Pesti Napló, 1898. május (49. évfolyam, 120-149. szám)

1898-05-01 / 120. szám

2 Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1898. május 1. ISO. szám Mi sem vagyunk még anyira, hogy a nagyszájú amerikai demagógia iránt való gyöngédségből még kimondani se merjük, hogy igenis örvendenénk, ha az amerikai gőg megkapná a hozzá méltó leckét. Vagy volna talán okunk dédel­getni ezt a nemzetet, mely kapzsi vám­politikájával árucikkeinket területéről ki­szorította, míg mi elég jámborak va­gyunk, hogy biztosító­ társulatait, melye­ket Németországból, Svájcból, Orosz­országból rég kitiltottak, továbbra is megtűrjük ? Talán okunk van különös gyengédséget tanúsítani ama nép iránt, melynek lelketlen s egyes nagy vállal­kozók zsoldjában álló rendőrsége a szegény magyar és tót munkásokat, mivel a rajtok elkövetett igazságtalan­ságok miatt zajongani merészeltek, ra­kásra lőtte, s mely nemzetnek esküdt­székei ezeket a gyilkosokat fölmentették ? Ne csodálkozzanak az amerikaiak azon, hogy politikájuk Európában nem népszerű. A szédelgés, kapzsiság, rútt hazudozás és álszenteskedés, mely az ez idő szerinti amerikai közszellemet moz­gatja, nem lehet rokonszenves oly nem­zetek előtt, akik még adnak valamit a jogra. Az amerikai közszellem jelenkori nyilvánulásai éles ellentétben állanak azokkal a jogelvekkel, amelyeken a mi egész akarai rendszerünk nyugszik s mely a történeti jogot nem küszöbölheti ki anélkül, hogy egész világrészünket oda ne dobja a föl­forgatásnak. Az amerikai politika mindannak a megtagadása, ami előttünk s az európai régi népek előtt szent és sérthetetlen. A Kuba, ellen való vállalkozásban pedig ennek­­ a politikának összes visszataszító voná­sai hatványozott alakban mutatkoznak. Ferenc József királyunknak pedig hagy­janak békét az amerikai matadorok, mert ők e nemes uralkodónak gondol­kozását s azokat az érzelmeket, amelyek­kel iránta nemcsak alattvalói, de a civilizált európai világ milliói viseltet­nek, megérteni úgy sem képesek. az általános riadalomra szintén kinézett az öltözőjéből, ijedten mesélte, hogy délután együtt tartoizott vele a Mária Terézia-kávé­házban s huszonnyolc partié közül nem nyert meg ötnél többet... — És hova ment a kávéházból ? — kiál­totta Lászlóffy remegve. — úgy gondolom, hogy haza, a laká­sára.. . Legalább a kávéházban azt mondta, hogy fölszalad egy pillanatra a kabát­jáért. .. A titkár, aki valamivel nyugodtabb volt, gyorsan előhívta Samut, a színházi szolgát. — El fog kocsizni a Sirály úr lakására és — bár félholtan is — idehozza. Ha nincs otthon, sorra járja a kávéházakat, ahova Sirály úr járni szokott. .. Frakkert vegyen, a legjobb frakkert, egy-kettő .. . - Samu kirohant az utcára, Lászlóffy a haját tépve száguldott a színpadon föl s alá, a főrendező húsz aranyat ígért annak, aki a Claudius szerepébe próba nélkül beugrik, de mivel a darabot jóformán senki sem is­merte, nem akadt elfogadható vállalkozó ... Bossányi Ida, aki időközben szintén vég­zett a toalettjével, elfogta a vérszomjas igazgatót: — Mi az, kedves öregem, mi történt? Lászlóffy akkorát kiáltott, hogy még a zsinórpadlás díszletei is megremegtek. — Ne lábatlankodjék, mert semmiért se állok jót. . . Menjen, menjen, ha az élete kedves. . . A nézőtéren már zajongott a közönség, sokan a lábukkal doboltak, a páholyokból ijedten néztek a színpad felé és egyszerre Budapest, április 30. Az utolsó állomás. Az osztrák kvóta­bizottság tegnapi üléséről a Neue Freie Presse a következőket jelenti: «Az osztrák bizottság semmi esetre sem haj­landó új alapon tárgyalni, hanem szigorúan ra­gaszkodik eddigi előterjesztéseihez. A magyar kül­döttség tehát ennek a határozatnak értelmében fog választ nyerni. Egyidejűleg indítványozni fog­ják, hogy szóbeli tárgyalás útján állapodjanak meg, mert a további üzenetváltás nem vezet célra. A legutóbbi szóbeli tárgyalások Budapesten voltak. Ha magyar bizottság elfogadja a szóbeli tár­gyalásokra vonatkozó előterjesztést — amiben Bécsben nem kételkednek — akkor mostani kon­ferenciák Bécsben lesznek. Hogy megállapodásra jutnának, ahhoz kevés a remény.­ Ha Bécsben nem kételkednek abban, hogy a magyar bizottság egy ily értelmű üzenet dacára is belemegy a szóbeli tár­gyalásokba, nekünk ez irányban erős kétsé­geink vannak. Egyáltalában nem értjük az adott körülmények között, mire való az új tárgyalás. A magyar üzenet világos kijelen­tése szerint újabb összejövetelnek nem lehet sem oka, sem célja, mihelyt az osztrákok régi, teljesen tarthatatlan számítási alapok­hoz ragaszkodnak. Ha minden várakozás ellenére a magyar bizottság mégis elfogadná az osztrákok meghívását, akkor legalább fejezzék be gyorsan ezt a szerencsétlen kísérletet. A kvóta-ügyre vonatkozó parla­menti alkudozásoknak ez utolsó állomásán legjobb lesz az expressz-vonatok sebességé­vel átrobogni. A továbbiakért a felelősség egész súlya úgyis kizárólag az osztrákokat terheli. A prágai Narodni Liszti a kvótabizottság ülésé­ről a következőket jelenti: A két óra hosszat tartott és nagyon mozgalmas ülésen Beer előadó egy csomó adatot mutatott be, melyet az osztrák­ pénz­ügyminisztérium terjeszti«*»**»" Az­­előadó beszéde után Fort képviseld az uj­ cseh klub n»v^3in annak a kivánságnak*artottT^l^estf“hogy a kvótakérdést az egyforma jogok é^Tegyforma kötelességek alap­elve szerint oldják meg és hogy a politikai paritás­nak a pénzügyi szolgáltatások paritása feleljen meg. Az ülésen Kaitzl pénzügyminiszter is fölszólalt, a preciputum esetleges megszüntetéséről való híres vitában pedig leginkább Abrahamovicz lovag, dr. Menger, dr. Fort, gróf Zedtivitz vettek részt. A szavazás eredménye a­ bizottság tagjai közt majd­nem összeütközést támasztott. A képviselőház munkarendje. Tegnapi és mai ülésén a képviselőház végzett mindazokkal a javaslatokkal és jelentésekkel, amelyek még tárgya­lásra készen voltak. A szövetkezeti javaslat tárgya­lásával a bizottságok nem készültek még el, éppen ezért a jövő hét elején szünetes napjai és igen apró ülései lesznek a Háznak. Hétfőn, május 2-án, nincs ülés, kedden pedig csak déli 12 órakor lesz párperces ülés, amelyen harmadik olvasásban fogadják el a ma letárgyalt erdőkezelési törvényjavaslatot. A szö­vetkezeti javaslat tárgyalását a legjobb esetben a jövő hét végén kezdhetik meg. A képviselőház pénzügyi bizottsága hétfőn, május 2-án, délelőtt tizenegy órakor ülést tart, amelyen a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló törvényjavaslatot tárgyalja. Négy képviselőválasztás. Az utolsó három nap alatt három országgyűlési képviselő mondott le mandátumáról, s a megüresedett mandátumok száma már a legközelebbi napokban négyre fog növekedni. Justh György lemondott stubnyai mandátumáról, mert főispán lett, Csipkay Károly a breznóbányai mandátumot tette le, mert közigazgatási bíróvá nevezték ki, gróf Festetich Andor, a volt földmivelési miniszter magántermészetű okokból mondott le az ó­budai kerület mandátumáról, legközelebb pedig Fenyvessy Ferencnek veszprémi főispánná való ki­nevezését várják, mikor a pápai kerületnek kell helyébe új képviselőt választania. Mind a négy kerületben már megindult a kombináció az új vá­­asztásra, és szabadelvű párti jelöltet emlegetnek mind a négy helyen. Stubnyán a volt képviselő öcscsét, Justh Ferencet akarják megválasztani, Breznóbányán a szabadelvű párt Osztoluczky Gyula odavaló földbirtokost lépteti föl, az ó­budai kerület­ben pedig a választók haraszti Jellinek Henrik, a Közúti Vasúti Társaság igazgatója körül csoportosul­nak. A pápai kerület végül dr. Hegedűs Lórántot, Hegedűs Sándor nagytehetségű fiát szeretné kép­­zelőjéül. A négy közül a legérdekesebb az ó­budai kerület sorsa, mert a jelen országgyűlésre most vá­lasztja meg harmadízben a képviselőjét. Az osztrák pénzügyminiszter a kiegyezési javaslatokról. Bilinszki volt pénzügyminiszter minap a lembergi Czas munkatársával beszélgetett. Megelégedéssel említette, hogy utódja, dr. Kaizl minden változtatás nélkül akceptálta az általa, Bilinszki által készített kiegyezési javaslatokat. A Czas most a következő kommünikét teszi közzé: Bécsből jelentik nekünk, hogy dr. Kaizl a kiegyezési javas­latokat, melyeket dr. Bilinszkitől átvett, minden változtatás nélkül beterjesztette, ebből még nem­­ igazgató egyszerre fölismerte a férfiban Sirályt, a megszökött Claudiust . . . Lászlóffy remegve kapott a homlokához, de rögtön magához tért kábultságából; fel­dühödött tigrisként vetette magát a mit sem sejtő művészre . .. Előbb artikulálatlan han­gokat hallatott, de csakhamar visszanyerte beszélő képességét, és míg a boldogtalan Sirály rémülten a falhoz lapult, piszkos lavinaként ömlött ki belőle mindaz a szi­tok és káromkodás, amit másfél óra óta ma­gába fojtott... — Nyomorult, ordította, — megöllek, agyontaposlak, megfojtalak! ... Agyontapos­lak, mint ahogy te agyontapostál ma este, ahogy megőszült vén fejemet a sárba rúg­tad . . . Ezért dolgoztam, ezért vesződtem negyven évig, hogy egy gaz siheder nyo­morultul tönkretegyen... De most állj talpra, védd magad, ha az életed kedves . .. Fojtogatni kezdte a támolygó Sirályt, aki magából kikelve, ziháló mellel védekezett... Oly ijesztő küzdelem volt, hogy a fiatal­asszony, aki az imént még a Sirály karjába kapaszkodott, rémülten sikoltozni kezdett: — Segítség! Gyilkos! Segítség! A kiáltozásra csakhamar összegyűlt né­hány csatangoló éjjeli alak, s a klinika előtt állomásozó rendőr is szokatlan gyor­sasággal a helyszínen termett ... A lármára mind aketten magukhoz tértek, az igazgató lélekzet után kapkodott és a homlokát törül­­gette, Sirály szemére húzta a kalapját.. . És a rendőr hivatalos buzgósággal így szólott: — Halljam mindenekelőtt a tényálla­­dékot... az a hir terjedt el, hogy valaki rosszul lett­­ odafenn. . . Samu, aki tizenöt perc múlva előkerült, megdöbbenve jelentette, hogy Sirályt sehol sem látták. . . Mi történjék most, hogyan segítsenek, hogy mentsék meg a boldogtalan színház becsületét? Lászlóffy a kulisszákat verte, Tarkó sápadtan lapult meg az ügyelői polc mögött, a titkár pedig magára öltötte a fekete kabátját. . . És nyolc felé, negyvenöt perccel azután, hogy az előadást kezdeni kellett volna, a titkár fogvacogva állt ki a függöny elé, hogy szomorúan je­lentse: — Közbejött akadályok miatt Claudius elmarad és helyette Rosenkranz és Gülden­stein kerül színre ... Bossányi Ida ideggörcsöket kapott az öltözőjében, a direktor fojtogatni kezdett néhány ártatlan munkást, a pénztáros pedig jóval tíz óra utánig fizette vissza a pénze­ket a bilétákért . ^ . / * Tizenegy óra felé járt az idő, mikor Lászlóffy, zöld havelockjába burkolózva, ma­gányosan haza ballagott a lakása felé. Rideg agglegényi lakás volt, ahol a haragos direk­tor önmaga főzte meg esténkint a b­eáját, hajnalig is pepecselve a kéziratokon, melye­ket a színházhoz benyújtottak ... A Mária­­utcán már alig járt néhány elkésett orvos­­tanhallgató, csönd volt, csak az Üllői­ útról hallatszott idáig az utolsó villamos kocsi csöngetése . . . Lászlóffy sötéten rágta a Virginiáját, mikor a József­ utca keresztezé­sénél hirtelen gyökeret vertek a lábai; egy háromemeletes ház kapujából egy fiatal pár lépett ki a homályos utcára, s a sasszemű

Next