Pesti Napló, 1901. április (52. évfolyam, 90-118. szám)
1901-04-17 / 105. szám
6 Budapest, szerda, pesti najpile, 1901. április 17-, 105. szám. Ják temetni a Fülöp-székesegyházból. Ott lesz a beszentelés, aztán a képzőművészeti egyesületek kikisérik a koporsót a Montmartre temetőjébe, — Björnson Dreyfusnál. Björnson a minap meglátogatta Dreyfust, párisi lakásán. A norvég költőt Dreyfusné fogadta, ki alig bírta fölindulását elpalástolni. Azután megjelent maga Dreyfus is. Könyezve üdvözölte vendégét. Hosszasan beszélgettek ketten. Björnson Dreyfust nyugodt, sőt derült embernek írja le, aki a saját bevallása szerint mindig optimista volt. A régebbi években tudta ugyan, hogy a francia vezérkar néhány tagjának a jelleme nem éppen kifogástalan, de nem sejtette, hogy a világ oly rossz, mint amilyennek később tapasztalta. — Épp azért, — mondotta Dreyfus, — az a legnagyobb feladatunk, hogy magunkat kiműveljük és neveljük. Ezután sokáig beszélt még Björnsonnal a nevelésről. — Miért ölték meg Bartsch századost ? A kegyetlenég jegyében folynak Kínában az ügyek. A német csapatok irtó borzalmasságairól legendák keringenek. A katonák beváltják császáruk szavát , nem ismernek kegyelmet, a «fogoly» szó nem szerepel jelentéseikben, de annál többször az ellenséges halott. Mostanában a német kegyetlenséget újabb lángra szította egy gyilkosság, melynek Kínában egy Bartsch nevű százados esett áldozatul. Peking közelében, egy árokban találták meggyilkolva. A kínaiak ölték meg. Mért történt a gyilkosság? arra jellemző fényt vet egy berlini távirat, mely így mondja el az eset történetét: Bartsch százados lóháton haladt az országúton és utolért egy fiatal kínai legényt, akinek Howan a neve. A legény tisztességtudóan köszönt, a százados pedig válaszképpen végigvágott botjával a legény fején. Ez a brutalitás fellázította a kínai legényt, revolvert rántott, régi, kopott jószágot és rálőtt a századosra. A német katonatiszt pár lépést még ellovagolt, aztán lefordult a lóról az árokba. A ló megvadult, futásnak eredt és később a bántalmazásért boszus kinai legény fogta el egyik társával. A gyilkost elfogták és vele együtt még három embert, akit gyanúsnak tartanak. — Mire nem ló Lourdes ? Lourdesban, Franciaországban van egy csodatévő barlang. Mankókkal van a fala teleaggatva, bénák hagyták ott őket. Drága arany és ezüst ajándékok lepik el a Szent Szűz szobrát. Oda jár zarándokolni, aki vak, aki béna vagy nyomorék és hisz. A csodatevő Máriához most százezer zarándok fog járulni, hogy változtasson meg egy törvényt, amit a minap hoztak Franciaországban. A francia törvény az egyesületek alakításáról szól és éle azok ellen a klerikális egyesületek ellen irányul, melyek politikai agitácionális célokra pénzt gyűjtenek. Az asszumpcionisták, kiket leginkább fenyeget veszedelemmel a törvény, szervezik a nagy lourdesi zarándoklást. A törvényről éppen lapunk hasábjain mondta el Yves Guyot, a Siécle főszerkesztője érdekes fejtegetéseit. — Liberális francia lapok válsága. A minap megírtuk, hogy a Figaro című francia lap pénzügyi válsága miatt a liberalizmusból átcsapott a klerikális, antisemita irányba. A Siécle című lapot pedig, mely a Dreyfus-per idején keletkezett és azóta mindig a liberalizmus szolgálatában áll, válság fenyegeti. Mint Párisból írják, a lapot el fogják árverezni. Húszezer frank a kikiáltása ára, ha nem akad vevő, olcsóbban is elárusítják. Yves Guyot, a Siécle politikai igazgatója, hosszú cikkben számol be arról, mi okozta a minden izében szabadelvű újság anyagi bukását. A Siécle teljes igyekezettel védte Dreyfust és követelte a revíziót s noha ekkor hatszázezer frank állott rendelkezésére, ez összeget az utolsó fillérig elköltötték az igazság védelmére intézett hadjáratban. Utóbb négyszázezer frankkal folytatta működését, de hasztalan. A per végeztével ismét anyagi zavarokkal küzködött s mert mindig a szabadelvüség elvét hirdette, síkra szállt a búrok védelmére, szidta a kapzsi angolokat és korholta a protekciós rendszert, a klerikalizmust és a szocializmust, nem akadt pártolója. Guyot azzal a kijelentéssel fejezi be cikkét, hogy tán akad a világon harmincezer független polgár, aki megmenti és pártolni fogja Franciaország egyedül független és minden izében liberális napilapját. — Gróf Pálffy Stajner. Gróf Pálffy Rajnerről, akiről az a hír terjedt el, hogy hitelezői elől Amerikába költözött, a Föld Ért. ma a következőket Írja: Gróf Pálffy Rajner huszárkapitány szabályszerűen lemondott a hadseregben viselt rangjáról s csupán azon időre amig lemondását a felsőbb katonai hatóság elfogadja, utazott külföldre, a Riviérára. Hogy mennyi adóssága maradt hátra, azt még nem állapíthatták meg, mert a család képviselője most tárgyal a hitelezőkkel. — Az eleven tűpárna. A párisi orvosok körében nagy feltűnést kelt egy majdnem hihetetlen patologikus eset. Egy tizenhatéves leány öt évvel ezelőtt igen sok varrótűt nyelt el s most, annyi idő múltán a testén mutatkoznak a tűk. Minduntalan ki-kiüt egy-egy tűhegy a bőrén s az orvosok már eddig százhúsz varrótűt távolítottak el, úgy hogy kihúzták, amint a bőrön átütött. A szegény leány azt mondja, hogy eddigelé sohasem voltak fájdalmai, most azonban iszonyúan szenved. — E mérgezés. Megírtuk mai lapunkban, hogy dr. Szatmári Jakab egy kávéházban hirtelen rosszul lett s hogy mérgezést állapítottak meg. Szatmárit eddig még kihallgatni nem lehetett, mert folyton eszméletlenül fekszik. — Kr.üügy, börtönügy, közoktatásügy. Ha a hadügyet összeadjuk a börtönügygyel, eredményül kapjuk a közoktatásügyet. Oroszországban legalább ez ennek az összeadásnak az eredménye. Arról már volt szó, hogy a meggyilkolt Bogoljepov helyett Vajnovszkij tábornok, a volt hadügyminiszter lett orosz közoktatásügyi miniszterré. Ma pedig pétervári távirat arról ad hírt, hogy kinevezték a közoktatásügyi miniszter első segédjét, az államtitkárt is. Az új kultuszminiszteri államtitkár: — a börtönügy eddigi vezetője. — A szász «Ortskrankenkasse» Budapesten. A drezdai Ortskrankenkasse kiküldötte Hasse Gusztáv irodafőnököt, Frassdorf Gyula pénztári elöljárót és Freund Tódor választmányi tagot a külföldi kerületi pénztárak szervezetének tanulmányozására. A budapesti kerületi pénztár orvosi és kezelési rendszerének tanulmányozását tegnap és ma végezték s teljes elismerésüket fejezték ki mindazért, amit láttak. Meglopott bankigazgató, Müller Vilmost, a Budapesti Bankegyesület igazgatósági tagját Tursits József nevű inasa meglopta. Terézkörúti magánlakásán az Íróasztalt feltörte és onnan három darab briliáns mellgombot 2000 korona értékben, egy hatsoros 8000 korona értékű női nyakéket, egy 300 korona értékű régi aranyórát, egy 1000 korona értékű földhitelintézeti záloglevelet és apróbb tárgyakat. 200 korona értékben vitt el. — Öngyilkosság a rendőrségnél. Meilinger Berta magánzónő panaszára egy rendőr ma letartóztatta testvérét, Meilinger Rezsőt, budapesti születésű 18 éves ércfényezőt, az Óvoda utca 51. számú házban. A leány azzal vádolja testvérét, hogy 4 500 korona értékű ékszert lopott tőle, mégpedig úgy, hogy feltörte a szekrényt. Pekáry Ferenc volt az ügyeletes rendőrkapitány, mikor este félhétkor behozták a fiatalembert. Mikor a rendőr jelentést tett a rendőrkapitánynak, Meilinger zsebébe nyúlt, hirtelen revolvert húzott elő és mellbe lőtte magát. Zsebében leveleket találtak, melyekből kitűnik, hogy már rég foglalkozik az öngyilkosság gondolatával. Beszállították a Rókusba. — Sikkasztó portás. A múlt hónap 31-ikén a párisi Dreyfus-cég idevaló megbizottja, dr. Pajnirc Béla, ki állandóan a Brisztol-szállóban lakott, egy ajánlott levelet kapott. A levélben azt írják, hogy mellékelve van egy ezeres bankó. Ő azonban nem találta. Táviratban fordult Párisba, honnan az a válasz jött, hogy a föladó helyen egy ezres bankót tettek az ajánlott levélbe. A gyanú Fellner Gyula kapusra irányult, aki először tagadott, de mikor a panaszos a rendőrséghez fordult, családjával együtt megszökött, így ismerve be bűnösségét. — Rendőri hírek. Összeütközés a villamossal. Ma délben a Csokonay utca és a Kerepesi-út keresztezésénél összeütközött egy villamos kocsi egy egylovas tejszállító kocsival. A kocsis lefordult a bakról, a kocsi összetörött, más baj nem történt. A tejeskocsisnak, mielőtt kifordult a Kerepesi-útra, egy előtte haladó kocsi kocsija intett hátrafelé, hogy jön egy villamos. De a kocsis nem vette semmibe a figyelmeztetést és a szokottnál is sebesebben hajtatott ki a szerepesi utra és igy történt az összeütközés. — Szekér a Dunában. Az új ország háza előtt levő rakodóparton Reich és Greichmann fuvarosok emberei gabonát hordtak ki egy hajóról a szekerekre. Egy megrakott szekér elé faggott lovak kocsis nélkül elindultak és lefordították a szekeret a Dunába. A V. kerületi tüzérség vonult ki és nagy fáradsággal partra húzta a szekeret. A lovak akkorra már megfulladtak. A fuvarosok kára 2000 korona. — A kecske. Az újpesti őrjárat igazolásra szólított fel ma egy embert, ki kecskét hajtott az utón. Alapos gyanúja merült fel ugyanis, hogy a kecske nem igaz utón került az emberhez! S minthogy az ember nem akarta megnevezni magát, fölszólították, hogy kövesse őket az őrszobába. Az ember valamiképpen menekülni akart s ezért az egyik rendőrt öklével úgy orron vágyta, hogy szegényt elborította a vér, a másiknak meg kicsavarta a helyéből a karját. Ekkor futásnak eredt, de egy másik rendőr, ki az őrszobában aludt, a nagy lármára fölébredt, utána iramodott s megragadta a menekülőt és megkötözte. A csavargónak Dancsa Mihály a neve és már többször volt büntetve lopásért. A kecskét is egy újpesti majorból vezette ki. A gyermekasszony. — Saját tudósítónktól. — , Budapest, április 16. Egy fiatal házaspár költözött házassága után az Erkel utca 18. számú házba. Szinegh Sándor kereskedelmi ügynök és 16 esztendős félig gyermek felesége, kit három hónappal ezelőtt vezetett oltárhoz. A házaspár boldog életet élt, ámbár a férj egész nap nem volt otthon, csak ebédre és vacsorára járt haza. Szinegh maga is szegény ember volt, a feleségével sem kapott semmit s annyira kifogyott a pénzből, hogy már az első negyed házbérrel is adós maradt. Hogy a házbért kifizethesse, kettős erővel látott hozzá a munkához. Az asszony is takarékoskodott, a cselédet elküldte s ő maga főzött, mosott. Hiába volt minden, nem tudták a házbért megfizetni. A háziúr gyakran benézett Szineghék lakásába. Eleinte csak a házbért kérte. Udvariasan viselkedett és később már a házbérről sem beszélt. Elbeszélgetett a fiatal menyecskével, dicsérgett a szépségét, szóval meg akarta hódítani. De Szineghné úgy tett, mintha semmit sem értene a beszédéből. Egy nap ismét látogatást tett a házigazda. Leült a menyecskével szemben és igy szólt hozzá: — Ilyen asszonyt kár elhanyagolni. Az asszonyka megdöbbent és sok a dolgára hivatkozva, arra kérte a háziurat, hogy engedje dolgozni. A háziúr eltávozott, de ettől a naptól fogva még gyakoriabbak lettek a látogatások. Egy ízben úgy lépett be a lakásba, hogy a menyecske észre sem vette, csak akkor, mikor megszólalt: — Az ilyen fiatal asszonynak, akinek egész nap nincs itthon az ura, jól esik egy kis szórakozás. Szineghné megrettent ezektől a szavaktól. A háziúr nem törődött az asszony félelmével, elkezdte szerelmi ajánlatokkal üldözni, végre pedig átölelte, úgy hogy az asszonynak csak nagynehezen sikerült menekülni. Pongyolában, ahogy volt, szaladt férjéért a közeli kávéházba. Szinegh Sándor attól a naptól fogva hatalmas bottal járt, a háziúr bújt előle, mert tudta, hogy ha találkoznak, baj lesz. Húsvét utáni kedden találkoztak össze a kapu alatt s Szinegh ekkor vastag botját darabokra törte a házigazda hátán. A lecke után másnap az elpáholt háziúr a saját jószántából ment Szineghék lakásába és több tanú jelenlétében bocsánatot kért tőlük. Titokban azonban meghagyta a házmesternek, hogy vegyen boszút Szineghen a verésért. A házmester ezt a titokban adott utasítást persze széltében-hosszában elbeszélte. Szinegh erre revolvert vett, hogy legyen mivel védekezni. Hazavitte és letette az Íróasztalra. Ebédután a felesége meglátta a fénylő fegyvert az Íróasztalon, fölvette és tréfálkozva a mit sem sejtő férjre célzott vele. A férj nem nézett oda, csak akkor, mikor e szavakat hallotta: — Sándor, vigyázz, mert meghalsz! A következő pillanatban a revolver elsült, a golyó a férj arcába repült, kiütötte három fogát, széjjelmarcangolta az állkapcsát és belefúródott a nyelvébe. A szerencsétlen asszony, mikor látta, hogy mit tett, fölkapta a revolvert és szívének irányozta, de férjének még volt annyi ereje, hogy kicsavarja kezéből a revolvert