Pesti Napló, 1899. augusztus (50. évfolyam, 211-241. szám)
1899-08-01 / 211. szám
é Budapest, kedd PESTI NAPLÓ, 1899. augusztus 1. 211. szármú társa volt. A beszéd nagy hatást tett. Különös elismerés és dicséret illeti a német dalegyesületek tagjait, kik bár nagyrészt nem is beszélnek magyarul, mégis magyar szívvel és magyaros lelkesedéssel vettek részt az ünnepen. A város fel van lobogózva. Balaton-Almádi fürdő közönsége augusztus 5-én rendez nagyszabású emlékünnepet. A rendezőbizottság élén Edvi-Illés Károly, a kitűnő publicista, dr. Ordry Ferenc országgyűlési képviselő és Demjén Márton veszprémi ev. ref. lelkész áll. Kassán kisebb szabású, de sikerült Petőfi-ünnep volt tegnap. A Kazinczy-kör elhatározta, hogy szeptemberben nagyarányú ünnepet rendez. Ezt a kassai új színház megnyitásával egyidőben fogják megtartani. A Petőfi-ünnep alkalmából Kassa egy utcáját Petőfi-utcának nevezték el; este a nyári színkörben díszelőadás volt. Körmöcbányán egyszerűen, de magasztos meghatottsággal és lelkesedéssel tartották meg a Petőfiünnepet a Szarvas-szálló díszes, nagytermében. A dalárda a Huber Károly által megzenésített «Talpra magyarral» nyitotta meg az ünnepet; utána Maurer Mihály mondott lelkes és minden izében hazafias szónoklatot Petőfiről és ünnepeltetése jelentőségéről. Wargha kisasszony hatással szavalta Endrődi Sándor alkalmi költeményét. Befejezésül a Himnuszt énekelték Antos Károly karmester vezetésével. A parádi fürdőben tegnap a Petőfi-ünnep alkalmából sikerült hangversenyt rendeztek, amelyen Lányi Géza, a Népszínház jeles cimbalmosa gyönyörködtette társulatával a nagyszámú hallgatóságot. Hangverseny után tánc volt, melyben 150 pár vett részt. A hangverseny néhány száma Petőfi emlékezetének volt szentelve s a rendezés körül Sólyomi Lipót fürdő-igazgató buzgólkodott. * * * Marienbadban az ott fürdőző magyarok tegnap, mint nekünk telegrafálják, Petőfi-ünnepet rendeztek. A nemzetiszinü szalagokkal díszített terem teljesen megtelt előkelő közönséggel, melynek soraiban voltak báró Harkányi Frigyes, Bródy Zsigmond főrendiházi tagok, Visontai Soma, Lánczy Leó, Sámuel Lázár, Mandel Pál képviselők, Vadnay Andor főispán, Csatáry Lajos miniszteri tanácsos, Hűvös József, Singer Zsigmond, Glück Frigyes és Delmedico Ágoston fővárosi bizottság tagok, Agai Adolf, Mikosevics Kanut főszolgabíró, Kaiser Lajos plébános, Veres Kálmán táblai bíró, Csók István festőművész, Helsinger Zsigmond, dr. Kovács Jenő, dr. Ság J., dr. Bartha Sándor, Kovács Mátyás, Erreth János, Opris Péter. Az ünnep első pontja Visontai Soma beszéde, Petőfi politikai költeményeinek parafrázisát nyújtotta. Szép beszédben üdvözölte a nagyszámú közönséget, mely messze hazájától ily fényesen megünnepelte legnagyobb költőjének és szabadsághősének emlékét. Majd Ujháziné Székely Kornélia szavalta Ábrányi Emilnek Petőfi-költeményét. Utána Ney Leona, Ney Dávid leánya énekelt magyar dalokat. Ágai Adolfot, aki ezután lépett a dobogóra, zajos ovációkkal fogadták. Petőfit mint költőt, hőst és vértanút jellemezte. Nagy tetszést keltett, mikor előadása végén kelet felé mutatva, igy szólt: Mindegyikünk magában érezheti most büszkén, hogy ahol az a csillag ragyog, én is odavaló vagyok. Végül Gran A franciaországi események. — Távirati tudósítások. — Du Paty de Clam vallomása. Pária, julius 31. A Figaro mai számában közli Paty de Clam vallomását, amit a semmitőszék előtt tett. Cuignet tudvalévően a Henry-féle hamisítások tárgyalásánál terhelő vallomást tett a semmitőszék előtt Paty de Clam ellen. E vádak ellen az ezredes a következőképp védelmezte magát: — Tiltakozom az intrikák ellen, hogy most Henry összes hamisításait reám akarják fogni. 1896. október 16-án Gonse tábornok magához hivatott és Henry ezredes jelenlétében elmondotta, mint járják el, hogy Walsin-Esterházy bűnét Dreyfusra tolják. Mikor Gonse-tól távoztam, így szólt hozzám: — Ön megértett, ugye ? Henry, aki jelen volt a beszélgetésen, hozzátette: — Megértette, hogy mit akarunk ezzel mondani ? Én megértettem és nagyon sajnálom, hogy Gonse tábornokot most cserbenhagyja emlékezőtehetsége. Mert a tábornok tudta, hogy én Walsin-Esterházyval érintkezem. Később meghagyta, hogy Esterházy védőjével titokban találkozzék és megparancsolta, hogy kék szemüveget viseljen a találkánál. Főnökeim tehát Esterházyhoz való jó viszonyomat ismerték és kihasználták. Du Paty de Clam visszautasítja a vádat, hogy része volna Henry hamisításaiban. Azt állítja továbbá, hogy annak idején nem tőle tudta meg a Libre Parole elsőnek a Dreyfus elfogatásáról szóló hírt. Erről a dologról vagy ötven más ember tudott kívüle és valószínűleg ezek egyike mondotta el. Tagadja ezután, hogy ő a szerzője a Blanche és Esparanza aláírásokkal ellátott hamisított leveleknek. Du Paty Henry-ra tolja a gyanút, aki Walsin- Esterházyval jó viszonyban volt és Picquart-t gyűlölte. Vallomását a semmitőszék előtt így fejezi be : — Nagyon csodálkozom, hogy főnökeim, akik fölhasználtak, most így cserben hagytak. Nem hittem volna, hogy Gonse tábornok, akinek oly nagy szolgálatot tettem, kiszolgáltat engem, mert mindig azt mondotta, hogy amíg ő él, addig engem nem áldoznak föl. Du Paty de Clam ezredesnek ez a vallomása nem tett semmi hatást Cuignetre. Cuignet így felelt: — Vallomásomat teljes mértékben föntartom. Kijelentem, hogy rosszakarattal nem viseltettem Paty de Clam ellen, ellensége nem vagyok, sőt míg szereplését nem ismertem, sajnáltam is. Csak akkor változott meg vélekedésem, amikor 1896-ban a Dreyfus-per részleteit megismertem. Roger tábornoknak egyszer azt mondottam, mily nehéz dolog ebben a pörben a fátyolos hölgy szerepét megismerni. A tábornok erre így válaszolt: — Gondolja csak, tréfából azt mondottam Paty de Clam ezredesnek, hogy ő a fátyolos hölgy. .. és ő e tréfát nagyon zokon vette és élénken tiltakozott ellene. Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam neki. Ebből aztán megtudtam sokat és gyanúmat csak növelte az, hogy Du Patyt gyakran hívták Gonse tábornokhoz, akitől ő mindig feldúlt ábrázattal távozott. Cuignet végül újból kijelentette, hogy meggyőződése szerint Du Paty de Clam tudott Henry hamisításairól. Pária, július 31. (Saját tudósítónktól.) Paty de Clam-ot valószínűleg ma este fogják szabadon bocsátani. Az objektív tényállás, mely az ellene emelt vádak alapja volt, még most is fönnáll, de annál inkább megrendült a főtanú, Cuignet őrnagy hitele, aki kellő bizonyítékok nélkül Paty de Clamot vádolta mindennel. Az eljárás megszüntetésének a legtöbben azzal adják okát, hogy Paty de Clam elhárította magáról a felelősséget, mégpedig Gonse és Boisdeffre tábornokokra, kiket vétkesnek tartanak. Azt is hiszik, hogy Cuignet őrnagy Gonse tábornok meghagyásából vallott Paty de Clam ellen. Nagyon valószínű, hogy a rennesi tárgyalás befejezése után a két tábornok ellen vizsgálatot indítanak. A Journal des Débats azt javasolja, hogy a rennesi tárgyalást az odavaló gimnázium dísztermében tartsák, mert a most kiszemelt helyiségben, mely alacsony és rossz akusztikájú, veszedelemmel jár a tárgyalás és lehetetlen az újságírói hírszolgálat Freystätter és Lepine vallomása. Paris, július 31. A Figaron mai számában köz® Freystätter kapitánynak és Lepine rendőrfőnöknek a semmitőszék előtt tett vallomásait. Freystätter bírája volt annak a haditörvényszéknek, mely Dreyfust elítélte. Kijelentette a semmitőszék előtt, azért akar vallomást tenni, hogy a maga részéről esetleg hozzájáruljon az igazság kiderítéséhez. Azt vallotta, hogy a katonai bíróság egy állítólag előkelő személyiségnek a katonai bírósággal közölt véleménye alapján ítélte el Dreyfust. Ez az előkelő személyiség azt állította, hogy bizonyítéka van Dreyfus bűnösségéről. Henry e tárgyalás alatt Dreyfusra mutatott és így szólt: — Voilà le traitre. (Íme az áruló!) Freystätter továbbá azt vallotta, hogy még az írásszakértők és különösen Bertillon véleményét fogadta el döntő bizonyítéknak a katonai bíróság. Az elnök: Igaz az, hogy Dreyfus szenvedelmesen követelte, hogy szembesítsék azzal a bizonyos előkelő személyiséggel? És hogy Henry, amikor Demange, Dreyfus védője a teljes igazság elmondását követelte, azt felelte, hogy a katonatiszt ismerhet olyan titkokat, amelyeket még a sipkájára sem bíz? Freystätter: Az igaz. Freystätter továbbá azt mondotta, hogy a katonai bíróság csak a bordezóval foglalkozott. Egy tanácsos azt kérdezte tőle, igaz-e, hogy a katonai bíróságnak lepecsételt aktákat mutattak be ? De az elnök megtiltotta, hogy a kapitány e kérdésre feleljen, mert ezzel túllépett a semmitőszék hatáskörén. Lepine azt vallotta, hogy a Dreyfus-per tárgyalásánál a vád mi hatást se tett, mert abban kevés volt a tényleges adat. A vádlott magatartása, dacára tragikus helyzetének, nem volt szimpatikus. Érzéstelen, bágyadt hangon, minden felindulás nélkül beszélt. Annál nagyobb színpadi pózt használt Henry ezredes. A Figaro továbbá közli Sandherr ezredesnek levelét, melyben az kijelenti, hogy Dreyfus vallomást sohasem tett. •• "A hierarkia mindenik osztályából. Zola Nanája, aztán A pénz, A föld című regényei talán olyan képek, amelyekben kissé sok a groteszk vonás, de semmiesetre sem üres fantazmagóriák. De a magasabb társadalmi osztályokban a bűnös szerelem, holott jobban kendőzi magát, dekórumot tart, alkalmazkodik a konvencióhoz, szóval mindenképpen rendes és természetes viszonynak akar látszani, voltaképpen undokabb látvány a söpredék baromi ölelkezésénél. Sőt itt a mozgatóerők is erkölcstelenebbek. A pénz, tehát anyagi érdek, vagy a gyönyörhajhászás a forrás, amiből táplálkozik. És nyomában mindenütt pusztulás és bűn terem, a vége a legtöbbször fegyház, vagy becstelen halál. És ne higyyük, hogy ez nem veszedelmesebb kelevény a másiknál, hogy ez néptelenebb társadalom; hogy itt ritkább a tragédia, kevesebb az áldozat. A törvényszéki rovatok figyelmes olvasói nem élnek ebben az illúzióban. A bűnös, a becstelen szerelem a jobb osztályokban sűrűbb, mint a kispolgárságban, mint a napszámosok között, mert ezek nem érnek rá gyönyört hajszolt. Ellenben a középosztály ráér, ha másként nem, pihenőül. Goron néhány igen jellemzetes esetet beszél a nagyvárosi hotel garnik misztériumaiból, amelyekben a könnyű vér orgiákat ül, mely nemcsak szemérmetlen, de gyáva is, mert csak a botrány miatt kerüli a nyilvánosságot. Ezeket a jellemzetes eseteket csak azért nem soroljuk föl, mert ízléstelenek. Itt nem a nyomor éktelenségeiről van szó, ahol magában a nyomorúság fényében megvan a mentség és a magyarázat is, de a romlott ember priapiáiról, az érzékek mohó falánkságáról, telhetetlenségéről, olykor meghibbanásáról, szóval arról, amit a morál erkölcsi förtelemnek mond. De még ezek a szcénák sincsenek híjával az érdeknek, kivált ha az érdeket nem az obszcenitásban, de az obszcenitásra vezető okokban keressük. Passzióinkat, természetesen nem a velünk születetteket, az állandókat, a véralkatban és a fantáziában gyökerezőket, de a szerzetteket és a klimatizáltakat, épp úgy magyarázza a kor, amelyben élünk, a divat, amelynek többé-kevésbbé, nyíltan vagy titokban, mindannyian térdet-fejet hajtunk; a szokás, amelynek vajmi kevesen tudunk ellenállani, mint egyátalán társadalmi és magánéletünket. Ez a kor pedig nem a nagy és heroikus bűnök kora, abban gátul áll rávalóságunkon kívül a rendőrség is. Az apró bűnök, a kis disznóságok azonban diskrét leplük alatt vígan tenyésznek, vigabban és szabadabban, semmint hinnék a naiv és tapasztalatlan lelkek. Gyarlóságaink sorában pedig bizonyosan elüljár az olcsó szerelem. Szenvedélyeink nem erősek, nem kizárólagosak, inkább csak megkivánások, semmint szenvedélyek. A megkivánásnak pedig ki tud ellenállani, amikor annyi a kínálkozó alkalom, mikor olyan kevésbe kerül feltartása. A patriárkális kor valószínűen nem volt még olyan erkölcsös sem, amilyen mi vagyunk, de hogy bűneiben férfiasabb volt, az bizonyos. Junius, feld Alfréd és Kurucz, előbb zongorán, majd gordonkán játszottak. Az ünnepen nagyszámú külföldi vendég is megjelent. Délután két órakor díszebéd volt, melyen kétszázan vettek részt. A királyra báró Harkányi Frigyes főrendiházi tag mondott köszöntőt, utána Visontai Marienbadh város polgármesterét, dr. Herziget éltette, ki készséggel engedte át a városháza dísztermét a Petőfi-ünnep céljaira. Végül Ágai Adolf mondott még köszönetet az ünnep rendezőinek.