Pesti Napló, 1902. április (53. évfolyam, 89-118. szám)

1902-04-01 / 89. szám

A húsvéti ünnepek egybeesése az új előfizetési évnegyeddel nagy munkatorlódást okozott kiadó­­hivatalunkban. Ezért külön is kérjük azokat a vidéki tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése március 31-kén lejárt, hogy előfizetésüket az illető postahivatalnál szíveskedjenek mi­nél előbb megújítani, hogy a lan szétküldésében fennakadás ne legyen. Szocialisták, Budapest, március 31.­­­ Az idei húsvét nem volt verőfé­nyes ünnepe az országnak. Fönn az égen jeges felhők kergetőztek, hogy el­­riaszszák azokat, akik az ünnepi szabad­sággal szabad ég alatt akartak élni, lenn a földön pedig komor arcú munkások terítgették a nyilvánosság elé ínséges helyzetük megdöbbentő rongyait. Egy­szerre két helyen is országos összejöve­telt tartottak a szocialisták húsvét szent vasárnapján. A fővárosban az ipar robo­­tosai, Mezőtúron a föld verejtékes rab­szolgái. Mindkét alkalom egy-egy szo­morú paradoxonnak a szülőanyja: ipa­runk­­ alig van, de a munkáskérdés máris lángra lobbanóban van, és föld­ben gazdag, dúsan termő ország va­gyunk, de a föld mivelői mégis éheznek emlői körül. Mindkét kongresszus a saját pártjá­nak meglepő szaporodásáról tett jelen­ti­­. A hívek tömegesen özönlenek a vörös zászló alá, és a pénzek ezernyi vékony érből patakzanak a pártkasszába. Nagyon jól tudjuk, hogy nem a pénz­bőség a forrása e gyarapodásnak. Ha a nép megtanulja a szocializmust, az ínség a tanítómestere, és ahol a nép végre­hajtó nélkül, önként adja oda filléreit, ott már nagy az ő nyomorúsága. A szo­cializmus doktrinér barátait kell, hogy elszomorítsa az elvek e szélesterű hódí­tása — ha nem a következmények miatt, hát az előzmények miatt, amelyek e diadalt szülték. Mindkét helyen mutatta a gyűlések békés lefolyása, komoly, be­­csületreméltó hangja, hogy ez a szocia­lizmus nem forradalmi pártvallás, hanem keserves kényszerűség, amelyen okvetet­­lenül változtatniuk kell e nemzet igaz barátainak. A tanácskozásokról részletes tudósítá­sunk alább következik. * A budapesti gyűlés. A magyarországi nemzetközi szociáldemokrata párt a városligeti Hermina-vendéglőben tartotta ez idei országos gyűlését. Hosszú, fehér asz­talok körül foglaltak helyet az ország nyolcvan­három községéből összesereglett szocialista vezéremberek. Ezekhez járultak a budapesti negyvenöt szervezetnek küldöttei. Lehettek vagy százötvenen a kongresszus­nak meghívott tagjai. Valamennyi értelmes, komoly embernek látszott. Nem láttuk sehol a vörösnyakravalós, vörösvirágos népbolondító­­kat. Jelvényük vékony, fehér szalag a gomb­lyukban. Ruhájuk a rendes ünneplő ruha, né­hány szalonkabátos fővárosi elvtárs, és tizenöt­­húsz kékmandlis, csíkostarisnyájú atyafi is akadt köztük. Szinte példás volt az a fegyelmezett­ség és nyugalom, ami a két napig tartó ülést jellemezte. Tóth Lajos ügyeletes rendőrkapi­tánynak semmi dolga sem akadt. Egy-egy pohár sör mellett, czeruzával kezükben, hosszú kutya­nyelvekre jegyezték szorgalmasan a kongresz­­szus menetét A közbeszólók az elnök egyetlen intésére elhallgattak. A gyűlés menetét első nap dr. Goldner Adolf elnök vezette. A délelőtt a küldöttségek igazolásával és más formaságokkal telt el. A délutáni tanácsko­zás alatt a felszólalásokkal foglalkozott a kongresz­­szus. Szóvá tették a kivándorlás ügyét. Jaszk­ab Bertalan ("Budafok) a vasárnapi munka­szünetnek a munkaadók által való gyakori megsze­gését panaszolta.­­ Lakatos József felhívta a kongresszus figyelmét a nemzetiségi munkás­szervezetekre. Az első napi tanácskozást este nyolc órakor nagy pártmulatság fejezte be. Húsvét hétfőjén Groszmann Miksa (Budapest) foglalta el az elnöki széket. A hatóságot Peregriny Sándor kapitány képviselte. Sok vidéki és külföldi társszervezet táviratilag üdvözölte a kongresszust. Az üdvözleteket nagy tetszéssel fogadták. A szervez­kedés és a sajtó kérdése volt a napirendre kitűzve. Garlai Sándor kőmives arra kérte beszédében elvtársait, hogy a pártsajtót, mely legnagyobb erős­ségük, tőlük telhetően támogassák. Ugyanezt fejtegette német nyelven Malasitz Géza is. A pártsajtó támogatása határozattá vált. Délután vita indult meg : mily állást foglaljon a szociáldemokrata­ párt az ország gazdasági politiká­jának kérdésében. Dr. Goldner Adolf kifejti, hogy a pártvezetőség nem foglal határozott állást, hanem két irány híveinek engedett szabad vitát e kérdés­ben. Goldner az önálló vámterület híve. Szerinte csak így fejlődhetik ki iparunk, s a fejlett iparral kulturális életünk is haladni fog, miáltal a munkás­viszonyok is javulni fognak. D’Eon lovag. — A Pesti Napló eredeti tárcája. — Irta : Tábori Róbert. (Utánnyomás tilos.) T. Abban az időben — igy beszéli Créquis márkiné emlékirataiban — Lajos király divatba hozta a féltékenykedést. • Puszta szeszély volt-e a felségtől, vagy pe­dig az aggsággal együtt járó gyöngeség, sze­gény Du Barynak nagyon kellett vigyáznia, hogy rajta ne kapják holmi csintalanságon. A király szeszélye valóságos divatot csinált. ■Re­ülbelül ötven esztendeje, hogy Francia­­ország nem látott féltékeny férfiút és most egy­szerre ezrivel jelentkeztek. Tán még többen is lettek volna, ha Colloredo grófné egy ügyes ötletével gátat nem vet a szenvedélyek áta­dásának. A férje bizalmas kettesben találta D’Eon lovaggal és szörnyen felfortyant. Hűtlenséget emlegetett, párbajt és halált — de meg is látszott, hogy feszélyezi ez a szokatlan neki­­hevülés. A grófné­ nagyot nézett és mikor a férje elhallgatott, meglehetősen éles hangon azt mondta neki: — Nem szabad túlhajtani semmiféle diva­tot, gróf úr! Ő felsége, a mi szeretett kirá­lyunk, az igaz, hogy pártolja egy idő óta a féltékenykedést — de csak spint imádó, nem pedig mint férj . . . Vagy hallotta ők­ talán, hogy valaha féltékeny lett volna a saját fele­ségére ? Colloredo gróf erre azt mondhatta volna ugyan: «Könnyű a királynak ! Az ő felesége 56 éves, az enyém 24 , az ő felesége meglehetősen csúnya, az enyém ennivaló szép !» De mint jólnevelt férj nem mondott semmit, hanem bocsánatot kért feleségétől és D'Eon lovagtól illetéktelen beavatkozásáért, aztán visszavonult. Ezt a történetet maga D’Eon lovag mondta el Lieven bárónénak, aki híres volt arról, hogy nála ügyesebb vívó alig akadt egész Francia­­országban. Olyan szép és erős volt, mint maga Diana, a vadászat istennője, csupa izom és csupa hatalmas lendület. Az aprókezű, finom termetű és majdnem nőies külsejű D’Eon úgy vette ki magát mellette, mint egy karcsú ga­zella a hatalmas szarvasünő mellett. S hogy szerette az asszony az ő kicsiny imádóját! Mint a haragos oroszlán a párját. Vad haragra tudott lobbanni, mikor eljutott hozzá szerelmi kalandjainak híte, de egyúttal büszke volt az ő «cseppségére», hogy bomlott utána minden asszony. Gondját viselte, mint egy anya, oktatta, mint egy második bölcs Mentor és leckéket adott neki a diplomáciában, melyben ő maga mester volt. Most is, hogy ellátogatott hozzá, ezekkel a szavakkal fo­gadta : — Kedves barátom, jó hirt mondok önnek ! Abban állapodtunk meg Du Bary grófnővel, ki nekem hálával tartozik, hogy önt küldjük majd el nagykövetnek Londonba. Az itteni élet, a sok asszony megárt az egészségének, ellenben jó lesz majd a londoni köd pihenő kúrának. — De hát ön? ■— kérdezte udvariasan re­megő hangon a lovag. — Szépen köszönöm, hogy rám is gondolt, — mondta bús mosolylyal a báróné, — de én majd csak megleszek valahogy. A fődolog, hogy maga csináljon karriert. S erre nézve egypár útmutatást akarok önnek adni, hogyan kell bánni az angol udvari hölgyekkel. Mert azok még egy kicsit hátra vannak a szerelem dolgában. Térdeljen ide elém, majd elkezdem a leckét. D’Eon szívesen követte a felszólítást és a báróné a nyaka köré fonta két erős karját. De mielőtt megkezdhette volna az elmélettel fűszerezett gyakorlati oktatást, hirtelen fel­tárult a locuaoir ajtaja és belépett Colloredo grófné. II. A két asszony egymásba mélyesztette szen­vedélyes haragtól villogó tekintetét. A Lieven báróné tekintete azt kérdezte csodálkozva : — Hogyan? Te be mersz lépni az én bar­langomba? Colloredo grófné pedig visszavágott: — A zsákmányomat senkinek sem en­gedem ! A ház úrnője volt az első, ki a szemek beszédét abbahagyta és mézédes hangon azt kérdezte: — Colloredo grófné egészen váratlanul tisz­telt meg a látogatásával. Vájjon minek köszön­hetem ezt a szerencsét ? 53-dik évfolyam. 89. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre _ 38 kor. — fill. Félésre_____ 14 . —• „ Negyedévre _ 7 , — „ Egy Lóra „ _ 3 , 40 „ Egyes szám —------- 8 fill. Vidéken« — — — — 10 „PESTI NAPLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: TI., Andrássy­ út 27. Apróhirdetések ára Egry axd 4 fillér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések petit számítással, díjszabás szerint Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. Budapest, 1902. Főszerkesztő: Főmunkatárs: Ifj. Ábrányi Kornél. Burányi József. Kedd, április 1. Mai számunk 10 oldal.

Next