Pesti Napló, 1902. március (53. évfolyam, 59-88. szám)
1902-03-25 / 83. szám
k 13. szám. Budapest, kedd _________FESTI NAPLÓ.________ 1902. március 25. Tisza Kálmán halála. Budapest, március 24. Egy éjszaka még, hogy annak a városnak földjén pihen Tisza Kálmán, melyben nagy harcait vivta, nagy sikereit aratta s amelynek felvirágzása az ő kormányzása alatt öltött hihetetlen mértéket. Holnap, kedden, már elviszik őt a csendes bihari birtokra, ahonnan a Tiszák kemény, erős fajtája történelmi szereplésre indult. A részvétnek és gyásznak, a halálnak és a méltatásnak szinte páratlan hangjai kísérik őt erre az utolsó útjára. A képviselőházban Apponyi és Széll Kálmán, az országban a megyék, a városok, a református egyházak, egyesületek és mindenféle testületek szentelnek meleg szavakat emlékezetének s fordulnak részvétükkel a családhoz. A külföldről az államférfiak és államfők részvétét a nagy világujságok ritka lelkes méltatásai kísérik. Mindez hatalmas emlékkórus annak koporsójánál, aki puritánul akar sírjába szállani, s aki fölött családja kívánságára még emlékbeszédet sem fognak mondani. Amint nem fogadott el soha főúri rangot életében, nem akar elfogadni gyászbeszédet sem halálában. Sőt még az állami temetést is visszautasította családja. Ezt a határozatot a család, értesülésünk szerint, a maga körében azzal okolta meg, hogy ha Kossuthot nem temették el a magyar állam áldozatkészségéből, Tisza Kálmánt sem szabad az államnak eltemetnie. A holnapi temetésen ott lesz az egész ország nem csak lélekben és koszorújelképekben, de küldöttséggel képviselve is. És a küldöttségek különvonaton lekisérik a halottat Gesztre is, hogy tanúi legyenek halotti vándorlása utolsó állomásának. Az utolsóelőtti állomás tudvalévően nem Nagyvárad lesz, hanem Nagyszalonta. Ezt azonban nem a boldogult kívánta így, mint tegnap jelentették, hanem így hozza azt magával a vasútösszeköttetés, amely Szalontán át a legrövidebb. Erről különben illetékes helyről a következő helyreigazítást adták ki . Arra a hírre, mintha a koporsót a megboldogult kívánságára vinnék Nagyvárad megkerülésével Békés Csabán át Gesztre, kijelentik, hogy ilyen kicsinyes gondolkodásmód Tisza Kálmántól is, családjától is távol állott. Tisza Kálmán még a legutóbbi választások után sem nyilatkozott soha szülővárosáról a keserűségnek egyetlen szavával sem, nemhogy szemrehányásokat tett volna neki választási kudarca miatt. Ily kicsinyes végakarat nyilvánítása távol állott volna tőle még akkor is, ha egyáltalán halála esetére rendelkezett volna. A csabai utat, mint a Geszt felé vivő rövidebb utat, a család rendesen használja. Gróf Tisza Lajos koporsóját is ezen az uton vitték Nagyszalontára. A mai nap híreiről alábbi tudósításunk számol be részletesen. A képviselőház kegyelete. A képviselőház ma lerótta a maga kegyeletét annak az emléke iránt, akinél nagyobb, elkeseredettebb és ádázabb csatákat senki sem vívott azon a helyen, ahonnan ma délelőtt búcsúztatták. Az emberek csöndben gyülekeztek erre az aktusra, voltak, akik szomorúan jöttek, de mindnyájan meghatottan, még azok is, akik egykor kíméletlen ellenfelei voltak: a halál kibékítette az ellenségeket is. Valami szürke hidegség uralkodott a teremben, melyet a leragyogó napsugár sem bírt fölmelegíteni. Az a nagy csönd tette talán, melyből csak úgy kongtak ki a beszédek: az elnöké és Széll Kálmáné. Két rövid beszéd volt, mindegyikben visszhangja a megboldogult nagy kvalitásai elismerésének és annak a részvétnek, mely ez elmúlás nyomában a szivekben támadt Az ellenzék, mely nagyon gyéren jelent meg, némán fogadta mind a kettőt. Csak a jobboldalról hallatszott helyeslés, mikor gróf Apponyi Alber előterjesztést tett a Ház képviseltetéséről a temetésen és a részvét módjáról. Az alig tizenöt percig tartó formális ülés ezzel ért véget. Lefolyásáról szóló tudósításunk ez : Gróf Apponyi Albert: Tisztelt képviselőházi (Halljuk! Halljuk!) Megrendítő gyászjelentést kell a Háznak tennem, be kell jelentenem annak a férfiúnak halálát, aki évtizedeken át e képviselőház vitáinak egyik legerősebb harcosa, az alkotmány helyreállítását közvetetlenül megelőzött időkben a nemzeti ellenállás egyik vezető egyénisége, az alkotmány helyreállítása után a legnagyobb ellenzéki párt vezére, utóbb hosszú évekig az ország miniszterelnöke, belügyminisztere, majd pénzügyminisztere, a parlamenti többség bizalmának letéteményese és így e Háznak vezére volt. Tisza Kálmán halálát jelentem. Bizonyára nem várja tőlem senki ebben a pillanatban az elhunyt kiváló férfi politikai működésének méltatását. E működés történeti arányai áttörik azt a keretet, amelyben ma meg kell maradnom. Történeti szempontokat követelnek a bírálattól és ki az közülünk, aki mondani merné, hogy Tisza Kálmánnal és korszakával szemben már ma fel tud emelkedni a történelmi elfogulatlanság magaslatára? A kortársak közt alig volt, aki oly nagy mértékben bítt a kiváló férfiaknak, a született vezéreknek ama jellemző tulajdonságával, hogy rajongásig menő bizalmat és ragaszkodást tudjon maga iránt felkelteni; ahol pedig ez a tulajdonság megvan, ott annak hatása szükségszerűleg érvényesül az ellentétek élességében is. És az a küzdelmes pálya, amely csak az imént jutott befejezéséhez, nem lett volna hatásaiban olyan nagy, amilyen tényleg volt, ha már elsimultak volna azok a hullámgyűrűk, amelyeket e pálya emlékezetes harcai a közéletben a trón környezetétől a legszegényebb kunyhóig vontak. Ha a politika kegyeletteljes elnémulását átmenet nélkül követhetné a történelem megszólalása. Volt azonban egyéniségének egy alapvonása, amely mikor megnyilvánult, arra az órára egyesíteni tudta az összes kedélyeket e vonás, az izzó fajszeretet, a magyarságnak az a rajongó szeretete, amely összes jeleseinknek közös tulajdonsága, hogy úgy mondjam : ismertető jele és a nemzetre gyakorolt hatásoknak feltétele. (úgy van ! Úgy van ! a jobboldalon.) És valamint e szeretet lángjában gyakran összevegyülnek mindnyájunk érzelmei, úgy e láng világosságánál adjuk át Tisza Kálmán emlékét az utókornak, és közös mély megindultsággal álljuk körül azt a ravatalt, amelyben egy fényes elme, egy nagy nemzeti erő, egy történelmi egyéniség pihen örökre. Ezek után indítványozom, hogy a Ház e kiváló tagjának elvesztése fölötti fájdalmát jegyzőkönyvileg örökítse meg. (Helyeslés.) az elhunyt családjához az elnökség útján részvétiratot intézzen, a ravatalra úgy itt Budapesten, mint a geszti családi sírboltban koszorút tegyen le, a budapesti gyászszertartáson testületileg részt vegyen, a családi sírboltba való temetésnél pedig magát küldöttségileg képviseltesse. (Helyeslés.) Ha ezekhez hozzájárulni méltóztatnak, a küldöttség vezetésére Tallián Béla urat kérjük fel, a küldöttséget pedig az erre jelentkező képviselőkből alakítjuk meg. (Helyeslés.) Széll Kálmán: T. képviselőházi Mély megilletődéssel hallgattam végig azokat a szép, kegyeletes és igaz szavakat, amelyekkel a Ház igen t. elnöke Tisza Kálmánról megemlékezett. Hazafiai mély fájdalommal és igaz bánattal csatlakozom mindazokhoz a kijelentésekhez, melyeket tett és járulok mindazon javaslatokhoz, amelyeket előterjesztett. A nemzetet súlyos és nagy veszteség érte. A közéletnek egy kiváló nagy alakja tűnt el, a mi alkotmányos küzdelmeinknek egy hatalmas harcosa dőlt ki: harcos, aki alkotmányos életünk megnyíltától fogva, tehát négy évtizeden keresztül a maga fényes tulajdonaival, a maga hivatott nagy egyéniségével és nagyarányú tevékenységével Magyarország újabb történetének minden eseményével össze van forrva. Tisza Kálmán 15 évig állt a kormány és a parament tanácskozásai élén, a maga nagy államférfim fényes tulajdonaival, a maga nagy, ellentállást nem ismerő akaraterejével, bámulatos tetterejével és soha nem szűnő kötelességérzetével. Akarata erős volt, de erős volt minden érzelme is, szerette hazáját és nemzetét és szerette saját mindenekfelett. Tisza Kálmán tegnap óta a történelemé. A történelem fogja megállapítani és méltányolni mindazt, amit cselekedett; fényt fog árasztani az ő hervadhatatlan nagy érdemeire, amiket az ország szolgálatában szerzett, és igazságot fog szolgáltatni neki és cselekedeteinek. Utolsó leheletéig ragaszkodott a magyar közélethez és ezen Házhoz és csak a kérlelhetetlen sors keze bírta innét kiszakítani és tőlünk elragadni. Az ő emléke élni fog köztünk kitörölhetetlenül ! Ezekhez csak azt vagyok még bátor hozzátenni, hogy a családnak határozott óhajtására a gyászszertartás nem középületben, hanem a családházban fog megtörténni, amelyn én is kérem a t. Ház tagjainak testületileg vak Megjelenését. (Élénk helyeslés.) Az elnök : T. képviselőház ! Abból kifolyólag, ami a miniszterelnök úr kijelentése nyomán most tudomásunkra esett, arra kérem a képviselőház tagjait, hogy a gyászszertartásban való részvétel szempontjából holnap délutáni fél 3 órakor itt a Házban gyülekezni szíveskedjenek. Egyébkrt a mai ülésnek más tárgya nincsen, csak a jegyzőkönyvnek nyomban való hitelesítését kérem. Szőts Pál jegyző olvassa az ülés jegyzőkönyvét. Az elnök Ha nincsen észrevétel, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Egyéb tárgy nem levél, az ülést berekesztem. A részvét. Még csak ma tetszik ki egész nagyságában az a gyász, amelyet Tisza Kálmán halála nemcsak itthon, de Ausztriában és a külföldön is keltett. A részvétnyilatkozatok közül kiemelkedik gróf Bülow német birodalmi kancelláré, amely Széll Kálmán miniszterelnökhöz érkezett s igy szól: «Tisza Kálmán örökre lehunyván szemeit, kérem nagyméltóságodat, legyen meggyőződve arról, hogy a legbensőbben osztozom Magyarországnak ezen annyira érdemdús fiának elmúlása fölött érzett mély fájdalmában. Gróf Bülow.* Szófiából Széll Kálmán miniszterelnökhöz ez a távirat érkezett: *Ferdinánd fejedelem, akit mélyen lesújtott az a veszteség, amely Magyarországot Tisza Kálmán elhunytéval éri, felkéretett engem, tolmácsoljam nagyméltóságod előtt őszinte részvétének kifejezését. Müller László, cs. és kir. követ.» Bécsből pedig a következő távirat: «Fogadja nagyméltóságod legmélyebb részvétemnek kifejezését azon nagy eszteség felett, amely legutóbb hazáját érte. Podewils, bajor követ.» Részvéttáviratot küldtek még : gróf Goluchovszki Agenor külügyminiszter, Kállay Béni közös pénzügyminiszter, báró Krieghammer közös hadügyminiszter, Szögyény-Marich László berlini nagykövet, Chlumetzky, gróf Paar Ede, gróf Bolfras, König Károly, a kabinetiroda főnöke. A pénzügyminisztérium, amelynek élén az elhunyt több ízben állott, ezt a gyászjelentést adta ki: A magyar királyi pénzügyminisztérium mély szomorúsággal adja hírül, hogy nagyméltóságú borosjenői Tisza Kálmán úr, volt magyar királyi pénzügyminiszter folyó évi március 23-án hosszas szenvedés után, életének 72-ik évében Budapesten elhunyt. A boldogult hült tetemei Budapesten folyó évi március 25-ikén, a gyászházban, Vili. kerület, Főherceg Sándor utca 14-ik szám alatt fognak megáldatni és folyó évi március hónap 26-án Geszten (Bihar megye) az ottani családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni. A magyar királyi pénzügyminisztérium, melynek a megboldogult két ízben, közel három éven át vezetője volt, mindenkor őszinte kegyelettel fogja megőrizni emlékét. Kelt Budapesten, 1902. évi március 23-án. Az országgyűlési szabadelvű párt a következő gyászjelentést adta ki: «Az országgyűlési szabadelvű párt mély fájdalommal jelenti, hogy Tisza, Kálmán, pártunk hoszszu éveken át vezére 1902. március 23-ikán reggeli hét órakor elhunyt. A dicső vezér és hűséges párttag hazafias érdemeinek emléke élni fog sziveinkben mindenkoron.» A dunántúli ev. ref. egyházkerület a következő gyászjelentést adta ki: A dunántúli ev. ref. egyházkerület mély fájdalommal jelenti, hogy szeretve tisztelt főgondnoka és 3