Pesti Napló, 1899. szeptember (50. évfolyam, 242-271. szám)
1899-09-01 / 242. szám
2 Budapest, péntek PESTI NAPLÓ, 1899. szeptember 242. szám elég jelentékeny államot alkottak, mely nevét tőlük vette. A német zárt nyelvterületi elmélet szerint tehát a cseh-német viszályt elintézni nem lehet. Marad a másik mód. A csehek által követelt kétnyelvűség. De itt meg az a bökkenő, hogy minden művest cseh tud németül, de a németek sem nem tudnak, sem nem akarnak tanulni csehül. Ha minden hivatalt kétnyelvűvé tesznek az országban, ez azt jelenti, hogy valamennyi hivatalt csehekkel kell betölteni. Ennek örülnének a csehek, mert így kezükbe kerülne a hatalom a német vidékeken is. De ettől félnek a németek, mert már most is érzik, hogy mindinkább kiszorulnak a hivatalokból. Mindeme tárgyi nehézségekhez hozzájárul az utóbbi időkben majdnem naponként előfordult tüntetésekből s véres verekedésekké fajult zavargásokból eredő elkeseredés. A cseh-német kibékülés magában véve is oly nehéz feladat, hogy minden esetre hosszabb ideig tart a megoldása. Addig pedig, míg a lelkek le nem csillapodnak, ez merőben lehetetlen. A cseh-német kibékülésnek, tehát csak egy évek hoszszú során át — talán— megoldható nagy problémának eldöltétől tenni függővé oly ügyek elintézését, melyek késedelmet nem tűrnek, mint például a delegációk működésének s ezzel a monarkia nagyhatalmi állásával szorosan összefüggő intézkedések rendes menetének biztosítása, nézetünk szerint, alapjában eltévesztett kísérlet s azért nem is fog sikerülni. Ha a németek be akarják bizonyítani lojalitásukat, — aminthogy erre a sok germán tüntetés után szükségük van, — ha meg akarják mutatni, hogy csakugyan nem Wolf és Schönerer úr szab irányt eljárásuknak, akkor rá kell magukat szánniuk arra, hogy az obstrukcióval a delegációkra vonatkozólag felhagynak, tekintet nélkül a cseh-német nyelvviszály miként való elintézésére. Ez a minimum, nagy, hozzávaló kocsik töméntelen mennyiségekben hordják. Magunkfajta külvárosi sörprenumeránsok, akik a sorházakat, mint a világi hivalkodások mezejét kerüljük s inkább csak a hűvös otthonban húzzuk ki egy-egy üvegből a dugót. Havi környékén egy hétig nem látunk az utcában sörös kocsit, mert nem érnek akkor rá az ilyesmire : az is mind az alsóvárosi templom körül szaladgál. Mindenféle vásárosok jönnek és sátort vernek a templom körül. Az egyik mézeskalácsot árul, a másik szentképet s olvasókat s ott vannak a kalendáriumos emberek is. Eljönnek az amerikai fényképészek, azután a viaszbábos, míg amott, a nagy sátorban egy ember birkózik a medvével. Azután jön az ország minden részéből a tömérdek koldus. Csodálatosan elnyomorodott, kezetlen, lábatlan emberek; van köztük olyan is, hogy egy csepp lába sincs s a kezén jár, kis székforma négylábú deszkák segítségével. Azért csak ott van mindig, ahol legjobban jár a nép, mert ő így keresi meg a kenyerét. Azelőtt a sátoros cigányok is eljöttek az ilyen sokadalmakra, a nagy tömegben lopdoztak, amit lehetett és kutakodtak a mások zsebében. Volt eset rá, hogy még gyerek is veszett el. De mostanában már nem igen járnak, mert a rendőrség össze szokta őket fogdosni s különösen az a szokás, hogy megnyitják őket, elvette a kedvüket az időjárástól. Meg úgy látszik, mintha fogynának is: akármerre jár az ember, sokkal kevesebbet látni belőlük, mint ezelőtt tizenöt-húsz esztendővel. Búcsú előtt való napokon érkeznek a franciskánus barátok különféle helyekről, hogy az ittvalókkal a dolgot megoszszák. Nagyon sok amit a németektől követelni lehet, mint oly néptől, mely igényt tart arra, hogy Ausztria vezérnépének tekintsék, s mely tényleg három századon át élvezte az államhatalom különös protekcióját. A németek pozíciója sem Ausztriában általában, sem Csehországban nem oly veszedelmes, hogy akár a nyelvrendeletek huzamos fennállása is lényegesen változtathatna rajta. A német egy erős, művelt kultúrnép, mely elvégre is ki fogja küzdeni magának azt a helyzetet, mely igazságosan megilleti. Azzal, hogy a a delegáció választását lehetetlenné nem tenné, hogy egy ily életbevágó állami aktust korteseszközül fel nem használna, csak politikai érettségének, az államélet vezetésében való nagy hivatottságának adná bizonyítékát. De hát, sajnos, kevés remény van arra, hogy a németek körében ez a bölcs és mérsékelt felfogás mostanában érvényre jut. Annyira megromlottak a politikai erkölcsök, különösen a csehországi németek közt, oly hatalomra vergődött köztük a szájaskodó demagógia, hogy minél észszerűbb valami, annál kevesebb kilátása van náluk a sikerre. Budapest, augusztus 31. A németek békítése. A Neue Freie Presse, mint nekünk Pécsből telefonozzák, a következőket jelenti a politikai helyzetről: Báró Chlumetzkyt Ischlben az uralkodó megbízta, tárgyaljon a német ellenzéki pártokkal az iránt, hogy tegyék lehetővé még az ősz folyamán a delegátusok megválasztását, hogy a delegációk még ez évben összeülhessenek. Erre az uralkodó annál nagyobb súlyt helyez, mert a közös miniszterek kijelentették, hogy csak alkotmányosan megválasztott osztrák delegáció előtt képviselik költségvetésüket. Báró Chlumetzky már most legelőbb is az alkotmányhű nagybirtokossággal s azután a német haladópárt mérsékelt elemeivel szándékozik tárgyalni, mert a radikális ellenzéki pártok köztudomás szerint kijelentették, hogy a delegátusok választását obstrukcióval meg fogják akadályozni. Chlumetzky tárgyalásai azonban alig kecsegtetnek sikerrel, mert a német haladópárt is ahoz a feltételmunkájuk van ilyenkor, úgy mondják, van olyan búcsúnap, hogy tízezer ember is meggyón és áldozik. A nagy templom állandóan nyitva van, éjszaka is. Ahogy az est leszáll, az utcáknak szokatlan képe támad. Itt is, ott is nagy fényességek haladnak az utón énekszó közben. A városrészi búcsúcsapatok ezek, csupa asszony és lány, mindenik kezében égő gyertya s igy haladnak le a Mária elé, hogy napja előestéjén üdvözöljék. Mire leérnek, az órák hosszán át tartott énekléstől valami önkívületformába esnek s ahogy a templom főajtaján égő gyertyáikkal betolonganak, ahogy a főoltár elébe rohannak, ahogy az ódon templom boltíves falai harsogva zúgnak Mária nevének említésétől, olyan jelenet, amit igazán érdemes megnézni, mert megdöbbentő erővel hat. Oldalt pedig, a fekete Mária oltára előtt a barna, füstös kép a térdelők sokaságára tekint. Halk, csöndes imák folynak ottan, itr és pár itt együvé találkozik s kardját vigyázva emeli a katona, hogy vele e helyen zajt ne okozzon. Jönnek a bucsusok a városon át porosan, lobogók alatt, miket a templomban helyeznek el az éjszakára. Ezek egy része a másnapi nagy ünnepen nem is igen szokott résztvenni, a legelső hajnali mise után újból útnak indulnak. Az éjszakát a templom körül töltik, nagy összekeveredésben, vagy vendéglátó házak udvarán, kapuboltjai alatt. Jön egy kisded csapat, valahonnan a pusztákról. Látszik rajtuk, hogy olyan helyről, ahol se templom, se kápolna, mert nem hogy lobogójuk volna, de keresztjük sincsen. Valamely urasági majorból valók lehetnek ; az egész csapat valami nyolc-tíz aszszony, néhány leány s pár béresgyerek. Éneküket ezért mégsem lehet megindulás nélkül hallgatni, mert ezt éneklik: Mi szegény magyar hazánkat, óvó kegyelmedbe fogadd, oh Mária .. . Jönnek a torontáli svábok is, azok németül énekelnek, mig a bácskai bunyevácok az ő külön nyelvükön. Mindenfelől jönnek s a lobogók láttára zúgnak az öreg toronyban a harangok. Néha nagyon sokan vannak, más alkalommal kevesebben. Azt lehetne hinni, hogy mikor jó termésű esztendő van, akkor több a búcsús. Ezt a föltevést megokolná a jó termésért való hálaadás, meg az is, hogy több termelt, hát van pénz a zsebben és futja a búcsúbeli költségekre. De nem így van; legalább nem így mondják. Egy tapasztalt, koros ember tette azt a megfigyelést, hogy bő esztendőben mindig kisebb a nagybúcsú közönsége, mint a szűkekben. Alighanem hát úgy vannak ezzel a magyarok, hogy jó esztendőben majd csak megélünk a magunk emberségéből is. Míg rossz esztendőben az égiekhez folyamodnak, hogy no, most már csakugyan itt az ideje, hogy segítsenek átvergődni a szükségen. Sürü tábor egész éjjel a templom környéke. Szomorú észleleteket lehet benne tenni, mert ezek a búcsús sokadalmak voltaképpen nagy erkölcstelenségek fészkei. Ha a faluban a legény a leánynyal, akivel értik egymást, nem bír a maga kedve szerint találkozni, akkor búcsúra mennek. A hosszú út alatt aztán találkozhatnak bőségesen, mint ez a radnai, szentkuli búcsuknál s itt a fekete Mária búcsújánál is megesik. Van egy öreg asszonycselédünk , mint általában a városi parasztasszony errefelé, igen élelmetes. Az idei búcsú éjszakáján úgy határozta, hogy üzletet csinál ottan. Vetthez fűzi a delegátusok megválasztásához való hozzájárulását, hogy a jelenlegi rendszer teljesen változzék meg és a nyelvrendeletek helyeztessenek hatályon kívül. Német haladópárti körökben Chlumetzky megbízatását végső kísérletnek tekintik arra, hogy a német pártokat presszió utján rábírják a delegációk megválasztásának lehetővé tételére. Milliók művelődési célokra. — Saját tudósítónktól. — Budapest, augusztus 31. A kultuszminisztériumnak egy igen fontos és jelentős aktája vár most királyi szentesítésre. Oly akciónak betetőzéséről van szó, amely országos érdekességű, s mely hivatva lehet arra, hogy nagy szerepet adjon a közművelődés terén a Dunántúl egyik gócpontjának , Pécs szabad királyi városnak, mely valamikor, Nagy Lajos király idejében, első volt e téren az egész országban. E most említett terv megvalósításában igaz érdeme van Wlassics Gyula kultuszminiszternek, aki egyetértve Hetyey Sámuel pécsi püspökkel és az odavaló káptalan tagjaival, oly megállapodásra jutott, amely — ha királyi szentesítést nyer — nem maradhat nyom nélkül művelődésünk történetében. A nagyszabású akció lehetősége a múltakban gyökeredzett. Mikor a törököt országunkból kiűzték, Lipót király tizennégy falut adományozott a pécsi püspökségnek a székesegyház, a joglíceum, a püspöki könyvtár és a káptalan javára.Ez adomány kezdetben évenként csak jelentéktelen összeget jövedelmezett, de később a jövedelem egyre nagyobbodott, mert a községekben kitűnő szénbányákat fedeztek föl, amelyek nagy jövedelmi forrásaivá lettek a püspökségnek. A Lipót király adománya azóta évenként mintegy 180.000 forint tiszta hasznot hajt, amiből az idők múltával igen jelentékeny pénzalap halmozódott össze. Mikor Dulánszky Nándor püspök a világhírű székesegyházat restauráltatta, a milliós költségeket, melyeket a restaurálás fölemésztett, e pénzalapból fedezték. Ez év tavaszán történt, hogy Wlassics kul