Pesti Napló, 1899. november (50. évfolyam, 303-332. szám)

1899-11-01 / 303. szám

3031 szám, Budapest, szerda Fl —I­ II ——————O^—— PESTI NAPLÓ. 1399. november 1­3 Angolország gyásznapja. Budapest, október 31. Angolország újabbkori történetébe kevés nap lessz olyan gyászos betűkkel beírva, mint 1899. október 31-ike. A napóleoni háborúkban és az indiai szipoj-lázadás harcaiban sem érte az angol fegyvereket olyan lesújtó vereség, mint a tegnapelőtt éjjel Ladysmith mellett megvívott ütközetben. White tábornok tizenegyezer főnyi seregét, az angol katonaság szine-javát a búrok megverték, az ágyúikat elszedték, tisztek soka­ságát megölték vagy foglyul ejtették s egy egész gyalogdandárukat, több mint kétezer em­berüket elfogták. Nagyobb méretben megismét­lődött az, ami az 1881-iki angol-búr háború­ban Majuba-Hillnél történt. A búrok színlelt hátrálásukkal maguk után csalták az angolo­kat. White tábornok elkaparva a látszatos si­kertől, odahagyta hadállását, hogy üldözze a búrokat. És ekkor megkezdődött a rémítő éjszakai vérontás, melyről teljes képet alkotni most még nem is lehet. Londonban lélegzetszegett megdöbbenéssel hallgatják a híreket, a nép tolong a hadügy­minisztérium előtt s reszketve várja az eleset­tek és sebesültek sorsáról kifüggesztett értesí­téseket. A hadügyminisztériumban pedig láza­san folyik a munka, egymás után mozgósítják az újabb és újabb ezredeket, hogy a búr go­­lyók­ okozta hiányt pótolhassák.­­ Mint az eritreai háború alatt Barátion ne­vét az olaszok, úgy átkozzák most White tá­bornok, a szerencsétlenkezű natali vezér ne­vét az angolok. White még a glencoei csata­­vesztés után sem látta át a búrok haditakti­káját, mely hasonlatos a régi magyarok harc­modorához. Megfutamodással törbecsalják az ellenséget, kényszerítik elhagyni biztos had­állását, aztán hirtelen visszafordulnak rá és sohasem az ellen zömét támadva, szétszórják a szárnycsapatokat és gyors mozdulataikkal le­hetetlenné teszik, hogy a főhaderő csatát áll­jon velük, így tettek Dundee mellett, így Glencoenál és ezt ismételték tegnap Ladysmithnél. White nem okult a két kisebb vereségen és lépre ment. Ennek a tábornoknak a sorsa már meg van pecsételve, csaknem bizonyos, hogy haditörvényszék elé állítják. Egész Anglia a ma Fokvárosba érkezett Buter tábornoktól várja, hogy kiköszörülje azt a csorbát, melynél na­gyobb kevés esett a büszke angol hadsereg hírnevén. A mai nap eseményeiről a következő táv­iratokat vettük: Éjjeli ütközet Ladysmithtnél, London, október 31. Az október 29-ikéről 30-ikára forduló éjszakán lefolyt ütközet a tüzérség felvonulásával kezdődött éjfélkor. Há­rom órára az angolok hadirendje már teljes félkörben fejlődött fel a Helpmakar felé vezető úttól északkeletre. A búrok szélesebb félkörben fejlődtek fel, úgy hogy seregük két szárnya körülfogta az angol hadrend szárnyait. Az angolok balszárnya volt a leggyengébb, ez csak két fél gyalogezredből és egy tábori ütegből állott. A búrok itt kezd­ték a támadást, teljes sikerrel; az ango­lok ágyuvontató öszvérei megijedtek a tüzelés­től és vakon rohantak egyenesen a búr csapa­tok közé. Két zászlóalj gyalogság az ágyuk után rohant, melyeket, a búrok ekkorra már hatalmukba, kerítették. Valószínű, hogy az ágyuk védelmére siető gyalogságot is az a sors érte, mint a glencoei huszárokat: foglyul estek a búrok kezébe. White tábornok látván a balszárny pusztu­lását, parancsot adott a hadvonal közepén álló gyalogságnak­, hogy vonuljon vissza Ladysmithbe. A visszavonulás a legnagyobb rendben meg is történt, négy órai csatározás után White se­rege déli 12 órakor elérte Ladysmithet. London, október 31. White tábornok teg­­­nap éjszakai kitörésének az volt a célja, hogy seregének centrumát a tüzérség oltalma alá helyezve, szembeállítsa a Ladysmithet körül­vevő búr sereg centrumával és azt áttörve, szétszórja az ellenség záróvonalát. Az angol sereg balszárnyának pusztulása teljesen meg­hiúsította White tervét, mert a jobbszárny és a középerő nem is léphetett akcióba. Azon­felül a búr haderő centruma már előbb el­hagyta azt az állást, melyből White ki akarta verni. Az ütközet lefolyásáról White tábornok a következő hivatalos táviratot küldte a kor­mánynak : Az összes itt lévő csapatokat fölhasználtam, a szolgálatra szükséges őrh­ad kivételével. A 10. hegyi üteget az ír puskásokkal és a glocestershirei ezred­del utasítottam, hogy a dombon levő ellenséges hadállást foglalják el, hogy balszárnyunkon mozog­hassunk. A csapatok este tizenegy órakor vonultak ki. Az éj folyamán a lövöldöző ütegnek egy pár öszvére néhány ágyúval eliramodott.r Remélem azon­ban, hogy újra rájuk találunk. Két zászlóalj még nem érkezett vissza, de estére visszavárjuk. Két hadosztály tábori tüzérséget és öt zászlóalj gyalog­ságot kiküldtem, hogy a French tábornok vezetése alatt álló lovasság segítségével támadják meg azt a hadállást, amelyben az ellenség tegnap föl­állította ágyúit. Az ellenség otthagyta hadál­lását, de nagy erővel megtámadta csapatainkat. Azt hiszem, hogy azok a csapatok, melyek velem szem­ben állottak, Joubert parancsnoksága alá tartoztak. Sok ágyujuk volt és a számuk is nagynak látszott. A mi csapataink mind részt vettek a harcban, de nem sikerült az ellenség táborához férkőzniük. Veszteségünket nyolcvan-száz emberre becsülöm; az ellenség vesztesége valószínűleg sokkal nagyobb, mert ágyúzásunk, azt hiszem, hatásosabb volt. Több órai harc után visszavontam csapataimat, amelyek visszaérkeztek a táborba, anélkül, hogy az ellenség alkalmatlankodott volna nekik. Az ellenség nagy csapatokat koncentrált, s ágyúi messzebb lőnek, mint a mi tábori ágyúink. Most rendelkezésemre áll néhány h­ajóágyú, amelyek az ellenség ágyúit részben elhallgattatták és, mint remélem, jobbak lesznek az ellenség legjobb ágyúinál, amelyekkel a búrok a városra hatezer yardnál távolabbról lövöl­döztek. London, október 31. A Standard a tegnapi ladysmithi csatáról szóló jelentések kapcsán még a következőket mondja: A jobbszárny ki­verte a búrokat Lombardskop mellett volt erő­dített hadállásukból, de tovább nem aknázhatta ki ezt a sikert, mert a Lombardskop mögött lévő hosszú domblánc kitűnő természetes fe­dezetet nyújtott az ellenségnek, melyet az an­golok lövései nem tudtak onnan kizavarni. Az angol gyalogság jól irányított heves lövöldözést kezdett, mire White tábornok, ki az angol had derekán állott, a jobbszarny szorultságát lát­ván, segítséget küldött oda.. Erre csaknem az egész ellenséges hadoszlop heves ellentáma­dást kezdett és minthogy számra nézve túl­nyomó volt, White tábornok utasította a gyalog­ságot, hogy lassan vonuljon vissza. A Daily Mail szerint a ladysmithi csatában hat ágyút vesztettek az angolok azáltal, hogy az ágyu­kat vonó öszvérek eliramodtak. Elfogott angol dandár. London, október 31. White tábornoknak egy ham­incadikán­ kelt ladysmithi­ távirata azt jelenti, hogy egy hadoszlop, mely egy zászlóalj ír puskásból, a gloucestershirei ezrednek egy zászlóaljából és egy hegyi ütegből állott, ki volt küldve arra, hogy egy magaslaton állást foglaljon a balszárny védelmére. A hadoszlop azonban nagy veszteséget szenvedett és kény­telen volt megadni magát az ellenségnek. A bú­rok rögtön körülfogták a hadoszlopot, mely negyvenkét tisztből és kétezer katonából állott. White tábornok megjegyezte táviratában: — Martam vagyok felelős. A hadállás tart­hatatlan volt. Berlin, október 31. (Saját tudósitünte­­től.) A Lokalanzeiger-nek táviratoztak London­ból, hogy a tegnapi ütközet alkalmával a bel­­szárnyon az ír lövészek és a gloucstershirei ezred súlyos vereséget szenvedtek. Az ezred nagy része elhullott, az életben maradtak pedig megadták magukat. Ladysmithből az ütközet után fehér zászló alatt jöttek ki az angolok, hogy halottjaikat eltemethessék. White tábor­nok a visszavonulásba csak azután egyezett bele, mikor meggyőződött, hogy a búrok had­állása megingathatatlan.­­ Az ütközet folytatása. London, október 31. (Saját tudósítónk­­ról.) Egy Ladysmithből Fokvárosba­­ érkezett távirat szerint ma reggel újabb ütközet kezdő­dött el. A búrok lövegei a városba esnek. Fokváros, október 31. (Reuter.) A South African News egy e hónap 31-én kelt ladys­­mithi ,jelentése szerint az Umbambane-hegy lábánál, Ladysmithtől néhány mértföldnyire most harc folyik. Több ágyúgolyó a városban esett le. K­ém­ület Londonban, London, október 31. (Saját tudósítónk­­tól.) White tábornoknak távirata, amely az ír királyi lövészezrednek és a gloucesteri hegyi ütegekkel ellátott ezrednek a balszárnyon tör­tént elfogatásáról szól, ma délben tudódott ki és mindenütt nagy ijedelmet idézett elő. Hír sze­rint 1460 angolt fogtak el búrok, köztük 40 tisztet. Az utcákon sok sápadt embert lehet látni és gyakran hallatszik az utcai lapeláruíí­­tók rikácsolása . Nagy angol katasztrófa. Attól tartanak, hogy a fokföldi hollandusok most az angolok veresége által bátorságot fognak érezni arra, hogy a búrokhoz csatlakozzanak. White tábornok eljárását a katonai körök éle­sen elítélik. Valószínüleg felelősségre is fogják vonni. London, október 31. (Saját tudósítónk­tól.) Bár a hivatalos jelentéseken kívül részle­tes hírek nem érkeznek, mégis katonai körök­ben mindinkább az a meggyőzés érvényesül, hogy, mint egy lap megjegyezte, Anglia 120 év óta most szenvedte a legnagyobb vereséget. Az izgatottság rendkívül nagy és azon aggodalom­nak adnak kifejezést, hogy további vereségek várhatók, ha az angol tábornokok végre-vala­­hára nem ismerik fel a búrok ravasz taktikáját, mely abban nyilvánul, hogy visszavonulást színlelnek, hogy az angolokat azután tőrbe ejtsék. White tábornok távirata azt a benyo­mást kelti, mintha lemondását tervezné. A hadügyminisztérium előcsarnokában, hol a harc­térről érkezett táviratokkal folyton kifüggesztik az elesettek neveit, óriási tolongás uralkodik. A vidékről számosan Londonba érkeznek, hogy ro­konaikról értesítést nyerjenek. London, november 31. (Saját tudósít­ónktól.) White tábornok táviratát, amely világosságot nyújt az iránt, hogy az általa kirendelt két alpesi zászló­alj eddig még vissza nem tért, a legtöbb lap, bár mérsékletre inti a lakosságot, mégis élesen bírálja. A Globe estilap, amely szoros összeköttetésben van az­ angol tengerészeti körökkel, azt írja, hogy a hadtestek mozgósítása és tengerre szállítása, kö­rül súlyos hibákat követtek el. Buger tábor­nok már Fokvárosban van az első dan­dárral, Bildhar tábornok pedig csak egy hét múlva érkezik oda, a többi dandárok pedig még egyáltalában nem hagyták el Angliát. A lap példaképpen fölemlíti, hogy Liverpoolban három tábori üteget szállítottak hajóra, amely el­indult ugyan, de még az elindulás napján vissza­tért a hajó, mert a kazán megrongálódott. A Westminster Gazette azt mondja, hogy az angolok vereségének oka abban rejlik, hogy mindig tarthatatlan állást védenek. Glencoe, Dundee és Ladysmith tarthatatlan volt, tarthatatlan volt az összeköttetés is a városok között, de azért megkí­sértették a tarthatatlan helyek megvédését, mert a hadügyminisztériumot bizonyára a natali lokális kí­vánságok befolyásolták. Lázas mozgósítás. London, október 31. (Saját tudósítónk­tól.) A Délafrikából érkezett megdöbbentő hí­rekre a hadügyminisztérium rettenetes erőfe­szítéssel sietteti a mozgósítást. A Derbyshire­­ezred parancsot kapott, hogy november 3-ikán, a skót ross-shirei vadászezred két zászlóalja pedig, hogy november 8-ikán készen legyen az indulásra. Az első dragonyos-ezredet tegnap Manchesterben egy szállítóhajóra helyezték el, hogy Délafrikába induljon. Az ezredben van 27 tiszt, 561 ember és 516 ló. Aztán a had­ügyminisztérium további három félgyalog­ezred és egy hegyiüteg Délafrikába való el­küldését rendelte el, hogy az elesettek számát így pótolja. A hadügyminisztérium ezen elha­tározásáról a Délafrikába küldött Buller had­vezért táviratilag értesítették.­­ .

Next