Pesti Napló, 1900. november (51. évfolyam, 300-329. szám)

1900-11-01 / 300. szám

4 • Budapest, csütörtök pesti napló . 1900. november 1. 300. szerk. törvényes gyakorlatunkat és jogunkat tartom fenn, amidőn eképpen járok el. (Helyeslés jobbfelől.) És azok, amiket én e kétnapi vita alatt hallottam és azok, amiket már hetek óta olvastam, ebben a meggyőződésemben engem megingatni képesek nem voltak. (Helyeslés a jobb- és baloldalon. Felkiáltá­sok a szélsőbaloldalon: Gondoltuk!) Én a törvény­hozás ítélete alá akarom bocsátani: a főherceg ő császári és királyi fenségének ez a nyilatkozata egyezik-e alkotmányunkkal és az örökösödési rendet meghatározó alaptörvényünkkel, amelyekkel egyeznie kell. (Helyeslés jobbfelől. .Mozgás és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Amikor már fait accompli!) Akkor, amikor ezt a tiszteletet tanúsítom a törvényhozás iránt, azt a vádat, melylyel illettetem, nem érdemeltem meg. (Úgy van­­ jobbfelől és a szélsőbaloldalon.) Becsempészésről lehet-e beszélni akkor, amikor itt áll a kérdés és ennek a Háznak minden tagja szól­hat hozzá ? (Helyeslés jobbfelől.) Sokkal egyszerűbb és rám nézve kényelmesebb eljárás lett volna nem tenni semmit és ezt­ a javaslatot nem hozni ide. Hát miről van szó ? Egy fenséges főherceg úr, aki a trónhoz legközelebb áll, szíve sugallatát, követve, erős elhatározással és akaraterővel egy oly frigy­­kötésre lépett és a házasságnak oly módozatát vá­lasztotta, amelyről tudta és amelyről elismerte, hogy mily következésekkel jár. Nem mondott le sem a maga, sem utódai nevében és családnak, akik ezt állítják. (A trónöröklési jog.) Ha trónlemondásról lett volna szó, igenis, a törvény értelmében szükség lett volna ennek a tör­vényhozásnak előzetes hozzájárulására , de elégsé­gesnek tartottam utólag a törvényhozás ítélete alá bocsátani, azon nyilatkozat becikkelyezendő-e, vagy nem ? (Helyeslés a jobboldalon.) A főherceg úr ő fensége nem­­mondott le. Egyszerűen azt jelentette ki, hogy beállottak reá nézve változatlanul azok a következések, amelyek az általa választott frigykötési módozattal vele járnak. (Ellenmondás a szélsőbal­­ol­dalon.) És tette ezt önkéntesen, saját elhatározásából. Azzal a fenkölt gondolkozással, mely az ő sa­játja, amelyet meg nem tagadott egy percig sem, mióta az ez eseményt előidéző kérdés fejlődött, hogy nem akart cselekedni semmi olyant, ami csak távolról is árnyékával bírna annak, hogy a monar­­kiának és Magyarországnak trónöröklési kérdésében a legkisebb homály, a legkisebb kétely következzék be. Miben áll a mi trónöröklési jogunk? Idézi a szóló az erre vonatkozó törvényeket. A törvény ren­delete világos és határozott és interpretációja azt teszi, hogy ezek a szavak : secundum ordinem et secundum normum a primogeniturae szóval vannak összekötve és ahoz tartoznak és így azt teszik : elsőszülötts­égi rend és elsőszülöttségi szabály sze­rint. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Felkiál­tások : így helyes!) Annak, hogy helyeslik, én csak örülök. Kossuth első benyomása az volt, hogy a javaslat helyes alapon nyugszik, ma azonban más véleményen van. Igen sokszor megtörténik az, hogy az első gondolat a legjobb és nézetem sze­rint ebben az esetben is így van. Nem most van igaza, véleményem szerint. A tisztelt képviselő úr azt mondja, hogy vagy nincs njitás a trónrendre vonatkozólag a javaslat­ban és akkor felesleges; vagy njitás van benne s akkor ez változtatás a törvényen. Amikor a képvi­selő úr ezt így felállította, nekem annak az Omár kalifának, a koránnak és annak a bizonyos könyv­tárnak a meséje jut az eszembe, és amint ott nem volt igaza a kalifának, úgy, azt hiszem, a tisztelt képviselő úrnak sincs igaza. Fölöslegesnek semmi körülmények közt sem fölösleges, ha nincs is benne nyitás és pedig azért, mert egy oly fontos esemény és nyilatkozat megtörténtét, mert a trónörökös ügyé­hez tartozik, a magyar törvényhozás hozzájáru­lása és a törvénykönyvbe való beiktatása nélkül részemről nem tartanám helyesnek. Azt mondja tisztelt barátom,­ hogy ujitás van benne és azért nem fogadja el a javaslatot. Mi az ujitás? Azt mondja, hogy a törvénynek, az 1723 :II. törvény­cikknek 7. §-ában az a szó, hogy «archiduces», nem azt jelenti, hogy főhercegnek kell lenni, hanem azt jelenti, hogy azok, akik legitimus és r. k. cresz­­cendensek, mind eo ipso főhercegek. (Ellentmondás a szélső­baloldalon.) Kossuth­ Ferenc: Főhercegi utódok ! Széll Kálmán: Ez még furcsább okosko­dás. De most maradjunk ennél. Kossuth képviselő úr szerint mindenki, aki szukcesszor és deszcendens, eo ipso minden körülmények közt örökösödésre jo­gosult. Tagadásba veszi, hogy osztrák főhercegnek kell lenni, aki öröklésre jogosult. Kossuth Ferenc: Azt nem mondtam, sőt ellenkezőleg ! Széll Kál­mán : Ezt méltóztatott mondani. Én az archidux Austriae kifejezést és azt a passzust, amelyben erről szó van, nem tudom úgy magyarázni, hogy ez az archidox szó ne legyen ottan egy határo­zottan dezignatív, határozottan denominatív kifeje­zés. Ez igenis határozottan megjelöli, ki le­gyen örökös. (Ellentmondások a szélsőbaloldalon.) Ha ez, hogy «főhercegi utód» azt jelentené, amit a tisztelt képviselő úr vitat, hogy minden főherceg­nek minden utódja, minden kvalifikáció nélkül, ak­kor nem úgy mondta volna a törvény, hanem úgy, hogy «descendentes et successores archiducum», de latinul nem azt mondta a törvény, hogy «suc­cessores archiducum», hanem azt mondta, hogy «successores archiduces.» (Élénk helyeslés a jobb­oldalon.) Pichler Győző: Csavarás ! (Nagy zaj és mozgás a jobboldalon.) Széll Kálmán : Az igen könnyű módszere a cáfolatnak, azt mondani az illetőnek, rez csavarás. Tessék bizonyítani! Kosauth Ferenc: Én nem mondtam, hogy csavarás! Széll Kálmán: Nem a képviselő úr mondta. Ez nem csa­varás, hanem ez egyszerűen a helyes grammati­­kális és szintaktikális interpretáció, amely gondo­lom, tiszta, mint a napfény. (I­gy van­ a jobb­oldalon.) (A morganatikus házasság.) Széll Kálmán miniszterelnök. Három részbe csoportosítja Kossuth többi érvét, s először a morganatikus házasság intézményével foglalkozik. A morganatikus házasságnak mi a fogalma ? Definíciója ott, ahol fennáll, az, hogy ez oly házasság, amely teljesen érvényes házasságot hoz létre, de amelynél szerződésszerű korlá­tozások állanak be a hitvestársra és a há­zasságból származható gyermekekre. A hitves­­társ és gyermekek jogai mintegy lejébb téteznek , nem osztoznak a családfő rangjában, nevét s a trónt nem öröklik stb. Az egyenrangú és a moraa­­nalikus házasság fogalma kifejlődött Németország­ban századokon keresztül. Beismerem, mindkét fo­galom és intézmény teljesen középkori fog­alom; az egyenlőség elvével nem fér össze. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Németországban fennállott, a Filistenrechtnél fogva. A német jogszokás át­jött az uralkodóházra azon természetszerű ka­pocsnál és összeköttetésnél fogva, amelylyel az századokon át Németországgal állott. Hiszen a pragmatika szankció előtti időből is hozhatnék fel példát. Mindenki ismeri Weiser Filippina esetét, de példák feküsznek előttünk a század ele­jéről is. A század elején történt az János főherceg­nől később Henrik főherceggel, még később Szalvá­­tor János főherceggel. Merán gróf, János főherceg morganatikus házassága folytán . . . (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ezekhez semmi közünk ! Minek hozza ezt föl!) . . . Hogyha méltóztatnak a képvi­selő urak a magyarázatra kiváncsinak lenni, amit tegnap még annyira sürgettek, akkor igenis van kö­zünk hozzá, mert a tények előtt kár szemet hunyni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A tisztelt képviselő urak tarthatják helytelennek azt, amit én mondok és elvethetik, hanem azt hiszik, vagy azt hiszi azon közbeszóló úr, hogy amikor én itt szótlanul hallga­tok, mindent helyeslek, ami onnan jön ? (Élénk de­rültség a jobboldalon.) János főherceg utódjai köz­tünk élnek, mindenki ismeri őket. Volt-e valaha kérdés, hogy ők trónöröklési joggal bírnak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Soha senki sem mondta, hogy a magyar trónra örökösödési joggal bírnak és trón­­utódlási joguk el nem vehető. (Egy hang a bal felöl : Nem cikkelyezték be! Nagy zaj.) Tökéletesen igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy ez nálunk nincsen törvényileg kévévé. Igaz. És az a bázisa van, amelyet a hosszú időkön bevett gyakorlat és szokás ad. A szokás jogszokássá és szokásjoggá fejlődik. És én nem deriválom a házitörvényekből, de ezt az intézményt joggyakorlatunk nem repu­­diálta, fennállott hosszú időkön keresztül ellentmon­dás nélkül, amint fennáll Európának majdnem min­den keresztény államában az uralkodókra nézve. Vagy nem áll fenn Németországban? Nem volt Viktor Emánuelnek morganatikus házassága? Mirafori Ro­zinát királynénak tekintették? Nem történt ilyesmi Oroszországban nemrégen, Németországban igen gyakran ? Ez egy általános, megengedem, a közép­korból maradt, a jogegyenlőség eszméjével és a mai intézményekkel összhangban nem lévő, de a tény­leges joggyakorlaton és a szokáson alapuló intéz­mény. (Igaz! ügy van­ a jobboldalon.) (A családi szabályok ) Azt mondják, hogy a családi szabályok nem ké­pezhetnek törvényt, az a családi törvény nem emel­­kedhetik a mi törvényeink fölé, ami abban meg van írva, az bennünket nem kötelez. Legyen szabad előrebocsátanom, hogy az nem törvény, csak statú­tum. Az­ csupán foglalata, gyűjteménye a fennálló szokásoknak és szabályoknak, amelyek a legmaga­sabb uralkodóháznak belső és családi ügyeit sza­bályozzák és rendezik, mindazon viszonyokkal együtt, amelyek oda tartoznak. Megvan a joga számos családnak bizonyos, mások sérelme nélkül és törvénybe nem ütköző olyan szabályokat alkotni, amelyekkel az ő belső viszonyait szabályozza. Ra­­kovszky István: De nem közjogi kihatással! Széll Kálmán: Hiszen mondtam, hogy senkinek jogait nem sértő és a törvényekbe nem ütköző szabályokat. Hát az uralkodóháznak ezt a jogát tagadni nem lehet. A törvény fölé nem helyezkedhetik, ezt állítom én is. Az uralkodóháznak ezen házi szabályzatát én nem is tekintem jogforrásnak, és ezt jól tessék megjegyezni. Ez összefoglalta bizonyos szabályok­nak és szokásoknak, melyek századokon keresztül fennállottak. És ezek képezik intézményeknek alap­ját. Ilyen értelemben van benne a morganatikus házasság és ilyen értelemben van benne az eben­­bürtig­ség, az egyenjogúság fogalma is. (Helyeslés jobbfelől). Nem azért áll fenn gyakorlatilag és elvi­­tázhatatlanul az egyenjogúság fogalma a legfőbb uralkodó családban, mintha családi törvény terem­tette volna meg, hanem mert ez gyakorlatilag fennál­lott, magába felvette a házszabály is, így áll a kér­dés. (Élénk helyeslés a jobboldalon). Abban a háziszabályzat-gyűjteményben nem foglalhat és nem foglal helyet semmi olyan, ami az 1723-ik évi törvénycikkel ellentétben állana (Élénk helyes­lés a jobboldalon.), mert a trónöröklési ren­det Magyarországon egyedül és kizárólag ez a tör­vénycikk szabályozza. Nincs is benne semmi, ami azzal ellentétben lenne. Ez a házi statútum négy­ötöd részben tisztán személyes, vagyoni, magán- és családi viszonyait tárgyazza az uralkodóháznak és csak igen kis, igen eltűnő részében bir vonatko­zással arra a két intézményre, tudniillik az egyen­rangúságra. És a ma érvényben álló . . . Fichler Győző : Melyik az ? Széll Kálmán : ... ha a tisz­telt képviselő úr olyan nagyon kiváncsi, hát megmondom, hogy ez, amely kiadatott 1839-ben Ferdinánd császár és magyar király által. Az egy okmány, amely régen a minisztérenok aktái között van és amely semmiféle titkot sem képez, amelyet igenis ismerek én, ismertek az elődeim, is­mertek más miniszterek is. (Egy hang­ a szélsőbal­oldalon : Pulszky is ?) Azt a részt, mely a főhercegi karakterre és házasságra vonatkozik, leszek szeren­csés bemutatni és per extensem fölolvasni. Mert ami egyébre, vagyoni és más benső kérdésre vonat­kozik, nem tartozik ide. Fölényi Géza : Hát a többit ? (Zaj. Mailjük t­­öbbfelől.) Széll Kálmán : A tisztelt képviselő urat, úgy látszik, ezek a többi és vagyoni viszonyok érdeklik ... (Derültség a jobbol­dalon. Zaj a szélsőbaloldalon). Rátkay László : Az országgyűlés szuverenitása kívánja! (Étérik derültség és ellentmondás a jobb­oldalon.) Endrey Gyula: Azt ellutrizták! (Zaj.). Cséll Kálmán : Miután ez a házi szaturnok első be­kezdésében elmondja, kikből áll a legfelsőbb ural­kodóház, foglalkozik a házasság kérdésével. Az uralkodóház tagsági jogának kérdését a követ­kezőleg szabályozza (Olvassa) : «A legfelsőbb uralkodóház áll: a császárból, mint annak fejéből, ennek nejéből, az uralkodó elődjeinek esetleges életben levő özvegyeiből, a főherceg urakból és a főhercegasszonyokból, akik egyenrangú és a minden­kori legmagasabb család által jóváhagyott házasság­ból férfiágon leszármaznak» stb. Ezután jön a többi dispozíció. Azután azt mondja a házassági részé­ben (olvassa): «A mindenkori családfő beleegyezése nélkül császári házunk egy hercegének és hercegnő­jének sem szabad házasságra lépni. Ez a beleegye­zés a házassági szerződés ratifikálása vagy egyéb formális nyilatkozat útján adatik meg. Az eze® jóváhagyás nélkül kötött házassági szerződés sem­misnek tekintendő és az összeesketettnek és gyer­mekeinek nem szolgáltathat alapot sem az örökö­södésre, sem az érdíjra, özvegyi részre, kiházasí­­tásra, vagy házunk tagjainak állására, címére és címerére irányuló igényekre, sem pedig a házassági egybekelés egyéb jogkövetkezményeire irányuló igé­nyekre. Azokban az esetekben, amidőn egy házas­ság érvényes vagy érvénytelen volta felett a fölsé­­ges uralkodóházban vita támadna, a döntés a csa­ládfőnek van fentartva. A balkézre kötött, úgynevezett morganatikus házasságok császári házunkban szin­tén csak a mindenkori családfő beleegyezésével köt­hetők érvényesen.» Ez annak a házi statútumnak és szabályzatnak a tartalma szóról-szóra. Mind­az, ami a házasságra vonatkozik, ebből áll. Sem több, sem kevesebb ab­ban nincsen, nincs benne semmi, ami a törvé­nynyel ellenkeznék. (Élénk helyeslés jobbfelől). (Egyéb kifogások.) Kifogásolták, hogy miért hozott ez a javaslat egy befejezett tényt az országgyűlés elé. Azért, mert ebben a nyilatkozatban semmi olyan nincsen, amihez a törvényhozás előzetes hozzájárulása kel­lett volna; arra vonatkozólag, hogy kellemetlen le­het a vita a főhercegre vagy hitvesére, nem hatá­roz az időpont, ezt akkor épp úgy lehetett volna kellemetlenné tenni, mint most. De az orvoslás nem az időpontban van, hanem abban, hogy igyekezzünk ennek a kérdésnek komolyságához, méltóságához és kényes természetéhez képest úgy tárgyalni, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) azzal a nyugodt­sággal és azzal az óvatossággal és azzal a kímé­lettel, amelylyel az ilyen kényes és az érzelmek mélyébe nyúló kérdéseknek tárgyaltatni kell. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Az eredeti okirat benyúj­tása a legkisebb akadályba, vagy aggályba nem ütközik. Abszolúte nem. Ha követeli a tisztelt Ház, ma leteszem a Ház asztalára. Ha ott van az igaz­ságügyi bizottság jelentésében, pedig ott van, hogy «másolat hiteléül a miniszterelnök», bocsánatot ké­rek, már csak egy közjegyzőnek hitelességével én is bírok! (Tetszés és derültség a jobb- és balolda­lon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) A király felesége. Ez ünnepies nyilatkozat alapján, amelyet önnön elhatároz stából, önszántából, önkéntesen maga a

Next