Pesti Napló, 1899. január (50. évfolyam, 1-31. szám)
1899-01-01 / 1. szám
1. szám. Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ, 1899. január 1. 3 . Olyan kormányalakítás, amelynek irányzata szakítást jelent a Tisza—Bánffy-rendszerrel. 2. Indemniti és budget megszavazása. 3. A kiegyezési provizórium elfogadása és a törvényes formában létrejött kiegyezés nyugodt tárgyalása. 4. A választói jog kiterjesztése és a kerületek rendezése. 5. A kúriai bíráskodás behozatala. Azt is jelenti egy estilap, hogy az ellenzék a történtek után a kormányt nem tekinti többé törvényesnek, hogy a kormány tagjai elvesztették azon jogukat, melyet nekik az 1848: III. törvénycikk 28. szakaszában biztosít, hogy az országgyűlésen bármikor felszólalhatnak és hogy az ellenzék módot fog rá találni, hogy a kormány tagjait megakadályozza abban, hogy tetszés szerint felszólaljanak. Kérdést tettünk erről több ellenzéki képviselőnél, kik kijelentették, hogy ez nem szándékuk a kormány tagjaival szemben, csupán báró Bánffyra nézve maradnak eddigi álláspontjukon, hogy a Házban többé nem beszélhet. A kilépettek értekezlete. A szabadelvű pártból kilépett képviselők ma délután 4 órakor értekezletre gyűltek össze a Slungária-szállóban, hogy a képviselőházban jan. 3-án mutatkozó új helyzettel szemben tanúsítandó magatartásra nézve tomaszerű megállapodásra jussanak. A disszidensek sorából az első ülésben nyilatkozatokat fognak tenni, mely állásfoglalásukat határozottan meg fogja jelölni. Megcáfolt kilépési hírek. Több ellenzéki lap azt a hírt hozta ma, hogy gróf Zay Miklós és Weisz Berthold bejelentették volna a szabadelvű pártból való kilépésüket. Ezzel szemben a félhivatalos Bud. Tud. a leghitelesebb értesülés alapján konstatálhatja, hogy a pártvezetőség körében ilyen kilépésekről mit sem tudnak. Beavatott körökben egyáltalában nagyon valószínűtlennek tartják azt, hogy január elsején túl további kilépések történjenek. A politikai nyév. Az országgyűlési szabadelvű párt tagjai holnap délelőtt gyülekeznek, a pártklubban, hol báró Podmaniczky Frigyest fogják üdvözölni. Azután felvonulnak a miniszterelnöki palotába s itt gróf Tisza István fogja üdvözölni a párt nevében báró Bánffy Dezső miniszterelnököt. Délben a párt küldöttsége valószínűleg báró Podmaniczky Frigyes vezetésével Madarász József korelnököt fogja üdvözölni. A nemzeti pártban Horánszky Nándor elnök fogja üdvözölni gróf Apponyi Albertet, azután Hódossy Imre Horánszky Nándorhoz fog beszédet intézni. A függetlenségi párt tagjai nevében délelőtt 10 órakor Barabás Béla fogja üdvözölni Kossuth Ferencet; féltizenkettőkor a párt elnöke vezetésével testületileg tiszteleg Madarász József korelnöknél. Egy estilap a szabadelvű pártból kapott következő értesítést közli: Tisza István gróf, a szabadelvű párt újévi szónoka fönjárt ma a miniszterelnökségi palotában s közölte Bánffy báróval újévi beszédének tartalmát. Ezt a beszédváltást a fiatal Tisza gróf és a miniszterelnök között nagy érdeklődéssel várják minden párton, a békés kibontakozásnak s a további harcnak a barátai egyaránt. A szabadelvű klubban azt mondják, hogy önérzetes és harcias lesz mind a két beszédnek a hangja. Az üdvözlő beszéd rá fog mutatni az obstrukció méltatlan támadásaira s azokra a nagy állami érdekekre, melyek ahoz fűződnek, hogy Bánffy báró továbbra is kitartson; a válasz pedig biztosítani fogja a pártot arról, hogy a kormány nem fog engedni az erőszaknak s megállja helyét, ha a párt nem inog meg. Egyelőre nem mutatkoznak még a pártban a megingás jelei. Egyes lapok megneveznek egy pár oly képviselőt, aki legújabban kitépett volna a párt kötelékéből. A párt vezetőségének azonban mindeddig nincs tudomása ily kilépésekről. Nem lehet azonban tagadni, hogy a párt kebelében fölötte nyomott a kedv, hogy igen sokan örömmel üdvözölnek minden elfogadható kompromisszum-tervet. Ám a békének szabadelvű párti barátai is a kibontakozás első és elengedhetetlen feltételének tartják, hogy az obstrukció leszereljen. Enélkül, így nyilatkoznak, minden kompromisszum a többség fegyverletételét jelentené a kisebbség terrorizmusa előtt, aminek a jövendő szempontjából még a látszatát is kerülni kell. A szabadelvű pártból kilépettek a mai nap folyamán is megkísérlettek az ellenzéki pártok vezéreinek ily irányban való befolyásolását. Azt remélik, hogy nem lesz siker nélkül való a törekvésük, ha csak az újévi beszédek nem fognak disszonáns hangokat vegyíteni a békéltetés munkájába. Madarász József korelnök is fog újévi beszédet intézni a szabadelvű és a függetlenségi pártnak nála tisztelgő küldöttségeihez. A szabadelvű párton remélik, hogy e beszédek megmaradnak a pártokon fölül álló elnökhöz méltó korlátok között. Az öreg uron nyoma sem látszik annak, hogy kifárasztotta volna a korelnökség. Hogy mily büszke erre a funkciójára, abból is kitűnik, hogy a korelnöksége alatt tartott minden egyes képviselőházi ülés gyorsírói naplóját megküldi Amerikába a bátyjának, Madarász Lászlónak, akivel élénk levelezést folytat a hazai dolgokról. Hírek az országból. Bizalom a kormánynak. A szegedi szabadelvű párt, mint Szegedről telegrafálják, ma délután értekezletet tartott, melyen egyhangúlag elhatározta, hogy az obstrukciót elitéli, a kormánynak bizalmat szavaz, a szabadelvű pártot pedig szolidaritásáról biztosítja. Báró Bánffy miniszterelnököt ma Békés-Gyula város szabadelvű pártja, Máramaros- Sziget város törvényhatósága, a nagy-bogsáni választókerület szabadelvű pártja, Udvarhely megye és Székely-Udvarhely város választóközönsége és Ó-Besenyő község szabadelvű pártja táviratilag üdvözölték és kérték, hogy a polgárok tiszta meggyőződéből szerezzen magának erőt a további küzdelemre. Az érsekújvári választókerület választói képviselőjüknek, Grátisz Istvánnak magatartásáért bizalmat szavaztak. Az ellenzék üdvözlése. Horánszky Nándort, a nemzeti párt elnökét legutóbb Egerből, Alsó-Lendváról, Székely-Udvarhelyről, Szügyről, Gálszécsről üdvözölték. A függetlenségi párt ma a nógrádmegyei egyesült ellenzéktől, Kápolna város polgárságától kapott üdvözlő telegramom felhalmozták a szoknyájukat. Maga a spanyol név a verdugo szóból származott, mely hajlékony zöld vesszőt, zsenge hajtást jelentett (a latin viridis ,zöl szóból). A viganó, bálidé és bondsur módjára száz meg száz régi divat emléke van megőrizve a nyelvben. Egy részük leszállt a néphez s csak egyes nyelvjárásokban maradt meg ; más részük azonban a köznyelvben általánosan ismeretes. Jobbára idegen eredetűek, mint az imént említett példák. A kravátlit, pruszlikot, lájblit, pantallont nem is számítva, öltözetünkből a kalap, kalpag, mente, dolmány, nadrág, gatya, csizma, saru, köpönyeg, szoknya, pendely idegenből kerültek hozzánk, másoktól kölcsönöztük», mint helyesen írja egy nyelvészünk. Egy másik nyelvészünk még tréfásan tettetett kétségbeeséssel idáll föl : «Szomorú és siralmas képét nyújtják az idegen elemek kimutatói nemzeti műveltségünk és nyelvünk hajdani, nyolc-kilencszáz év előtti állapotának. Nem ismertünk még akkor ebédet, vacsorát, uzsonát, nem ettünk pecsenyét, szalonnát, tésztát, pogácsát, tarhonyát, káposztát. Aztán tudj’ Isten miféle ruhában jártunk. Nem volt se sapkánk, se kucsmánk, se gúnyánk, se csuhánk, se palástunk. Lábunk szárát nem födte nadrág, ikráját nem takarta harisnya, fejét nem borította csizma.» Bizony ősrégi eredeti ruhanevünk igen kevés maradt. Ilyen régi szó az öltözet (az ősrégi ölt igéből), a szűr, mely valószínűleg azonos a szőrrel, tehát szó szerint szőrruhát jelent, továbbá az ing és az öv. A mez-t csak újabban vonták el a meztelen, mezítelen melléknévből, de ez csakugyan ruhátlant jelentett, mert a rokon vogul nyelvben missimaiglan annyit tesz, hogy «ruhát ölt» és masne annyi, mint ruha. Őseredeti szók összetételéből keletkezett az ingváll, a kötény (fcötö-ing-ből rövidítve), s a régi fédel vagy teljesebben féfedel, föfödél, mely fejrevaló kendőt jelentett. S egyes ruhafajtáknak a nép leleményes humora adott eredeti nevet. Például a női ujjast néhol lebeg önele, röpüljenek, röpikének híjjá a nép; levess néhol a könnyű nyári női ujjas, máshol a női pongyola (a slafrokk), ismét másutt a köpönyeg; öreg asszonyok házi zubbonyát tréfásan köhögőnek mondják, és igy tovább. Korunkban egyes magyar divatokat a magyar történet dicső alakjairól neveztek el: atilla, zrínyi, buda, deák. Az idegen eredetű ruhaneveket a legkülömbözőbb népektől kaptuk, akikkel csak történetünk folyamán érintkeztünk. Török a dolmány, de sok török és arab ruhanevet a déli szláv és román népek útján kaptunk, így a csuhát, gubát, subát, zubbonyt. Görögnek mondják a gombot, oláh eredetű a zeke. Szláv szó a ruha, gúnya, szoknya, kabát, pruszlik, nadrág, gatya. Német a mente, rékli, pendely, rokolya, kaput. Az utóbbi tulajdonképp olasz; szintén az olaszból jött a fátyol (a leonty is ~ concio), továbbá a csuklya és kámzsa (camiscia , arab s török karnis, gyapoting). Befejezésül egy érdekes olasz eredetű ruhanévnek, a pantalonnak a történetét említem. Ez a bokáig érő nadrág tulajdonképp az olasz vígjátékok állandó alakjának, a Pantalone-nak az öltözete volt. Pantalone a velencei ember gúnyneve volt, mert különösen ott tisztelték a szent Pantaleont s gyakran választották nevét keresztnévül. A többi olaszok elméssége úgy is magyarázta a szót, hogy: planta leone, mert a velenceiek mindenüvé oda akarták plántálni a Szent Márk oroszlánnát. Kvóta és kiegyezés. A királyi döntés. A hivatalos lap mai száma közli ő felsége elhatározását, melylyel a státuskvót a kvóta tekintetében további egy évre meghosszabbítja. Magyarországra nézve ez annyiban kedvező, hogy ezzel a státuskvó az egész 1899-iki évre biztosítva van, mig a kormányoknak a parlamentekhez beterjesztett javaslata értelmében a státusívó csak hat hónapra lett meghoszszabbítva. A királyi döntésnek ez a szövege: Kedves báró Bánffy! Minthogy a magyar korona országainak és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országoknak törvényes képviseletei között azon arányra nézve, melyben azok az 1899-ik évben a közös ügyek költségeihez járulni tartoznak, az 1867. évi XII. törvénycikk 19., 20. és 21. §§-ai (1867. évi december hónap 21-én kelt törvény 3. §-a. Bir. törv. lap 146. szám) értelmében létesítendő egyezmény nem jött létre, a közös ügyek költségeihez való hozzájárulási arány kérdését az idézett törvény 21. §-a (az idézett törvény 3. §-a) alapján aképpen döntöm el, hogy az arány, melyben a magyar korona országai és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok a közösügyek költségeihez az 1887. évi XXIII. törvénycikk (1887. évi május 21-én kelt törvény. Bir. törv. lap 47. szám) alapján az 1888-tól 1897-ik évig terjedő időközben, valamint az 1897. évi december hónap 30-án kelt kéziratom alapján az 1898. évben já Kassal. — A Pesti Napló eredeti tárcája. — írta: Szomaházy István. Este kissé elbóbiskoltam a szerkesztőségben, ahonnan nyolc óra felé mindenki megszökött (odahaza keverik már a szilveszteri puncsot) a szén furcsán pattogott a kályhában, a lépcsőn az utolsó táviratkihordó lépései kopogtak, — mondom: fáradtan elbóbiskoltam egy percig és ivás közben ledőltem az asztalra. Azirók álmai már nagyon régen kompromittálva vannak, de én mégis elmondom a magamét: egy régi, francia kastélyban jártam, valahol a Bretagne-ban, vagy Normandiában, odakinnn havas tél borult a sziklás tengerpartra, de idebenn piros tűz csapott ki az oszlopzatos francia kandallóból, nagymamás nippek, régi órák, (karneolos gyöngyszemű galambokkal), az ablakon át egy hófehér park silhouetteje csillogott be, édes, otthonos, meleg és bizalmas fészek volt. Egyszerre megnyílt az aranyeládás, dupla szárnyajtó, s sorgnonját a kezében tartva, egy bájos öreg dáma libegett be az ódivatú szalonba. Szomorú volt, szemében köny, s én mégis megismertem a legelső pillanatra : Lili volt, az édes Lili, az örökéletű, a halhatatlan Lili! Nem a fehérruhás, trombitás leányka, hanem a szigorú, csodálatosan szép nagymama, aki cserfés kis unokáját kegyetlenül kordában tartja, s kétszázéves aranyszelencéből kínálja burnóttal