Pesti Napló, 1900. január (51. évfolyam, 1-30. szám)

1900-01-02 / 1. szám

55 Budapest, kedd PIU­TT IV A TPT 1900. január 2. I. s­zám, den politikai előrelátás szerint nem vár­hatók. A függetlenségi párt két árnyalatának vezérei is nyilatkoztak az újév alkalmá­ból. Kossuth Ferenc államférfi a színvo­nalon mozgó beszédben tárgyalta a köz­jogi kérdést, sikerült neki a régi függet­lenségi politikának erőteljes kidomborítása mellett oly nyilatkozatot tenni, melyről szinte elmondhatni, hogy a kormányké­pesség karakterével bír. Közeledni látja a perszonál­unió napját és inti híveit, hogy erre a nagy pillanatra készüljenek. Hang­súlyozta, hogy a függetlenségi párt «egy hajszálnyit sem enged a harminckét év óta követett iránytól», mert hajhatatlan­­ságában rejlik ereje. Kijelentette továbbá, h­ogy ragaszkodik a hármas­ szövetséghez, már csak a francia-orosz barátság miatt is. Nemcsak ez az utolsó, a külpolitikára vonatkozó nyilatkozata Kossuthnak van éles ellentétben az Ugrón nyilatkozatai­val, hanem a közjogi felfogásra vonat­kozó egyéb kijelentése is. Ugrón hir­deti, hogy a negyvennyolcas alkotmány «nem teológia», hanem hogy ebből az alapból kiindulva «részletmunkát» is kell teljesíteni. Ilyen az önálló vám­terület megalkotása és „a közös hadsereg magyar csapatainál a magyar állami nyelv minden irányban való érvényre jutása.“ Amilyen helyes ez az utolsó kijelentés, éppen annyira elütő a függetlenségi párt régi programmj­ától. Egészben véve úgy Kossuth, mint Ugrón tisztán elvi harcot proklamáltak és nyoma sincs beszédeikben a szemé­lyes gyűlölködésnek. Ez a legörvendete­­sebb momentum az ellenzéki vezérek beszédeiben, mert mutatja, hogy politi­kánknak minden tényezője érzi, hogy Magyarországnak mindenekelőtt biztosí­tott belső békére van szüksége. Ebben a tekintetben kedvező auspiciumok mel­lett kezdi meg Magyarország a század utolsó esztendejét. A pártokban elhangzott beszédeket következő tudósításunk ismerteti: „ Az orvos észrevette, hogy a nő tekintete této­vázva járja be a szobát és mélységesen meg­sajnálta a fiúcskát, akivel oly keveset törődik az anyja. Végül Madelaine asszony ráakadt valamire és lassan dadogta: — Azt hiszem, az aranyhalakkal játszik. — Az aranyhalakkal!---------A doktor pil­lantása rátévedt a vízmedencére és egyszeri­ben ismét ott volt a Provence egy kis városá­ban és szeme előtt állott egy kis fiú, aki arany­­halacskákkal játszadozott. Ismerte ezt a fiút, hiszen ő maga volt e gyermek és visszaemlé­kezett anyjára és örömtelen ifjúságára, mely megmérgezte egész életét. — Szegény Károlyira — gondolta — volta­képpen neki sincs anyja, egész nap ide-oda tévelyeg és nincsenek más játszótársai, mint az aranyhalacskák. — Látni, szeretném a fiút — mondotta végül. Madelaine asszony lassan fölkelt, vonszolódó lépésekkel ment az ajtóhoz, csöngetett és meg­hagyta a cselédnek, hogy hozza be a gyer­meket. Az orvos utána nézett ahogy az ajtó felé ment. — Milyen fáradt — gondolta — hogy undorítja az élet, milyen örömtelen és elha­gyatott. És úgy tetszett neki, hogy ez az asz­­szony voltaképpen társtalan, sápadt kis leány, kinek az az egyetlen öröme, hogy eljátszik az aranyhalakkal. Aztán belépett Károlyb­a, egy félénk, sápadt fiú. Zavartan állott meg az ajtó közelében. — Jer közelebb, Károly és adj kezet a doktor bácsinak. Károlyka engedelmeskedett A szabadelvű pártban. Az országgyűlési szabadelvű párt tagjai hétfőn délelőtt tíz órakor gyülekeztek a pártkörben, hol legelsőbben egymás közt váltottak a párttagok szí­ves újévi üdvözleteket. Lelkes éljenzés fogadta megérkezésekor báró Pordwaniczky Frigyes pártel­nököt, akit hatalmas félkörben körülvettek, majd előlépett Hodossy Imre, hogy a párt nevében az ősz elnököt üdvözölje. A pártelnök előtt. Hodossy Imre : Kegyelmes uram! Mélyen tisz­telt elnök úr ! Egybegyűjtünk, hogy az új év első napján a szabadelvű párt nevében kifejezzük előt­te a mélyen érzett tiszteletünket és őszinte szeren­­csekivánatainkat. E politikai párt célja és eszközei adva van­nak. Megállapította azokat már Deák Ferenc. Célja: a történelmi alapon alakult, alkotmányos független magyar állam; eszközei : a szabadelvűség és a törvényesség. (Élénk helyeslés.) A százados tapasztalás tanítja, hogy ezen orszá­got üdvösen és sikeresen csak az kormányozhatja, aki eme célhoz és emez eszközök mindegyikéhez valóban hű marad. (Élénk helyeslés és éljenzés.) E pártban azért tömörült a tagok oly nagy száma egybe, hogy az imént mondottaknak megfelelő kor­mányzatot biztosítsa. (ügy van! ügy van !) Szüksé­ges a tömörülés kivált a jelen pillanatban, a jelen körülmények között, midőn oly nagy nehézségek, oly veszélyek tornyosulnak nyugati szomszédságunk­ban. (ügy van ! ügy van !) Hogy azonban e párt célját elérje, ahoz össze­tartás (Helyeslés), a párt tagjainak őszinte bizalma egymás iránt szükséges (Élénk helyeslés). Erre nézve pedig mi, mélyen tisztelt elnökünk, a legnagyobb biztosítékok egyikét a te egyéniségedben látjuk. (Élénk tetszés és éljenzés.) Látjuk a te fenkölt ér­zelmekben gazdag, nemes, jó szívedben (ügy van ! ügy van!) és látjuk a te előzékeny, konciliáns modorodban (ügy van! ügy van!), melyek az ily nagyszámú gyülekezetekben időnkint majdnem, el­kerülhetetlen nézeteltérések kiegyenlítésére olyany­­nyira alkalmasak. (Élénk helyeslés és éljenzés.) A közjó érdekében kérjük Istent, hogy téged, mélyen tisztelt elnökünk, friss erőben és egészség­ben évek hosszz, során át tartson meg, és ajánljuk magunkat szives jóakaratodba. (Hosszas, élénk tetszés, helyeslés és éljenzés.) Báró Podmaniassky Frigyes: Meghatottan kö­szöni meg az üdvözlést s jó egészséget kíván nem­csak minden párttagnak,-­ de a pártnak mint egész­nek is. (Nagy tetszés, élénk éljenzés.) Érti ez alatt az egyetértést, az összetartást, mindenféle személyes érdekek háttérbe szorításával, ha kitartást a zászló mellett. (Zajos éljenzés.) Ha mindenki teljesíti kö­telességét, s ha a hosszú bizonytalanság után végre csakugyan rendezett állapotokat teremtenek az országban, akkor köszönetet fogunk mondani a Gondviselésnek, de egyszersmind köszönetet fogunk mondani magunknak is, mert nyugodt lélekkel el fogjuk mondhatni, hogy mi voltunk egyik fölénye­— Hány éves vagy, fiam ? — Hat esztendős. — És az aranyhalacskákkal szeretsz-e játszani? — Igen, és megnézem a képes könyve­ket s a szőnyegre fekszem és sokat gon­dolkodom. Lassan-lassan beszédesebb lett a fiú és egyet-mást elmondott magános életéről. — Ez aztán jó lecke volt, orvos úr — mondotta Madelaine asszony, amikor Károlyka elhagyta a szalont. — Most már tudom, hogy mit kell tennem. Baujon doktor meghajtotta magát és eltá­vozott. De hazamenet az aranyhalacskákra gondolt és éjjel azzal álmodott, hogy otthon van a provence-i városkában, az ablak mellett áll és nézegeti az aranyhalacskákat a kis kerek vízmedencében, amelyből csodálatosképpen fi­nom sugár szökik fel és mint kék eső perme­tezik vissza . .. Másnap délelőtt meglátogatta Madelaine asszonyt. — Falura megyek, doktor úr — mondotta a nő — pihenést is, munkát is keresek. Fiam nevelésén fogok munkálkodni. Az orvos egy ideig elgondolkodott .. . Csak ő maradjon ismét elhagyatva, ismét az a ma­gányosan élő fiú legyen, aki hajdan volt ? — Madelaine — mondotta halkan, miköz­ben megfogta az asszony kezét, — én is pihe­nést és munkát keresek, de szükségem van va­lakire, akiért dolgozhassam . .. Madelaine asszony megértette. Fejét ráhaj­totta a férfi vállára és halkan sírni kezdett Mérimée Prosper. Jöje annak, hogy ami éppen trom voll örömmelé ne­vezhető, örömmé változott. Isten éltessen titeket! (Hosszantartó zajos él­jenzés.) A miniszterelnöknél. A párttagok ezután kocsira ültek és elhajtattak Budára, ahol Széll Kálmán miniszterelnököt üdvö­zölte a szabadelvű párt nevében gróf Csáky Albin. Gróf Csák­y Albin: Állandó gyakorlat szerint a szabadelvű kormánypárt az évforduló alkalmával megjelenik a kormányelnök, mint pártvezér előtt, hogy neki köszönetet mondjon a ma­ évbeli fára­dozásaiért és bizalmának változatlanságáról bizto­sítsa a jövőt illetőleg. Könnyen sablonszerűvé válik mindaz, ami rendes időközökben ismétlődik és a párt meg pártvezér közötti egyetértés, az egymás­hoz­ ragaszkodás, az egymás iránti tisztelet új és újabb kifejezését csak a szónoklás művészete képes hatályossá tenni, ha nagyjában változatlan politikai viszonyok között ugyanazt­ a szereplők állnak egy­mással ismételten szemben. Ma nem ez a helyzet; először ezen alkalommal téged, mélyen tisztelt vezérünk, az új év napján üd­vözölni,­­ először van módunkban magánkörben barátságunk és tiszteletünk nagy pecsétjével ellátni azt a frigyet, amelyet mi veled a politikai nyilvá­nosság előtt kötöttünk (Élénk tetszés,­ és csak mi­vel ennek folytán a szónoklat művészetére nincs szükségünk, mertem meghajolni pártunk azon óhaja előtt, hogy érzelmeinek én legyek a tolmácsa. Az élő szónak minden mesterkéltsége nélkül tehát, de annál inkább a sziveinkben élő érzelmek egész melegével mondunk neked, tisztelt vezérünk hálás kö­szönetet azon bölcs és tapintatos vezérletért, amely­­lyel a mi elhatározásainkat a haza javára irányítani, törvényhozó munkásságunkat az ország hasznára fordítani, az utunkban itt-ott felmerülő akadályokat sikeresen elhárítani, — és bennünket mind, akik lé­nyegileg egyet akartunk, egyet éreztünk — a vékony válaszfalak eltávolításával egygyé forrasztani tudtál. (Elénk tetszés és éljenzés.) Nem dicshimnuszokat jöttünk neked zengeni, nem is szorultál te erre, de igenis konstatálom azt, hogy egy nagy, parlamenti életünket majdnem veszélyeztető krízisnek és az alkotmányos és közjogi bonyodalmak egy egész tömkelegének sikerült véget vetned neked, anélkül, hogy bárkinek önérzete megbántatok volna, anélkül, hogy bármely közérdek csorbát szenvedett volna, sikerült neked, ki akaratod ellenére hivattál az elő­térbe (úgy van 1 ügy van !) és ki látva a veszélyt, mely hazánkat fenyegeti, habozás nélkül áldoztad fel magány nyugalmadat, hogy a közügynek szol­gáljál. (Élénk tetszés és éljenzés.) Ezért vagyunk eltelve irántad hajlammal és kö­szönettel és ezért adhatjuk neked azt a biztosítást, hogy nem megnyugvással csupán, hanem lelkesülten megyünk a te vezérleted alatt a jövő elé, amely küzdelmes és nehéz napokat is hozhat, de kecseg­tet egyúttal a legfőbb diadallal, a közjó diadalá­val ! (Élénk tetszés.) A zászlót, amelyre biztos kéz­zel és lángoló betűkkel írtad a «jog, törvény és igazság» jelszavait, egy nagy és hatalmas tábor követi,­ — nagy és hatalmas, nemcsak azért, mert jóval többen vagyunk benne, mint azelőtt, de nagy és hatalmas, mert vezérével úgy az elérendő célok, mint az ezeket biztosító eszközökre nézve teljesen egyetértve, — bármit mondjon a politikai irigység, — egységes az, és egységes is fog maradni. (Hosszan­tartó élénk tetszés.) E tábor megbízásából kérem az Isten áldását te­rád és mélyen lisztért családodra, és e tábor nevé­ben kívánok neked és általad hazánknak: boldog újévet! (Élénk tetszés és éljenzés.) A miniszterelnök válasza Széll Kálmán miniszterelnök: Igen tisztelt kép­viselőtársaim ! Mélyen tisztelt barátaim ! Ezek a szí­vélyes szavak, amelyek az imént a ti tisztelt szóno­kotoknak, az én igen tisztelt barátomnak ajkairól elhangzottak, és az a meleg hang, amely abból ki­sugárzott, megtalálták azt az utat oda, hová intézve voltak: az utat szívem bensőjéhez. És könnyen ta­lálták meg, mert nyitva áll előttetek egész melegé­vel és összes érzelmeivel (Élénk tetszés és éljen­zés) ; előttetek, akik nekem azt hozzátok, ami a közéletben a legbecsesebb: a politikai bizalmat, és ami a magánéletben oly ritka, de annál értékesebb: az igazi, valódi barátságot.­­ Én ezt a két­ nagy adományt hasonlóval viszon­­zom. Azt ajánlom fel nektek én is a mai napon, amit ti nekem hoztok, de megpótolom egy évet, megpótolom azzal a mélyen érzett hálával, amelyet irántatok táplálok szívemben azért a támogatásért, amelyben eddig részesíteni kegyesek voltatok és azért a támogatásért, amelyet jövőre kilátásba he­lyeztek.­­ Túltsz­atlan irány. Én annak szükségét, hogy e percben politikai fejtegetéseket és programmszerű nyilatkozatokat te­gyek, nem érzem. Nem érzem ezt a szükséget két okból; először, mert hiszen úgyszólván naponként és csak a legutóbbi időben is alkalmam volt az ország minden aktuális kérdéséről a Házban nyi-­­ latkozatokat tenni; másodszor, mert hiszen tíz hó-

Next