Pesti Napló, 1900. január (51. évfolyam, 1-30. szám)
1900-01-02 / 1. szám
55 Budapest, kedd PIUTT IV A TPT 1900. január 2. I. szám, den politikai előrelátás szerint nem várhatók. A függetlenségi párt két árnyalatának vezérei is nyilatkoztak az újév alkalmából. Kossuth Ferenc államférfi a színvonalon mozgó beszédben tárgyalta a közjogi kérdést, sikerült neki a régi függetlenségi politikának erőteljes kidomborítása mellett oly nyilatkozatot tenni, melyről szinte elmondhatni, hogy a kormányképesség karakterével bír. Közeledni látja a perszonálunió napját és inti híveit, hogy erre a nagy pillanatra készüljenek. Hangsúlyozta, hogy a függetlenségi párt «egy hajszálnyit sem enged a harminckét év óta követett iránytól», mert hajhatatlanságában rejlik ereje. Kijelentette továbbá, hogy ragaszkodik a hármas szövetséghez, már csak a francia-orosz barátság miatt is. Nemcsak ez az utolsó, a külpolitikára vonatkozó nyilatkozata Kossuthnak van éles ellentétben az Ugrón nyilatkozataival, hanem a közjogi felfogásra vonatkozó egyéb kijelentése is. Ugrón hirdeti, hogy a negyvennyolcas alkotmány «nem teológia», hanem hogy ebből az alapból kiindulva «részletmunkát» is kell teljesíteni. Ilyen az önálló vámterület megalkotása és „a közös hadsereg magyar csapatainál a magyar állami nyelv minden irányban való érvényre jutása.“ Amilyen helyes ez az utolsó kijelentés, éppen annyira elütő a függetlenségi párt régi programmjától. Egészben véve úgy Kossuth, mint Ugrón tisztán elvi harcot proklamáltak és nyoma sincs beszédeikben a személyes gyűlölködésnek. Ez a legörvendetesebb momentum az ellenzéki vezérek beszédeiben, mert mutatja, hogy politikánknak minden tényezője érzi, hogy Magyarországnak mindenekelőtt biztosított belső békére van szüksége. Ebben a tekintetben kedvező auspiciumok mellett kezdi meg Magyarország a század utolsó esztendejét. A pártokban elhangzott beszédeket következő tudósításunk ismerteti: „ Az orvos észrevette, hogy a nő tekintete tétovázva járja be a szobát és mélységesen megsajnálta a fiúcskát, akivel oly keveset törődik az anyja. Végül Madelaine asszony ráakadt valamire és lassan dadogta: — Azt hiszem, az aranyhalakkal játszik. — Az aranyhalakkal!---------A doktor pillantása rátévedt a vízmedencére és egyszeriben ismét ott volt a Provence egy kis városában és szeme előtt állott egy kis fiú, aki aranyhalacskákkal játszadozott. Ismerte ezt a fiút, hiszen ő maga volt e gyermek és visszaemlékezett anyjára és örömtelen ifjúságára, mely megmérgezte egész életét. — Szegény Károlyira — gondolta — voltaképpen neki sincs anyja, egész nap ide-oda tévelyeg és nincsenek más játszótársai, mint az aranyhalacskák. — Látni, szeretném a fiút — mondotta végül. Madelaine asszony lassan fölkelt, vonszolódó lépésekkel ment az ajtóhoz, csöngetett és meghagyta a cselédnek, hogy hozza be a gyermeket. Az orvos utána nézett ahogy az ajtó felé ment. — Milyen fáradt — gondolta — hogy undorítja az élet, milyen örömtelen és elhagyatott. És úgy tetszett neki, hogy ez az aszszony voltaképpen társtalan, sápadt kis leány, kinek az az egyetlen öröme, hogy eljátszik az aranyhalakkal. Aztán belépett Károlyba, egy félénk, sápadt fiú. Zavartan állott meg az ajtó közelében. — Jer közelebb, Károly és adj kezet a doktor bácsinak. Károlyka engedelmeskedett A szabadelvű pártban. Az országgyűlési szabadelvű párt tagjai hétfőn délelőtt tíz órakor gyülekeztek a pártkörben, hol legelsőbben egymás közt váltottak a párttagok szíves újévi üdvözleteket. Lelkes éljenzés fogadta megérkezésekor báró Pordwaniczky Frigyes pártelnököt, akit hatalmas félkörben körülvettek, majd előlépett Hodossy Imre, hogy a párt nevében az ősz elnököt üdvözölje. A pártelnök előtt. Hodossy Imre : Kegyelmes uram! Mélyen tisztelt elnök úr ! Egybegyűjtünk, hogy az új év első napján a szabadelvű párt nevében kifejezzük előtte a mélyen érzett tiszteletünket és őszinte szerencsekivánatainkat. E politikai párt célja és eszközei adva vannak. Megállapította azokat már Deák Ferenc. Célja: a történelmi alapon alakult, alkotmányos független magyar állam; eszközei : a szabadelvűség és a törvényesség. (Élénk helyeslés.) A százados tapasztalás tanítja, hogy ezen országot üdvösen és sikeresen csak az kormányozhatja, aki eme célhoz és emez eszközök mindegyikéhez valóban hű marad. (Élénk helyeslés és éljenzés.) E pártban azért tömörült a tagok oly nagy száma egybe, hogy az imént mondottaknak megfelelő kormányzatot biztosítsa. (ügy van! ügy van !) Szükséges a tömörülés kivált a jelen pillanatban, a jelen körülmények között, midőn oly nagy nehézségek, oly veszélyek tornyosulnak nyugati szomszédságunkban. (ügy van ! ügy van !) Hogy azonban e párt célját elérje, ahoz összetartás (Helyeslés), a párt tagjainak őszinte bizalma egymás iránt szükséges (Élénk helyeslés). Erre nézve pedig mi, mélyen tisztelt elnökünk, a legnagyobb biztosítékok egyikét a te egyéniségedben látjuk. (Élénk tetszés és éljenzés.) Látjuk a te fenkölt érzelmekben gazdag, nemes, jó szívedben (ügy van ! ügy van!) és látjuk a te előzékeny, konciliáns modorodban (ügy van! ügy van!), melyek az ily nagyszámú gyülekezetekben időnkint majdnem, elkerülhetetlen nézeteltérések kiegyenlítésére olyanynyira alkalmasak. (Élénk helyeslés és éljenzés.) A közjó érdekében kérjük Istent, hogy téged, mélyen tisztelt elnökünk, friss erőben és egészségben évek hosszz, során át tartson meg, és ajánljuk magunkat szives jóakaratodba. (Hosszas, élénk tetszés, helyeslés és éljenzés.) Báró Podmaniassky Frigyes: Meghatottan köszöni meg az üdvözlést s jó egészséget kíván nemcsak minden párttagnak,- de a pártnak mint egésznek is. (Nagy tetszés, élénk éljenzés.) Érti ez alatt az egyetértést, az összetartást, mindenféle személyes érdekek háttérbe szorításával, ha kitartást a zászló mellett. (Zajos éljenzés.) Ha mindenki teljesíti kötelességét, s ha a hosszú bizonytalanság után végre csakugyan rendezett állapotokat teremtenek az országban, akkor köszönetet fogunk mondani a Gondviselésnek, de egyszersmind köszönetet fogunk mondani magunknak is, mert nyugodt lélekkel el fogjuk mondhatni, hogy mi voltunk egyik fölénye— Hány éves vagy, fiam ? — Hat esztendős. — És az aranyhalacskákkal szeretsz-e játszani? — Igen, és megnézem a képes könyveket s a szőnyegre fekszem és sokat gondolkodom. Lassan-lassan beszédesebb lett a fiú és egyet-mást elmondott magános életéről. — Ez aztán jó lecke volt, orvos úr — mondotta Madelaine asszony, amikor Károlyka elhagyta a szalont. — Most már tudom, hogy mit kell tennem. Baujon doktor meghajtotta magát és eltávozott. De hazamenet az aranyhalacskákra gondolt és éjjel azzal álmodott, hogy otthon van a provence-i városkában, az ablak mellett áll és nézegeti az aranyhalacskákat a kis kerek vízmedencében, amelyből csodálatosképpen finom sugár szökik fel és mint kék eső permetezik vissza . .. Másnap délelőtt meglátogatta Madelaine asszonyt. — Falura megyek, doktor úr — mondotta a nő — pihenést is, munkát is keresek. Fiam nevelésén fogok munkálkodni. Az orvos egy ideig elgondolkodott .. . Csak ő maradjon ismét elhagyatva, ismét az a magányosan élő fiú legyen, aki hajdan volt ? — Madelaine — mondotta halkan, miközben megfogta az asszony kezét, — én is pihenést és munkát keresek, de szükségem van valakire, akiért dolgozhassam . .. Madelaine asszony megértette. Fejét ráhajtotta a férfi vállára és halkan sírni kezdett Mérimée Prosper. Jöje annak, hogy ami éppen trom voll örömmelé nevezhető, örömmé változott. Isten éltessen titeket! (Hosszantartó zajos éljenzés.) A miniszterelnöknél. A párttagok ezután kocsira ültek és elhajtattak Budára, ahol Széll Kálmán miniszterelnököt üdvözölte a szabadelvű párt nevében gróf Csáky Albin. Gróf Csáky Albin: Állandó gyakorlat szerint a szabadelvű kormánypárt az évforduló alkalmával megjelenik a kormányelnök, mint pártvezér előtt, hogy neki köszönetet mondjon a ma évbeli fáradozásaiért és bizalmának változatlanságáról biztosítsa a jövőt illetőleg. Könnyen sablonszerűvé válik mindaz, ami rendes időközökben ismétlődik és a párt meg pártvezér közötti egyetértés, az egymáshoz ragaszkodás, az egymás iránti tisztelet új és újabb kifejezését csak a szónoklás művészete képes hatályossá tenni, ha nagyjában változatlan politikai viszonyok között ugyanazt a szereplők állnak egymással ismételten szemben. Ma nem ez a helyzet; először ezen alkalommal téged, mélyen tisztelt vezérünk, az új év napján üdvözölni, először van módunkban magánkörben barátságunk és tiszteletünk nagy pecsétjével ellátni azt a frigyet, amelyet mi veled a politikai nyilvánosság előtt kötöttünk (Élénk tetszés, és csak mivel ennek folytán a szónoklat művészetére nincs szükségünk, mertem meghajolni pártunk azon óhaja előtt, hogy érzelmeinek én legyek a tolmácsa. Az élő szónak minden mesterkéltsége nélkül tehát, de annál inkább a sziveinkben élő érzelmek egész melegével mondunk neked, tisztelt vezérünk hálás köszönetet azon bölcs és tapintatos vezérletért, amelylyel a mi elhatározásainkat a haza javára irányítani, törvényhozó munkásságunkat az ország hasznára fordítani, az utunkban itt-ott felmerülő akadályokat sikeresen elhárítani, — és bennünket mind, akik lényegileg egyet akartunk, egyet éreztünk — a vékony válaszfalak eltávolításával egygyé forrasztani tudtál. (Elénk tetszés és éljenzés.) Nem dicshimnuszokat jöttünk neked zengeni, nem is szorultál te erre, de igenis konstatálom azt, hogy egy nagy, parlamenti életünket majdnem veszélyeztető krízisnek és az alkotmányos és közjogi bonyodalmak egy egész tömkelegének sikerült véget vetned neked, anélkül, hogy bárkinek önérzete megbántatok volna, anélkül, hogy bármely közérdek csorbát szenvedett volna, sikerült neked, ki akaratod ellenére hivattál az előtérbe (úgy van 1 ügy van !) és ki látva a veszélyt, mely hazánkat fenyegeti, habozás nélkül áldoztad fel magány nyugalmadat, hogy a közügynek szolgáljál. (Élénk tetszés és éljenzés.) Ezért vagyunk eltelve irántad hajlammal és köszönettel és ezért adhatjuk neked azt a biztosítást, hogy nem megnyugvással csupán, hanem lelkesülten megyünk a te vezérleted alatt a jövő elé, amely küzdelmes és nehéz napokat is hozhat, de kecsegtet egyúttal a legfőbb diadallal, a közjó diadalával ! (Élénk tetszés.) A zászlót, amelyre biztos kézzel és lángoló betűkkel írtad a «jog, törvény és igazság» jelszavait, egy nagy és hatalmas tábor követi, — nagy és hatalmas, nemcsak azért, mert jóval többen vagyunk benne, mint azelőtt, de nagy és hatalmas, mert vezérével úgy az elérendő célok, mint az ezeket biztosító eszközökre nézve teljesen egyetértve, — bármit mondjon a politikai irigység, — egységes az, és egységes is fog maradni. (Hosszantartó élénk tetszés.) E tábor megbízásából kérem az Isten áldását terád és mélyen lisztért családodra, és e tábor nevében kívánok neked és általad hazánknak: boldog újévet! (Élénk tetszés és éljenzés.) A miniszterelnök válasza Széll Kálmán miniszterelnök: Igen tisztelt képviselőtársaim ! Mélyen tisztelt barátaim ! Ezek a szívélyes szavak, amelyek az imént a ti tisztelt szónokotoknak, az én igen tisztelt barátomnak ajkairól elhangzottak, és az a meleg hang, amely abból kisugárzott, megtalálták azt az utat oda, hová intézve voltak: az utat szívem bensőjéhez. És könnyen találták meg, mert nyitva áll előttetek egész melegével és összes érzelmeivel (Élénk tetszés és éljenzés) ; előttetek, akik nekem azt hozzátok, ami a közéletben a legbecsesebb: a politikai bizalmat, és ami a magánéletben oly ritka, de annál értékesebb: az igazi, valódi barátságot. Én ezt a két nagy adományt hasonlóval viszonzom. Azt ajánlom fel nektek én is a mai napon, amit ti nekem hoztok, de megpótolom egy évet, megpótolom azzal a mélyen érzett hálával, amelyet irántatok táplálok szívemben azért a támogatásért, amelyben eddig részesíteni kegyesek voltatok és azért a támogatásért, amelyet jövőre kilátásba helyeztek. Túltszatlan irány. Én annak szükségét, hogy e percben politikai fejtegetéseket és programmszerű nyilatkozatokat tegyek, nem érzem. Nem érzem ezt a szükséget két okból; először, mert hiszen úgyszólván naponként és csak a legutóbbi időben is alkalmam volt az ország minden aktuális kérdéséről a Házban nyi- latkozatokat tenni; másodszor, mert hiszen tíz hó-