Pesti Napló, 1897. július (48. évfolyam, 181-211. szám)

1897-07-10 / 190. szám

6 Budapest, szombat PESTI NAPLÓ, 1897. julius 10. 190. számi­ g Helgoland pusztulása. Szomorú hírek száll­tak felénk az Északi tengerről. Amióta az angolok a németeknek valami afrikai földdarabért cserébe átenged­ték Helgoland szigetét, szinte megszűnt a fürdőhely és erősség lett belőle. Telerakták ágyukkal, őrház­akkal, lőporkamrákkal, táviróoszlopokkal, árkokkal, sáncokkal. Aki a várművek felé közeledik, aki fotografálni akar, aki a vidéket nézi , azt könyörtelenül megbüntetik. A szegény fürdővendégek meg sem moccanhatnak, min­denünnen egy fenyegető figyelmeztető tábla mered fe­léjük. Csak egy ember nem busul a dolgok ilyen for­dulásán: Vilmos német császár. A minap örvendve mondotta: Az embernek örül a szíve, ha ezt az el nem foglalható erősséget látja! A fürdővendégek pedig tömegesen szöknek a pompás erősségből. •— Sárbogárd hercege. A múlt hónap végén bejárta a lapokat az a hír, hogy­­Voronieczky Imre herceg, fényes neve dacára beállott a fővárosi pincérek közé. A rendőrség azonban csakhamar kiderítette, hogy a herceg tulajdonképpen egy tisztességes sárbogárdi cipész fia, Fielka Imre. A leleplezett hercegtől a Székesfehérvár és Vidéke című lap egy levelet is közöl, amely hiteles fényt dorit a sárbogárdi herceg szárma­zására. A levél betű szerint a következő : Tekintetes Szerkesztő ur!­titukra adom önöknek hogy a híres Szabatcság harczos unoka­öcse egy hétig városugban, tartoz­­kotom nagyon szép és élénk város de sajnos hogy nem szabad bene lakni mert száműzött vagyok a Magyar hazától mivel negyvenezer ember katona­sága jöt e hon védelmére, ez a Visszafizetés a ma­gyarokra nézve. De meg bocsájtom mert nem tud­ják hogy mit cselekesznek. A bécsi el­utazások kö­vetkezték a száműzetést M. szív­üldje Herceg Woranieczky Szaniszló. — Négy asszony öngyilkossága. Megírtuk már röviden, hogy e hónap 7-én Párisban olyan eset történt, amely még az öngyilkosságok borzasztó króni­kájában is ritkítja párját. Egyszerre négy nő ment önként a halálba. Széngázzal mérgezték meg magukat. Az esetről újabban a következőket írják: A szerencsét­lenek: Maréchal 24 éves mellény varrónő, aki csak pár nappal ezelőtt rendezte be kis üzletét, húga, a tizen­kilenc éves Rovinel Lucie, akinek a férje az őrültek házában van, azután Seusnolné, három gyermek anyja, aki elváltan él a férjétől s végre a 26 éves Chio­­Emilia, akinek már hosszabb idő óta egy művészszel volt viszonya, úgy látszik az elhagyatottság, az egye­­dül­ valóság hajtotta a négy nőt a halálba. Már gyakrabban beszélgettek arról, hogy milyen jó volna megszabadulni szélet kínjaitól s tervüket ma végre is hajtották. Miután Marechalné munkáslányai eltávoztak a műhelyből, a négy nő összejött s vígan töltötték az estét. Nyolc óra­kor Marechalné húgával elment s vásárolt kőszenet s egy palack abszintet. Azután senki sem látta őket többá. Másnap reggel a munkásnők zárva találták az üzletet. Rendőrt hívtak s kinyittatták az ajtót. Három asszony az ágyon feküdt holtan, a negyedik, Rovinel Lucie az ablak mellett aludta örök álmát. Az asztalon levelek voltak a különböző rokonok címére s egy : «cédula, ezzel a fölirással: Önként és örömest mentünk a halálba. A szobában még egy fekete agár is volt, melyet szintén megölt a széngáz. — A zsebelyi méregke­verők. Egyik temes­­megyei faluban, Zsebelyen — mint már ismételten meg­írtuk — vagy húsz asszonyt fogtak el, akik a vásár­helyiek példájára, testvéreiket és férjeiket megmérgez­ték. Az exhumált holttestek egyes részeit felküldötték Budapestre az Országos Vegyészeti Intézethez, ahol az összes hullarészekben nagymennyiségű arzént találtak. A méregkeverő banda lelke, a méregszállitó Korin Györgye Romániába szököt­t, de ott elfogták. Az igaz­­ságügyminiszter most kiadatását megsürgette. — Az élelmes olasz. Ez év május havában Özv. Krammer Lipótné több ezer forint értékű régiség­­tárgyaival Olaszországba utazott, hogy azokat ott nye­reséggel értékesítse. Fiuméban megismerkedett egy Giovanni R. Betani nevű olaszszal, aki szintén régisé­gekkel kereskedve utazgatott a világban. Eleintén mint konkurrensek folytatták útjukat Buccari felé, ahol az asszony fényes üzleteket csinált portékáival. Az olasz ezt látva, tanakodni kezdett, mi módon szabadulhatna meg veszedelmes konkurrensétől. Megkérette tehát feleségül és aztán rábeszélte mennyasszonyát, hogy adja át neki 6000 forintot érő árucikkeit, s azo­kat majd ő a sajátjával együtt fogja árusítani. Az asszony gyanútlanul átadta minden értéktárgyát vőlegényének s fölutazott Budapestre, hogy az esküvő­höz megtegye az előkészületeket. Alig időzött itt két hétig, már megtudta a szomorú valót, hogy a szélhá­mos házasság ürügye alatt csak áruit akarta kicsalni. Azonnal leutazott Bukkariba, de vőlegényének már hűlt helyét találta, állítólag Budapestre utazott. A szép asszony a legközelebbi vonattal már fölutazott a fő­városba, s nyomban megtette panaszát a rendőrségnél csalás és sikkasztás miatt vőlegénye, Giovanni R. Betani ellen. A vizsgálatot vezető Arányi rendőrkapitány már elrendelte a szélhámos olasznak országszerte leendő körözését. — Halál a színpadon. Mint Rómából telegra­­fálják, az ottani Variété-színházban Gailor mesterlövő­nek az inasa véletlenségből agyonlőtt egy Serri Mária nevű chansonette-énekesnőt. A műsor szerint Gailor produkciói következtek volna, de inasa a töltött fegy­vert véletlenül elejtette. A puska elsült, s a golyó szívén találta a háttérben álló Serri Máriát. A közön­ség rögtön elhagyta a színházat. — Öngyilkos aggastyán. Battonyáról írja le­velezőnk: Gróf Károly nyugalmazott tisztviselő teg­napelőtt délután vadászfegyverével agyonlőtte magát. Az öngyilkos már hetvenkilenc éves aggastyán volt. Az utóbbi időkben szeme nagyon meggyöngült, és mert nagyon félt a megvakulástól, azért követte el vég­zetes tettét. — Negyvenezer kérvény. Néhány nap előtt a Nápolyban időző olasz királyi pár a város szegényei­nek 80.000 lírát adományozott. A városi hatóság felhívására negyvenezer kérvényt nyújtottak be, úgy hogy ha mindenki kívánságának eleget tettek volna, egy-egy szegényre két líra jut. A kérvények felbon­tásánál azonban kitűnt, hogy csak 39.700-an kértek segélyt, háromszázan pedig azért folyamodtak, hogy állami hivatalra alkalmazzák őket. — Hírek az Egyetemről. A Tudomány-Egye­tem tanácsa a szünet előtt szerdán tartotta utolsó ülé­sét. Elhatározta a tanács, hogy dr. Borbás Vince nö­vénytani magántanárnak, aki már e minőségben tizen­hat év óta működik, rendkívüli tanári cím adományo­zását fogja kérni a kultuszminisztertől. Dr. Aldássy Antalt az egyetemes középkori történelem magántaná­rává képesítették. Utazási ösztöndíj elnyerésére dr. Szegedy Rezsőt, dr. Vámossy Zoltán orvoskari tanár­segédet és Hermann Rezsőt ajánlotta a tanács a kul­tuszminiszternek. — Beszakadt bánya. Herneből táviratozzák, hogy a Hibernie bányatársaság területén nagymérvű hegyszakadások történtek. A hegyszakadás földindulás következtében keletkezett. A földindulás több szom­szédos tárnára terjedt ki, úgy hogy nem lehet meg­ismerni, hol van a födindulás folytán támadt, hol a kiaknázásra szánt tárna határa. A földomlás káros ha­tásairól szóló hírek túlzottak. Sem a tárna, sem a felszín nincs veszélyben. — Téglagyári munkások bérmozgalma. Hol­nap dől el, várjon a Budapest környékén levő tégla­gyárak munkásai beszüntetik-e a munkát, vagy sem. A mai nap eseményei tényleg azt mutatják, hogy ha általános sztrájk nem is, részleges munkabeszüntetés azonban be fog következni. A téglagyárak tulajdonosai és igazgatói tegnap újabb gyűlést tartottak, amelyen azt határozták, hogy a mai napon együttes értekezle­tet tartanak a munkásokkal. A tanácskozás azonban ma nem volt meg. Ú Ó-Budán, a Bécsi-úton fekvő újlaki téglagyárban ma már kiütött a részleges sztrájk, amelynél zavargások is fordultak elő, úgy hogy a rend­őrségnek kellett közbelépni. Müller József gyárigazgató ugyanis Linzenpolz gondnok által kijelentette a mun­kásoknak, hogy tíz százalék béremelést hajlandó meg­adni a munkásoknak. Ma délelőtt egy öttagú deputáció jelent meg az igazgatónál és bejelentette, hogy a béremelést elfogadja, mire a munkások, tudniillik a földmunkások, mint akik részére a béremelés történt, dologhoz láttak. E kétszáz munkás nevében egy óra múlva egy újabb küldöttség jelent meg az igazgatónál és a 10 százalékon kívül minden száz darab tégla után még öt krajcárt kértek. Az igazgatóság ezt is megadta nekik. Alig egy félóra múlva újabb két követeléssel állottak elő. Azt kérték, h­ogy e kedvezményt írásban adják meg nekik és a béremelést terjeszszék ki a többi munkásokra is. Az előbbibe igen, az utóbbiba azonban már nem ment bele az igazgatóság, mire e 200 munkás azonnal beszüntette a munkát és nagy zajjal átvonult a közeli korcsmába, ahol már ekkor nagyobb számú rendőr várta őket. Egy Jánosz József nevű len­gyel munkás átment közülök a gyárba és ott izgatni kezdett a többiek között is. A gyárfelügyelőség meg­keresésére a rendőrség ezt az embert letartóztatta és bekísérte a harmadik kerületi kapitányságra, ahova a többi sztrájkolók zajongva, lármázva követték társukat, fenyegetve a rendőrséget, ha nem bocsátják szabadon az elfogottat. A rendőrség ezek közül is letartóztatott ötöt, csakhogy nemsokára szabadon bocsátották őket. A gyárat állandóan rendőrség őrz,­ mert a sztrájkolók a többieket kényszeríteni akarják, hogy hagyják abba a munkát.­­ A kőbányai gyárakban a béremelést nem hajlandók megadni és itt minden valószínűség szerint kitör a sztrájk.­­ Letartóztatott kereskedő, Passer Adolf brünni gyáros panaszára a rendőrség ma délután két órakor előzetes letartóztatásba helyezte Goldstein Ká­roly budapesti születésű, 42 éves, nős kereskedőt 9994 forint 96 krajcár elsikkasztásának gyanúja miatt. Gold­­steinnak az Arany János­ utcában volt virágzó posztó­kereskedése, de nagyúri életmódja és költséges passziói következtében annyira jutott, hogy a Passertől bizo­mányba vett áruk egy részét, közel tízezer forint értékben,­ eladogatta s a pénzt saját céljaira hasz­nálta föl. — Szerencsétlenség a Ganz-gyárban. A kőbányai­ úton a Ganz-féle vagyongyár udvarán a tűz­­oltóőrtanya előtt ma délután egy huszonöt százalékos szikvízkészülék gömbje töltés közben szétrobbant és a szerteszét repülő üvegszilánkok az ott dolgozó Kroll János napszámos fején borzasztó sebeket ejtettek. Ko­ponyáját össze-visszavagdalták, álkapcáját meg telje­sen leszakították. A szerencsétlen embert, aki agyráz­kódást is szenvedett, bevitték a Szent István-kórházba, ahol egy órai iszonyú kínlódás után meghalt. — A halott pénze, özvegy Keller Ferencné elkallódott hagyatéka ügyében a rendőrség az eddigi vizsgálat folyamán semmiféle pozitív eredményre nem jutott. Ez ügyben dr. Payer Imre ügyvéd, mint az érdekelt örökösök egy részének jogi képviselője nyilat­kozik, hogy valótlan, mintha dr. Keller Ferencnének a pesti hazai takarékpénztárnál, vagy másutt 63.000 forint betéte lett volna . Így nem áll, hogy bárkit is kár ért. Nem felelhet meg a valóságnak így az sem, hogy a takarékpénztár konstatálta a betétek kivételét. Az eredeti betéti könyvek, melyeket Kellerné a dr. Payer ügy­felének évek előtt adott, most is ügyfele birtokában vannak. Az egész dologból csupán annyi igaz, hogy dr. Kellem­é az év elején elhalálozván, távoli rokonai, abban a felte­vésben, hogy a hagyatékot valaki megdézsmálta, már félév előtt, a székesfehérvári törvényszéknél ismeretlen tettesek ellen büntető panaszt emeltek. A vizsgálatot az adonyi járásbíróság vezeti, de eddig eredmény nélkül. Ez ügyben különben a mai nap folyamán — mint ér­tesülünk — a rendőrség a következő anonim értesü­lést is vette: Keller Ferencné vagyonát nem akarta rokonaira hagyni. Ez okból, nehogy ezek tudják, hogy neki mennyi pénze van gyümölcsözőkig elhelyezve, vala­hányszor fölrándult a fővárosba, egy Klein nevű hor­dárt bízott meg, hogy az átadott összeget vidéki éspe­dig az aradi, battonyai és cservenkai takarékpénztárban helyezze el. A hordár polgári ruhát öltve utazott le a nevezett pénzintézetekhez s itt álnevek alatt és pedig három hercegi család tagjainak neveire helyezte el a betéteket. Az elhelyezés alkalmával a hordár azzal a mesével állott elő, hogy a kegyelmes herceg urak azért bízták meg őt a pénz betételével, mert nem akartak személyesen lefáradni oda. Különben is ezeket az összegeket a hercegek megbízásából egy hölgy fogja majd fölvenni. A rendőrség ennek az anonim értesítés­nek nem tulajdonít semmi súlyt sem, de azért mégis meg fogja indítani a nyomozatot ebben az irányban is. — A fürdés áldozata. Lippán, mint levelezőnk írja, Dembszky János adótiszt fürdés közben belefult a Marosba. Alig lépett a vízbe, elragadta a folyó árja s holttestét sem találták meg. Szorgalmas hivatalnok volt s özvegyet és három kis gyermeket hagyott hátra. — Rendőri hírek. A méreg, özvegy Végh Gáspárné napszámosnő tegnap Dembinszky­ utcai laká­sán foszfor­ oldatot ivott. A mentők a, Rókusba szállí­tották, ahol ma reggel nagy kínok között meghalt. — Zuhanás a magasból. A Szvetenay­ utca 24. számú épülő ház harmademeleti állványáról Zárom Vojtek napszámos ma délelőtt lezuhant és halva terült el a kövezeten. A vizsgálat kiderítette, hogy a szerencsét­lenséget az állvány hanyag összeállítása okozta, miért is az építésvezető ellen a rendőrség vizsgálatot indított. — Egy tolvajnő. A rendőrség letartóztatta Sinkovits Zsuzsánnát, aki a lopásoknak egy egészen eredeti módját kísérlette meg. Amíg a cselédek a szemetet levitték az utcára, ő besurrant a lakásokba és minden elvihetőt magával cipelt. Legutóbb a Barcsay­ utca 16. számú házban akart ily módon lopni, de rajtavesztett. A jeles hölgy azonkívül gyermekfosztogatással is fog­lalkozott. — Holttest a kutban. A Külsőfehérvári-úton a Bereczky-féle csárda előtti kutból ma délután egy hatvanévesnek látszó munkásnő holttestét húzták ki. A hatóság azt hiszi, hogy az öreg­asszony öngyil­kos lett. A német előadások ellen. — A képviselőház mai üléséből. — Budapest, július 9. Abból a három interpellációból, amely a múlt hónap elején a Vígszínházban előfordult botrányok miatt ostromot indított a német­nyelvű szinielőadások ellen, Perczel Dezső bel­ügyminiszter a tegnapi ülésben csak az Eötvös Károlyéval végezhetett. Akkor az idő már na­gyon előrehaladt s a miniszter maga kérte, hogy a Rátkay László és a Justh Gyula inter­pellációira csak ma válaszolhasson. Ma is úgy volt, hogy kissé későn került rá a sor a válaszokra, de a t. Ház ezúttal két órán túl is együtt maradt, hogy a válaszokat meghallgassa.* A mai ülésnek a két miniszteri válaszra vonat­kozó részéről itt következik a részletes tudósítás: A német színi előadások. Teresei Dezső belügy­miniszter. Mivel Rátkay Lászlónak a Vígszínházi német előadások ötletéből előterjesztett interpellációja lénye­gében megegyezik Eötvös Károlynak azon interpellá­ciójával, amelyre a belügyi kormánynak tegnap adott válaszát a Ház már tudomásul vette s igy nem akar ismétlésekbe bocsátkozni. Szalay Károly: Jobb is azt nem ismételni! Ferczel Dezső a német előadásoknak néhány estére terjedő ciklusától nem várja azt, hogy botrányo­kat idézzen elő, mert sokkal jobb fogalma van a fő­városi közönség ízléséről és műveltségéről, semhogy elhinné azt, hogy a főváros közönsége maga is ne til­takozzék az ellen, hogy ismétlődjenek a színházi tüntetések. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Meg van róla győződve, hogy ily botrányoktól a jö­vőben tartani nem kell, s hogy a közönség és a ható­sági közegek meg fogják találni a kellő utat és módot, hogy ily dolgok a jövőben elő ne fordulhassanak. Ami

Next