Pesti Napló, 1898. február (49. évfolyam, 32-59. szám)
1898-02-01 / 32. szám
4 Budapest, kedd 3PESTI NAPLÓ, 1898. február 32.3záa gával is zaklatják; kívánatos, hogy ezt a többi vizsgával együtt tehesse le az orvosnövendék. Húsz évi tanulás után a kész orvos mehet körorvosnak, silány fizetéssel. A körorvosi javadalmazást emelni kellene, akkor nem lenne annyi üres körorvosi állás. Ezt a közegészség ügye követeli. Áttér a ragályos betegségek elleni intézkedésekre, amelyeknek az állam legfőbb gondját kellene képezniük. Végre elismerését fejezi ki a belügyminiszternek a fővárosi vízvezeték ügyében való gyors intézkedéséért. A beszédét a Ház nagy figyelemmel hallgatta, sok helyen az ellenzék is helyeselt. Mikor végzett, a szónokot sokan üdvözölték. Baráth Ferenc hosszú beszédben panaszkodott közegészségügyünk nagy hiányairól. Sürgette a körorvosi állások fizetésemelését, az üres állások betöltését, új kórházak építését, és a nép javára való berendezését, a betegápolásról szóló törvényjavaslat beterjesztését. Az orvosok válságos helyzetét is tárgyalta, azután áttért arra, amiben mint gyógyszerész szakember: a gyógyszerészetre. Részletesen beszél az orvosszerek átszabásáról. Meszlény Lajos ijedten közbekiált. Hiszen ez a kikapós patikárius! (Derültség.) Baróth Ferenc folytatja a közegészségügyi politika ócsárlását, nagy figyelmetlenség közt. Ismételten panaszkodik, hogy a zajban nem lehet beszélni, mire az elnök csöngetve helyreállítja a csendet. Végre a szónok határozati javaslatot nyújt be, hogy a kormány az 1876. XIV. törvénycikk 8. és 12. szakaszainak megfelelően a körorvosi állások betöltésére és más közegészségügyi intézkedések végett sürgősen terjeszszen be törvényjavaslatot. Az elnök öt perc szünetet adott s ennek leteltével a szintén néppárti dr. Major Ferenc mondotta el kifogásait a közegészségügy ellen. Ez mostohagyermeke a kormánynak, erre csak 170.000 forintot költ. A közigazgatási reform keresztülviteléig is az állam a maga terhére intézkedjék a fertőző és ragályos kórok ellen. A vitát bezárták és Perczel Dezső hosszabb beszédben felelt a szónokoknak. örül, hogy a közegészségügy iránt a Ház érdeklődik, de nem örül annak a modornak, ahogyan az utolsó két szónok ezt tette. Major Ferenc: Megérdemli az ügy! Perczel Dezső: Aki igazságos ítéletet akar alkotni, ne a nagy kulturállamokkal hasonlítsa össze e téren az országot, hanem azt nézze, mit tettünk, menynyire haladtunk 1876 óta. Senki se tagadhatja, hogy igen nevezetes a haladás (Élénk helyeslés a jobboldalon). Itt a szónok kivált elődéről, Hieronymi volt belügyminiszter tevékenységéről szól nagy elismeréssel. Major vádjai közben a közegészségügy költségeiről szólva, egy csekély zérust elfelejtett, mert a kiadás nem 170,000 forint, hanem 1.767,000 frint. (Derültség.) Sorra cáfolja a vádakat és panaszokat. Major kevésnek találja egy-egy vidéki körorvos 13 krajcárnyi díját; igaz, ez kevés, de ennek nem a kormány az oka, mert hiszen Budapesten, ahol olyan drága az élet, vannak egyesületek, szövetkezetek, ahová az orvosok maguk ajánlkoznak, hogy 9—12 krajcárért tesznek egy-egy látogatást. Major Ferenc: Elég szomorú! Perczel Dezső: Ha szomorú, ezt az orvosok konkurrenciája teszi, hát ezt ne a hatóságoknak rójják föl. Buzáth összehordott panaszait is megcáfolja a miniszter. Buzáth panaszkodott, hogy a körorvosok nem a községek igényei szerint telepednek le. Hiszen ha ez ellen és a hasonlók ellen tenni akarna a kormány, be kellene hozni a numerus clausust és meg kellene parancsolni, hol lakhatik az orvos, ha ezt megtenné, mit szólna erre Buzáth úr ? (Derültség.) Sajnos, hogy Buzáth a tüdővészről szólva, ezt a komoly témát egy rossz viccnek áldozatul vetette: a tüdővészes emberek gyógyítására fordított költségeket összehasonlítja azokkal, amelyeket tüdővészes állatokra fordít a földmivelési miniszter. Csak nem gondolja, hogy a tuberkulózus emberekkel úgy bánjanak, mint az állatokkal, amelyeket lebunkóznak ? Buzáth Ferenc: Ez is rossz vicc! Perczel Dező: Buzáth összehasonlítása tréfának is rossz, cinikus volt. A körorvosi állások dolga máris javul és a közigazgatás reformjával teljesen meg fog oldódni. A fertőző betegségek ügyében nagyszabású, kitűnő munka készült el a közegészségi tanácsban. A betegápolásról szóló törvény helyett új törvényjavaslatot fog a miniszter a Ház elé terjeszteni; ennek alapeszméje, hogy a nyilvános betegápolás költségeit országos betegápolási alapból fedezik, nem pedig külön törvényhatóságok szerint. A javaslatról még tárgyalások folynak a pénzügyminiszterrel, mihelyt ezek bevégződtek, beterjesztik a javaslatot. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Buzáth Ferenc és Major Ferenc a félreértett szavaikat magyarázták. Buzáth, aki haragudott, mert rossznak találták viccét, ezt felelte: — Én a miniszter úr állítását egyszerűen a hét legrosszabb viccének vagyok kénytelen deklarálni! A baloldal ezt az újabb rossz viccet is vígan vette. A Ház a határozati javaslatok elvetésével a tételt megszavazta. A pozsonyi kórház és a gyöngyösi járvány. A betegápolás tételénél fölállott Thaly Kálmán, hogy szokása szerint a igen röviden (tehát kissé hosszasan) sürgesse a pozsonyi kórház kibővítését és osztályainak alkalmasabb elkülönítését. Perczel Dezső miniszter megnyugtatta Thalyt, hogy a kórháznál szükséges építések tervei készen vannak, sőt legközelebb törvényjavaslatot is nyújt be a póthitel megszavazása végett. A tételt elfogadták. A járványok költségeinél Visontai Soma a gyöngyösi tífuszjárványra figyelmeztette a minisztert, és az ivóvíz megvizsgálására szakértő kiküldését kérte. Kiegyezési tárgyalások: Budapest, január 31. A kormány tagjai ma még Bécsben időztek, holnapra azonban már itthon lesznek. A mostani tárgyalásokat általánosan igen fontosaknak mondják, minthogy itt az ideje, hogy a kormányok a kiegyezés dolgában követendő eljárásra nézve végleg megállapodjanak. A magyar kormány álláspontja, mint hallatszik, az, hogy semmiféle megállapodásba bele nem mehet mindaddig, míg tisztán ki nem vehető, mi lesz az osztrák parlamentarizmussal és különösen: mikor hívják össze a reichsrathot ? Az osztrák kormány erre a kérdésre nem helyez oly nagy súlyt, vagy nem tud rá választ adni. Innen vannak azok az ellentétes hírek, amelyeket ma kolportáltak. A magyar kormány félhivatalosai ugyanis kijelentik, hogy a kvóta megállapítása nem került szóba a bécsi tárgyalások alatt. Ellenben bécsi lapok azt írják, hogy a tárgyalások súlypontja a kvótakérdésben rejlik. Valójában a dolog úgy áll, hogy az osztrák kormány szeretne a kvótára nézve parlamenten kívül a magyar kormánynyal valami megegyezésre jutni. Ezzel szemben a magyar kormány, igen helyesen, ragaszkodik ahoz, hogy a kvóta-ügyben ezúttal is a törvényben előírt eljárást kell követni, azaz: meg kell választatni a kvótabizottságokat és csak ha ezeknek tárgyalásai eredményre nem vezetnek, következzenek további lépések. A kvótabizottság kiküldése magyar részről bármely pillanatban megtörténhetik. Ez azonban céltalan volna, ha nincsen partnere, akivel tárgyaljon. Kérdés már most, hogy az osztrák bizottságot kiküldhetik-e, vagy sem ? Mert reichsrath nélkül nincs kvóta-bizottság. E körül forog most a tárgyalás és ezt a kérdést valószínűleg a mai napon sem intézték el, minthogy megoldása úgy sem függ az osztrák kormány elhatározásától. Mondták ugyan, hogy a reichsrathot február vége felé összehívják és hogy Gautschnak jobb kilátásai vannak, mint elődének. Ezt a biztatást azonban egyelőre szkeptikusan fogadjuk. Hiszen, hogy csak egyet említsünk, egyik előkelő német pártvezér, Dipauli báró, mint mai lapunkban jelentettük, választói előtt már nagy önmegtagadásnak mondja, hogy nem utasítja el magától egészen a kiegyezés gondolatát. De óvatosan hozzáteszi, hogy az ő véleménye szerint sem engedhető meg, „hogy Ausztria megkötött kézzel Magyarországnak ki legyen szolgáltatva.“ Ha a ,,mérsékeltek" így beszélnek, akkor a reichszat összehívása úgyis csak formaság. Mindenesetre ki van zárva, hogy újra ismétlődjék a tavalyi tréfa, amikor hónaprólhónapra, később pedig hétről-hétre ígérték a provizóriumot és addig húzták a dolgot, míg az időből kifogytunk. Ez most már nem történhetik, mert ha komoly garanciák nincsenek aziránt, hogy egy elfogadható kiegyezés létrejöjjön, akkor a magyar kormány bizonyára kötelességének fogja ismerni idejekorán az önálló rendeződésről és mindarról, ami ezzel jár, a törvényhozásnak előterjesztéseket tenni, akár lesz reichsrath, akár nem. A végterminusa május elsején van, de már többször hangsúlyoztuk, hogy sokkal korábban fog a helyzet tisztulni. Politikai körökben feszült figyelemmel kísérik a bécsi eseményeket, azonban a minisztereknek Budapestre érkezése előtt csakis kombinációk járják. A kiegyezési tárgyalások mindenesetre hozzá fognak járulni ahoz, hogy a költségvetési vita a legrövidebb idő alatt befejeztessék. Az ellenzék most már a kiegyezési tárgyalásokra tartogatja minden erejét, addig komolyabb parlamenti küzdelem talán nem is lesz. A magyar miniszterek bécsi tárgyalásairól a félhivatalos Búd. Tud. ma délelőtt a következő bécsi táviratában számol be. Báró Bánffy Dezső miniszterelnököt ő felsége ma ismét kihallgatáson fogadta. Báró Dániel és Darányi Ignác miniszterek ma Budapestre utaznak, mert a kereskedelemügyi miniszternek jelenléte a kereskedelm költségvetésnek holnapi képviselőházi tárgyalásár szükséges. Dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter ma ideérkezik, de bécsi tartózkodása a kiegyezési tárgyalásokkal természetesen semmiféle öszszefüggésben nincsen. A két kormány ma folytatja tárgyalásait, amelyek a kvóta-ügyre is kiterjednek. Magától értődik azonban, hogy azon aránynak megállapítása, amelyben a monarkia két állama a közös ügyek költségeihez járulni tartozik, nem lehet célja a tárgyalásoknak, mert ez olyan feladat, amely a törvény értelmében a kvótaküldöttségekre vár. A törvény által meg lévén határolva ama keret, amelyben a két kormánynak e kérdés fölött való tárgyalásai mozoghatnak, ez nem lehet más, mint megvitatása és előkészítése amaz anyagnak, amely az annak idején megválasztandó kvótaküldöttségek tárgyalásainak alapját fogja képezni. Este a Búd. Tud. a következő bécsi táviratot közölte: Báró Bánffy Dezső miniszterelnök ma este visszautazott Budapestre, miután még a délután folyamán báró Gautsch miniszterelnökkel hosszabb tanácskozást folytatott, amelyben a két pénzügyminiszter is részt vett. Ezalatt a két kormány szakelőadói folytatták a kvóta-küldöttségek számára előkészítendő számadatok összeállítását, amelyek alapján a küldöttségek részéről majd annak idején a kvóta-arány megállapítandó lesz. Lukács pénzügyminiszter holnap még itt marad, hogy a szakelőadók munkálatai alapján folytassa a tárgyalásokat az osztrák pénzügyminiszterrel. A M. E. jelentése szerint a király ma Bánffy Dezső báróval együtt Gautsch osztrák miniszterelnököt is kihallgatáson fogadta. Báró Dániel és Darányi miniszterek dr. Körber és Bylandt-Rheidt osztrák miniszterekkel ma külön tanácskozást tartottak. Bécsről jelenti tudósítónk telefonon. A kiegyezési tárgyalásokról a Neues Wiener Tagblatt holnapi száma a következőket írja: Eredetileg azt tervezték, hogy a kvóta nagyságáról való tárgyalást a két kabinet fogja folytatni egymással, mivel a két kvótabizottságnak az az igyekezete, hogy ebben a kérdésben megállapodás jöjjön létre, meghiúsultnak tekinthető. Utóbb ezt a tervet elejtetek és mint a múlt esztendőben, most is a bizottságoknak adják meg az első szót. A kvóta nagyságának a kormányok által való megállapításáról most szósincs. Ez csak végső eszköz volna, természetesen a két parlament jóváhagyásának fentartásával. Bizonyos, hogy"az általános politikai viszonyok visszahatnak a kiegyezési tárgyalásokra is, amelyek csak akkor folynának gyorsabban, ha az osztrák parlament tevékenysége újból biztosítva volna. Major Ferenc itt azt a tanácsot adta, hogy a köznép számára, amely a gyermekbetegségeket még mindig régi babonákkal gyógyítja, írasson a miniszter népszerű útmutatást, hogyan kell észszerűen gyógyítani a gyakoribb betegségeket. Ezt a könyvet osztogassák ingyen a népnek. Mócsy Antal felállott és szólt: Én is óhajtanék még beszélni ! De a Ház az ő beszédét holnapra halasztotta. A vármegyei tisztviselők, Kristóffy József országgyűlési képviselő lapunk főszerkesztőjéhez a következő levelet intézte: Budapest, január 31. Mélyen tisztelt barátom! Vízszabályozási ügyben szombaton a fővárostól távol lévén, csak a mai napon jutott kezembe becses lapodnak ez évi 29-ik száma, melynek első cikkelye a belügyi költségvetés vitájával foglalkozván, a többek közt a következőket mondja: «Nem tartjuk igazságos eljárásnak, ha manapság némelyek a megyei tisztikarról mint erkölcsileg elernyedt testületről beszélnek. Egészen helyénvaló volt, hogy Perczel belügyminiszter egy ilynemű vád ellen, amely ezúttal a többség soraiból hangzott föl, a megyei tisztviselőket védelmébe vette.» Miután a cikkelynek ez a része csakis nekem imputálható, további félreértések elkerülése és az igazság érdekében ki kell jelentenem, — s erről a naplóból bárki is meggyőződhet — hogy én «erkölcsileg elernyedt» tisztikarról egy szóval sem, s csakis «gondoktól elernyedt» tisztikarról beszéltem, s ez utóbbi kifejezést is csak egyetlen egyszer használtam. Éppen úgy nem mondottam azt sem — s a Napló erről is bizonyságot tehet — hogy «a mai tisztikar egy erkölcsileg és anyagilag dekomponált» tisztikar volna, hanem, előrebocsátva azt, hogy ha az állami adminisztrációnak bizonytalan időkre való kitolása mellett a tisztikart mai súlyos anyagi helyzetében hagynék, mondottam, hogyazt érjük el azzal, hogy mire az új szervezést megcsináljuk, részben egy erkölcsileg és anyagilag dekomponált tisztikar fog rendelkezésünkre állani. Nem kell magyaráznom, hogy mily lényeges a különbség a két felfogás között, amelyek közül a nekem tulajdonítottat annál kevésbbé mondhattam, mert hiszen röviddel ezelőtt magam is ennek a tisztikarnak tagja voltam, éppen ennek a tisztikarnak érdekében emeltem fel szavamat, sőt beszédem elején kijelentettem, hogy: «nehéz és súlyos gondjaik közepette is, becsületes igyekezettel vezetik a magyar közigazgatás rozzant szekerét.» Ezz kapcsolatban méltóztassál megengedni, hogy egy másik, szintén tekintélyes napilapnak — igazán sajnálom, hogy jóakaró felszólalásomat több oldalról félreértették — hozzám intézett kérdésére röviden válaszoljak. Azon kijelentésemre, hogyapránkint a közigazgatás oly kezekbe siklik át, akiket a magyar állam jól felfogott érdekében onnan távol kellenek tartania, azt kérdik tőlem erre vonatkozólag, kiket értek én az oda nem való elemek alatt? Az író, aki ezt a kérdést fölvetette, jól sejti, hogy azokat értem én az oda nem való elemek alatt, akik az egyéni hivatottság ama fokát nélkülözik, melynek hiányában közigazgatásunknak alig lehetne azt a mélyebb nemzetpolitikai tartalmat megadni, mely alkotmányunk szellemében és törvényeink akaratában kifejezésre jut. Midőn arra kérlek, hogy a fentebbieket becses lapodban közzétenni szíveskednél, fogadd egyszersmind kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását, melylyel maradtam tisztelő hived Kristóffy József, orsz. képviselő.