Pesti Napló, 1899. március (50. évfolyam, 60-90. szám)

1899-03-01 / 60. szám

* Budapest, szerda FESTI NAPLÓ, 1899. március 1. 60. szám. Ezután a bemutató után senki sem állíthatja, hogy a szabadelvű pártot le­győzte a vele szemben álló kisebbség. Teljes önérzettel fogadhatja soraiba azo­kat, kik hozzá csatlakoznak. Ne is legyen szó arról, ki adott fel többet a magáéból: a kisebbség, vagy a többség ? Jő az, hogy mikor együtt lesznek, kik minded­dig egymással szemben állottak, ne adjanak fel soha semmit abból, ami az országé. Legyen ez az óriási többség, amelyhez foghatót még nem láttunk, az ország számára az erőnek, a parlament szá­mára a tekintélynek forrása. Legyen el­szánt, mikor az ország jogait kifelé kell m­egvédelmezni és legyen kitartó, hogy nagy belső reformok hirdessék majd a pártok egyesülésének erkölcsi jogosultsá­gát. Új formát kell keresni Magyarország közjogi viszonyának a monarkiához és új alapra kell fektetni az ország közigaz­gatását. Ha ennek a két feladatnak meg­felel az új kormány és az új párt, akkor dicsőséges les­z a pályafutásuk és a nem­zeti közvélemény elismeréssel fogja ko­sarazni termékeny munkásságukat. Olvassa el mindenki a mai napnak itt következő krónikáját, mely határkövet jelez közéletünk történetében. A szak­artelvű párt értekezlete. Az országgyűlési szabadelvű párt ma este 7 óra­kor báró Podmaniczky Frigyes elnöklésével értekez­letet tartott, amely így folyt le : Báró Podtmaniczsey Frigyes elnök: Tisztelt ér­tekezlet! Miután a mai napon van először szeren­csénk Széll Kálmán ő excellenciáját (Éljenzés), az új miniszterelnököt mint pártvezérünket tisztelhetni, azt hiszem méltó hozzánk, hogy szíves üdvözletet mondjunk neki. Éljen Széll Kálmán! (Lelkes éljen­zés.) A mai értekezletnek első tárgya: pártvezérünk­nek, Széll Kálmán miniszterelnöknek felszólalása, ciaijuk!­ . . Széli miniszterelnök beszéde. Széll Kálmán miniszterelnök: Igen tisztelt érte­kezlet! Ő császári és apostoli királyi felsége kegyes­ségéből és parancsából miniszterelnökké neveztetvén ki,, siettem e párt kebelébe, hogy magamat és mi­nisztertársaimat a pártnak bemutassam és, mint a pártból megalakult kormány elnöke, e pártnak szí­ves támogatását kérjem ki. (Élénk éljenzés.) Keresetlen, egyszerű szavakkal fogom a tisztelt értekezlet előtt kifejteni, mily alapon alakult meg e kormány és mik amaz elvek és mik amaz alapirány­zatok, amelyek e kormányt működésében vezetni fogják. Politikai hitvallás. Talán nem fogja a tisztelt értekezlet szerényte­lenségnek venni tőlem, aki immár 30 éve múlt, hogy szakadatlanul tagja vagyok a törvényhozásnak és keletkezte óta e pártnak tagja, hogy hosszasan és részletesen ne fejtegessem, mi az én politikai hit­vallásom. (ügy van!) És azért röviden csak arra mutatok rá, hogy két alapvető gondolat az, amely az én politikámat képezi, mióta én politikáról gon­dolkodom és politikával foglalkozom. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik: tántoríthatatlan, ragaszkodás az 1867: XII. törvénycikkhez (Élénk helyeslés), mit állandó alkotásnak tekintek, amelyhez tántoríthatatlanul ra­gaszkodom, annak igazi, valódi, ham­isitatlan értel­méhez, tartalmához, minden betűjéhez. (Élénk he­lyeslés.) A másik — talán azt sem kell bővebben fejte­getnem — a másik alapvető gondolata az én poli­tikai meggyőződésemnek és irányzatomnak : szaba­tos, világos, határozott szabadelvű irány (Hosszas, élénk tetszés és éljenzés); az a szabadelvű politika, mely hosszú évtizedek harcai és törekvései által elvekben jegecesedett meg, alkotásokban domboro­dott ki és szűrte le a maga törekvéseinek eredmé­nyeit (igaz! ügy van!), úgy, amint én azzal maga­mat azonosítottam, amióta csak politikailag gondol­kozom és amelyért nagy és nehéz kérdésekben és időkben természetszerűleg minden habozás, minden vonakodás nélkül helytálltam. (Élénk helyeslés.) Mert én is azt tartom, amit mindannyian, hogy ez­zel a politikával lehet megvalósítani azt, ami min­den magyar ember ideálja, az egységes magyar nemzet számára kiépíteni az egységes magyar ál­lamot (Élénk helyeslés), intézményekkel és anyagi és kulturális erejének fejlesztésével. (Élénk he­lyeslés.) Az obstrukció s a béke. A képviselőház munkája, tisztelt értekezlet, közel hat hónap óta szünetel. Egy parlamenti krízis tört ki ; áldatlan, ádáz harc gátolt meg minden munkát és zavarta meg a parlament egyensúlyát, és az én tisztelt elődöm azzal a gyors elhatározással, amely az ő kiváló tulajdonsága, nemes és hazafias eltöké­­léssel kijelentette, hogy nem áll útjában a kibonyo­­lításnak, (Élénk tetszés és éljenzés) és megkezdőd­tek a tárgyalások a helyzetből való kibontakozás iránt, s fő tárgyalások nagy nehezen, nagy vonta­­tottsággal hosszú heteket vettek igénybe. Végre tisztelt értekezlet, előállott egy fordulat, és ez a fordulat végre előidézte azt, hogy a tár­gyalások egy eredményben végződtek, egy eredmény­ben, amely különböző kérdésekre vonatkozólag tisz­tázva a helyzetet, alkalmas arra, hogy a parlament munkásságát felvegye és a parlamentbe bevonuljon amaz ádáz küzdelem helyett a béke angyala. Én azt hiszem, tisztelt értekezlet, hogy úgy áll előttünk a kérdés, hogy ha lehet — és lehet — becsületes és tisztességes alapon a békét megcsi­nálni, azt elutasítani nem szabad. (ügy van !) Én el fogom önök előtt mondani igen tisztelt barátaim, egészen objektíve, miből áll az, méltóztassanak a felett határozni, teljesen szabadon, teljesen objektív és nyugodt elhatározással. (Halljuk .) A békeföltételek. Az a béke, melyet én hozok, a következőképpen van gondolva: Az ellenzéki pártok elveik fentartása mellett megszüntetik a harcot, felveszik a munkát, nem gátolják a parlament nyugodt tárgyalásait, nem gátolják az elnök és alelnökök választá­sát és nem gátolják az indemniti-törvénynek meg­szavazását, egy toldalékkal, amelynek célja a két havi törvényen kívüli állapotnak legalizálása (He­lyeslés) és a kormány által teljesített szolgálat iránti felmentés (Helyeslés). Nem gátolják megszavazását a véderőtörvény egyévi meghosszabbításának (He­lyeslés), az újoncok megajánlásának (Helyeslés), har­madszor nem gátolják az Ausztriával fenforgó gazdasági viszonyt egy évre szabályozó provizórium­nak a meghozatalát, hasonlólag egy bizonyos hozzá­adással, hogy az e részben is két hónap óta fenn­álló törvényenkívüli alapot legali­záltassék (Helyes­­lés) és végre elfogadják s nem gátolják a horvát egyezménynek hasonlólag egy évre való meghosszab­bítását mindaddig, míg a törvény által előírt módon az új országgyűlés az egyezség iránt intézkedik, itt is legalizálva a kéthavi hiátust. (Helyeslés.) Meg kell jegyeznem, hogy a provizórium-javaslatba felveendő lessz azon szövegtől eltérőleg, mely előterjesztetett az én tisztelt elődöm által, illetőleg elődöm kormá­nyának pénzügyminisztere által két dolog: az egyik egy bevezetés, amely az 1867: XIV. törvénycikk 58. szakasza alapján és annak értelmében betű szerint kimondja, hogy miután az Ausztriával fenforgó vi­­szo­nyokat az 1867: XII. törvénycikk 61. szakasza alapján vámszövetség útján nem sikerült rendezni, az 1867: XII. törvénycikk 58. szakaszának világos betűi értelmében, azoknak alapján és azoknak értel­mében előállott Magyarország részére az önálló vámterület jogállapota, amelynek folytán ugyanazon törvénycikk 58. szakasza értelmében fentartott ön­rendelkezési alapon az ország beigtatja és elfogadja a fennálló állapotokat úgy, amint vannak, egy évre. (Helyeslés.) Ezenkívül egy toldalék vétetett fel, amely a kül­földi szerződésekre vonatkozólag szabályzatul mondja ki, hogy dacára annak, hogy az ország az önálló rendelkezés alapján intézkedik ezen kérdésekben, még­pedig az 1867. XII. te. 58. szakasza értelmében, a külföldi szerződések megkötésére vonatkozólag az 1887 : XVI. te. illető szakasza mérvadó. (Helyeslés.) Ez a két változtatás ros­z az, amelyet leszek szerencsés a Házban annak idején javaslatba hozni s kérem a tisztelt értekezletet, hogy ezzel a kiegé­szítéssel együtt méltóztassanak a provizóriumi javaslatot elfogadni. (Helyeslés.) Amint most már hivatalosan vagyok értesítve az ellenzéki pártok határozatairól, melyek egyhangúlag elfogadták ezeket a megállapodásokat, mind, (He­lyeslés), a függetlenségi párt is, egyhangúlag és egyértel­műleg. A Házban e javaslatok tárgyalásának befejezése után következnék az 1899. évi költség­­vetés tárgyalása, még­pedig úgy, hogy honorálták és honorálják a kormánynak amaz óhajtását, hogy újabb indemnittre ne szoruljunk és e költségvetés április végén törvényerőre emelhető legyen. (He­lyeslés.) A kúriai bíráskodás. Ennekutána, tisztelt értekezlet, úgy — miként az én tisztelt elődöm az értekezletnek bejelentette — újra visszatértek. Szótlan, néma kívánságok voltak, határozatlan, téveteg vágyakozás ús szórakozás után ... De a kísértés nem öltött alakot és egyetlen férfi sem vonzott. De ve­szedelemben voltam, rossz hajlamok rajzottak körül és nem tudtam, miképp védekeztem ellenük. Hervé meredő szemmel figyelte a két kék szem minden rezzenését, de nyugodtak voltak azok és tiszták, mint a felhőtlen égbolt. — Aztán.... folytatta Regina — az­tán ... ó, nem fogod nekem elhinni.. . csel­hez folyamodtam . . . Magam teremtettem ma­gamnak a rettegett ellenséget . . . értesz-e Hervé? Ez a Márk nem létezik, senkihez sem hasonlít az ismerőseim közül . . . sőt, mintha magam sem tudnám, milyen ember . . . , Szőke a bajusza, fekete a szeme, nagy és erős, nem szabad hozzád hasonlítania ... és még­sem tudom, hogy tulajdonképpen hogy néz ki. Azt hiszem, mindennap másképpen, a szeszé­lyem és képzelődésem szerint. Én rendez­vons­ adok neki minden nap, elmondom neki a nap eseményeit, meg azt, hogy mennyire szeretem és sarkallom, hogy engem még job­ban szeressen. Száz meg száz bolondos csínyt teszünk. Találkozunk egyszer egy színházi pá­holyban, másszor valami kertben, majd ismét valamelyik ösmerősünknél ... Én mindezt le­írom és beszélek a szerelem vadságáról és a féltékenység hatalmáról . . . Mert nagyon fél­tékeny vagyok rá, szcénát szcénára csinálok vele, ő dühbe jön, durván kezd szólani, én pe­dig megvetem őt és komolyan haragszom rá... Értesz-e, szegény jó Hervém ? . . . Ő a te ellentéted . . . Te vagy minden, ami jó, ő a rossz .... És ő kielégít engem, csalódásba ejti izgatott képzelődésemet: ő az én rossz álmom ... Ez az én életem­ kalandja .... Arra való, hogy megóvjon igazi kalandtól. . . Hervé mindvégig merőn nézte a feleségét, de arcán és szemében egy pillanatra sem látta a hazugság árnyékát. És ajkai, egész lénye olyan gyermekies, naiv maradt, mint volt min­dig. És Hervé megnyugodott és lassan kint induló lélekkel hallgatta felesége önkéntelen elmélke­dését. — Hiába, az emberben, akárhogy is sze­reti az igazság útját, támadnak néha ösztönök a rosszra ... Én mesét hazudtam magamnak, hogy az ösztönöket eláltassam, pedig végül is csak magamat áltattam . . . Képzeld csak, volt olyan pillanat, mikor ennek a Márknak létezéséről a legszilárdabban meg voltam győ­ződve. Nem egy estét töltöttem a te oldaladon, mikor lelkem tele volt az ő emlékezetével. Reggel egy izgalomban ébredtem föl, hisz látni fogom őt, magam teremtette kedvesemet. Kétes elégedettség töltött el. Ilyen gondolatokkal elé­gítettem ki kalandra való vágyakozásomat . . . Ez a nyíltság lefegyverezte Hervét és elűzte szívéből­ a kétség utolsó árnyékát is. Kissé be­tegesnek találta ugyan a dolgot, egy magára hagyatott, a világtól elzárt túlérzékeny női lélek képzelődésének, de éppen mert képzelő­désnek tudta, boldog volt és simogatni kezdte a szép szőkefürtös fejét: — Szegény kicsikém, akdnek ilyen láthatat­lan ellenség ellen kellett védekezned ! Hát csak folytasd ártatlan cselfogásodat, játszszad tovább is ezt az ártatlan szerelmi játékot. És ha csak ez a napló a bizalmasod, hát bizd rá tovább is lelked titkos álmait. Csak folytasd játékodat ezzel az ábrándképpel. — Oh, nem, nem hiszem, hogy folytatni fogom ! — szólt közbe a fiatal asszony. — Ha végigolvasnád a naplót, látnád, hogy az utóbbi időben egymásra untunk. Nem tudom miért, de mostanság nem megy már a dolog köztünk .. . Hervé nagyot lélekzett és szenvedélyesen megölelte­ nej­ét. — Hát mégis csak engem szeretsz, ugy­e ? Mert, bár nyugodt vagyok, hiába, még az ábrándjaidra is féltékeny vagyok. Tudod mit, fordítsuk meg a dolgot s ezentúl csaljuk meg mi ketten ezt az ábrándkép urat: játszd velem el azt a játékot, melyet vele játszani meg­untál . . . A fiatal asszony boldogan nevetett s a napló többé nem került elő. Maurice Leblanc.

Next