Pesti Napló, 1897. augusztus (48. évfolyam, 212-242. szám)

1897-08-12 / 223. szám

Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ, 1897. augusztus 12. 823. szám­ — Vidám befejezés. Ami vidámság és jókedv az utolsó hónapokban a képviselőhöz négy­ meg kivált ötórás üléseiből hiányzott, mind helyrepótolta a mai ötperces ülés. Hogyne, mikor negyvenhétnapos vakáció következik utána. Reggel tíz órakor még voltak aggódó emberek: Nyegre László és Lakatos Miklós; az egyik a szabadelvű párt, a másik az ellenzék jegyzője. Hiába kérték tegnap a búcsúzókat, ne utazzanak még el, mert hátha ma már nem jön el száz ember se az ülésre, csak nem lehet az ülést addig felfüggesz­teni, amíg fürdőkből, nyaralóhelyekről előkerítik a hiányzókat ! — Nem jönnek el ma negyvenen se! szólt pesszimisztikusan Lakatos. — Menj te a baloldali folyosóra és számold ösz­­sze, hányan vannak, én meg a jobboldalt olvasom meg. Félóra múlva megtudjuk, hányan hiányzanak, így is tettek, és Nyegre már öt perc múlva elve­tette minden gondját. Megtelt a jobboldali folyosó jó­kedvű, nevető képviselőkkel. Egész sereg szabadságos jött be, a vidám befejezésből már részt akartak ők is. —­ Ezeket ki kellene tiltani, tréfált Beöthy Al­gernon. Most bezzeg bejönnek, amikor mi kikapartuk a forró­­ vakációt ! Az ülésterem még üres, csak Nyegre készíti elő az iratokat. Jön hozzá a balfolyosóról nagy szomorúan Lakatos: — Mit csináljunk? Ketten vagyunk az ellenzék­ről, Barna Ferenc meg én. —­ Sebaj, vagyunk mi százötvenen is. Luppa Péter mellett hatalmas­ kosarak állanak. — Hoztam nektek szabadságos levelet, mondo­gatja a kedves öreg úr, aki a Házat gyakran megör­vendezteti egy-egy rózsaszállitmánynyal. Ma remek sárga rózsát hozott és nem tűri, hogy csak egy kép­viselő kabátja is rózsa nélkül maradjon. —■ Tűzzétek ki, hadd lássa a­­ világ, hogy letelt a nyolc hónapotok! És tíz perc múlva fölvirágozva járt mindenki, ott pompázott a szép virág Kálmán Károly reverendája övén éppen úgy, mint a Tisza Kálmán gomblyukában. De ime, már szavazni is kell, és csodák csodája, föláll az egész baloldal s elfogadja a 16. §-os javasla­tot. J Mi ez ? Megmagyarázza a viharos derültség. Hogy az ellenzékről csak ketten-hárman jöttek el — a kor­mánypárt fiataljai mind áttelepedtek a szélsőbalra, Er­dély miniszter nevetve hálásan integet az ideiglenes szélsőbaloldaliak felé. Hanem ennél a meglepetésnél is mulatságosabb volt egy másik jelenet. Bejött ma a Házba egy képviselő, akit senki sem ismert; ma volt ott először, talán átutazóban jutott eszébe, hogy hiszen benézhetne a képviselőházba. Szóval ott volt, s látta, mint járulnak a törvényhozók sor­ban Luppa Péterhez, s mint jönnek vissza tőle fölékesítve szép rózsával. Azt nem sejtette az idegen, hogy a derék, magyarruhás, csizmás úr maga is kép­viselő, aki gyakran részesíti ilyen figyelmes ajándékban képviselőtársait. Odament a virágos kosárhoz, zsebébe nyúlt és barátságosan kérdezte: — Hogyan adja, bácsi, ezt a szép rózsát? A jelenet éppen beleillett a Ház jókedvébe s az ismeretlen csak később tudta meg, miért kacagtak rajta olyan jóizűn. Ülés után sokáig tele volt a folyosó. Egy pár képviselő fölkisérte Wlassics minisztert az egyik írói karzatra, hogy bemutassa neki az obstrukció költésze­tét. A legforróbb obstrukciós napokban született az elkeseredett paródia, mely ott ragyog a Ház fehér falán (a háznagy még nem látta, mert inkvizíció lett volna a dologból). Így szól: Sírfeliratom: Itt írok én, Lenn beszélsz te. — Beszélnék én, Írnál itt tel­­­i ! Holnap jönnek a kőmivesek, pallérok, esz­tergályosok, hogy kitatarozzák a megviselt termeket, padokat, miután feledve az obstrukció buja-baja, majd letörlik a keserűségek ez írott emlékét is. Tizenkét órakor Korpás, a Ház portása, aki az utóbbi hetekben már a világ legkétségbeesettebb embere volt, nagy sóhajtással bezárta a kaput. Kalapját, amelyen három sárga rózsa virított, hetykén félrecsapta, úgy ment nagy vigan hazafelé. — A segesvári emléktábla. A segesvári hon­védemlék javára tegnap és ma folytatták a képviselő­házban a gyűjtést. Összegyűlt már körülbelül 250 fo­rint. Sándor József országgyűlési képviselő az adako­zók nevében már szólott Küllő Miklós szobrásznak és Alpár Ignác műépítésznek, a segesvári emlékoszlop tervezőinek az emléktábla elkészítése dolgában. Az el­esett hős honvédtisztek nevének egybeállítására, vala­mint a közös sírban nyugvó névtelen honvédek számá­nak megállapítására Tuzson János negyvennyolcas hon­védezredest és a kolozsvári ereklyemúzeumot kérték föl. Gyűjtőivet fogadott el a cél javára Endrődi Sán­dor, a képviselőház naplójának szerkesztője is. «— Pulszky Ágost kitüntetése. A hivatalos lap holnapi száma fogja közölni, hogy a király Pulszky Ágost országgyűlési képviselőnek a közügyek­ és a tu­domány terén szerzett, kiváló érdemeiért a Lipót-rend közép­keresztjét adományozta. E kitüntetéssel a­ királyi felismerés oly férfiút illet, aki évek hosszú során át nemcsak mint a tudom­ány munkása, hanem mint el­ismert politikus szolgálta hazáját. — Rendjelviselési engedély. A király meg­engedte, hogy Lipthiay István földmivelésügyi minisz­teri tanácsos a bolgár fejedelmi polgári érdemrend tiszti nagykeresztjét, Kanócz István belügyminiszteri osztálytanácsos a pápai Szent Gergely-rend lovag­­keresztjét, Weitner Henrik rákospalotai lakos a román királyi «Serviciu Credincios» rendjelt, Jung Péter állat­orvos a szerb királyi IV. osztályú Takova-rendet, dr. Schulhof Géza budapesti lakos, ügyvéd a bolgár nem­zeti rendjel IV. osztályú tiszti keresztjét, Róth Róbert posta- és táviró-főtiszt a román királyi «romániai ko­rona» rendjel lovagkeresztjét elfogadhassák és visel­hessék. — Milán király betegsége. Bécsből táviratoz­­zák lapunknak. A beteg Milán király állapotában az éjszaka javulás állott be. Délután már kikocsizott s nemsokára rá fogadta fia látogatását. Két hétig azon­ban még mindenesetre Bécsben marad, hogy orvosai teljesen kikurálhassák. — Sándor szerb király, miután édes atyja már túl van a veszedelmen, ma végre el­utazhatott Bécsből. A szerb király három heti tartóz­kodásra Karlsbadba ment. — A kőbányai templom ünnepe. Az épülő, félben levő kőbányai róm­ai katolikus templom kereszt­­­­jét ma délelőtt szenteltek föl Bogisich Mihály­ címzetes püspök fényes egyházi segédlettel. A fölszentelésen az építési bizottság tagjain kí­vül jelen voltak: Dévény, X. kerületi helyettes elöljáró, Prückler László és családja, König Vilmos és családja, Révay Miklós és neje, Balogh József és családja, Ole­­ják Károly és Családja, Korner Samu és családja, a Herfort-család, Tóth László és György, Doctor Gyula, Saly Károly rendőrtanácsos, Baló rendőrfelügyelő meg­felelő kirendeltséggel és körülbelül 5000 főnyi közön­ség. A kereszt bádogszelencéjébe elhelyezett okmányt a fölszentelő püspökön és Benedikovics Károly plébá­noson kívül aláírták a" székes főváros­ tanácsa részéről Láng György tanácsos, az épitő-bizottság elnöke és Töreky Gábor tanács-fogalmazó, az­ épitő-bizottság jegy­zője, továbbá a bizottság tagjai közül: Baumann, Reb­­rovits, Kauser, Örley, Claud­y, Prückler fővárosi bizott­sági tagok és az építési művezetőség. Az ünnep befe­jezése után Benedikovics plébános a bizottság tagjai tiszteletére lakomát rendezett. Az építésnél közremű­ködő munkások között­ 260 forintnyi jutalmat osz­tottak ki. — Menelik Parisban. Francia újságok azt írták a minap, hogy Menelik,, Abesszínia négusa 1900- ban feleségével és­ egész udvarával együtt elmegy Párisba, megnézni a világkiállítást s ott marad már­ciustól július végéig. Közölték azt is, hogy válogatott­­ reptőrséget visz magával s Franciaországban való tar­tózkodása alatt sok ünnepet fog rendezni. A Figaro értesülése szerint a dologból mindössze annyi igaz, hogy Menelik csakugyan szeretne Párisba jönni a­ ki­állításra, de ez még csak szándék s nem elhatározott terv, mert a főbb udvari méltóságok nagyon ellene vannak az európai kirándulásnak. Menelik is, mielőtt eltökélné magát az utazásra, tájékozódni kiván az európiai viszonyokról és pedig etiópiai szempontból. És azért a jövő esztendőben néhány bizalmas emberét el­küldi Franciaországba. Csak az expedíció, visszatérése után fogja bejelenteni az európai látogatást. — A virágzó Victoria Regia. Néhai Jurányi Lajos egyetemi tanár s pár esztendővel ezelőtt, meg­honosította az egyetemi füvészkertben a Viktoria Regia nevű hatalmas, szép vízinövényt s kieszközölte, hogy nagy költséggel remek üvegvázas medencét kapjon. A hatalmas vízinövény nem pusztult el, sőt fejlődött, s évenként augusztusban virágzik. A virágzás ideje megérkezett, s a Victoria Regia gyermekfej nagyságú bimbója kibukkant a körülbelül másfélméteres levelek közül. A ritka szép növénynek sok bámulója akad. A bimbók pár óra alatt kinyitnak, azután ismét elhervad­nak, s helyettük újak nőnek. A virágzó vízinövényt bárki is megtekintheti díjtalanul a botanikus kertben. — A cár a franciáknak, Parisból táviratozzák lapunknak. Az igazságügyminiszter ma azok közt, akik a rue de guyoni katasztrófa alkalmával résztvettek a mentésben, húsz arany- és tíz ezüstérmet osztott ki. Az érmeket Miklós cár küldte. Beszédében az igazságügy­miniszter fölemlítette azt a nagy részvétet, amelyet az orosz cár annak idején a szerencsétlenség fölött érzett, s amelyről tanúságot tesz ez a mostani adománya is. — Az orvosok és természetvizsgálók gyű­lése. Az orvosok és természetvizsgálók idei huszon­­kilencedik vándorgyűlése Trencsénben lesz augusztus 22-én és 23-án. A gyűlés alkalmából a város nagy ünnepet rendez, amelyre a megyei hatóság s az egész intelligencia hivatalos. — Orientalisták nemzetközi kongresszusa. Mint bécsi levelezőnk telefonálja, Pariéban szeptember hónap első napjaiban nemzetközi orientalista­ kongresz­­szus lesz. A kongresszuson a külügyminisztériumot és az osztrák közoktatásügyi minisztériumot báró Ztdiedi­­nek császári és királyi követ fogja képviselni. — Nyaraló politikusok. Alig zárultak be a képviselőház kapui, egyszerre csendesek lettek a párti körök, Justh Gyula haza utazott birtokaira, Apponyi Albert Eberhartban nyaral, Horánszky Nándor Radel­gundban. A néppárt vezérei kerületeikbe utaztak. Kossuth Ferenc és Podmaniczky Frigyes egyelőre a fővárosban maradnak. Szilágyi Dezső ma utazott el Tátrafüredre, ahol szeptember 5-ig marad. Báró Bánffy Dezső pedig leköltözött svábhegyi nyaralójából a mi­­niszterelnöki palotába, de azért még ezen a héten folytatja majd nyaralását. — Bismarck hercegről, Friedrichsruhebről Írják a Neue Freie Pressének: Bismarck herceg nem szán­dékozik ebben az évben utazni és egészségi állapota sem olyan, hogy levegőváltozásra volna szüksége. Nagyon jól érzi magát, bár néha meglepik a régi neu­ralgikus arcfájdalmak. Ez azonban csak azért kellemet­len, mert megakadályozza a pipázásban, hanem a her­ceg túlteszi magát a kellemetlenségen és igy nyilat­kozott minap: — Ha a pipám már ég, föl sem v­eszem a fáj­dalmat, de a rágyújtás kissé fájdalmas, mert ilyenkor erősebben kell szívnom. Ha itt van a fiam, vagy az unokám, ők segítenek rögtön, távollétükben pedig szép szomszédnőm, Merck báróné olyan szíves. A herceg figyelemmel kiséri a politikai esemé­nyeket és néha nyilatkozik is róluk. Amikor utóbbi időben a Kongó-kérdés kedvezőtlenre fordult, ezt mondta: — Sajnálom, ha mi valahol a rövidebbet húzzuk, de mivel nem változtathatok úgy sem a dolgon, legalább vigasztal az a tudat, hogy nem terhel semmi felelősség. Azt is kifejtette, hogy miért nem avatkozik a politikai kérdésekbe. — A politika — úgy mondta — nem annyira tudomány, mint művészet. Nem lehet megtanulni, mert itt csak a rátermettség használ. A legjobb tanács is célját téveszti, ha nem használják föl kellő időben és megfelelő körülmények között. Olyan, mint a lovaglás: hiába adja ön a kezdő lovasnak a legjobb utasításokat, ha nincs benne meg a lovaglás tehetsége, ledobja a paripája. Ez idő szerint I. Napóleon leveleit olvassa, ame­lyek nemrég jelentek meg Párisban. Erről a témáról szívesen beszél, de nagyon tartózkodó, amikor a mos­tani politikai események vannak napirenden. Vilmos császár oroszországi utazásáról egyáltalában nem nyi­latkozik, ellenben szívesen tárgyalja azt az időt, ami­kor Oroszország és Németország közt érvényben volt az ismeretes semlegességi szerződés. Erről a következő nyilatkozatot tette: — A dolog kissé komplikált volt ugyan, de hiss a politikában minden, az. Hányszor mondta nekem a boldogult I. Vilmos császár: — Nem szeretnék a maga bőrében lenni, mert néha azt a benyomást teszi rám, mintha maga volna a cirkuszbeli lovas, aki öt golyóval dobálódzik és arra kell ügyelnie, hogy egyet se ejtsen ..el .közülük.. .... * . A törökökről nagyon jó vélemén­­nyel van a herceg. Az a nézete, hogy Keleten ők az egyedüli gentlemanok, mig a többi néptörzs minden tekintet­­­ben megbizhatlan. A görögöket lenézi és tiltakozásukat az európai felügyelet ellen pénzügyi dolgokban, a ha­mis csőd netovábbjának mondja. — A budapesti anarkisták. Abból az alkalom­ Si 'Ifi­ből, hogy Canovas spanyol miniszterelnök anarkista­­m­erénylet áldozata lett, egy budapesti laptudósító fölkereste dr. Smith Jenőt, akinek tudvalevőleg anarkista tanai miatt kellett megválnia a minisztériumtól. Smith a gyilkosságról úgy nyilatkozott, hogy ő Gollinak, a miniszterelnök gyilkosának tettét, mint orgyilkosságot kárhoztatja és igazán sajnálja, hogy ezt a tettet anar­kista követte el. De az az anarkista, aki ily tettek el­követésével akarja bizonyítani elveinek igazságát, az nem az igazi anarkista, mert következetlen elveiben. Az igazi anarkia erőszak nélkül éri el célját. Amint Golli az erőszak terére lépett, s Canovas spanyol miniszter­­elnököt agyonlőtte, nem mint az anarkia eszméine­k hive járt el, hanem mint olyan, aki az anarkia eszméit nem tudta felfogni és megérteni. A konkrét esetre vo­natkozólag Smith azt mondta, hogy Canovas a leg­nagyobb zsarnokok egyike volt, ki a középkorba illő rémtetteket követett el s így sorsát meg­érdemelte. Sajnálom — úgymond, — hogy meg­történt az eset és helytelenítem a gyilkos in­tencióit, de csak a tettes iránt érzek részvétet. — A tudósítónak arra a kérdésére, hogy a budapesti antarkisták klubja alakulóban van-e, Schmith kijelen­tette, hogy az anarkistáknak klubra nincs szükségük, mi — úgymond — mindent, amit teszünk, a nyilvá­nosság előtt teszszük s barátságos beszélgetéseinkre bárki eljöhet. A mi anarcikus elveinknek nem lehet útját állani, mert azok a törvény fölött állanak. Mi szívesen látunk minden embert, aki beszélgetéseinkre eljön, mert ott csak tanulhat. Az összejövetelek szep­temberben ismét megkezdődnek a Continental kávé­házban. — Henrik herceg párbaja. Rómából táv­iratoztak, hogy Albertone tábornok, Henrik herceg el­lenfele, Caporazzi katonai orvossal ma Turinba uta­zott. Onnan egy határszéli városba megy s bevárja Henrik herceg segédeit. A Tribuna azt írja, hogy Pint, aki szintén provokáltatta a francia herceget, a fegyverforgatásban merész ügyességgel bir. Ezért is föl­kérte segédeit, hogy mondjanak le a fegyverválasztás jogáról és fogadják el a pisztolypárbajt, de súlyos föl­tételek mellett.

Next