Pesti Napló, 1898. május (49. évfolyam, 120-149. szám)
1898-05-01 / 120. szám
A haragos Amerika. Budapest, április 30. Aki haragszik, annak nincs igaza. Amerikának nincs igaza, azért haragszik. Mindenekelőtt Spanyolországra haragszik, amiért Mac Kinley egyszerű fölszólítására ott nem hagyta háromszáz éves birtokát. De haragszik ezenkívül mindenkire, akiről sejti, hogy rokonszenvez Spanyolországgal. Az amerikaiak legújabb haragja célpontul nem kisebb alakot szemelt ki magának, mint Ferenc József osztrák császárt és magyar királyt. Ezen voltaképpen nem is csodálkozunk, mert uralkodónk az egész világon ismeretes tiszta igazságszeretetéről s fenkölt gondolkodásáról. Joggal föltehető tehát róla, hogy az Egyesült Államok brutális támadását nem helyesli. Ezenfölül még a háború kitörését megelőzött európai akció a béke fentartása érdekében szintén királyunk kezdeményezéséből indult ki. Ezt jól tudják Washingtonban és a saját bűnös lelkiismeretük megsúgja nekik, hogy aki annyira személyesítője az igazságnak és tisztelője a jognak, mint Ferenc József, az nem nézheti jó szemmel azt a hadjáratot, amelyhez még nem is valami politikai eszme, hanem a legközönségesebb üzleti kapzsiság szolgáltatta a mozgató erőt. Az amerikai újságok — és pedig nem valami obskúrus zuglapok, hanem oly nagytekintélyű közlönyök, mint a Sun és a New York Herald — ráfogták uralkodónkra, hogy tetemes pénzösszeget küldött a spanyol flotta számára rendezett gyűjtéshez. Ila csakugyan megtörtént, hogy erre az újsághírre az Egyesült Államok elnöke washingtoni képviselőnk előtt komolyan tiltakozott s kijelentette, hogy ennek az eljárásnak le fogja vonni következményeit, úgy ez az eljárás érdekesen jellemzi annak a férfiúnak eszejárását, aki kizárólag a legféktelenebb népbolonditó alantas izgatásnak köszönheti, hogy a világ egyik legnagyobb államának élére került. Mert amily bizonyos, hogy uralkodónk egyéni rokonszenve a jogtalanul megtámadott spanyol nemzet s az ennek trónján régenskirálynői minőségben ülő nemes hölgy részén van, épp oly kevéssé valószínű, hogy az uralkodói állásából folyó tekinteteket mindenkor nagy gonddal megőrző fejedelem még magánpénztárából is — amit ködömben jogosan megtehetett volna— adománynyal járult legyen a spanyol flotta számára eszközölt gyűjtésekhez. A dusgazdagságára gőgös köztársaság elnökétől tehát durva tajpiunDJ^Cyj;' volt, hogy egy puszti-^TúrrenTMndja ’' 8zcin»*ehányásokat tett —-i képviselőjé-/ nek. Bécsből határo^ttan megcáfolják az uralkodónk adományáról szóló hírt. Ezzel ez a dolog el van intézve, de megmarad mint jellemző és megfigyelésre méltó tünet az amerikai nagy lapok dühöngése monarkiánk ellen. Azt követelik elnöküktől, hogy üzenjen háborút monarkiánknak — de mindjárt! Ekkora politikai éretlenség nálunk a legutolsó vidéki lapocskától sem kerülne ki, nemhogy a fővárosban megjelenő s maguknak vezetőszerepet igénylő nagy újságoktól. Nálunk egy fékevesztett sajtónak ily őrjöngő kitörései csak mosolyt kelthetnek. Abból, hogy a mi szimpátiáink a spanyolok mellett vannak, s hogy nem helyeselhetünk oly rablópolitikát, mely abból indul ki, hogy az erősebbnek joga van rárontani a gyengébb szomszédra s elvenni tőle birtokát, titkot nem csinálunk s bátorkodunk e nézetünket kifejezni, anélkül hogy erre az amerikai singóktól "s kérnénk engedelmes E tekintetben Ferenc József ő felségével bizonyára együtt érez alattvalóinak óriási többsége s ha uralkodónk ebbeli érzelmeit akár nyilvánossan is kifejezésre juttatná, ez teljesen jogosult volna. Mikor tavalyi a transvaali hős boerok az angolok által ellenük szervezett Jameson-féle rablóhadjáratban fényesen győztek, a német császár nem vonakodott szerencsekivánatát megküldeni az öreg Krüger elnöknek pedig Krüger nincs rokonságban a német, császárral és házával. Emiatt dühöngött ugyan az angol sajtó is, de az angol kormány bölcsen hallgatott s ez a körülmény nem gátolja az angolokat abban, hogy keletázsiai szorongatott helyzetükre való tekintettel ne keressék Németország barátságát. TÁRCA. Közbejött akadályok. — A Festi Napló eredeti tárcája. — Irta: Szomaházy István. A Claudius felesége volt előadásra kitűzve, egy idegenbe szakadt magyar lány kedvéért, aki külföldön szerzett dicsőségét most azzal akarta tetézni, hogy művészetét magyar nyelven mutatja be imádott honfitársainak. A jegyeket már négy nappal előbb elkapkodták, az újságok izgató interviewokat közöltek művészi pályájáról, az illusztrált lapok gyönyörű heliogravureben mutatták be geniális szőke fejét és a színházjáró Budapest teljes számban ott zsibongott a kivilágított nézőtéren. A színpadon mindenki lázban volt — a színészek közt az a hír cirkulált, hogyBossányi Ida nagyobb lesz, mint az olasz asszony — Lászlóffy, az igazgató, akinek gorombaságáról egész legendakor keletkezett huszonöt esztendő alatt, idegesen, deazért mosolyogva antichambikrozott a művésznő öltözője előtt. A titkár is ott lézengett a színpadon, a főrendező maga tolta a kuliszszákat, az ügyelő szinte magából kikelve hessegette el a dologtalan színészeket. Egyedül Bossányi Ida, a művésznő volt nyugodt, öltözködés közben vígan csevegett az újságírókkal, a fiuknak légyottot adott tizenegy órára a Hungáriába, s egyremásra osztogatta autogrammos arcképeit a sajtó mindenható képviselőinek. Már alig hiányzott tizenöt perc a hét órához és Lászlóffy türelmetlenül kopogtatott odakünn az aranyvirágos spanyolfalon: — Nagysád, azonnal kezdjük .. . — Hagyjad öregem, hagyjad, ’mondta a meztelenkorú művésznő. Öt perc múlva kidobom az urakat és tíz perc alatt fikszumfertig odakünn leszek a kulisszák között... Lászlóffy udvariasan hajlongott, pedig huszonöt év óta alig akadt ember, aki őt hajlongani látta volna. Rideg és szigorú agglegény volt, akitől még a legünnepeltebb primadonnák is rettegtek, mert haragjában ugyancsak nem sokat töprengett azon, hogy miféle válogatott sértésekkel ad érzelmeinek kifejezést. Még talán az egész Budapest emlékezett arra az estére, mikor a kitűnő, de félbolond igazgató szikrázó szemmel rázta meg a színpadon Cserháty Mariskát, aki, az első felvonás után, egy hisztérikus rohamában nem akarta tovább játszani a szerepét. A dédelgetett művésznő, aki teljes két héten át hordozta karján a kék foltokat, alázatosan besompolygott az öltözőjébe és tíz perc múlva engedelmesen végigjátszotta a darabot. A színpadi óra már csak öt-hat perccel mutatott kevesebbet a hét óránál, mikor Tarkó, az ügyelő, ijedten kirohant a színpadi folyosóra. Amúgy sem tartozott a nyugodtvérű emberek közé, de most, hogy a haja kuszában a homlokába lógott s a karjával rémülten hadonázott, határozottan félelmetes jelenség volt. Lászlóffy, aki még mindig a Bossányi Ida öltözője előtt várakozott, tágranyilt szemmel nézte a szélmalomként kelepelő vörös embert. — Mi történt ? — Igazgató úr, lihegte Tarkó, — igazgató úr, baj van . . . Sirály, akinek Claudiust kell ma játszania, aki ... a szerep ugyanis nincs másnál betanulva ... a darabot tiz év óta nem játszottuk . . . Sirály . . . Sirály ... — Teringettél, nyögje hát ki, hogy mi baj van! kiáltott dühösen az igazgató. — Sirály még nincs itt az öltözőjében... És ha tekintetbe veszszük, hogy a maszkírozásra is csak kell valami idő ... Lászlóffy vérengző héjaként csapott az ártatlan ügyelőre. — Ember, mit mondasz! rikácsolta magánkívül ... Ha azt a gazembert öt perc alatt elő nem keríted, mind a kettőtöket megfojtalak . . . Tarkó kirohant a színpadra, a titkár eszeveszetten kapkodott kétségbeesésében ide-oda, a főrendező a kezét tördelte, Lászlóffy pedig őrültként viharzott át a túlsó oldalra, ahol a szerencsétlen Sirály öltözködni szokott. De az öltözőben még le volt csavarva a gázlámpa, Wagner, a borbély a karosszékben szundikált és a falióra oly nyugodtan tiktákolt, mintha még nem volna több félhatnál ... Az igazgató pokoli ordítással verte föl a halálra rémült színházi borbélyt. — Hol az a bérgyilkos, hadd tekerem ki a nyakát! Sirálynak azonban hire sem volt a színház tájékán, bár Szalóky, a bonvivant, aki Negyvenkilencedik évfolyam, 120. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ...14 frt — kr. Félév»... — 7 „ — „ Negyedévre 3 » 50 „ Egy hóra ... 1 „ 20 „ Egyes szám ........4 kr. Vidéken...................& „PESTI NAPLÓ Budapest, 1898. Főszerkesztő: NEMÉNYI AMBRUS. Vasárnap, május 1. SZERKESZTŐSED: VI . Teréz-körút 21. sz. Ildik emelet. — KIADÓHIVATAL: VI . Teréz-körút 23. ~oo~ Megjelenik minden nap, ünnep 19 vasárnap után is. Mai számunk harminckét oldal.