Pesti Napló, 1901. november (52. évfolyam, 301-330. szám)
1901-11-01 / 301. szám
Tüntető parlament, Budapest, október 31. Gróf Apponyi Albert hatalmas egyénisége keret nélkül is tudott érvényesülni, de hogy miként emelheti ezt egy hozzá méltó keret, azt a képviselőház mai ülése bizonyította. Valóságos mámoros gyönyörködés volt az, melylyel ma az egész képviselőház az elnöki dobogóra tekintett, melyen gróf Apponyi Albert imponáló alakja állott. Szavait, melyekkel elnöki programmját fejtegette, nem csupán hallgatták, hanem szinte itták. S még a függetlenségi párt is, mely nem akarta, hogy Apponyit egyhangúlag válaszsza elnökké a képviselőház, képtelen volt ellentállani Apponyi varázsának, s zajos tapsaiban dezavuálta azt a néhány szavazatot, melylyel Apponyi megválasztásának egyhangúságát csorbította. Az a nagy igazság győzött ma, mely nélkül az alkotmányos élet meg nem állhat, s nemzetek nagygyá nem lehetnek, s az a nagy igazság, hogy mindenki a megfelelő helyen és az őt megillető hatáskörben legyen. Gróf Apponyi Albertet, mióta pártvezér megszűnt lenni, s pártjával együtt a szabadelvű pártba olvadt, nem láttuk a megfelelő helyen. Az okokat ne keressük. Ma túl vagyunk mindezeken, — s gróf Apponyi Albert, mint a képviselőház elnöke, olyan magas piedesztálon áll, melyhez harmincéves múltja szolgáltatja a lépcsőket. És ha nagy elégtétel volt Apponyinak a mai tüntetés, melylyel a képviselőház kifejezte iránta rajongó tiszteletét, — nem kevesebb elégtétel volt ez a tüntetés Széll Kálmánra nézve is, aki ezt így koncipiálta. Széli és Apponyi képviselik ma azt a két nagy eszmét, melyek egymást egészítik ki . Széli, mint kormányelnök képviseli a hatalmat erkölcsi korlátok közé szorítva, s Apponyi képviseli a szabadságot,amelyet szintén csak az erkölcsi korlátok vehetnek körül. E két nagy eszmének azért kell egymást kiegészítenie, hogy egymást meg ne egyék. Mert ha ez a két nagy eszme nem egészíti ki egymást, akkor a hatalom megeszi a szabadságot, vagy a szabadság marcangolja szét a hatalmat. Azért tehát Szélnek és Apponyinak is ki kell egymást egészíteniük. Ki is fogják egymást egészíteni. Mert senkinek nem fekhetik annyira szívén, mint Apponyinak az, hogy Magyarországon a hatalom meg’’'hasson és erős lehessen erkölcsi alapokon ! Ha ez nem bizonyul lehetőnek, akkor Apponyinak egész élete tévedés volt. Tiszta választásokon összekerült majoritásnál nem hiányozhatik az az egység, melyet tisztán az erkölcsi motívumok fegyelmez- nek. De fegyelmezve kell lennie a többségnek akkor is, ha a fegyelem nem a félelemnek, vagy az erőszaknak következménye. Ezt az erkölcsi fegyelmet kérte tegnap Széll Kálmán a szabadelvű párt értekezletén. S ennek az erkölcsi fegyelemnek egyik záloga van az Apponyi kezében , és pedig nemcsak mint a képviselőház elnökének, hanem mint az államférfinak is kezében. A képviselőház elnöke arra van hivatva, hogy a képviselőházat fegyelmezze a maga erkölcsi hatalmával. Hogy ne ereszsze be oda a vad szenvedélyeket, a forradalmi szellemet és a műveletlenséget. Az államférfi arra van hivatva, hogy a szabadelvűségben a nemzetnek vezérfáklyája legyen. Mert azzal, hogy Apponyi házelnök lett, nem vonta ki magát a politikai szolidaritások kötelékei alól. Nem szűnt meg az az Apponyi lenni, aki valaha nemcsak az ellenzéknek, hanem a legnagyobb nemzeti eszméknek is vezére volt, s aki mint ilyen egyesült Széll Kálmánnal a szabadelvű lobogó alatt. Hogy Apponyi Albertben, mint a képviselőház elnökében elvesztjük egyelőre a nagy szónokot, mit tesz az? — Megkaptuk Apponyi nagy individualitását a tettek mezején. Hisz az a nagyszerű programm is, melylyel Apponyi ma megkezdte elnöki «hallgatását», már egy nagy tett volt, s minden elnöki fényében ennek Őszi rózsa. őszi rózsa, fáj a lelkem Hogyha nézlek, Nem jutott a boldogságból Sóba részed. Tüzes napfény forró csókja Sohso éget, Csak a hideg őszi eső Csapdos téged. Dideregsz és fehér ruhád Dér belepte, Nem udvarol, nem becézget Tarka lepke. És ilyenkor, októberi Hűs napokban, Szived egy bús sejtelemtől Reszket, dobban. Megérzed te, árva virág Már előre, Hogy letépnek s kivisznek a Temetőbe. Hogy halálod még búsabb lesz Mint életed, Hogy ott hervadsz, könnyel ázott Sírok felett. Őszi rózsa, azért vagy te Nekem drága, Mert te vagy a szomorúság Bús virága. Feleki Sándor. 52-dik évfolyam. 301. szám ELŐJOZETtísi JÖLVÜ Egész Éne _38 kor. — GiL Félévre _ _ 14 # — 1 Negyedévre _ 7 „ — 0 Egy Jióia_ _ 3 , 40 , Egyes szám M Vidéken__ » üli ... 10 » Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI,* Andrássy-út 27. Apróhirdetések óra: Egy szó 4 ST-ér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések petit számítással, díjszabás szerint. Üvgyesén minden nap, ünnep és vasárnap után is. Budapest, 1901. Főszerkesztő: Ifj. Ábrányi Kornél. Főmunkatárs: Surányi József. Péntek, november 1. Kirándulás a tavon. — A Festi Napló eredeti tárcája. — Irta: Szomaházy István. Mikor Petterson, a hires tenorista, Sondersbergbe, a birodalmi székvárosba megérkezett, a vasútnál két tekintélyes férfiú várta: egy pikkelhaubos katona, s egy köpönyegbe burkolt, kecskeszakállas úriember. A katona XVII. Frigyes Keresztély, az uralkodó herceg nevében jött, hogy a vendégszereplő művészt az udvari ebédre meghívja ; a kecskeszakállas pedig mint a sondersbergi színház tagja mutatkozott be a hirneves idegennek. — Ünnepelt mester, — szólt a kecskeszakállas, — engedje meg, hogy egy szerény kollégája lelkesedve így kiáltson fel: Salve! Üdvözlöm önt a sondersbergi színház és a sondersbergi közönség nevében! — Kolléga úr szintén az énekművészet apostola ? — kérdezte a vendégművész nyájasan . . . — ügy van, mester, bár az ön dicsőségének napjához képest én csak pislákoló mécs vagyok. De azért engedje meg, hogy megszorítsam a kezet, amely annyiszor dúskált a babér és a borostyán erdejében . . . A kecskeszakállas erre intett egy draskónak, s alázatos mosollyal helyet foglalt a vendégművész mellett. — Természetesen a Kék oroszlánba megyünk? — kérdezte szolgálatkészen. — Hogy az oroszlán milyen szinti, az nekem, barátom, tökéletesen mindegy. A fő, hogy megmoshassam a kezemet, s egy tisztességes kabátot, vehessek magamra ... Lenek — így hívták a helybeli énekest — megvárta, amíg a vendégművész átöltözködik, aztán híres kollégáját elkalauzolta a színházba. Mikor Petterson az igazgatóval végzett, a kecskeszakállas már a kisajtóban várakozott rá. — A mesternek mi a programmja a mai napra ? — Tud valami okosat ? — kérdezte Petterson. Lenek hódolattal meghajolt. — Ha szívesen veszi, bátor leszek némi javaslatokkal szolgálni.. . Délelőtt bejárjuk a várost megnézzük a lovasszobrot és a Goethemúzeumot, délben pedig megebédelünk a Kék oroszlánban . . . Ebéd után a mester kissé lepihenhet, alkonyattájban aztán csónakkirándulást teszünk a sondersbergi tavon ... — Csónakkirándulást márciusban? — szólott a tenorista csodálkozva. Lenek az ég felé emelte a kezét. — A sondersbergi tó a legpompásabb víz egész Európában ... Kék, mint az olvasztott zafír, a levegője pedig csupa fűszer, csupa hegyi illat... A mester föl fog újulni, ha a kirándulásról visszatérünk... — De a hidegség, tisztelt barátom, a hidegség . .. Csöpp kedvem sincs ám ahoz, hogy a körutam elején náthát kapjak . .. — Náthát? Vegye tudomásul mester, hogy a legmakacsabb nátha is elmúlik sondersbergi tó vizén . . . — De talán mégis jobb lenne, ha néhány korsó bajor sört innánk estefelé. — Sóit a föllépését megelőző estén? Inkább arzénikumot, mint hideg sört ... Én mondom ezt önnek, aki kerek harminc esztén- Mai számunk t'i oldal.