Pesti Napló, 1899. március (50. évfolyam, 60-90. szám)
1899-03-16 / 75. szám
— Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ, 1899. március 16. 75. szám. A szabadság ünnepe. — Saját tudósítónktól. — Budapest, március 15. Egy ország népe ünnepelte meg ma kegyelettel a szabadság ébredése napjának magasztos emlékét, március tizenötödikének ötvenegyede évfordulóját. Szerte az országban milliók áhítattal halgatták az ünnepi szónokok lelkesítő szózatát a nagy idők nemzedékének hőseiről, kiknek emléke örökre bevésve él a nemzet fiaiban. Elsősorban az ifjúság ünnepelt, mely a nemzeti lelkesedés örök forrását látja a magyar nép felbuzdulásának ez emlékezetes napjaiban, de e lelkesedésnek emléke megdobogtatja minden magyar szivét és a nagy közönség együtt ünnepelt az ifjúsággal és szónokaival. A városháza dísztermében a 48-as eszmék két lelkes hive, Herman Ottó és Madarász József beszéltek, ifjúi tűzzel, visszaidézve a múltat, amely a nemzet legdrágább emléke, mert hisz szabadságának, boldogulásának alapjait a magyar akkor szerezte meg. Az ünnep a nagy idők nagy költőjének, Petőfi-szobrának megkoszorúzásával végződött. * * * Az ünnepségekről részletes tudósításunk itt következik : Budapesten. Budapesten az ünnepet az egyetemi ifjúság rendezte, mely hatalmas falragaszokon hívta a közönséget az új városháza dísztermébe. A fölhívást sokan követték, zsúfolásig megtelt a hatalmas terem és karzata közönséggel, melynek soraiban igen sok nő volt, gyászruhás matrónák és kipirult arcú fiatal leányok. A főpolgármester karosszékében ifjabb Bibó István, az Egyetemi Kör elnöke ült, ki megnyitó beszédében a márciusi jelszavakkal lelkesítette társait. A Nemzeti dalt szavalta utána Melczer Elemér joghallgató s most szónoklatba fogott az elnök balján Herman Ottó, ki a szabadság ünnepének jelentőségét fejtegette. Ötvenegy év telt el — mondotta — a nagy idők óta s ünnepelnünk kell ezt a dicső korszakot, mert ha 1848 nincs, akkor ma nem ünnepeljük a szabadság napját, mint magyarok, mert elvesztettük volna ideáljainkat, melyek lelkesítettek. Egyes és egész közt nagy a külömbség. Az ember kitűzi célját, azt eléri vagy elbukik, így a nemzet is, de a nemzetnek magasabbra kell törekednie. A nemzetnek világító toronynak kell lennie önmaga előtt. Érdekhajhászat, becsvágy nem lehet ez a világító torony, csak a történelmi függetlenség, mely kell, hogy a nemzet szeme előtt ragyogjon. (Éljenzés és taps.) De kell, hogy ezt nagy időkben mindenki ne frázisként emlegesse, hanem érezze is. Petőfi a nagy időkben lángszavával lelkesítette e nemzetet, azt a Petőfit megy most ünnepelni a nemzet, most, a visszavonás és viszályok korszakában, amikor a jövőben forradalmi eszmék lengenek a szocialisták zarándokolnak Petőfi szobrához, mint a nemzetközi eszmék bajnokához. A nagy lelkesedéssel fogadott beszédet ezekkel a szavakkal fejezi be. Az ember végcélja pedig az, ami a nemzeté, a nemzeté pedig a szavazás. Ábrányi Emil jelent meg most az emelvényen és elszavalta Miért vetjük meg e hálátlan időt című alkalmi ódáját, melynek első versszaka a következő : «Nem élnénk többé, — életet hazudnánk Színlelve csak, mint holmi cifra kép, Ha téged egyszer elfeledni tudnánk Legszebb emlékünk! Téged, csodaszép Határidő, nagy tettek hajnala, Mely ránk megváltó sugarat vetett, Mikor kitört a költő szent dala, S félholt rabokból hős nép született. A hatásos költeményt zajosan megtapsolták. Következett a második ünnepi szónok, Madarász József, a képviselőház volt korelnöke, kit riadó éljenzéssel fogadott a közönség. Mikor hatalmas hangja, minek mitsem ártott az idő vasfoga, megcsendült. Csend lett a teremben és hallgatták áhítattal Madarászt, ki sok kedves dolgot mondott el azokból az időkből, amikor még ő is jogászkodott és tanult — sajtószabadság és tanszabadság nélkül. 1848 oktat benneteket, — mondotta, — hogy ti Vagytok gyermekei a nemzetnek. Akkor jobb idők voltak, most rosszabbul áll a szabadság dolga. Nézzétek a sajtószabadságot, amely annyi szakasz■zal lett korlátozva s most legutóbb is egy rendőri merénylet áldozata lett! Amerika jelszavát kell követni. Az így hangzik: Sajtót korlátozó törvényt hozni tilos! A szabad gondolat, szó, egyesítlés és gyülekezési jog nélkül nincs biztosítéka egy nemzetnek se. Elvbarátom végrendeletről beszélt. Amikor írnom és olvasnom se volt szabad, börtönömben e sorok vésődtek agyamba: Magyar hon, magyar nép, hazám és nemzetem, Törhetlen és örök hozzád szeretetem, Miként én éltemet javadra szentelem, Utódról-utódra szentelje gyermekem. Örök népszabadság, életem világa Magyar hon szerelme, keblem vérvilága! Viruljon mielőbb szabadságod fája, Áldásom rád, hazám, magyarok hazája ! Madarász harci tűzzel szavalta el az ő híres költeményét, azután megindultan végezte be: — Az Isten áldjon meg titeket, fiaim! A diákság tapssal, éljennel ünnepelte az ősz szónokot, a hölgyek pedig kendőjüket lengették feléje. A kör nevében befejezésül ifjabb Chorin Ferenc köszönte meg néhány szép szóval a szónoklatokat, mire a lelkesült fiatalság vállra kapta Madarászt és Hermann Ottót s úgy vitte ki őket a teremből. Azután elszéledtek csöndesen a Kossuth-nóta hangjai mellett.* * * Délután három órakor az Egyetem-téren gyülekezett az egyetemi ifjúság és a főváros ünneplő polgársága. Itt Fehérdy Miklós elszavalta a Talpra magyart, majd Székely Aladár beszélt az 1848-iki március 15-ének jelentőségéről. Madarász József, kit lelkesen ünnepeltek, programmon kívül mondott néhány lelkes szót az egyetemi ifjúsághoz. Mint a régmúlt idők bajnoka, elismerését fejezte ki az egyetem ifjúságának, mely még ma is tud lelkesülni Petőfi emlékéért, ő, aki jóbarátja volt Petőfinek, átérzi ezt és buzdítja a fiatal nemzedéket, hogy igyekezzék méltó lenni nagy elődeihez. Innen a tömeg a Kecskeméti utcán, Kálvin-téren, Kossuth Lajos és Kigyó utcán át a Petőfi-térre vonult. Ezután az egész tömeg, élén a lobogója alatt gyülekező egyetemi ifjúsággal, a Kecskeméti-utcán, Múzeum-körúton, Kossuth Lajos- és Kötő-utcán keresztül, hazafias dalokat énekelve, kivonult a Petőfitérre. A szónokok Petőfi-szobra talapzatánál állottak föl, míg a menetközben ezrekre növekedett nép körülözönlötte a térséget. Az első szónok Háy Sándor volt. Röviden, lelkesen beszélt, méltatva a nap jelentőségét. Szigeti Endre a Talpra magyart szavalta el, mire az ünnepi szónok, ifj. Hets Ödön Petőfiről beszélt és az ifjúság nevében koszorút helyezett a szoborra. Most Szécskay György szavalta el Március iduszán cimü szép költeményét, amelynek utolsó strófái ezek: Kiben ma életnek szikrája ég, Az mind dicső, nagy hősökről beszél S a lelkes nép: e zugó tengerár Ajkán uj esküt hord, amerre jár: «Hogy rab többé sohsem lesz e hazán- Ma fényes márciusnak iduszán. Szabadság napja, újra megjövés, És újra forrongásba jő a vér, S amerre a szem lát és eltekint, Ünnepre gyűlő népet lát megint. S szabadság e szó zúg szét a hazán, Mint egykor — márciusnak iduszán! Végül Benárd Ágoston elszavalta újból a Talpra magyart, s még néhány munkásegyesület és asztaltársaság küldöttei tettek le a szobor talapzatára , kegyeletük jeléül koszorúkat. A tömeg ezután a legnagyobb rendben szétoszlott. A fővárosi iskolákban. A fővárosi iskolákban a tanulóifjúság szintén megünnepelte a szabadság születésenapját. A tanács rendelete értelmében az összes községi, polgári, kereskedelmi, felsőbb leány- és reáliskolák hivatalos ünnepet tartottak, melyeken az igazgatók magyarázták meg a nap jelentőségét. Az elemi iskolákban nem volt hivatalos ünnep, a tanítóság azonban talált alkalmat, hogy az előadás során elmagyarázza a nap jelentőségét. A középiskolákban nagyrészt alkalmi szónoklatokkal, hazafias költemények szavalásával ünnepelték meg a mai napot. Ilyen ünnep volt a következő fővárosi iskolákban: Az V. kerületi Markó-utcai gimnáziumban, a Markó-utcai reáliskolában, a VIIi. kerületi tanárképző gimnáziumban, a práter utcai polgári és női kereskedelmi leányiskolában, a Röser-féle kereskedelmi és polgári iskolában, a LX. kerületi felső kereskedelmi iskolában, a Csokonai utcai polgári leányiskolában, az I. kerületi állami Pedagógiumban, az I., II. és III. kerületi polgári leányiskolában, a VI. kerületi polgári kereskedelmi iskolában, a VII. kerületi polgári fiú- és leányiskolában, a X. kerületi polgári leányiskolában. Az ünneplő vidék. A vidék ünnepléséről tudósítóink táviratai a következőket jelentik: Aradon a városháza termében Hléb László, a vértanuk szobránál dr. Nagy Sándor beszéltek nagy hatással az óriási számban megjelent közönségnek. Igen kellemesen érintette az aradiakat, hogy az oláhok is részt vettek az ünnepségen és házaikat tegnap este fényesen kivilágították. Iglón a házak zászlódíszt öltöttek, délelőtt az összes tanintézetekben alkalmi dalokat énekeltek és hazafias költeményeket szavaltak. Nyíregyháza díszüléssel ünnepelt. Bencz László polgármester mondott ünnepi beszédet. Cegléd díszközgyűlést tartott, melyre a fővárosból leutazott a város képviselője, Kossuth Ferenc. Kossuth Lajosnak a városháza dísztermében függő képének megkoszorúzása után Szikszay István a városháza előtti nagy térségen összegyűlt sokasághoz lendületes beszédet mondott. Majd Kossuth Ferenc beszélt a városháza erkélyéről nagy lelkesedéssel a szabadság születésének előzményeiről. A folytonos éljenzéstől megszakított beszéd után Molnár Elemér földbirtokos elszavalta Ábrányi Emilnek Március 15. című költeményét. Délután megkoszorúzták a szabadságharcban elesett honvédek sírjait Este társasvacsora volt a Népkörben. Temesvárott az összes egyesületek, társaskörök és tanintézetek nagyszabású ünnepségeket rendeztek. A Nemzeti Szövetség részéről a munkásoknak rendezett ünnepen Szabolcska Mihály szavalta el alkalmi versét. Szegeden a belvárosi templomban ünnepies istentisztelet volt, melyen a városi hatóság, a 48-as honvédek egyesülete és a népkörök zászlóikkal jelentek meg. Az összes iskolákban hazafias ünnepségeket rendeztek. Magyar-Óváron a gazdasági akadémia lelkes polgársága fényesen ünnepelte meg március 15-ikét. Megjelent a tanári kar és a polgárság színe-java. Az akadémia zenekara kuruc nótákat játszott, melyek elragadták a közönséget. Nagy hatást ért el Andrássy Ákos, Váradi Antalnak Petőfi a Hortobágyon című melodrámájának szavalatával, melyet cimbalom, hegedű és zongorajáték kísért. Az ünnepi beszédet Vécsey Lóránt elnök tartotta; szépen kidolgozott és mély érzéssel előadott tanulmányát méltó elismeréssel viszonozták. A hazafias ünnep záradékául az akadémia dalosköre a Himnuszt énekelte. Nagy-Kőrösön a református templomban istentisztelet volt, melyen részt vettek a negyvennyolcas honvédek testületileg. Miskolcon a református gimnázium dalárdája hazafias dalokat énekelt. A református templomban Kun Bertalan püspök mondott szép alkalmi beszédet. Eperjesen a kollégium önképzőkörében hazafias költeményeket szavaltak. A színházban a joghallgatók közreműködésével színre került az Aranylakodalom. Kisjenő-Erdőhegy aradmegyei testvérközségek lelkesen ünnepelték meg a sajtószabadság ötvenegyeik évfordulóját. Délelőtt a református templomban istentisztelet volt, melyen Gsiha Márton lelkész mondott gyűjtő beszédet. Esztergomban Frey Ferenc országgyűlési képviselő kezdésére rendeztek ünnepet. Az alkalmi beszédet Wimmer Imre mondta. Megkoszorúzták a honvédemléket és Schulz tábornok és Palkovics Károly negyvennyolcas kormánybiztos obeliszkjét. Brassóban a Vigadó nagytermében a zenekar játéka után Moór Gyula főesperes mondott hazafias beszédet. Debrecenben a főiskola udvarán több ezer ember előtt tartotta meg az ifjúság hazafias ünnepét. Este az agg honvédek bált tartottak, a színházban díszelőadás volt. Kolozsvárott az egyetemi ifjúság rendezett felvonulást, délután pedig állandó bizottság tartott ünnepet. Deáky Albert, az állandó bizottság elnöke megnyitója után hazafias dalokat adtak elő. Este társasebéd volt. Karánsebesen, Orsován, Lugoson, Bártfán, Békés-Csabán, Nagy-Becskereken, Nagy-Enyeden, S.-A.-Ujhelyen, Mohácson, Lengyeltótiban, Nagyváradon, Dunaszekcsőn és Egerben és az ország sok-sok helyén a társaskörök és az iskolák ifjúsága rendezett sikerült ünnepeket. Este a színházakban nagyrészt alkalmi darabokat adtak. Megyék és városok. — (Biharmegye közgyűlése.) Biharmegye törvényhatósága, mint Nagyváradról telegrafálják, ma tartotta közgyűlését Beöthy László főispán elnöklésével. A központi választmány javaslatára elhatározták, hogy Széll Kálmán miniszterelnököt és Hegedűs Sándor kereskedelmi minisztert feliratilag