Pesti Napló, 1899. augusztus (50. évfolyam, 211-241. szám)

1899-08-01 / 211. szám

é Budapest, kedd PESTI NAPLÓ, 1899. augusztus 1. 211. szármú társa volt. A beszéd nagy hatást tett. Különös elis­merés és dicséret illeti a német dalegyesületek tag­jait, kik bár nagyrészt nem is beszélnek magyarul, mégis magyar szívvel és magyaros lelkesedéssel vettek részt az ünnepen. A város fel van lobo­gózva. Balaton-Almádi fürdő közönsége augusztus 5-én rendez nagyszabású emlékünnepet. A rendező­bizottság élén Edvi-Illés Károly, a kitűnő publi­cista, dr. Ordry Ferenc országgyűlési képviselő és Dem­jén Márton veszprémi ev. ref. lelkész áll. Kassán kisebb szabású, de sikerült Petőfi-ünnep volt tegnap. A Kazinczy-kör elhatározta, hogy szep­temberben nagyarányú ünnepet rendez. Ezt a kassai új színház megnyitásával egyidőben fogják megtar­tani. A Petőfi-ünnep alkalmából Kassa egy utcáját Petőfi-utcának nevezték el; este a nyári színkörben díszelőadás volt. Körmöcbányán egyszerűen, de magasztos meg­hatottsággal és lelkesedéssel tartották meg a Petőfi­­ünnepet a Szarvas-szálló díszes, nagytermében. A dalárda a Huber Károly által megzenésített «Talpra magyarral» nyitotta meg az ünnepet; utána Maurer Mihály mondott lelkes és minden izében hazafias szónoklatot Petőfiről és ünnepeltetése jelentőségéről. Wargha kisasszony hatással szavalta Endrődi Sán­dor alkalmi költeményét. Befejezésül a Himnuszt énekelték Antos Károly karmester vezetésével. A parádi fürdőben tegnap a Petőfi-ünnep alkal­mából sikerült hangversenyt rendeztek, amelyen Lányi Géza, a Népszínház jeles cimbalmosa gyö­nyörködtette társulatával a nagyszámú hallgatósá­got. Hangverseny után tánc volt, melyben 150 pár vett részt. A hangverseny néhány száma Petőfi em­lékezetének volt szentelve s a rendezés körül Sólyomi Lipót fürdő-igazgató buzgólkodott. * * * Marienbadban az ott fürdőző magyarok teg­nap, mint nekünk telegrafálják, Petőfi-ünnepet ren­deztek. A nemzetiszinü szalagokkal díszített terem tel­jesen megtelt előkelő közönséggel, melynek soraiban voltak báró Harkányi Frigyes, Bródy Zsigmond fő­rendiházi tagok, Visontai Soma, Lánczy Leó, Sámuel Lázár, Mandel Pál képviselők, Vadnay Andor főispán, Csatáry Lajos miniszteri tanácsos, Hűvös József, Sin­ger Zsigmond, Glück Frigyes és Delmedico Ágoston fő­városi bizottság tagok, Agai Adolf, Mikosevics Kanut főszolgabíró, Kaiser Lajos plébános, Veres Kálmán táblai bíró, Csók István festőművész, Helsinger Zsig­mond, dr. Kovács Jenő, dr. Ság J., dr. Bartha Sán­dor, Kovács Mátyás, Erreth János, Opris Péter. Az ünnep első pontja Visontai Soma beszéde, Petőfi politikai költeményeinek parafrázisát nyújtotta. Szép beszédben üdvözölte a nagyszámú közönséget, mely messze hazájától ily fényesen megünnepelte legnagyobb költőjének és szabadsághősének emlé­két. Majd Ujháziné­ Székely Kornélia szavalta Ábrányi Emilnek Petőfi-költeményét. Utána Ney Leona, Ney Dávid leánya énekelt magyar dalokat. Ágai Adolfot, aki ezután lépett a dobogóra, zajos ovációkkal fogadták. Petőfit mint költőt, hőst és vértanút jellemezte. Nagy tetszést keltett, mikor előadása végén kelet felé mutatva, igy szólt: Mindegyikünk magában érezheti most büszkén, hogy ahol az a csillag ragyog, én is odavaló vagyok. Végül Gran­ A franciaországi események. — Távirati tudósítások. — Du Paty de Clam vallomása. Pária, julius 31. A Figaro mai számában közli Paty de Clam vallomását, amit a semmitőszék előtt tett. Cuignet tudvalévően a Henry-féle hamisítások tárgyalásánál terhelő vallomást tett a semmitőszék előtt Paty de Clam ellen. E vádak ellen az ezredes a következőképp védelmezte magát: — Tiltakozom az intrikák ellen, hogy most Henry összes hamisításait reám akarják fogni. 1896. október 16-án Gonse tábornok magához hivatott és Henry ezredes jelenlétében elmondotta, mint járják el, hogy Walsin-Esterházy bűnét Dreyfusra tolják. Mikor Gonse-tól távoztam, így szólt hozzám: — Ön megértett, ugy­e ? Henry, aki jelen volt a beszélgetésen, hozzátette: — Megértette, hogy mit akarunk ezzel mondani ? Én megértettem és nagyon sajnálom, hogy Gonse tábornokot most cserbenhagyja emlékezőtehetsége. Mert a tábornok tudta, hogy én Walsin-Esterházyval érintkezem. Később meghagyta, hogy Esterházy vé­dőjével titokban találkozzék és megparancsolta, hogy kék szemüveget viseljen a találkánál. Főnökeim tehát Esterházyhoz való jó viszonyomat ismerték és kihasználták. Du Paty de Clam visszautasítja a vádat, hogy része volna Henry hamisításaiban. Azt állítja to­vábbá, hogy annak idején nem tőle tudta meg a Libre Parole elsőnek a Dreyfus elfogatásáról szóló hírt. Erről a dologról vagy ötven más ember tudott kívüle és valószínűleg ezek egyike mondotta el. Tagadja ezután, hogy ő a szerzője a Blanche és Esparanza aláírásokkal ellátott hamisított levelek­nek. Du Paty Henry-ra tolja a gyanút, aki Walsin- Esterházyval jó viszonyban volt és Picquart-t gyű­lölte. Vallomását a semmitőszék előtt így fejezi be : — Nagyon csodálkozom, hogy főnökeim, akik fölhasználtak, most így cserben hagytak. Nem hittem volna, hogy Gonse tábornok, akinek oly nagy szol­gálatot tettem, kiszolgáltat engem, mert mindig azt mondotta, hogy amíg ő él, addig engem nem ál­doznak föl. Du Paty de Clam ezredesnek ez a vallomása nem tett semmi hatást Cuignetre. Cuignet így felelt: — Vallomásomat teljes mértékben föntartom. Kijelentem, hogy rosszakarattal nem viseltettem Paty de Clam ellen, ellensége nem vagyok, sőt míg szereplését nem ismertem, sajnáltam is. Csak ak­kor változott meg vélekedésem, amikor 1896-ban a Dreyfus-per részleteit megismertem. Roger tábornok­nak egyszer azt mondottam, mily nehéz dolog ebben a pörben a fátyolos hölgy szerepét megismerni. A tábornok erre így válaszolt: — Gondolja csak, tréfából azt mondottam Paty de Clam ezredesnek, hogy ő a fátyolos hölgy. .. és ő e tréfát nagyon zokon vette és élénken tilta­kozott ellene. Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam neki. Ebből aztán megtudtam sokat és gyanúmat csak növelte az, hogy Du Patyt gyakran hívták Gonse tábornokhoz, akitől ő mindig feldúlt ábrázattal tá­vozott. Cuignet végül újból kijelentette, hogy meggyőző­dése szerint Du Paty de Clam tudott Henry hami­sításairól. Pária, július 31. (Saját tudósítónktól.) Paty de Clam-ot valószínűleg ma este fogják szabadon bocsátani. Az objektív tényállás, mely az ellene emelt vádak alapja volt, még most is fönnáll, de annál inkább megrendült a főtanú, Cuignet őr­nagy hitele, aki kellő bizonyítékok nélkül Paty de Clamot vádolta mindennel. Az eljárás meg­szüntetésének a legtöbben azzal adják okát, hogy Paty de Clam elhárította magáról a fe­lelősséget, még­pedig Gonse és Boisdeffre tábor­nokokra, kiket vétkesnek tartanak. Azt is hiszik, hogy Cuignet őrnagy Gonse tábornok meghagyásá­ból vallott Paty de Clam ellen. Nagyon valószínű, hogy a rennesi tárgyalás befejezése után a két tábornok ellen vizsgálatot indítanak. A Journal des Débats azt javasolja, hogy a rennesi tárgyalást az odavaló gimnázium dísztermében tartsák, mert a most kiszemelt helyiségben, mely alacsony és rossz akusztikájú, veszedelemmel jár a tárgyalás és lehe­tetlen az újságírói hírszolgálat Freystätter és Lepine vallomása. Paris, július 31. A Figaro­n mai számában köz® Freystätter kapitánynak és Lepine rendőrfőnöknek a semmitőszék előtt tett vallomásait. Freystätter bírája volt annak a haditörvényszék­nek, mely Dreyfust elítélte. Kijelentette a semmitő­szék előtt, azért akar vallomást tenni, hogy a maga részéről esetleg hozzájáruljon az igazság kiderítésé­hez. Azt vallotta, hogy a katonai bíróság egy állí­tólag előkelő személyiségnek a katonai bírósággal közölt véleménye alapján ítélte el Dreyfust. Ez az előkelő személyiség azt állította, hogy bizonyítéka van Dreyfus bűnösségéről. Henry e tárgyalás alatt Dreyfusra mutatott és így szólt: — Voilà le traitre. (Íme az áruló!) Freystätter továbbá azt vallotta, hogy még az írásszakértők és különösen Bertillon véleményét fogadta el döntő bizonyítéknak a katonai bíróság. Az elnök: Igaz az, hogy Dreyfus szenvedelme­­sen követelte, hogy szembesítsék azzal a bizonyos előkelő személyiséggel? És hogy Henry, amikor Demange, Dreyfus védője a teljes igazság elmondá­sát követelte, azt felelte, hogy a katonatiszt ismer­het olyan titkokat, amelyeket még a sipkájára sem bíz? Freystätter: Az igaz. Freystätter továbbá azt mondotta, hogy a kato­nai bíróság csak a bordezóval foglalkozott. Egy ta­nácsos azt kérdezte tőle, igaz-e, hogy a katonai bíróságnak lepecsételt aktákat mutattak be ? De az elnök megtiltotta, hogy a kapitány e kérdésre feleljen, mert ezzel túllépett a semmitőszék ha­táskörén. Lepine azt vallotta, hogy a Dreyfus-per tár­gyalásánál a vád mi hatást se tett, mert abban kevés volt a tényleges adat. A vádlott magatartása, dacára tragikus helyzetének, nem volt szimpatikus. Érzéstelen, bágyadt hangon, minden felindulás nélkül beszélt. Annál nagyobb színpadi pózt használt Henry ezredes. A Figaro továbbá közli Sandherr ezredesnek levelét, melyben az kijelenti, hogy Dreyfus vallo­mást sohasem tett. •­­• "A hierarkia mindenik osztályából. Zola Naná­ja, aztán A pénz, A föld című regényei talán olyan képek, amelyekben kissé sok a gro­teszk vonás, de semmiesetre sem üres fan­tazmagóriák. De a magasabb társadalmi osztályokban a bűnös szerelem, holott jobban kendőzi magát, dekórumot tart, alkalmazkodik a konvencióhoz, szóval mindenképpen rendes és természetes viszonynak akar látszani, volta­képpen undokabb látvány a söpredék baromi ölelkezésénél. Sőt itt a mozgatóerők is erkölcs­telenebbek. A pénz, tehát anyagi érdek, vagy a gyönyörhajhászás a forrás, amiből táplálko­zik. És nyomában mindenütt pusztulás és bűn terem, a vége a legtöbbször fegyház, vagy becs­telen halál. És ne higyyük, hogy ez nem ve­szedelmesebb kelevény a másiknál, hogy ez néptelenebb társadalom; hogy itt ritkább a tra­gédia, kevesebb az áldozat. A törvényszéki rovatok figyelmes olvasói nem élnek ebben az illúzióban. A bűnös, a becstelen szerelem a jobb osztályokban sűrűbb, mint a kispolgárság­ban, mint a napszámosok között, mert ezek nem érnek rá gyönyört hajszolt. Ellenben a középosztály ráér, ha másként nem, pihenőül. Goron néhány igen jellemzetes esetet beszél a nagyvárosi hotel garnik misztériumaiból, ame­lyekben a könnyű vér orgiákat ül, mely nem­csak szemérmetlen, de gyáva is, mert csak a botrány miatt kerüli a nyilvánosságot. Ezeket a jellemzetes eseteket csak azért nem soroljuk föl, mert ízléstelenek. Itt nem a nyomor ékte­­lenségeiről van szó, ahol magában a nyomo­rúság fényében megvan a mentség és a ma­­­­gyarázat is, de a romlott ember priapiáiról, az érzékek mohó falánkságáról, telhetetlensé­­géről, olykor meghibbanásáról, szóval arról, amit a morál erkölcsi förtelemnek mond. De még ezek a szcénák sincsenek híjával az ér­deknek, kivált ha az érdeket nem az obszceni­­tásban, de az obszcenitásra vezető okokban keressük. Passzióinkat, természetesen nem a velünk születetteket, az állandókat, a vér­alkatban és a fantáziában gyökerezőket, de a szerzetteket és a klimatizáltakat, épp úgy magyarázza a kor, amelyben élünk, a di­vat, amelynek többé-kevésbbé, nyíltan vagy titokban, mindannyian térdet-fejet hajtunk; a szokás, amelynek vajmi kevesen tudunk ellen­­állani, mint egyátalán társadalmi és magánéle­tünket. Ez a kor pedig nem a nagy és heroikus bűnök kora, abban gátul áll rávalóságunkon kívül a rendőrség is. Az apró bűnök, a kis disznósá­­gok azonban diskrét leplük alatt vígan tenyész­nek, vigabban és szabadabban, semmint hinnék a naiv és tapasztalatlan lelkek. Gyarlóságaink sorában pedig bizonyosan elüljár az olcsó sze­relem. Szenvedélyeink nem erősek, nem kizá­rólagosak, inkább csak megkivánások, semmint szenvedélyek. A megkivánásnak pedig ki tud ellenállani, amikor annyi a kínálkozó alkalom, mikor olyan kevésbe kerül feltartása. A pat­­riárkális kor valószínűen nem volt még olyan erkölcsös sem, amilyen mi vagyunk, de hogy bűneiben férfiasabb volt, az bizonyos. Junius,­ feld Alfréd és Kurucz, előbb zongorán, majd gordonkán játszottak. Az ünnepen nagyszámú kül­földi vendég is megjelent. Délután két órakor dísz­­ebéd volt, melyen kétszázan vettek részt. A királyra báró Harkányi Frigyes főrendiházi tag mondott kö­szöntőt, utána Visontai Marienbadh város polgár­­mesterét, dr. Herziget éltette, ki készséggel engedte át a városháza dísztermét a Petőfi-ünnep céljaira. Végül Ágai Adolf mondott még köszönetet az ünnep rendezőinek.

Next