Pesti Napló, 1900. július (51. évfolyam, 178-208. szám)

1900-07-21 / 198. szám

198. szám. Budapest, szombat PESTI NAPLÓ. 1900. julius 21. ki június hó 19-én, amint ezt már meg is irtuk, amely a középületek díszítéséről szól és következő­képpen hangzik: «Valamennyi főispánnak. Bizalmas. K. s. k. (*­» kizárólag saját kezéhez). Felkérem címedet,­­ hogy saját hatáskörében intézkedni szíveskedjék, hogy a legközelebb tartandó katolikus jubiláns ünnepély alkalmából a középületek díszítése mel­­lőztessék, mert elvi szempontból nem tarthatom megengedhetőnek, hogy a felekezeti jelleggel nem bíró középületek szorosan vett egyházi ünnepsé­geknél díszítést nyerjenek. Budapest, 1900. junius 19-én. Széll, s. k. Ez a szöveg mutatja, hogy ebben egy szó sin­csen abból a rendeletből, amelyet a Magyarság kö­zölt és aki ezek után is azonosnak találja a két rendeletet, azon nem lehet segíteni.» A kultuszminiszter szabadságon. Wlassics Gyula kultuszminiszter, ki két héttel ezelőtt ment szabadságra, a jövő hónap 20-ikán tér vissza Buda­pestre. Szabadságát részint a Balaton mellett, ré­szint Norderverben tölti. Távollétében a miniszté­rium ügyeit Zsilinszky Mihály államtitkár vezeti, ki szeptemberben megy szabadságra. Az újvidéki főispán fölmentése. A hivatalos lap mai száma jelenti, hogy a király a belügymi­niszter előterjesztésére dr. Flatz Viktor újvidéki fő­ispánt állásától, buzgó szolgálatainak elismerése mellett, saját kérésére fölmentette. A vissói mandátum. K. Jónás Ödönnek a fehó-vissói mandátumról való lemondása folytán a kerület szabadelvű párti polgárai tegnap értekezletet tartottak, amelyen egyhangúlag Nagy Ferenc állam­titkárt jelölték képviselőnek. Az interparlamentáris konferencia. A párisi interparlamentáris konferencián résztvevő magyar képviselők nagy része e hónap 28-á­n, szombaton indul Párisba, hol 30-án este a Trocadéro-szállóban lessz közös találkozójuk azokkal, kik már előbb odautaztak. A konferencia e hónap 31-én, kedden­­­tartja első ülését.­­ A Békebarát Sajtószövetség magyar csoportjának választmánya ma délután ülést tartott, amelyen megvitatta azokat az intézke­déseket, amelyek alkalmasak rá, hogy a magyar sajtó a párisi interparlamentáris kongresszus mun­kálkodásáról teljesen megbízható és minél részle­tesebb tudósításokat kaphasson. Bolgár Ferenc el­nök ezenkívül a választmányt érdeklő ügyekről tett jelentést, melyeket a választmány tudomásul vett, észszel senkinek sem juthatott eszébe építeni. Ettől a nagy vételkedvtől persze annyira nőtt pár hónap alatt a kültelek ára, mintha a Szent István-templom szomszédságában lett volna. Tízszeresen túlfizették az értékét, s mindjárt palotát is kezdtek rája építeni, hogy ezzel is emeljék az árát az építkezési bank részvényei­nek. Mert a fődolog itt is a börzejáték volt hausse-ra. Mindennek az lett az eredménye, hogy rö­videsen jóval több vállalkozásnak vetették meg az alapját, mint amennyi tőke összevéve ren­delkezésére állt a világnak. Kivették a pénzt régi vállalatokból s újabba fektették. A réginek tehát csökkent az üzeme, a jövedelme, míg az újat kellő anyagi eszközök híján meg sem lehetett indítani. De az önbizalom oly nagy volt, hogy a részvények ára jó darabig nap­­ról-napra emelkedett a tőzsdéken. Őrületes agrotage folyt, a jövendő reményeit eszkomptál­­ták a börzén. Ivézből-kézbe mentek át folyton a részvények, mindig magasabb árakon, mert mindenki nyerni akart rajtuk. Egyszer aztán összeomlott a kártyavár, nem lehetett tovább egyik lyukat a másikkal befoldozni. Egy tekintélyes berlini makler-bank kezdte azzal, hogy 1873. szeptemberében kellő készpénz hiján nem tudta kifizetni a börze­nyereségeket a betevőinek. Erre oly elementá­ris erővel tört ki minden országban a pánik, aminőhöz fogható ijedelmet soha, sehol, semmi­féle nemzeti baj réme nem okozott. A banko­kat és tőzsdéket megrohanták az emberek Londoni tudósítónktól ma a következő szenzációs táviratot kaptuk : A pekingi mészárlásokról szóló hírek alaptalanok. Az európaiak tegnapelőtt, vagyis szerdán, jól voltak. Conger, a Pekingben levő amerikai követ táviratot küldött kormányának, mely éppen most érkezett Washingtonba. A távirat szö­vege csak­ az amerikai kormány előtt ismeretes titkos sikerekből áll. Tévedés­benforgása ennélfogva ki van zárva. Conger távirata válasz az amerikai kormánynak hozzá intézett kérdezős­­ködésére, melyet a washingtoni kínai százezrei, hogy pénzt kapjanak a részvénye­kért. De a részvények legtöbbje órák, percek alatt értéktelen papírrá vált. Aki tegnap mil­liomos volt, ma virslit ha evett ebédre. Hónapokon át folyton terjedt a rombolás, összeomlása a legszilárdabbnak tartott pénz­intézeteknek, gyáraknak. A munkanélküliek százezrei szertekószáltak mindenfelé, koldultak, erőszakoskodtak egy falat kenyérért. Buda­pesten harminc, Bécsben háromszázezer haj­léktalan ember csatangolt az utcákon az 1873-ról 1874-re forduló télen, lerongyoltan,több napon koplalva, mint étkezve, jól sohasem lakva. Rablás, lopás, utonállás napirenden volt. Nem volt erő, dacára a rendőri és katonai hatalom­nak, mely az éhezés által izgatott tömegeket rendben tudta volna tartani. És igy volt min­denfelé, San­ Franciscotól Odesszáig. Nem volt nép, amely ezt a rémséges telet meg ne sínylette volna. De azután is még esztendőkig tartott a lassú lábbadozás, míg a gazdaság, főképp az ipar ismét a csendes, egyenletes munka állapotába visszazökkent. A Panama-svindli, a Barnaio-csőd mintha csak ma történt volna, mindenki emléke­zik reá. Mindezek és egyéb hasonlók hű krónikásu­kat találták Wirth Miksában. Azok pedig, akik az ő följegyzéseit s a hozzáfűzött kritikáját ol­vassák, az emberi ballépések e történetéből, a letarolt mezők új életre pezsdüléséből hitet szereznek a kultúra örök fejlődéséhez. (17 é v.) Vj A kínai háború. Budapest, július 20. A hatalmak a kínai kérdésre vonatkozóan elvben egyetértenek. Az egyetértés, nem szólva néhány kisebb féltékenykedésről, a harctéren is megvan, de a helyzet felfogásában még mindig vannak árnyalatok, melyeket nehéz egymással összhangba hozni. Míg Németország kényszerülve látta magát a kínai követ távira­tainak megcenzúrázására, addig Amerika ma hivatalosan kijelenti, hogy nem szándékozik a washingtoni kínai követ levelezését s távirat­váltásait korlátozni s egyszersmind tudatja azt is, hogy meg van győződve, hogy a kö­vet éppen nem szimpátiás a boxerekkel. Ez az előzékenység nagyon jellemző az amerikai fel­fogásra. Míg Európában a kínai követek műkö­déséhez való bizalmát rég elvesztette mindenki s a szavahihetőségüket semmire sem becsülik, addig Amerika siet az ellenkező nézetnek adni kifejezést. Ez a magában véve nem nagy je­lentőségű eset is mutatja, hogy milyen kuszáll a diplomáciai helyzet s milyen csinyján kell bánni a hatalmak úgynevezett egyetértésével. Kínában pedig a veszedelem napról-napra nagyobb lessz, a felkelés terjed s a délvidéki alkirályok viselkedése is mind gyanusabb lessz. Ez által szinte enorm is nagygyá lessz az a terület, melyen a hatalmaknak meg kell védni érdekeiket. Mindig több idegen telep forog vesze­delemben, minduntalan elszakad egy-egy szál, melyen fontos érdekek függtek, de Amerika nem törődik mindezzel, d ő megbízik a kínai követben. A pekingi követek élnek, követ közvetítésével a múlt pénteken külön futárral küldtek Sanghaiból Pe­­kingbe. A londoni lapok külön kiadás­ban közlik ezt a szenzációs hírt. ,­ Ugyancsak Londonból táviratozza tudósí­tónk, hogy az odavaló kínai követ egy inter­­júvolónak kijelentette, hogy éppen most kapott táviratot Pekingből, melyet éppen Salisbury­­miniszterelnöknek készült a külügyi hivatalban bemutatni. A távirat, megerősíti, hogy az euró­­­pai kolónia július 18-án, tehát szerdán még jól volt és hozzáteszi, hogy a törvényes kormány­­ismét túlsúlyra jutott a boxerekkel szemben. Az európai kolónia ennélfogva nem forog veszede­­lemben. A követ kijelentette még, hogy a kínai kormány a legközelebbi napokban ismét föl­­veszi a rendes diplomáciai összeköttetést a ha­talmakkal.­­ Ezekkel a meglepő váratlansággal jövő hí­resztelésekkel szemben a londoni Daily Te­legraph pétervári levelezője állítólag teljesen megbízható forrásból arról értesül, hogy az orosz kormány már egész határozott híreknek van bir­tokában arról, hogy Pekingben az összes köve­teket és idegeneket július 6-án lemészárolták. Azt a hivatalos táviratot, mely ezt a hírt hozta, még ugyanaznap átadták a cárnak. A pekingi idegenek sorsának optimista felfogását szintén nagyon meggondolandónak mutatja ti a Daily Express sanghaji levelezőjének egy táv­­lata, mely azt jelenti, hogy egy tekintélyes kínai kereskedő, aki szemtanúja volt a mészár­lásnak és tizenhetedikén érkezett Peking-­ ből Sanghaiba, rettenetes részleteket mond el a vérfürdőről. Látta, hogy hogyan von­szoltak üvöltő boxerbandák európai asszonyo­kat az utcára, ahol letépték róluk a ruhát , darabokra vagdalták őket. A vér­es húsdarabo­­kat a tömeg közé hajították, mely diadalüvöltés­sel cipelte szét az egyes tagokat. Néhány asz­­szony már halott volt, mert a hozzátartozói agyonlőtték, hogy elevenen ne jusson a boxereje keze közé. A kereskedő azt is látta, hogy kínai katonák fehér gyermekek hulláit hordták körül dárdájukra tűzve. A többi katona addig lőtt célba a hullákra, míg véres rongygyá nem váltak. A kereskedő jelentése szerint Peking környékén 300.000 kínai katona és boxer van a legjobb fajta, egészen modern fegyverekkel fel­szerelve. Mindenfelé szónoklatokat tartanak s há­borút hirdetnek, míg min­den idegen ki nem lessz irtva. Azt akarják, hogy az ország belsejében is, a szerződéses kikötőkben is megöljenek minden európait. Minden fehér ember fejére nagy vér­­díj van kitűzve. A boxereknek gazdag zsák­mányt ígérnek s Titán tábornokai különösen hangsúlyozzák, hogy a katonáknak módjukban fog állni fehér nőket kenteni a hatalmukba.­­ Róma, július 20. A &se/frm-ügynökség je­lenti Hongkongból e hónap 17-iki kelettel . Li-Hung-Csang az olasz konzulnak ugyanazo­kat a nyilatkozatokat tette, mint a többi kon­zulnak. Azt mondotta, hogy Pekingbe megy, hogy a hatalmasságokkal tárgyalásokat kezd­jen és hozzátette, hogy azt a július 8-án kelt császári parancsot, mely őt Pekingbe rendelte,, a császár és az özvegy császárné írta alá. A konzul megkérte Li­ Hung-Csangot, hogy egy táviratot juttasson el Salvago Baggi márki olasz konzulhoz. Li­ Hung-Csang azonban kijelentette, hogy ez lehetetlen. A követek sorsa felől még most is bizonytalanságban vannak. Liukunji nankingi alkirály rendeletet kapott, mely fel­szólítja, hogy Pekingbe menjen.­­ Brüsszel, július 20. A sanghaji belga kon­zul jelenti e hónap 19-éről. Seng közölte, hogy az idegenek Pekingben e hónap 18-án sértetlenek voltak. Egy e hó 16-án kiadott csá­szári rendelet utasította a tiencini alkirályt, hogy a zavargások által okozott károkat be­­csültesse fel és parancsolja meg a helyi ható­ságoknak, hogy a lázadást nyomják el. v. , J

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék