Pesti Napló, 1900. május (51. évfolyam, 119-148. szám)

1900-05-01 / 119. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 28 kor. — fiL Félévre_____14 » — » Negyedévre 7 * — » Egy hóra _ 2 » 40» Egyes szám._____8 fiL Vidéken _______10 » ÖrIVEITSTEGY]:mit észÉTFOGTAM, (119. szám.) V PESTI NAPLÓ Szerkesztőség: YL, Teréz-körút 21. * Kiadóhivatal: YL, Teréz-korút 23. Apróhirdetések árai Egy szó 4 fillér, vastagabb betűvel 8 fi. Hirdetések petit számításosal, díjszabás szerint. Megjelen minden nap, ünnep ésvasárnap után is. Budapest, 1900. Főszerkesztő: Neményi Ambrus. Kedd, május 1. Bizalmi nyilatkozat Budapest, április 30. Lesznek-e az általános választások, vagy csak egy év múlva, azt még a beavatottak is csak találgatják. De bizonyos, hogy utolsó ülésszaka a mostani országgyűlésnek elérkezett, és hogy életének fonalát, még ha akarnák, sem nyújthatnák már hosszúra. Igazi szecessziós népképviselet volt, csupa ötlet, rendszertelenség, nervozitás, sokszor mindannak éles ellentéte, amire alkotmányos gyakorlatunk és a magyar közélet tisztes hagyománya bennünket megtanított. Sztrájkkal kezdődött, obstrukcióval folytatódott, közbejött a törvényen kívüli állapot, a kormányváltozás, és végül az ellenzék nagy részének bevonulása a többség sáncai közé. Amíg itthon így hadakoztunk, addig ellenünk tört az osztrák anarkia, mely a monarkia fennállását és a kiegyezési törvényeket veszélyeztette. Az osztrák válság még egyre tart, a kiegyezés pedig csak a mi részünkről van biztosítva, a másik fél szenvedélyesen azon van, hogy a 67-es művet alapjaiból kiforgassa és lehetőleg csúffá tegye. Ám, ha sikerülne a kiegyezést felforgatni, ez Magyarországra nézve történeti nevezetességű fordulat volna, amely egyetlen táborba szólítaná mindazokat, kik ebben az országban hazafiak és gondolkodó férfiak. Még akkor is, ha valamennyien egyetértünk, kérdés, hogy elég erősek volnánk-e ezzel a veszedelemmel szembeszállni? Hát még, ha a nemzeti feladatoktól eltereltetni engednék a nemzet képviseletének figyelmét! Ezeket szem előtt tartva, világos mindenki előtt, hogy huszonöt év óta a szabadelvű pártnak vállán soha komolyabb felelősség és nagyobb feladat nem nyugodott, mint most. Annál nagyobb a felelőssége, mert jórészt az ellenzék feladatait is neki kell teljesítenie. A néppárti ellenzéket inkább, mint valaha, az egyházpolitika hipnotizálja. Vezére a képviselőházban hirdeti, hogy minden földi jónál és rossznál fontosabb a revízió. Tapasztaltuk is eddig minden alkalommal, hogy a párt a közjognak biztosságát, vagy sérelmét második sorba helyezte, mivel minden erejét az egyházpolitikára irányította. A másik ellenzék, melynek viszont kizárólag közjogi politikája van, magában meghasonlott és nagyobb tevékenységre csaknem alkalmatlanná vált. Különben is neki térve az, hogy minél rosszabb a közjogi helyzet — annál jobb! Minden oly akció, mely a közjogi alap védelmének elvéből kiindul, a függetlenségi párt nélkül, vagy az ő akarata ellenére érhet csak célt. Ez a jövőről még inkább áll, mint a múltról. Nem tartjuk szerencsének, hogy a közjogi ellenzék kezd mindinkább háttérbe szorulni nemcsak a Házban, hanem a nagyközönség szemében is. De aggodalomra sem látunk ebben okot, mivel a többség elég hatalmas, hogy kettős feladatának is eleget tegyen. Első feltétele ennek, hogy a szabadelvű párt a parlamentben legyen egységes és erős, és hogy ne reminiszcenciákban és nem rekriminációkban, hanem az országos politika intézésében és a közjogi helyzet elszánt védelmében keresse hivatását. Ez a gondolat indította a szabadelvű pártot arra a jelentős bizalmi nyilatkozatra, melyről alább beszámolunk. Kifejezésre akarta juttatni a párt a régi és új elemeknek szolidaritását és mindkettőnek bizalmát a kormány fejéhez. Jól mondták ezen az értekezleten, hogy ha Széll Kálmán hosszú közpályája alatt egyebet nem tett volna, mint hogy az ország mostani körülményei között az összes hatvanhetes pártokat egyesítette, akkor is a nemzet elismerésére tarthatna jogosan számot. Hogy tizennégyhónapos hivataloskodása közben, melynek legnagyobb részét úgy töltötte, hogy folyton a külellenség tüzének volt kitéve, nem küzdhetett meg a gazdasági válsággal, a nemzetiségek aspirációival és mindazokkal a reakcionárius irányokkal, melyek nálunk, épp úgy, mint európaszerte, fejüket Cselédek. — A Pesti Napló eredeti tárcája. — Irta: Tömörkény István, I. Nem fiatal lány az Örzse leányzó, sőt alighanem a harmincadik esztendejét már betöltötte. Szépnek sem lehet mondani, ellenben selypes és az egyik lába is hibás. Nincsen senkije a világon, csak anyai részről van valami ángyija. Cselédnek azonban kitűnő a gyerekek mellé, a becsületessége ellen semmi kifogás nem emelhető. A házból el nem kéredzik, hacsak nem valamely aranynemű vásárlása céljából, továbbá ha kérője akad, elmegy az ángyija lakására, hogy megszemlélje a legény . Viselkedésében szerény és szófogadó s bár munkája kissé öreges, ellene mi panasz sem lehet, mert teljesen híjával van azon hibáknak, mik már a vidéken is kezdik elözönleni a cselédséget. Hűség és becsületesség: ez volt régente a cseléd rendes mértéke és ha ennek megfelelt, apróbb hibáit senki zokon nem vette, mert mindenki gyarló és hiába van négy lába a lónak, mégis megbotlik. De azt panaszolni nem lehet. Például itt szolgál Sebők Antal huszonkilenc év óta egyfolytában, mint szőlőkapás. Óhatlan, hogy ennyi idő alatt némi hibái ne estek volna, ám annak, aki rendes foglalatban tartja az eszét, nem azt kell keresnie, hogy e jócska idő alatt az öreg Tóni miben hibázott, hanem hogy miben volt hasznos. Aképp kell lennünk Örzsével is, ki ezúttal most a szóban forog, és neki, jól tekintve a dolgokat, elismerés adandó, mert a gyermeknéppel szeretettel tud bánni. A szeretetnek semmi köze sincs a tudományhoz, mi onnan látható, hogy Örzse sem nem olvas, se nem ír. Az eszének e kurtasága az oknál fogva örvendetes, mert igy megmaradt annak, ami és nem ronthat a gyerekeken semmit. Rinaldóék és Marinelliék, mind az ő teljes részvétele nélkül létesülnek ; nem tud mást, csak az ódon, régi meséket, amiken nincsen cafrang. Mink is azon nevelkedtünk s mint példa mutatja, mégis felnőttünk (mert növendő az embercsont, ha táplálkozik az ember), így neki itt semmi baja sincsen, itt is maradhatna még él, de bizonyos, hogy nem marad, mert férjhez akar menni. Más leány is van, aki férjhez menni akarna, de nem bír, mert nem veszi senki. Örzsét ellenben vinnék, kérője elég gyakran akad. Néha nagy családos, özvegyen maradt munkásember, más alkalommal ismét legényféle népek. Hogy így keresik, annak az oka a vagyonában rejlik, mert pénzes a lány. Ruhája nagyon sok van, némely részét, mit még föl sem vett magára, az ángyijánál tartja. Egy nagy láda tele van vele. De azért olykor csak vásárol. A közös idegroham, az emberbe olykor minden igaz ok nélkül beleütköző vásárlási kedv nála is otthonos. Nem sajnál olyankor tizenkét forintot egy slingelt alsószoknyáért. .. — Miért veszed, mikor már annyid van ? — feddi a gazdasszonya. — Hogy több jöjjön — feleli a koros leányzó. Az aranyneműt is szereti, legutóbb huszonhat forintért vásárolt «metál»-t. Ez mind onnan tudatos, hogy mikor ilyen vásárlókedve támad, pénzt szokott kérni. Egyébként nem szedi ki a bérét, hanem az fertályonként a takarékbeli könyvébe beiródik. Cselédsorshoz, a legalantasabb sorshoz számítva, nem is kis summa az, amit ez a könyv képvisel; a gazdasszonya őrzi. Hogy mint tudták meg mégis, hogy pénze van, az tudva nincs ; alighanem az ángyija terjeszti a hirt. De ismerik róla s olykor el akarják vinni a pénzét kölcsön, kamatra, interesre. Két éve egy elcsapott rendőrnek majd hogy oda nem adta mind annak fejében, hogy amaz reá ígérte testálni azt az örökséget, amiért pert folytat. Eljött újból az ángyi, hogy kérő jelentkezett. Miféle? Hát legény, két kézi munkás, rendes ember. Örzse tudomásul vette a dolgot és kijelenté, hogy jól van, majd hétfőn délután elmegy és föltekinti a legényt. Hogy egymaga ne menjen ez ünnepi aktusra, elhívta magával az «otthonvaló» Mári nénit is, kit nem szabad összetéveszteni az «itthonvaló» Mári nénivel. Az «otthonvaló» Mári néni hónapszámos’ cseléd már régtől fogva, menyecskeasszony még, kubikos volt az ura, de most három éve Békésben megfagyván, elhalt. Ellenben az «itthonvaló» Mári néni csak bejáró mosóaszszony, rég idő órától fogva külön él az urától s más emberrel van egy kenyéren. Hát mindössze ez a külömbség közte és amaz otthonvaló Mári néni között, kit Örzse a legényszemlére magával vitt. Örzse ez alkalommal igen felöltözködött. Megrakta magát arany ékszerekkel és a lábára fehér cipót húzott, de nem eberlasztingot, hanem valóságos fehér bőrből valót. Ilyen az ízlése. Az oltár elé is ilyen cipőben akar menni, továbbá kék selyemruhában. Mai számunk 20 oldal.