Pesti Napló, 1901. április (52. évfolyam, 90-118. szám)
1901-04-01 / 90. szám
Kérjük azokat a vidéki tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése március 31-én lejárt, hogy előfizetésüket az illető postahivatalnál minél előbb megújítani szíveskedjenek, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne legyen. Elintézés: Budapest, március 31. A képviselőház szombati ülésének eseményei világosságot hoztak azokba az eseményekbe, amelyek három napon keresztül oly rendkívüli módon felzaklatták a politikai körök békés nyugalmát. S bár maga a Ház szombaton elnapolta tanácskozását április 18-ig, a szabadelvű párt nem oszolhatott szét s nem kezdhette meg húsvéti vakációját mindaddig, mig azoknak az eseményeknek a pártra tartozó részét magában a pártkörben nem rendezte s méltó módon el nem intézte. Ez meg is történt a szabadelvű párt ma este tartott értekezletén, mely minden részről kielégítő s megnyugtató nyilatkozatokat hozott s igy minden irányban teljes expiációt és megnyugvás teremtett. Bár ez nemcsak a tényállásban való, tegnap nyilvánosságra jutott fordulat folytán, hanem Széll Kálmán miniszterelnöknek tegnap este Bécsből való megérkezése után a pártkörben tett nyilatkozatai után is előrelátható volt : a párt tagjai — akik ma este rendkívül nagy számmal jöttek össze — mégis nagy kíváncsisággal várták az értekezleten történendőket. Báró Podmaniczky pártelnök megnyitója után Bessenyei Ferenc szólalt fel s előadván, hogyan került bele a Rakovszky által «besúgás»-nak nevezett históriába a «másik»-nak, s sajnálatát fejezte ki meggondolatlan tréfája következményei fölött s úgy a párttól, mint Hegedűs minisztertől bocsánatot kért. Beszédét Bessenyey papirosról olvasta, az tehát előre megállapított nyilatkozat volt, melyet a párt túlnyomó nagy része élénk helyesléssel és rokonszenvvel fogadott. Mert ha rossz tréfa volt is, amit Bessenyey tett, de az őszinte bevallással és bocsánatkéréssel expiálta azt. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter állt fel szólásra Bessenyey után, ismételte a Házban tegnap mondott nyilatkozatait, s meggyőzően fejtette ki azt a lélektani kényszert, mely őt nyugalmából kiragadta s oly nyilatkozatokra kényszerítette, amelyek fölött ő is sajnálkozását fejezi ki. E nagy tetszéstől fogadott kijelentések után még Széll Kálmán miniszterelnök mondott néhány szót, röviden s nagy hatással kérve a pártot, hogy tekintse ezt az ügyet befejezettnek, és hogy bármilyen nézetkülönbségek merüljenek föl a párt kebelében, vagy bárki érezze valamely nézet nyilvánításának szükségét, mindazt a pártban mondja el, s minden «csak itt», a párt kebelében jusson kifejezésre abból, ami a pártot illeti. úgy látszott, mintha Ivánka Oszkár is szólni akart volna, de a miniszterelnök magához intette s néhány bizalmas szót váltott vele, mire Ivánka Oszkár visszatért helyére, anélkül, hogy felszólalt volna. A kínos ügynek teljes, békés és megnyugtató elintézését meghozta tehát a mai pártértekezlet, melyről a következőkben tudósítunk. A szabadelvű párt értekezlete. A Lloyd-klubba ma, vasárnap este kitűzött értekezletre rendkívüli nagy számmal jöttek el a szabadelvű párt tagjai és feszült érdeklődéssel várták az értekezlet lefolyását. Pontban fél nyolckor báró Podmaniczky Frigyes pártelnök megnyitván az értekezletet, átadta a szót Bessenyey Ferencnek. Bessenyey Ferenc nyilatkozata. Bessenyey Ferenc : Előadván, hogy mihelyt a Ház csütörtöki ülésében történtekről értesült, azonnal Budapestre jött, hogy miután az Adria-részvényekről Rakovszky István előtt említést tett volt, a napirend előtt felszólaljon s megkérdezze, várjon Rakovszky István ő reá tett-e célzást. Éspedig annyival inkább meg kellett ezt tennie, mert ő Rakovszky előtt a részvényekről e hónap 22-én tett említést, holott ő e hónap 29-én azt mondja, hogy a miniszter már tizennégy nappal azelőtt mondta neki, miért terjeszt róla ily híreket. Minthogy Rakovszky a magatartásával megakadályozta a Házban való nyilatkozását, kötelessége, hogy azt, amit a Házban el akart mondani, itt mondja el. Igaz, hogy 22-én, a Ház ülésének szünete alatt több képviselővel a Házban beszélgetvén, Rakovszky mellettük ment el, mire ő tréfásan, inkább csak a szállongó hírek stigmatizálásául fenhangon odaszólt, hogy azt is beszélik, hogy a részvények egy harmada Hegedűs miniszternél volna, mire Rakovszky szó nélkül helyére sietett, hogy beszédét megtartsa. Nem suttyomban, de fenhangon mondta szóló ; nem is feltételezhette, hogy ily képzelhetetlen valótlanságot valaki komolyan hősszerelmes. Irta : Csehov Antal. Mikor Podsarov Alexievics Jenő, a hősszerelmes — magas termetű, hosszúkás arcú, elegáns ember — a színházi szezonra déli Oroszország egy kis városába megérkezett, első dolga az volt, hogy megismerkedjék néhány tekintélyes családdal. Ismeretséget kötött a többi közt a városkában egy Zubajev nevű gyároscsaláddal. Azóta, valahányszor szóba kerül ez az ismeretsége, mindig megvetően pislant a szemével s idegesen rángatja az óraláncát. Egyszer Zubajevéknél egy születésnapot ünnepeltek, a mi művészünk ott ült uj ismerősei szalonjában s mint rendesen, ő vitte a szót. Köröskörül a kisvárosi «típusok» ültek és áhitatosan hallgatták ; a szomszéd szobából női hangok és poharak csörömpölése hallatszott... Keresztbevetett lábbal, minden mondat után egyet szürcsölve rumos teájából, s azon igyekezve, hogy arcvonásaira minél unottabb kifejezést erőltessen, a színpadon elért sikereiről regélt a hősszerelmes. A polgárok szorgalmasan itták a teát és hallgattak. A boldog házigazda azt se tudta, hogyan szolgálja ki a műveit és érdekes vendéget; most egy imént érkezett rokont mutatott be neki, Klimov Ignatievics Pált, egy izmos, vagy negyvenéves embert, ki hosszú, térden alul érő szalonkabátot és roppant bő nadrágot viselt. — Engedje meg! — szólt Zubajev, bemutatva neki Klimovot. — Rajong a színházért, egykor maga is játszott. Külömben tulai földbirtokos ! Podsarov és Klimov csakhamar élénk beszélgetésbe merült. Mindkettejük nagy örömére megtudták, hogy a tulai földbirtokos azelőtt abban a városban lakott, ahol a hősszerelmes egymásután két szezonon át vendégszerepelt. Kérdezték egymás véleményét a városról, a közös ismerősökről, a színházról . . . — Tudja, nekem nagyon tetszik az a város ! — szólt a hősszerelmes, piros harisnyáit mutogatva. — Olyan kis fészek ... és mégis milyen társaság ! ... Jó társaság ! — Valóban, — hagyta helyben a földbirtokos. — Kereskedelmi város, de nagyon intelligens . . . Például eh—eh—eh ... a gimnázium igazgatója, a főügyész . . . a„katonatisztek . . . a kerületi főnök is . . . olyan ember, akire a francia azt mondja: — enchanté! Hát még az asszonyok ! Allah, micsoda aszszonyok! — Valóban, az asszonyok . . . — Meglehet, hogy talán az önzés is beszél belőlem! Mert a dolog úgy áll, hogy magam se tudom, miért, az ön városában kolosszális szerencsém volt a szerelemben! Tíz regényt tudnék írni . . . Például, hogy csak az egyik regényt vegyük ... A Jegorjenszkaja utcában laktam, a Koscsajev vörös házában. Ott lakott egy híres szépség is, valami Varja . . . — Nem Varvara Nikolajevnát gondolja? — kérdezte Klimov, boldogságtól ragyogó arccal. — Ő bizony ritka szépség. A legszebb a városban ! — úgy van, a legszebb! Klasszikus profil, nagy fekete szem és derékig érő hajfonatok. Hamletben látott meg engem . . . Levelet ír, éppen úgy, mint Puskin Tatjánája . .. Én természetesen felelek neki. . . Podsarov körülnézett, s mikor meggyőződött, hogy hölgy nincs a szalonban, a mennyezetre fordította szemét, melankólikusan mosolygott és sóhajtott. — Egy este a színház után hazajövök, — suttogta, — hát ő ott ül a pamlagon. Sírni kezd, megvallja szerelmét, csókokkal borit. .. Ah,-------------még két hónapig tartott azután a regényünk. Gyönyörű volt! Parole d’honneur! — Bocsánat, mi legyen ez? — dörmögte elvörösödve Klimov, és dühös pillantásokat vetett a színészre. — Én nagyon jól ismerem Varvara Nikolajevnát. . . Unokahúgom ! Podsarov zavarba jött s tágra meresztette a szemét. — Hogy beszélhet ilyent ? — folytatta Klimov s kezével hadonázott. — Ismerem ezt a leányt . . . és . . . és csodálkozom ... — Sajnálom, hogy igy jött a dolog, — morogta zavartan a színész, felállva s kisujjával végigsimitott a szemén. — Ámbár külömben . . . Ön, mint nagybátyja. . . Zavarba jöttek a vendégek is, és szótlanul ültek helyükön, hol eddig élvezettel hallgatták a színészt s mosolygással jutalmazták előadását. 52-dik évfolyam. ELÖI’SZE'nÉS- ÁRAK: Egész évre ... 28. kor. Süli Félévre ... ... 14 — D Negyedévre _ 7 f'. — „ Egy Hóra ... 2 ’ » 40 . Egyes szám ... Vidéken— _. — Süli. '10 ..PESTI NAPLÓ Szerkesztőség: VI., Teréz-körut ál. & Kiadóhivatal: VI., Teréz-körut 23. Apróhirdetések éra. Egy szó 4 fillér vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések petit számítással! díjszabás szerint. Hegyelen minden nap, ünnep és vasárnap után is. Budapest, 1901. 90. szám. Hétfő, április 1. Mai számunk 8 oldal.