Pesti Napló, 1901. július (52. évfolyam, 178-208. szám)
1901-07-01 / 178. szám
2 Budapest, hétfő PESTI NAPLÓ, 1901. július I. 178. szám. Csak pár nap előtt olvashattuk, hogy Faure Félix mennyire szerette volna a német császárt Paris falai között üdvözölni, s hogy a tavalyi világkiállításon mily epedve várták a franciák a német imperator látogatását. Óhajtásuk nem teljesedett be. A közeledés csak útban volt, ha nem is történt még meg. Az automobil-ünnepen bizonyára táviratváltás lesz a német császár és Loubet elnök között. Ezek a telegrammok az államfők barátságának adják majdanujelét. Hirdessék az államok és a nemzetek barátságát is. Budapest, június 30. Választási mozgalmak. Kápolnok-Monostorról táviratoztak. Gróf Teleki Sándor ma tartotta beszámolóját Magyar-Láposon. Ez alatt ellenjelöltje, dr. Kupsa Viktor tiszteletére Kápolnok-Monostoron díszebédet rendeztek, amelyen számos felköszöntőt mondottak ő felségére, a miniszterelnökre és a kormányra. A jelöltet magát bandériummal és diadalkapuval fogadták. — Magyar Laposról táviratozzék a Bud. Tud.-nak tegnapról. Szabadelvű párti választók ma itten értekezletet tartottak, melyben dr. Kupsa Viktor pénzügyminisztériumi fogalmazót, a kerület szülöttét képviselővé jelölték. Kupsa román nemzetiségű. Az értekezlet után diszebéd volt. Az állami tisztviselők dolga. Budapest, Június 30. Megtörtént tehát az első forma szerint való lépés : az a végrehajtó bizottság, mely a köztisztviselők mozgalmának intézésére Budapesten alakult, ma tartotta első ülését. Ez alkalommal a bizottság forma szerint is átvette a mozgalom vezetését, s elhatározta, hogy a kongresszust egynémely elodázó javaslat ellenére is mindenképpen megtartja, úgy amint azt az előzetes megállapodásokban kimondották. A végrehajtó bizottságot legközelebb száztagúra egészítik ki, jelentékeny helyet tartva fenn a köztisztviselők országos szövetsége számára. Ami azért is örvendetes, mert ezzel a tisztviselőit jogos mozgalma az ország minden jelentékeny köztisztviselői faktorának támogatásával haladhat derék célja felé. A tisztviselőknek a vidéken való szervezkedéséről ma is számos értesítést kaptunk s alább közöljük. A végrehajtó-bizottság ülése: küldött végrehajtó-bizottság vasárnap tartotta első ülését, melyben elnökké Benedek Sándort, a m. kir. közigazgazgatási bíróság itélőbiráját, másodelnökké Mocsáry Béla miniszteri osztálytanácsost, ügyvezető igazgatóvá nagymártoni László Pál kir. tan. pénzügyigazgatót választották meg. Dr. Bajza István pénzügyi tanácsos előterjesztése alapján mindenekelőtt konstatáltatok hogy a végrehajtó bizottság teljesen független és önálló hatáskörrel lévén felruházva, a mozgalom irányítására, az általános országos kongresszus rendezésére és ez irányban az ország összes ad hoc bizottságaival való érintkezésre lesz hivatva. A köztisztviselők országos szövetségének felajánlott támogatását Mocsáry Béla min. oszt. tanácsos indítványára a bizottság örömmel fogadta és elhatározta, hogy a százra kiegészítendő végrehajtó bizottságban húsz helyet az orsz. szövetség kiküldötteinek tart fenn. Állást foglalt a bizottság a Tordáról származó ama hírlapi közléssel szemben is, amely szerint az országos kongresszus egybehívása most már nem volna szükséges, mert az országgyűlés mindkét Házának, a minisztereknek, képviselőknek, stb. a memorandumok, illetőleg kérvények már megküldettek. E közlés fölött a végrehajtó bizottság dr. Bajza István pénzügyi tanácsos indítványára, tekintettel az előzetes megállapodásokra és arra, hogy már csak az illetékesség szempontjából is az országos kongresszus lesz hivatva a tisztviselők egyeteme nevében nyilatkozni, egyszerűen napirendre tért. A bizottság legközelebb száz tagra egészíti ki magát, mégpedig lehetőleg a bírói karból és a minisztériumok magasabb tisztviselői köréből, hogy az egyének súlya is biztosítsa az akció komolyságát és méltóságát, és az irányadó köröknek, elsősorban magának az ország lakosságának rokonérzését. Legközelebb határoznak az országos kongreszszus helyéről és módozatairól. A vidéki szervezkedés, mely a tisztviselő hibáján kívül eső ok miatt nem történhetik meg és ily körülmények között egy és ugyanazon fokozatban 5 évet töltött, tekintet nélkül a fokozatos előléptetésre, legalább is az évi törzsfizetés 10 százalékának megfelelő s nyugdíjul is beszámítandó korpótlék élvezetében részesüljön, továbbá, hogy a nyugdíjazásnál ne csak a fizetés, hanem a lakásbér is alapul vétessék. 3. Az összes állami tisztviselők szolgálati ideje a középiskolai tanárokéval egyelően 30 évi szolgálatban állapíttassék meg. 4. A szolgálati pragmatika elkészíttessék. 5. Az állam terjeszsze ki gondoskodását az állami tisztviselők hátramaradt családjára is, az eddiginél hatásosabban. 6. A millenium éve, hasonlóan a törvényhatósági tisztviselők kedvezéséhez, két, esetleg három szolgálati évben számíttassék, mely a nyugdíjra is kihasson. Ezt a memorandumot, melyet a törvényhozáshoz terjesztenek, a zalaegerszegi tisztviselők mozgalmának összes bizottsági tagjai aláírták, név szerint a következők: Ódor Géza m. kir. pénzügyigazgató, elnök, Hangay Géza kir. erdőtanácsos, I. alelnök, dr. Fritz József kir. törvényszéki biró, II. elnök, Tuczy János főgimnáziumi tanár, jegyző, dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, tanfelügyelő, Lányi Kálmán kir. főmérnök, Remm József kir. posta- és távirdafelügyelő, Borbély György főgimn. tanár, Pochner Ferenc kir. adótárnok, Wuest de Velberg Jenő kir. állatorvos, Polgár János kir. törvényszéki irodaigazgató, Rutich Sándor kir. törvényszéki bíró, Megyesy Lajos főgimnáziumi igazgató, dr. Révffy Zoltán kir. alügyész, Mihálovics Béla főgimnáziumi tanár, Patacsich József királyi számtanácsos, Bődy József polgári iskolai tanár, Domokos Sándor kir. törvényszéki aljegyző, Szirmay Béla kir. törvényszéki biró, Balassy Miklós pénzügyigazgató helyettes, Sperlágh Géza aljárásbíró, Udvardy Ignác felső kereskedelmi iskolai igazgató, Legény Károly pénzügyi titkár, Paukovics György állami elemi isk. igazgató, Horváth János állami elemi isk. tanító. A Moson vármegye területén alkalmazott állami tisztviselők június huszonnyolcadban népes értekezletre jöttek össze, és határozatilag kimondották a következőket: 1. A tordai állami tisztviselőknek hazafias köszönetüket fejezik ki azért a bátor kezdésért, melylyel közvetetlenül a tisztviselők, de közvetve a haza javát és boldogítását célzó országos mozgalmat megindították. A mozgalom élénk visszhangra talált országszerte, ami kedvező előjele ügyünk kétségtelen eredményének, de egyszersmind támogatója jogos és méltányos igényeinknek magyar zenekiadványát is bocsátotta közre, melyek e tősgyökeres magyar szellemű zeneíró életrevaló műveit tartalmazza. Hogy ez nem jól van így, mindenkinek be kell látni, aki szívén viseli a magyar zeneirodalom fellendülését. De ugyan mit tehessünk ellene, hogy más irányba tereljük a szecessziós törekvést ? Sokat gondolkodom s tépelődöm én ezen, de a dal vége mindig csak oda lyukad ki, hogy be kell várni türelemmel a tisztátalan vizű túláradást, melyben épp úgy része van a közönség mozgékony ízlésénél?, mind a termelő vállalkozások spekulációjának. A nagyközönség manapság épp oly szeszélyes, mint a szép asszonyok divatmániája. Nem adok neki egy pár évet s épp úgy bele fog unni a mostani San Toyokba s egyéb irodalmi és művészeti léhaságokba, mint a lapdarúgásokba és az örökös piperözködésekbe. — Mindennek megjön a maga sora, én úgy látom a mai elrettentő kavarodások tömkelegében, melyben csak azt nem tudom magamnak megmagyarázni, hogy miként tévedhetett így meg a magyar közönség etikája, mely más irányban meseszerű eredményekre és áldozatokra képes. Csak gondoljunk a Szózat költője szobrának megvalósítására. — Egyfelől ez az etika csupa lelkesedés, csupa fény és világosság, másfelől csupa elszomorító Röntgen-sugár, melylyel mérhetetlen mélységig kell leutazni az eltévelyedés indokát. Akik még láttuk az idealizmus önzetlen korszakát: el kell szomorodnunk e jelenségen. De azért elcsüggeni s remélni a jobb kort: sohat A Budapesten alkalmazott összes állami tisztviselők egyelemének kebeléből a köztisztviselők helyzetének javítását célzó mozgalom intézésére kikérdés, hogy hol tartassák meg a jövő országos dalos- s versenyünnep ? Többféle nézet formálódott már ki e tekintetben s még több fog előtérbe nyomulni, mentől közelebb jutunk az ünnepséghez. E részben nekem az a szerény véleményem, hogy mindig változtatni kellene a terrénumot, nem pedig — amint már előzőleg több ízben is történt — ugyanegy városra és vidékre szorítkozni. Példa erre Debrecen, Szeged, Kolozsvár, ahol csakugyan a megszorultság játszja a megismétlések szerepét. Sokan hangoztatják Pozsonyt, Sopront, Temesvárt, Brassót, mások pedig más nagyobb városokat. Ahol a magyarság már megizlette a művészeti kultúra e hatalmas faktorát, oda én nem vinném többé az immár megjeligézett egyesületi zászlót. Ott van erre főleg szükség, hol a magyar nemzetiségi alapok még nem eléggé szilárdultak meg s hol az idegen nemzetiségek gyűrűi még szűkkeblű s fogékonytalanabb aspirációk tüzét táplálják. Azután arra is tekintettel kell lenni, hogy a nagy távolságok és költségek ne feszélyezzék a résztvevő egyesületeket. Én azt hiszem külömben, e kérdéssel szemben is áll a közmondás, hogy «mundus semet expediet» s ott a helyszínen önmagát fogja a kérdés megoldani. Nem lehet eléggé érdemül felróni Ságh Józsefnek, a Zenelap szakértőjének és kiadójának, hogy nem lankadó fáradozásaival sikerült neki az első általános zenészeti kongresszust nyélbe ütni. Én részemről sokat várok e fontos mozzanatától a zenészeti életünknek. Ha egyéb kézzelfogható eredménye talán ezúttal még Zala-Egerszegen az állami tisztviselők június huszonkettedikén megtartott értekezletük alkalmával már egy teljesen kész memorandumot is szerkesztettek, melyben a tisztviselők helyzetének szabályozását a következő főbb pocokban foglalták össze : 1. A m. kir. állami tisztviselők fizetése és lakáspénze emeltessék, melynek mértóka a fizetés tekintetében az osztrák állami tisztviselők fizetése, lakásbér tekintetében pedig a katonai lakáspénz legyen. 2. Az állami tisztviselők javadalmazásának a szolgálati évek arányában való emelkedése minden eshetőség ellen biztosítva legyen. Ennélfogva az állami tisztviselő, ha előléptetésre érdemes, de az előléptetés a létszám kis voltánál fogva, vagy bárnem is lesz, mint az, hogy a magyar zenevilág fel fogja tárni sebeit úgy a nagyközönséggel, mint az irányadó körükkel szemben : már ez maga is oly vívmány lesz, melynek határát csak tágítani kell, s a későbbi siker bizton nem fog kimaradni. Volt erre már elég példa az elmúlt évtizedekben. Csak az Orsz. Zeneakadémiára, Lisztnek hazánkhoz való szorosabb hozzáfűzésére, a hazai zenészeti segítő- és nyugdíjalap megteremtésére, az Országos Magyar Daláregyesület életbeléptetésére és más egyebekre kell visszagondolunk, hogy nem lankadó buzgalommal és hazafisággal tovább törjük a göröngyöket s felépítsük mind szélesebb alapon a magyar művészet csarnokát. Ismétlem, hogy rendkívüli nyereségnek tartom gróf Ssapáry Pál fővédnökségét az általános zenészeti kongreszszussal szemben, akiben minden fenkölt tulajdonság egyesül, hogy az ügyet megillető diadalra segítse. Amint én őt ismerem, nincs is benne kétségem, hogy akaratának s buzgalmának a javát fogja latba vetni. A hazai zenetermelés mezején legújabban most nem lehet azt a szélesebb, intenzívebb produkciót észlelni, mint az új század első félévében, meglankadt egy kissé úgy a termelői, mint a kiadói vállalkozás. Régi ismételt kiadványok új süzetes idegen operettek kócmaca minden, amivel találkozni lehet. Egyedüli kivételt a Falk-féle Pest-budai Zene- és Könyvnyomda Részvénytársaság kiadványai képeznek, mely újabban Simposs Antal több