Pesti Napló, 1898. szeptember (49. évfolyam, 241-270. szám)

1898-09-01 / 241. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre... 14 frt — kr. Félévre........7 ,­­ , Negyedévre 3 „ 50 „ Egy hóra „1 „20 „ -re-Egyes szám ... _. 4 kr. Vidéken........... _­5 „ Negyvenkilencedik évfolyam. 241. sz. SZERKESZTŐSÉG: VX.,Teréz-körút si. sz. I-dik emelet. KIADÓHIVATAL: VI.Teréz-körút 33. sz. Megjelenik minden nap, innep és vasárnap után is. Budapest, 1898. Főszerkesztő: NEMÉNYI AMBRUS. Csütörtök, szeptember 1. A kibontakozás. Budapest, augusztus 31. Akik Bécsben azt hirdetik, hogy a magyar kormány Thun grófon diadal­maskodott, azok célzatosan hazudnak; de azokra is, akik Budapesten meg­jósolják, hogy Magyarország fogja meg­fizetni a Thun gróf hivatalban maradá­sának árát, nagy veszedelem volna, ha őket állításaik bizonyítására szorítanák. A való helyzetet azonban könnyen meg­állapíthatjuk, mihelyt a közismeretű tényeket elfogulatlanul összegezzük és egységes képben összefoglaljuk. A Magyar kormány elejétől fogva nem az elválásra törekedett, hanem a dualizmus fentartását tűzte ki célul, úgy, amint az 1867-iki törvényben körül van írva. Az egész kampány alatt és a leg­utolsó mozgalmas tárgyalások közben is, báró Bánffy Dezső híven megmaradt ezen az állásponton, mely a képviselő­­ház többségének, sőt az ellenzék tekin­télyes részének is álláspontja. A kormány előtt azonban most már az az égető feladat állt, véget vetni a bizonytalanságnak, mely nemcsak a magyar parlament tevékenységét béní­totta meg, hanem a közgazdasági életre — Ausztriában csak úgy, mint nálunk — zsibbasztólag hat és minden friss lendü­letet lehetetlenné tesz. Ha az osztrák parlament közreműködése erre meg nem nyerhető, kötelességévé vált a magyar kormánynak köztünk és az osztrák bel­politika közé oly elválasztó falat vonni, hogy a szomszédban dúló háború ne za­varja a magyar politika menetét. E mel­lett az 1867-iki törvény szellemének megfelelően oda kellett törekednie, hogy Ausztriában is minden oly intézke­dés, mely az erőszakos alkotmány­­felforgatásnak színezetét viselné, kizárva maradjon. Mellesleg megjegyezzük, hogy nagy hálátlanság,­­mikor némely részről az osztrák alkotmányosság megrontá­sáért Magyarországot vádolják. Ellenke­zőleg, a magyar államférfiak — és nem­csak azok, kik kormányon vannak, ha­nem mindazok, kiknek véleményét e tárgyban meghallgatták — az osztrák alkotmány sérthetetlen fentartásának vol­tak szószólói és szavuk nem csekély sulylyal esett a latba. Csakis ez lehetett kiinduló pontja az utolsó tárgyalásoknak is, melyek tegnap a két kormány teljes megegye­zésével befejeződtek. A megegyezés rész­leteit titokban tartják, miután báró Bánffy Dezső több ízben kijelentette, hogy egyedül a parlamentnek hajlandó beszámolni az eddig történtekről és a kormánynak szándékairól a jövő munka­­programmot illetőleg. Mindamellett né­hány pont már most teljes biztossággal fixírozható. Az első az, hogy a reichsrath összehívása a legközelebbi napokban vár­ható, úgy­hogy mire a magyar parlament összeül, az összehívásra mármint megtör­tént dologra lehessen utalni. A reichs­­rath elé változatlanul kerülnek ismét az ápri­lisi kiegyezési javaslatok, melyeket sub auspi­­ciis regis három osztrák kormány el­fogadott és melyeknek változatlan fen­­tartásához a Bánffy-kabinet mindig állá­sát kötötte. A magyar kormány összes eddigi nyilatkozatai kizárják azt, amit ma egyes bécsi és budapesti lapok ál­lítanak, hogy tudniillik az áprilisi javas­latok módosítást szenvedtek volna. Mit fog a reichsrath a Thun-kor­­mánynyal, a parlamentarizmussal és ezekkel a változatlanul eléje terjesztendő kiegyezési javaslatokkal művelni, az hamarosan kiderül. Minden politikai számítás szerint hű marad önmagá­hoz és az anarkiához. Mi történik ekkor? Egyes lapok úgy magyaráz­zák a tegnap kiadott félhivatalos jelen­tést, mintha ekkor a tárgyalások újra megindulnának. Ez a felfogás azonban teljesen téves. H ha a reichsrath újra csődöt mond, akkor új tárgyalásnak nem lehet helye, hanem kötött mars­rutája van mindkét kormánynak. Az el­járás módozatai ismeretlenek , de a lényegre nézve bizonyos, hogy a kormány célja a közösség fentartása, természete­sen nem a státusíró értelmében, hanem az áprilisi kiegyezési javaslatoknak meg­felelően. Elintézést nyernének tehát e javaslatok értelmében: a fogyasztási adók ügye, a bank ügye, a valuta ren­dezésének ügye, ellenben elintézetlenül maradna a kvóta. H Ha a reichsrat­ a kvóta­bizottság kiküldését megtagadná, ez is azt jelentené, hogy beállott az az eset, mikor a parlamentek helyébe, melyeknek megegyezése lehetetlen, a korona döntése lép. Mi lehet a királyi dön­tés tartalma, azt ma senki sem tudja. De mindenesetre üres beszéd, mikor már most a felemelt kvóta rémképével ijesztgetnek. TÁRCA. Szülők a börtönben. — A Pesti Napló eredeti tárcája. — Irta: Tömörkény István. Délfelé jár az idő, a fiatal szélmolnár felesége főzi az ebédet a konyhán. Nem nagy ebéd, egy cserépben fő csak, de nin­csenek is sokan hozzá: az ember, az asz­­szony s a harmadféléves Jancsi gyerek. Krumplipaprikás fő az edényben s van bele vetve néhány szalonnadarab is. Már meg is főtt, a menyecske leveszi a tűzről s mi­közben az ebédhez az asztalt készítené elő, mondja Jancsinak: — Eredj, Jancsikám, hívd édesapádat ebédelni. Mikor a gyerek már akkora, hogy nyílik az esze, semmivel sem lehet annyira bol­doggá tenni, mint mikor valami munkát rábíznak. Janika is igen boldogan halad ki a házból a szélmalomhoz. Nincs messze az a tanyától, alig ötven lépés, de a kiáltás nem ér el odáig, mert munkában áll a malom és kattognak a kerekei. A szél­molnár nem akkor dolgozik, amikor ő akar, hanem mikor a szélnek is kedve van hozzá. Janika odaér, fölhalad a dom­bon és igen igyekszik, hogy a meg­bízatásnak eleget tehessen. Már majd a malomajtóig ért, akkor jön erős suhogással az óriás vitorla szárnya a magasból s fejen üti a gyermeket. Janika holtan, kettérepedt koponyával esik a malomajtó küszöbére. * Dinnyeérés ideje lévén, a dinnyeföldön most szorgoskodni kell, ha pénzt akar belőle valaki látni. Holnap hetivásár a vá­rosban, le kell szedni az érettet, félig érőket körülnézni, itt-ott megforgatni s kü­lönösen ügyelni, hogy az uborka in­dája át ne folyjon a dinnyéébe, mert akkor az uborka lesz dinnyeizű, a dinnye meg uborkaizű. A szegény zsellér ember, aki árendás tanyából gazdálkodik öt-hat hold bérelt birtokon, feleségestül megy a földre, ami nincs is messze, alig tíz percnyi a távolság. Ilyenkor a gyerekek magukra maradnak a tanyán. Ha csak egy van s még igen apró, azt el szokás vinni. De többet már nem lehet s kell is aki otthon maradjon, hogy a tanyavégben legelésző néhány libát őrizze, így otthon marad a hatéves Eszter, a négy­éves Jóska, meg a másféléves Pali. Meg­vannak egy darabig az udvaron s játszanak a pusztai gyerek egyszerű játékaival, a mad­zagra akasztott cérnagurigóval, néhány sima kavicscsal, amit az apjuk hozott nekik a műútról. Azután elunják, Eszter a libák után néz, a Jóska gyerek pancsol a kútnál (jó szerencse, ha bele nem bukik). A Palika pedig mászni kezd. Isten dolgaiba való avatkozás lenne azt kérdezni: miként van az, hogy mindig a veszedelmek felé mászik. Vagy az árok felé, vagy a semjék felé. Nincs az árokban nagyobb víz, mint két arasznyi magasságú, a semjék apró sásai között még akkora sincs. S Palikát, haza­térve keresi az anyja, de senki sem tudja, hogy hol van. Utána mennek szivszorongás között s csakugyan meg is találják vagy az árokban, vagy a semjék sekély vizében. Fejjel lefelé, kezét lábát jól kinyújtva fek­szik a vizi füvek között a kis halott. * Folytassam-e tovább apró emberek szo­morú történetét? A gyermekét, akinek dere­kára tapos a ló, a másikét, akinek félarcát leeszi a sertés, a harmadikét, akit a száraz­malom kereke tör­­­esze. Azután a leforrá­zottak, a dézsába fúltak jönnek. Csak az újsá­gok hírrovatát kell végignézni, s igen sokra akadunk. Különösen az olyan vidéki hetilapok, amelyek nagyobb tájak híreit ölelik föl, egy-egy számukban négy-öt ilyen esetet mondanak el. Rettenetességek vannak köz­tük. Utóbb Szabadka szélén a szobába véletlen betévedt csikó marta agyon a bölcsőbeli gyermeket. Arféléről ilyesfajta hírek nincsenek. Pe­dig helylyel-közzel azok között is történhe­tik olyan véletlenség, amely a gyermek halálával végződik. Ezt nem szokás meg­írni, s baj sem igen támad a dologból. A törvény úgy okoskodik, hogy úri házná Mai számunk tizennyolc oldal

Next