Pesti Napló, 1901. június (52. évfolyam, 148-177. szám)

1901-06-01 / 148. szám

148. szám. Hunapest, szombat _________NAPLÓ.___________________ 1901. junius 1. 3 ipar iránt viseltetik. Posztócikkekben a kisiparnak is 13­4 százaléknyi részesedés biztosíttatott. Fulszky Ágost elismeréssel hangsúlyozza, hogy a hadsereg számára való szállítások körül a ma­gyar kereskedelmi miniszterrel egyetértőleg történt az eljárás. Hieronymi Károly rövid észrevétele után a szállításra vonatkozó határozatokat is megújítja az albizottság. A rendkívüli szükséglet tételénél Münnich Aurél általánosságban ismerteti a rendkívüli szükségletet, amely több mint ötmilliónyi keres­letet tüntet föl. Az előirányzott szükséglet jobbára a megszavazott intézkedések folyománya, ami az előadót az egyes tételek bővebb indokolásától fölmenti. A tételekhez hozzászólottak Pulszky Ágost, Münnich Aurél, Hieronymi Károly. Báró Krieg­­hammer közös hadügyminiszter bizalmas felvilá­gosításai után a bizottság hozzájárult a hadügyi kormány előterjesztéséhez, amivel véget ért a had­ügyi költségvetés részletes tárgyalása is. A bizottsági jelentést hétfőn délelőtt 10 órakor hitelesítik. A magyar delegáció első nyilvános ülése június 4-én lesz. A tengerészeti albizottság jelentése. A tengerészeti albizottság jelentése, melyet gróf Teleki Sándor szerkesztett és a bizottság tegnap hitelesített, kiemeli az albizottság nagy megelégedé­sét tengerészetünk szolgálatképessége fölött. Utal a jelentés a kínai eseményekre, melyek között a hadi­­tengerészet fényes bizonyságát adta annak, hogy teljesen betölti hivatását. Ismerteti azután a jelen­tés az 1902. évi költségelőirányzat 3.200.000 ko­­ronányi többletét a tavalyihoz képest és fejtegetvén a többlet okait, így folytatja: Az albizottság foglalkozott azon kijelentés­sel, melyet a tengerészet vezetősége az orszá­gos bizottság utolsó ülésszaka alatt hozott ha­tározata értelmében a magyar ipar és termelésnek a haditengerészet megrendeléseiben való részese­dése tárgyában terjesztett az albizottság elé. Meg­elégedéssel konstatáltuk ezen kijelentésből, hogy a tengerészet vezetősége az elmúlt évben is fárado­zott azon, hogy a magyar ipar a haditengerészet szükségleteinek fedezésében megfelelő részt kapjon, amennyiben igyekezett annak új tevékenységet nyúj­tani. Miután azonban a haladás a kitűzött célt még nem érte el, kívánatos, hogy ezen, hazánk közgaz­daságára és iparára oly fontos ügy folytonosan ellenőriztessék, minek folytán az albizottság azt javasolja, hogy az utolsó ülésszak alatt hozott ha­tározat megnyittassék és a következő határozati javaslatot terjeszti elfogadás végett az országos bizottság elé: «Utasíttatik a haditengerészet vezetője, hogy a haditengerészet számára eszközölt megrendelé­seknél és beszerzéseknél a hazai nyers- és ipari termelés oly mértékben vétessék figyelembe, hogy ezáltal Magyarország közgazdaságának legalább megközelítőleg megtérüljön azon rész, mely őt a hozzájárulási arány szerint a tengerészetre fordí­tott kiadásokból jogosan megilleti és hogy erre vonatkozó intézkedéseiről, valamint ezek ered­ményéről a delegációnak évenként jelentést te­gyen.­ A jelentésben végül indítványozza az albizottság, hogy fejezze ki elismerését a haditengerészet veze­tőségének, az osztrák delegációból. Az osztrák delegáció költségvetési bizottsága ma délután 3 órakor Baernreither elnöklete alatt ülést tartott, amelyen Goluc­ovszki gróf külügyminiszter, Kállay pénzügyminiszter és Spaun báró tenger­nagy is jelen volt. A bizottság a haditengerészet költségvetését tárgyalta. ■ Pergelt előadó beszédében visszapillantást vet haditengerészetünknek a kínai műveletekben való egész részvételére és kiemeli, hogy az idegen kor­mányok is elismerték haditengerészetünk szolgála­tait, amennyiben katonai kitüntetéseket juttattak a különítmény parancsnokának a tiszteknek és a tengerészhadapródoknak. Ha csekély számban és korlátolt eszközökkel is, haditengerészetünk minden lehetőt megtett a haza és a hazai lobogó dicsősé­gére, amiért a népképviselet részéről bizonyára hála és elismerés illeti. (Élénk helyeslés és tetszés.) Kramar szívesen csatlakozik az előadóhoz és különböző óhajokat hoz fel, amelyekre Spann tengerészeti parancsnok válaszolt. Pergelt előadó zárószavában különösen azt ajánlja, hogy a haditengerészet szükségletét a bel­földön fedezzék, mindenesetre azonban a minőség­­szerű szállítás fentartásával. A haditengerészet előirányzatát elfogadták és azután az ülést berekesztették. A Szabad Egyetem. * Minden nevelésnek az legyen a célja, hogy az embereket tanítsa meg örömmel dolgozni és szépen mulatni. Mert a munka mulatság nélkül rabság, a mulatság pedig munka nélkül léhaság. A munka legyen élettartalom, a mu­latság legyen az élet szépítése. A munka adja meg a mulatság módját, a mulatság könnyítse meg a munka terhét. A nevelés tanítson rá, hogy a szépet a munkában keressük, és a mu­latságban megtaláljuk. Tanítson tehát okosságra a dologtevésben és az élvezésben. Minden kul­túrának ez az okosság a forrása. Az okos munka és az okos élvezet termi a hasznost és a szépet. És csak a kultúra magasságán terem ez az okosság. Nagyon jó dolog, hogy kultúra, munka és élvezet ilyen circulus vitiosusba ke­­­rült, a körfutásban legalább egymást­ biztatják. Dolgozni még csak valahogy tudunk, mert rászorít a munkára a kényszerűség, de mulatni a mi nevelésünk alapján csak kevesen tudnak. A munkakerülő nem üt annyi időt haszontala­nul agyon, mint az a mulatásra vágyó, aki nem tud mulatni. A szépségre való szükségérzet még nem igen fejlődött ki ná­lunk, a­ mulatság tehát nem ennek a szük­ségérzetnek kielégítése. Sehol olyan nagyokat nem mulatnak, mint nálunk, és sehol sem olyan kicsiny a mulatság, mint ugyancsak nálunk. A mi mulatóink nem becsülik meg az élvezést. Nem keresnek tartalmat neki, hanem brutális hatá­sokat hajszolnak. Az időt fogyasztó, szellemet pihentető, vagy az izgalmas, idegeket háborító szórakozás a mulatságunk. Sok mindent kere­sünk az élvezetben, csak azt az elemet nem, amely a harmóniát adó szépből fakadt. Ha én pedagógus volnék, a nevelés és ta­nítás egyik fő feladatául a mulatásra oktatást tűzném ki. S ha szociológus volnék, a szoc­o­­lógiát a szép mulatás lehetővé tételére buzdí­tanám. A munka és a gyönyörűség az élet tartalma :­­ törekedjék mindenki utat vágni a kettőnek, eltakarítani útjukból az akadályaikat, fogékonynyá tenni számukra a lelkületeket, hozzájuk alkalmazni a szociális viszonyokat. Az életet széppé kell tenni, szépségének garanciái pedig a munkában való öröm és a mulatsághoz való mód és tehetség. A tudás terjesztése ezeket a célokat szolgálja. Minél több ismeret, és minél több öröm az is­meretekben, és erősödik a munka és az élve­zet kettős egysége. Ha terjed a népben a tu­dásnak való örvendezés, az ismeretekre való mohóság, a gondolkozásban való gyönyörű­ség, a tanulásnak élvezete, terjed a szépség megbecsülése, terjed az a törekvés, hogy a szép­ség az élvezésnek alkotó elemévé legyen. A munka csak a művelt népnél szép, mert csakis nála a szép mulatás módjának meg­szerzője. Műveltséget, tudást a népnek, hogy szeresse öntudatosan a munkát és ne végezze csak megszokásból, vagy vegetativ szükségből s hogy keresse az élvezetet a szépségben! Nekem ezért okozott örömet a Szabad Egyetem megalakításának híte. Mert a népne­velés eszközének tartom, és mert kell, hogy a népnevelésnek is a munkára és az élvezésre tanítás legyen a célja. A Szabad Egyetem ne is akarjon egyebet, csak tudást terjeszteni, csak a tanulásban való örömöt ébreszteni. Ne legyen érvényesülésre törekvők kapaszkodó létrája és ne legyen olyan fórum, amelyen a puszta olvasottság tudománynyá avattatik. Azok az előadások tanítsák a hallgatóikat, de ne adjanak módot tudákos uraknak, hogy ka­tedrán tetszelegjenek. Ne beszélhessen ben­nük mindenki, aki valamit megtudott, aki egyet-mást összeolvasott. A népnevelés le­gyen a céljuk, nem amatőr­ és dilettáns tudósok nevelése. Félek tőle, hogy a Szabad Egyetem az irodalmi gentlemanek fóruma lesz, amelyen a világgal hivatalosan elhitethetik, hogy tudósok és írók, utazók és gondolkozók. Már­is grasszál irodalmunkban a literary gent­leman, már­is dominál benne az amatőr tu­dós és a műkedvelő író, vigyázzunk, nehogy az uralmukat a Szabad Egyetem megerősítse. A tudásé legyen a Szabad Egyetem, ne a tudákos, az olvasott uraké. Az ismeret terjesz­tése, ne a megszerzett, összekaparintott isme­retekkel­ való fitogtatás legyen a célja. Az a szabályzat, amelyet Throssics Gyula közoktatás­ügyminiszter kidolgozott, népnevelő intézmény­nek kontemplálja a Szabad Egyetemet, de a szabályzatokat emberek alkalmazzák. Nem is a minisztert, hanem az ő szabályzatának al­kalmazóit figyelmeztetjük rá, hogy vigyázzanak a Szabad Egyetemre. Ne engedjék át az ama­tőröknek és a tudományos és irodalmi dilet­tantizmusnak. Viharos. Rémregény a Nemzeti Színházból. — Egy zsarolási történet. — Budapest, május 31 Lapunk mai számában egy rövidke hir jelent meg, mely valami jelentéktelen zsarolási kísérletről szólt, amelyet egy L. nevű fiatal­ember követett el állítólag Pest­­­y László, a Nemzeti Színház igazga­tója ellen. A jelentéktelen kis hir azonban a mai napon megyhetősen elmérgesedett. Az L. nevű fiatal­ember jelentkezik a nyilvánosság előtt s nem más, mint Liptai Károly hírlapíra, akit annak idején az Ocskay brigadéros dicsérete miatt elbocsátottak új­ságjától. Liptai Károly nem hagyja magán száradni a zsarolás vádját, hanem hosszú nyilatkozatot tesz közzé, melyben súlyos­­ vádakkal illeti Beöthy Lászlót, a Nemzeti Színház igazgatóját és kijelenti, hogy a zsarolási ügyet maga Beöthy László ren­dezte vagy rendeztette, tert vetvén neki, Liptainak, hogy őt, mivel sok kényes titkát tudja, erkölcsileg lehetetlenné tegye. Ezt a merész vádat Liptai részletesen okolja meg, hivatkozván tanukra és olyan intrikákra, amik akármelyik rémregénybe is belei­lenének. Előadása röviden ez : Ő, aki Herczeg Ferenc Ocskay brigadérosa miatt állását vesztette, természetesen kutatta, kik rendezték Herczeg Ferenc darabja ellen a hajszát. Nyomozása közben a Nemzeti Színház tisztviselő­jétől megkapta annak a táviratnak a másolatát, amelyet Beöthy László az Ocskay premierje után gróf Keglevich intendánsnak Meránba küldött e szöveggel : «Exc. Keglevich, Meran, Villa Victoria. Ocskay succes d’estime. Jelen voltam. Kritikák legnagyobb része humbug. Közönség csalódással távozott, darab végén menekült. Előadás, Csillag, Fény­vessi leggyengébbek egyike. Tíz-tizenöt előadás. Beöthy.» Ezek a helytelen információk, ha nyilvánosságra kerülnek, nagy kellemetlenséget okozhatnak Beöthy Lászlónak. Ezért Beöthy, aki Faragó Jenő és Hajó Sándor által megtudta, hogy Liptai ezt a táviratot közzé akarja tenni, elküldte Liptaihoz a Nemzeti Színház egy tisztviselőjét azzal, hogy az barátságuk­nál fogva bírja rá őt a távirat elhallgatására. Liptai — mint mondja — határozottan kijelentette, hogy minden körülmények között közzéteszi azt a híres táviratot. E héten, szerdán délután azután Liptai egy el­ferdített írású levelet kapott, mely névtelenül pisz­kos vádakkal illeti Liptai egy nőrokonát s kilátásba helyezi, hogy ha még többet akar megtudni, csü­törtökön délelőtt talál a főpostán egy Sz. G. 100. jelzésű levelet. Liptai egy barátja által Farkas rendőrtanácsoshoz akart fordulni. Ez a barátja azon­ban bolondságnak mondta a dolgot s igy Liptai Spády Zs. utján keresett tanácsot a rendőrségnél. Csütörtökön délelőtt elhozatta az Sz. G. 100. cimü levelet egy hordárral, kit két detektív követett és ezt­k Liptait mint zsarolót, kihallgatás végett Splényi rendőrtacsos elé vitték. Ma reggel ismét kihallgatták Liptait Beöthy jelenlétében. A kihallgatás során Beöthy beleivta Liptait báró Splényi Ödön külön szobájába és ott a rendőrtaná­csos jelenlétében következőképpen szólt hozzá : — Sajnálom, hogy önnek kellemetlenséget okoz­tam s szeretném ettől a jövőben megkímélni , intéz­zen hozzám levelet, amelyben arra kér engem, hogy feljelentésemet vonjam vissza. Ígérem, hogy vissza­vonom. Liptai ezt visszautasította, sőt kérte a vizsgálat folytatását és a névtelen levelek írójának kikutatását. Kijelenti továbbá Liptai, hogy a vizsgálat ma már befejezést nyerhetett volna, ha ő maga a legerélye­sebben nem követelte volna, hogy folytassák, s neki elégtételt szolgáltassanak. Ezután agent provocateur-séggel vádolja Beöthyt, aki nemcsak most tött ellene, hanem egy ízben azt ajánlotta Forrai Somának, a Színházi Lapok szer­kesztőjének, hogy megengedi a lap árusítását a Nemzeti Színházban, ha Liptait a szerkesztőségből elbocsátja. Liptai a drámabírálat meghamisításával vádolja a Nemzeti Színházat és még sok más kom­promittáló dologgal, amiről hiteles adatokat ígér. Végül kijelenti, hogy azok ellen a lapok ellen, ame-

Next