Pesti Napló, 1898. szeptember (49. évfolyam, 241-270. szám)
1898-09-01 / 241. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre... 14 frt — kr. Félévre........7 , , Negyedévre 3 „ 50 „ Egy hóra „1 „20 „ -re-Egyes szám ... _. 4 kr. Vidéken........... _5 „ Negyvenkilencedik évfolyam. 241. sz. SZERKESZTŐSÉG: VX.,Teréz-körút si. sz. I-dik emelet. KIADÓHIVATAL: VI.Teréz-körút 33. sz. Megjelenik minden nap, innep és vasárnap után is. Budapest, 1898. Főszerkesztő: NEMÉNYI AMBRUS. Csütörtök, szeptember 1. A kibontakozás. Budapest, augusztus 31. Akik Bécsben azt hirdetik, hogy a magyar kormány Thun grófon diadalmaskodott, azok célzatosan hazudnak; de azokra is, akik Budapesten megjósolják, hogy Magyarország fogja megfizetni a Thun gróf hivatalban maradásának árát, nagy veszedelem volna, ha őket állításaik bizonyítására szorítanák. A való helyzetet azonban könnyen megállapíthatjuk, mihelyt a közismeretű tényeket elfogulatlanul összegezzük és egységes képben összefoglaljuk. A Magyar kormány elejétől fogva nem az elválásra törekedett, hanem a dualizmus fentartását tűzte ki célul, úgy, amint az 1867-iki törvényben körül van írva. Az egész kampány alatt és a legutolsó mozgalmas tárgyalások közben is, báró Bánffy Dezső híven megmaradt ezen az állásponton, mely a képviselőház többségének, sőt az ellenzék tekintélyes részének is álláspontja. A kormány előtt azonban most már az az égető feladat állt, véget vetni a bizonytalanságnak, mely nemcsak a magyar parlament tevékenységét bénította meg, hanem a közgazdasági életre — Ausztriában csak úgy, mint nálunk — zsibbasztólag hat és minden friss lendületet lehetetlenné tesz. Ha az osztrák parlament közreműködése erre meg nem nyerhető, kötelességévé vált a magyar kormánynak köztünk és az osztrák belpolitika közé oly elválasztó falat vonni, hogy a szomszédban dúló háború ne zavarja a magyar politika menetét. E mellett az 1867-iki törvény szellemének megfelelően oda kellett törekednie, hogy Ausztriában is minden oly intézkedés, mely az erőszakos alkotmányfelforgatásnak színezetét viselné, kizárva maradjon. Mellesleg megjegyezzük, hogy nagy hálátlanság,mikor némely részről az osztrák alkotmányosság megrontásáért Magyarországot vádolják. Ellenkezőleg, a magyar államférfiak — és nemcsak azok, kik kormányon vannak, hanem mindazok, kiknek véleményét e tárgyban meghallgatták — az osztrák alkotmány sérthetetlen fentartásának voltak szószólói és szavuk nem csekély sulylyal esett a latba. Csakis ez lehetett kiinduló pontja az utolsó tárgyalásoknak is, melyek tegnap a két kormány teljes megegyezésével befejeződtek. A megegyezés részleteit titokban tartják, miután báró Bánffy Dezső több ízben kijelentette, hogy egyedül a parlamentnek hajlandó beszámolni az eddig történtekről és a kormánynak szándékairól a jövő munkaprogrammot illetőleg. Mindamellett néhány pont már most teljes biztossággal fixírozható. Az első az, hogy a reichsrath összehívása a legközelebbi napokban várható, úgyhogy mire a magyar parlament összeül, az összehívásra mármint megtörtént dologra lehessen utalni. A reichsrath elé változatlanul kerülnek ismét az áprilisi kiegyezési javaslatok, melyeket sub auspiciis regis három osztrák kormány elfogadott és melyeknek változatlan fentartásához a Bánffy-kabinet mindig állását kötötte. A magyar kormány összes eddigi nyilatkozatai kizárják azt, amit ma egyes bécsi és budapesti lapok állítanak, hogy tudniillik az áprilisi javaslatok módosítást szenvedtek volna. Mit fog a reichsrath a Thun-kormánynyal, a parlamentarizmussal és ezekkel a változatlanul eléje terjesztendő kiegyezési javaslatokkal művelni, az hamarosan kiderül. Minden politikai számítás szerint hű marad önmagához és az anarkiához. Mi történik ekkor? Egyes lapok úgy magyarázzák a tegnap kiadott félhivatalos jelentést, mintha ekkor a tárgyalások újra megindulnának. Ez a felfogás azonban teljesen téves. H ha a reichsrath újra csődöt mond, akkor új tárgyalásnak nem lehet helye, hanem kötött marsrutája van mindkét kormánynak. Az eljárás módozatai ismeretlenek , de a lényegre nézve bizonyos, hogy a kormány célja a közösség fentartása, természetesen nem a státusíró értelmében, hanem az áprilisi kiegyezési javaslatoknak megfelelően. Elintézést nyernének tehát e javaslatok értelmében: a fogyasztási adók ügye, a bank ügye, a valuta rendezésének ügye, ellenben elintézetlenül maradna a kvóta. H Ha a reichsrat a kvótabizottság kiküldését megtagadná, ez is azt jelentené, hogy beállott az az eset, mikor a parlamentek helyébe, melyeknek megegyezése lehetetlen, a korona döntése lép. Mi lehet a királyi döntés tartalma, azt ma senki sem tudja. De mindenesetre üres beszéd, mikor már most a felemelt kvóta rémképével ijesztgetnek. TÁRCA. Szülők a börtönben. — A Pesti Napló eredeti tárcája. — Irta: Tömörkény István. Délfelé jár az idő, a fiatal szélmolnár felesége főzi az ebédet a konyhán. Nem nagy ebéd, egy cserépben fő csak, de nincsenek is sokan hozzá: az ember, az aszszony s a harmadféléves Jancsi gyerek. Krumplipaprikás fő az edényben s van bele vetve néhány szalonnadarab is. Már meg is főtt, a menyecske leveszi a tűzről s miközben az ebédhez az asztalt készítené elő, mondja Jancsinak: — Eredj, Jancsikám, hívd édesapádat ebédelni. Mikor a gyerek már akkora, hogy nyílik az esze, semmivel sem lehet annyira boldoggá tenni, mint mikor valami munkát rábíznak. Janika is igen boldogan halad ki a házból a szélmalomhoz. Nincs messze az a tanyától, alig ötven lépés, de a kiáltás nem ér el odáig, mert munkában áll a malom és kattognak a kerekei. A szélmolnár nem akkor dolgozik, amikor ő akar, hanem mikor a szélnek is kedve van hozzá. Janika odaér, fölhalad a dombon és igen igyekszik, hogy a megbízatásnak eleget tehessen. Már majd a malomajtóig ért, akkor jön erős suhogással az óriás vitorla szárnya a magasból s fejen üti a gyermeket. Janika holtan, kettérepedt koponyával esik a malomajtó küszöbére. * Dinnyeérés ideje lévén, a dinnyeföldön most szorgoskodni kell, ha pénzt akar belőle valaki látni. Holnap hetivásár a városban, le kell szedni az érettet, félig érőket körülnézni, itt-ott megforgatni s különösen ügyelni, hogy az uborka indája át ne folyjon a dinnyéébe, mert akkor az uborka lesz dinnyeizű, a dinnye meg uborkaizű. A szegény zsellér ember, aki árendás tanyából gazdálkodik öt-hat hold bérelt birtokon, feleségestül megy a földre, ami nincs is messze, alig tíz percnyi a távolság. Ilyenkor a gyerekek magukra maradnak a tanyán. Ha csak egy van s még igen apró, azt el szokás vinni. De többet már nem lehet s kell is aki otthon maradjon, hogy a tanyavégben legelésző néhány libát őrizze, így otthon marad a hatéves Eszter, a négyéves Jóska, meg a másféléves Pali. Megvannak egy darabig az udvaron s játszanak a pusztai gyerek egyszerű játékaival, a madzagra akasztott cérnagurigóval, néhány sima kavicscsal, amit az apjuk hozott nekik a műútról. Azután elunják, Eszter a libák után néz, a Jóska gyerek pancsol a kútnál (jó szerencse, ha bele nem bukik). A Palika pedig mászni kezd. Isten dolgaiba való avatkozás lenne azt kérdezni: miként van az, hogy mindig a veszedelmek felé mászik. Vagy az árok felé, vagy a semjék felé. Nincs az árokban nagyobb víz, mint két arasznyi magasságú, a semjék apró sásai között még akkora sincs. S Palikát, hazatérve keresi az anyja, de senki sem tudja, hogy hol van. Utána mennek szivszorongás között s csakugyan meg is találják vagy az árokban, vagy a semjék sekély vizében. Fejjel lefelé, kezét lábát jól kinyújtva fekszik a vizi füvek között a kis halott. * Folytassam-e tovább apró emberek szomorú történetét? A gyermekét, akinek derekára tapos a ló, a másikét, akinek félarcát leeszi a sertés, a harmadikét, akit a szárazmalom kereke töresze. Azután a leforrázottak, a dézsába fúltak jönnek. Csak az újságok hírrovatát kell végignézni, s igen sokra akadunk. Különösen az olyan vidéki hetilapok, amelyek nagyobb tájak híreit ölelik föl, egy-egy számukban négy-öt ilyen esetet mondanak el. Rettenetességek vannak köztük. Utóbb Szabadka szélén a szobába véletlen betévedt csikó marta agyon a bölcsőbeli gyermeket. Arféléről ilyesfajta hírek nincsenek. Pedig helylyel-közzel azok között is történhetik olyan véletlenség, amely a gyermek halálával végződik. Ezt nem szokás megírni, s baj sem igen támad a dologból. A törvény úgy okoskodik, hogy úri házná Mai számunk tizennyolc oldal