Pesti Napló, 1900. július (51. évfolyam, 178-208. szám)
1900-07-21 / 198. szám
198. szám. Budapest, szombat PESTI NAPLÓ. 1900. julius 21. ki június hó 19-én, amint ezt már meg is irtuk, amely a középületek díszítéséről szól és következőképpen hangzik: «Valamennyi főispánnak. Bizalmas. K. s. k. (*» kizárólag saját kezéhez). Felkérem címedet, hogy saját hatáskörében intézkedni szíveskedjék, hogy a legközelebb tartandó katolikus jubiláns ünnepély alkalmából a középületek díszítése mellőztessék, mert elvi szempontból nem tarthatom megengedhetőnek, hogy a felekezeti jelleggel nem bíró középületek szorosan vett egyházi ünnepségeknél díszítést nyerjenek. Budapest, 1900. junius 19-én. Széll, s. k. Ez a szöveg mutatja, hogy ebben egy szó sincsen abból a rendeletből, amelyet a Magyarság közölt és aki ezek után is azonosnak találja a két rendeletet, azon nem lehet segíteni.» A kultuszminiszter szabadságon. Wlassics Gyula kultuszminiszter, ki két héttel ezelőtt ment szabadságra, a jövő hónap 20-ikán tér vissza Budapestre. Szabadságát részint a Balaton mellett, részint Norderverben tölti. Távollétében a minisztérium ügyeit Zsilinszky Mihály államtitkár vezeti, ki szeptemberben megy szabadságra. Az újvidéki főispán fölmentése. A hivatalos lap mai száma jelenti, hogy a király a belügyminiszter előterjesztésére dr. Flatz Viktor újvidéki főispánt állásától, buzgó szolgálatainak elismerése mellett, saját kérésére fölmentette. A vissói mandátum. K. Jónás Ödönnek a fehó-vissói mandátumról való lemondása folytán a kerület szabadelvű párti polgárai tegnap értekezletet tartottak, amelyen egyhangúlag Nagy Ferenc államtitkárt jelölték képviselőnek. Az interparlamentáris konferencia. A párisi interparlamentáris konferencián résztvevő magyar képviselők nagy része e hónap 28-án, szombaton indul Párisba, hol 30-án este a Trocadéro-szállóban lessz közös találkozójuk azokkal, kik már előbb odautaztak. A konferencia e hónap 31-én, keddentartja első ülését. A Békebarát Sajtószövetség magyar csoportjának választmánya ma délután ülést tartott, amelyen megvitatta azokat az intézkedéseket, amelyek alkalmasak rá, hogy a magyar sajtó a párisi interparlamentáris kongresszus munkálkodásáról teljesen megbízható és minél részletesebb tudósításokat kaphasson. Bolgár Ferenc elnök ezenkívül a választmányt érdeklő ügyekről tett jelentést, melyeket a választmány tudomásul vett, észszel senkinek sem juthatott eszébe építeni. Ettől a nagy vételkedvtől persze annyira nőtt pár hónap alatt a kültelek ára, mintha a Szent István-templom szomszédságában lett volna. Tízszeresen túlfizették az értékét, s mindjárt palotát is kezdtek rája építeni, hogy ezzel is emeljék az árát az építkezési bank részvényeinek. Mert a fődolog itt is a börzejáték volt hausse-ra. Mindennek az lett az eredménye, hogy rövidesen jóval több vállalkozásnak vetették meg az alapját, mint amennyi tőke összevéve rendelkezésére állt a világnak. Kivették a pénzt régi vállalatokból s újabba fektették. A réginek tehát csökkent az üzeme, a jövedelme, míg az újat kellő anyagi eszközök híján meg sem lehetett indítani. De az önbizalom oly nagy volt, hogy a részvények ára jó darabig napról-napra emelkedett a tőzsdéken. Őrületes agrotage folyt, a jövendő reményeit eszkomptálták a börzén. Ivézből-kézbe mentek át folyton a részvények, mindig magasabb árakon, mert mindenki nyerni akart rajtuk. Egyszer aztán összeomlott a kártyavár, nem lehetett tovább egyik lyukat a másikkal befoldozni. Egy tekintélyes berlini makler-bank kezdte azzal, hogy 1873. szeptemberében kellő készpénz hiján nem tudta kifizetni a börzenyereségeket a betevőinek. Erre oly elementáris erővel tört ki minden országban a pánik, aminőhöz fogható ijedelmet soha, sehol, semmiféle nemzeti baj réme nem okozott. A bankokat és tőzsdéket megrohanták az emberek Londoni tudósítónktól ma a következő szenzációs táviratot kaptuk : A pekingi mészárlásokról szóló hírek alaptalanok. Az európaiak tegnapelőtt, vagyis szerdán, jól voltak. Conger, a Pekingben levő amerikai követ táviratot küldött kormányának, mely éppen most érkezett Washingtonba. A távirat szövege csak az amerikai kormány előtt ismeretes titkos sikerekből áll. Tévedésbenforgása ennélfogva ki van zárva. Conger távirata válasz az amerikai kormánynak hozzá intézett kérdezősködésére, melyet a washingtoni kínai százezrei, hogy pénzt kapjanak a részvényekért. De a részvények legtöbbje órák, percek alatt értéktelen papírrá vált. Aki tegnap milliomos volt, ma virslit ha evett ebédre. Hónapokon át folyton terjedt a rombolás, összeomlása a legszilárdabbnak tartott pénzintézeteknek, gyáraknak. A munkanélküliek százezrei szertekószáltak mindenfelé, koldultak, erőszakoskodtak egy falat kenyérért. Budapesten harminc, Bécsben háromszázezer hajléktalan ember csatangolt az utcákon az 1873-ról 1874-re forduló télen, lerongyoltan,több napon koplalva, mint étkezve, jól sohasem lakva. Rablás, lopás, utonállás napirenden volt. Nem volt erő, dacára a rendőri és katonai hatalomnak, mely az éhezés által izgatott tömegeket rendben tudta volna tartani. És igy volt mindenfelé, San Franciscotól Odesszáig. Nem volt nép, amely ezt a rémséges telet meg ne sínylette volna. De azután is még esztendőkig tartott a lassú lábbadozás, míg a gazdaság, főképp az ipar ismét a csendes, egyenletes munka állapotába visszazökkent. A Panama-svindli, a Barnaio-csőd mintha csak ma történt volna, mindenki emlékezik reá. Mindezek és egyéb hasonlók hű krónikásukat találták Wirth Miksában. Azok pedig, akik az ő följegyzéseit s a hozzáfűzött kritikáját olvassák, az emberi ballépések e történetéből, a letarolt mezők új életre pezsdüléséből hitet szereznek a kultúra örök fejlődéséhez. (17 é v.) Vj A kínai háború. Budapest, július 20. A hatalmak a kínai kérdésre vonatkozóan elvben egyetértenek. Az egyetértés, nem szólva néhány kisebb féltékenykedésről, a harctéren is megvan, de a helyzet felfogásában még mindig vannak árnyalatok, melyeket nehéz egymással összhangba hozni. Míg Németország kényszerülve látta magát a kínai követ táviratainak megcenzúrázására, addig Amerika ma hivatalosan kijelenti, hogy nem szándékozik a washingtoni kínai követ levelezését s táviratváltásait korlátozni s egyszersmind tudatja azt is, hogy meg van győződve, hogy a követ éppen nem szimpátiás a boxerekkel. Ez az előzékenység nagyon jellemző az amerikai felfogásra. Míg Európában a kínai követek működéséhez való bizalmát rég elvesztette mindenki s a szavahihetőségüket semmire sem becsülik, addig Amerika siet az ellenkező nézetnek adni kifejezést. Ez a magában véve nem nagy jelentőségű eset is mutatja, hogy milyen kuszáll a diplomáciai helyzet s milyen csinyján kell bánni a hatalmak úgynevezett egyetértésével. Kínában pedig a veszedelem napról-napra nagyobb lessz, a felkelés terjed s a délvidéki alkirályok viselkedése is mind gyanusabb lessz. Ez által szinte enorm is nagygyá lessz az a terület, melyen a hatalmaknak meg kell védni érdekeiket. Mindig több idegen telep forog veszedelemben, minduntalan elszakad egy-egy szál, melyen fontos érdekek függtek, de Amerika nem törődik mindezzel, d ő megbízik a kínai követben. A pekingi követek élnek, követ közvetítésével a múlt pénteken külön futárral küldtek Sanghaiból Pekingbe. A londoni lapok külön kiadásban közlik ezt a szenzációs hírt. , Ugyancsak Londonból táviratozza tudósítónk, hogy az odavaló kínai követ egy interjúvolónak kijelentette, hogy éppen most kapott táviratot Pekingből, melyet éppen Salisburyminiszterelnöknek készült a külügyi hivatalban bemutatni. A távirat, megerősíti, hogy az európai kolónia július 18-án, tehát szerdán még jól volt és hozzáteszi, hogy a törvényes kormányismét túlsúlyra jutott a boxerekkel szemben. Az európai kolónia ennélfogva nem forog veszedelemben. A követ kijelentette még, hogy a kínai kormány a legközelebbi napokban ismét fölveszi a rendes diplomáciai összeköttetést a hatalmakkal. Ezekkel a meglepő váratlansággal jövő híresztelésekkel szemben a londoni Daily Telegraph pétervári levelezője állítólag teljesen megbízható forrásból arról értesül, hogy az orosz kormány már egész határozott híreknek van birtokában arról, hogy Pekingben az összes követeket és idegeneket július 6-án lemészárolták. Azt a hivatalos táviratot, mely ezt a hírt hozta, még ugyanaznap átadták a cárnak. A pekingi idegenek sorsának optimista felfogását szintén nagyon meggondolandónak mutatja ti a Daily Express sanghaji levelezőjének egy távlata, mely azt jelenti, hogy egy tekintélyes kínai kereskedő, aki szemtanúja volt a mészárlásnak és tizenhetedikén érkezett Peking- ből Sanghaiba, rettenetes részleteket mond el a vérfürdőről. Látta, hogy hogyan vonszoltak üvöltő boxerbandák európai asszonyokat az utcára, ahol letépték róluk a ruhát , darabokra vagdalták őket. A véres húsdarabokat a tömeg közé hajították, mely diadalüvöltéssel cipelte szét az egyes tagokat. Néhány aszszony már halott volt, mert a hozzátartozói agyonlőtték, hogy elevenen ne jusson a boxereje keze közé. A kereskedő azt is látta, hogy kínai katonák fehér gyermekek hulláit hordták körül dárdájukra tűzve. A többi katona addig lőtt célba a hullákra, míg véres rongygyá nem váltak. A kereskedő jelentése szerint Peking környékén 300.000 kínai katona és boxer van a legjobb fajta, egészen modern fegyverekkel felszerelve. Mindenfelé szónoklatokat tartanak s háborút hirdetnek, míg minden idegen ki nem lessz irtva. Azt akarják, hogy az ország belsejében is, a szerződéses kikötőkben is megöljenek minden európait. Minden fehér ember fejére nagy vérdíj van kitűzve. A boxereknek gazdag zsákmányt ígérnek s Titán tábornokai különösen hangsúlyozzák, hogy a katonáknak módjukban fog állni fehér nőket kenteni a hatalmukba. Róma, július 20. A &se/frm-ügynökség jelenti Hongkongból e hónap 17-iki kelettel . Li-Hung-Csang az olasz konzulnak ugyanazokat a nyilatkozatokat tette, mint a többi konzulnak. Azt mondotta, hogy Pekingbe megy, hogy a hatalmasságokkal tárgyalásokat kezdjen és hozzátette, hogy azt a július 8-án kelt császári parancsot, mely őt Pekingbe rendelte,, a császár és az özvegy császárné írta alá. A konzul megkérte Li Hung-Csangot, hogy egy táviratot juttasson el Salvago Baggi márki olasz konzulhoz. Li Hung-Csang azonban kijelentette, hogy ez lehetetlen. A követek sorsa felől még most is bizonytalanságban vannak. Liukunji nankingi alkirály rendeletet kapott, mely felszólítja, hogy Pekingbe menjen. Brüsszel, július 20. A sanghaji belga konzul jelenti e hónap 19-éről. Seng közölte, hogy az idegenek Pekingben e hónap 18-án sértetlenek voltak. Egy e hó 16-án kiadott császári rendelet utasította a tiencini alkirályt, hogy a zavargások által okozott károkat becsültesse fel és parancsolja meg a helyi hatóságoknak, hogy a lázadást nyomják el. v. , J