Pesti Napló, 1901. február (52. évfolyam, 32-59. szám)

1901-02-01 / 32. szám

t 321 szám. . - Budapest, péntek PESTI NAPLÓ, 1901. február 1. 8 Szilágyi Dezső budapesti jelöltsége. Egyik újság a minap azt a hirt hozta, hogy Szilágyi Dezső az uj választáskor a budapesti erzsébetvárosi kerü­letben fog föllépni. Most Pozsonyból azt telegrafál­­ják, hogy Szilágyi Dezső az ottani szabadelvű párt vezetőségét fölhatalmazta annak a megcáfolására, hogy Budapest valamelyik kerületében szándékozik föllépni.­­ ••• --------­­-Összeférhetetlenségi ügyek­. A képviselőház összeférhetetlenségi bizottsága mai ülésében elhatá­rozta, hogy február 26-án délelőtt 10 órakor tar­tandó ülésében tárgyalja a Tisza Kálmán, gróf Apponyi Albert, Guittier Gyula, Horánszky Nándor, Hódossy Imre, Ugrón Gábor, Győry Elek és Zá­­v­ory Kálmán képviselőkre vonatkozó bejelentéseket. í­m­. A közigazgatás egyszerűsítése. Nemsokára a törvényhozás elé kerül konkrét tárgyalásra a köz­­igazgatás egyszerűsítésének fontos ügye. A belügy­minisztériumban szakadatlanul, nagy apparátussal dolgoznak a közigazgatás egyszerűsítése törvény­hozási munkálatainak előkészítésén. Ezt a mun­kát néhány hét múlva befejezik. A rengeteg anyagot felölelő törvényjavaslatot azután haladék­talanul beterjesztik a képviselőházhoz alkotmányos tárgyalás végett.­­ A marosvá­sár­helyi mandátuma Maros­vásár­helyről táviratozzék. A II. kerület szabadelvű párti jelöltje, Tauszik Hugó, ma délután tartotta óriási közönség előtt programmbeszédét. Dicsőítette a Széll-kormányt, mely békét teremtett, azután köz­gazdasági kérdésekkel foglalkozott. Deésy alispán beszédében örömmel üdvözölte Tauszik jelöltségét. Kijelentette, hogy feltétlen híve az igazán liberális, törvénytisztelő Széll-kormánynak. Este a jelölt tisz­teletére bankettet adtak. Az Adria szerződése. Az ellenzékről felhang­zott kívánságokat figyelembe véve, Hegedűs Sándor miniszter a­ képviselőház holnapi ülésén kérni fogja, hogy a Ház az Adria szerződéséről szóló törvény­­javaslatot utasítsa előzetes tárgyalásra a közlekedés­­ügyi bizottsághoz is, a maga udvari és hivatalos lapjának, a Glas Ornagorcá­nak élén. A montenegrói hivatalos lap közli az érdeklődőkkel, hogy a vasút Anti­­váritól, Montenegró legdélibb kikötőjétől Getin­­jén át Niksicsig, Montenegró közepéig fog ter­jedni. Elmondja, hogy 160 kilométer hosszú és keskenyvágányú les­z és hogy miért támadt olyan hirtelen a vasútépítés gondolata. Nagy ércbányákat fedeztek fel egyszerre két he­lyen is : Antivák­ és Niksics mellett. Kül­földi tőkepénzesek ki akarják aknázni eze­ket az érctelepeket és ajánlkoztak rá, hogy megépítik a vasutat meg az antivám­i ki­kötőt is. Mivel pedig Niksics mellett sok az erdő és nagy fakereskedelemre is van kilátás, a montenegrói kormány elfogadta az ajánlatot és már ki is írta a vasútépítési pályáza­tot, mely ez év március 14-ikén jár le. A vasútnak 1904. július elsejéig el kell­ készülni. Hát hiszen szó nélkül örvendeni lehetne annak, hogy a kultúra gőzparipája végre utaz fel a Feketehegyek eddig elzárt szakadékaiba is, ha ebben a vasúttervben nem volna valami aggasztó a mi érdekeinkre: Magyarország for­galmi és kereskedelmi érdekeire. Mert tisztelet a montenegrói hivatalos lap szavahihetőségé­nek, de ezt a vasutat mégsem az érctelepek meg a fakereskedelem kedvéért építik. Sőt ha­tározottan ki lehetne mondani, hogy Ausztria- Magyarország boszniai új vasúttervei nélkül nem is építenék. Mikor ezeknek a mi új vasutainknak építését elhatározták, akkor vetődött fel elő­ször az antivám­i vasút gondolata. Az orosz sajtó megrémült az új osztrák és magyar vas­­utaktól, melyeknek sínpárjai beviszik majd a monarkia befolyását a Balkán belsejébe, és felbonthatatlan, széttörhetetlen lánccal kapcsol­ják majd a Balkán-országok, első­sorban Al­bánia kereskedelmét és forgalmát Ausztria- Magyarországhoz. Ekkor lanszírozták a tranz­verzális Balkán-vasút eszméjét, mely az összes Balkán-államokat kereskedelmi és forgalmi te­kintetben elszakítsa, függetlenítse Ausztria- Magyarországtól és minden forgalmat Monte­negró kikötőjébe Antivdriba tereljen. Az orosz lapok lanszírozták, az olaszok felkapták a ter­vet, mert Ausztria-Magyarország domináló tér­foglalását nem szívesen nézik Albániában, me­lyet a maguk érdekkörébe sorolnak. Aztán An­tivári forgalmának emelkedése az olasz kikö­tőknek is használ, mert hisz Montenegró már egészen azoknak a szférájában van. Akkori­ban — pár hónappal ezelőtt — utópiának néz­ték ezt a tervet. No hát az utópia megvalósí­tására «külföldi tőkepénzesek» megtették az első lépést. A montenegrói vasút első tagja lehet a tranzverzális Balkán-vasútnak. Bizony, jó lessz résen lennünk. Vasút a Feketehegyekben. Nagy hírt hoznak a sziklás Crnegora országából, melynek eddig sok minden egyéb között az volt a neve­zetessége, hogy Európának egyetlen vasútnél- szali országa volt. Nikita fejedelem, aki talán minden uralkodók között a legambiciózusabb és régóta szűknek tartja Montenegrót, vasutat építtet kis országában. Szándékát be is jelent a művészet kultuszának élni, ott, ahol ezt a a papi rendet koldus-barát-sorsban tartja a társadalom, oly előkelő életfelfogásra­­vall, amilyen már magában véve tüneménynyé tehet valakit. Épp ezért Pekár Gyula a magyar irodalom magasabbrend­ű fejlődésének, skála-széles­ülé­­sének egyik diadalmas tünete Az ő izzó légkörű történetei, sugárzó varázsú asszonyai, szövevé­nyes lelkű férfiai a mi irodalmunknak már ma is értékes, nemes gyarapodását jelentik. Per­sze, igazán csak kultúrlélek szívhatja be ennek a világnak hevített, nemes láza légkörét; de hát olyan nagy baj, ha a mi illattalan, rideg iro­dalmunkba becsap egy kis nyugati lázakat hozó szellő ? Pekár magából fejleszti ezt, tehát utánzásról szó se lehet nála. Ellenben örülhe­tünk, hogy már ilyen íróink is vannak. Az ő fejlődése még úgy se fejeződött be, tehát tévelygéseit, túlzásait, szertelen­ségeit, főtulajdonságainak hirdetni igazságta­lanság. Viszont a gondolkodó szem s mű­vészi érzés tudja, hogy ebből a forrongás­ból, ebből az érésből egy ritka nemes gyü­mölcs, a teljesen kész Pekár Gyula fog kifej­lődni. Tehát kibékít vele szemben s meghódoltat előtte egy természeti törvény ismerete , s ez az, hogy az értékes, nemes gyümölcs sokkal tovább érik, mint a középszerű ... Pekár mellett a másik két ajánlott kissé szürke, már azért is, mivel mind a kettő elmélet-ember. Ez azonban éppen a Kisfaludy- Társaságban nem baj. S így eléggé csodálko­zunk,­ hogy­ Szana­ Tamás, ez a derék, előkelő, finom szellemű esztétikus még nincs a mi halha­tatlanjaink közt. Az ő élete is a szép szolgálatá­ban telik. Nem lázongó, teremtő, forrongó, hanem szemlélődő szép­ kultuszt ű­z­ő. Több mint két év­tizede írja, írja a maga könyvtárnyi könyveit, mely már most is sokat forgatott szakasza a mi egész kultúránk könyvesházának. Előkelően, dis­krét tónusban szabad csak őt dicsérni, ez illik az egyéniségéhez, így is él­t a köztudatban s épp ezért megszületésekor már öngyilkos volt az a suhanc-támadás, amelyet néhány napja ellene indítottak. Tudom, hogy a Kisfaludy-Társaság­­nak ehez semmi köze. De most, mikor oly valószínű s oly óhajtandó, hogy a Szépnek ez a derék glosszátora bejusson ide, jónak tartot­tuk még egyszer kalapot emelni előtte. Meg­teszszük különben ezt, minden efféle alkalom nélkül Haraszty Gyula előtt, is, akit szintén a beválasztásra ajánlottak. Haraszty Gyula az igen derék tanár, aki nem ír addig a natura­lista regényről vagy Moliéreről, amíg a rájuk vonatkozó egész irodalmat el ne olvasná. Igaz ugyan, hogy magukat a regényeket, vagy Mo­­liéret nem ismeri ilyen jól, de ez ta­lán ama nemes szerénység eredménye, mely a saját véleményénél a mások vélemé­nyének átlagát többre becsüli. S nem is baj ez a szerénység, mivel egy gyönge eredeti művek helyett kapunk lelkiismeretes vélemény­tárakat. Nálunk pedig még az ilyen köny­vekre is nagy szükség van. Más, hogy a Kis­­faludy-Társaságnak Harasztyra szüksége van-e feltétlenül, erre most nem felelünk. v-• •_' ■ ~ ' \ —is. ORSZÁGGYŰLÉSI Budapest, január 31. Lehanyatlott ma a merkantilisták napja s fölvirradt az agráriusoké — de persze csak a képviselőházi napirend terrénumán : bevégezték a kereskedelmi budget tárgyalását s rátértek a földmivelésü­gyi tárcára. Hegedűs miniszternek azonban, mielőtt a tárcájának megszavazott summákkal, riadó él­jenek zápora alatt, elvonulhatott a küzdőtérről, még egy másik, mindenesetre kevésbbé kellemes záport kellett elviselnie. Mert valóságos, csap­kodó záporesője az apró beszédeknek zuhogott alá a vasutak tételére. A szónokok gárdája élén két Molnár halad. Az első ádáz haraggal csapkodja a vicináliso­kat. Még egy nagy felfedezést is bocsát vi­lággá : — Van Budapesten egy vendéglő, amely tisztán abból él, hogy ott rendezik a bankette­ket az alakuló m­iicinális vasúttársaságok ! Ez érdekes dolog (talán az egyetlen új momentum volt az egész beszédben), de azért mégse nagyon figyeltek az első Molnárra, a Jenőre. Annál nagyobb szenzációt keltett a második Molnár beszéde. Pedig hát ez nem bántott senkit — szelíd, óhajtón módban kon­struált kis beszéd volt. Mégis, mikor a folyó­són végigszállt a hír: — Molnár Antal beszél! — az emberek felugrottak, besiettek, hogy lássák saját sze­mükkel, igaz-e. Mert olyan valószínűtlen volt e hír, mintha valaki azt mondta volna: — Az elnöki emelvényről a címer angyala lesétált és beleült egy bársonyszékbe ! Molnár Antal már majdnem úgy odatarto­zik az elnök jobboldalára, mint a címerre az angyal. Mindig ír, sohsem beszél; hát elképzel­hetni, micsoda feltűnés volt, mikor a Ház pennája­n beszélni kezdett. Formás beszédében a rendezett tanácsú városok tisztviselői részére kérte a vasútjegy-kedvezményeket, ami nagy helyeslésre talált, de Kulik Bélát később nem riasztotta vissza attól, hogy beszédében felpa­naszolja : — Hát már minden honpolgár szabadjegyet akar ma a vasúton ? A többi beszéd közül a Major Ferencé volt nevezetes — a sokoldalúságáról. A néppárt doktora sok orvosolni valót talál a vasutakon; el is mondott egy sereg olyan dolgot, amit az ember gyakran el szokott mondani, amikor az utazás kellemetlenségeiről szól, de ritkán olyan­kor, ha egy budget megbírálásáról van szó. Hegedűs miniszter, ki hosszabb s minden panaszra kiterjedő beszédben, gyakori élénk he­lyeslés közt felelt a szónokoknak, áttérve a Major beszédére így szólt: — Most szólok a Major képviselő úr apró­ságairól ! Harsogó derültséggel fordult a Ház Major felé, aki nemcsak agglegény, de amellett er­kölcsös néppárti is. — Hány van ? — hangzottak a kérdések. — Kérem — szólt a miniszter — hiszen én ezt nem rossz értelemben mondtam! Erre persze újra kitört a derültség. A mi­niszter különben azzal replikázott a Major apró vasúti kalamitásaira, hogy felhívta a figyelmét a­­ Fliegende Blittler-re. Abból lát­hatja, hogy Németországban is például vannak hibáik a vicinálisoknak. — Pedig arról az országról — tette hozzá Hegedűs— még Molnár Józsiás is elismeri, hogy az — kulturáltam! A harmadik Molnár aposztrofálása megújuló derültséggel járt. A miniszter egész beszéde nagy tetszést és hatást keltett. A befejezése után hamarosan végeztek a tárcájával, és most zúgott Hegedűs felé az a másik, jól megérde­melt, kellemesebb zápor, éljenzés és gratu­láció. Papp Géza betelepedett az előadói székbe s kezdődött a földmivelésügyi költségvetés tár­gyalása. Csak egy szónokra jutott idő: ez az első fecske Bauer Antal volt. A szimpatikus fiatal honatya a gazdák helyzetének nehéz­ségeit ecsetelte, hallgatósága süni helyeslése s tetszése mellett.

Next