Pesti Napló, 1901. február (52. évfolyam, 32-59. szám)
1901-02-01 / 32. szám
t 321 szám. . - Budapest, péntek PESTI NAPLÓ, 1901. február 1. 8 Szilágyi Dezső budapesti jelöltsége. Egyik újság a minap azt a hirt hozta, hogy Szilágyi Dezső az uj választáskor a budapesti erzsébetvárosi kerületben fog föllépni. Most Pozsonyból azt telegrafálják, hogy Szilágyi Dezső az ottani szabadelvű párt vezetőségét fölhatalmazta annak a megcáfolására, hogy Budapest valamelyik kerületében szándékozik föllépni. ••• ---------Összeférhetetlenségi ügyek. A képviselőház összeférhetetlenségi bizottsága mai ülésében elhatározta, hogy február 26-án délelőtt 10 órakor tartandó ülésében tárgyalja a Tisza Kálmán, gróf Apponyi Albert, Guittier Gyula, Horánszky Nándor, Hódossy Imre, Ugrón Gábor, Győry Elek és Závory Kálmán képviselőkre vonatkozó bejelentéseket. ím. A közigazgatás egyszerűsítése. Nemsokára a törvényhozás elé kerül konkrét tárgyalásra a közigazgatás egyszerűsítésének fontos ügye. A belügyminisztériumban szakadatlanul, nagy apparátussal dolgoznak a közigazgatás egyszerűsítése törvényhozási munkálatainak előkészítésén. Ezt a munkát néhány hét múlva befejezik. A rengeteg anyagot felölelő törvényjavaslatot azután haladéktalanul beterjesztik a képviselőházhoz alkotmányos tárgyalás végett. A marosvásárhelyi mandátuma Marosvásárhelyről táviratozzék. A II. kerület szabadelvű párti jelöltje, Tauszik Hugó, ma délután tartotta óriási közönség előtt programmbeszédét. Dicsőítette a Széll-kormányt, mely békét teremtett, azután közgazdasági kérdésekkel foglalkozott. Deésy alispán beszédében örömmel üdvözölte Tauszik jelöltségét. Kijelentette, hogy feltétlen híve az igazán liberális, törvénytisztelő Széll-kormánynak. Este a jelölt tiszteletére bankettet adtak. Az Adria szerződése. Az ellenzékről felhangzott kívánságokat figyelembe véve, Hegedűs Sándor miniszter a képviselőház holnapi ülésén kérni fogja, hogy a Ház az Adria szerződéséről szóló törvényjavaslatot utasítsa előzetes tárgyalásra a közlekedésügyi bizottsághoz is, a maga udvari és hivatalos lapjának, a Glas Ornagorcának élén. A montenegrói hivatalos lap közli az érdeklődőkkel, hogy a vasút Antiváritól, Montenegró legdélibb kikötőjétől Getinjén át Niksicsig, Montenegró közepéig fog terjedni. Elmondja, hogy 160 kilométer hosszú és keskenyvágányú lesz és hogy miért támadt olyan hirtelen a vasútépítés gondolata. Nagy ércbányákat fedeztek fel egyszerre két helyen is : Antivák és Niksics mellett. Külföldi tőkepénzesek ki akarják aknázni ezeket az érctelepeket és ajánlkoztak rá, hogy megépítik a vasutat meg az antivámi kikötőt is. Mivel pedig Niksics mellett sok az erdő és nagy fakereskedelemre is van kilátás, a montenegrói kormány elfogadta az ajánlatot és már ki is írta a vasútépítési pályázatot, mely ez év március 14-ikén jár le. A vasútnak 1904. július elsejéig el kell készülni. Hát hiszen szó nélkül örvendeni lehetne annak, hogy a kultúra gőzparipája végre utaz fel a Feketehegyek eddig elzárt szakadékaiba is, ha ebben a vasúttervben nem volna valami aggasztó a mi érdekeinkre: Magyarország forgalmi és kereskedelmi érdekeire. Mert tisztelet a montenegrói hivatalos lap szavahihetőségének, de ezt a vasutat mégsem az érctelepek meg a fakereskedelem kedvéért építik. Sőt határozottan ki lehetne mondani, hogy Ausztria- Magyarország boszniai új vasúttervei nélkül nem is építenék. Mikor ezeknek a mi új vasutainknak építését elhatározták, akkor vetődött fel először az antivámi vasút gondolata. Az orosz sajtó megrémült az új osztrák és magyar vasutaktól, melyeknek sínpárjai beviszik majd a monarkia befolyását a Balkán belsejébe, és felbonthatatlan, széttörhetetlen lánccal kapcsolják majd a Balkán-országok, elsősorban Albánia kereskedelmét és forgalmát Ausztria- Magyarországhoz. Ekkor lanszírozták a tranzverzális Balkán-vasút eszméjét, mely az összes Balkán-államokat kereskedelmi és forgalmi tekintetben elszakítsa, függetlenítse Ausztria- Magyarországtól és minden forgalmat Montenegró kikötőjébe Antivdriba tereljen. Az orosz lapok lanszírozták, az olaszok felkapták a tervet, mert Ausztria-Magyarország domináló térfoglalását nem szívesen nézik Albániában, melyet a maguk érdekkörébe sorolnak. Aztán Antivári forgalmának emelkedése az olasz kikötőknek is használ, mert hisz Montenegró már egészen azoknak a szférájában van. Akkoriban — pár hónappal ezelőtt — utópiának nézték ezt a tervet. No hát az utópia megvalósítására «külföldi tőkepénzesek» megtették az első lépést. A montenegrói vasút első tagja lehet a tranzverzális Balkán-vasútnak. Bizony, jó lessz résen lennünk. Vasút a Feketehegyekben. Nagy hírt hoznak a sziklás Crnegora országából, melynek eddig sok minden egyéb között az volt a nevezetessége, hogy Európának egyetlen vasútnél- szali országa volt. Nikita fejedelem, aki talán minden uralkodók között a legambiciózusabb és régóta szűknek tartja Montenegrót, vasutat építtet kis országában. Szándékát be is jelent a művészet kultuszának élni, ott, ahol ezt a a papi rendet koldus-barát-sorsban tartja a társadalom, oly előkelő életfelfogásravall, amilyen már magában véve tüneménynyé tehet valakit. Épp ezért Pekár Gyula a magyar irodalom magasabbrendű fejlődésének, skála-szélesülésének egyik diadalmas tünete Az ő izzó légkörű történetei, sugárzó varázsú asszonyai, szövevényes lelkű férfiai a mi irodalmunknak már ma is értékes, nemes gyarapodását jelentik. Persze, igazán csak kultúrlélek szívhatja be ennek a világnak hevített, nemes láza légkörét; de hát olyan nagy baj, ha a mi illattalan, rideg irodalmunkba becsap egy kis nyugati lázakat hozó szellő ? Pekár magából fejleszti ezt, tehát utánzásról szó se lehet nála. Ellenben örülhetünk, hogy már ilyen íróink is vannak. Az ő fejlődése még úgy se fejeződött be, tehát tévelygéseit, túlzásait, szertelenségeit, főtulajdonságainak hirdetni igazságtalanság. Viszont a gondolkodó szem s művészi érzés tudja, hogy ebből a forrongásból, ebből az érésből egy ritka nemes gyümölcs, a teljesen kész Pekár Gyula fog kifejlődni. Tehát kibékít vele szemben s meghódoltat előtte egy természeti törvény ismerete , s ez az, hogy az értékes, nemes gyümölcs sokkal tovább érik, mint a középszerű ... Pekár mellett a másik két ajánlott kissé szürke, már azért is, mivel mind a kettő elmélet-ember. Ez azonban éppen a Kisfaludy- Társaságban nem baj. S így eléggé csodálkozunk, hogy Szana Tamás, ez a derék, előkelő, finom szellemű esztétikus még nincs a mi halhatatlanjaink közt. Az ő élete is a szép szolgálatában telik. Nem lázongó, teremtő, forrongó, hanem szemlélődő szép kultuszt űző. Több mint két évtizede írja, írja a maga könyvtárnyi könyveit, mely már most is sokat forgatott szakasza a mi egész kultúránk könyvesházának. Előkelően, diskrét tónusban szabad csak őt dicsérni, ez illik az egyéniségéhez, így is élt a köztudatban s épp ezért megszületésekor már öngyilkos volt az a suhanc-támadás, amelyet néhány napja ellene indítottak. Tudom, hogy a Kisfaludy-Társaságnak ehez semmi köze. De most, mikor oly valószínű s oly óhajtandó, hogy a Szépnek ez a derék glosszátora bejusson ide, jónak tartottuk még egyszer kalapot emelni előtte. Megteszszük különben ezt, minden efféle alkalom nélkül Haraszty Gyula előtt, is, akit szintén a beválasztásra ajánlottak. Haraszty Gyula az igen derék tanár, aki nem ír addig a naturalista regényről vagy Moliéreről, amíg a rájuk vonatkozó egész irodalmat el ne olvasná. Igaz ugyan, hogy magukat a regényeket, vagy Moliéret nem ismeri ilyen jól, de ez talán ama nemes szerénység eredménye, mely a saját véleményénél a mások véleményének átlagát többre becsüli. S nem is baj ez a szerénység, mivel egy gyönge eredeti művek helyett kapunk lelkiismeretes véleménytárakat. Nálunk pedig még az ilyen könyvekre is nagy szükség van. Más, hogy a Kisfaludy-Társaságnak Harasztyra szüksége van-e feltétlenül, erre most nem felelünk. v-• •_' ■ ~ ' \ —is. ORSZÁGGYŰLÉSI Budapest, január 31. Lehanyatlott ma a merkantilisták napja s fölvirradt az agráriusoké — de persze csak a képviselőházi napirend terrénumán : bevégezték a kereskedelmi budget tárgyalását s rátértek a földmivelésügyi tárcára. Hegedűs miniszternek azonban, mielőtt a tárcájának megszavazott summákkal, riadó éljenek zápora alatt, elvonulhatott a küzdőtérről, még egy másik, mindenesetre kevésbbé kellemes záport kellett elviselnie. Mert valóságos, csapkodó záporesője az apró beszédeknek zuhogott alá a vasutak tételére. A szónokok gárdája élén két Molnár halad. Az első ádáz haraggal csapkodja a vicinálisokat. Még egy nagy felfedezést is bocsát világgá : — Van Budapesten egy vendéglő, amely tisztán abból él, hogy ott rendezik a banketteket az alakuló miicinális vasúttársaságok ! Ez érdekes dolog (talán az egyetlen új momentum volt az egész beszédben), de azért mégse nagyon figyeltek az első Molnárra, a Jenőre. Annál nagyobb szenzációt keltett a második Molnár beszéde. Pedig hát ez nem bántott senkit — szelíd, óhajtón módban konstruált kis beszéd volt. Mégis, mikor a folyósón végigszállt a hír: — Molnár Antal beszél! — az emberek felugrottak, besiettek, hogy lássák saját szemükkel, igaz-e. Mert olyan valószínűtlen volt e hír, mintha valaki azt mondta volna: — Az elnöki emelvényről a címer angyala lesétált és beleült egy bársonyszékbe ! Molnár Antal már majdnem úgy odatartozik az elnök jobboldalára, mint a címerre az angyal. Mindig ír, sohsem beszél; hát elképzelhetni, micsoda feltűnés volt, mikor a Ház pennájan beszélni kezdett. Formás beszédében a rendezett tanácsú városok tisztviselői részére kérte a vasútjegy-kedvezményeket, ami nagy helyeslésre talált, de Kulik Bélát később nem riasztotta vissza attól, hogy beszédében felpanaszolja : — Hát már minden honpolgár szabadjegyet akar ma a vasúton ? A többi beszéd közül a Major Ferencé volt nevezetes — a sokoldalúságáról. A néppárt doktora sok orvosolni valót talál a vasutakon; el is mondott egy sereg olyan dolgot, amit az ember gyakran el szokott mondani, amikor az utazás kellemetlenségeiről szól, de ritkán olyankor, ha egy budget megbírálásáról van szó. Hegedűs miniszter, ki hosszabb s minden panaszra kiterjedő beszédben, gyakori élénk helyeslés közt felelt a szónokoknak, áttérve a Major beszédére így szólt: — Most szólok a Major képviselő úr apróságairól ! Harsogó derültséggel fordult a Ház Major felé, aki nemcsak agglegény, de amellett erkölcsös néppárti is. — Hány van ? — hangzottak a kérdések. — Kérem — szólt a miniszter — hiszen én ezt nem rossz értelemben mondtam! Erre persze újra kitört a derültség. A miniszter különben azzal replikázott a Major apró vasúti kalamitásaira, hogy felhívta a figyelmét a Fliegende Blittler-re. Abból láthatja, hogy Németországban is például vannak hibáik a vicinálisoknak. — Pedig arról az országról — tette hozzá Hegedűs— még Molnár Józsiás is elismeri, hogy az — kulturáltam! A harmadik Molnár aposztrofálása megújuló derültséggel járt. A miniszter egész beszéde nagy tetszést és hatást keltett. A befejezése után hamarosan végeztek a tárcájával, és most zúgott Hegedűs felé az a másik, jól megérdemelt, kellemesebb zápor, éljenzés és gratuláció. Papp Géza betelepedett az előadói székbe s kezdődött a földmivelésügyi költségvetés tárgyalása. Csak egy szónokra jutott idő: ez az első fecske Bauer Antal volt. A szimpatikus fiatal honatya a gazdák helyzetének nehézségeit ecsetelte, hallgatósága süni helyeslése s tetszése mellett.