Pesti Napló, 1897. július (48. évfolyam, 181-211. szám)
1897-07-10 / 190. szám
6 Budapest, szombat PESTI NAPLÓ, 1897. julius 10. 190. számi g Helgoland pusztulása. Szomorú hírek szálltak felénk az Északi tengerről. Amióta az angolok a németeknek valami afrikai földdarabért cserébe átengedték Helgoland szigetét, szinte megszűnt a fürdőhely és erősség lett belőle. Telerakták ágyukkal, őrházakkal, lőporkamrákkal, táviróoszlopokkal, árkokkal, sáncokkal. Aki a várművek felé közeledik, aki fotografálni akar, aki a vidéket nézi , azt könyörtelenül megbüntetik. A szegény fürdővendégek meg sem moccanhatnak, mindenünnen egy fenyegető figyelmeztető tábla mered feléjük. Csak egy ember nem busul a dolgok ilyen fordulásán: Vilmos német császár. A minap örvendve mondotta: Az embernek örül a szíve, ha ezt az el nem foglalható erősséget látja! A fürdővendégek pedig tömegesen szöknek a pompás erősségből. •— Sárbogárd hercege. A múlt hónap végén bejárta a lapokat az a hír, hogyVoronieczky Imre herceg, fényes neve dacára beállott a fővárosi pincérek közé. A rendőrség azonban csakhamar kiderítette, hogy a herceg tulajdonképpen egy tisztességes sárbogárdi cipész fia, Fielka Imre. A leleplezett hercegtől a Székesfehérvár és Vidéke című lap egy levelet is közöl, amely hiteles fényt dorit a sárbogárdi herceg származására. A levél betű szerint a következő : Tekintetes Szerkesztő ur!titukra adom önöknek hogy a híres Szabatcság harczos unokaöcse egy hétig városugban, tartozkotom nagyon szép és élénk város de sajnos hogy nem szabad bene lakni mert száműzött vagyok a Magyar hazától mivel negyvenezer ember katonasága jöt e hon védelmére, ez a Visszafizetés a magyarokra nézve. De meg bocsájtom mert nem tudják hogy mit cselekesznek. A bécsi elutazások következték a száműzetést M. szívüldje Herceg Woranieczky Szaniszló. — Négy asszony öngyilkossága. Megírtuk már röviden, hogy e hónap 7-én Párisban olyan eset történt, amely még az öngyilkosságok borzasztó krónikájában is ritkítja párját. Egyszerre négy nő ment önként a halálba. Széngázzal mérgezték meg magukat. Az esetről újabban a következőket írják: A szerencsétlenek: Maréchal 24 éves mellény varrónő, aki csak pár nappal ezelőtt rendezte be kis üzletét, húga, a tizenkilenc éves Rovinel Lucie, akinek a férje az őrültek házában van, azután Seusnolné, három gyermek anyja, aki elváltan él a férjétől s végre a 26 éves ChioEmilia, akinek már hosszabb idő óta egy művészszel volt viszonya, úgy látszik az elhagyatottság, az egyedül valóság hajtotta a négy nőt a halálba. Már gyakrabban beszélgettek arról, hogy milyen jó volna megszabadulni szélet kínjaitól s tervüket ma végre is hajtották. Miután Marechalné munkáslányai eltávoztak a műhelyből, a négy nő összejött s vígan töltötték az estét. Nyolc órakor Marechalné húgával elment s vásárolt kőszenet s egy palack abszintet. Azután senki sem látta őket többá. Másnap reggel a munkásnők zárva találták az üzletet. Rendőrt hívtak s kinyittatták az ajtót. Három asszony az ágyon feküdt holtan, a negyedik, Rovinel Lucie az ablak mellett aludta örök álmát. Az asztalon levelek voltak a különböző rokonok címére s egy : «cédula, ezzel a fölirással: Önként és örömest mentünk a halálba. A szobában még egy fekete agár is volt, melyet szintén megölt a széngáz. — A zsebelyi méregkeverők. Egyik temesmegyei faluban, Zsebelyen — mint már ismételten megírtuk — vagy húsz asszonyt fogtak el, akik a vásárhelyiek példájára, testvéreiket és férjeiket megmérgezték. Az exhumált holttestek egyes részeit felküldötték Budapestre az Országos Vegyészeti Intézethez, ahol az összes hullarészekben nagymennyiségű arzént találtak. A méregkeverő banda lelke, a méregszállitó Korin Györgye Romániába szökött, de ott elfogták. Az igazságügyminiszter most kiadatását megsürgette. — Az élelmes olasz. Ez év május havában Özv. Krammer Lipótné több ezer forint értékű régiségtárgyaival Olaszországba utazott, hogy azokat ott nyereséggel értékesítse. Fiuméban megismerkedett egy Giovanni R. Betani nevű olaszszal, aki szintén régiségekkel kereskedve utazgatott a világban. Eleintén mint konkurrensek folytatták útjukat Buccari felé, ahol az asszony fényes üzleteket csinált portékáival. Az olasz ezt látva, tanakodni kezdett, mi módon szabadulhatna meg veszedelmes konkurrensétől. Megkérette tehát feleségül és aztán rábeszélte mennyasszonyát, hogy adja át neki 6000 forintot érő árucikkeit, s azokat majd ő a sajátjával együtt fogja árusítani. Az asszony gyanútlanul átadta minden értéktárgyát vőlegényének s fölutazott Budapestre, hogy az esküvőhöz megtegye az előkészületeket. Alig időzött itt két hétig, már megtudta a szomorú valót, hogy a szélhámos házasság ürügye alatt csak áruit akarta kicsalni. Azonnal leutazott Bukkariba, de vőlegényének már hűlt helyét találta, állítólag Budapestre utazott. A szép asszony a legközelebbi vonattal már fölutazott a fővárosba, s nyomban megtette panaszát a rendőrségnél csalás és sikkasztás miatt vőlegénye, Giovanni R. Betani ellen. A vizsgálatot vezető Arányi rendőrkapitány már elrendelte a szélhámos olasznak országszerte leendő körözését. — Halál a színpadon. Mint Rómából telegrafálják, az ottani Variété-színházban Gailor mesterlövőnek az inasa véletlenségből agyonlőtt egy Serri Mária nevű chansonette-énekesnőt. A műsor szerint Gailor produkciói következtek volna, de inasa a töltött fegyvert véletlenül elejtette. A puska elsült, s a golyó szívén találta a háttérben álló Serri Máriát. A közönség rögtön elhagyta a színházat. — Öngyilkos aggastyán. Battonyáról írja levelezőnk: Gróf Károly nyugalmazott tisztviselő tegnapelőtt délután vadászfegyverével agyonlőtte magát. Az öngyilkos már hetvenkilenc éves aggastyán volt. Az utóbbi időkben szeme nagyon meggyöngült, és mert nagyon félt a megvakulástól, azért követte el végzetes tettét. — Negyvenezer kérvény. Néhány nap előtt a Nápolyban időző olasz királyi pár a város szegényeinek 80.000 lírát adományozott. A városi hatóság felhívására negyvenezer kérvényt nyújtottak be, úgy hogy ha mindenki kívánságának eleget tettek volna, egy-egy szegényre két líra jut. A kérvények felbontásánál azonban kitűnt, hogy csak 39.700-an kértek segélyt, háromszázan pedig azért folyamodtak, hogy állami hivatalra alkalmazzák őket. — Hírek az Egyetemről. A Tudomány-Egyetem tanácsa a szünet előtt szerdán tartotta utolsó ülését. Elhatározta a tanács, hogy dr. Borbás Vince növénytani magántanárnak, aki már e minőségben tizenhat év óta működik, rendkívüli tanári cím adományozását fogja kérni a kultuszminisztertől. Dr. Aldássy Antalt az egyetemes középkori történelem magántanárává képesítették. Utazási ösztöndíj elnyerésére dr. Szegedy Rezsőt, dr. Vámossy Zoltán orvoskari tanársegédet és Hermann Rezsőt ajánlotta a tanács a kultuszminiszternek. — Beszakadt bánya. Herneből táviratozzák, hogy a Hibernie bányatársaság területén nagymérvű hegyszakadások történtek. A hegyszakadás földindulás következtében keletkezett. A földindulás több szomszédos tárnára terjedt ki, úgy hogy nem lehet megismerni, hol van a födindulás folytán támadt, hol a kiaknázásra szánt tárna határa. A földomlás káros hatásairól szóló hírek túlzottak. Sem a tárna, sem a felszín nincs veszélyben. — Téglagyári munkások bérmozgalma. Holnap dől el, várjon a Budapest környékén levő téglagyárak munkásai beszüntetik-e a munkát, vagy sem. A mai nap eseményei tényleg azt mutatják, hogy ha általános sztrájk nem is, részleges munkabeszüntetés azonban be fog következni. A téglagyárak tulajdonosai és igazgatói tegnap újabb gyűlést tartottak, amelyen azt határozták, hogy a mai napon együttes értekezletet tartanak a munkásokkal. A tanácskozás azonban ma nem volt meg. Ú Ó-Budán, a Bécsi-úton fekvő újlaki téglagyárban ma már kiütött a részleges sztrájk, amelynél zavargások is fordultak elő, úgy hogy a rendőrségnek kellett közbelépni. Müller József gyárigazgató ugyanis Linzenpolz gondnok által kijelentette a munkásoknak, hogy tíz százalék béremelést hajlandó megadni a munkásoknak. Ma délelőtt egy öttagú deputáció jelent meg az igazgatónál és bejelentette, hogy a béremelést elfogadja, mire a munkások, tudniillik a földmunkások, mint akik részére a béremelés történt, dologhoz láttak. E kétszáz munkás nevében egy óra múlva egy újabb küldöttség jelent meg az igazgatónál és a 10 százalékon kívül minden száz darab tégla után még öt krajcárt kértek. Az igazgatóság ezt is megadta nekik. Alig egy félóra múlva újabb két követeléssel állottak elő. Azt kérték, hogy e kedvezményt írásban adják meg nekik és a béremelést terjeszszék ki a többi munkásokra is. Az előbbibe igen, az utóbbiba azonban már nem ment bele az igazgatóság, mire e 200 munkás azonnal beszüntette a munkát és nagy zajjal átvonult a közeli korcsmába, ahol már ekkor nagyobb számú rendőr várta őket. Egy Jánosz József nevű lengyel munkás átment közülök a gyárba és ott izgatni kezdett a többiek között is. A gyárfelügyelőség megkeresésére a rendőrség ezt az embert letartóztatta és bekísérte a harmadik kerületi kapitányságra, ahova a többi sztrájkolók zajongva, lármázva követték társukat, fenyegetve a rendőrséget, ha nem bocsátják szabadon az elfogottat. A rendőrség ezek közül is letartóztatott ötöt, csakhogy nemsokára szabadon bocsátották őket. A gyárat állandóan rendőrség őrz, mert a sztrájkolók a többieket kényszeríteni akarják, hogy hagyják abba a munkát. A kőbányai gyárakban a béremelést nem hajlandók megadni és itt minden valószínűség szerint kitör a sztrájk. Letartóztatott kereskedő, Passer Adolf brünni gyáros panaszára a rendőrség ma délután két órakor előzetes letartóztatásba helyezte Goldstein Károly budapesti születésű, 42 éves, nős kereskedőt 9994 forint 96 krajcár elsikkasztásának gyanúja miatt. Goldsteinnak az Arany János utcában volt virágzó posztókereskedése, de nagyúri életmódja és költséges passziói következtében annyira jutott, hogy a Passertől bizományba vett áruk egy részét, közel tízezer forint értékben, eladogatta s a pénzt saját céljaira használta föl. — Szerencsétlenség a Ganz-gyárban. A kőbányai úton a Ganz-féle vagyongyár udvarán a tűzoltóőrtanya előtt ma délután egy huszonöt százalékos szikvízkészülék gömbje töltés közben szétrobbant és a szerteszét repülő üvegszilánkok az ott dolgozó Kroll János napszámos fején borzasztó sebeket ejtettek. Koponyáját össze-visszavagdalták, álkapcáját meg teljesen leszakították. A szerencsétlen embert, aki agyrázkódást is szenvedett, bevitték a Szent István-kórházba, ahol egy órai iszonyú kínlódás után meghalt. — A halott pénze, özvegy Keller Ferencné elkallódott hagyatéka ügyében a rendőrség az eddigi vizsgálat folyamán semmiféle pozitív eredményre nem jutott. Ez ügyben dr. Payer Imre ügyvéd, mint az érdekelt örökösök egy részének jogi képviselője nyilatkozik, hogy valótlan, mintha dr. Keller Ferencnének a pesti hazai takarékpénztárnál, vagy másutt 63.000 forint betéte lett volna . Így nem áll, hogy bárkit is kár ért. Nem felelhet meg a valóságnak így az sem, hogy a takarékpénztár konstatálta a betétek kivételét. Az eredeti betéti könyvek, melyeket Kellerné a dr. Payer ügyfelének évek előtt adott, most is ügyfele birtokában vannak. Az egész dologból csupán annyi igaz, hogy dr. Kellemé az év elején elhalálozván, távoli rokonai, abban a feltevésben, hogy a hagyatékot valaki megdézsmálta, már félév előtt, a székesfehérvári törvényszéknél ismeretlen tettesek ellen büntető panaszt emeltek. A vizsgálatot az adonyi járásbíróság vezeti, de eddig eredmény nélkül. Ez ügyben különben a mai nap folyamán — mint értesülünk — a rendőrség a következő anonim értesülést is vette: Keller Ferencné vagyonát nem akarta rokonaira hagyni. Ez okból, nehogy ezek tudják, hogy neki mennyi pénze van gyümölcsözőkig elhelyezve, valahányszor fölrándult a fővárosba, egy Klein nevű hordárt bízott meg, hogy az átadott összeget vidéki éspedig az aradi, battonyai és cservenkai takarékpénztárban helyezze el. A hordár polgári ruhát öltve utazott le a nevezett pénzintézetekhez s itt álnevek alatt és pedig három hercegi család tagjainak neveire helyezte el a betéteket. Az elhelyezés alkalmával a hordár azzal a mesével állott elő, hogy a kegyelmes herceg urak azért bízták meg őt a pénz betételével, mert nem akartak személyesen lefáradni oda. Különben is ezeket az összegeket a hercegek megbízásából egy hölgy fogja majd fölvenni. A rendőrség ennek az anonim értesítésnek nem tulajdonít semmi súlyt sem, de azért mégis meg fogja indítani a nyomozatot ebben az irányban is. — A fürdés áldozata. Lippán, mint levelezőnk írja, Dembszky János adótiszt fürdés közben belefult a Marosba. Alig lépett a vízbe, elragadta a folyó árja s holttestét sem találták meg. Szorgalmas hivatalnok volt s özvegyet és három kis gyermeket hagyott hátra. — Rendőri hírek. A méreg, özvegy Végh Gáspárné napszámosnő tegnap Dembinszky utcai lakásán foszfor oldatot ivott. A mentők a, Rókusba szállították, ahol ma reggel nagy kínok között meghalt. — Zuhanás a magasból. A Szvetenay utca 24. számú épülő ház harmademeleti állványáról Zárom Vojtek napszámos ma délelőtt lezuhant és halva terült el a kövezeten. A vizsgálat kiderítette, hogy a szerencsétlenséget az állvány hanyag összeállítása okozta, miért is az építésvezető ellen a rendőrség vizsgálatot indított. — Egy tolvajnő. A rendőrség letartóztatta Sinkovits Zsuzsánnát, aki a lopásoknak egy egészen eredeti módját kísérlette meg. Amíg a cselédek a szemetet levitték az utcára, ő besurrant a lakásokba és minden elvihetőt magával cipelt. Legutóbb a Barcsay utca 16. számú házban akart ily módon lopni, de rajtavesztett. A jeles hölgy azonkívül gyermekfosztogatással is foglalkozott. — Holttest a kutban. A Külsőfehérvári-úton a Bereczky-féle csárda előtti kutból ma délután egy hatvanévesnek látszó munkásnő holttestét húzták ki. A hatóság azt hiszi, hogy az öregasszony öngyilkos lett. A német előadások ellen. — A képviselőház mai üléséből. — Budapest, július 9. Abból a három interpellációból, amely a múlt hónap elején a Vígszínházban előfordult botrányok miatt ostromot indított a németnyelvű szinielőadások ellen, Perczel Dezső belügyminiszter a tegnapi ülésben csak az Eötvös Károlyéval végezhetett. Akkor az idő már nagyon előrehaladt s a miniszter maga kérte, hogy a Rátkay László és a Justh Gyula interpellációira csak ma válaszolhasson. Ma is úgy volt, hogy kissé későn került rá a sor a válaszokra, de a t. Ház ezúttal két órán túl is együtt maradt, hogy a válaszokat meghallgassa.* A mai ülésnek a két miniszteri válaszra vonatkozó részéről itt következik a részletes tudósítás: A német színi előadások. Teresei Dezső belügyminiszter. Mivel Rátkay Lászlónak a Vígszínházi német előadások ötletéből előterjesztett interpellációja lényegében megegyezik Eötvös Károlynak azon interpellációjával, amelyre a belügyi kormánynak tegnap adott válaszát a Ház már tudomásul vette s igy nem akar ismétlésekbe bocsátkozni. Szalay Károly: Jobb is azt nem ismételni! Ferczel Dezső a német előadásoknak néhány estére terjedő ciklusától nem várja azt, hogy botrányokat idézzen elő, mert sokkal jobb fogalma van a fővárosi közönség ízléséről és műveltségéről, semhogy elhinné azt, hogy a főváros közönsége maga is ne tiltakozzék az ellen, hogy ismétlődjenek a színházi tüntetések. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Meg van róla győződve, hogy ily botrányoktól a jövőben tartani nem kell, s hogy a közönség és a hatósági közegek meg fogják találni a kellő utat és módot, hogy ily dolgok a jövőben elő ne fordulhassanak. Ami