Pesti Napló, 1901. április (52. évfolyam, 90-118. szám)

1901-04-17 / 105. szám

6 Budapest, szerda, pesti najpile, 1901. április 17-, 105. szám. Ják temetni a Fülöp-székesegyházból. Ott lesz a beszentelés, aztán a képzőművészeti egyesületek ki­­kisérik a koporsót a Montmartre temetőjébe, — Björnson Dreyfusnál. Björnson a minap meglátogatta Dreyfust, párisi lakásán. A norvég költőt Dreyfusné fogadta, ki alig bírta fölindulását elpalástolni. Azután megjelent maga Dreyfus is. Könyezve üdvözölte vendégét. Hosszasan beszél­gettek ketten. Björnson Dreyfust nyugodt, sőt de­rült embernek írja le, aki a saját bevallása szerint mindig optimista volt. A régebbi években tudta ugyan, hogy a francia vezérkar néhány tagjának a jelleme nem éppen kifogástalan, de nem sejtette, hogy a világ oly rossz, mint amilyennek később tapasztalta. — Épp azért, — mondotta Dreyfus, — az a legnagyobb feladatunk, hogy magunkat kiműveljük és neveljük. Ezután sokáig beszélt még Björnsonnal a ne­velésről. — Miért ölték meg Bartsch századost ? A kegyetlené­g jegyében folynak Kínában az ügyek. A német csapatok irtó borzalmasságairól legendák keringenek. A katonák beváltják császáruk szavát , nem ismernek kegyelmet, a «fogoly» szó nem sze­repel jelentéseikben, de annál többször az ellensé­ges halott. Mostanában a német kegyetlenséget újabb lángra szította egy gyilkosság, melynek Kíná­ban egy Bartsch nevű százados esett áldozatul. Peking közelében, egy árokban találták meggyil­kolva. A kínaiak ölték meg. Mért történt a gyilkos­ság? arra jellemző fényt vet egy berlini távirat, mely így mondja el az eset történetét: Bartsch szá­zados lóháton haladt az országúton és utolért egy fiatal kínai legényt, akinek Howan a neve. A legény tisztességtudóan köszönt, a százados pedig válasz­képpen végigvágott botjával a legény fején. Ez a brutalitás fellázította a kínai legényt, revolvert rán­tott, régi, kopott jószágot és rálőtt a századosra. A német katonatiszt pár lépést még ellovagolt, aztán lefordult a lóról az árokba. A ló megvadult, futás­nak eredt és később a bántalmazásért boszus kinai legény fogta el egyik társával. A gyilkost elfogták és vele együtt még három embert, akit gyanúsnak tartanak. — Mire nem ló Lourdes ? Lourdesban, Fran­ciaországban van egy csodatévő barlang. Mankókkal van a fala teleaggatva, bénák hagyták ott őket. Drága arany és ezüst ajándékok lepik el a Szent Szűz szobrát. Oda jár zarándokolni, aki vak, aki béna vagy nyomorék és hisz. A csodatevő Máriához most százezer zarándok fog járulni, hogy­­ változ­­tasson meg egy törvényt, amit a minap hoztak Franciaországban. A francia törvény az egyesületek alakításáról szól és éle azok ellen a klerikális egye­sületek ellen irányul, melyek politikai agitácionális célokra pénzt gyűjtenek. Az asszumpcionisták, kiket leginkább fenyeget veszedelemmel a törvény, szer­vezik a nagy lourdesi zarándoklást. A törvényről éppen lapunk hasábjain mondta el Yves Guyot, a Siécle főszerkesztője érdekes fejtegetéseit. — Liberális francia lapok válsága. A mi­nap megírtuk, hogy a Figaro című francia lap pénzügyi válsága miatt a liberalizmusból átcsapott a klerikális, antisemita irányba. A Siécle című la­pot pedig, mely a Dreyfus-per idején keletkezett és azóta mindig a liberalizmus szolgálatában áll, vál­ság fenyegeti. Mint Párisból írják, a lapot el fogják árverezni. Húszezer frank a kikiáltása ára, ha nem akad vevő, olcsóbban is elárusítják. Yves Guyot, a Siécle politikai igazgatója, hosszú cikkben számol be arról, mi okozta a minden izében szabadelvű újság anyagi bukását. A Siécle teljes igyekezettel védte Dreyfust és követelte a revíziót s noha ekkor hatszázezer frank állott rendelkezésére, ez összeget az utolsó fillérig elköltötték az igazság védelmére intézett hadjáratban. Utóbb négyszázezer frankkal folytatta működését, de hasztalan. A per végeztével ismét anyagi zavarokkal küzködött s mert mindig a szabadelvüség elvét hirdette, síkra szállt a búrok védelmére, szidta a kapzsi angolokat és korholta a protekciós rendszert, a klerikalizmust és a szo­cializmust,­­ nem akadt pártolója. Guyot azzal a kijelentéssel fejezi be cikkét, hogy tán akad a vi­lágon harmincezer független polgár, aki megmenti és pártolni fogja Franciaország egyedül független és minden izében liberális napilapját. — Gróf Pálffy Stajner. Gróf Pálffy Rajnerről, akiről az a hír terjedt el, hogy hitelezői elől Amerikába költözött, a Föld Ért. ma a következőket Írja: Gróf Pálffy Rajner huszárkapitány szabály­szerűen lemondott a hadseregben viselt rangjáról s csupán azon időre amig lemondását a felsőbb katonai hatóság elfogadja, utazott külföldre, a Riviérára. Hogy mennyi adóssága maradt hátra, azt még nem állapíthatták meg, mert a család képvi­selője most tárgyal a hitelezőkkel. — Az eleven tűpárna. A párisi orvosok kö­rében nagy feltűnést kelt egy majdnem hihetetlen patologikus eset. Egy tizenhatéves leány öt évvel ezelőtt igen sok varrótűt nyelt el s most, annyi idő múltán a testén mutatkoznak a tűk. Minduntalan ki-kiüt egy-egy tűhegy a bőrén s az orvosok már eddig százhúsz varrótűt távolítottak el, úgy hogy kihúzták, amint a bőrön átütött. A szegény leány azt mondja, hogy eddigelé sohasem voltak fáj­dalmai, most azonban iszonyúan szenved. — E mérgezés. Megírtuk mai lapunkban, hogy dr. Szatmári Jakab egy kávéházban hirtelen rosszul lett s hogy mérgezést állapítottak meg. Szatmárit eddig még kihallgatni nem lehetett, mert folyton eszméletlenül fekszik. — Kr.üügy, börtönügy, közoktatá­sügy. Ha a hadügyet összeadjuk a börtönügygyel, eredményül kapjuk a­­­ közoktatásügyet. Oroszországban legalább ez ennek az összeadásnak az eredménye. Arról már volt szó, hogy a meggyilkolt Bogoljepov helyett Vajnovszkij tábornok, a volt hadügyminisz­ter lett orosz közoktatásügyi miniszterré. Ma pedig pétervári távirat arról ad hírt, hogy kinevezték a közoktatásügyi miniszter első segédjét, az államtit­kárt is. Az új kultuszminiszteri államtitkár: — a börtönügy eddigi vezetője. — A szász «Ortskrankenkasse» Budapes­ten. A drezdai Ortskrankenkasse kiküldötte Hasse Gusztáv irodafőnököt, Frassdorf Gyula pénztári elöljárót és Freund Tódor választmányi tagot a külföldi kerületi pénztárak szervezetének tanulmá­nyozására. A budapesti kerületi pénztár orvosi és kezelési rendszerének tanulmányozását tegnap és ma végezték s teljes elismerésüket fejezték ki mindazért, amit láttak.­­ Meglopott bankigazgató, Müller Vilmost, a Budapesti Bankegyesület igazgatósági tagját Tur­­sits József nevű inasa meglopta. Terézkörúti ma­gánlakásán az Íróasztalt feltörte és onnan három darab briliáns mellgombot 2000 korona értékben, egy hatsoros 8000 korona értékű női nyakéket, egy 300 korona értékű régi aranyórát, egy 1000 koro­na értékű földhitelintézeti záloglevelet és apróbb tárgyakat. 200 korona értékben vitt el. — Öngyilkosság a rendőrségnél. Meilinger Berta magánzónő panaszára egy rendőr ma letar­tóztatta testvérét, Meilinger Rezsőt, budapesti szüle­tésű 18 éves ércfényezőt, az Óvoda­ utca 51. számú házban. A leány azzal vádolja testvérét, hogy 4­ 500 korona értékű ékszert lopott tőle, még­pe­dig úgy, hogy feltörte a szekrényt. Pekáry Ferenc volt az ügyeletes rendőrkapitány, mikor este fél­hétkor behozták a fiatal­embert. Mikor a rendőr jelentést tett a rendőrkapitánynak, Meilinger zsebébe nyúlt, hirtelen revolvert húzott elő és mellbe lőtte magát. Zsebében leveleket találtak, melyekből ki­tűnik, hogy már rég foglalkozik az öngyilkosság gondolatával. Beszállították a Rókusba. — Sikkasztó portás. A múlt hónap 31-ikén a párisi Dreyfus-cég idevaló megbizottja, dr. Pajnirc Béla, ki állandóan a Brisztol-szállóban lakott, egy ajánlott levelet kapott. A levélben azt írják, hogy mellékelve van egy ezeres bankó. Ő azonban nem találta. Táviratban fordult Párisba, honnan az a válasz jött, hogy a föladó helyen egy ezres bankót tettek az ajánlott levélbe. A gyanú Fellner Gyula kapusra irányult, aki először tagadott, de mikor a panaszos a rendőrséghez fordult, családjával együtt megszökött, így ismerve be bűnösségét. — Rendőri hírek. Összeütközés a villamossal. Ma délben a Csokonay­ utca és a Kerepesi-út ke­resztezésénél összeütközött egy villamos kocsi egy egylovas tejszállító kocsival. A kocsis lefordult a bakról, a kocsi összetörött, más baj nem történt. A tejeskocsisnak, mielőtt kifordult a Kerepesi-útra, egy előtte haladó kocsi kocsija intett hátrafelé, hogy jön egy villamos. De a kocsis nem vette semmibe a figyelmeztetést és a szokottnál is sebe­sebben hajtatott ki a szerepesi­ utra és igy történt az összeütközés. — Szekér a Dunában. Az új or­szág háza előtt levő rakodóparton R­eich és Greich­­mann fuvarosok emberei gabonát hordtak ki egy hajóról a szekerekre. Egy megrakott szekér elé fag­­gott lovak kocsis nélkül elindultak és lefordították a szekeret a Dunába. A V. kerületi tüzérség vonult ki és nagy fáradsággal partra húzta a szekeret. A lovak akkorra már megfulladtak. A fuvarosok kára 2000 korona. — A kecske. Az újpesti őrjárat iga­zolásra szólított fel ma egy embert, ki kecskét haj­tott az utón. Alapos gyanúja merült fel ugyanis, hogy a kecske nem igaz utón került az emberhez! S minthogy az ember nem akarta megnevezni ma­gát, fölszólították, hogy kövesse őket az őrszobába. Az ember valamiképpen menekülni akart s ezért az egyik rendőrt öklével úgy orron vágyta, hogy sze­gényt elborította a vér, a másiknak meg kicsavarta a he­lyéből a karját. Ekkor futásnak eredt, de egy má­sik rendőr, ki az őrszobában aludt, a nagy lármára fölébredt, utána iramodott s megragadta a menekü­lőt és megkötözte. A csavargónak Dancsa Mihály a neve és már többször volt büntetve lopásért. A kecskét is egy újpesti majorból vezette ki. A gyermekasszony. — Saját tudósítónktól. — , Budapest, április 16. Egy fiatal házaspár költözött házassága után az Erkel­ utca 18. számú házba. Szinegh Sándor keres­kedelmi ügynök és 16 esztendős félig gyermek fele­sége, kit három hónappal ezelőtt vezetett oltár­hoz. A házaspár boldog életet élt, ámbár a férj egész nap nem volt otthon, csak ebédre és vacso­rára járt haza. Szinegh maga is szegény ember volt, a felesé­gével sem kapott semmit s annyira kifogyott a pénzből, hogy már az első negyed házbérrel is adós maradt. Hogy a házbért kifizethesse, kettős erővel látott hozzá a munkához. Az asszony is ta­karékoskodott, a cselédet elküldte s ő maga főzött, mosott. Hiába volt minden, nem tudták a házbért megfizetni. A háziúr gyakran benézett Szineghék laká­sába. Eleinte csak a házbért kérte. Udvariasan viselkedett és később már a házbérről sem beszélt. Elbeszélgetett a fiatal menyecskével, dicsérgett a szépségét, szóval meg akarta hódítani. De Szi­­neghné úgy tett, mintha semmit sem értene a beszédéből. Egy nap ismét látogatást tett a házigazda. Le­ült a menyecskével szemben és igy szólt hozzá: — Ilyen asszonyt kár elhanyagolni. Az asszonyka megdöbbent és sok a dolgára hi­vatkozva, arra kérte a háziurat, hogy engedje dol­gozni. A háziúr eltávozott, de ettől a naptól fogva még gyakoriabbak lettek a látogatások. Egy ízben úgy lépett be a lakásba, hogy a menyecske észre sem vette, csak akkor, mikor megszólalt: — Az ilyen fiatal asszonynak, akinek egész nap nincs itthon az ura, jól esik egy kis szórakozás. Szineghné megrettent ezektől a szavaktól. A háziúr nem törődött az asszony félelmével, el­kezdte szerelmi ajánlatokkal üldözni, végre pedig átölelte, úgy hogy az asszonynak csak nagyne­­hezen sikerült menekülni. Pongyolában, ahogy volt, szaladt férjéért a közeli kávéházba. Szinegh Sándor attól a naptól fogva hatalmas bottal járt, a háziúr bújt előle, mert tudta, hogy ha találkoznak, baj lesz. Húsvét utáni kedden találkoz­tak össze a kapu alatt s Szinegh ekkor vastag bot­ját darabokra törte a házigazda hátán. A lecke után másnap az elpáholt háziúr a saját jószántából ment Szineghék lakásába és több tanú jelenlétében bocsánatot kért tőlük. Titokban azonban meghagyta a házmesternek, hogy vegyen boszút Szineghen a verésért. A házmester ezt a titokban adott utasítást persze széltében-hosszában elbeszélte. Szinegh erre revolvert vett, hogy legyen mivel védekezni. Hazavitte és letette az Íróasztalra. Ebéd­­után a felesége meglátta a fénylő fegyvert az Író­asztalon, fölvette és tréfálkozva a mit sem sejtő férjre célzott vele. A férj nem nézett oda, csak akkor, mikor e szavakat hallotta: — Sándor, vigyázz, mert meghalsz! A következő pillanatban a revolver elsült, a golyó a férj arcába repült, kiütötte három fogát, széjjelmarcangolta az állkapcsát és belefúródott a nyelvébe. A szerencsétlen asszony, mikor látta, hogy mit tett, fölkapta a revolvert és szívének irányozta, de férjének még volt annyi ereje, hogy kicsavarja kezé­ből a revolvert

Next