Pesti Napló, 1901. július (52. évfolyam, 178-208. szám)
1901-07-01 / 178. szám
Kérjük azokat a vidéki tisztelt előfizetőinket kiknek előfizetése június 30-án lejárt, hogy előfizetésüket az illető postahivatalnál minél előbb megújítani szíveskedjenek, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne legyen. Politika az automobilon. Budapest, június 30. A franciák már nemcsak hivatalosan mondtak le a revanche eszméjéről, hanem úgy látszik, mintha már az érzületükből is kiveszne a velejáró szenvedély. Hiszen e napokban, hogy Páris utcáin újra felhangzott az a jelszó, hogy: «a Berlin», más volt a hang, mint harminc évvel ezelőtt. Várjon igazán a feledésbe kezd-e merülni Szedán, és az Elzász- Lotharingia elvesztésén Való kesergést vájjon végképpen abbahagyja-e a grande nation ? Csak alig néhány hete, hogy a német császár vendégül látta Bonnal francia tábornokot, alig néhány hete, hogy a német császár asztalánál a francianémet barátságot köszöntötték s ma olyan újabb esemény előtt állunk, amely Párist és Berlint mintha megint közelebb hozná egymáshoz. Nemcsak a német és francia lapok, hanem az egyéb európai újságok is nagy fontossággal írnak arról az automobil-versenyről, amely most Páris és Berlin között folyik le. Ötvenöt előkelő francia kelt útra automobilján Berlin felé. Útjukat a német császár is figyelemmel kiséri, parancsára hidat vertek részükre a Mosel folyón Coblenznél. Az utasok nem kerülhették ki Elzász-Lotharingiát és nem kerülhetik ki a Mosel folyót sem, amely felé szorította volt 1870-ben a németek egyik hadteste Mac- Mahon hadát. A vert had utján sietnek céljaik feléma, 30 év múltán a francia automobilozők, javarészt a francia arisztokrácia tagjai. A vert had utján Berlinbe mennek, hol a német császár és porosz király is vendégül fogadja őket. Rendes körülmények között egy ilyen automobil-verseny iránt csakis a sportkörök érdeklődnének, ma azonban ez a verseny valóságos politikai esemény. Olyan, mintha a hallgatag kötött békének újabb megpecsételése volna. Azok, akik a dolgokat csak annak veszik, aminek látszanak, a páris-berlini versenyről csak azt tudják, hogy az első, nagyobb távolságú verseny, amelyen a minden iránt érdeklődő franciák az automobil gyorsaságát, közlekedésre való rátermettségét ki akarják próbálni. Csak azt, hogy a versenyő kiinduló pontja Paris, indítók franciák, végcélja Berlin. Talán észre se veszik, hogy ezen az útán franciák és németek nemcsak kölcsönösen meglátják egymást, hanem megtudják azt is, hogy tulajdonképpen igen rövid az út Paristól Berlinig, ha békésen haladnak rajta. Pedig fel kell, hogy tűnjön nekik az útnak ez a rövidsége, simasága. És kell, hogy az út rövidségén való megelégedés egész Franciaországban terjedjen. Mert ez a megelégedés egyúttal megelégedés azzal, hogy a lidércnyomás megszűnik s hogy a rövid úton gyors lehet a megértésnek haladása. A politika, ha nagy célok ösztökélik, ha erős akarat vezérli, mélyrelátó okossággal megragadja a legkisebb eseményt, hogy céljára kihasználja. Ha más alkalmat nem talál, felkapaszkodik az automobilra s a politikától távol álló nyugodalmas sportembereket is szolgálatába szerződteti. A német császár bölcs következetességgel feledtetni igyekszik Szedán szomorú emlékét s még az ártatlan sportünnepet se szalasztja el, hogy keretében mosolygásra változtassa a gyors impresszióju franciák haragját. Az ártatlan játék mögött feltűnik a komoly háttér. A bölcs uralkodó feledtetni igyekszik a múltak keserves járóutját és rámutat a jövendő útjára, amelyen ma francia automobilon robognak s amelyen a belső reformokon dolgozó két nagy nemzet berobog abba a békébe, amelyet nemcsak a politika őriz, hanem az érzületek biztosítanak. A fizikai, nyers erők küzdelmét felváltja a szellemi, a gazdasági, a kulturális versengés, amelynek nyomában se vér, se könyv, se gyűlölség nem fakad. Ebben a versengésben a versenyzők nem ellenfelek, hanem a munkában társak. Zenei élet. — A Pesti Napló eredeti tárcája. — Irta: Id. Ábrányi Kornél. Egypár nap múlva már az összes zenészes berkekre is ráborul a némaság csöndje, hogy egypár havi üdülésben részesüljenek, akik egész éven keresztül szellemi mártírjai voltak a hangnak, pedagógiának, vizsgahangversenyeknek, magán-s nyilvános intézetek bemutatkozásainak. S ez így megy már évről-évre, mind gyorsítottabb tempóban. Ki a megmondhatója, hol következik be egy kissé majd a moderato, a piu, ritartando tempóváltozás? Én úgy látom, hogy csupa önámítás, csupa hamis dinamika ebben a folyó új században a mi zenei életünk, mely még a hivatalos pihenő idényben sem pihen, hanem folyton izegmozog minden irányban, szítva az ambíció, a kenyérkereset s az egymásbarohanás zsarátnoktüzét. A pihenés csak látszólagos, mert a valóságban még lüktetőbb az élet, mint rendes hétköznapokon. A közeljövőben annyi érdekesnél érdekesebb mozzanat van kilátásban, hogy igazán alig győzöm regisztrálni. De megkísérlem mégis a sorrendet. * Az Orsz. Magyar Daláregyesület e hónap 16-án tartott rendkívüli közgyűlésén szerencsésen , vagy kevésbbé szerencsésen, akinek hogy tetszik — letárgyalta a kassai ünnepélyre érvényes házi ügyrendet és zsűriszabályzatot ; az első zenészes kongresszusra szóló meghívók és tájékoztatók is már szét lettek küldve s az intézőbizottság e hónap 30-án tartja legutolsó gyűlését. Az orsz. jeligepályázat diadalmasan meg lett oldva ; a sokféle szinti és irányú zenei intézetek befejezték munkálataikat s pihenhetnek babérjaikon. Mindezek oly mozzanatok, melyekről illő is, kell is számot adni. Az Orsz. m. kir. Zeneakadémia vizsgája s diploma kiosztásai arról tesznek tanúságot, hogy ott a széna minden irányban renden van. A Nemzeti Zenede több napos vizsgái is nagy eredményekkel folytak le, valamint a Zenekedvelők egyesülete, a Siposs, a Major Gyula, a Krausz Gusztáv stb. zeneakadémiájáé is. Ad vocem Krausz Gusztáv igazgató s karnagy egyesülete s zeneiskolája ! Kevésbé múlt, hogy engemet távol nem tartott a kassai ünnepélyen való megjelenéstől, amit őszintén sajnáltam volna. A 16-dik közgyűlés ugyanis azt a határozatot hozta, hogy zsűritagnak nem választható az, akitől valamely dalegyesület versenydarabot ad elő. Közel állottam tehát a kiakolbólitáshoz majdnem 40 éves ilyirányu szereplésem után. A t. egyesület azonban frontot változtatott s más darabra esett a választása. Hogy az orsz. .jeligepályázat diadalmasan emelkedett ki az urnából, ezen csak minden magyar dalár szívből örvendhet. Erney József neve tűnt ki a jeligés levélkéből, ezé a sokoldalú s érdemdús tanáré és zeneíróé, aki már annyi maradandó becsű munkával gazdagította a magyar zeneirodalmat. 1500 magyar dalár fogja Kassán bemutatni legelőször a sikerült pályaművet. A rendkívüli közgyűlés 9-re emelte a zsűritagok számát, melynek hivatalból tagjai: az egyesület elnöke és a két országos karnagy. Az a fentebbi közgyűlési határozat, mely engemet is kizárással fenyegetett, több neves és szakértő zenekar is ki fog zárni e tisztségből, mit én abszolúte nem tudok helyeselni. Mert a dalegyesületeknek legfőbb jogát a szabad választásban tartom gyökerezni, mint ez 10—12 orsz. ünnepélyen előzőleg mindig divatban is volt. A következés külömben majdan Kassán meg fogja mutatni, hogy helyesen, vagy egyoldalulag fogta-e fel a többség e sarkalatos jogot ? Én azt hiszem, erős ellenzékre fog találni a többség határozata. A Nemzeti Zenede évzáró vizsgáinak az összes tanári kar a legnagyobb lelkiismeretességgel felelt meg, ez idén is mint minden évben. A legerősebb s legkihatóbb rekordot azonban mégis Gobbi Alajos karnagy s az ő hegedűosztálya érte el; ő, ki valóságos százkezü bűvésze az intézetnek, mint zenekari igazgató, mint dirigens, mint kitűnő pedagógus s mint a hazai tehetségek buzgó támogatója. — Archimedesi forgópontja az évi vizsgálóiak, melyekből a legfőbb elismerés méltán őt illeti. A mi zenei életünk kétségkívül két fő momentumban csúcsosodik ki, úgymint az általános f első zenészeti kongresszusban és az augusztusi kassai országos dalversenyben. Fontos és általános közérdekű lesz ott az a 52-dik évfolyam. 178. szám. Apróhírdeté tot írj' Egy ázó 4 SUlíl, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések petit számítással, díjszabás szerint. Hegjelen minden nap, ünnep át vasárnap után is. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Égisz én«— 28 kor. — tül. Féléne — 14 r 0 Negyedévre— 7 J» © Egy hóra_— 2 .40 » Egyes szám _ eEtt Vidéken—— —10 „ Szerkesztőség: II., Teréz-körut 21. fő Kiadóhivatal: VI., Teréz-körut 22. Budapest, 1901. Főszerkesztő: Ifj. Ábrányi Kornél. Főmunkatárs: Surányi József. Hétfő, julius 1. Mai számunk 8 oldal.