Pesti Napló, 1900. szeptember (51. évfolyam, 239-268. szám)

1900-09-01 / 239. szám

239. szám. Budapest, szombat PESTI NAPLÓ, 1900. szeptember 1. 8 A kínai háború. Budapest, augusztus 31. Az a körülmény, hogy gróf Walderseet ne­vezték ki a kínai szövetséges hadak főparancs­nokává, fontos eseményeknek lett az okozója. Kétségtelen, hogy ennek a kinevezésnek az eredménye­s­ szövetséges hadaknak Peking el­len való gyors előrenyomulása is, most pedig arról érkezik hír, hogy a hatalmasságok békés hajlandóságait szinte hihetetlen mértékben fo­kozta a sremet fővezér kineveztetése. Ma min­den oldalról azt jelentik, hogy a hatalmassá­gok, melyek eddig annyira vonakodtak a Li- Hiug-Csalnggal való béketárgyalástól, most — Amerika és Oroszország kezdésére — egy­szerre ebben a kínai diplomatában találják meg azt az embert, aki legalkalmasabb a tár­gyalások megkezdésére. Igaz, mondják a békebarát hatalmasságok, hogy Li nem kifogástalan ember, de az egyet­len, aki rendelkezésére áll az európai és ame­rikai diplomáciának, hogy tárgyalhasson vele. S Oroszország és az Egyesült Államok nyo­mása alatt Németország is, úgy látszik, kény­szerülve lessz csatlakozni a hatalmasságoknak hirtelen támadt békés hangulatához. A mai eseményről e távirataink vannak: Orosz-amerikai egyezmény, kérdésben azok a kormányok, melyeknél akkre­ditálva vannak. Londonban, mint táviratozzák, ennek az orosz-amerikai megegyezésnek a hite villám­­csapásként hatott. A megdöbbenés hatása a lapokban is észlelhető. A Times tartózkodik minden kommentártól s csak annyit mond, hogy előbb be kell várni a megbízhatóbb hí­reket. A Standard ezzel szemben egész őszin­tén bevallja az orosz-amerikai szövetség jelentő­ségét s kijelenti, hogy ez Oroszország önző po­litikájának következménye. Oroszország ugyanis a szibériai vasút elkészítése előtt nem érzi ma­gát elég erősnek arra, hogy Kínában háborút viseljen, Mac Kinley elnök pedig az amerikai elnökválasztás előtt fél az expanzív politika ellenségeitől. London, augusztus 31. A Daily Telegraph egy washingtoni jelentése szerint az összes ha­talmak beleegyezésüket adták, hogy Li­ Hung- Csangot elfogadják meghatalmazottnak a béke közvetítésére s az ellenségeskedést Kína ellen megszüntetik. A new-yorki Sun gróf Waldersee visszahívását követeli. Németországnak ugyan volna joga, mondja ez a lap, hogy Kínától elégtételt követeljen, de magára hagyatva, nem folytathatná az operációt. Berlin, augusztus 31. (Saját tudósítónk­­tól.) A washingtoni német ügyvivő csütörtökön, vagyis augusztus 30-án látogatást tett az ame­rikai kormány külügyi osztályánál és arról biz­tosította az amerikai kormányt, hogy Német­ország a Kínában fölmerült nehézségek elhárí­tásában a többi hatalmasságokkal egyetértően akar eljárni. A német kormány nem üzente meg a háborút Kínának, hanem a többi hatal­makhoz csatlakozott abban a törekvésben, hogy áldozataiért és a sérelmekért teljes elégtételt kapjon. A német kormány politikája teljes össz­hangzásban van az amerikai kormány július 3-áról keltezett jegyzékével, melyben az ame­rikai kormány a Kínával való hadiállapotot nem ismeri el és Amerika egyetlen célját a törvé­nyes kínai kormány támogatásában találja. Brüsszel, augusztus 31. (Saját tudó­sítónktól. Az idevaló kormánykörök arról ér­tesültek, hogy amint Pekingben a rendes kor­mányzat helyreáll, Franciaország, Oroszország és Amerika a kínai kérdés megoldása végett nemzetközi konferencia egybehívását fogják a hatalmaknak javaslatba hozni, melyen a nagy­hatalmakon kívül Belgium és Hollandia is kép­viselve lessz. Köln, augusztus 31. (Saját tudósítónk­tól.) A Kölnische Zeitung-nak berlini távirata visszautasítja az orosz javaslatokat, hogy a ha­talmak csapatai Pekinget kiürítsék, mert nem tartja alkalmasaknak arra, hogy a béke megkötését elősegítsék. Ha a hatalmak csapatai kiürítenék Pekinget, a kínaiak azt a csapatok gyöngesé­­gének és Végtelen vollának tartanák és a szétszórt kínai csapatok új ellenállásra egye­sülnének. Berlin, augusztus 31. (Saját tudósítónk­tól.) A hatalmak között most tárgyalások foly­nak Oroszország ama javaslatára vonatkozóan, hogy a csapatokat Pekingből visszavonják. Oroszország­­ ezt a meglepő javaslatot azzal okolja meg, hogy a Pekingben redelkezésre álló csapatok elégtelenek. Az orosz csapatok a pe­kingi orosz követet Tiencsinbe magukkal fog­ják vinni, kérdéses azonban, hogy Oroszország akkor is meg fogja-e valósítani ezt az elhatáro­zását, ha a többi hatalmak azt határoznák, hogy csapataikat Pekingben tartják. Hamburg, augusztus 31. (Saját tudósí­tónktól.) A Magdeburger Zeitung pétervári távirata szerint Oroszország újabban ismét 7000 embert mozgósít, kiket szintén Mancisuországba küld. Ugyancsak a nevezett lapnak más oldal­ról azt jelentik, hogy Japán a többi hatalmas­ságoknak kijelentette, hogy azonnal megszállja Koreát, ha Oroszország Mancisuországot meg akarja szállani. Japán Korea megszállására nézve már minden intézkedést megtett. Fran­ciaország közbelépni szándékozik, hogy bonyo­dalmak származhatnak, ha a hatalmak Kínával gyorsan békét nem kötnek. Kína belsejéből rossz hírek érkeznek. A fekete zászlósok hatal­mas tömegekben vonulnak Hang-Kou, Nanking és Kanton városok ellen, Tiencin környékén pedig folytonosan nagyszámú boj­or csapatok jelentkeznek. A helyzet Pekingben. A pétervári hivatalos lap ma közli Alexejev tábornagynak egy e hónap 23-án kelt táviratát, mely így szól: Lenevics tábornok jelenti 19-éről, hogy az idegen csapatok parancsnokaival való kölcsönös megegyezés értelmében eddig egyet­len egy hatalmasság csapatai sem léptek be a császári palotába. A palota kapui előtt a szövetséges csapatok őrségei állanak. A császári kormány elmenekült, de hogy hova, azt nem tudják. Az európai csapatok meg­érkezése előtt több minisztert kivégeztek. Kémek állítása szerint a déli parkban boxe­­rek vannak. Csapataink egy rizsraktárban körülbelül egy millió púd rizst zsákmányol­tak. A cungji-jámenben tömérdek ezüstöt találtak. Az ostrom alatt követségünk védő­­őrsége hősiesen viselte magát. A védelmet báró Bhaden hadnagy, a partraszálló csapa­tok parancsnoka vezette. A matrózok közül öt elesett, kettő belehalt sebeibe és húsz megsebesült. A követségen egy ember elesett és egy megsebesült. Lenevics tábornoktól magától is érkezett e hónap 20-áról jelentés Pétervárra. A tábornok ebben azt mondja, hogy előtte való nap egy kis orosz csapat Iljinszkij ezredes vezetésével veszteség nélkül elfoglalta a Pekingtől észak­nyugatra levő császári nyári palotát. Ugyan­azon a napon orosz tüzérek Pekingben körül­belül ötven ágyút és sok puskát találtak. Frankfurt, augusztus 31. A Frankfurter Zeitung-nsik táviratozzák Sanghajból, hogy báró Ketteler holttestét megtalálták. A német követ­ség többi tagjai jól vannak. A német kiren­deltség azonban sokat szenvedett. Jokohama, augusztus 31. (Peuter.) Jama­­gucchi altábornagy táviratozza Pekingből. Az idegen követek és parancsnokok szombaton ér­tekezletet tartottak és elhatározták, hogy a császárváros kapuit tovább is őriztetik és pedig a délieket amerikai, a többieket japáni kato­nákkal. Elhatározták továbbá, hogy Peking be­vételét azzal ünnepük meg, hogy a szövetsé­ges csapatok 28-án fölvonulnak a császárváros utcáin. A császári palotából sok emnök jött ki, hogy megadja magát. A palota lakóinak meg­ígérték, hogy kíméletesen fognak velük bánni. Washingtonból táviratozzák, hogy az ameri­kai kormány értesítette külföldi képviselőit, hogy az orosz ügyvivőtől jegyzéket kapott, mely szerint a tengernagyok elhatározták, hogy Li-Hung-Csang-ot megakadályozzák abban, hogy a kínai hatóságokkal összeköttetésbe lépjen, míg a pekingi diplomáciai kar doyenje instrukciót nem ad. Ez az intézkedés Oroszországot na­gyon meglepte. Amerika e tekintetben egyetért Oroszországgal és nyomatékosan hangoztatja, hogy Li­ Hung-Csang a kínai kormánynak egyet­len képviselője, ki elérhető s azért teljes sza­badságot kell neki adni arra, hogy kormányá­val és a kínai csapatok parancsnokával össze­köttetésbe lépjen. Az Egyesült Államok kínai képviselői ilyen értelmű utasítást kaptak, az európai képviselőket pedig utasították, hogy tudják meg, milyen nézetet vallanak ebben a Vissza akartam fordulni. Odaadom neki a tárcát — gondoltam — azzal a kijelentéssel, hogy csak meg akartam tréfálni. Ostoba, pi­masz tréfa volt, azt beismerem, de hát igen tökrészeg embertől nem szabad az ilyesmit rossz néven venni. Ez lett volna talán az egye­düli megoldás, ez még megmenthetett volna. De nem volt hozzá már bátorságom. Ha eszembe jutott az a tekintet, amelylyel végig­mért, mikor búcsúzóul a kezemet nyújtottam neki, akkor végigfutott hátamon a hideg, és nem tudtam magam rászánni, hogy még egy­szer a szeme elé kerüljek. Boldizsár Józsi már régen bevégezte gyó­nását, mikor bátyja még mindig érzéketlenül, mozdulatlanul állott és hallgatott. Végre nagy­­sokára fölneszett és mint aki valamely irtóza­tos álomból ébred, melynek hatása alól min­denképpen szabadulni akar, néhányszor meg­rázta magát és egész magasságában kiegyene­sedett. — Jól van ... ez tehát megtörtént... Most még csak arra vagyok kiváncsi, hogy miért kellett bevárnod az estét? Egyáltalában miért jöttél ki ide hozzám ? Nem volt talán pisztoly nálad? — Mi az ? Mit mondtál ? — riadt föl az öcscse. — Azt kérdeztem, hogy nem volt-e piszto­lyod, amelylyel főbe lődd magad ? Ez esetben én kisegíthetlek . .. — De én nem akarok meghalni! Egy csepp kedvem sincs hozzá! Ugyan kérlek, ne légy nevetséges ! Mondtam már, hogy azért mene­kültem hozzád, hogy együtt kitaláljunk valamit, valami megoldást...­­ " . _ ... Miklós lassan, észrevétlenül a zsebébe nyúlt . . . — Salamon gavallér ember, ő bizonyára nem szólt még senkinek. A pincér megveszte­gethető ... Ha most rögtön bejönnél a vá­rosba ... Te persze nem bánnád, ha a tömlöcben rothadnék is el. Kész volnál a hóhérnak is át­adni. A legszívesebben talán lelőnél magad, mint a veszett kutyát! De én élni akarok. Fiatal vagyok még, és nyitva előttem a világ. Ne félj, elhagyom e helyet. Nem akarok senkit feszélyezni a jelenlétemmel. Könnyen kijutok Amerikába. Ott künn­yi életet kezdek. — És én ?! . . . — Lehetek idővel gazdag, hatalmas úr. Akinek pénze van, az a becsületét is játszva visszavásárolhatja . . . — És én ?! . . . — Eh, mit! Törődöm is én most veled! Se­gíts magadon, ahogy tudsz. Te, a derék, okos nagyreményű ember, kire a főispáni szék néz, aki Elekes Józsának vagy a vőlegénye, majd csak tudni fogod, hogyan mossad tisztára a Boldizsár nevet . . . . . . Bizonyára tudta . . . Mert ime, alig hogy az utolsó szót kimondta volna Boldizsár Józsi, a becstelen tolvaj, egy jajkiáltás nélkül esett le bátyja elé, miután előbb néhányszor megfordult maga körül. Boldizsár Miklós remekül célzott a vak sö­tétben is. Pedig nem vezette a karját más, mint az a véghetetlen undor és elkeseredés, amely lelkét boldogsága megölése ellen eltöl­­tötte. Vécseiné Jankovich Lujza.

Next