Pesti Napló, 1901. május (52. évfolyam, 119-147. szám)
1901-05-01 / 119. szám
2 Budapest, szerda PESTI NAPF.6. 119. szám 1901. május 1. bélyegezve, mint «felségsértő» és földönfutó lenne a szabad oktatás országában. Mi vont tehát hályogot azoknak szemére, akik nem tudják meglátni, hogy mily ellentmondásba keveredtek nemcsak az igazsággal, hanem saját magukkal is ? — Semmi egyéb, mint az a rut felekezeti gyűlölet, mely a legszebb jelszavak álarca mögé bújva, dinamitot csempész az állam és a társadalom egységének legértékesebb oszlopai alá, és ideálul a vak Sámsont választja, nem törődve azzal, hogy a magyar Géniusz szivébe irányozza a tőrt, s mert vakságában süketté is vált, nem hallja, miként tapsolnak ehez a magyarság összes ellenségei ! Nehéz dolog az önlegyőzés. Nehéz dolog a higgadtság megőrzése oly pillanatokban, mikor az igazság teljes kifejezésére csak egy mód kínálkozik : a felháborodás. De bármilyen nehéz is, meg akarjuk mutatni, hogy nem lehetetlen. S azért fojtjuk el magunkban mindazt, amit ez eset alkalmával szomorú tanúságok és megdöbbentő tapasztalatok gyanánt elmondhatnánk. Arra az időre halasztván ezeket, mikor nem kell, hogy sebeket ejtsünk ezek által azokon, akik, ha téves uton járnak is, de véreink s magyarok, kiket még hibáikban is kímélni és szeretni kell. Ami pedig a Pikker-ügyet illeti, mely mindezekre alkalmat adott, azt rá kell bíznunk a legilletékesebb tényezőre, a vallás- és közoktatási miniszterre. Wlassics Gyula megmutatta a Varga Ottó ügyében, hogy önálló, férfias és igazságos. Megírniarta, hogy van bátorsága szembeszállni oly áramlatokkal is, melyek állását, pozícióját fenyegetik. A legnagyobb nyugalommal és a legnagyobb bizalommal láthatjuk az ő kezében a Piklerügyet is, melynek elintézésével, remélhetőleg az egyetemen dúló vad állapotok is orvosolva lesznek. Budapest, április 30. A képviselőhöz holnap, május 1-én, nem tart ülést, mert délelőtt az összeférhetetlenségi törvényt revideáló bizottságnak lesz ülése, amelyen a kabinet több tagja és számos képviselő vesz részt. A képviselőház legközelebbi ülése csütörtökön délelőtt 10 órakor lesz, amikor az Adria-javaslat részletes tárgyalását folytatják. Ezen az ülésen felel Tassics Gyula miniszter gróf Zichy Aladárnak arra az interpellációra, amelyet a Pikler-ügyben adott be. Pénteken a képviselőháznak ismét nem lesz ülése. Az Adria-javaslat hátralevő szakaszainak tárgyalásában hír szerint még tiz szónok fog részt venni s igy — tekintve, hogy holnap és pénteken ülés nem lesz — a vita ezen a héten aligha fog véget érni. A képviselőház folyosóján azonban ma híre járt, hogy a javaslat további tárgyalása során a kormány részéről olyan nyilatkozatok fognak történni, amelyeknek teljesen megnyugtató hatásuk lesz s amelyek hozzá fognak járulni a vita megrövidítéséhez. Tegnap este ugyanis a szabadelvű párt klubjában tanácskozás volt, amelyen Ssés Kálmán miniszterelnök, Hegedűs és Trósz miniszterek, továbbá Szilágyi Dezső vettek részt; a tanácskozás csak féltíz óra után ért véget és ezen a tanácskozáson állapították volna meg a mai hírek szerint az Adria javaslat további tárgyalása során való teendőket. Hogy mik lesznek ezek, arról ma még pozitívet alig tudtak a képviselők, de elterjedt az a hír, hogy a kormány módosítaná az Adriaszerződést a következőképpen: 1. A szerződés ideje csak tíz évre terjed, következésképp nincs szó meghosszabbításról; 2. Az Adria tíz hajó helyett nyolc hajót fog építeni; 3. A kormány opciót kap, tíz év múlva a mostani feltételek mellett meghosszabbíthatja a szerződést, az Adriának azonban nincs meg ez a joga. Megjegyezzük, hogy ezt a hírt a legtöbben erős kételkedéssel fogadták és inkább adtak hitelt annak a verziónak, amely szerint magán a szerződésen változtatás nem lesz, hanem a miniszterelnök a törvényjavaslat életbeléptető záradékának tárgyalásánál olyan módosítást fog beterjeszteni, melynél értelmében a szerződés bizonyos a jövőben, beállható kautélák mellett úgy a szubvenció, mint az adómentességre vonatkozó pontjaiban esetleg meg lesz változtatható. Az összeférhetetlenség. Az összeférhetetlenségi törvény revíziójára kiküldött bizottság holnap délelőtt 11 órakor ülést tart Fest Lajos elnöldésén hegyen. Itt csak az uraság kastélya van, meg a tanya. — Onnan való vagy ? — Onnan. — Hogy hivják az uraságodat ?K — Bárónak hívják. — Jó, jó, — de neve is van a báródnak, — mi ? — Lehet, domnule, — válaszolta valamivel bátrabban az ember s kissé előbbre jött a körtefa mögül — de mi bárónak hívjuk .... A tüzér nem firtatta tovább a dolgot. Nem először akadt útjába egy-egy ily oláh cseléd, akinek fogalma sem volt róla, hogy hívják név szerint a gazdáját, akinek kenyerét eszi. Bővebb felvilágosítást ettől a tehénpásztortól sem remélhetett. Ott is hagyta a faképnél, s tovább lovagolt a mindinkább keskenyedő völgyben, amelynek végén, közvetetlenül az erdő alatt, mintegy félórai lovaglás után csakugyan megpillantotta a havasi tanyát és a bárói kastélyt. Midőn jobban szemügyre vette a törpe, szalmás tanyai kunyhókat, meg akastélyának nevezett régi, kuriaszerü épületet — erősen megcsóválta a fejét. Szegényes birtok volt nagyon ez a «kastély». Nehézkes, tágas kőépitmény, — szinehagyott zöld falukátereiről, lemállott, itt-ott finom penészszel erezett falairól s mohos zsindelyfedeléről azonban messzire terítt a szegénység. Az udvar csupa szalmahulladék és egyéb szemét. A kocsiszínben régimódi hintó szomorkodott. Rudján tyúkok üldögéltek, benn az ülésen két maszatos oláh leányka játszogatott. Az egyik gyermeken volt valami ingecske-féle, a másikon nem volt semmi. A kócos apróság meztelenül bámészkodott az udvarra lovagló tüzérre, azután olyan sikitásban tört ki, hogy szinte hasította a levegőt. Az éles sikitásra egy öregebb asszonyi alak bújt ki akastélyából. A káplár rászólt. — Itthon az uraság, jó asszony ? — Jézus Mária — hebegte látott szájjal az asszony, s szinte belesápadt fonnyadt arca a lelkendező csodálkozásba, amelyhez jókora fokú ijedtség is járult. Aztán se szó, se beszéd. . . sarkon fordult és lesietett a kastélyba, anélkül, hogy a tüzér illedelmes kérdésére csak egy árva igével is válaszolt volna. Ezalatt a két apróság is lemászott a hintőülésről s pityeregve menekült a kocsiszín mögé. — Hát ez micsoda fránya egy szerelék ? — dörmögte a tüzér, miközben ismét körüljártatta tekintetét a végtelen elhagyatottságról tanúskodó portán. — Látszik, hogy az Isten háta megött vagyon, de olyan is minden ... Itt hagyta volna, de éhes volt. A hosszú lovaglás kifárasztotta, ennivalója meg nem volt semmi. No, itt ugyan aligha fogják vacsorára marasztalni. Ennek a rongyos kastélynak a gazdájából úgy látszik még a vendéglátás egyszerű magyar virtusát is kipusztította a nyomorúság. Bár lehet, hogy tán idegen szerzet a báró úr. . . vagy mi. Egy darab kenyeret és egy falat szalonnát azonban adhatna, meg egy porció szénát a lovának, ha nem ingyen, hát pénzért. Megfizet becsülettel. Leszállt a nyeregből, s kantáron vezetve lovát, megindult a kastély felé. Odaérve harsányan elkiáltotta magát: — — Nincs itthon senki» - ^ A kastélyból most egy férficseléd lépett ki s lehaladva a veranda lépcsőin, tisztességtudón üdvözölte a tüzért. — A méltóságos báró megparancsolta, hogy vegyem át lovadat, téged pedig küldjelek be. Eredj be, domnule, azután nyiss balra, — a méltóságos báró várakozik reád. — Valami harapni valót szeretnék. — Kapsz azt is, csak eredj. A káplár átadta lovát a cselédnek, s bement a kastélyba. A verandáról széles, szárnyas ajtó nyílt az első szobába, amelyben alig volt valami bútorféle. Egy magas, üveges szekrény, néhány kopott bőrszék, egy hosszú keveret, és valami különös m ódon, nehéz szag a levegőben, mintha sohase szellőztették volna, holott a kopott salukátereken keresztül éjjel-nappal kedvére befütyülhetett a szél. Be is hordott egy csomó szalmahulladékot és száraz falevelet. A nehéz szagot azonban nem tudta kivinni. A tüzér leverte csizmájáról a port, megigazította a homlokán a sipkát, s kihúzta magát, miközben bekopogtatott a baloldali ajtón. Belülről rövid, katonás hang csapta meg a fülét. — Herein! Ez a «herein» egy kicsit meghökkentette. A hang veszedelmesen hasonlított kapitánya recsegő hangjához. Ha nem volna benne bizonyos, hogy az üteg s a nyomában lépekedő két zászlóalj baka most még csak valahol a «Padura maré» tölgyei alatt járhat, — esküdni merne rá, hogy a kapitány recsegő «heroin»-ja csap ki az ajtón. Belépett. A terem még tágasabb volt, mint az elsővel. Holnap fogja a bizottság megvitatni azt a kérdést is, várjon az összeférhetetlenségi törvényt kiterjeszték-e a főrendiházra is. A függetlenségi pártok fúziója. Mint már annyiszor, úgy most is újból fölmerült a terv, hogy a függetlenségi Ugron-párt és Kossuth-párt fuzionáljon és alakítsa meg az egységes, összetartó függetlenségi és 48-as pártot. De mint már annyiszor, úgy előreláthatólag most is dugába fog dőlni a terv, bármennyire szeretnék megvalósulását a választók, bármennyire előnyére válnék a fúzió a függetlenségieknek a választásokon. A képviselőház folyosóján ma megint sokat beszéltek a függetlenségi és 48-as párt két árnyalatának egyesüléséről, a Kossuth-pártnak egy tegnapi állítólagos értekezletével kapcsolatban. Mint a Pol. Ért. jelenti, a függetlenségi és 48-as Kossuthpárt értekezletet nem tartott, az egyesülésről mindez ideig hivatalosan szó sem volt, a választások előtt azonban természetes, hogy a két árnyalat együttműködésével az esetleges egyesülés kérdése, mint más alkalommal, úgy most is felszínre került és kerül. Hír szerint a függetlenségi Kossuth-párt túlnyomó többsége óhajtja, hogy az Ugron-párt szorosan hozzájuk csatlakozzék és a párt teljesen egyesüljön. A közigazgatási tisztviselők s a választások. Egy estilap a baranyamegyei szabadelvű párt alakuló gyűléséről írva, azt jelentette, hogy a gyűlés utána főispán berendelte a hét főszolgabirót, kiknek a legszigorúbban meghagyta, hogy a falubeli embereket rábeszélés és szükség esetén napidíjigérés mellett rendeljék be ez évi április 23-án Pécsre a megyeházához. Báró Fejérváry Imre, Baranyamegye főispánja most kijelenti, hogy ez az állítás a valóságnak meg nem felel s az idézett sorokban foglalt inszinuációt a leghatározottabban visszautasítja. A csatornajavaslat A magyar csatornatervezet munkája már annyira előrehaladt, hogy a mi csatornáink építése minden valószínűség szerint megelőzi a többi államok csatornáinak építését. A terveken a kereskedelemügyi mi-nisztériumban serényen dolgoznak Hoszcóczky Alajos osztálytanácsos vezetése alatt. A magyarországi csatornahálózat 50—70 millióba kerül, a munka pedig 5—6 év alatt volna végrehajtható. A közigazgatás egyszerűsítése. A belügyminisztériumban már teljesen elkészült a közigaz