Pesti Napló, 1897. augusztus (48. évfolyam, 212-242. szám)
1897-08-12 / 223. szám
Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ, 1897. augusztus 12. 823. szám — Vidám befejezés. Ami vidámság és jókedv az utolsó hónapokban a képviselőhöz négy meg kivált ötórás üléseiből hiányzott, mind helyrepótolta a mai ötperces ülés. Hogyne, mikor negyvenhétnapos vakáció következik utána. Reggel tíz órakor még voltak aggódó emberek: Nyegre László és Lakatos Miklós; az egyik a szabadelvű párt, a másik az ellenzék jegyzője. Hiába kérték tegnap a búcsúzókat, ne utazzanak még el, mert hátha ma már nem jön el száz ember se az ülésre, csak nem lehet az ülést addig felfüggeszteni, amíg fürdőkből, nyaralóhelyekről előkerítik a hiányzókat ! — Nem jönnek el ma negyvenen se! szólt pesszimisztikusan Lakatos. — Menj te a baloldali folyosóra és számold öszsze, hányan vannak, én meg a jobboldalt olvasom meg. Félóra múlva megtudjuk, hányan hiányzanak, így is tettek, és Nyegre már öt perc múlva elvetette minden gondját. Megtelt a jobboldali folyosó jókedvű, nevető képviselőkkel. Egész sereg szabadságos jött be, a vidám befejezésből már részt akartak ők is. — Ezeket ki kellene tiltani, tréfált Beöthy Algernon. Most bezzeg bejönnek, amikor mi kikapartuk a forró vakációt ! Az ülésterem még üres, csak Nyegre készíti elő az iratokat. Jön hozzá a balfolyosóról nagy szomorúan Lakatos: — Mit csináljunk? Ketten vagyunk az ellenzékről, Barna Ferenc meg én. — Sebaj, vagyunk mi százötvenen is. Luppa Péter mellett hatalmas kosarak állanak. — Hoztam nektek szabadságos levelet, mondogatja a kedves öreg úr, aki a Házat gyakran megörvendezteti egy-egy rózsaszállitmánynyal. Ma remek sárga rózsát hozott és nem tűri, hogy csak egy képviselő kabátja is rózsa nélkül maradjon. —■ Tűzzétek ki, hadd lássa a világ, hogy letelt a nyolc hónapotok! És tíz perc múlva fölvirágozva járt mindenki, ott pompázott a szép virág Kálmán Károly reverendája övén éppen úgy, mint a Tisza Kálmán gomblyukában. De ime, már szavazni is kell, és csodák csodája, föláll az egész baloldal s elfogadja a 16. §-os javaslatot. J Mi ez ? Megmagyarázza a viharos derültség. Hogy az ellenzékről csak ketten-hárman jöttek el — a kormánypárt fiataljai mind áttelepedtek a szélsőbalra, Erdély miniszter nevetve hálásan integet az ideiglenes szélsőbaloldaliak felé. Hanem ennél a meglepetésnél is mulatságosabb volt egy másik jelenet. Bejött ma a Házba egy képviselő, akit senki sem ismert; ma volt ott először, talán átutazóban jutott eszébe, hogy hiszen benézhetne a képviselőházba. Szóval ott volt, s látta, mint járulnak a törvényhozók sorban Luppa Péterhez, s mint jönnek vissza tőle fölékesítve szép rózsával. Azt nem sejtette az idegen, hogy a derék, magyarruhás, csizmás úr maga is képviselő, aki gyakran részesíti ilyen figyelmes ajándékban képviselőtársait. Odament a virágos kosárhoz, zsebébe nyúlt és barátságosan kérdezte: — Hogyan adja, bácsi, ezt a szép rózsát? A jelenet éppen beleillett a Ház jókedvébe s az ismeretlen csak később tudta meg, miért kacagtak rajta olyan jóizűn. Ülés után sokáig tele volt a folyosó. Egy pár képviselő fölkisérte Wlassics minisztert az egyik írói karzatra, hogy bemutassa neki az obstrukció költészetét. A legforróbb obstrukciós napokban született az elkeseredett paródia, mely ott ragyog a Ház fehér falán (a háznagy még nem látta, mert inkvizíció lett volna a dologból). Így szól: Sírfeliratom: Itt írok én, Lenn beszélsz te. — Beszélnék én, Írnál itt teli ! Holnap jönnek a kőmivesek, pallérok, esztergályosok, hogy kitatarozzák a megviselt termeket, padokat, miután feledve az obstrukció buja-baja, majd letörlik a keserűségek ez írott emlékét is. Tizenkét órakor Korpás, a Ház portása, aki az utóbbi hetekben már a világ legkétségbeesettebb embere volt, nagy sóhajtással bezárta a kaput. Kalapját, amelyen három sárga rózsa virított, hetykén félrecsapta, úgy ment nagy vigan hazafelé. — A segesvári emléktábla. A segesvári honvédemlék javára tegnap és ma folytatták a képviselőházban a gyűjtést. Összegyűlt már körülbelül 250 forint. Sándor József országgyűlési képviselő az adakozók nevében már szólott Küllő Miklós szobrásznak és Alpár Ignác műépítésznek, a segesvári emlékoszlop tervezőinek az emléktábla elkészítése dolgában. Az elesett hős honvédtisztek nevének egybeállítására, valamint a közös sírban nyugvó névtelen honvédek számának megállapítására Tuzson János negyvennyolcas honvédezredest és a kolozsvári ereklyemúzeumot kérték föl. Gyűjtőivet fogadott el a cél javára Endrődi Sándor, a képviselőház naplójának szerkesztője is. «— Pulszky Ágost kitüntetése. A hivatalos lap holnapi száma fogja közölni, hogy a király Pulszky Ágost országgyűlési képviselőnek a közügyek és a tudomány terén szerzett, kiváló érdemeiért a Lipót-rend középkeresztjét adományozta. E kitüntetéssel a királyi felismerés oly férfiút illet, aki évek hosszú során át nemcsak mint a tudomány munkása, hanem mint elismert politikus szolgálta hazáját. — Rendjelviselési engedély. A király megengedte, hogy Lipthiay István földmivelésügyi miniszteri tanácsos a bolgár fejedelmi polgári érdemrend tiszti nagykeresztjét, Kanócz István belügyminiszteri osztálytanácsos a pápai Szent Gergely-rend lovagkeresztjét, Weitner Henrik rákospalotai lakos a román királyi «Serviciu Credincios» rendjelt, Jung Péter állatorvos a szerb királyi IV. osztályú Takova-rendet, dr. Schulhof Géza budapesti lakos, ügyvéd a bolgár nemzeti rendjel IV. osztályú tiszti keresztjét, Róth Róbert posta- és táviró-főtiszt a román királyi «romániai korona» rendjel lovagkeresztjét elfogadhassák és viselhessék. — Milán király betegsége. Bécsből táviratozzák lapunknak. A beteg Milán király állapotában az éjszaka javulás állott be. Délután már kikocsizott s nemsokára rá fogadta fia látogatását. Két hétig azonban még mindenesetre Bécsben marad, hogy orvosai teljesen kikurálhassák. — Sándor szerb király, miután édes atyja már túl van a veszedelmen, ma végre elutazhatott Bécsből. A szerb király három heti tartózkodásra Karlsbadba ment. — A kőbányai templom ünnepe. Az épülő, félben levő kőbányai római katolikus templom keresztjét ma délelőtt szenteltek föl Bogisich Mihály címzetes püspök fényes egyházi segédlettel. A fölszentelésen az építési bizottság tagjain kívül jelen voltak: Dévény, X. kerületi helyettes elöljáró, Prückler László és családja, König Vilmos és családja, Révay Miklós és neje, Balogh József és családja, Oleják Károly és Családja, Korner Samu és családja, a Herfort-család, Tóth László és György, Doctor Gyula, Saly Károly rendőrtanácsos, Baló rendőrfelügyelő megfelelő kirendeltséggel és körülbelül 5000 főnyi közönség. A kereszt bádogszelencéjébe elhelyezett okmányt a fölszentelő püspökön és Benedikovics Károly plébánoson kívül aláírták a" székes főváros tanácsa részéről Láng György tanácsos, az épitő-bizottság elnöke és Töreky Gábor tanács-fogalmazó, az épitő-bizottság jegyzője, továbbá a bizottság tagjai közül: Baumann, Rebrovits, Kauser, Örley, Claudy, Prückler fővárosi bizottsági tagok és az építési művezetőség. Az ünnep befejezése után Benedikovics plébános a bizottság tagjai tiszteletére lakomát rendezett. Az építésnél közreműködő munkások között 260 forintnyi jutalmat osztottak ki. — Menelik Parisban. Francia újságok azt írták a minap, hogy Menelik,, Abesszínia négusa 1900- ban feleségével és egész udvarával együtt elmegy Párisba, megnézni a világkiállítást s ott marad márciustól július végéig. Közölték azt is, hogy válogatott reptőrséget visz magával s Franciaországban való tartózkodása alatt sok ünnepet fog rendezni. A Figaro értesülése szerint a dologból mindössze annyi igaz, hogy Menelik csakugyan szeretne Párisba jönni a kiállításra, de ez még csak szándék s nem elhatározott terv, mert a főbb udvari méltóságok nagyon ellene vannak az európai kirándulásnak. Menelik is, mielőtt eltökélné magát az utazásra, tájékozódni kiván az európiai viszonyokról és pedig etiópiai szempontból. És azért a jövő esztendőben néhány bizalmas emberét elküldi Franciaországba. Csak az expedíció, visszatérése után fogja bejelenteni az európai látogatást. — A virágzó Victoria Regia. Néhai Jurányi Lajos egyetemi tanár s pár esztendővel ezelőtt, meghonosította az egyetemi füvészkertben a Viktoria Regia nevű hatalmas, szép vízinövényt s kieszközölte, hogy nagy költséggel remek üvegvázas medencét kapjon. A hatalmas vízinövény nem pusztult el, sőt fejlődött, s évenként augusztusban virágzik. A virágzás ideje megérkezett, s a Victoria Regia gyermekfej nagyságú bimbója kibukkant a körülbelül másfélméteres levelek közül. A ritka szép növénynek sok bámulója akad. A bimbók pár óra alatt kinyitnak, azután ismét elhervadnak, s helyettük újak nőnek. A virágzó vízinövényt bárki is megtekintheti díjtalanul a botanikus kertben. — A cár a franciáknak, Parisból táviratozzák lapunknak. Az igazságügyminiszter ma azok közt, akik a rue de guyoni katasztrófa alkalmával résztvettek a mentésben, húsz arany- és tíz ezüstérmet osztott ki. Az érmeket Miklós cár küldte. Beszédében az igazságügyminiszter fölemlítette azt a nagy részvétet, amelyet az orosz cár annak idején a szerencsétlenség fölött érzett, s amelyről tanúságot tesz ez a mostani adománya is. — Az orvosok és természetvizsgálók gyűlése. Az orvosok és természetvizsgálók idei huszonkilencedik vándorgyűlése Trencsénben lesz augusztus 22-én és 23-án. A gyűlés alkalmából a város nagy ünnepet rendez, amelyre a megyei hatóság s az egész intelligencia hivatalos. — Orientalisták nemzetközi kongresszusa. Mint bécsi levelezőnk telefonálja, Pariéban szeptember hónap első napjaiban nemzetközi orientalista kongreszszus lesz. A kongresszuson a külügyminisztériumot és az osztrák közoktatásügyi minisztériumot báró Ztdiedinek császári és királyi követ fogja képviselni. — Nyaraló politikusok. Alig zárultak be a képviselőház kapui, egyszerre csendesek lettek a párti körök, Justh Gyula haza utazott birtokaira, Apponyi Albert Eberhartban nyaral, Horánszky Nándor Radelgundban. A néppárt vezérei kerületeikbe utaztak. Kossuth Ferenc és Podmaniczky Frigyes egyelőre a fővárosban maradnak. Szilágyi Dezső ma utazott el Tátrafüredre, ahol szeptember 5-ig marad. Báró Bánffy Dezső pedig leköltözött svábhegyi nyaralójából a miniszterelnöki palotába, de azért még ezen a héten folytatja majd nyaralását. — Bismarck hercegről, Friedrichsruhebről Írják a Neue Freie Pressének: Bismarck herceg nem szándékozik ebben az évben utazni és egészségi állapota sem olyan, hogy levegőváltozásra volna szüksége. Nagyon jól érzi magát, bár néha meglepik a régi neuralgikus arcfájdalmak. Ez azonban csak azért kellemetlen, mert megakadályozza a pipázásban, hanem a herceg túlteszi magát a kellemetlenségen és igy nyilatkozott minap: — Ha a pipám már ég, föl sem veszem a fájdalmat, de a rágyújtás kissé fájdalmas, mert ilyenkor erősebben kell szívnom. Ha itt van a fiam, vagy az unokám, ők segítenek rögtön, távollétükben pedig szép szomszédnőm, Merck báróné olyan szíves. A herceg figyelemmel kiséri a politikai eseményeket és néha nyilatkozik is róluk. Amikor utóbbi időben a Kongó-kérdés kedvezőtlenre fordult, ezt mondta: — Sajnálom, ha mi valahol a rövidebbet húzzuk, de mivel nem változtathatok úgy sem a dolgon, legalább vigasztal az a tudat, hogy nem terhel semmi felelősség. Azt is kifejtette, hogy miért nem avatkozik a politikai kérdésekbe. — A politika — úgy mondta — nem annyira tudomány, mint művészet. Nem lehet megtanulni, mert itt csak a rátermettség használ. A legjobb tanács is célját téveszti, ha nem használják föl kellő időben és megfelelő körülmények között. Olyan, mint a lovaglás: hiába adja ön a kezdő lovasnak a legjobb utasításokat, ha nincs benne meg a lovaglás tehetsége, ledobja a paripája. Ez idő szerint I. Napóleon leveleit olvassa, amelyek nemrég jelentek meg Párisban. Erről a témáról szívesen beszél, de nagyon tartózkodó, amikor a mostani politikai események vannak napirenden. Vilmos császár oroszországi utazásáról egyáltalában nem nyilatkozik, ellenben szívesen tárgyalja azt az időt, amikor Oroszország és Németország közt érvényben volt az ismeretes semlegességi szerződés. Erről a következő nyilatkozatot tette: — A dolog kissé komplikált volt ugyan, de hiss a politikában minden, az. Hányszor mondta nekem a boldogult I. Vilmos császár: — Nem szeretnék a maga bőrében lenni, mert néha azt a benyomást teszi rám, mintha maga volna a cirkuszbeli lovas, aki öt golyóval dobálódzik és arra kell ügyelnie, hogy egyet se ejtsen ..el .közülük.. .... * . A törökökről nagyon jó véleménnyel van a herceg. Az a nézete, hogy Keleten ők az egyedüli gentlemanok, mig a többi néptörzs minden tekintetben megbizhatlan. A görögöket lenézi és tiltakozásukat az európai felügyelet ellen pénzügyi dolgokban, a hamis csőd netovábbjának mondja. — A budapesti anarkisták. Abból az alkalom Si 'Ifiből, hogy Canovas spanyol miniszterelnök anarkistamerénylet áldozata lett, egy budapesti laptudósító fölkereste dr. Smith Jenőt, akinek tudvalevőleg anarkista tanai miatt kellett megválnia a minisztériumtól. Smith a gyilkosságról úgy nyilatkozott, hogy ő Gollinak, a miniszterelnök gyilkosának tettét, mint orgyilkosságot kárhoztatja és igazán sajnálja, hogy ezt a tettet anarkista követte el. De az az anarkista, aki ily tettek elkövetésével akarja bizonyítani elveinek igazságát, az nem az igazi anarkista, mert következetlen elveiben. Az igazi anarkia erőszak nélkül éri el célját. Amint Golli az erőszak terére lépett, s Canovas spanyol miniszterelnököt agyonlőtte, nem mint az anarkia eszméinek hive járt el, hanem mint olyan, aki az anarkia eszméit nem tudta felfogni és megérteni. A konkrét esetre vonatkozólag Smith azt mondta, hogy Canovas a legnagyobb zsarnokok egyike volt, ki a középkorba illő rémtetteket követett el s így sorsát megérdemelte. Sajnálom — úgymond, — hogy megtörtént az eset és helytelenítem a gyilkos intencióit, de csak a tettes iránt érzek részvétet. — A tudósítónak arra a kérdésére, hogy a budapesti antarkisták klubja alakulóban van-e, Schmith kijelentette, hogy az anarkistáknak klubra nincs szükségük, mi — úgymond — mindent, amit teszünk, a nyilvánosság előtt teszszük s barátságos beszélgetéseinkre bárki eljöhet. A mi anarcikus elveinknek nem lehet útját állani, mert azok a törvény fölött állanak. Mi szívesen látunk minden embert, aki beszélgetéseinkre eljön, mert ott csak tanulhat. Az összejövetelek szeptemberben ismét megkezdődnek a Continental kávéházban. — Henrik herceg párbaja. Rómából táviratoztak, hogy Albertone tábornok, Henrik herceg ellenfele, Caporazzi katonai orvossal ma Turinba utazott. Onnan egy határszéli városba megy s bevárja Henrik herceg segédeit. A Tribuna azt írja, hogy Pint, aki szintén provokáltatta a francia herceget, a fegyverforgatásban merész ügyességgel bir. Ezért is fölkérte segédeit, hogy mondjanak le a fegyverválasztás jogáról és fogadják el a pisztolypárbajt, de súlyos föltételek mellett.