Pesti Napló, 1899. március (50. évfolyam, 60-90. szám)
1899-03-01 / 60. szám
* Budapest, szerda FESTI NAPLÓ, 1899. március 1. 60. szám. Ezután a bemutató után senki sem állíthatja, hogy a szabadelvű pártot legyőzte a vele szemben álló kisebbség. Teljes önérzettel fogadhatja soraiba azokat, kik hozzá csatlakoznak. Ne is legyen szó arról, ki adott fel többet a magáéból: a kisebbség, vagy a többség ? Jő az, hogy mikor együtt lesznek, kik mindeddig egymással szemben állottak, ne adjanak fel soha semmit abból, ami az országé. Legyen ez az óriási többség, amelyhez foghatót még nem láttunk, az ország számára az erőnek, a parlament számára a tekintélynek forrása. Legyen elszánt, mikor az ország jogait kifelé kell megvédelmezni és legyen kitartó, hogy nagy belső reformok hirdessék majd a pártok egyesülésének erkölcsi jogosultságát. Új formát kell keresni Magyarország közjogi viszonyának a monarkiához és új alapra kell fektetni az ország közigazgatását. Ha ennek a két feladatnak megfelel az új kormány és az új párt, akkor dicsőséges lesz a pályafutásuk és a nemzeti közvélemény elismeréssel fogja kosarazni termékeny munkásságukat. Olvassa el mindenki a mai napnak itt következő krónikáját, mely határkövet jelez közéletünk történetében. A szakartelvű párt értekezlete. Az országgyűlési szabadelvű párt ma este 7 órakor báró Podmaniczky Frigyes elnöklésével értekezletet tartott, amely így folyt le : Báró Podtmaniczsey Frigyes elnök: Tisztelt értekezlet! Miután a mai napon van először szerencsénk Széll Kálmán ő excellenciáját (Éljenzés), az új miniszterelnököt mint pártvezérünket tisztelhetni, azt hiszem méltó hozzánk, hogy szíves üdvözletet mondjunk neki. Éljen Széll Kálmán! (Lelkes éljenzés.) A mai értekezletnek első tárgya: pártvezérünknek, Széll Kálmán miniszterelnöknek felszólalása, ciaijuk! . . Széli miniszterelnök beszéde. Széll Kálmán miniszterelnök: Igen tisztelt értekezlet! Ő császári és apostoli királyi felsége kegyességéből és parancsából miniszterelnökké neveztetvén ki,, siettem e párt kebelébe, hogy magamat és minisztertársaimat a pártnak bemutassam és, mint a pártból megalakult kormány elnöke, e pártnak szíves támogatását kérjem ki. (Élénk éljenzés.) Keresetlen, egyszerű szavakkal fogom a tisztelt értekezlet előtt kifejteni, mily alapon alakult meg e kormány és mik amaz elvek és mik amaz alapirányzatok, amelyek e kormányt működésében vezetni fogják. Politikai hitvallás. Talán nem fogja a tisztelt értekezlet szerénytelenségnek venni tőlem, aki immár 30 éve múlt, hogy szakadatlanul tagja vagyok a törvényhozásnak és keletkezte óta e pártnak tagja, hogy hosszasan és részletesen ne fejtegessem, mi az én politikai hitvallásom. (ügy van!) És azért röviden csak arra mutatok rá, hogy két alapvető gondolat az, amely az én politikámat képezi, mióta én politikáról gondolkodom és politikával foglalkozom. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik: tántoríthatatlan, ragaszkodás az 1867: XII. törvénycikkhez (Élénk helyeslés), mit állandó alkotásnak tekintek, amelyhez tántoríthatatlanul ragaszkodom, annak igazi, valódi, hamisitatlan értelméhez, tartalmához, minden betűjéhez. (Élénk helyeslés.) A másik — talán azt sem kell bővebben fejtegetnem — a másik alapvető gondolata az én politikai meggyőződésemnek és irányzatomnak : szabatos, világos, határozott szabadelvű irány (Hosszas, élénk tetszés és éljenzés); az a szabadelvű politika, mely hosszú évtizedek harcai és törekvései által elvekben jegecesedett meg, alkotásokban domborodott ki és szűrte le a maga törekvéseinek eredményeit (igaz! ügy van!), úgy, amint én azzal magamat azonosítottam, amióta csak politikailag gondolkozom és amelyért nagy és nehéz kérdésekben és időkben természetszerűleg minden habozás, minden vonakodás nélkül helytálltam. (Élénk helyeslés.) Mert én is azt tartom, amit mindannyian, hogy ezzel a politikával lehet megvalósítani azt, ami minden magyar ember ideálja, az egységes magyar nemzet számára kiépíteni az egységes magyar államot (Élénk helyeslés), intézményekkel és anyagi és kulturális erejének fejlesztésével. (Élénk helyeslés.) Az obstrukció s a béke. A képviselőház munkája, tisztelt értekezlet, közel hat hónap óta szünetel. Egy parlamenti krízis tört ki ; áldatlan, ádáz harc gátolt meg minden munkát és zavarta meg a parlament egyensúlyát, és az én tisztelt elődöm azzal a gyors elhatározással, amely az ő kiváló tulajdonsága, nemes és hazafias eltökéléssel kijelentette, hogy nem áll útjában a kibonyolításnak, (Élénk tetszés és éljenzés) és megkezdődtek a tárgyalások a helyzetből való kibontakozás iránt, s fő tárgyalások nagy nehezen, nagy vontatottsággal hosszú heteket vettek igénybe. Végre tisztelt értekezlet, előállott egy fordulat, és ez a fordulat végre előidézte azt, hogy a tárgyalások egy eredményben végződtek, egy eredményben, amely különböző kérdésekre vonatkozólag tisztázva a helyzetet, alkalmas arra, hogy a parlament munkásságát felvegye és a parlamentbe bevonuljon amaz ádáz küzdelem helyett a béke angyala. Én azt hiszem, tisztelt értekezlet, hogy úgy áll előttünk a kérdés, hogy ha lehet — és lehet — becsületes és tisztességes alapon a békét megcsinálni, azt elutasítani nem szabad. (ügy van !) Én el fogom önök előtt mondani igen tisztelt barátaim, egészen objektíve, miből áll az, méltóztassanak a felett határozni, teljesen szabadon, teljesen objektív és nyugodt elhatározással. (Halljuk .) A békeföltételek. Az a béke, melyet én hozok, a következőképpen van gondolva: Az ellenzéki pártok elveik fentartása mellett megszüntetik a harcot, felveszik a munkát, nem gátolják a parlament nyugodt tárgyalásait, nem gátolják az elnök és alelnökök választását és nem gátolják az indemniti-törvénynek megszavazását, egy toldalékkal, amelynek célja a két havi törvényen kívüli állapotnak legalizálása (Helyeslés) és a kormány által teljesített szolgálat iránti felmentés (Helyeslés). Nem gátolják megszavazását a véderőtörvény egyévi meghosszabbításának (Helyeslés), az újoncok megajánlásának (Helyeslés), harmadszor nem gátolják az Ausztriával fenforgó gazdasági viszonyt egy évre szabályozó provizóriumnak a meghozatalát, hasonlólag egy bizonyos hozzáadással, hogy az e részben is két hónap óta fennálló törvényenkívüli alapot legalizáltassék (Helyeslés) és végre elfogadják s nem gátolják a horvát egyezménynek hasonlólag egy évre való meghosszabbítását mindaddig, míg a törvény által előírt módon az új országgyűlés az egyezség iránt intézkedik, itt is legalizálva a kéthavi hiátust. (Helyeslés.) Meg kell jegyeznem, hogy a provizórium-javaslatba felveendő lessz azon szövegtől eltérőleg, mely előterjesztetett az én tisztelt elődöm által, illetőleg elődöm kormányának pénzügyminisztere által két dolog: az egyik egy bevezetés, amely az 1867: XIV. törvénycikk 58. szakasza alapján és annak értelmében betű szerint kimondja, hogy miután az Ausztriával fenforgó viszonyokat az 1867: XII. törvénycikk 61. szakasza alapján vámszövetség útján nem sikerült rendezni, az 1867: XII. törvénycikk 58. szakaszának világos betűi értelmében, azoknak alapján és azoknak értelmében előállott Magyarország részére az önálló vámterület jogállapota, amelynek folytán ugyanazon törvénycikk 58. szakasza értelmében fentartott önrendelkezési alapon az ország beigtatja és elfogadja a fennálló állapotokat úgy, amint vannak, egy évre. (Helyeslés.) Ezenkívül egy toldalék vétetett fel, amely a külföldi szerződésekre vonatkozólag szabályzatul mondja ki, hogy dacára annak, hogy az ország az önálló rendelkezés alapján intézkedik ezen kérdésekben, mégpedig az 1867. XII. te. 58. szakasza értelmében, a külföldi szerződések megkötésére vonatkozólag az 1887 : XVI. te. illető szakasza mérvadó. (Helyeslés.) Ez a két változtatás rosz az, amelyet leszek szerencsés a Házban annak idején javaslatba hozni s kérem a tisztelt értekezletet, hogy ezzel a kiegészítéssel együtt méltóztassanak a provizóriumi javaslatot elfogadni. (Helyeslés.) Amint most már hivatalosan vagyok értesítve az ellenzéki pártok határozatairól, melyek egyhangúlag elfogadták ezeket a megállapodásokat, mind, (Helyeslés), a függetlenségi párt is, egyhangúlag és egyértelműleg. A Házban e javaslatok tárgyalásának befejezése után következnék az 1899. évi költségvetés tárgyalása, mégpedig úgy, hogy honorálták és honorálják a kormánynak amaz óhajtását, hogy újabb indemnittre ne szoruljunk és e költségvetés április végén törvényerőre emelhető legyen. (Helyeslés.) A kúriai bíráskodás. Ennekutána, tisztelt értekezlet, úgy — miként az én tisztelt elődöm az értekezletnek bejelentette — újra visszatértek. Szótlan, néma kívánságok voltak, határozatlan, téveteg vágyakozás ús szórakozás után ... De a kísértés nem öltött alakot és egyetlen férfi sem vonzott. De veszedelemben voltam, rossz hajlamok rajzottak körül és nem tudtam, miképp védekeztem ellenük. Hervé meredő szemmel figyelte a két kék szem minden rezzenését, de nyugodtak voltak azok és tiszták, mint a felhőtlen égbolt. — Aztán.... folytatta Regina — aztán ... ó, nem fogod nekem elhinni.. . cselhez folyamodtam . . . Magam teremtettem magamnak a rettegett ellenséget . . . értesz-e Hervé? Ez a Márk nem létezik, senkihez sem hasonlít az ismerőseim közül . . . sőt, mintha magam sem tudnám, milyen ember . . . , Szőke a bajusza, fekete a szeme, nagy és erős, nem szabad hozzád hasonlítania ... és mégsem tudom, hogy tulajdonképpen hogy néz ki. Azt hiszem, mindennap másképpen, a szeszélyem és képzelődésem szerint. Én rendezvons adok neki minden nap, elmondom neki a nap eseményeit, meg azt, hogy mennyire szeretem és sarkallom, hogy engem még jobban szeressen. Száz meg száz bolondos csínyt teszünk. Találkozunk egyszer egy színházi páholyban, másszor valami kertben, majd ismét valamelyik ösmerősünknél ... Én mindezt leírom és beszélek a szerelem vadságáról és a féltékenység hatalmáról . . . Mert nagyon féltékeny vagyok rá, szcénát szcénára csinálok vele, ő dühbe jön, durván kezd szólani, én pedig megvetem őt és komolyan haragszom rá... Értesz-e, szegény jó Hervém ? . . . Ő a te ellentéted . . . Te vagy minden, ami jó, ő a rossz .... És ő kielégít engem, csalódásba ejti izgatott képzelődésemet: ő az én rossz álmom ... Ez az én életem kalandja .... Arra való, hogy megóvjon igazi kalandtól. . . Hervé mindvégig merőn nézte a feleségét, de arcán és szemében egy pillanatra sem látta a hazugság árnyékát. És ajkai, egész lénye olyan gyermekies, naiv maradt, mint volt mindig. És Hervé megnyugodott és lassan kint induló lélekkel hallgatta felesége önkéntelen elmélkedését. — Hiába, az emberben, akárhogy is szereti az igazság útját, támadnak néha ösztönök a rosszra ... Én mesét hazudtam magamnak, hogy az ösztönöket eláltassam, pedig végül is csak magamat áltattam . . . Képzeld csak, volt olyan pillanat, mikor ennek a Márknak létezéséről a legszilárdabban meg voltam győződve. Nem egy estét töltöttem a te oldaladon, mikor lelkem tele volt az ő emlékezetével. Reggel egy izgalomban ébredtem föl, hisz látni fogom őt, magam teremtette kedvesemet. Kétes elégedettség töltött el. Ilyen gondolatokkal elégítettem ki kalandra való vágyakozásomat . . . Ez a nyíltság lefegyverezte Hervét és elűzte szívéből a kétség utolsó árnyékát is. Kissé betegesnek találta ugyan a dolgot, egy magára hagyatott, a világtól elzárt túlérzékeny női lélek képzelődésének, de éppen mert képzelődésnek tudta, boldog volt és simogatni kezdte a szép szőkefürtös fejét: — Szegény kicsikém, akdnek ilyen láthatatlan ellenség ellen kellett védekezned ! Hát csak folytasd ártatlan cselfogásodat, játszszad tovább is ezt az ártatlan szerelmi játékot. És ha csak ez a napló a bizalmasod, hát bizd rá tovább is lelked titkos álmait. Csak folytasd játékodat ezzel az ábrándképpel. — Oh, nem, nem hiszem, hogy folytatni fogom ! — szólt közbe a fiatal asszony. — Ha végigolvasnád a naplót, látnád, hogy az utóbbi időben egymásra untunk. Nem tudom miért, de mostanság nem megy már a dolog köztünk .. . Hervé nagyot lélekzett és szenvedélyesen megölelte nejét. — Hát mégis csak engem szeretsz, ugye ? Mert, bár nyugodt vagyok, hiába, még az ábrándjaidra is féltékeny vagyok. Tudod mit, fordítsuk meg a dolgot s ezentúl csaljuk meg mi ketten ezt az ábrándkép urat: játszd velem el azt a játékot, melyet vele játszani meguntál . . . A fiatal asszony boldogan nevetett s a napló többé nem került elő. Maurice Leblanc.