Pesti Napló, 1901. április (52. évfolyam, 90-118. szám)

1901-04-01 / 90. szám

Kérjük azokat a vidéki tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése március 31-én lejárt, hogy előfizetésüket az illető postahivatalnál minél előbb meg­újítani szíveskedjenek, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne legyen. Elintézés: Budapest, március 31. A képviselőház szombati ülésének eseményei világosságot hoztak azokba az eseményekbe, amelyek három napon ke­resztül oly rendkívüli módon felzaklatták a politikai körök békés nyugalmát. S bár maga a Ház szombaton elnapolta tanács­kozását április 18-ig, a szabadelvű párt nem oszolhatott szét s nem kezdhette meg húsvéti vakációját mindaddig, mig azoknak az eseményeknek a pártra tar­tozó részét magában a pártkörben nem rendezte s méltó módon el nem intézte. Ez meg is történt a szabadelvű párt ma este tartott értekezletén, mely minden részről kielégítő s megnyugtató nyilatko­zatokat hozott s igy minden irányban tel­jes expiációt és megnyugvás teremtett. Bár ez nemcsak a tényállásban való, tegnap nyilvánosságra jutott fordulat folytán, hanem Széll Kálmán miniszterelnöknek tegnap este Bécsből való megérkezése után a pártkörben tett nyilatkozatai után is előrelátható volt : a párt tagjai — akik ma este rendkívül nagy számmal jöttek össze — mégis nagy kíváncsiság­gal várták az értekezleten történendőket. Báró Podmaniczky pártelnök megnyi­tója után Bessenyei­ Ferenc szólalt fel s előadván, hogyan került­­ bele a Rakovszky által «besúgás»-nak nevezett históriába a «másik»-nak, s sajnálatát fejezte ki meggondolatlan tréfája következ­ményei fölött s úgy a párttól, mint He­gedűs minisztertől bocsánatot kért. Be­szédét Bessenyey papirosról olvasta, az tehát előre megállapított nyilatkozat volt, melyet a párt túlnyomó nagy része élénk helyesléssel és rokonszenvvel fo­gadott. Mert ha rossz tréfa volt is, amit Bessenyey tett, de az őszinte bevallással és bocsánatkéréssel expiálta azt. Hegedűs Sándor kereskedelmi minisz­ter állt fel szólásra Bessenyey után, is­mételte a Házban tegnap mondott nyi­latkozatait, s meggyőzően fejtette ki azt a lélektani kényszert, mely őt nyugal­mából kiragadta s oly nyilatkozatokra kényszerítette, amelyek fölött ő is saj­nálkozását fejezi ki. E nagy tetszés­től fogadott kijelentések után még Széll Kálmán miniszterelnök mondott néhány szót, röviden s nagy hatással kérve a pártot, hogy tekintse ezt az ügyet befe­jezettnek, és hogy bármilyen nézetkü­­lönbségek merüljenek föl a párt kebelé­ben, vagy bárki érezze valamely nézet nyilvánításának szükségét, mindazt a pártban mondja el, s minden «csak itt», a párt kebelében jusson kifejezésre abból, ami a pártot illeti. úgy látszott, mintha Ivánka Oszkár is szólni akart volna, de a miniszter­­elnök magához intette s néhány bizal­mas szót váltott vele, mire Ivánka Osz­kár visszatért helyére, anélkül, hogy fel­szólalt volna. A kínos ügynek teljes, békés és meg­nyugtató elintézését meghozta tehát a mai pártértekezlet, melyről a következők­ben tudósítunk. A szabadelvű párt értekezlete. A Lloyd-klubba ma, vasárnap este kitűzött értekezletre rendkívüli nagy számmal jöttek el a szabadelvű párt tagjai és feszült érdeklődés­sel várták az értekezlet lefolyását. Pontban fél nyolckor báró Podmaniczky Frigyes pártelnök megnyitván az értekezletet, átadta a szót Bessenyey Ferencnek. Bessenyey Ferenc nyilatkozata. Bessenyey Ferenc : Előadván, hogy mihelyt a Ház csütörtöki ülésében történtekről értesült, azon­nal Budapestre jött, hogy miután az Adria-részvé­­nyekről Rakovszky István előtt említést tett volt, a napirend előtt felszólaljon s megkérdezze, várjon Rakovszky István ő reá tett-e célzást. És­pedig annyival inkább meg kellett ezt tennie, mert ő Rakovszky előtt a részvényekről e hónap 22-én tett említést, holott ő e hónap 29-én azt mondja, hogy a miniszter már tizennégy nap­pal azelőtt mondta neki, miért terjeszt róla ily híreket. Minthogy Rakovszky a magatartásával megakadályozta a Házban való nyilatkozását, kö­telessége, hogy azt, amit a Házban el akart mon­dani, itt mondja el. Igaz, hogy 22-én, a Ház ülésé­nek szünete alatt több képviselővel a Házban be­szélgetvén, Rakovszky mellettük ment el, mire ő tréfásan, inkább csak a szállongó hírek stigmatizá­­lásául fenhangon odaszólt, hogy azt is beszélik, hogy a részvények egy harmada Hegedűs miniszter­nél volna, mire Rakovszky szó nélkül helyére sietett, hogy beszédét megtartsa. Nem suttyomban, de fen­hangon mondta szóló ; nem is feltételezhette, hogy ily képzelhetetlen valótlanságot valaki komolyan­ ­ hősszerelmes. Irta : Csehov Antal. Mikor Podsarov Alexievics Jenő, a hőssze­relmes — magas termetű, hosszúkás arcú, ele­gáns ember — a színházi szezonra déli Orosz­ország egy kis városába megérkezett, első dolga az volt, hogy megismerkedjék néhány tekintélyes családdal. Ismeretséget kötött a többi közt a városkában egy Zubajev nevű gyáros­családdal. Azóta, valahányszor szóba kerül ez az ismeretsége, mindig megvetően pislant a szemével s idegesen rángatja az óraláncát. Egyszer Zubajevéknél egy születésnapot ünnepeltek, a mi művészünk ott ült uj isme­rősei szalonjában s mint rendesen, ő vitte a szót. Köröskörül a kisvárosi «típusok» ültek és áhitatosan hallgatták ; a szomszéd szobából női hangok és poharak csörömpölése hallatszott... Keresztbevetett lábbal, minden mondat után egyet szürcsölve rumos teájából, s azon igye­kezve, hogy arcvonásaira minél unottabb kife­jezést erőltessen, a színpadon elért sikereiről regélt a hősszerelmes. A polgárok szorgalmasan itták a teát és hallgattak. A boldog házigazda azt se tudta, hogyan szolgálja ki a műveit és érdekes ven­déget; most egy imént érkezett rokont muta­tott be neki, Klimov Ignatievics Pált, egy iz­mos, vagy negyvenéves embert, ki hosszú, tér­den alul érő szalonkabátot és roppant bő nad­rágot viselt. — Engedje meg! — szólt Zubajev, bemu­tatva neki Klimovot. — Rajong a színházért, egykor maga is játszott. Külömben tulai föld­­birtokos ! Podsarov és Klimov csakhamar élénk be­szélgetésbe merült. Mindkettejük nagy örömére megtudták, hogy a tulai földbirtokos azelőtt abban a városban lakott, ahol a hősszerelmes egymásután két szezonon át vendégszerepelt. Kérdezték egymás véleményét a városról, a közös ismerősökről, a színházról . . . — Tudja, nekem nagyon tetszik az a vá­ros ! — szólt a hősszerelmes, piros harisnyáit mutogatva. — Olyan kis fészek ... és mégis milyen társaság ! ... Jó társaság ! — Valóban, — hagyta helyben a földbir­tokos. — Kereskedelmi város, de nagyon intelli­gens­­ . . . Például eh—eh—eh ... a gimná­zium igazgatója, a főügyész . . . a„katonatisz­­tek . . . a kerületi főnök is . . . olyan ember, akire a francia azt mondja: — enchanté! Hát még az asszonyok ! Allah, micsoda asz­­szonyok! — Valóban, az asszonyok . . . — Meglehet, hogy talán az önzés is beszél belőlem! Mert a dolog úgy áll, hogy magam se tudom, miért, az ön városában kolosszális szerencsém volt a szerelemben! Tíz regényt tudnék írni . . . Például, hogy csak az egyik regényt vegyük ... A Jegorjenszkaja­ utcában laktam, a Koscsajev vörös házában. Ott lakott egy híres szépség is, valami Varja . . . — Nem Varvara Nikolajevnát gondolja? — kérdezte Klimov, boldogságtól ragyogó arccal. — Ő bizony ritka szépség. A legszebb a vá­rosban ! — úgy van, a legszebb! Klasszikus profil, nagy fekete szem és derékig érő hajfonatok. Hamletben látott meg engem . . . Levelet ír, éppen úgy, mint Puskin Tatjánája . .. Én ter­mészetesen felelek neki. . . Podsarov körülnézett, s mikor meggyőző­dött, hogy hölgy nincs a szalonban, a mennye­zetre fordította szemét, melankólikusa­n mo­solygott és sóhajtott. — Egy este a színház után hazajövök, — suttogta, — hát ő ott ül a pamlagon. Sírni kezd, megvallja szerelmét, csókokkal borit. .. Ah,-------------még két hónapig tartott azután a regényünk. Gyönyörű volt! Parole d’honneur! — Bocsánat, mi legyen ez? — dörmögte elvörösödve Klimov, és dühös pillantásokat ve­tett a színészre. — Én nagyon jól ismerem Varvara Nikolajevnát. . . Unokahúgom ! Podsarov zavarba jött s tágra meresztette a szemét. — Hogy beszélhet ilyent ? — folytatta Kli­mov s kezével hadonázott. — Ismerem ezt a leányt . . . és . . . és csodálkozom ... — Sajnálom, hogy igy jött a dolog, — mo­rogta zavartan a színész, felállva s kisujj­ával végigsimitott a szemén. — Ámbár külöm­­ben . . . Ön, mint nagybátyja. . . Zavarba jöttek a vendégek is, és szótlanul ültek helyükön, hol eddig élvezettel hallgatták a színészt s mosolygással jutalmazták elő­adását. 52-dik évfolyam. ELÖI’SZE'nÉS-­ ÁRAK: Egész évre ... 28. kor. S­üli Félévre ... ... 14 — D Negyedévre _ 7 f'. — „ Egy Hóra­ ... 2 ’ » 40 . Egyes szám ... Vidéken— _. — Süli. '­­10 ..PESTI NAPLÓ Szerkesztőség: VI., Teréz-körut ál. & Kiadóhivatal: VI., Teréz-körut 23. Apr­óh­irdetések éra­. Eg­y szó 4 fillér vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések petit számítással! díjszabás szerint. Hegyelen minden nap, ünnep és vasárnap után is. Budapest, 1901. 90. szám. Hétfő, április 1. Mai számunk 8 oldal.

Next