hátra van. Milyen ruhát hordjanak a kerékpáros nők ? Azt hiszem, minden jóizlésű elvtársam a szoknya mellett szavaz. Nadrágot csak ... ne hogy is mondjam ? . . . túlságosan szabad gondolkodású és erkölcsű hölgyek óhajtanak hordani ,és ha ez a divat győzedelmeskednék, én is a férfiak pártjára állanak és nagyban hangoztatnám: — Le a kerékpáros nőkkel! De mivel majdnem minden nő jóizlésű, — hiszen azért nő — biztosra veszem, hogy a szoknyás dressz fog győzedelmeskedni, és hogy néhány év múlva a férfiak így fognak sóhajtani: — Hogyan is lehettünk oly korlátolt gondolkodásúak egypár esztendő előtt ? És a férfiaknak igazuk lesz. Felsőbb leány. A fürdőlevél. — Régi kútforrások nyomán. — Budapest, julius 8. A fürdőlevél története majdnem oly régi, mint az Írott betűé. Jóval a régi görögök és rómaiak előtt, I. Ramses uralkodása alatt küldte egy Írástudó egyptus az első fürdőlevelet a memphisi császárfürdőből nejének, aki rendkívül megörült a papiruszra irt hieroglifáknak, de fájdalom, nem tette el az utókor számára, így tehát alig értjük, milyen kútfőből meríti adatait Ferdinand Onehming, aki beschichte des Badebriefes (Leipzig, 1885. p. 70.) ciprl könyvében azt állítja, hogy már a memphisi névtelen a legnagyobb dicséret hangján beszél a fürdőorvosról, az árnyas parknak pedig külön kikezdést szentel. A latin irodalom Krisztus előtt 58-ban iktatta be a fürdőlevelet a magasabb stilgyakorlatok epistolaalosztályába. Ekkor ugyanis Vergilius elnöklete alatt egy írókból és kiadókból álló bizottság kimondta, hogy a fürdőlevél, bár magántermészetű dolgokat is tárgyal, mégsem azért íródik, hogy egy ember olvassa. A bizottság három napig tárgyalt s a tanácskozás eredményét jegyzőkönyvbe foglalta. Ennek a történeti nevezetességű protokollumnak hiteles másolatát a British Museum őrzi.. Hogy a népvándorlás idején írtak-e a szalmaözvegy gppidák vagy az unatkozó longobárd asszonyok fürdőlevelet, nem tudjuk. Ludwig Gradaus bizonyosnak hiszi ugyan könyveiben, (Kurorte und Badebriefe mit besonderer Hinsicht auf die Völkerwanderung. Berlin, 1892. p. 185.) de adatainak téves voltát azóta többen kimutatták. A Magdeburgische Zeitung, amely a legrégibb német újság, az újkor elején írott fürdőlevelek történetére a leghitelesebb kútfő. A tizenötödik században úgy látszik szintén megoszlottak a nézetek afölött, hogy váljon a fürdőlevél önálló műfaj-e? Némelyek magánérdekűnek minősítették, mint a kereskedelmi levelezés egyik ágazatát; mások közérdekűnek, mint az útlevelet. Hogy a vélemények mennyire ingadoztak, annak igazolására minden Demosthenesnél szebben beszél a következő szerkesztői üzenet, amely a fent említett lap első évfolyamában olvasható: Przseszky Éva urnák Hallstadt. 1. Levele azt hiszszük, tévedésből került a mi szerkesztőségünkbe. Már a címzést is vissza kell utasítanunk. Ön levelét így kezdi: nagyságos asszonyom! Már bocsánatot kérünk, de ha önnek üzenni valója van egy nagyságos asszonynak, miért küldi levelét a Magdeburgische Zeitungnak ? A német posta igazán mintaszerű, címzett bizonyára megkapta volna sorait a mi közvetítésünk nélkül is. Ami pedig levele tartalmát illeti, arról azért nem mondunk őszinte kritikát, mivel nem írta egyenesen nekünk. De ha már a levéltitok megsértésével a B. T. K. paragrafusai ellen ellvétettünk, halljon egy pár keserű igazságot. Ön az első három oldalon keresztül egyebet se tesz, mint fölfedezi Hallstadtot és környéket. Csak tavaly fedezte föl Kolumbus Kristóf Amerikát s ön ezután az új világot jelentő felfedezés után érdemesnek találja az ó-világ egy földrajzilag rég ismert pontjának tüzetes leírását! Szégyelje magát A következő oldalakon arról beszél, hogy mivel tölti egy hallstadti fürdővendég a hét napjait s hogy az előzékeny igazgatóság mivel lepi meg önöket. Uram! kiváncsi ön arra, hogy én a tegnapi estét Ős-Magdeburgban töltöttem s hogy udvariatlan kiadóm azzal lepett meg elsején, hogy összes előlegeimet levonta ? Nemde nem. Levele végén említést tesz egy szép özvegyről, aki után az egész fürdőző férfivilág bolondul s végül fölhívja a műveit közönséget, hogy el ne mulaszsza Útba ejteni Hallstadtot, amelynek vize gyógyhatású, amelynek levegője pormentes s amelynek szállóiban olcsó és kényelmes lakást kapni. De uram, hisz ez reklám! Ha ilyesmit közzé akar tenni, forduljon a kiadóhivatalunkhoz. 2. Csak bedugaszolt palackokban. 3. Paris Rue de Rome 20. Most át kellene térnem a magyar fürdőlevelek történetére. De miután a főváros összes nyilvános könyvtárai be vannak csukva, úgy járok, mint nem egy irótársam, aki érthetetlen okból eredeti és tudomásnyos tárcáit júliusra és augusztusra beszünteti. Búvár. Kovalevszka Zsófia. — A nihilizmus „nagy ismeretlen “-je. —• Budapest, julius 8. Hogy ki volt Kovalevszka Zsófia ? Az 1880. április tizenharmadikán Pétervár egyik utcáján lejátszódó tragédiának, amelynek áldozata II. Sándor cár lett, egyik hősnője. Tehát nihilistanő. Sőt tán az intéző kéz is abban a rettenetes drámában, amelyben a hajdankori deus ex machinát a dinamit képviselte. Polgári fogalmak szerint egy minden nőiességből kivetkőzött asszonyi lény, a politikai fanatizmus megtestesülése, akire ráillenek Schiller szavai: — Da werden Weiber zu Hyänen, und treiben mit dem Entsetzen Spott . .. Hát mégsem volt egészen olyan Kovalevszka Zsófia és aki elolvassa azokat a leveleket, amelyek barátnője, Mendelson Mária asszony jóvoltából most megjelentek, az meggyőződhetik róla, hogy lehet valaki nihilistanő s mégis nagyon finom és mély érzésű asszony. Mendelson Mária 1882-ben, tehát két évvel a pétervári merénylet után ismerkedett meg Kovalevszkával Párisban. Akkor még senki sem sejtette, hogy ez a nő a nagy ismeretlen, aki annyiszor szerepelt a nihilista pörökben, még az orosz titkos rendőrség sem. Presovoszka Zsófia, aki be volt avatva a titokba, elszenvedte a kíspad összes tortúráit, de a bitófa alatt sem árulta el a nihilisták réltve őrzött titkát. A nagy ismeretlen egy héttel II. Sándor gyilkosainak kivégzése után már megint ott járt Pétervárott és újból szervezte a titkos nihilista-bizottságokat. Mondják, hogy III. Sándor cár koronázási ünnepén is jelen volt, és csak egy véletlen okozta asszonyi rosszullét mentette meg az új cárt attól, hogy atyja sorsának nem lett osztályrészese. Kovalevszka már szorongatta a revolvert, hogy lelőjje a cárt, de ekkor, a nagy hőségben elfogta a gyöngeség és elájult. Mikor bevitték egy félreeső szobába, és az udvari orvos felbontotta elül ruháját, ott találta az összes pétervári nihilisták névlajstromát közöttük a saját fia és öcscse nevét is. Annyira megrendítette ez az esemény, hogy hazament és főbelőtte magát. Sírba vitte magával azt a titkot, hogy kezei közt tartotta a nagy ismeretlen titkát. Hogyan lett Kovalevszka nihilistanő, elmondta ő maga barátnőjének. Az ő családja nagyon jó viszonyban volt Miliutin hadügyminiszterrel és ott látta először gyermekkorában Sierakovszki Zsigmondot, azt a fiatal lengyel hőst, aki hivatva lett volna az orosz hadsereg reformját keresztülvinni, ha nem szereti annyira szegény, elnyomott hazáját. 1848-ban a pétervári egyetem hallgatója volt és amikor Lengyelországban kitört a forradalom, megkisérlette átjutni a határon, de elfogták és büntetésből besorozták közkatonának egy fegyencezredbe. Iszonyuk voltak a szenvedései, de még itt is kitűnt a lángelméje, úgy hogy I. Miklós halála után II. Sándor megkegyelmezett neki és megengedte, hogy belépjen a pétervári tiszti iskolába. Két év múlva őrnagy lett és kidolgozta korszakalkotó tervét az orosz hadsereg reformálására, amely annyira megtetszett a cárnak, hogy Sierakovszkit maga mellé vette hadsegédnek. Ekkor tört ki az 1863-iki lengyel forradalom és Sierakovszki ottthagyta családját, ott a fényes állását és Lengyelországba szökött. Levelet hagyott hátra, amely a cárnak volt címezve és ebben a következő sorok fordultak elő: — Lengyelország minden időben számíthat minden fiára. Néhány hét múlva felséged alá fogja írni halálos ítéletemet, de azért én mégis méltó leszek becsülésére. — És csakugyan nem telt bele nyolc hét, hogy Sierakovszkit a haditörvény-