Pesti Napló, 1900. november (51. évfolyam, 300-329. szám)
1900-11-01 / 300. szám
4 • Budapest, csütörtök pesti napló . 1900. november 1. 300. szerk. törvényes gyakorlatunkat és jogunkat tartom fenn, amidőn eképpen járok el. (Helyeslés jobbfelől.) És azok, amiket én e kétnapi vita alatt hallottam és azok, amiket már hetek óta olvastam, ebben a meggyőződésemben engem megingatni képesek nem voltak. (Helyeslés a jobb- és baloldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Gondoltuk!) Én a törvényhozás ítélete alá akarom bocsátani: a főherceg ő császári és királyi fenségének ez a nyilatkozata egyezik-e alkotmányunkkal és az örökösödési rendet meghatározó alaptörvényünkkel, amelyekkel egyeznie kell. (Helyeslés jobbfelől. .Mozgás és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Amikor már fait accompli!) Akkor, amikor ezt a tiszteletet tanúsítom a törvényhozás iránt, azt a vádat, melylyel illettetem, nem érdemeltem meg. (Úgy van jobbfelől és a szélsőbaloldalon.) Becsempészésről lehet-e beszélni akkor, amikor itt áll a kérdés és ennek a Háznak minden tagja szólhat hozzá ? (Helyeslés jobbfelől.) Sokkal egyszerűbb és rám nézve kényelmesebb eljárás lett volna nem tenni semmit és ezt a javaslatot nem hozni ide. Hát miről van szó ? Egy fenséges főherceg úr, aki a trónhoz legközelebb áll, szíve sugallatát, követve, erős elhatározással és akaraterővel egy oly frigykötésre lépett és a házasságnak oly módozatát választotta, amelyről tudta és amelyről elismerte, hogy mily következésekkel jár. Nem mondott le sem a maga, sem utódai nevében és családnak, akik ezt állítják. (A trónöröklési jog.) Ha trónlemondásról lett volna szó, igenis, a törvény értelmében szükség lett volna ennek a törvényhozásnak előzetes hozzájárulására , de elégségesnek tartottam utólag a törvényhozás ítélete alá bocsátani, azon nyilatkozat becikkelyezendő-e, vagy nem ? (Helyeslés a jobboldalon.) A főherceg úr ő fensége nemmondott le. Egyszerűen azt jelentette ki, hogy beállottak reá nézve változatlanul azok a következések, amelyek az általa választott frigykötési módozattal vele járnak. (Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) És tette ezt önkéntesen, saját elhatározásából. Azzal a fenkölt gondolkozással, mely az ő sajátja, amelyet meg nem tagadott egy percig sem, mióta az ez eseményt előidéző kérdés fejlődött, hogy nem akart cselekedni semmi olyant, ami csak távolról is árnyékával bírna annak, hogy a monarkiának és Magyarországnak trónöröklési kérdésében a legkisebb homály, a legkisebb kétely következzék be. Miben áll a mi trónöröklési jogunk? Idézi a szóló az erre vonatkozó törvényeket. A törvény rendelete világos és határozott és interpretációja azt teszi, hogy ezek a szavak : secundum ordinem et secundum normum a primogeniturae szóval vannak összekötve és ahoz tartoznak és így azt teszik : elsőszülöttségi rend és elsőszülöttségi szabály szerint. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : így helyes!) Annak, hogy helyeslik, én csak örülök. Kossuth első benyomása az volt, hogy a javaslat helyes alapon nyugszik, ma azonban más véleményen van. Igen sokszor megtörténik az, hogy az első gondolat a legjobb és nézetem szerint ebben az esetben is így van. Nem most van igaza, véleményem szerint. A tisztelt képviselő úr azt mondja, hogy vagy nincs njitás a trónrendre vonatkozólag a javaslatban és akkor felesleges; vagy njitás van benne s akkor ez változtatás a törvényen. Amikor a képviselő úr ezt így felállította, nekem annak az Omár kalifának, a koránnak és annak a bizonyos könyvtárnak a meséje jut az eszembe, és amint ott nem volt igaza a kalifának, úgy, azt hiszem, a tisztelt képviselő úrnak sincs igaza. Fölöslegesnek semmi körülmények közt sem fölösleges, ha nincs is benne nyitás és pedig azért, mert egy oly fontos esemény és nyilatkozat megtörténtét, mert a trónörökös ügyéhez tartozik, a magyar törvényhozás hozzájárulása és a törvénykönyvbe való beiktatása nélkül részemről nem tartanám helyesnek. Azt mondja tisztelt barátom, hogy ujitás van benne és azért nem fogadja el a javaslatot. Mi az ujitás? Azt mondja, hogy a törvénynek, az 1723 :II. törvénycikknek 7. §-ában az a szó, hogy «archiduces», nem azt jelenti, hogy főhercegnek kell lenni, hanem azt jelenti, hogy azok, akik legitimus és r. k. creszcendensek, mind eo ipso főhercegek. (Ellentmondás a szélsőbaloldalon.) Kossuth Ferenc: Főhercegi utódok ! Széll Kálmán: Ez még furcsább okoskodás. De most maradjunk ennél. Kossuth képviselő úr szerint mindenki, aki szukcesszor és deszcendens, eo ipso minden körülmények közt örökösödésre jogosult. Tagadásba veszi, hogy osztrák főhercegnek kell lenni, aki öröklésre jogosult. Kossuth Ferenc: Azt nem mondtam, sőt ellenkezőleg ! Széll Kálmán : Ezt méltóztatott mondani. Én az archidux Austriae kifejezést és azt a passzust, amelyben erről szó van, nem tudom úgy magyarázni, hogy ez az archidox szó ne legyen ottan egy határozottan dezignatív, határozottan denominatív kifejezés. Ez igenis határozottan megjelöli, ki legyen örökös. (Ellentmondások a szélsőbaloldalon.) Ha ez, hogy «főhercegi utód» azt jelentené, amit a tisztelt képviselő úr vitat, hogy minden főhercegnek minden utódja, minden kvalifikáció nélkül, akkor nem úgy mondta volna a törvény, hanem úgy, hogy «descendentes et successores archiducum», de latinul nem azt mondta a törvény, hogy «successores archiducum», hanem azt mondta, hogy «successores archiduces.» (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Pichler Győző: Csavarás ! (Nagy zaj és mozgás a jobboldalon.) Széll Kálmán : Az igen könnyű módszere a cáfolatnak, azt mondani az illetőnek, rez csavarás. Tessék bizonyítani! Kosauth Ferenc: Én nem mondtam, hogy csavarás! Széll Kálmán: Nem a képviselő úr mondta. Ez nem csavarás, hanem ez egyszerűen a helyes grammatikális és szintaktikális interpretáció, amely gondolom, tiszta, mint a napfény. (Igy van a jobboldalon.) (A morganatikus házasság.) Széll Kálmán miniszterelnök. Három részbe csoportosítja Kossuth többi érvét, s először a morganatikus házasság intézményével foglalkozik. A morganatikus házasságnak mi a fogalma ? Definíciója ott, ahol fennáll, az, hogy ez oly házasság, amely teljesen érvényes házasságot hoz létre, de amelynél szerződésszerű korlátozások állanak be a hitvestársra és a házasságból származható gyermekekre. A hitvestárs és gyermekek jogai mintegy lejébb téteznek , nem osztoznak a családfő rangjában, nevét s a trónt nem öröklik stb. Az egyenrangú és a moraanalikus házasság fogalma kifejlődött Németországban századokon keresztül. Beismerem, mindkét fogalom és intézmény teljesen középkori fogalom; az egyenlőség elvével nem fér össze. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Németországban fennállott, a Filistenrechtnél fogva. A német jogszokás átjött az uralkodóházra azon természetszerű kapocsnál és összeköttetésnél fogva, amelylyel az századokon át Németországgal állott. Hiszen a pragmatika szankció előtti időből is hozhatnék fel példát. Mindenki ismeri Weiser Filippina esetét, de példák feküsznek előttünk a század elejéről is. A század elején történt az János főhercegnől később Henrik főherceggel, még később Szalvátor János főherceggel. Merán gróf, János főherceg morganatikus házassága folytán . . . (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ezekhez semmi közünk ! Minek hozza ezt föl!) . . . Hogyha méltóztatnak a képviselő urak a magyarázatra kiváncsinak lenni, amit tegnap még annyira sürgettek, akkor igenis van közünk hozzá, mert a tények előtt kár szemet hunyni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A tisztelt képviselő urak tarthatják helytelennek azt, amit én mondok és elvethetik, hanem azt hiszik, vagy azt hiszi azon közbeszóló úr, hogy amikor én itt szótlanul hallgatok, mindent helyeslek, ami onnan jön ? (Élénk derültség a jobboldalon.) János főherceg utódjai köztünk élnek, mindenki ismeri őket. Volt-e valaha kérdés, hogy ők trónöröklési joggal bírnak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Soha senki sem mondta, hogy a magyar trónra örökösödési joggal bírnak és trónutódlási joguk el nem vehető. (Egy hang a bal felöl : Nem cikkelyezték be! Nagy zaj.) Tökéletesen igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy ez nálunk nincsen törvényileg kévévé. Igaz. És az a bázisa van, amelyet a hosszú időkön bevett gyakorlat és szokás ad. A szokás jogszokássá és szokásjoggá fejlődik. És én nem deriválom a házitörvényekből, de ezt az intézményt joggyakorlatunk nem repudiálta, fennállott hosszú időkön keresztül ellentmondás nélkül, amint fennáll Európának majdnem minden keresztény államában az uralkodókra nézve. Vagy nem áll fenn Németországban? Nem volt Viktor Emánuelnek morganatikus házassága? Mirafori Rozinát királynénak tekintették? Nem történt ilyesmi Oroszországban nemrégen, Németországban igen gyakran ? Ez egy általános, megengedem, a középkorból maradt, a jogegyenlőség eszméjével és a mai intézményekkel összhangban nem lévő, de a tényleges joggyakorlaton és a szokáson alapuló intézmény. (Igaz! ügy van a jobboldalon.) (A családi szabályok ) Azt mondják, hogy a családi szabályok nem képezhetnek törvényt, az a családi törvény nem emelkedhetik a mi törvényeink fölé, ami abban meg van írva, az bennünket nem kötelez. Legyen szabad előrebocsátanom, hogy az nem törvény, csak statútum. Az csupán foglalata, gyűjteménye a fennálló szokásoknak és szabályoknak, amelyek a legmagasabb uralkodóháznak belső és családi ügyeit szabályozzák és rendezik, mindazon viszonyokkal együtt, amelyek oda tartoznak. Megvan a joga számos családnak bizonyos, mások sérelme nélkül és törvénybe nem ütköző olyan szabályokat alkotni, amelyekkel az ő belső viszonyait szabályozza. Rakovszky István: De nem közjogi kihatással! Széll Kálmán: Hiszen mondtam, hogy senkinek jogait nem sértő és a törvényekbe nem ütköző szabályokat. Hát az uralkodóháznak ezt a jogát tagadni nem lehet. A törvény fölé nem helyezkedhetik, ezt állítom én is. Az uralkodóháznak ezen házi szabályzatát én nem is tekintem jogforrásnak, és ezt jól tessék megjegyezni. Ez összefoglalta bizonyos szabályoknak és szokásoknak, melyek századokon keresztül fennállottak. És ezek képezik intézményeknek alapját. Ilyen értelemben van benne a morganatikus házasság és ilyen értelemben van benne az ebenbürtigség, az egyenjogúság fogalma is. (Helyeslés jobbfelől). Nem azért áll fenn gyakorlatilag és elvitázhatatlanul az egyenjogúság fogalma a legfőbb uralkodó családban, mintha családi törvény teremtette volna meg, hanem mert ez gyakorlatilag fennállott, magába felvette a házszabály is, így áll a kérdés. (Élénk helyeslés a jobboldalon). Abban a háziszabályzat-gyűjteményben nem foglalhat és nem foglal helyet semmi olyan, ami az 1723-ik évi törvénycikkel ellentétben állana (Élénk helyeslés a jobboldalon.), mert a trónöröklési rendet Magyarországon egyedül és kizárólag ez a törvénycikk szabályozza. Nincs is benne semmi, ami azzal ellentétben lenne. Ez a házi statútum négyötöd részben tisztán személyes, vagyoni, magán- és családi viszonyait tárgyazza az uralkodóháznak és csak igen kis, igen eltűnő részében bir vonatkozással arra a két intézményre, tudniillik az egyenrangúságra. És a ma érvényben álló . . . Fichler Győző : Melyik az ? Széll Kálmán : ... ha a tisztelt képviselő úr olyan nagyon kiváncsi, hát megmondom, hogy ez, amely kiadatott 1839-ben Ferdinánd császár és magyar király által. Az egy okmány, amely régen a minisztérenok aktái között van és amely semmiféle titkot sem képez, amelyet igenis ismerek én, ismertek az elődeim, ismertek más miniszterek is. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Pulszky is ?) Azt a részt, mely a főhercegi karakterre és házasságra vonatkozik, leszek szerencsés bemutatni és per extensem fölolvasni. Mert ami egyébre, vagyoni és más benső kérdésre vonatkozik, nem tartozik ide. Fölényi Géza : Hát a többit ? (Zaj. Mailjük többfelől.) Széll Kálmán : A tisztelt képviselő urat, úgy látszik, ezek a többi és vagyoni viszonyok érdeklik ... (Derültség a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon). Rátkay László : Az országgyűlés szuverenitása kívánja! (Étérik derültség és ellentmondás a jobboldalon.) Endrey Gyula: Azt ellutrizták! (Zaj.). Cséll Kálmán : Miután ez a házi szaturnok első bekezdésében elmondja, kikből áll a legfelsőbb uralkodóház, foglalkozik a házasság kérdésével. Az uralkodóház tagsági jogának kérdését a következőleg szabályozza (Olvassa) : «A legfelsőbb uralkodóház áll: a császárból, mint annak fejéből, ennek nejéből, az uralkodó elődjeinek esetleges életben levő özvegyeiből, a főherceg urakból és a főhercegasszonyokból, akik egyenrangú és a mindenkori legmagasabb család által jóváhagyott házasságból férfiágon leszármaznak» stb. Ezután jön a többi dispozíció. Azután azt mondja a házassági részében (olvassa): «A mindenkori családfő beleegyezése nélkül császári házunk egy hercegének és hercegnőjének sem szabad házasságra lépni. Ez a beleegyezés a házassági szerződés ratifikálása vagy egyéb formális nyilatkozat útján adatik meg. Az eze® jóváhagyás nélkül kötött házassági szerződés semmisnek tekintendő és az összeesketettnek és gyermekeinek nem szolgáltathat alapot sem az örökösödésre, sem az érdíjra, özvegyi részre, kiházasításra, vagy házunk tagjainak állására, címére és címerére irányuló igényekre, sem pedig a házassági egybekelés egyéb jogkövetkezményeire irányuló igényekre. Azokban az esetekben, amidőn egy házasság érvényes vagy érvénytelen volta felett a fölséges uralkodóházban vita támadna, a döntés a családfőnek van fentartva. A balkézre kötött, úgynevezett morganatikus házasságok császári házunkban szintén csak a mindenkori családfő beleegyezésével köthetők érvényesen.» Ez annak a házi statútumnak és szabályzatnak a tartalma szóról-szóra. Mindaz, ami a házasságra vonatkozik, ebből áll. Sem több, sem kevesebb abban nincsen, nincs benne semmi, ami a törvénynyel ellenkeznék. (Élénk helyeslés jobbfelől). (Egyéb kifogások.) Kifogásolták, hogy miért hozott ez a javaslat egy befejezett tényt az országgyűlés elé. Azért, mert ebben a nyilatkozatban semmi olyan nincsen, amihez a törvényhozás előzetes hozzájárulása kellett volna; arra vonatkozólag, hogy kellemetlen lehet a vita a főhercegre vagy hitvesére, nem határoz az időpont, ezt akkor épp úgy lehetett volna kellemetlenné tenni, mint most. De az orvoslás nem az időpontban van, hanem abban, hogy igyekezzünk ennek a kérdésnek komolyságához, méltóságához és kényes természetéhez képest úgy tárgyalni, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) azzal a nyugodtsággal és azzal az óvatossággal és azzal a kímélettel, amelylyel az ilyen kényes és az érzelmek mélyébe nyúló kérdéseknek tárgyaltatni kell. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Az eredeti okirat benyújtása a legkisebb akadályba, vagy aggályba nem ütközik. Abszolúte nem. Ha követeli a tisztelt Ház, ma leteszem a Ház asztalára. Ha ott van az igazságügyi bizottság jelentésében, pedig ott van, hogy «másolat hiteléül a miniszterelnök», bocsánatot kérek, már csak egy közjegyzőnek hitelességével én is bírok! (Tetszés és derültség a jobb- és baloldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) A király felesége. Ez ünnepies nyilatkozat alapján, amelyet önnön elhatároz stából, önszántából, önkéntesen maga a