Pesti Napló, 1902. május (53. évfolyam, 119-147. szám)
1902-05-01 / 119. szám
Kepler. Irta: Ifj. Ábrányi Kornél. Budapest, április 30. Április 30-ikán búsan merengett csillagvizsgálók tornyában Kepler János, a nagy csillagász. Az emberiség már több mint száz évvel túl volt a szabadság, egyenlőség és testvériség véres evolúcióján, de szabadok ismét csak azok voltak, akikért mások dolgoztak, s akik nem dolgoztak másokért semmit. Egyenlők ismét csak azok voltak, akik vagy egyenlők voltak az uraságban, vagy egyenlők voltak a szolgaságban. Testvériség pedig a testvérek közt sem volt meg, ha véletlenül az egyik úri, a másik pedig nem úri foglalkozást űzött. Már az egész művelt világon a népuralom volt az alkotmány , de miglen ismét csak ezrek és tízezrek gyakorolták a jogokat, melyek mindenkiéi voltak, addig milliók és milliók maradtak ismét a jog bástyáin kívül. Már régen el volt fogadva a vallás- és a gondolatszabadság. De a régi vallásüldözés uj alakban lépett fel, és az emberek közül sokan épp úgy szenvedtek vallásuk miatt, mint régen az eretnek égető világban. A régi máglyák is visszatértek uj alakban. Nem otromba fahasábokból álltak, hanem finoman kieszelt gúnyból, és szép jelszavak alá rejtett gyűlöletből. — S annak a szegény áldozatnak, akit máglyára ítéltek, nem az egész teste hamvadt el ezen a modern máglyán, hanem belülről csak a lelke, —s kívülről csak az arcbőre égett. Volt gondolatszabadság is , de az okos emberek ismét eltitkolták gondolataikat, nehogy üldözéseket szenvedjenek azok miatt. Ha pedig akadtak egyes rajongók, akik nem titkolták el gondolataikat, hanem kifejezték azt a szólásszabadság csarnokában, — azok nem verettek agyon, mint hajdan a nem tetsző gondolatok hirdetői, csak agyonlármáztattak —ismét a legszebb alkotmányos jelszavak nevében. Be volt már hozva törvényesen a kötelező polgári házasság is, — de a külömböző rétegek nőit és férfiait legtöbbször nem a vonzalom egyesítette, hanem a pénz. A pénz volt ismét az egyedüli istenség ; ez emelte föl a porban születteket, és ez sülyesztette le a magas polcokon állók lelkivilágát. A tudomány szabad volt, a bölcsészet fölhágott a legmagasabb régiókba , de a származás megint fontosabbá lett, mint a szellem és az ész. És Kepler János, a szomorú csillagász megint busán merengett csillagvizsgálótornyában. Kénytelen volt ismét áruba bocsátani tudományát, meggyőződését, pénzért ; mert feleségének, aki a legelőkelőbb társaságokban élt, — folyvást pénzre volt szüksége. Mert erkölcsök, érdemek helyett megint a divat uralkodott, s az előítéleteknek meghódolni — ez lett újra az élet legnagyobb okossága. Minden hiábavaló volt tehát ? — A hitnek, a tudásnak, a szabadságnak vértanúi mind hiába haltak ? A föltalálók, akik az emberiség jólétéért hullatták a tanulásnak és a gondolkodásnak nehéz verejtékét, hiába vitték a civilizációt mértföldekkel előre ? — Minden vér, minden köny és minden verejték hiába folyt tehát ? — s maga az Üdvözítő is hiába halt meg a szeretetért, mert ismét visszatérőben van a régi pogányság, s vele a tömegek rabszolgasága, és a gőgnek és a gyűlöletnek uralkodása ? — Ah ! mindez más volt, egészen más volt akkor, mikor a tömegek nyomoránál csak tudatlanságuk és lelki tompultságuk volt nagyobb. Mindez más volt akkor, mikor a tömegek a barmoktól csak keveset külömböztet. De most, mikor a civilizáció áthatotta és öntudatra ébresztette a legsötétebb rétegeket is, most is, mikor a legnyomorultabb pária is eszmél és «iskolaköteles»: — most ez százszor, ezerszer keservesebb. Mert most nem öntudatlan barmok, hanem öntudattal felruházott emberei, írni és olvasni tudó, érző és gondolkozó lények szenvedik át ugyanazt, amit a sötétség korszakában a csak állati életet élő névtelen ősök átszenvedtek. S van-e remény a változásra ? Van-e remény arra, hogy az emberiség önmagába száll és megnemesedik ? Munka és szerelem. — A testi Napló eredeti tárcája. — Irta: Kóbor Tamás. (Utánnyomás tilos.) Kedvesed szép haját simogatod s önfeledten édes szókat suttogsz: Szeretsz? — Szeretlek — mondod. — Mindig is szeretsz? — Mindig, mindig. — Amikor nem vagyunk is együtt? — Mindig, mindig. — És gondolsz reám úgy, mint én lereád ? — úgy, úgy. És ekkor hazudtál. Feleséged édes csókkal és szerelmes bánattal fogad. — Ma sok a dolgom — mondod. — Mindig sok a dolgod, szegény uram! — Bizony, édes, jobb volna melletted lenni, mint abban az unalmas hivatalban. És ekkor ismét hazudtál. Mert valld be magadnak, szerelmes jó barátom, hogy tönkre volnál téve, ha ez mind igaz volna. A férfi szerethet örökké, de nem mindig. A férfinak dolga is van és a munka nem nyűg, hanem szükség. S ha a két szerelmes mégis mindig együtt van, akkor vagy veszekednek, vagy boldogtalanok, vagy hazudnak. Elemi igazság ez, mégsem gondolnak vele sem a férfiak, sem az asszonyok , és sok családi perpatvarnak és bajnak, lélekbeli gyötrelemnek és szívbeli keserűségnek a forrása, hogy nem gondolnak vele és nem tartják magukat hozzá. Miért válik a szerelem prózává a házasságban ? Kit nem illet ez a kérdés és ki iparkodott már magának erre helyes feleletet adni! A megszokás, a nyugodalmas leírás, a szenvedély lehiggulása, az évek folyása, a sok baj és sok hiba megismerése, amelyeket a szerelem első hevében meg sem láttunk : az elemek, amelyekből ezt a prózát egybeállítják. Pedig nincs ebben igazság, csak lehet. A szerelem, melyet meg lehet szokni úgy, hogy ennek következtében lanyhul, nem szerelem. A házasság, mely a férfit és a nőt annál jobban elidegeníti, mennél tovább tart, nem igazi, nem szívbeli házasság. És mégis nincs az a boldog férj, aki évek múltán ugyanazzal a reszkető vágygyal gondolna feleségére, mint évekkel azelőtt gondolt a piruló lánykára. Még mindig szereted, sőt jobban szereted, mint valaha, de egykedvűen tudsz rágondolni s momentumok, amiken csukott szemmel, vagy vállvonogatással gázoltál keresztül, csakhogy menyasszonyodhoz hamarább jussál, döntő fontosságú akadályok most, amikor a feleséged vár rád szerelmes szívvel. «Nem szeretsz már, — panaszkodik ő — tavaly még másképp volt, annakelőtte másképp becsültél.» S ha becsületes ember vagy, meghökkensz e panasz jogosultságán s noha visszavágsz: az ember nem élhet örökké erkélyjelenetet — mégis elismered magadban: bizony ez így van, s ugyan miért kell, hogy így legyen? Hát azért, mert mindig is így volt. Az ábrándozás, a vágyakozás és a holdsugaras első találkozás pillanatában is így volt. Nem változott semmi, sem az érzésben, sem a ragaszkodásban, csak abban az édes, idilli kezdetben volt valamelyes képmutatás és a valódi életnek rajongó megtagadása. A szerelem hajnala keveréke a belső igazságnak és a formák hazugságának, nem a leírás lohasztja a szerelmet, csak a küzdés a leírásért forralja jobban a vért és szerel föl hódító fegyverekkel, melyeket csak akkor viselhetsz, többé soha. Amikor a kedves elé lépsz, aki még nem a tiéd, figyelmed, akarásod a meghódítására van irányítva. A tetszés és a hódítás célja összesűríti energiádat, mely külömben százfelé működik, egy felé. Olyan vagy, mint külömben soha s amilyen külömben nem is lehetnél, mert belepusztulnál. , Különös. Hogy szerelmes lányod megbízzék benned és szülei kezedbe adják sorsát, kell, hogy meggondolt, komoly, szorgalmas, takarékos légy, legyen valami pozíciód, mely a jövő gondjai ellenében biztosítékot nyújtson. S amíg udvarolsz és ostromolsz, annál biztosabban érsz célt, minél kevésbbé látszik meg rajtad komolyságod, szorgalmas takarékosságod s a földi javak iránt való tekinteted. Vőlegénykorodban menyasszonyod mennél kevésbbé érezze meg, hogy kötelességeid vannak, amiket komolyan veszel, munkád, melyet kedvvel végzel; leszednéd számára a csillagokat az égről, huzatnád a nótáját hajnalig, szórnád a pénzt két kézzel virágra, ékszerre, minden haszontalanságra. Az öregek azért akceptálják ezt, mert tudják, hogy csak a jegybenjárás ideje alatt tart, a menyasszony azért, mert tetszik neki és olyanféle illúziója támad, hogy ez így lesz mindig. Magad pedig nem gondolsz semmit. Mai számunk 32 oldal. * — 53-dik évfolyam. 119. szám. Apróhirdetések Ára Egy szó 4 fillér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések petit számítással, díjszabás szerint Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész éve _ 28 kor. — fill. Félévre _14 . — „ Negyedévre — 7 . — „ Egy bóra... _ 3 , 40 „ Egyes szám — «. — 8 EH. Vidéken— ... — — — 10 „ Budapest, 1903. Szertarlóség és kiadóhivatal: VI., Andfrey út 27. Csütörtök, május 1.