Pesti Napló, 1899. március (50. évfolyam, 60-90. szám)

1899-03-16 / 75. szám

— Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ, 1899. március 16. 75. szám. A szabadság ünnepe. — Saját tudósítónktól. — Budapest, március 15. Egy ország népe ünnepelte meg ma kegyelettel a szabadság ébredése napjának magasztos emlékét, március tizenötödikének ötvenegyede évfordulóját. Szerte az országban milliók áhítattal halgatták az ünnepi szónokok lelkesítő szózatát a nagy idők nemzedékének hőseiről, kiknek emléke örökre be­vésve él a nemzet fiaiban. Első­sorban az ifjúság ünnepelt, mely a nemzeti lelkesedés örök forrását látja a magyar nép felbuzdulásának ez emlékezetes napjaiban, de e lelkesedésnek emléke megdobogtatja minden magyar szivét és a nagy közönség együtt ünnepelt az ifjúsággal és szónokaival. A város­háza dísztermében a 48-as eszmék két lelkes hive, Herman Ottó és Madarász József beszéltek, ifjúi tűzzel, visszaidézve a múltat, amely a nemzet legdrágább emléke, mert hisz szabadságának, bol­dogulásának alapjait a magyar akkor szerezte meg. Az ünnep a nagy idők nagy költőjének, Petőfi-szob­­rának megkoszorúzásával végződött. * * * Az ünnepségekről részletes tudósításunk itt kö­vetkezik : Budapesten. Budapesten az ünnepet az egyetemi ifjúság ren­dezte, mely hatalmas falragaszokon hívta a kö­zönséget az új városháza dísztermébe. A fölhívást sokan követték, zsúfolásig megtelt a hatalmas terem és karzata közönséggel, melynek soraiban igen sok nő volt,­ gyászruhás matrónák és kipirult arcú fiatal leányok. A főpolgármester karosszékében ifjabb Bibó István, az Egyetemi Kör elnöke ült, ki megnyitó beszédében a márciusi jelszavakkal lelkesítette tár­sait. A Nemzeti dalt szavalta utána Melczer Elemér joghallgató s most szónoklatba fogott az elnök balján Herman Ottó, ki a­­ szabadság ünnepé­nek jelentőségét fejtegette. Ötvenegy év telt el — mondotta — a nagy idők óta s ünnepelnünk kell ezt a dicső korszakot, mert ha 1848 nincs, akkor ma nem ünnepeljük a szabadság napját, mint ma­gyarok, mert elvesztettük volna ideáljainkat, melyek lelkesítettek. Egyes és egész közt nagy a külömbség. Az ember kitűzi célját, azt eléri vagy elbukik, így a nemzet is, de a nemzetnek magasabbra kell tö­rekednie. A nemzetnek világító toronynak kell lennie önmaga előtt. Érdekhajhászat, becsvágy nem lehet ez a világító torony, csak a történelmi függetlenség, mely kell, hogy a nemzet szeme előtt ragyogjon. (Éljenzés és taps.) De kell, hogy ezt nagy időkben mindenki ne frázisként emlegesse, hanem érezze is. Petőfi a nagy időkben lángszavával lelkesítette e nemzetet, azt a Petőfit megy most ünnepelni a nemzet, most, a visszavonás és viszályok korszaká­ban, amikor a jövőben forradalmi eszmék lengenek a szocialisták zarándokolnak Petőfi szobrához, mint a nemzetközi eszmék bajnokához. A nagy lelkese­déssel fogadott beszédet ezekkel a szavakkal fejezi be. Az ember végcélja pedig az, ami a nemzeté, a nemzeté pedig a szavazás. Ábrányi Emil jelent meg most az emelvényen és elszavalta Miért vetjük meg e hálátlan időt című alkalmi ódáját, melynek első versszaka a következő : «Nem élnénk többé, — életet hazudnánk Színlelve csak, mint holmi cifra kép, Ha téged egyszer elfeledni tudnánk Legszebb emlékünk! Téged, csodaszép Határidő, nagy tettek hajnala, Mely ránk megváltó sugarat vetett, Mikor kitört a költő szent dala, S félholt rabokból hős nép született. A hatásos költeményt zajosan megtapsolták. Kö­vetkezett a második ünnepi szónok, Madarász József, a képviselőház volt korelnöke, kit riadó éljenzéssel fogadott a közönség. Mikor hatalmas hangja, mi­nek mitsem ártott az idő vasfoga, megcsendült. Csend lett a teremben és hallgatták áhítattal Mada­rászt, ki sok kedves dolgot mondott el azokból az időkből, amikor még ő is jogászkodott és tanult — sajtószabadság és tanszabadság nélkül. 1848 oktat benneteket, — mondotta, — hogy ti Vagytok gyermekei a nemzetnek. Akkor jobb idők voltak, most rosszabbul áll a szabadság dolga. Nézzétek a sajtószabadságot, amely annyi szakasz­­■zal lett korlátozva s most legutóbb is egy rendőri merénylet áldozata lett! Amerika jelszavát kell kö­vetni. Az így hangzik: Sajtót korlátozó törvényt hozni tilos! A szabad gondolat, szó, egyesítlés és gyülekezési jog nélkül nincs biztosítéka egy nemzet­nek se. Elvbarátom végrendeletről beszélt. Amikor írnom és olvasnom se volt szabad, börtönömben e sorok vésődtek agyamba: Magyar hon, magyar nép, hazám és nemzetem, Törhetlen és örök hozzád szeretetem, Miként én éltemet javadra szentelem, Utódról-utódra szentelje gyermekem. Örök népszabadság, életem világa Magyar hon szerelme, keblem vérvilága! Viruljon mielőbb szabadságod fája, Áldásom rád, hazám, magyarok hazája ! Madarász harci tűzzel szavalta el az ő híres költeményét, azután megindultan végezte be: — Az Isten áldjon meg titeket, fiaim! A diákság tapssal, éljennel ünnepelte az ősz szónokot, a hölgyek pedig kendőjüket lengették fe­léje. A kör nevében befejezésül ifjabb Chorin Ferenc köszönte meg­ néhány szép szóval a szónok­latokat, mire a lelkesült fiatalság vállra kapta Madarászt és Hermann Ottót s úgy vitte ki őket a teremből. Azután elszéledtek csöndesen a Kossuth-nóta hangjai mellett.* * * Délután három órakor az Egyetem-téren gyüle­kezett az egyetemi ifjúság és a főváros ünneplő polgársága. Itt Fehérdy Miklós elszavalta a Talpra magyart, majd Székely Aladár beszélt az 1848-iki március 15-ének jelentőségéről. Madarász József, kit lelkesen ünnepeltek, programmon kívül mondott néhány lelkes szót az egyetemi ifjúsághoz. Mint a régmúlt idők bajnoka, elismerését fejezte ki az egyetem ifjúságának, mely még ma is tud lelkesülni Petőfi emlékéért, ő, aki jóbarátja volt Petőfinek, átérzi ezt és buzdítja a fiatal nemzedéket, hogy igye­kezzék méltó lenni nagy elődeihez. Innen a tömeg a Kecskeméti­ utcán, Kálvin-téren, Kossuth Lajos és Kigyó­ utcán át a Petőfi-térre vonult. Ezután az egész tömeg, élén a lobogója alatt gyülekező egyetemi ifjúsággal, a Kecskeméti-utcán, Múzeum-körúton, Kossuth Lajos- és Kötő-utcán ke­resztül, hazafias dalokat énekelve, kivonult a Petőfi­­térre. A szónokok Petőfi-szobra talapzatánál állottak föl, míg a menetközben ezrekre növekedett nép körülözönlötte a térséget. Az első szónok Háy Sándor volt. Röviden, lel­kesen beszélt, méltatva a nap jelentőségét. Szigeti Endre a Talpra magyart szavalta el, mire az ünnepi szónok, ifj. Hets Ödön Petőfiről beszélt és az ifjúság nevében koszorút helyezett a szoborra. Most Szécskay György szavalta el Március idu­­szán cimü szép költeményét, amelynek utolsó strófái ezek: Kiben ma életnek szikrája ég, Az mind dicső, nagy hősökről beszél S a lelkes nép: e zugó tengerár Ajkán uj esküt hord, amerre jár: «Hogy rab többé sohsem lesz e hazán- Ma fényes márciusnak iduszán. Szabadság napja, újra megjövés, És újra forrongásba jő a vér, S amerre a szem lát és eltekint, Ünnepre gyűlő népet lát megint. S szabadság­­ e szó zúg szét a hazán, Mint egykor — márciusnak iduszán! Végül Benárd Ágoston elszavalta újból a Talpra magyart, s még néhány munkásegyesület és asztal­­társaság küldöttei tettek le a szobor talapzatára , kegyeletük jeléül koszorúkat. A tömeg ezután a­­ legnagyobb rendben szétoszlott. A fővárosi iskolákban. A fővárosi iskolákban a tanulóifjúság szintén­­ megünnepelte a szabadság születésenapját. A tanács rendelete értelmében az összes községi, polgári, kereskedelmi, felsőbb leány- és reáliskolák hivatalos ünnepet tartottak, melyeken az igazgatók magyaráz­ták meg­ a nap jelentőségét. Az elemi iskolákban nem volt hivatalos ünnep, a tanítóság azonban talált alkalmat, hogy az előadás során elmagyarázza a nap jelentőségét. A középiskolákban nagyrészt al­kalmi szónoklatokkal, hazafias költemények szavalá­sával ünnepelték meg a mai napot. Ilyen ünnep volt a következő fővárosi iskolákban: Az V. kerületi Markó-utcai gimnáziumban, a Markó-utcai reáliskolában, a VIIi. kerületi tanár­képző gimnáziumban, a práter utcai polgári és női kereskedelmi leányiskolában, a Röser-féle keres­kedelmi és polgári iskolában, a LX. kerületi felső kereskedelmi iskolában, a Csokonai­ utcai polgári leányiskolában, az I. kerületi állami Pedagógium­­ban, az I., II. és III. kerületi polgári leányiskolá­ban, a VI. kerületi polgári kereskedelmi iskolában, a VII. kerületi polgári fiú- és leányiskolában, a X. kerületi polgári leányiskolában. Az ünneplő vidék. A vidék ünnepléséről tudósítóink táviratai a következőket jelentik: Aradon a városháza termében Hléb László, a vértanuk szobránál dr. Nagy Sándor beszéltek nagy hatással az óriási számban megjelent közönségnek. Igen kellemesen érintette az aradiakat, hogy az oláhok is részt vettek az ünnepségen és házaikat teg­nap este fényesen kivilágították. Iglón a házak zászlódíszt öltöttek, délelőtt az összes tanintézetekben alkalmi dalokat énekeltek és hazafias költeményeket szavaltak. Nyíregyháza díszüléssel ünnepelt. Bencz László polgármester mondott ünnepi beszédet. Cegléd díszközgyűlést tartott, melyre a főváros­ból leutazott a város képviselője, Kossuth Ferenc. Kossuth Lajosnak a városháza dísztermében függő képének megkoszorúzása után Szikszay István a városháza előtti nagy térségen összegyűlt sokaság­hoz lendületes beszédet mondott. Majd Kossuth Fe­renc beszélt a városháza erkélyéről nagy lelke­sedéssel a szabadság születésének előzményeiről. A folytonos éljenzéstől megszakított beszéd után Mol­nár Elemér földbirtokos elszavalta Ábrányi Emilnek Március 15. című költeményét. Délután megkoszo­rúzták a szabadságharcban elesett honvédek sírjait Este társasvacsora volt a Népkörben. Temesvárott az összes egyesületek, társaskörök és tanintézetek nagyszabású ünnepségeket rendeztek. A Nemzeti Szövetség részéről a munkásoknak ren­dezett ünnepen Szabolcska Mihály szavalta el alkalmi versét. Szegeden a belvárosi templomban ünnepies istentisztelet volt, melyen a városi hatóság, a 48-as honvédek egyesülete és a­ népkörök zászlóikkal je­lentek meg. Az összes iskolákban hazafias ünnep­ségeket rendeztek. Magyar-Óváron a gazdasági akadémia lelkes polgársága fényesen ünnepelte meg március 15-ikét. Megjelent a tanári kar és a polgárság színe-java. Az akadémia zenekara kuruc nótákat játszott, me­lyek elragadták a közönséget. Nagy hatást ért el Andrássy Ákos, Váradi Antalnak Petőfi a Horto­bágyon című melodrámájának szavalatával, melyet cimbalom, hegedű és zongorajáték kísért. Az ün­nepi beszédet Vécsey Lóránt elnök tartotta; szépen kidolgozott és mély érzéssel előadott tanulmányát méltó elismeréssel viszonozták. A hazafias ünnep záradékául az akadémia dalosköre a Himnuszt énekelte. Nagy-Kőrösön a református templomban isten­­tisztelet volt, melyen részt vettek a negyvennyolcas honvédek testületileg. Miskolcon a református gimnázium dalárdája hazafias dalokat énekelt. A református templomban Kun Bertalan püspök mondott szép alkalmi be­­­­szédet. Eperjesen a kollégium önképzőkörében hazafias költeményeket szavaltak. A színházban a joghall­gatók közreműködésével színre került az Arany­lakodalom. Kisjenő-Erdőhegy aradmegyei testvérközségek lelkesen ünnepelték meg a sajtószabadság ötven­egyeik évfordulóját. Délelőtt a református templom­ban istentisztelet volt, melyen Gsiha Márton lelkész­­ mondott gy­űjtő beszédet. Esztergomban Frey Ferenc országgyűlési kép­viselő kezdésére rendeztek ünnepet. Az alkalmi beszédet Wimmer Imre mondta. Megkoszorúzták a honvédemléket és Schulz tábornok és Palkovics Károly negy­vennyolcas kormánybiztos obeliszkjét. Brassóban a Vigadó nagytermében a zenekar játéka után Moór Gyula főesperes mondott hazafias beszédet. Debrecenben a főiskola udvarán több ezer ember előtt tartotta meg az ifjúság hazafias ünne­pét. Este az agg honvédek bált tartottak, a szín­házban díszelőadás volt. Kolozsvárott az egyetemi ifjúság rendezett fel­vonulást, délután pedig állandó bizottság tartott ünnepet. Deáky Albert, az állandó bizottság elnöke megnyitója után hazafias dalokat adtak elő. Este társasebéd volt. Karánsebesen, Orsován, Lugoson, Bártfán, Békés-Csabán, Nagy-Becskereken, Nagy-Enye­­den, S.-A.-Ujhelyen, Mohácson, Lengyeltótiban, Nagyváradon, Dunaszekcsőn és Egerben és az ország sok-sok helyén a társaskörök és az iskolák ifjúsága rendezett sikerült ünnepeket. Este a szín­házakban nagyrészt alkalmi darabokat adtak. Megyék és városok. — (Biharmegye közgyűlése.) Biharmegye tör­vényhatósága, mint Nagyváradról telegrafálják, ma tartotta közgyűlését Beöthy László főispán elnök­lésével. A központi választmány javaslatára elhatá­rozták, hogy Széll Kálmán miniszterelnököt és Hegedűs Sándor kereskedelmi minisztert feliratilag

Next