Pesti Napló, 1902. február (53. évfolyam, 31-58. szám)
1902-02-01 / 31. szám
Budapest, szombat *k esti napja, 1902. február 1. II. szám. kormány megpróbálta ráijeszteni a vasutasokra, hogy sztrájk esetén hadgyakorlatra fogja behívni a renitenskedőket. Ettől természetesen nem ijedt meg senki, mert annyira nevetséges képtelenség volt, hogy nem találkozott váltóállító, aki komolyan vette volna. Azután a törvényre hivatkoztak, a híres olasz sztrájktörvényre és megtették a magánvasutasokat — mert Olaszországban magánvállalatok bírják a vasutakat — állami hivatalnokoknak, akik sztrájk esetén elbocsáthatók. Miután pedig a hangulat csak nem változott kedvezőbbre, Giusso kereskedelmi miniszter a helyes útra tért és a kormány ellenőrző hatalmánál fogva kényszerítette a társaságot, hogy csináljon rendet. Oliva lovag, a Mediterranea igazgatója erre kötelezte magát, hogy az idei költségvetésben az alkalmazottak részére szereplő 870,000 lírát kétmillióra emeli föl és ezenkívül 300,000 lírát irányoz elő további előléptetésekre. A dolog ezzel rendbejött és a rómaiak, akik már kétségbe voltak esve a vasútjuk miatt és az éhínségtől is tartottak, ismét nyugodtan alkatnak. Ez történt Olaszországban. Nálunk nincs meg a tévedésnek ilyetén belátása. Magyarországon természetesen a vasutasok ügye iránt, az érdekelteken kívül, nincs meg az érdeklődés. Olaszországban melléjük állt a közvélemény. Itt mindenki annyira el van foglalva a maga bajával, hogy nem ér rá a máséval törődni. De hogy a képviselőház, mely mindenre ráér, miért csak éppen erre nem fordít figyelmet, az megmagyarázhatatlan. Hiszen van ez olyan hálás téma, mint a kopár erdők befásítása — még hazabeszélésnek is. Miért, hogy éppen ez olyan mellőzött téma, hiszen a vasutasok adót is fizetnek, tehát valószínűen választók is vannak közöttük. Nem hihető, hogy — ha előbb nem is — de legalább a kereskedelmi tárca költségvetésénél ne tisztázódjék ez a kérdés. Sőt kell, hogy akkor rendet hozzanak a vasutasok dolgába is. Ha már az illetékes körök komoly mérlegelés és orvoslás helyett az elsimítás taktikájához fordultak, a parlamentnek kötelessége, hogy a kérdésben az iniciatívát megragadja s a vasutasok jogos kívánságainak minden elfogultsággal szemben érvényt szerezzen. ■■■,■ ■. .........................a A háború sorsa. — Távirati tudósítás. — A hollandi kormány jegyzéke. London, január 31. Ma délben miniszteri tanácskozás lesz, amelyen meg fogják állapítani a németalföldi kormány jegyzékére a válasz szövegét. — A Daily Telegraph értesülése szerint Lansdmone külügyminiszternek a németalföldi kormány jegyzékére adott válasza, általános tendenciáját tekintve, azt az udvarias kijelentést foglalja magában, hogy a németalföldi kormánynak nem lévén fölhatalmazása arra, hogy akár a harcban álló búrok, akár az európai megbízottak szószólója legyen és teljesen hiányozván minden konkrét javaslat, közleménye gyakorlatilag nem értékesíthető. — A Standard-nak jelentik Brüsszelből : A németalföldi kormány Vilma királynő kívánságára indította meg a békeakciót. A királynő nagyon melegen óhajtja a háború befejezését s minisztertanácsot hívott össze, amely elhatározta, hogy a királynő kívánságát teljesíti s megkezdi a békeakciót. Krügert nem hivatalosan, hanem bizalmasan értesítették a tervezett lépésről. Krüger kijelentette, hogy nincsen abban a helyzetben, hogy a németalföldi kormányt a béke közvetítésével megbízza, mert ennek első feltétele az volna, hogy az angolok elismerjék a búr államok függetlenségét. A németalföldi kormány ennek ellenére elhatározta, hogy a béke dolgában jegyzéket küld az angol kormánynak. London, január 31. A lapok jelentik: A kabinet bizottsága jóváhagyta a Németalföld jegyzékére adandó válasz tervezetét és egy másolatát elküldötte a hágai angol követnek. A követ a másolatot csak távirati felhatalmazásra fogja átnyújtani, ha a jegyzéket a minisztertanács is, amelyben részt vesz a kabinetnek mind a húsz tagja, formálisan jóváhagyta. London, január 31. Hír szerint a minisztertanács tárgyalta a németalföldi kormány jegyzékét és az arra adott válaszhoz hozzájárult. Hága, január 31. (Saját tudósítónlótól.) Megbízható részről közük, hogy a kormány bizalmasan tudatta a nagyhatalmakkal a békeközvetítés megindítását. Németország a kezdeményezés támogatását azzal a megokolással utasította vissza, hogy a német kormány a háború végéig megakarja önzni a legszigorúbb semlegességet. A francia és az orosz kormányok helyeselték a kezdeményezést, de nem csatlakoztak. Az angol kormány nevében pedig Howard követ holnap fogja átnyújtani a jegyzéket a hollandi kormánynak. Hírek a harctérről. London, január 31. Egy négyszáz főnyi csapat Wilson ezredes parancsnoksága alatt abban a veszedelemben forgott, hogy a Vilge folyónál túlnyomó erejű búr csapat elvágja a többi csapatoktól. Az angol csapatból kétszáz ember napkelte előtt átkelt egy gázlón, hogy egy kis ellenséges csapatot üldözzön. Napkeltekor néhány húrt el is fogtak, amikor hirtelen minden oldalról kilencszáz főnyi csapat vette őket körül. Az angolok visszatértek a gázlóhoz s át akartak kelni, de a búrok elvágták útjukat. Csak energikus előretöréssel sikerült a főcsapattal egyesülniük. Erre azután az egész csapat dombról-dombra harcolva visszavonult Frankfortba. London, január 31. Kitchenernek Dumoulin haláláról szóló jelentése azt mondja, hogy Dumoulint e hónap 28-án a Riet-folyó mentén Abrahamskraal mellett megtámadta Nionwentout kommandója. Heves ütközet után Driscoll őrnagy Markandrift közelében elfoglalt egy kis búr tábort és 17 búrt elfogott, köztük Venter és Drobelaar tábori zászlósokat. Driscoll most azok ellen a búrok ellen nyomul, akikkel az elesett Dumoulin harcolt. A népszínházi bizottság titkaiból. Budapest, január 31. Február 3-án, kedden délután 5 órakor összeül a népszínházi bizottság plénuma és határozni fog, hogy a hat pályázó közül kinek adja bérbe a Nészínházat ? ! Ezt a tagadhatatlanul érdekes kérdést pedig, — ha a jelek nem csalnak — a népszínházi bizottság plénuma a keddi gyűlésen aligha fogja eldönteni. De azért ez az ülés, értesülésünk szerint, nagy meglepetést fog hozni. Egy már most valószínűnek látszik. Az ugyanis, hogy Porzsolt Kálmán az új ciklusban nem lesz igazgatóm a Népszínháznak. Az albizottság már elkészítette jelentését, mely jelentés főként Porzsolt Kálmán eddigi működésének művészi és anyagi eredményével és jövendőbeli kilátásaival foglalkozik. Az albizottság jelentését épp ezért nem nyomatják ki, hanem csak egy példányban készítik el , fölolvassák a keddi ülésen és a felolvasás után gondoskodnak róla, hogy az hivatalos titok maradjon. Az albizottság — értesülésünk szerint — nem is Porzsolt Kálmán pályázatát, ajánlja elfogadásra a plénumnak, hanem a Vidor Pálét. Akitől azonban bizonyos feltételek teljesítését kívánta. Vidor ugyanis biztosíték gyanánt egy kétszázezer koronáról szóló vinkválált takarékpénztári könyvet mellékel a programmja mellé. Az albizottság erre azt jegyezte meg, hogy viakulált biztosítékkal nem ajánlhatja Vidor Pált a nagybizottságnak. Vidor Pál erre egy magasrangú előkelőség igazgató titkárától hozott nyilatkozatot, aki kijelentette, hogy nem csak kétszázezer koronát, hanem annyi pénzt bocsát, Vidor rendelkezésére, amennyit a színház vezetése megkíván. Érdekes az is, hogy Vidor Pál titkos társa egy jómódjáról és népszerűségéről híres primadonna. Veszedelmes versenytársa Vidornak Verő György, akinek szintén erős pártja van úgy az albizottságban, mint a plénumban. Verő érdemes ajánlatának financiális része ellen azonban az albizottságnak kifogásai vannak, amiket azonban talán el fog enyésztetni a pályázó érdemes egyénisége. Hogy a népszínházi bizottság keddi ülése mit fog határozni, az egyelőre még nagyon kétséges. A nagybizottságban ugyanis Porzsolt barátai többségben vannak, így az is megeshetik, hogy a nagybizottság Porzsolt ajánlatát fogadja el. Ennek a határozatnak azonban nincs sok jelentősége, mert a bizottság egy előkelő tagja, értesülésünk szerint, megfelebbezi ezt a határozatot, ha az albizottság minden aggálya ellenére is Porzsoltot választanák meg. Nincs kizárva az sem, hogy a Népszínház bérletére új pályázatot írnak ki és a bizottság néhány előkelő nevű színházi embert kér föl arra, hogy pályázzanak a Népszínház bérletére. Sándor király válik, Budapest, január 31. A szenzációk városából éjfél felé megint meglepetést hoz a táviró : félhivatalos jelentést, amely közli a világgal, hogy Sándor királynak Draga királynétól való «elválása természetesen politikai megfontolás tárgya is lett.» Lett pedig azért, — mondja tovább a félhivatalos jelentés, — mert a Karagyorgyevicsék proklamációja amelylyel a trónt maguknak követelik,» igen mély hatást tett az egész országban.» Az udvar erre nem számított s most megdöbbenéssel látja Sándor király veszedelmét. Ezt a veszedelmet, a Karagyorgyevicsék javára nagyon előmozdítja annak a nézetnek a felülkerekedése, hogy Drága királynétól Obrenovics Sándor nem várhat utódot. És ez vitte rá a királyt, aki a válásnak ellene van, hogy a válás kérdése politikai megfontolás tárgya legyen. Ezért folytatott az utóbbi időben ismételten tanácskozást a metropolitával. Ez utóbbit ugyan csak a fáma mondja, — jelenti ki a félhivatalos, — de azért hiven átveszi a fáma szóbeszédjét, s mivel arról senki sem tudott, értésére adja az egész világnak. Sándor király tehát ragaszkodik a trónhoz, jobban, mint szerencsétlen házasságához s nyilvánvalóan meggondolta a dolgot, mikor a trónról való lemondás megvalósítására került a sor. És ezért történik, hogy Sándor király egy meghitt emberét Bécsbe és Pétervárra küldi, hogy Ausztria-Magyarországnak és Oroszországnak megmagyarázza a Sándor király hirtelen Pálfordulását. A félhivatalos jelentés, amely minden köntörfalazása mellett is nyíltan értesítést ad a Belgrádban készülő nagy dolgokról, itt következik azzal az interview-val együtt, amelyben egy párisi újságíró előtt néhány napja Sándor király még másképpen nyilatkozott: Belgrád, január 31. Az a körülmény, hogy Karagyorgyevics Péter herceg most már nyiltan trónkövetelőként lép fel, amint az országban nagyon elterjedt proklamációjából kitűnik, Belgrádban mély hatást tett és az udvart kínosan érintette, mert ezt a lépést néhány évvel ezelőtt, még teljesen lehetetlennek tartották és a Karagyorgyevicsokat úgy tekintették, mint akik teljesen lejárták magukat. De ha a trónkövetelő manifesztuma kétségtelenül nagy hatást tett is, a Karagyorgyevicsok érdekében való mozgalmat vagy éppen forradalmi kísérletet ez idő szerint teljesen kizártnak kell tekinteni (?). Minthogy azonban az a nézet kerekedett fölül, hogy Sándor királynak Draga királynéval való házasságából módok nem várhatók és minthogy ez a föltevés nagyon előmozdítja a Karagyorgyevicsok hanceait, a válás kérdése természetesen politikai megfontolás tárgya is lett, sőt a fáma már a királynak a metropolitával utóbbi időben folytatott ismételt tanácskozásait is ezzel a kérdéssel hozta kapcsolatba. Más részről ellenben hire jár, hogy a király eddig határozottan visszautasította azt a feltevést, hogy házasságát fel akarja bontani. Hogy Sán-