Pesti Napló, 1898. február (49. évfolyam, 32-59. szám)

1898-02-01 / 32. szám

4 Budapest, kedd 3PESTI NAPLÓ, 1898. február­­ 32.3záa­­ gával is zaklatják; kívánatos, hogy ezt a többi vizsgá­val együtt tehesse le az orvosnövendék. Húsz évi tanulás után a kész orvos mehet körorvosnak, silány fizetéssel. A körorvosi javadalmazást emelni kellene, akkor nem lenne annyi üres körorvosi állás. Ezt a közegészség ügye követeli. Áttér a ragályos betegségek elleni intézkedésekre, amelyeknek az állam legfőbb gondját kellene képezniük. Végre elismerését fejezi ki a belügyminiszternek a fővárosi vízvezeték ügyében való gyors intézkedéséért. A beszédét a Ház nagy figyelemmel hallgatta, sok helyen az ellenzék is helyeselt. Mikor végzett, a szónokot sokan üdvözölték. Baráth Ferenc hosszú beszédben panaszkodott közegészségügyünk nagy hiányairól. Sürgette a kör­orvosi állások fizetésemelését, az üres állások betölté­sét, új kórházak építését, és a nép javára való beren­dezését, a betegápolásról szóló törvényjavaslat beter­jesztését. Az orvosok válságos helyzetét is tárgyalta, azután áttért arra, amiben mint gyógyszerész szak­ember: a gyógyszerésze­tre. Részletesen beszél az orvosszerek átszabásáról. Meszlény Lajos ijedten közbekiált. Hiszen ez a kikapós patikárius! (Derültség.) Baró­th Ferenc folytatja a közegészségügyi po­litika ócsárlását, nagy figyelmetlenség közt. Ismételten panaszkodik, hogy a zajban nem lehet beszélni, mire az elnök csöngetve helyreállítja a csendet. Végre a szónok határozati javaslatot nyújt be, hogy a kormány az 1876. XIV. törvénycikk 8. és 12. szakaszainak meg­felelően a körorvosi állások betöltésére és más köz­egészségügyi intézkedések végett sürgősen terjeszszen be törvényjavaslatot. Az elnök öt perc szünetet adott s ennek letel­tével a szintén néppárti dr. Major Ferenc mondotta el kifogásait a köz­­egészségügy ellen. Ez mostohagyermeke a kor­mánynak, erre csak 170.000 forintot költ. A közigaz­gatási reform keresztülviteléig is az állam a maga ter­hére intézkedjék a fertőző és ragályos kórok ellen. A vitát bezárták és Perczel Dezső hosszabb beszédben felelt a szó­nokoknak. örül, hogy a közegészségügy iránt a Ház ér­deklődik, de nem örül annak a modornak, ahogyan az utolsó két szónok ezt tette. Major Ferenc: Megérdemli az ügy! Perczel Dezső: Aki igazságos ítéletet akar al­kotni, ne a nagy kulturállamokkal hasonlítsa össze e téren az országot, hanem azt nézze, mit tettünk, meny­nyire haladtunk 1876 óta. Senki se tagadhatja, hogy igen nevezetes a haladás (Élénk helyeslés a jobbolda­lon). Itt a szónok kivált elődéről, Hieronymi volt bel­ügyminiszter tevékenységéről szól nagy elismeréssel. Major vádjai közben a közegészségügy költségeiről szólva, egy csekély zérust elfelejtett, mert a kiadás nem 170,000 forint, hanem 1.767,000 frint. (Derültség.) Sorra cáfolja a vádakat és panaszokat. Major kevésnek találja egy-egy vidéki körorvos 13 krajcárnyi díját; igaz, ez kevés, de ennek nem a kormány az oka, mert hiszen Budapesten, ahol olyan drága az élet, vannak egyesületek, szövetkezetek, ahová az orvosok maguk ajánlkoznak, hogy 9—12 krajcárért tesznek egy-egy lá­togatást. Major Ferenc: Elég szomorú! Perczel Dezső: Ha szomorú, ezt az orvosok kon­­kurrenciája teszi, hát ezt ne a hatóságoknak rójják föl. Buzáth összehordott panaszait is megcáfolja a minisz­­ter. Buzáth panaszkodott, hogy a körorvosok nem a községek igényei szerint telepednek le. Hiszen ha ez ellen és a hasonlók ellen tenni akarna a kormány, be kellene hozni a numerus clausust és meg kellene paran­csolni, hol lakhatik az orvos, ha ezt megtenné, mit szólna erre Buzáth úr ? (Derültség.) Sajnos, hogy Buzáth a tüdővészről szólva, ezt a komoly témát egy rossz viccnek áldozatul vetette: a tüdővészes emberek gyó­gyítására fordított költségeket összehasonlítja azokkal, amelyeket tüdővészes állatokra fordít a földmivelési miniszter. Csak nem gondolja, hogy a tuberkulózus emberekkel úgy bánjanak, mint az állatokkal, amelye­ket lebunkóznak ? Buzáth Ferenc: Ez is rossz vicc! Perczel Dező: Buzáth összehasonlítása tréfának is rossz, cinikus volt. A körorvosi állások dolga máris javul és a közigazgatás reformjával teljesen meg fog oldódni. A fertőző betegségek ügyében nagyszabású, kitűnő munka készült el a közegészségi tanácsban. A betegápolásról szóló törvény helyett új törvényjavasla­tot fog a miniszter a Ház elé terjeszteni; ennek alap­eszméje, hogy a nyilvános betegápolás költségeit országos betegápolási alapból fedezik, nem pedig külön törvényhatóságok szerint. A javaslatról még tárgyalá­sok folynak a pénzügyminiszterrel, mihelyt ezek be­végződtek, beterjesztik a javaslatot. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Buzáth Ferenc és Major Ferenc a félreértett­ szavaikat magyarázták. Buzáth, aki haragudott, mert rossznak találták viccét, ezt felelte: — Én a miniszter úr állítását egyszerűen a hét legrosszabb viccének vagyok kénytelen deklarálni! A baloldal ezt az újabb rossz viccet is vígan vette. A Ház a határozati javaslatok elvetésével a té­telt megszavazta. A pozsonyi kórház és a gyöngyösi járvány. A betegápolás tételénél fölállott Thaly Kálmán, hogy szokása szerint a igen rö­viden­ (tehát kissé hosszasan) sürgesse a pozsonyi kórház kibővítését és osztályainak alkalmasabb elkü­lönítését. Perczel Dezső miniszter megnyugtatta Thalyt, hogy a kórháznál szükséges építések tervei készen vannak, sőt legközelebb törvényjavaslatot is nyújt be a póthitel megszavazása végett. A tételt elfogadták. A járványok költségeinél Visontai Soma a gyöngyösi tífuszjárványra figyelmeztette a minisztert, és az ivóvíz megvizsgálá­sára szakértő kiküldését kérte. Kiegyezési tárgyalások: Budapest, január 31. A kormány tagjai ma még Bécsben időz­tek, holnapra azonban már itthon lesznek. A mostani tárgyalásokat általánosan igen fonto­saknak mondják, minthogy itt az ideje, hogy a kormányok a kiegyezés dolgában követendő eljárásra nézve végleg megállapodjanak. A magyar kormány álláspontja, mint hallat­szik, az, hogy semmiféle megállapodásba bele nem mehet mindaddig, m­íg tisztán ki nem vehető, mi lesz az osztrák parlamentarizmus­sal és különösen: mikor hívják össze a reichs­­rathot ? Az osztrák kormány erre a kérdésre nem helyez oly nagy súlyt, vagy nem tud rá választ adni. Innen vannak azok az ellentétes hírek, amelyeket ma kolportáltak. A magyar kor­mány félhivatalosai ugyanis kijelentik, hogy a kvóta megállapítása nem került szóba a bécsi tárgyalások alatt. Ellenben bécsi lapok azt ír­ják, hogy a tárgyalások súlypontja a kvóta­kérdésben rejlik. Valójában a dolog úgy áll, hogy az osztrák kormány szeretne a kvótára nézve parlamenten kívül a magyar kormány­nyal valami megegyezésre jutni. Ezzel szemben a magyar kormány, igen helyesen, ragaszkodik ahoz, hogy a kvóta-ügyben ezúttal is a törvényben előírt eljárást kell követni, azaz: meg kell választatni a kvóta­bizottságokat és csak ha ezeknek tárgyalásai eredményre nem vezet­nek, következzenek további lépések. A kvóta­­bizottság kiküldése magyar részről bármely pillanatban megtörténhetik. Ez azonban cél­talan volna, ha nincsen partnere, akivel tár­gyaljon. Kérdés már most, hogy az osz­trák bizottságot kiküldhetik-e, vagy sem ? Mert reichsrath nélkül nincs kvóta-bizott­ság. E körül forog most a tárgyalás és ezt a kérdést valószínűleg a mai napon sem intézték el, minthogy megoldása úgy sem függ az osztrák kormány elhatározásától. Mondták ugyan, hogy a reichsrathot február vége felé összehívják és hogy Gautschnak jobb kilátásai vannak, mint elődének. Ezt a biztatást azon­ban egyelőre szkeptikusan fogadjuk. Hiszen, hogy csak egyet említsünk, egyik előkelő né­met pártvezér, Dipauli báró, mint mai la­punkban jelentettük, választói előtt már nagy önmegtagadásnak mondja, hogy nem utasítja el magától egészen a kiegyezés gondolatát. De óvatosan hozzáteszi, hogy az ő véleménye szerint sem engedhető meg, „hogy Ausztria megkötött kézzel Magyarországnak ki legyen szol­gáltatva.“ Ha a ,,mérsékeltek" így beszélnek, akkor a reichszat összehívása úgyis csak formaság. Mindenesetre ki van zárva, hogy újra ismétlődjék a tavalyi tréfa, amikor hónapról­­hónapra, később pedig hétről-hétre ígérték a provizóriumot és addig húzták a dolgot, míg az időből kifogytunk. Ez most már nem történhetik, mert ha komoly garanciák nincse­nek aziránt, hogy egy elfogadható kiegyezés létrejöjjön, akkor a magyar kormány bizo­nyára kötelességének fogja ismerni idejekorán az önálló rendeződésről és mindarról, ami ezzel jár, a törvényhozásnak előterjesztéseket tenni, akár lesz reichsrath, akár nem. A vég­­terminusa május elsején van, de már többször hangsúlyoztuk, hogy sokkal korábban fog a helyzet tisztulni. Politikai körökben feszült figyelemmel kísérik a bécsi eseményeket, azonban a minisz­tereknek Budapestre érkezése előtt csakis kombinációk járják. A kiegyezési tárgyalások mindenesetre hozzá fognak járulni ahoz, hogy a költségvetési vita a legrövidebb idő alatt befejeztessék. Az ellenzék most már a kiegye­zési tárgyalásokra tartogatja minden erejét, addig komolyabb parlamenti küzdelem talán nem is lesz. A magyar miniszterek bécsi tárgyalásai­ról a félhivatalos Búd. Tud. ma délelőtt a kö­vetkező bécsi táviratában számol be. Báró Bánffy Dezső miniszterelnököt ő felsége ma ismét kihallgatáson fogadta. Báró Dániel és Darányi Ignác miniszterek ma Budapestre utaznak, mert a ke­reskedelemügyi miniszternek jelenléte a kereskedelm költségvetésnek holnapi képviselőházi tárgyalásár­ szükséges. Dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatás­ügyi miniszter ma ideérkezik, de bécsi tartózkodása a kiegyezési tárgyalásokkal természetesen semmiféle ösz­­szefüggésben nincsen. A két kormány ma folytatja tárgyalásait, ame­lyek a kvóta-ügyre is kiterjednek. Magától értődik azonban, hogy azon aránynak megállapítása, amelyben a monarkia két állama a közös ügyek költségeihez já­rulni tartozik, nem lehet célja a tárgyalásoknak, mert ez olyan feladat, amely a törvény értelmében a kvóta­­küldöttségekre vár. A törvény által meg lévén hatá­rolva ama keret, amelyben a két kormánynak e kérdés fölött való tárgyalásai mozoghatnak, ez nem lehet más, mint megvitatása és előkészítése amaz anyagnak, amely az annak idején megválasztandó kvóta­küldött­ségek tárgyalásainak alapját fogja képezni. Este a Búd. Tud. a következő bécsi táv­iratot közölte: Báró Bánffy Dezső miniszterelnök ma este vissza­utazott Budapestre, miután még a délután folyamán báró Gautsch miniszterelnökkel hosszabb tanácskozást folytatott, amelyben a két pénzügyminiszter is részt vett. Ezalatt a két kormány szakelőadói folytatták a kvóta-küldöttségek számára előkészítendő számadatok összeállítását, amelyek alapján a küldöttségek részéről majd annak idején a kvóta-arány megállapítandó lesz. Lukács pénzügyminiszter holnap még itt marad, hogy a szakelőadók munkálatai alapján folytassa a tárgyalá­sokat az osztrák pénzügyminiszterrel. A M. E. jelentése szerint a király ma Bánffy Dezső báróval együtt Gautsch osztrák miniszterelnököt is kihallgatáson fogadta. Báró Dániel és Darányi mi­niszterek dr. Körber és Bylandt-Rheidt osztrák minisz­terekkel ma külön tanácskozást tartottak. Bécsről jelenti tudósítónk telefonon. A kiegyezési tárgyalásokról a Neues Wiener Tag­blatt holnapi száma a következőket írja: Eredetileg azt tervezték, hogy a kvóta nagyságáról való tárgyalást a két kabinet fogja folytatni egymással, mivel a két kvóta­bizottságnak az az igyekezete, hogy ebben a kérdés­ben megállapodás jöjjön létre, meghiúsultnak tekinthető. Utóbb ezt a tervet elejtetek és mint a múlt esztendő­ben, most is a bizottságoknak adják meg az első szót. A kvóta nagyságának a kormányok által való meg­állapításáról most szó­­sincs. Ez csak végső eszköz volna, természetesen a két parlament jóváhagyásának fentartásával. Bizonyos, hogy"az általános politikai viszo­nyok visszahatnak a kiegyezési tárgyalásokra is, amelyek csak akkor folynának gyorsabban, ha az osztrák parla­ment tevékenysége újból biztosítva volna. Major Ferenc itt azt a tanácsot adta, hogy a köznép számára, amely a gyermekbetegségeket még mindig régi babonákkal gyógyítja, írasson a miniszter népszerű útmutatást, hogyan kell észszerűen gyógyí­tani a gyakoribb betegségeket. Ezt a könyvet oszto­gassák ingyen a népnek. Mócsy Antal felállott és szólt: Én is óhajtanék még beszélni ! De a Ház az ő beszédét holnapra halasztotta. A vármegyei tisztviselők, Kristóffy József országgyűlési képviselő lapunk főszerkesztőjéhez a következő levelet intézte: Budapest, január 31. Mélyen tisztelt barátom! Vízszabályozási ügyben szombaton a fővárostól távol lévén, csak a mai napon jutott kezembe becses lapodnak ez évi 29-ik száma, melynek első cikkelye a belügyi költségvetés vitájával foglalkozván, a többek közt a következőket mondja: «Nem tartjuk igazságos eljárásnak, ha manapság némelyek a megyei tisztikarról mint erkölcsileg el­­ernyedt testületről beszélnek. Egészen helyénvaló volt, hogy Perczel belügyminiszter egy ilynemű vád ellen, amely ezúttal a többség soraiból hangzott föl, a megyei tisztviselőket védelmébe vette.» Miután a cikkelynek ez a része csakis nekem imputálható, további félreértések elkerülése és az igazság érdekében ki kell jelentenem, — s erről a naplóból bárki is meggyőződhet — hogy én «erkölcsi­leg elernyedt» tisztikarról egy szóval sem, s csakis «gondoktól elernyedt» tisztikarról beszéltem, s ez utóbbi kifejezést is csak egyetlen egyszer használtam. Éppen úgy nem mondottam azt sem — s a Napló erről is bizonyságot tehet — hogy «a mai tisztikar egy erkölcsileg és anyagilag dekomponált» tisztikar volna, hanem, előrebocsátva azt, hogy ha az állami adminisztrációnak bizonytalan időkre való ki­tolása mellett a tisztikart mai súlyos anyagi helyzeté­ben hagynék, mondottam, hogy­­azt érjük el azzal, hogy mire az új szervezést megcsináljuk, részben egy erkölcsileg és anyagilag dekomponált tisztikar fog ren­delkezésünkre állani.­ Nem kell magyaráznom, hogy mily lényeges a különbség a két felfogás között, amelyek közül a ne­kem tula­jdonítottat annál kevésbbé mondhattam, mert hiszen röviddel ezelőtt magam is ennek a tisztikarnak tagja voltam, éppen ennek a tisztikarnak érdekében emeltem fel szavamat, sőt beszédem elején kijelentet­tem, hogy: «nehéz és súlyos gondjaik közepette is, becsületes igyekezettel vezetik a magyar közigazgatás rozzant szekerét.» Ezz­­ kapcsolatban méltóztassál megengedni, hogy egy másik, szintén tekintélyes napilapnak — igazán sajnálom, hogy jóakaró felszólalásomat több oldalról félreértették — hozzám intézett kérdésére rö­viden válaszoljak. Azon kijelentésemre, hogy­­apránkint a közigazgatás oly kezekbe siklik át, akiket a magyar állam jól felfogott érdekében onnan távol kellenek tartania, azt kérdik tőlem erre vonatkozólag, kiket értek én az oda nem való elemek alatt? Az író, aki ezt a kérdést fölvetette, jól sejti, hogy azokat értem én az oda nem való elemek alatt, akik az egyéni hivatottság ama fokát nélkülözik, melynek hiányában közigazgatásunknak alig lehetne azt a mé­lyebb nemzetpolitikai tartalmat megadni, mely alkot­mányunk szellemében és törvényeink akaratában kife­jezésre jut. Midőn arra kérlek, hogy a fentebbieket becses lapodban közzétenni szíveskednél, fogadd egyszersmind kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását, melylyel ma­radtam tisztelő hived Kristóffy József, orsz. képviselő.

Next