Pesti Napló, 1900. július (51. évfolyam, 178-208. szám)
1900-07-01 / 178. szám
178. szám. Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ, 1900. július 1. 14 (Chotek grófnő — Hohenberg hercegnő.) A hivatalos lap holnap a királynak Ischlben kelt kéziratát fogja közzétenni, amelyben Chotek Zsófia grófnőnek a Hohenberg hercegnői címet adományozza. A hercegnő rangban az örökös tartományi hercegek előtt és a mediatizált hercegek után lessz. A ranggal a «kegyelmes hercegnő» (fürstliche Gnaden) cím fog járni, nem pedig a «főmagasságú» cím (Durchlaucht). A hercegnő esetleges leszármazóinak rangja 1900. július 1-től fog datálódni. (Bevonulás Reichstadtba.) Ferenc Ferdinand főherceg tegnap este érkezett Drezdába, hogy onnan elkísérje menyasszonyát Reichstadtba az esküvőre. A pályaudvaron maga Chotek Zsófia grófnő várta kisérőnőjével a főherceget; a pályaháztól bérkocsin mentek a városba, a főherceg a két hölgygyel szemközt, a kis kocsiülésen foglalt helyet. Ma délután érkezett a főherceg s menyasszonya Reichstadtba. úgy tervezték, hogy a bevonulás a kastélyba teljes csöndben, minden ünnepiesség nélkül történjék, sőt meg is kérték a lakosságot, hogy ne rendezzen ünnepies fogadtatást, s a főherceg úgy tervezte, hogy már a Reichstadt előtt fekvő Behdorfel állomáson kiszállnak a vonatból, onnan feltűnés nélkül kocsin mennek a kastélyba. De az ünnepiességnek ez a teljes mellőzése nem sikerült, mert Reichstadt és környékének lelkes népe nem tudott teljesen lemondani az odaérkező magas vendégek ünnepléséről. Hivatalos fogadtatás azonban nem volt. Az utcádon nem volt semmi pompa, a tolongásnak pedig nyoma sem volt. Az egész kép teljességgel azt a benyomást tette, mintha a lakosság földesurát fogadná. A kastély előtt a városi polgárőrség, a veteránok, lövészek és iskolásgyermekek állottak. A szomszédos Leipából a lakosság kocsikon jött Reichstadtba és a park kapujánál az országúton foglalt állást. Bent, a park árnyas főútján, a terebélyes régi fák alatt állottak az iskolásgyermekek. A bejárattól balra állottak a leánykák csinos fehér ruhában, feketesárga szalagokkal díszítve. Velük szemben foglaltak állást az iskolásfiúk, kik szintén feketesárga szalagokat viseltek, és lobogókkal, kedves, katonás tartásban várakoztak. A leányok sorfalán túl a park kapuján kivül a veteránok, a lövész-egyesületek, Reichstadt városának férfiai, asszonyai és gyermekei foglaltak állást. A külömben csöndes városkának ma mozgalmas képe volt. A menyegző mint valóságos családi Valóságos munka volt a mély, forró homokban előrehaladni. Száz lépésnyire Lucie Worth az ő bostonijával megálltak s mire az utánuk következők eléjük kerültek, ők titokban visszafordultak. Önök, akik még nem jártak homokföldeken samok idején, nem tudják, mennyi az: tíz percnyi távolság ? Az edzett ember is megérzi. Mi — valamennyien — az út közepén megbántuk, hogy egyáltalán elindultunk. Mármár azon is voltunk, hogy ismét visszafordulunk, amikor előttünk egyszerre halk sikolyt hallottunk, a következő másodpercben pedig a Jackson-leány összeesett. Ernyője s kalapja két lépésnyire tőle a homokon maradt. — Ide ! Hozzám! Hamar ! — kiáltotta Simons, erős karjaiba emelve a leányt; mindkét keze el lévén foglalva, kénytelen volt ernyőjét a szőke fej fölé tartani, melyre a nap égő aranya hullott. Perc alatt odaértünk. A parti épület szerencsére alig volt már néhány lépésnyire s az észszerűen alkalmazott segély megmenti a szép leányt a gyilkos naphaláltól. Mégis csaknem egy órábatelt, amig teljesen felépült. Simons vigasztalhatatlan volt. Mentő akciónk közben képtelen volt egy szót is szólani s a szőke főt kezein nyugtatva, égő szemmel leste az arc szinének éledését. Ünnepies pillanat volt ez a kicsiny társaság, mely őket körülállotta, visszafojtott lélekzettel leste a következőket. Simons, bal térdére ereszkedve, félelemmel nézte az arcot, melynek lezárt pilláin át is érezni lehetett a mélységes kék szemek fényét. Bámulatosan szép jelenet volt az s mi, akik láttuk, sohasem fogjuk elfelejteniünnep fog a kastélyban lefolyni és igy ünnepeli azt maga a lakosság is. Különös báj veszi körül ezt az ünnepet, mely oly jól mutat, valahányszor két szerető szív mindenkinek igaz örömére egyesül. A lobogókkal díszített pályaudvart Reichstadt város lakossága lepte el. Pontban 3 óra 15 perckor a Ferenc Ferdinád főherceget és menyasszonyát hozó különvonat a pályaudvarba robogott. A főherceg gyorsan felnyitotta a kocsi ajtaját és kilépett a kocsiból. Utána Chotek grófnő, a menyasszony, Wuthenau asszony, a menyasszony nővére, kinél Chotek grófnő eddig Drezdában tartózkodott, aztán Löwenstein örökös herceg, Wuthenau, a menyasszony idősebbik nővérének férje és a menyasszony legifjabb nővére, Chotek Henrietta grófnő szállottak ki a kocsiból. Az érkezők három kocsira ültek. Az első kocsiban ült Ferenc Ferdinand főherceg és menyasszonya, meg ennek nővére, Wuthenau asszony, ki a menyasszony anyját helyettesíti és Drezdában is nála lakott; a második kocsiban Lőwenstein örökös herceg ült nejével, a harmadikban pedig Chotek Henrietta grófnő és Wuthenau kapitány foglalt helyet. Ferenc Ferdinánd főherceg nyugodtan várakozott a kocsinál, míg valamennyien helyet foglaltak. Viharos Hodi kiáltások hallatszottak, mikor a kocsik elindultak. A kastély előtt zenekar fogadta az érkezőket, a közönség pedig, teljesen elragadtatva a főherceg menyasszonyától, élénk kiáltásokkal üdvözölte őket. Chotek grófnő eddig teljesen elvonultan élt, úgy hogy maga az arisztokrácia sem ismerte. Most mindenki jól láthatta, mert a grófnő nem viselt fátyolt az arcán és barátságos arckifejezéssel integetett jobbra és balra. Az is tetszett az összegyűlt közönségnek, hogy a kocsi lassan haladt és a grófnőt mindenki jól láthatta. Csillogó okos szemei álmodozóan tekintettek szét, arcát vidám mosoly derítette. A menyasszony fehér piké-ruhát viselt rózsaszínű japánnal, világos gesztenyebarna haját fehér szalm kalap fedte, melyet fekete szárnyak és fehér gazepettyek díszítettek. Ferenc Ferdinánd lovastábornoki egyenruhát viselt, mely pompásan festett rajta. Barátságos tartással integetett az iskolás leánykáknak, kik a park utján állottak. (A kastélyban.) A kastély udvarán Keilwarth kormánytanácsos Hickisch reichstadti esperes, a kapucinus-kolostor gvárdiánja és Liebich, Reichstadt város polgármestere várakoztak a márkapárra. A kastély lépcsője-Mikor az elalélt ébredése közeledni látszott s a megmenekvés már bizonyossá vált, Simons könnyei hirtelen megeredtek és súgva hívta a leányt, mintha a túlvilágról akarná újra az életbe csábítani. Nem lehetetlen, hogy ennek a szerelemnek a hatása alatt ébredt fel a leány; elég az, hogy mikor szemei fölnyiltak s ő Simons arcát látta maga előtt, az élet mosolya derült ki sápadt arcain, ajka pedig a férfi ajkához tapadt hosszú, édes csókkal... Valamennyien tapsolni kezdtünk, de ekkor Simons hirtelen felállott, valami bocsánatkérésfélét rebegett a lánynak, melyben homokról, napról és kirándulásról volt szó, amikkel önmagát vádolta; — aztán zavartan köszönt s mint aki dolgát befejezte, nekivágott a hosszú homokföldnek s elsietett a szálló felé . . . Mi eleintén nem értettük a dolognak ezt a kifejlődését s körülbelül egy órahosszat vártuk visszatértét. Akkor azonban kénytelenek voltunk belátni a várakozás hiábavalóságát. És Simonst sohsem láttuk többé. A szállóbeli inas csak azt a felvilágosítást tudta adni róla, hogy lóra ült s nyugat felé elvágtatott. Két nappal ezután egy mulatt fiú levelet hozott Miss Jacksonnak. Abban a levélben sok ostobaság állott. A többi között az is, hogy Simons Angliában egyszer csalódott egy leányban s akkor valami fogadalmat tett. Még az is állott a levélben, hogy akit egyszer megcsípett a skorpió . .. Hogy pedig mi lett a vége ennek a történetnek azt meg sem mondhatom, mert mi másnap északra utaztunk, valamennyien, a Jacksonleány kivételével. Ő egy nappal később szándékozott útrakelni, nél pedig Nostitz főudvarmester és urbanek jószágigazgató fogadta őket. A kastély felső lépcsőházában pedig ott várta a márkapárt Mária Terézia főhercegnő, a vőlegény anyja két leányával, Mária Annunciata és Erzsébet főhercegnőkkel, kik a márkapár beléptekor gyorsan a menyasszonyhoz siettek és megölelték. A család ezután a Mária Terézia főhercegnő lakosztályából nyiló kerti terraszon teához ült. Az új pár ide karöltve ment. Ekkor lehetett látni, hogy a menyasszony karcsú termete alig valamivel kisebb a főhercegénél. A reichstadti kastélyban a vedégek fogadására s elhelyezésére napok óta nagy előkészületek folytak ; maga Mária Terézia főhercegasszony adta ki az utasításokat s intézkedéseket és személyesen ellenőrizte azok pontos teljesítését. Az előkészületeket ma délelőtt fejezték be, amikor megérkezett gróf Nostitz, Ferenc Ferdinánd főherceg főudvarmestere. Nagyon szépen diszítették föl az ebédlőtermet, amelyben az esküvő után a dejeuner lessz. Falain világoskék stukkatúrával címerpajzsok vannak, bronzmedaillonokkal és gazdag díszítéssel. Az egyik fal nagy részét gyönyörű világoszöld majolika-kályha foglalja el, fehér cirádákkal. A középre, perzsa szőnyegre helyezték az ovális formájú asztalt, mely fölött meisseni porcellánból való kékesfehér gyöngygyel díszített csillár függ. Érdekes, hogy míg a mai ebéden résztvevők névsorában a menyasszony még Chotek grófnő névvel szerepel, a holnapi dejeuner-n résztvevők névsorába már mint Hohenberg hercegnő van beírva. A vőlegény részére berendezett lakosztály hálószobából, ebédlőből, szalonból és egy nagy, duplaablakos teremből áll, amelyben régies divatú, virágos szövettel bevont bútor van. Este hét órakor Mária Terézia főhercegasszony a kastély vendégeit ebéden látta, amely alatt a theresienstadti 94. gyalogezred zenekara játszott. Este féltízkor ismét téa volt Lőwenstein hercegné szalonjában. A kastélyban levők a mai és a holnapi napra letették az udvari gyászt. (Az esküvő.) A holnap tartandó esküvőn a főherceg családját valószínűleg csak anyja, Mária Terézia főhercegasszony és leányai fogják képviselni, mert Ottó és Ferdinánd Károly főhercegek — bár megjelenésük programmban volt — aligha jönnek el. A főhercegen s a főhercegnőkön kívül részt vesznek a esketési szertartáson: Lőwenstein örökös herceg és neje, született Kinsky Amália grófnő, gróf Chotek Károly, a Chotek-ház feje, gróf Chotek Farkas, Wuthenau kapitány és neje, Thun Jaroslav és neje, gróf Nostitz Lipót és neje, Chotek Zdenka és Henrietta grófnők, gróf Nostitz táborszernagy főudvarmester és gróf Cavriani, Mária Terézia főhercegnő kamarásmestere. Az esküvő előtt a résztvevők valamennyien Mária Terézia főhercegasszony nagy szalonjában gyülekeznek. Ez barátságos, világos, sarokterem, melynek falait az uralkodó család tagjainak arcképei diszitik. Itt magalakul a menet, mely azután a históriai nevezetességű billiárdtermen és a vőlegény szalonján keresztül vonul a földszinten levő kápolnába. . 1j A kápolnát gyönyörűen földiszítették; pálmák és pelargóniák veszik körül a főoltárt, amely előtt a mátkapár térdelni fog. Virágokkal ékesítették a mellékoltárt is, melynek Mária-szobrát Anna császárné menyasszonyi ruhájába öltöztették; a fehér aranybrokátból való ruhán a nagy, világoskék udvari uszály is rajta van. A mellékoltárral szemközt, a művészi fafaragású imapadban Mária Terézia, Mária Annunciata és Erzsébet főhercegnő fog ülni. Jobbra, az epistolaoldalon a férfi családtagok, balra az evangéliumi oldalon a női családtagok foglalnak helyet. Az esküvő alatt az oratóriumban ülnek a kamarahölgyek, a tisztviselők családtagjai pedig a kápolna előcsarnokában lesznek. (Miért maradt el Ottó főherceg?) " Udvari körökben, mint nekünk Bécsből telefonon jelentik, a következőket beszélik Ottó főhercegnek és Ferdinánd Károly főhercegnek az esküvőről való elmaradásáról: Vitter Ferenc.