Pesti Napló, 1900. március (51. évfolyam, 59-89. szám)
1900-03-01 / 59. szám
0 Budapest, csibörfBfc PESTI TVRTPT.O. 1900. március 1. 59. szám. Nemcsak a biztosítottakra, hanem a magyar közhitelre is nagyfontosságu újítás az, hogy úgy a hazai, mint a külföldi társaságoknak dijtartalékai kaucióképes magyar értékekben a magyar állampénztárban helyeztessenek el. Eddig megtörténhetett, hogy az osztrák kormány egyenesen megtiltotta a Magyarországban is működő osztrák biztosító társaságoknak, hogy tartalékjaikat magyar értékekben helyezzék el. Az amerikai társaságokról nem is szólunk, ők kimutatják, hogy tartalékjaikat amerikai vasúti és egyéb papírokban helyezik el. Mivel Amerikában a társaságok felett gyakorolt hatósági ellenőrzés igen szigorú, fel lehet tenni, hogy ezek a papírok csakugyan hitelt érdemlők. Annyi azonban bizonyos, hogy Budapesten még bankigazgatók közül is talán minden tizedik ismeri az eféle amerikai papíroknak a nevét. Annál kevésbbé tud bontásukról ítélni akár a magyar közönség, akár valamely magyar hatóság. Mindezektől eltekintve is, föltétlenül kívánatos, hogy ezek az értékek, melyek idővel százmillió forintra felmehetnek (magyar és külföldi társaságokat értve) szintén szolgálják a magyar államnak és a magyar földnek hitelét. Nem kicsinylendő dolog az, ha ekkora összeg magyar járadékban és magyar záloglevelekben állandóan van elhelyezve és nem dobható piacra, mihelyt valamely pénzhatalmasságnak úgy tetszik. Ez az oka annak, hogy a pénzügyminiszter is felkarolta a biztosítási ügyet, bár ez egyébként ő reá nem tartoznék. Látjuk itt is, miképpen folynak össze nálunk az állampénztárnak, a közgazdaságnak és a magángazdaságnak érdekei. Szerencsére ez egyike azoknak a ritka eseteknek, amikor a három érdek összevág és együttesen megóvható. Ezzel szemben aztán az nem tesz számot, ha a díjtartalékoknak állami kezelése a magántársulatoknak némileg kényelmetlen. Magasabb szempontokból kell kiindulni annak, aki a társadalmi politikának ehez a kényes részéhez hozzányúl. Vegye irányadóknak ezeket a szempontokat a most folyó szaktanácskozás. De ha az ankét nem is szerezne ezeknek teljes érvényt, ott van az országgyűlés, mely nem fogja beérni azzal, hogy félmunkát csináljon. A mostani rendezés különben sem teljes, miután csakis a közjogi viszonyokat rendezi, ellenben a magánjogi viszonyokra ki nem terjed. De hiszszük, hogy a munkának második része is sorra kerül nemsokára és előrelátható, hogy ugyanabban a szellemben fogjuk majd rendezni, mint a tárgyalás alatt levő részt. Éppen azért kell már most, a munka kezdetén beteges kompromiszszumoktól tartózkodni. Erőteljesen és világosan kell kidomborítani az államnak és a társadalomnak érdekeit, amelyekre csak a frázisgyártók szokták ráfogni, hogy a «forgalom szabadságával» ellentétben volnának. Budapest, február 28. A miniszterelnök a királynál. A király ma délelőtt elutazása előtt magánkihallgatáson fogadta Széll Kálmán miniszterelnököt, amely egy órahosszat tartott. A képviselőház holnap, csütörtökön délelőtt tíz órakor ülést tart, melyen folytatják a belügyi tárca költségvetésének tárgyalását. A közbiztosság tételénél Óváry Ferenc a tűzoltóság kérdéséről készül szólni, kivüle még Komjáthy Béla, Major Ferenc, Pichler Győző van az egyes tételeknél szólásra följegyezve. A belügyi tárca letárgyalása után a kereskedelmi tárca költségvetése kerül sorra. EzéU és WlasaSea. A félhivatalos Bud. Tud. írja : Egy ellenzéki lap abban tetszeleg magának, hogy újra meg újra föltálalja azt a mesét, mintha Széll Kálmán miniszterelnök és Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter közt a brassói román iskola szubvenciója üggyében éles összekülömbözés történt volna, aminek kifolyása volt azután a közoktatásügyi miniszter elutazása. Már egyszer volt alkalmunk és legilletékesebb helyről nyert fölhatalmazás alapján a leghatározottabban kijelenteni, hogy ebben az ügyben is a miniszterelnök és a közoktatási miniszter közt kezdettől fogva a legteljesebb egyetértés uralkodott , hogy a közoktatásügyi miniszter egyedül és kizárólag egészsége helyreállítása végett ment szabadságra. Most is csak újra ismételhetjük, hogy a miniszterelnök és a közoktatásügyi miniszter közt ebben az ügyben sem volt soha a legcsekélyebb, még egy vonalnyi nézeteltérés sem, amit a tárgyalás aktái és a folytatott — Az egész élet ostoba véletlen, — mondta könnyű melankóliával, — minden egy jelentéktelen semmitől függ. Lássa, engem pusztán csak Kádárnak hívnak, holott igazság szerint hercegi koronát kellene hordanom a névjegyeimen és a levélpapírjaimon.. . Kádár vagyok, mert a szegény édesanyám férje a becsületes köznemesek sorából származott. Pedig a Kádárékhoz nem igen van több közöm, mint az indiai sakkokhoz ... Mikor észrevette, hogy a szavait nem egészen értem, lesütött szemmel, bánatosan folytatta: — Önnek megvallhatom az életem titkát, hiszen barátságunk följogosít rá, hogy őszinte legyek. Szegény anyám szerelem nélkül ment férjhez, mert családja a gazdag házasságot előnyösnek látta. A szerencsétlen nő mindjobban hervadt a jánosfalvi kastélyban, mikor a sors az útjába hozta Hartenburg Egan herceget, aki katonaéveit a jánosfalvi garnizonban szolgálta. A két fiatal teremtés halálos szerelemre gyűlt egymás iránt, szegény anyám végre megtalálta a boldogságot, mely után oly sok idő óta áhítozott, s Kádár úr, tízéves házasság után, abban a hitben tért sírjába, hogy családja méltó folytatást nyert a fiúban, akit utolsó lehelletéig a magáénak gondolt. . . Édes anyám azonban a halálos ágyán megvallotta, hogy ereimben a Hartenburg hercegek vére csörgedez. A herceg később fölkeresett Rómában, s megindultan ölelt a szívére, keserves huszesztendei nélkülözés után ... Négy év múlva ő is a karjaimban halt meg a frohsthali vadászkastélyban . .. Felnyitotta a tárcáját, — nehéz, hímzett atlaszkeretből egy szelidarcú öreg úr mosolygott felénk. Kádár mélabús pillantást vetett a képre, majd csöndesen azt mondotta: • Az atyám . . . Magam is megilletődve néztem az arcképet, most már értettem azt a kifejezhetetlen nagyúri vonást, mely a Kádár minden mozdulatában megnyilatkozott. .. Kétségtelennek tartottam, hogy honfitársam a Hartenburg hercegek vagyonát költi, az uradalmak, az erdők, a bányák, a hitbizományok jövedelmét. .. Szerettem volna megkérdezni, hogy az öreg főúr miért nem adoptálta a halálos ágyán, de utóbb diskréten beláttam, hogy ily bizalmas kérdéshez semmi jogom .. . Pár nap múlva a hallstadti tavon hajókáztunk, s a fedélzeten egy budapesti ismerőssel akadtam össze, aki a nászút gyönyörűségeit élvezte a Salzkammergut kék vizén. . . Beszélgetésünk közben Kádár is a fedélzetre jött, s ismerősöm kíváncsian nézte egy darabig a tenniszöltözetes gavallért. — Nemde Kádár? — kérdezte aztán. — Az. Talán ismered? — Persze, hogy ismerem. Hiszen mind a ketten egy faluból származunk. — Hát te is jánosfalvi vagy? — Dehogy. A Kádárék boltja a mienké mellett volt valamikor a nyírpataki főutcán .. . Hamarosan megtudtam, hogy az öreg Kádárnak vaskereskedése volt egykor a kis nyírségi mezővárosban s hogy a fia vagy tiz évig tanulta a jogot, amig egy napon végképp búcsút nem mondott az egyetem falainak. Az öreg Kádár időközben elköltözött Nyirpatakról, s ma feleségestül, családostul Budapesten él. — Hát a Kádár édesapja még életben van ? — kiáltottam csodálkozva. — Hogyne. Nincs még három hete, hogy találkoztam vele . . . Megdöbbent pillantást vetettem a fedélzet túlsó oldalára, ahol előkelő honfitársam kényeskedő mosolylyal szívta illatos egyiptomi cigarettáját. Egyszerre úgy rémlett, hogy a tenniszöltözet, a finom mosoly, a hercegi milien mintegy varázsütésre lefoszlik róla, s a hajószéken egy sötétlelkű gazember ül, aki az édesanyja tisztességét is beszennyezi, csakhogy önmagát pár közömbös idegen előtt emelje... Borzongva szöktem le a gőzhajó kabinjába, miközben az a kérdés járt a fejemben , mint lehet, hogy a természet néha finom és megnyerő külsőt ad a bestiáknak, akik gonoszabbak, mint a fegyházak lakosai. És ámulva éreztem, hogy az a világcsavargó mily jól járt a cserével: szív helyett a természet őt az emberekhez való simulás, a szimpátiakeltés csodálatos talentumával ruházta föl, s hogy minden bizonynyal többre fogja vinni, mint mi valamennyien, akik szentként imádjuk azt a drága lényt, akinek az életünket köszönhetjük . . . levelezések a legeklatánsabban bebizonyítanak. Ezeknek konstatálása által az említett lapnak fölmelegített híréhez fűzött kombinációi mamiktól elesnek. S miniszteri tanácskozás. Ma délután miniszteri tanácskozás volt, amelyen a kabinetnek Budapesten időző valamennyi tagja résztvett. A rendszerváltozás felbontakozása. Ezzel a rímmel kis füzet jelent meg. Szerzője ,Az utolsó Tiszaisza- álnév mögé rejtőzik. Amilyen sokat ígér ez az álnév, olyan kevés új dolgot mond az egész füzet; nagy elismeréssel szól Széll Kálmán kormányelnöki működéséről, kinek előkészítése folytán most jön a rendszerváltozás kibontakozása. Ennek főmomentumai lennének az ismeretlen szerző jóslása szerint: gróf Apponyinak a király személye körüli miniszterré, gróf Tisza Istvánnak pénzügyminiszterré, Horánszkynak belügyminiszterré, gróf Csáky Albinnak főrendiházi elnökké való kinevezése és Szilágyi Dezsőnek képviselőházi elnöksége. Egyébként a szerző tagadja, hogy a szabadelvű pártban küzdő áramlatok vannak, s a jövőbe rózsás reménységgel tekint. A reichsrath Illése, Bécsből táviratozzék. A reiehszab mai ülésén folytatta a bányászsztrájk ügyében beadott sürgősségi indítványok tárgyalását. Demel tescheni polgármester védte a bányatulajdonosok álláspontját. Cingi szociáldemokrata és volt szénbányamunkás gyakorolt erős kritikát a bányatulajdonosok felett. Baser (szabadelvű) részben igazat adott a munkásoknak. Élénk színekkel festi a bányákban és a bányászlakásokban általában uralkodó rossz egészségügyi viszonyokat. Ebben a tekintetben kéri a kormány intézkedését. Utána a vita befejezését indítványozták. Sehäcker a sürgősségi indítványoknak a bizottságokhoz való utalását javasolta, utána dr. Kaftán ugyanezt kérte. A Ház ebben az értelemben határozott. Ezután áttértek a kormány kijelentései felett való vitára. Legközelebbi ülés holnap 11 órakor lessz. Az elzászi flottaturci-paragrafus. A német birodalomgyűlés mai ülésén nagy többséggel elfogadta harmadik olvasásban Winterer képviselőnek az elzász-lotharingiai diktatúra-paragrafus eltörléséről szóló indítványát. Kuechly képviselőnek azt az indítványát, hogy az elzász-lotharingiai tartományi bizottság választására nézve hozzák be a közvetetlen választójogot,második olvasásban elfogadták. Ennél az indítványnál Büsing képviselő azt mondta, hogy a nemzeti liberális képviselők nézete szerint az általános, egyenlő és közvetetlen választójog Elzász-Lotharingiában csak a németellenes elemeknek válik javára. Dröber, a centrum szónoka, kijelentette, hogy a centrum megszavazza az indítványt. Inkább semmilyen népképviselet ne legyen — mondotta egyebek között — mint közvetett választáson alapuló népképviseletet.