Pesti Napló, 1901. november (52. évfolyam, 301-330. szám)
1901-11-01 / 301. szám
Budapest, péntek PESTI NAPEÓ. 1801. november 1. SOI. szána a mai programmnak szépsége és igazsága fog .visszalengeni. S a visszhang, melyet a nemzet képviselőháza ma e programaira tüntetőleg és pártkülömbség nélkül adott, sohase essék következetlenségbe, s ne legyen ■_ önmagához hütelen., Mindenki, akinek szerepe van a nemzet sorsának intézésében, emlékezzék vissza, hogy mily nehéz s mily kétségbeejtő viszonyok közt kezdődött meg a mai átalakulás, és hogy most mily biztatókká, mily kedvezőkké váltak a viszonyok a jogok és a politikai erkölcsök terén. Az alkotmányos élet idealizmusa ma zenitjén van. De az ország anyagi viszonyai romlottak, s válságba jutottak. A poézis nem élvezheti örökké önmagát, le kell szállania a prózába. Meg kell küzdenie a mindennapi szükségletekkel. De e küzdelemben nem szabad a zománcot elvesztenie. Tehát minden jó hazafinak segédkezet kell nyújtani ehez pártkülönbség nélkül, másképp az a szép összhang, mely ma jelleg nélküli eget mutat, elborul, és a sötét felhők kiszámíthatatlanok. De álljunk meg ma a mai pillanatnál, s élvezzük azt, amit oly régóta nem élvezhettünk. Élvezzük az erkölcsi nagyság diadalát, és a hosszú, lankadatlan küzdelmek elégtételét. Mert hogy ez megtörténhetett Magyarországon, hol a személyes harcok oly messze mentek, hogy politikai erénynyé lett az igazságtalanságok kultusza: ez nagy fordulat! — Annak az Apponyinak, akinek harminc éven át kellett a rágalmakkal küzdenie, annak megadatott ma, hogy a rágalom a lábai előtt fekszik és ■ hízelegve nyalja talpát. Sőt éppen azok versenyeznek legjobban az ö magasztalásában, akik egykoron intranzigensek voltak az ö üldözésében. De legyen ez elfeledve. Apponyi mai diadala legyen az a bűvös tapasz, mely begyógyítja a régi sebeket. És tegye lehetővé annak a hármas bizalomnak állandóságát, melyet Széll Kálmán kért, de egyúttal ajánlott is a szabadelvű partolót töltöttem el az énekművészet szolgálatában . , , Petterson beleegyezőleg vállat vont, aztán karonfogva indult el a szolgálatkész Lenekkel, hogy a sondersbergi nevezetességeket megtekintse. Jó darabig kóboroltak a vaskosaras házak között, délben pedig betértek a Kék oroszlánba. A kitűnő ebéd után a helybeli tenorista a lépcső aljáig kisérte a vendégművészt. — Most, szépen feküdjék le, tisztelt mester, azután öt órára készüljön föl, hogy indulhassunk. Háromnegyedkor, ha megengedi, kopogtatni fogok ... A nap még magasan járt a Kogel fölött, mikor a kecskeszakállas már hangos lármával verte föl a bóbiskoló Pettersent. — Talpra, talpra, a sondersbergi tó már türelmetlenül várakozik ránk ... A peggaui korcsmában aztán egy kis söröcske is lesz, amivel a torkunkat leöblíthetjük ... A vendégművész álmosan összeszedelőzködött s a fogasról egy duplabéléses havelockot akasztott le. — Mi az? — kérdezte Lenek.. . — Hát a felsőkabát, amit majd,, visszafelé magamra veszek... A kecskeszakállas ijedt mozdulatot tett. — Felsőkabát? Posztóbéléssel? Hahaha! Még csak az kéne, hogy a mester átizzadva érjen, vissza a sondersbergi falak közé . .. Valami könnyű, légies kabátot viszünk, ami nem fog megártani az egészségünknek ... A következő negyedórában a két művész már, vígan baktatott kifelé a városból. A levegő még téliesen hideg volt, de a hegyi barlangokból már titokzatos tavaszi szellők suhantak a csöndesen hullámzó tó fölé ... Lenek nyitott szájjal szivta magába a friss levegőt s lelkesedve ütött a komoran ballagó Petterson vállára. — Nos, meg van elégedve a sondersbergi klímával ? Azt mondom önnek, hogy tíz évvel megifjodva fogjuk ma a vacsoránkat elkölteni . . . — Én meg azt mondom önnek, hogy veszettül fázom — szólott a szegény Petterson borzongva. Háromnegyed óra alatt elérték a nádast, mely a kis alpesi tavat szegélyezte. Lenek szakértő szemmel nézett körül s csakhamar fölfedezett egy kis pirosbéléses csónakot, mely egy gyüszünyi öbölben meghúzódott. — Tudja, hogy kié ez a csónak? — kérdezte Pattersontól. " ' ■ — Kié? — Crailsthal grófé, a fenséges ur udvarmesteréé ... A gróf néha egész délután künn kószál a sondersbergi tó vizén . . . Ügyesen eloldotta a csónakot s helyet mutatott benne a hűvösen lelkesedő tenaristának. — Előre mester, induljunk a jó Isten nevében ... Verjük föl a fehér vízi nimfákat, akik még téli álmukat aluszszák ... Lenek a kezébe fogta az evezőket s a csónak csakhamar odakünt járt a hullámokon ... Csöndes, szelíd alkonyat borult a habokra, de a Kogel még fázékonyan a ködökbe burkolózott, s mindinkább , eltűnt a homályban, mely a hallgató vízre feküdt .... A kecskeszakállas megkerülte az öblöt, s merész evezőcsapásokkal haladt kifelé a nyílt tó felé ... Félóra múlva elnyelte a sötétség az egész vidéket, csak valami kacér vadászkastélyból integetett feléjük egy kivilágított ablak. — Tudja mit mondok önnek? —szólott Petterson aggódva. — Nos? — Azt mondom, hogy az orrom baljósra, tulag viszket. .. Verjen meg az Isten, ha ez nem az orosz nátha előjele ... — A mester kissé képzelődő, ennyi az egész . .. Olyan ember még nem született a világra, aki a sondersbergi tavon náthát kapott volna ... Újabb erővel kormányozta befelé a csónakot, szeszélyesen cirkált ide-oda a könnyű járóművel, majd balfelé tartott, ahol egy vörös lámpa csillogott ki a messzeségből az utasok felé. — Hova megyünk ? — kérdezte Petterson. — Peggauba, az öreg Péter apó korcsmájába ... Ott jó bajor sört kapunk és kitűnő nürnbergi kolbászt.. . — Hallja, — mondta a tenorista boszosan, — most már aztán torkig vagyok a maga kirándulásával ... Az ördög hallotta, hogy valaki március derekán egy sötét tó vizén kószáljon . . . Egy, kettő, vigyen vissza Sondersbergbe, mert külömben kidobom a csónakból. Lenek közömbösen vállat vont, aztán egy ügyes mozdulattal megfordította a csónakot. Jó háromnegyed óráig csöndesen eveztek kifelé, csak elvétve hallatszott a Petterson, dühös mormogása.. .... , nak. Tegye lehetővé azt, hogy a szabadelvű párt tagjai egymásban is megbízhassanak. Budapest, október 31. A képviselőház november 4-én délelőtt 10 órakor tartja legközelebbi ülését. Napirendre a trónbeszéd másodszori olvasása, a bizottságok megválasztása, s végül a három házjegyző választása van kitűzve. : A Ház munkarendje. A hétfői ülésben választandó három jegyző közül a szabadelvű párt jelöltje gróf Teleki Sándor, a néppárt jelöltje a szabadelvű párthoz érkezett jelentés szerint Farkas József, a függetlenségi Kossuth-párt még nem jelentette be jelöltjét a második jegyzői állásra. A válaszfelirati bizottság valószínűleg még a, hétfő, esti szabadelvű párti konferencián megalakul. A válaszfelirati bizottság működésének ideje alatt fogja beterjeszteni a pénzügyminiszter a jövő évi költségvetést s megtartja expozéját. A jövő héten fogja a képviselőház a Sirdió-bizottságokat is megválasztani s ugyanez időre várható az összeférhetetlenségi bíráskodásra hivatott képviselő csoportnak az elnök által való feljelölés a bizottságokba. Az országgyűlési szabadelvű párt ma este félnyolckor értekezletet tartott báró Fodmaniczky Frigyes elnöklésével és megejtette a jelöléseket, a Ház bizottságaiba. A legközelebbi értekezlet hétfőn este fél nyolckor lesz. Pekár Gyula mandátuma. A somlyóvásárhelyiek népszerű követének mandátuma tegnap veszedelemben forgott, de csak egy percig, és nem valami komoly veszedelemben. Az osztály, melyhez igazolás végett került, kifogásolta, hogy Pekár Gyula csak a szavazatszedő bizottság jegyzőkönyvét csatolta a megbízóleveléhez, az általános jegyzőkönyvet nem. Azonban Pekár már pótolta a hiányt és a belügyminisztériumban megszerezve az általános, jegyzőkönyvet, azonnal kiegészítette iratait. És mire az elnök megnyitotta az ülést, Pekár Gyula mandátuma már a teljesen rendbenlevők között szerepelt. * V A progresszív adó. Két félhivatalos estilap — az egyik német, a másik magyar nyelven — ma szörnyen megleckézteti az Egyetértést, mert a progresszív adó elejtésének kérdéséről írt cikkünk nyomán vezércikkben támadta élesen a miniszterelnököt. A dorgatóriumból bennünket csak annyi érdekel, hogy egyik passzusa szerint a progresszív, adó elejtéséről szóló hírnek «semmi alapja sincs.» Mi, akik e tárgyban kérdést tettünk s kijelentettük, hogy a hozzánk jutott információ ama részére, mely szerint a progresszív adót egyelőre jó hosszú időre elejtik, várjuk a cáfolatot s örömmel fogadnék a félhivatalos dementit, ha az a lapunkban foglalt információkat cáfolná. De ezt nem teszi, lapunkról nem szól, s ezért várjuk a pénzügyminiszter expozéját; ha ez azt fogja mondani, hogy a progresszívadó is meg van valósítva a most készült adóreformban, s hogy a progresszív adózás behozatalát nem fogják jó időre elhalasztani — akkor örömmel fogjuk konstatálni, hogy az aggodalmak, híreks információk alaptalanok voltak. Kossuth Ferenc és pártja. A Kossuthpárt tegnap esti konferencián Kossuth Ferenc pártvezér és a párttagok egy része között feltűnést keltő differenciák támadtak a képviselőház elnökségére vonatkozóan. Kossuth Ferenc ugyanis a Ház elnökségének betöltésére nézve a kormányelnökkel folytatott ponrparlék alkalmával megígérte, hogy Apponyival szemben a Kossuth-párt nem állít jelöltet. A kijelölő bizottság ülésén azonban Polczner Jenő azt,indítványozta, hogy a párt Apponyival szemben állítson más elnökjelöltet. Kossuth Ferenc ez indítvány ellen fölszólalt és gróf Apponyi érdemeire hivatkozva, ellenezte, hogy a párt külön ellenjelöltet állítson. Ebből hosszú vita támadt, amelynek vége az lett, hogy Kossuth Ferenc álláspontját leszavazták és a párt Polczner indítványához képest elhatározta Komjáthy Béla jelöltségét. Az elnök e határozat fölött nyomban kifejezte méltatlankodását és kijelentette, hogy egy párthoz nem illő, hogy ily kérdésekben dezavuálja a saját elnökét. A párt többsége azonban ragaszkodott álláspontjához és föntartotta határozatát, amelyhez képest a mai szavazásnál vagy harmincan le is szavaztak Komjáthy Bélára, mint elnökjelöltre. Ezzel kapcsolatosan ma az a hír is el volt terjedve, hogy Kossuth Ferenc a szavazásból le fogja vonni a konzekvenciákat. Mindezekre nézve a Pol. Ért. című kőnyomatos ma éjjel a következőket jelenti : Kossuth Ferencnek és a Kossuth-pártnak a mai elnökválasztással szemben elfoglalt álláspontja és magatartására vonatkozólag különböző hírek jelentek meg a lapokban. Értesülésünk szerint tényleg úgy áll a dolog, hogy a függetlenségi párt egy része s köztük maga Kossuth Ferenc is, az Apponyi ellen való jelölést ezúttal mellőzendőnek vélte. Minthogy